SZÜLŐSÉG

Mikor engedjük el egyedül a gyereket?

2013. január 28., hétfő 19:35

Sokak számára ijesztő kombináció a gyermek és a közlekedés. Legyen szó arról, hogy hozni-vinni kell a kicsit, de még inkább arról, amikor el kell engedni útjára, hagyni, hogy először kisebb, majd nagyobb távot egyedül tegyen meg. Sok szülő szeretné, ha valaki megmondaná neki, mi a szabály, mikor és hova engedje először egyedül a gyereket, de a pszichológus a héten arról ír, hogy ennek eldöntésében mindig az adott gyerek habitusát kell figyelembe venni. Az viszont jó hír, hogy az önálló, felelős közlekedés könnyen lehet "nagy-gyerekség" mértékegysége, amitől egyből vonzóbbá is válik.

Gyermekkel közlekedni sosem egyszerű. Van, aki babával is körülményesnek érzi a jövés-menést, részben a nem mindig bababarát viszonyok, részben a készülődés, öltöztetés nyűge miatt. A szülők egy része számára szorongáskeltő a gondolat, nehogy út közben kapja el a nyűgösség a babát, mikor nem tudják úgy kezelni a helyzetet, mintha lakásban lennének. Különösen igaz ez azokra, akik rosszul viselik a reflektorfényt, például, ha a teljes utazóközönség azt figyeli, milyen problémája lehet az üvöltő csemetének, és vajon sikeresen megoldja-e az anyuka, apuka. Ilyenkor általában a szülő kínosabban érzi magát, mint amennyire a többieket zavarja a sírás, ők inkább a kíváncsiságtól vezérelve pillantgatnak oda.

De később sem jár kevesebb stresszel az utazás. Ha kicsit nagyobb a poronty, attól tart a szülő, nehogy kitépve magát a kezéből az úttestre szaladjon. Ha pedig már egyedül közlekedik a gyermek, otthon izgulhat apa és anya, épségben megérkezik-e az iskolából.

Nehéz eldönteni, mikor jött el a pillanat, hogy egyedül menjen iskolába, vagy jöjjön haza a gyermek. Mivel jól ismert útvonalról van szó, a legtöbb családban ez az első hely, ahova egyedül elengedik a porontyot. Akinek az iskola távolabb esik, általában a közeli boltba engedi le először a csemetét, vagy egy közelben lakó ismerőshöz. Nincs recept arra, hány éves korban aktuális ez. Csak akkor történjen meg, ha a gyermek nem fél, és ha teljesen magabiztosnak érzi magát a helyzetben. Persze, ez kevés, a szülőnek is arra kell jutnia, elég felelős a csemete ahhoz, hogy biztonsággal célba érjen, de semmiképp ne forszírozza úgy az önállósodást, hogy a gyermek még szorong a feladattól.

Nagy különbségek lehetnek abban, hány éves korra érik meg a helyzet, sokszor még a testvérek között is több év különbség mutatkozik, mikor engedik el őket először egyedül a szülők. A szülő látja, hogy gyermeke a komolyabb, minden szabályt betartó, vagy a kicsit kajlább típusba tartozik-e, és persze az adott terület közlekedési viszonyai is befolyásolják a döntést.

stockfresh 2374573 cute-brothers-ready-for-school sizeM

A már évek óta egyedül közlekedő, nagyobbacska gyereket is érdemes néhány alkalommal elkísérni, ha új helyre (különórára vagy új iskolába) fog járni. Még egy kiskamasz is kevésbé tud figyelni a lehetséges veszélyekre, ha a tájékozódás bizonytalansága miatt kénytelen megosztani figyelmét. Természetesen, ilyenkor ne az autóból mutogassa a szülő, hogy majd itt kell jönnöd, hanem azokkal az eszközökkel tegye meg az utat, amikkel ő fogja. Ha a gyerek cikinek érzi, hogy a szülei elkísérik, megteheti vele az utat még a tanév kezdése előtt, a nyár folyamán.

A szülők számára a legnagyobb fejtörést rendszerint az okozza, hogyan plántáljanak kellő mértékű veszélyérzetet a csemetébe anélkül, hogy túlzottan megrémisztenék, és azt az érzést keltenék, hogy a világ veszélyes hely, ahol válogatott borzalmak leselkednek a kiszolgáltatott gyerekekre. Nem szeretnék megrémiszteni, ugyanakkor el akarják érni, hogy figyeljen a kanyarodó autóra, hogy tudja, nem szabad beszállni idegenhez, hogy tisztában legyen a reális veszélyekkel. Nehéz eltalálni az arany középutat, különösen akkor, ha a szülő maga is aggodalmaskodó típus.

A gyermek előtt eltúlozni a veszélyeket nem érdemes, egyrészt, mert a túlzott szorongás többet árt, mint használ, másrészt, mert ezzel sem biztosíthatjuk be, hogy soha semmi baj nem éri. Inkább célravezető sokszor megmutatni neki a helyes viselkedést, például hangsúlyozni a zebrán való átkelésnél, hogy most oldalra nézünk, nehogy az autó elé lépjünk. Ezt sokkal azelőtt érdemes elkezdeni, mielőtt a gyermek önállóan kezdene hazajárni. És persze alapvető, hogy a szülő tartsa magát a tőle elvárt szabályokhoz, hiszen ha vele már sokszor átment a piros lámpán, nehezebben fogja elhinni, hogy ha egyedül jön, csak a zöldön szabad.

Szerencsés helyzet lehet, ha már van a családban egy önállóan közlekedő nagytestvér, aki feladatként megkaphatja, mutassa meg a kicsinek, hogyan kell közlekedni. A legtöbb gyermek ilyenkor nem arra használja a helyzetet, hogy „rosszalkodhasson”, hanem, hogy gyakorolhassa a felnőtt szerepet, oktatgathassa a kicsit. Innentől kezdve a szülőnek nyert ügye van, mert a nagyfiúság-nagylányság mértékegysége lesz a felelős közlekedés, ami ilyen módon sikké válik.

Cziglán Karolina, pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.01.28 20:08:29Stohl András

    Szerintem az a biztos ha varunk 20-25 eves koraig, utanna mar ellehet engedni egyedul a kozeli jatszoterre.

  • 2013.01.28 20:32:42Norx

    Bammeg, ez a picológus piciáter is lehetne: semmit sem mond, de azt hosszan, és biztosanqva drágán. Tudom, biztos oedipális ez nálam, sõt, a te anyád is meg akartam...

  • 2013.01.28 21:03:17kalandfereg

    Azért olvastam el ezt a posztot, hogy hátha kiderül belőle valami, de sajnos, nem így történt.
    Ha esetleg valakiben infóéhség maradt volna, annak írom, hogy Írországban adnak egy ezzel kapcsolatos szórólapot minden kábé 6éves szüleinek. Ott azt írták le, hogy 8éves kor előtt gyalogosan, 12éves kor előtt biciklin ne menjenek a gyerekek egyedül. Utána nyilván egyéni mérlegelés kérdése.
    Meg egy csomó szuperjó hasonló kézzelfogható és hasznos dolgot. De kár, hogy nem találom azt a papírt, itthon meg a neten se.

  • 2013.01.28 21:15:29Michael_sysadmin

    [link]

  • 2013.01.28 22:03:41bodesco

    Itt, egy németországi kisvárosban (kb. 100ezer lakos) már az óvodában, az iskola előtti évben kimennek a gyerekek rendőrökkel, akik elmondják nekik, hogy kell közlekedni. Elsőben az első tanítási napokon az egyik fő téma a közlekedés, és kifejezetten abba az irányba nyomják a gyerekeket / családokat, hogy a gyerek egyedül menjen iskolába. Természetesen a legközelebbibe, ahova be van osztva, más iskolába nem lehet íratni a gyereket. A járdákra - főleg nagyobb útkereszteződéseknél - fel van festve a "Schulweg", és arra mennek a gyerekek. A napköziből, ami kb. 1 km-re van az iskolától, eleinte értük mentek, és tanulták az útvonalat. Az enyém 1 hónappal az iskolakezdés után már teljesen egyedül járt.

  • 2013.01.29 10:49:56dieter1

    Ó, ez szuper téma. Csak egy kicsit kell várnunk, mindjárt egymásnak esik a két oldal: a Felelôtlenség Magára Hagyni csapata harcba indul a Neveljünk Önállóságra hívei ellen :-D
    És ez a szembenállás örök, ugyanis mindig lesznek olyan esetek (lásd Michael_sysadmin linkjét), amit fennen lobogtatva szuperül le lehet bunkózni az ellentábort. Ezzel persze elárultam magam: én is a felelôtlenekhez tartozom. Egyik gyerekem Bécsben járt pár évig iskolába, és még a hatot se töltötte be, mikor egy hét láthatatlan kísérgetés után egyedül mehetett :-)
    Mazochista lévén magam linkelem be Natascha Kampusch szócikkét a wikipédiából:[link]

  • 2013.01.29 11:13:24XEP

    "Mikor engedjük el egyedül a gyereket?"

    "Nehéz eldönteni, mikor jött el a pillanat, hogy egyedül menjen iskolába, vagy jöjjön haza a gyermek."

    WTF? Manapság, semmikor.
    A közlekedés a legnagyobb probléma?
    Hol él a cikkíró...?

  • 2013.01.29 11:35:10XEP

    dieter1:
    Ja, igen Natascha Kampusch például... :)

  • 2013.01.29 13:08:12Majda

    Mondjuk hasznos infó lehetett volna, hogy pl hány éves kortól tudják kb megbízhatóan felbecsülni a gyerekek, hogy az autó, amit közeledni látnak mennyi idő múlva ér ide. Asszem 7-8 éves kor kölül van. Azelőtt már csak azért sem jó ötlet egyedül forgalmas helyen átmennie, mert nem képes megfelelően felbecsülni a távolság/sebesség/idő tényezőket.
    Persze gyerekfüggő, nyilván, de ha van tájékozódási pont, akkor a saját gyerek és a környezet ismeretében lehet majd dönteni...

  • 2013.01.29 14:45:21Rébusz

    Én is szívesebben vártam volna konkrétabb válaszokat erre a kérdésre. A láthatatlan kísérgetés, amiről egyik kommentelő ír, szerintem is nagyon jó, lecsekkolni a gyerkőcöt a közelből figyelve/követve az első egyedüli útja során. Magyarországon rémes a közlekedési morál, még a zebrán sincs biztonságban az ember, sajnos még a gyerekeink sem. Ezt a gyerekeknek is tudniuk kell, nem rémisztgetésből, hanem mert sajnos így van. Fontos, hogy tisztában legyenek azzal is, hogy attól még, hogy ők látják a közeledő járművet, az nem jelenti azt, hogy az is látja őket. Tegyék tehát láthatóvá magukat a gyerekek a közlekedésben, meg kell bizonyosodniuk, hogy az autós, kerékpáros stb. látja őket. Zebra előtt is bal-jobb-bal a körülnézés. Az autósok pedig ne hajtsák a járókelőket és a gyerekeket sem LE a zebráról, felelőtlenül rámásznak a gyalogosokra, belegondolni is szörnyű, ha pl. egy rohanó gyerek elesik átkelés közben... Amiről a cikkben szó van, szerintem mindenkinek ismert.

  • 2013.01.29 17:19:05Van_mikrohullámú_sütőtök?

    Na ez szerintem sok mindentől függ:
    nálunk gyerekként az utcán lehetett focizni, egy nap csak 3-4 kocsi jött. 4éves kortól egyedül jöttem-mentem oviba.

    Manapság felnőttként babakocsit tolva egy kétszer kétsávos, középen járdaszigetes villogó sárga lámpával, zebrával, táblával jelölt gyalogátkelőn is problémás az átkelés a közlekedési morál miatt: konkrétan a tőlem messzebbi sávban megáll az autó villog és int, hogy kelljek át, de a hozzám közelebbi dudál veszettül, nehogy lelépjek (eszembe sincs: amíg nem látom, hogy nem áll meg el se indulok).

    Vagy mondhatom sorompóval védett vasúti átkelőt, ahol akár 20percig is állnak egyes gyalogosok és kocsik, miközben járókeretes nénikék vidáman átkelnek, mert a jól belátható vasútpályán legalább 2-3km nincs vonat. Te átengednéd a gyereked?

  • 2013.01.29 21:45:28Apophis

    Én a gyerekeimet a mai napig viszem az iskolába a már említett közlekedési morál miatt, pedig már 11 évesek és nem félnek közlekedni. Egyszerűen egy átkelés a zebrán nem életbiztosítás, mégha lámpa is van. Az autósokat nem érdekli, hogy vannak gyalogos iskolások. És ez sajnos nem is fog változni egyhamar.

  • 2013.02.02 15:41:32drag****

    A külvárosból a belvárosban lévő iskolába 7 éves koromtól kezdve egyedül mentem egy camping-bicikli társaságában :) Milyen jó is volt... Ma már este 21 óra után egyedül ki sem merek menni az utcára.

  • 2013.08.28 15:12:34art67

    A közbiztonságról miért nem esik szó? A 15 éves fiamat fényes nappal rabolták ki a VII. kerületben. Évekig tartott mire leküzdötte a szorongását. De van olyan gyerek is a családban, akinek a hetes buszon nyomta kést az oldalába, hogy adjon kétszáz forintot. De van olyan hely a városban, ahol én sem közlekedek teljesen fesztelenül pedig negyvenhat éves vagyok, kopasz és száz kiló.

Blogok, amiket olvasunk

KAPCSOLATSULI 6 szokás, amivel villámgyorsan kinyírhatod a kapcsolatodat

Vannak szokásaink, amelyekről nem is tudjuk, hogy észrevétlenül, ám annál hatékonyabban rombolják a párkapcsolatunkat. Amikor pedig a párunk a válást, szakítást fontolgatja, nem értjük, hogy mi történt.

TÖRI MÁSKÉPP Szőrös hableány, tudós ló - mulatságok a Monarchiában

A kiegyezést követően gyors tempóban újabb és újabb létesítmények emelkedtek a Ligetben, amit a milleniumi ünnepségek még inkább felgyorsítottak. És ott aztán volt mulatság!

DICE&SORCERY A látszat sohasem csalt még ekkorát!

A Mario + Rabbids Kingdom Battle amennyire valószínűtlen, annyira zseniális. Játékosok figyelem!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta