Egykori problémás kamaszként tudtam: gáz van, ha ilyen rég nem láttam ellenőrzőket. De azt nem, hogy ekkora.
Úgy átvágtak, mint szart a palánkon. Igazából az tűnt fel, hogy egyikük ellenőrzője se került napok óta haza, úgyhogy - egykori problémás kamaszként - egyből sejtettem, hogy baj van. De hogy mekkora, azt nem gondoltam volna.
A fiúk félévije baromira jól sikerült, teledicsekedtem a környéket, aztán csak döbbenten meredtem magam elé, és köpni-nyelni nem tudtam, amikor egy erős befenyítés hatására előkerültek a tájékoztatók az iskolából.
Meg tudtam volna fojtani mindkettőt, tele voltak egyesekkel. Olyan tantárgyakból rontottak akár három jeggyel is, amiből első félévben játszva ötösre álltak. Alapvetően csendes vagyok és nagyon nehezen lehet kihozni a sodromból, meg is leptem a kölköket azzal, hogy még a hajukat is lekiabáltam a fejükről. Volt persze fogadkozás, hogy javítanak, meg legközelebb nem vernek át ilyen szinten, de a helyzet annyira menthetetlennek tűnt, hogy tudtam, ide nem elég a fejmosás, drasztikus változtatásokra van szükség.
Például a mobilok és a tablet elkobzására. A számítógéptől már jó ideje távol tartottam őket, szinte csak hétvégén nyomhatták a hülye játékaikat. Mindemellett akkora balek vagyok, hogy arról megfeledkeztem, a mobilon és a tabon is vannak játékok, amikről le sem szakadtak karácsony óta, most már bizonyosságot nyert, hogy tanulás helyett is azon lógtak.
Azonnal le kellett pakolniuk az összes kütyüjüket az asztalomra, amiket majd csak nyári szünet első napján kapnak vissza, akkor is csak korlátozott használatra. A nagyobbik fiam reggelente magához veheti a saját telefonját, hogy ha az iskolában bármi gond adódik, el tudjon érni, de amint hazaértek, ismét le kell adnia. A televíziózás is tilos. A feladatuk a tanulás, ha pedig amellett mégis akad szabad idejük, rájuk bíztam, hogyan oldják meg azt elütni..
Bele se gondoltam soha, hogy mekkora függőséget okoznak ezek a dolgok, főleg úgy, hogy én képtelen vagyok a függőségekre, a számítógépes játékok pedig soha nem is érdekeltek.
Az elvonó
1. nap:
Már az első nap jelentkeztek az elvonási tünetek. Mindkét fiú idegesen járt fel-alá a lakásban, a kisebbik azzal is bepróbálkozott, hogy fűt-fát megígért, csak adjam neki vissza a mobilját. Estére kibukott belőlük az agresszív kismalac, káromkodtak, csapkodtak, és arra panaszkodtak, hogy szétunják az agyukat.
2. nap:
Szombat reggelre előkerült a sakk, amit hónapok óta nem láttam az étkezőasztalon. A nagyobbik fiú belátta, hogy jobb, ha meghúzza magát, de a kisebbik még mindig pattogott. Legfőképp azt sérelmezte, hogy nem tudja tartani a kapcsolatot a csajával a Facebookon.
3. nap:
A kísérleti alanyaimon még némi ingerültség tapasztalható volt, de alapvetően beletörődtek a sorsukba. A kisebbik fiúnak hosszú idő óta először jutott az eszébe lemenni a játszótérre, ahol még ismerkedni is volt kedve, vagy legalábbis rávitte a kényszer.
4. nap:
Egyre többet és egyre jóízűbben esznek, korábban a mobilozás mellett erre sem fordítottak megfelelő figyelmet. Házimunkában is sokkal közreműködőbbek, mivel nem zavarok bele a függőségükbe. A kisebbik gyerek este Mi micsoda könyveket olvasgat, korábban erre korbáccsal se lehetett volna rávenni.
5. nap
Közösen, hosszasan játszanak a szőnyegen a nagyobbik lányommal együtt. Legóznak, társasoznak, este alig akarnak elmenni aludni, úgy élvezik. Az idősebb fiam jóval nyugodtabb, mint korábban, amikor a számítógépes játékok okozta feszültség miatt bunkó módon viselkedett az öccsével.
6. nap:
A kezdeti nehézségek után pillanatok alatt megtanulják a másnapi anyagot, és reklamálás nélkül minden este sorra felmondják a leckét. Előszedték a rádiót, azt hallgatják tévézés helyett. Sokkal több időt töltenek a mi társaságunkban, nem vonulnak el a szobájukba órákig. Ha bevásárolni megyünk, azonnal ugranak és csatlakoznak.
Szumma: tévé, számítógép, tablet és mobil nélkül a kis zombikból újra életképes gyerekek lettek. Ugyan a nyári szünet első napján visszakapják a dolgaikat, a férjemmel úgy döntöttünk, a mobilt kizárólag telefonálásra használhatják majd, számítógépezni vagy tabletezni napi egy órát szabad csak, és napi egy órára korlátozzuk a tévézést is. Helyette lesz újra foci, bicajozás, társasozás, mint abban az időben, amikor csak egy számítógép volt a háznál, a mobilról és tabról pedig álmodni se mertek.
