Ha te nem oltatsz, az én gyerekem is veszélyezteted

Zanza!

Amikor a szülésfelkészítő tanfolyamra jártam, az egyik alkalommal egy gyermekorvos tartott előadást a csecsemő és a kisgyermek egészségéről. Szóba kerültek a védőoltások is, és az előadó megkérdezte az ott ülőket, van-e köztünk olyan, aki nem szeretné beoltatni a gyermekét. Két apuka jelentkezett. Az előadó ekkor azt is megkérdezte, miért – gondolom, vitát szeretett volna kezdeményezni a védőoltások előnyeiről, veszélyeiről, tévhitekről. Az egyik apuka semmit sem válaszolt, a másik csupán annyit felelt: „Mert természetellenes.” Ezzel nem tudtunk vitatkozni.

A múlt héten járta be az internetet a grafikon, amely azt mutatta, a beoltottak számának csökkenésével hogyan jelennek meg újra azok a betegségek, amelyek egyszer már gyakorlatilag eltűntek. Bár nálunk az oltottak száma magas, mi is írtunk tavaly arról, amikor szamárköhögés jelent meg egy iskolában.

Most nézzünk egy kicsit a jelenség mögé, miért nem tekinthetjük kizárólag személyes döntésnek azt, ha valaki nem oltatja be a gyerekét. Máshogy fogalmazva: miért veszélyezteti mások egészségét.

A térkép

A napokban a független Council of Foreign Relations kutatóintézet egy interaktív térképet közölt, amely a kanyaró, mumpsz és szamárköhögés világszerte feljegyzett eseteinek számát mutatja be.

Természetesen a térképből önmagában nem következtethetünk közvetlenül a védőoltások hatásosságára: kiderül, hogy ahol szigorúbban, fegyelmezettebben oltanak, ott kevesebb a megbetegedés, de ez önmagában még nem bizonyítja az ok-okozati kapcsolatot a kettő között. Mégis megfigyelhető néhány érdekes, esetenként riasztó tendencia.

terkep

A térkép a 2008 és 2014 közötti adatokat mutatja. A fejlődő országokban sok a kanyarós eset – ez nem meglepő, hiszen ezekben az országokban nem, vagy csak nagyon korlátozottan érhető el a kanyarót, mumpszot és rubeolát megelőző MMR védőoltás. A kanyaró azonban Nagy-Britanniában és az USA-ban is meglepően gyakori, ahol pedig elvileg minden gyerek hozzáfér az oltáshoz. A betegség emelkedő gyakorisága a szerzők szerint a védőoltás-ellenes mozgalommal hozható összefüggésbe: a mozgalom épp az MMR-vakcina és az autizmus kapcsán kezdődött. A térkép szerint ezen kívül az USA-ban egyáltalán nem ritka a szamárköhögés, a szakértők a 2010-es kaliforniai szamárköhögés-járványt egyértelműen az oltás gyakori, hitbéli visszautasításának tulajdonítják.

Az autizmus-botrány

A védőoltás-ellenesség alapdokumentuma egy, a Lancet nevű, igen rangos tudományos szaklapban 1998-ban megjelent tanulmány, amely összefüggésbe hozta az MMR-oltóanyagot és az autizmust. A tanulmány valójában nem kutatási eredmények összefoglalását jelentette, csupán 12 esetet közölt: a 12 gyerek közül a szülők beszámolója szerint 8 esetben autizmus tünetei mutatkoztak az MMR-oltás beadását követően. Természetesen nem feltétlenül jelent ok-okozati összefüggést, ha egy esemény egy másik után következik be (ha eszem egy fagyit és másnap leesem a létráról, még nem biztos, hogy a fagylaltevés leesést okoz). 

De a cikkel nem ez volt a legnagyobb probléma: az egyik szerző szimplán meghamisította az adatokat, mivel kutatásait olyan ügyvédek pénzelték, akik az oltóanyaggyártókat perlő szülőket képviselték

A Lancet azóta visszavonta a tanulmányt, a fő szerzőtől megvonták az orvosi működési engedélyét, a British Medical Journal pedig külön közleményt szentelt a csalás „helyreigazításának”, de ekkor már késő volt. Aggódó szülők ezreiben ültette el a gyanakvást a védőoltással kapcsolatban, egyre többen utasították el a vakcinációt, és Nagy-Britanniában még ma sem éri el az oltottak száma a csordaimmunitáshoz szükséges 95 százalékot. 2008-ban 14 év után kanyarójárvány tört ki Angliában és Wales-ben.

Még több autizmus, és a nehézfémek mumusa

Az MMR-oltás és az autizmus közötti kapcsolat tehát nem igazolódott, az autizmus és a védőoltások közötti összefüggést mégsem sikerült törölni a köztudatból. Miért pont autizmus?

A kötelező védőoltásokat alapesetben élete első 15 hónapjában kapja meg a gyermek, az autizmus tünetei pedig épp ebben és az ezt követő életkorban válnak jellegzetessé. Ugyan csecsemőkorban is lehetnek jelei, de ezek kevésbé szembeötlőek, egyéves kor után a beszédfejlődési zavar és a társas interakciók zavara viszont már feltűnő lehet. Az MMR-oltást követően egy higanytartalmú vegyület, a tiomerzál került gyanúba, miszerint a tiomerzállal tartósított oltóanyagok növelik az autizmus-kockázatot.

A tiomerzál például a régebben alkalmazott DiPerTe oltóanyag néhány típusában volt jelen, amely a torokgyík, tetanusz és szamárköhögés megelőzésére szolgált. Magyarországon e helyett a DPTa IPV+Hib nevű kombinált oltóanyagot adják, amely a kórokozókat már nem sejtes formában tartalmazza, és nem tartalmaz tiomerzált tartósítószerként.

Egyes védőoltások alumíniumot is tartalmazhatnak, amely az oltásellenesek szerint szintén összefüggésbe hozható az autizmussal, a valóságban azonban egy csecsemő életének első 60 napjában semmilyen alumínium-terhelésnek nincs kitéve a védőoltások következtében hazánkban; ezt követően az oltásokból adódó alumínium-terhelés eleinte a természetes terheléssel összemérhető, az első életév után pedig egyenesen elhanyagolható mellette.

Ha pedig nem szeret túl sokat olvasni, itt van az egyszerűsített válasz a kérdésre, hogyan okoznak autizmust az oltások? A válasz.

Torokgyík, szamárköhögés

A védőoltások egy része olyan betegségeket előz meg, amelyeket maximum olvasmányainkból ismerhetünk: a Kincskereső kisködmön idejében még nem volt DiPerTe, meg is halt a főszereplő húga torokgyíkban, ráadásul anélkül, hogy kipróbálhatta volna a vágyott körtemuzsikát.

shutterstock 125888876
Fotó: Shutterstock

Ennek ellenére azonban ezek a betegségek léteznek és fertőzőképesek is. Nemrégiben jelent meg például egy olyan nő beszámolója, aki a hetvenes években született és semmilyen védőoltást nem kapott. Amy Parkert szülei vidéki környezetben, rendkívül egészségesen nevelték: édesanyja több mint egy évig szoptatta, Amy nem kapott cukrot egyéves koráig, rengeteget sportolt friss levegőn, természetes alapanyagokból készült ételeken, friss zöldségeken élt, betegség esetén homeopátiával, aromaterápiával gyógyult.

Amy átesett a mumpszon, rubeolán, vírusos agyhártyagyulladáson, megkapta a skarlátot, a szamárköhögést, évente egy mandulagyulladást, bárányhimlőt, majd a HPV-t. Lehet azzal érvelni, hogy ez így van rendjén és így természetes, végtére is Amy nem halt bele egyikbe sem, ő mégis úgy gondolja, jobb lett volna kevesebbet betegeskedni. Saját gyerekeinek beadatta az összes védőoltást.

Mi az a csordaimmunitás?

Amy szülei így döntöttek, és érvelhetnénk azzal, hogy senkinek semmi köze az ő, vagy más hasonlóan gondolkodó szülők magánéletéhez. A CFR fent említett térképén szereplő adatok azonban arra figyelmeztetnek, hogy a kötelező védőoltások be nem adatása nem csupán egyéni felelősség.

A csordaimmunitás azt jelenti, hogy ha egy közösség (állat- vagy embercsoport) tagjainak nagyjából 95 százaléka be van oltva egy adott kórokozó ellen, akkor a fennmaradó, oltatlan 5 százalék sem kapja el a betegséget: mivel a tagok jelentős része nem kaphatja meg, a kórokozó nem tud terjedni. Az elmúlt mintegy 50 év vakcinációi során a kórokozók élettere jelentősen beszűkült, terjedésük visszaszorult.

Azonban ha az oltatlanok száma egy bizonyos, kritikus határ alá esik, a csordaimmunitás már nem lesz működőképes. Az oltások elutasítása ezért sokkal inkább közegészségügyi probléma, hiszen az oltatlan gyermekek által elkapott és terjesztett betegségek a közösség egészét veszélyeztetik.

Miért veszélyes a nem oltott ember az oltottra?

Akik nem oltatnak, gyakran érvelnek azzal, hogy mindenki más nyugodtan beadathatja az oltásokat, nekik nincs kifogásuk ellene. Csakhogy ez így egyrészt nem teljesen igaz, másrészt önmagában nem elegendő.

Minél kisebb az oltottak aránya, annál nagyobb veszélybe kerülnek azok a gyerekek és felnőttek, akik valamilyen betegség miatt nem kaphatták meg a kötelező védőoltásokat: ilyenek például az immunhiányos állapotok, tumorok, leukémia, limfóma, egyes oltások esetén a gyermekkori idegrendszeri betegségek, epilepsziák (oltások ellenjavallataihoz itt egy jó link: http://www.c3.hu/~oltinfo/ellenjav.htm).

A fenti esetekben fordul elő, hogy a kötelező védőoltásokat későbbi időpontban adják be, vagy be sem adják - ezeket a gyerekeket csak a csordaimmunitás (amennyiben létezik), azaz a többi, egészséges személy felelősségérzete védi meg az adott betegségtől.

Emellett immunhiányos állapotban az oltás hatásossága csökkent vagy kérdéses, vagyis ha az oltott személy később immunhiányos állapotba kerül (pl. HIV, egyes leukémiák, daganatellenes besugárzás, kemoterápia miatt), akkor sem biztos, hogy megvédi a korábban kapott oltás.

Ha az oltatlanok száma növekszik, akkor olyan betegségek, járványok ütik fel a fejüket, amelyektől már évtizedek óta nem kellett tartani - ahogy a korábbi évektől eltekintve a szamárköhögés és a kanyaró már egy jó ideje nem volt szokványos megbetegedés a nyugati világban.

Egy-egy járvány esetén az egészséges és beoltott személyek elvileg nincsenek veszélyben, azonban veszélyt jelent a járvány azokra, akik életkorukból adódóan még nem kapták meg az oltást: elkaphatják a torokgyíkot a két hónapnál fiatalabb csecsemők (idősebb, oltott testvér is hazahozhatja a kórokozót az iskolából), vagy a kanyarót, rózsahimlőt, mumpszot a 15 hónaposnál fiatalabbak.

És mit jelent az, hogy az oltott személy ELVILEG nincs veszélyben?

A kutatások szerint például a szamárköhögés kórokozója nyolcszor nagyobb eséllyel fertőzi meg azokat, akik nincsenek beoltva, és esetükben a betegség lefolyása is súlyosabb, több a szövődmény és gyakrabban szükséges a kórházi kezelés. Azonban minél jobban képes terjedni a kórokozó, annál nagyobb az esélye annak is, hogy egy beoltott személy is elkapja a kórt, még ha könnyebben ússza is meg a betegséget.

És minél jobban terjed a kórokozó, minél több emberen képes átmenni, annál nagyobb az esélye annak, hogy mutálódik, erősödik, hogy kitenyészhet egy olyan törzs, ami ellenállóbb a gyógyszereknek. Vagyis nagyobb eséllyel fogja megfertőzni azokat is, akiknek pedig minden oltása megvan.

Blogmustra