SZÜLŐSÉG

Ahol gyerekek vannak, kiközösítés is lesz

2014. március 4., kedd 09:52

A legtöbb gyerekközösségben megjelenik enyhébb vagy durvább formájában a kiközösítés. Már az ovisok is tudják, kit „nem szeretünk”, megjelenik a csúfolódás. Ez folytatódik iskolás korban is. A felnőtt léttel válik szalonképtelenné a nyílt kiközösítés, és bár a munkahelyeken is pontosan tudható, ki a legnépszerűtlenebb, már nem adjuk tovább látványosan a leprát, ha hozzánk ért az illető, és nem skandálunk neki a nevéből fabrikált gúnyolódó rigmusokat. Felnőtt korra az ember arra is rájön, hogy sokkal kellemesebb mondjuk a háta mögött, kávézás közben kibeszélni valakit, mint nyíltan konfrontálódni vele. Azt mondják, a gyerekek kegyetlenek. Fogalmazhatunk úgy is, őszintébbek: ők még félreérthetetlenül tudtára adják a másiknak, ha nem kedvelik.

De vajon miért van rá szükség, hogy mindenhol legyen olyan, akit kollektívan nem kedvelnek, és min múlik, hogy kire esik ez a szerep? Bármilyen taszítóan is hangzik, a kiközösítésnek van összekovácsoló, integráló szerepe. Nemcsak attól érezzük közel a másikat magunkhoz, hogy ugyanazokat a dolgokat szeretjük és hasonlóak az értékeink, hanem attól is, hogy ugyanaz az ellenségünk. Ezzel persze fel is értékeljük a „mi” csoportot: legyünk csak ketten vagy húszan, lényeg, hogy mi rendben vagyunk, vele (vagy velük) viszont baj van. Így növekszik az önértékelésünk, és megerősödik a biztonságot adó érzés, hogy összetartozunk.

shutterstock 151845968

Ugyanakkor lehet indulat-levezető szerepe is a kiközösítésnek. Mivel ez egyfajta agresszió, a gyermek arra is használhatja, hogy valahogyan oldja a benne felgyülemlett feszültséget. Ebből következik, hogy a kiközösítés egyik hatékony ellenszere, ha jó a légkör az adott közösségben, mindenki megértésre talál, nem szoronganak a gyerekek, nem érzik elnyomva, terrorizálva magukat. Ez kétszeresen hat: egyfelől a kiegyensúlyozott gyerekben kisebb a motiváció, hogy a másik ellen forduljon, másrészt normát is teremt: ha a felnőtt azt sugallja, mindenki sajátossága, egyedisége érték, azt a gyerekek is elfogadják. Főleg, ha ezzel összhangban van az otthoni értékrend.

Bizonyos tulajdonságok általánosságban valószínűbbé teszik, hogy kiközösítetté válik a gyermek, mégis, akit az egyik közösségben kiutálnak, a másikban nem feltétlenül. A szorongó, éretlen, agresszív gyerek általában nem népszerű, de ha valamilyen szempontból nem átlagos a gyerek, akkor nyitott kérdés, az adott közösségben szimpátiára vagy ellenérzésre talál-e. Ilyen például a többieknél okosabb, érettebb gyerek, akit utálhatnak tudálékossága miatt, vagy felnézhetnek rá. A művészi hajlamú gyermek az egyik közösségben csodabogár, a másikban elismeréssel adóznak alkotásainak. Az égővörös hajú lányt az egyik közösségben csúfolják, a másikban ő a társaság szépe.

Azon múlik, melyik forgatókönyv lép életbe, hogy hogyan találja meg a hangot a gyermek és közösség, egyébként mennyire illeszkedik be jól. A magabiztos, jó társas kompetenciákkal bíró gyermek természetesen mindenhol népszerű. Ranschburg Jenő felhívja a figyelmet arra, hogy a túlvédett gyerekek gyakran lesznek a többiek céltáblái. Talán azért, mert bizonytalanabbak, kevésbé veszik lazán az eseményeket, hiszen a szüleiket sem a könnyedség jellemzi.

shutterstock 132104969

Vigyázni kell, a világ veszélyes – ez a túlóvás rejtett üzenete. A szorongás pedig a többiekben is zavart kelt, és ezt a gyerekek még nem tudják kezelni. Felnőttként is tapasztaljuk, kevésbé kellemes olyan ember társaságában lenni, aki folyton feszeng. De ettől még nem válik ellenszenvessé az illető, talán inkább sajnáljuk. De a gyermek érzi, valami nem stimmel, és nem tudja ezt hova tenni. Így sajnos gyakran az a megoldás, hogy kialakul az ellenérzés az illetővel szemben, ami akár kollektív formát is ölthet.

Ha a mi gyerekünk válik kiközösítetté, nem szabad annyiban hagyni, mert ez évekre megkeseríti a napjait. Eleve nem könnyű tudomást szerezni a teljes igazságról, mert a gyerekek gyakran szégyellik ezt, és a szülők előtt is szépítik az igazságot (persze, maguk előtt is), és olykor képzelt barátokról számolnak be. Mindenképp érdemes megközelíteni a helyzetet a gyermek társas képességei felől, nagyon ajánlható a pszichodráma ennek fejlesztésére, és a szorongás oldására.

A szülő hozzáállása nagyon fontos. Bár nincs ott, mikor undokoskodnak a gyerekével, sőt, talán tuti mondatot sem adhat a gyerek szájába, amivel visszavág, de az is rengeteget számít, ha a gyermek érzi, nem hibáztatja őt, hanem mellette áll. Együtt érez vele, azaz komolyan veszi a problémát, támogatja őt, és kifejezi, meg fogják oldani. És tényleg meg lehet oldani, ha nem is egyik napról a másikra. Lehet fejleszteni a gyerek eszköztárát, hogyan kezelje a nehéz helyzeteket, hogyan nyisson mások felé. Végső esetben, ha annyira megközelíthetetlenek a többiek, az óvoda vagy iskolaváltás is szóba jön. A lényeg: tudjon róla a gyerek, a szülő komolyan veszi a helyzetet, és nem hagyja magára. A bagatellizálás a legrosszabb, mert a gyerek, aki elszigetelődött a közösségtől, azt éli meg, a hozzá legközelebb állók sem értik már meg.

Az is előfordul, hogy nem arról értesülünk, kiközösítik a gyerekünket, hanem arról, éppen ő vesz részt mások életének megkeserítésében. Ilyenkor többet számít az őszinte, nyitott beszélgetés, amiben valóban kíváncsiak vagyunk, miért vesz ebben részt, mint a szidalmazás. Lehet, hogy azt gondolja, ha kivonná magát a csúfolódásból, utálkozásból, akkor őt nem fogadnák el, és nem akar ebbe a szerepbe kerülni. Lehet, hogy valamiért tényleg nem tud mit kezdeni a másik gyerekkel, valami furcsa, zavarba ejtő benne számára. Ítélkezés helyett jó, ha érdekli a szülőt, mi játszódik le gyermekében, így nyílik mód arra, hogy kitalálják együtt, mit lehetne tenni úgy, hogy az neki és a céltábla gyereknek is megfeleljen. Persze, a csemete empátiájára érdemes hatni, és megkérni, próbálja elképzelni magát, neki milyen lenne bemenni minden nap úgy egy osztályba vagy óvodás csoportba, hogy tudja, a többiek utálják.

Egy biztos: az, hogy befogadjon minket a közösség, aminek tagjai vagyunk, mindenki számára húsbavágó kérdés, és ennek érdekében sok mindenre hajlandók vagyunk. Segít a szülőnek, hogy megértse gyermeke viselkedését, ha ezt mindig szem előtt tartja.

Cziglán Karolina pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2014.03.04 10:30:44büdösbanya

    A kiközösített gyerek pszichés támogatása és az iskolaváltás között azért léteznek további fokozatok is, és szerintem a legfontosabbak pont kimaradtak: nevezetesen beszélni a kiközösítő gyerekekkel, a szüleikkel, illetve a pedagógussal.

  • 2014.03.04 10:43:03Emmanuel Goldstein

    kiközösítés ellen a legjobb taktika ha már korán tudatosítod a gyerekben a csoportdinamikát és a minden közösségben természetszerűleg betöltendő szerepeket, a legegyszerűbb és leghatékonyabban az agresszor szerepét lehet felvenni, feleős szülőként sokat segítesz a gyereknek ha beiratod kűzdősportra, szerzel kutyát amit rendszeresen a gyerekkel veretsz össze, már korai korban megtanítod mások szemébe homokot szórni, lányok esetében a tökönrúgás fontosságát és helyes technikáját gyakoroltatod.
    tudatos szülő gyereke soha nem lesz kiközösített! .

  • 2014.03.04 10:46:12Mad Mind

    Ugyanmár. Nem lehet megvívni a gyerek helyett a háborút. A problémán neki kell úrrá lennie, ha akar. Lehet neki tanácsokat adni, de ha nem akar változtatni nem is fog. Amúgy meg sokkal inkább a klikkesedés megy, ami azért könnyebb, mert a gyerek általában talál egy csoportot ahova tartozhat.

  • 2014.03.04 10:48:47GarivMos

    Emmanul...ez most komoly? kiközösített lehet, hogy nem lesz ilyen úton, de a közösség normális, szeretett tagja sem.

  • 2014.03.04 11:02:13Emmanuel Goldstein

    irónia, valójában, aki valaha tanult pszichológiát az már nem tud olyan felhőtlen szeretettel nézni az emberekre, mocskos kis ösztönlények vagyunk aljasabbnál praktikusabb motivációkkal, felszíni vagy tudatalatti motivációval.
    azt sakrítottam, egy közösségben vannak szerepek, minden közösségben, minden korban
    ahogy van mókamester, van szürke massza, van kirekesztett, áldozat és agresszor is.
    nem mondom, h tudatos választás eredménye a szerep, mert ahány ember, annyi közösségi szint és értékrendszer, de a szerepek cserélhetők ha valaki fel tudja ismerni a saját szerepét meghatározó jegyeit és akár tudatosan is megváltoztatja őket.

  • 2014.03.04 11:05:31Emmanuel Goldstein

    az alacsony gyerekek különösen nagy veszélyben vannak
    a betegek, a fura nevűek, akiknek a szülei értük jönnek suli után és nem feletére fényezett lesötétített kúhetes audival, akiket nem engednek bandázni suli után mert szolfézsórára járnak, akiknek a szülei uzsit csomagolnak szalévátába, akik szeretik a rendet, akik nem hordanak életlen kisbicskát zsebükben és mindig kész van a lenyójuk .
    gyereknek lenni semmivel se veszélytelenebb mint felnőttnek...

  • 2014.03.04 11:07:25Gera

    Emmanuel Goldstein - Értem, hogy nem volt teljesen komoly, de az jutott rólaeszembe, hogy például nálunk anno általánosban a legagresszívabb kis hülyegyerek volt kiközösítve, úgyhogy ez se feltétlenül válik be :)

  • 2014.03.04 11:15:44Emmanuel Goldstein

    nyilván, ez is csoportfüggő, ha van egynél több agresszív habitusu gyerekecske, azok összeállhatnak, ha egyedül vagy, úgy jársz, mint rambó(egyre unalmasabb részeket jöttek, egy idő után már nem érdekelt senkit)...

  • 2014.03.04 11:16:23Mrs.Columbo

    Emmanuel Goldstein: én a részemről a gyerekemben azt fogom tudatosan erősíteni, hogy nem kell foglalkozni az olyan idiótákkal, mint akikről írtál, valószínűleg nem fogják sokra vinni az életben, és az nevet, aki utoljára nevet...

  • 2014.03.04 11:18:52Mrs.Columbo

    + Nálunk az egyetlen srác, akiket annak idején kiközösítettek, most egy agykutató, aki beutazta a világot, a kiközösítők meg mind lepukkant, részeges barmok lettek.

  • 2014.03.04 12:02:43Emmanuel Goldstein

    ez utólag talán jó érzés lehet, de míg az agresszív gyerekek alkoholistává válnak eltelik a fiatalságod. addig netto szívás.
    egyébiránt erről eszembe jut a bibliai örökzöld, a földi életben minden hiábavalóság. minek tegyünk bármit is, csak azért mert perpill probléma? ha nem foglalkozunk vele, elmúlik, nehogy a saját életünkért mi legyünk már felelősek...

  • 2014.03.04 12:05:59Emmanuel Goldstein

    valszleg mi anno nem vertük őket eléggé, mert egy se lett belőlük agykutató vagy akár csak doktorpéhádé.
    esetleg, az is meglehet, aki gyerekként lúzer, az felnőttként is ugyanazt nyomja, csak nagyban :)

  • 2014.03.04 14:33:37zizi77

    Sajnos az én lányom most pont szív az osztályban. Eddig is elég naív kislány volt a többiekhez képest(nem a való világon nevelkedett), de amióta megszületett a kistestvére( 5hónapja) nagyon érzékeny is lett. Ezt persze jól ki is használják az élelmesebb gyerekek az osztályban, így napi szinten megy a sírás, ami persze még jobban generálja, hogy piszkálják. Próbáljuk a lehetőségeinken belül megerősíteni, és szeretgetni, de nyilván 1 kisbaba mellett ez nem egyszerű. Mit csináljak? Volt valaki hasonló helyzetben? Tanító nénik soha nem látnak semmit, csak amikor már sír a gyerek. Fogadó óra majd 2hét múlva, addig nem is igazán lehet velük beszélni. Van olyan kisfiú aki napi szinten fizikailag is bántja, de persze ezt se látják a tanárok, és ki is volt nekik adva, hogy ne árulkodjanak. Akkor kérdem én a vézna kislányom mégis hogy védje meg magát 1 fiúval szemben?

  • 2014.03.04 14:55:11Mezőbándi

    zizi77: szájspré a szembe. Nálam ez bejött, amikor engem zrikáltak elsőben. Majd mentolosakat fog pislogni a srác, de feltehetőleg leszokik a zaklatásról. Mondjuk, az én időmben még kellett egy fedősztori a tanító felé, putyini ártatlansággal, hogy én csak a gyerek szájába akartam fújni. Ma már talán az se kell, hanem a tanárt is lefújod, ha pampog (irónia...).

    Az előnye, hogy legálisan a gyereknél lehet, olcsó pótolni ha elkobozzák, és a lehelletét is frissíti.

  • 2014.03.04 14:59:01zizi77

    Az ötlet jó, de sajnos az én lányom ehhez elég kis bénoid. Nem tudja elszinészkedni, hogy véletlen volt, vagy pedig magát fújná szembe. Még csak 8 éves. :-)

  • 2014.03.04 14:59:40Mrs.Columbo

    Emannuel Goldstein: itt látszik a gondolkodásbeli különbség közted és köztem: szerintem nem az a lúzer, akit vernek, hanem az, aki ver.

  • 2014.03.04 15:00:24Mezőbándi

    zizi77: ja, amúgy sokat segít, ha van valami, amiben viszont jó a gyereked. Akkor arra lehet önbizalmat építeni. Oké, nem erős, de mondjuk jól olvas, vagy jó matekos, vagy már beszél egy idegen nyelven. Vagy ugyan nem egy bivaly, de ő ugorja át a legmagasabb lécet, vagy futja le a leggyorsabban a távot. Sőt, nem is az a lényeg, hogy a legjobb legyen - csak a zaklató főkolomposnál legyen jobb valamiben (mert mindig van 1-2 főkolompos). Bónusz, ha olyan dologban jó, amit nemcsak a szülei ismernek el, hanem néhányan a (kor)osztályából is.

  • 2014.03.04 15:02:58Mezőbándi

    Nem muszáj színészkedni :) El lehet mondani, hogy a Bence bántani akart, azért fújtam rá. Anya mondta, hogy nyugodtan fújjam le a Bencét, és hogy tessék szólni anyának, ha a tanítónéninek ez nem tetszik. Nálam elsőben vagy másodikban kellett ezt a sprés módszert használni, és én is elég béna voltam. De azért ebben a korban még a zaklatók is elég bénák :)

  • 2014.03.04 15:11:46dr. mesterseges szinezek

    "ez utólag talán jó érzés lehet, de míg az agresszív gyerekek alkoholistává válnak eltelik a fiatalságod. addig netto szívás"

    Nagyjából. Olyan, mint pár ártatlanul eltöltött börtönév után a kártérítés.

  • 2014.03.04 15:14:14dr. mesterseges szinezek

    "szerintem nem az a lúzer, akit vernek, hanem az, aki ver."

    Ezt verés közben sem a verő nem így érzi, sem az, akit ver, még ha az utóbbi esetleg messze több méltósággal is tudja utána az ingébe törölni a véres orrát.

  • 2014.03.04 15:25:16zizi77

    Mezőbándi, köszönöm át fogom gondolni. Valamit tenni kell, mert a kissrác már igazgatóival is büszkélkedhet, de mégsincs rá semmi hatással. Lányom kitűnő tanuló, szépen mond mesét, verset, szépen énekel, de ezek nem értékelik az adott korosztályt. Van olyan kislány, aki lekövérezi a lányomat, míg min. 2x annyit nyom, mint az én kis gilisztám. Szóval még csak nem is reális amiket mondanak, mégis komolyan veszi ezeket a baromságokat sajnos. Itthon meg ápolgathatom a kis lelkét szegénynek. Apa szerint vágjon vissza, de én meg nem vagyok ennek a híve. Csak megedződik egyszer, remélem!

  • 2014.03.04 16:15:37vágtázó halottkém

    ez egy baromság.
    anno gyerekként egyáltalán nem vágytam arra, hogy a fene nagy közösség befogadjon, sőt inkább voltam szélső játékos mint center.
    amikor arról volt szó, hogy valakit utálni "kell" és engem is megtaláltak ezzel a fene népszerű csoportközép emberkék akkor mindig visszakérdeztem miért is kéne utálkoznom arra?
    Már erre a kérdésre az a válasz jött rendszerint, hogy azért hogy ne téged utáljunk. Akkor meg csak annyit kérdeztem, hogy miért mivan ha engem utáltok? Semmi. Nem érdekel, nem vagyok senki seggnyalója.
    Persze emiatt nem voltam sosem népszerű, de lelkibeteg se. A többiekéhez képest nekem nyugodtnak mondható életem volt a suliban. Nem követtem senkit és nem hagytam, hogy engem kövessenek. A renitens. Csak így hívtak a hátam mögött.
    Hát igen. Aki nem áll be a sorba azt megszólják, de ez sem érdekelt. Nem voltam senki csicskája, ahogy most sem vagyok.

  • 2014.03.04 16:44:49Fluoro

    Zizi! Legalább 1 barátnője van a lányoknak? Akit esetleg áthívhatnátok suli után is. Ha legalább 1 havernő lenne, biztos javulna a helyzet. Esetleg suliban valami szakkörféle, ahol 1-2 gyerekhez közelebb kerülhetne?

  • 2014.03.04 17:18:57Emmanuel Goldstein

    vágtázó halottkém
    ez egy nagyon régi mese, nem köll beállni a sorba bégetni a bárányokkal vagy üvölteni a farkasokkal, van alternatíva. csak nem érdeke a közösségnek, h kívülállókat neveljen ezért nem is tanítják meg, h a világ nem bináris :)

  • 2014.03.04 17:48:48zizi77

    Igen, van akivel jóban vannak, és más osztályból is vannak barátai, de őrbari nincs, ami sajnos a mi hibánk is. Mi is nehezen barátkozunk, így a gyereknél se alakult ki szoros barátság. Elég nagy távolságokra laknak a gyerekek, így a szülői segítség is kellene a barátkozáshoz, ami jelen esetben elég nehézkes. Itt a környékünkön csak fiúk laknak sajnos. Amúgy is eddig egyke volt szegénykém, így hozzászokott, hogy főleg egyedül játszik. Viszont ma döntöttem, köv. évtől karatéra fog járni. Hátha így nem piszkálják annyit, de legalábbis könnyebben megvédi magát. Amúgy semmi agresszió nincs a gyerekben, szóval nagy sikereket nem fog elérni.

  • 2014.03.04 17:54:50zizi77

    Ja, mai atrocitás: egyik kiscsaj elkiáltotta magát, hogy a homokozó mostantól küzdőtér, majd 3-an ugrottak rá a lányomra. Másik gyerekek szóltak a tanító néninek, hogy mi történt, majd tanító néni annyit mondott, hogy fejezzék be. Persze a lányom, akit ököllel ütöttek meg csak sírt. Több nem történt, az agresszorok pedig játszottak tovább. Néha tényleg én is azt gondolom jobb lenne, ha visszaütne. :-(

  • 2014.03.04 18:33:42adamFZR

    Zizi77: a karate nem önvédelmi sport. Kravmaga, wingtsun, vagy akkor már igazi bunyó ( box, thaibox, kempo ha jó hely, mma ) ne szivasd meg a karatèval, az nem lesz jó arra amire neki kell. Kérdezz bátran, szívesen segítek...

  • 2014.03.04 21:38:42Reggie

    zizi77: meg kell tanitani, hogy ha megtamadjak akkor szigoruan okollel usse arcon vagy gegen a masikat. semmi rugdosas, pofozas mert azt napestig lehet csinalni. ha van eleg ereje, akkor az is jo, ha felemeli a masik es foldhozvagja.

  • 2014.03.04 21:39:31zizi77

    adamFZR, köszönöm, de olyan sport kell, amiről a kölkök is tudják, hogy mi, és hátha visszatartja őket a bántalmazástól, a lányomnak meg adna némi önbizalmat, hogy ne rettegjen az ilyen kis gyökerektől! Ha ki tudja védeni az ütéseket és rúgásokat valamennyire, már nyertünk vele. Arról már nem is beszélve, hogy ez van a suliban is, és most a pici miatt amúgy se tudnám külön edzésre vinni. Azért nagyon kedves vagy, hogy segíteni szeretnél. :-)

  • 2014.03.04 21:46:38zizi77

    Reggie, sajnos kis gyengusz a lányom. Nagyon magas, de vékony, szóval sajnos lenyomják. Apával ma este a tökön rúgást gyakorolták, de szerintem előbb esik el, mint hogy célba találjon. Ez van, kis bénoid. De azért szörnyűnek tartom, hogy 1lánynak az iskolában rettegni kell. Ja és ez egyházi suli. Egyenlőre annyit kértünk a gyerektől, hogy mindig a tanár közelében játszon. Jobbat hirtelen nem tudok.

  • 2014.03.04 21:47:06Reggie

    zizi77: Igazabol, ha ki tudja vedeni azzal meg nem megy semmire, majd o lesz aki birja az uteseket es lehet utni. Fontos, hogy vissza is usson. Amugy a temaban javaslom az alabbi videot, ahol egy aldozat megoldotta vegleg a problemat:

    [link]

  • 2014.03.04 21:49:38Reggie

    2014.03.04 21:46:38 zizi77
    Hat ilyen esetben mint szulok ti is megfelemlithetitek verbalisan azokat akik verik a lanyotokat. Ha megprobalnak miatta szamonkerni, akkor eleg tagadni. Esetleg hasznalhattok balesetes/helyszinelos durva kepeket nyomatekositasnak.

  • 2014.03.04 22:05:25ÉkaRéka

    Hú,ez nagyon gáz.
    Szegény kislány helyzete is,de az meg főleg,h egy 8évest arra biztattok,h hogy üssön ököllel, meg rúgjon tökön vkit..Nem hinném,h ennek jó vége lenne.

  • 2014.03.04 22:59:04adamFZR

    Akkor mentolos szájspré! :) Az a legklasszabb amit eddig bármikor hallottam!

  • 2014.03.05 00:02:51Mezőbándi

    Amúgy elég szomorú, ha egy egyházi iskolában nem folyik erkölcsi nevelés. Persze az egyházi iskola is hozott anyagból dolgozik, és ha valakit otthon nem keresztényi szellemben nevelnek, azt az iskola sem fogja átformálni. Azért azt érdemes lenne megérdeklődni az iskola igazgatójától / fenntartójától, hogy milyen programjuk van az iskolai zaklatás (bullying) kezelésére. Milyen oktatást kapnak a pedagógusok, milyen irányelvek vannak az esetek kezelésére és mit tesznek a megelőzésért (pl. órai beszélgetések, kisfilmek megnézése és megbeszélése, stb.). Mindenképpen érdemes lehet tanácsot kérni a lelkészetektől/plébánosotoktól (nem tudom milyen felekezet iskolája). Ja, és a többi szülőtől is megérdeklődni, hogy az ő gyereküknek nincsenek-e ilyen gondjai. Sőt, ha van egy szülői e-mail lista, akkor lehet, hogy én küldenék egy körlevelet, hogy ilyen és ilyen jelenség van, atrocitások érik a gyerekedet, nem akarsz senkit nevesíteni, de szeretnéd a többi szülővel közösen megoldani a helyzetet, mert senkinek nem jó ez, és várod az ötleteket (vagy csak azt, hogy mindenki beszélgessen el a gyerekével, hogy melyik lurkó "mit tud" a lányodat ért atrocitásokról, és legyenek kedvesek segítsenek már megértened, hogy miért is történik ez). Belemásolva a tanítónénit és az igazgatót.

  • 2014.03.05 00:03:09Reggie

    ÉkaRéka: Sehogy sincs jo vege. A kerdes az, hogy ki jarjon szarabbul.

  • 2014.03.05 15:53:30MissBingley

    ha valakiről a saját anyja is úgy vélekedik, hogy "bénoid" meg hogy "én kis gilisztám" meg "kis gyengusz", aki "előbb esik el, mint hogy célba találjon", annak vajon mitől lenne annyi önbizalma, hogy meg tudja védeni magát? a fenti cikket olvastátok?
    "Vigyázni kell, a világ veszélyes – ez a túlóvás rejtett üzenete. A szorongás pedig a többiekben is zavart kelt, és ezt a gyerekek még nem tudják kezelni. Felnőttként is tapasztaljuk, kevésbé kellemes olyan ember társaságában lenni, aki folyton feszeng. De ettől még nem válik ellenszenvessé az illető, talán inkább sajnáljuk. De a gyermek érzi, valami nem stimmel, és nem tudja ezt hova tenni. Így sajnos gyakran az a megoldás, hogy kialakul az ellenérzés az illetővel szemben, ami akár kollektív formát is ölthet."

  • 2014.03.05 20:42:22pirospottyos

    Zizi:
    Nagyon sajnalom a kislanyodat. Kepzeld el, hogy 20 evvel ezelott en egy pont ilyen magas vezna szeplos szemuveges fogszabalyzos kituno tanulo konyvmoly voltam, akit halalra szekaltak es kikozosotettek az osztalytarsai. A kapun kijovet elgancsoltak. Hazafele kovettek es vegig ocsmanysagokat vagtak a fejemhez. Naponta fenyegettek hogy megvernek. Csufoltak, bantottak, egesz nap, minden nap, az altalanos iskola 8 even keresztul. A tanarok a fuluk botjat se mozditottak. Minden nap sirva mentem haza.
    Igazi, mindenhato megoldast sajnos nem tudok javasolni - en "vastag bort" fejlesztettem ki es ugy tettem mintha leperegne rolam, amit mondanak, nem beszeltem senkihez, bementem reggel, hazajottam delutan es kesz, a ketto kozt meg probaltam lathatatlan lenni. A spray nem rossz otlet, nalam is volt, rendes gazspray, amit a postasok hasznalnak kutyak ellen, egy unokatesom adta nekem onvedelemre. Nem hasznaltam, de jo volt tudni, hogy ott van a zsebemben, ha kell.

  • 2014.03.07 07:10:25egysmás

    mentolos spré a szembe? lol

    Majd mehetsz a nevtanba, meg írogathatod alá az osztályfőnöki-igazgató intőket.

    És még meg is lesz gyepálva.
    Lelökve a lépcsőn, kidobva az ablakon.

  • 2014.03.07 11:09:44Estevez atya

    Tapasztalat, hogy hogyha valaki karatéra jár, de még kezdő és gyenge, folyton próbára teszik. "jaaj, nagy karatés, na mutasd mit tanultál. 1. óra után" De lehet, hogy jó.

    Egy ötlet: azt kell megpróbálni csúfoláskor, pl, hogy a gyerek nevet rajta. Vagy nevetést tettek, mintha ő is viccesnek találná. Én felvállaltam a bohóc szerepet

  • 2014.03.08 19:32:11kolbászoszsömle

    Egyszer régebben leírtam, hogy milyen volt a dolgok másik végén állni, mik voltak a motivációk, meg úgy általában, hogy mi is játszódott le az agresszorban, hogyan lesz az egyik félbő áldozat, a másikból pedig agresszor, de el lettem hajtva a kurva anyámba.
    Pedig a megértés nagyobb eséllyel segít a problémán, mint a sok szemüveges-szeplős-pattanásos lúzer sikertelen megküzdési stratégiája.

    A mentolos spré a szembe pedig határozottan rossz ötlet.
    Fegyverhasználat után _minden_ megengedhető és a tanár is tudni fogja, hogy ki is az igazi agresszor.

  • 2014.03.10 12:03:26nicky77

    Zizi77: Sajnos úgy tűnik, hogy Te is lebecsülőd a lányodat, szerintem nem érzi azt , hogy Te hiszel abban, hogy megtudja magát védeni!! Anno unokahúgommal kezdtek ki a játszótéren a társai (persze akkor 2-3 éves volt) , mindig elvettek tőle mindent ami miatt sírt de nem csinált semmit, akkor megtanítottuk, hogy ha kell neki menjen oda és vegye vissza !!!! Elsőre meglepődtek a gyerekek utána már NEM Ő volt a célpont! Tehát meg kell tanítani neki, hogy üssön vissza, ha bántják akkor majd megtanulja a többi osztálytárs, hogy vele nem lehet kikezdeni mert megvédi magát!!!! (Elég csak egyszer-kétszer visszaütnie) .
    A kisfiú esetnél :
    Nálunk már iskolás korában egy kisfiú állandóan zaklatta , piszkálta.... tesóm fogta elővette a kisfiút és megfenyegette, hogy ha még egyszer piszkálni meri a lányát a akkor Ő szól a gyerekvédelmisnek és intézetbe küldeti a gyereket .... na utána hozzá sem mert szólni :)))) , békén hagyta a gyereket!

Blogok, amiket olvasunk

STÍLER 4 ruhadarab, aminek nincs helye egy stílusos nő ruhatárában

A nagy őszi gardróbcsere remek alkalom arra, hogy megszabaduljunk néhány olyan holmitól, ami csak a megvásárlás pillanatában tűnt jó ötletnek. A divat változik, trendek jönnek-mennek, de biztos lehetsz benne, hogy a most következő cuccok nélkül igenis, lehet élni. Ráadásul egy magabiztos, stílusos életet.

KERTÉSZ Így gondozd ősszel a csónakorchidádat

Most, hogy ránk rúgta az ajtót az ősz, egyre jobban figyelünk a szobanövényekre. Az orchideák különösen népszerűek. ennek oka lehet különleges szépségük, szokatlan megjelenésük, vagy éppen az, hogy a meleg trópusi tájak hangulatát hozzák közel, ami télen különösen jóleső érzés.

OTTHONTÉRKÉP Elfogytak a zuglói garázsok

Fizetős övezetté vált a XIV. kerületben az Örs vezér tere és a Felvonulási tér környéke is. Ráadásul nem csak hétköznap, hanem szombat-vasárnap is. Gondoltuk, megnézzük, milyen a garázshelyzet a kerületben. Aztán koppantunk.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta