SZÜLŐSÉG

Hazudjunk-e a Mikulásról?

2012. december 5., szerda 14:18

Amikor ilyen élesen vetődik fel a kérdés: hazudjuk-e, hogy létezik a Mikulás, hazudjuk-e, hogy a Jézuska hozza az ajándékot, felmerül, vajon nem arról van-e szó, a szülő úgy érzi, ha elvész a kitalált történet, nem marad az ünnepből, a varázsból semmi, legfeljebb a megvásárolt ajándékok? Ha így van, ez az igazi baj, és ezen érdemes változtatni. A pszichológus a héten arról ír, az a legfontosabb, hogy mi is megtaláljuk, mit ünneplünk Mikuláskor, karácsonykor, és ne aggódjunk azon, hogy a gyereket jó darabig csak az ajándék érdekli, mert a idővel az ünnepek mélyebb tartalmát is megéli majd.

stockfresh 995410 stockings-by-the-fire sizeM

Rendszeresen felmerülő kérdés: „hazudjunk-e” a gyereknek a Mikulásról, vagy mondjuk meg az igazat, hogy nincs is. Különös hallani ezt a kérdést, hiszen magában foglalja, hogy Mikulás nem több kitalációnál, ami gyerekek szédítésére, vagy éppen jótékony módon valamiféle képzeletvilágba való beleringatására alkalmas.

Egyesek emlékeznek, milyen volt megtudni, hogy nem a Mikulás hozza az ajándékot, nem a nyuszi tojja a csoki tojást, és a karácsonyfa alá sem a Jézuska teszi az ajándékcsomagot. Az óvodában népszerűvé lehetett válni a jól értesültséggel, vagy éppen ellenkezőleg, ellenszenvet kivívni, ha a többiek nem akarták elfogadni a lehangoló verziót. Mások úgy emlékeznek, kapcsolódott ugyan valamilyen meseszerű magyarázat az ünnepek rítusaihoz, de ezeket vagy sosem vették szó szerint, vagy fokozatosan értették meg, hogy máshogy igazak ezek, és valójában a szülők állnak az ajándékozás mögött.

Hiszen Miklós püspök valóban élt, a róla szóló történet akár lehet igaz, ezt nem tudjuk, ahogy sok más legendáról sem állapítható meg teljes bizonyossággal. Mindenesetre, valahogyan az ő alakja, tettei vezettek oda, hogy ma is megajándékozzuk egymást ezen a napon, a felnőttek a gyerekeket, titokban, úgy, hogy ne vegyék észre, annak emlékére, hogy Miklós is adott abból, ami neki volt, de úgy, hogy ne lássák, mert nem köszönetet várt érte, hanem örömet akart szerezni. Megoldást arra az élethelyzetre, amibe a három lányát nevelő szegény ember került, akinek azon kellett gondolkodnia, melyik gyereket adja rabszolgának, hogy a másik kettő férjhez mehessen.

Mindegy, hogy ez így éppen megtörtént-e, hogy Miklós az ablakba tette-e az aranyat, hogy piros köpenye volt-e, hiszen az igaz, hogy az ember, élete során néha kilátástalannak tűnő helyzetbe kerül, és olykor egészen váratlan módon, nem várt helyről jön segítség, ha nem pénz, akkor egy ötlet vagy vigasztalás formájában.

Az üzenet és a tanulság igaz, és ebből következik a válasz az eredeti kérdésre: mit mondjon a szülő a gyermeknek, hazudjon-e neki, és ha megtette, mikor mondja el az igazat. A hangsúly nem azon van, hogy napjainkban jön-e egy Mikulás nevű személy, aki minden gyermeknél elhelyezi az ajándékot. Nem azzal adjuk meg az ünnep varázsát, ha egy fantáziavilágot minél hihetőbben tálalunk, majd egyszer csak, mint egy üres lufit, kipukkasztjuk (vagy megteszik ezt a gyermek kortársai). Szabad mesét mondani, de nem szabad hazudni.

Mondhatjuk, hogy tegyük ki a csizmát, mert ma éjjel várható a Mikulás, de azzal a mesélős, összekacsintós hangsúllyal, ami arról szól, ez egy közös játék, közös varázs, ami persze nem úgy igaz, ahogy a fizika törvényei. Nem kell ezt magyarázni a gyermeknek, az óvodáskorú csemete számára még átjárható a képzelet és valóság határa, számára például a játék mackó valódi barát, akivel meg lehet beszélni az ügyes-bajos dolgokat, miközben persze tudja, hogy az egy tárgy. Ugyanígy örülhet, hogy várjuk a Mikulást, miközben talán tudja, hogy a szülei teszik a csizmába a csokoládét.

Játszani tehát lehet, és jó is, de minél inkább érezhető, hogy a gyermek a konkrét tényekre kérdez rá, annál inkább kell igazat mondani. Ha például az óvodai beszélgetések nyomán, ahol esetleg két pártra szakad a gyerekek tábora, azokéra, akik hisznek, és akik nem hisznek a Mikulásban, megkérdezi a szülőt, hogy tényleg a Mikulás hozza-e az ajándékot, természetesen mondjon igazat: azt, hogy nem, a szülők lepik meg a gyerekeket azért, hogy örömet okozzanak vele. De amíg a csemete benne van a játékban, és csillogó, huncut szemmel  érdeklődik afelől, hogy is lesz ez az éjszakai látogatás, a szülőnek sem kell játékrontónak lenni.

Képzeljük el azt a helyzetet, hogy anya vagy apa elmeséli a Csipkerózsikát, és a csemete arról kezd beszélgetni, vajon miket álmodhatott Csipkerózsika a hosszú alvása során. A legtöbb szülő nem ijedne meg, hogy a gyermek elvesztette a realitásérzékét, hanem benne lenne a játékban, és volnának ötletei, milyen sok szépet lehet álmodni annyi év alatt. A Mikulást is hasonlóan érdemes kezelni.

Amikor ilyen élesen vetődik fel a kérdés: hazudjuk-e, hogy létezik a Mikulás, hazudjuk-e, hogy a Jézuska hozza az ajándékot, felmerül, vajon nem arról van-e szó, a szülő úgy érzi, ha elvész a kitalált történet, nem marad az ünnepből, a varázsból semmi, legfeljebb a megvásárolt ajándékok? Ha így van, ez az igazi baj, és ezen érdemes változtatni.

Nekünk magunknak van-e gondolatunk, érzésünk arról, mit ünneplünk Mikuláskor vagy a többi ünnepen? Ha igen, a rítus, a közös játék megjeleníti azt, még akkor is, ha természetes, és teljesen rendben lévő, hogy a kisgyermek a csokinak örül, nem pedig az ünnep mélyebb tartalmain mereng. Idővel nyílik majd ki az érdeklődése afelé, hogy valójában miről is szólnak ezek az ünnepek. Az az igazi kincs, ha ilyenkor van miről beszélnünk, ha el tudjuk mondani először a történetet, aztán, ha még nagyobbá válik a gyermek, arról is tudunk beszélgetni, szerintünk mit jelent a mában ennek az üzenete.

Cziglán Karolina, pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2012.12.05 14:58:25Brando

    Köszönjünk a remek tanácsot, kitűnő összefoglalót. Nálunk pont a legjobbkor jött - mindenféle értelemben.

  • 2012.12.05 15:18:42Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn

    [link]

  • 2012.12.05 15:48:59siorac75

    Nálunk a Húsvéti nyúl már megbukott, mikor az akkor még 5 éves fiam közölte, hogy ez kizárt dolog, hogy egy kicsi nyúl bemenjen egy boltba, ajándékot vegyen és azt osztogassa... :)

  • 2012.12.05 16:39:06puszinyuszi

    jó összefoglaló, aktuális, csak éppen számomra nem oldja meg a problémát.

    Adott a Mikulás, dec. 6. piros köpeny, stb, ahol mi élünk ráadásul még püspöksüveg is van a fején, nem csak "sima" mikulás sapka. Eddig rendben. Aztán jön - a mi családunkban legalábbis - a Jézuska karácsonykor. Ez is OK., csakhogy eközben a TV-rádió-újságok-gyerekkönyvek-stb.-ben karácsonykor is "visszajön" egy gyakorlatilag ugyanolyan szerkóban lévő "bácsi", mint a Mikulás. Szerencsére a fiam még nem túl nagy, így nem kérdezett rá, hogy ez most hogy is van, de ez csak idő kérdése. Mit mondjak neki? mert hiába oldjuk mi meg családilag felnőtt szinten, hogy Mikulás meg Jézuska, ha karácsony előtt ő majd egy mikulásforma figurát lát minden második rajzfilm után a TV-ben?

  • 2012.12.05 16:45:31trillarom

    Nekem a gyermekkorom szerves részei voltak a mesék. Nem csak a mesekönyvek, az esti történetek, hanem pl. a karácsonyhoz kapcsolódó dolgok. Kiskorunkban az angyalka (anyukám) csöngetésére mehettünk a szépen feldíszített fához. Emlékszem alig tudtuk kivárni a szobánkban a csengőszót, annyira izgatottak voltunk. Az egész család megteremtette számunkra a varázst. Aminek a hangulata, így felnőtt fejjel is mindig előjön az ünnepekkor. Szerintem a gyerekeknek szükségük van a csodákra, a mesékre, a varázsra. Nem hiszem, hogy ez hazugság. Attól gyerek egy gyerek, hogy elhiszi egy plüssmaciról, az is élőlény vagy hogy léteznek a tündérek. Felnőttként úgyis jön majd a valóság, meg a realitás, de addig játszunk együtt a gyerekekkel és teremtsük meg nekik a csodák birodalmát (még ha ez így kicsit nyálasnak is hangzik:)

  • 2012.12.05 16:50:58Bartush

    Szerintem is szükséges, hogy a gyereknek legyen egy fajta mese, a csodák világa, de azért kicsit túlzásnak tartottam, hogy a kolléganőm 10 éves kisfia tavaly a céges Mikulás ünnepélyen még simán elhitte, hogy itt tényleg a Mikulás hozza a csokicsomagot. Persze mindenki úgy neveli a gyermekét, ahogy akarja, de szerintem ez valahogy nem volt rendben.

  • 2012.12.05 16:56:09R2D2 & C3PO

    puszinyuszi

    Karácsonykor a télapó jön, nem a Mikulás. ;-D
    Nálunk így oldotta meg anyánk, és teljesen elfogadható volt.

    A poszthoz:
    Mindig tudtuk Szt Miklós történetét, + hogy a piros ruhás emberek csak eljátsszák, és épp ezért nekem a mai napig ugyanolyan élmény a Mikulás. Nem szűnt meg a varázs 8 évesen.

    És - van-e valaki, aki még nem olvasta?
    [link]

  • 2012.12.05 19:28:28szepi79, első ezen a néven

    Mikulásozás családi körben. Jó édes apukám, ahogy szokott, most sem jött be a család többi tagjával a nappaliba, hanem sunyiban a garázsban átöltözött télapónak akkora vattaszakállal, hogy kb. a csizmája látszott ki mögüle, majd jött a nagy zsákjával osztogatni a jóságokat.

    Unokaöcsém (4,5 éves), meglátja, odarohan:
    -Mikulás...! Nagyapa!!!!

    Azt hiszem, a kérdést megtárgyaltnak lehet tekinteni.

  • 2012.12.05 19:30:55dieter1

    A legnagyobb még tízévesen is hitt (fôleg a nyusziban), neki nagy sokk volt az igazság. Amúgy minden szülô másképp trükköz, nálunk a féligazságok jól bejönnek. A gyerekeknek megmarad a titok, mégis "jól informáltnak" érzik magukat, például: az áruházi és egyéb Mikulások csak reklámból öltöznek be, az igazit nem látjuk.
    A Jézuska-hozta karácsonyfa a nagyszülôkhöz érkezik az egész családnak, ajándékostul. Viszont mi veszünk magunknak egy fát, hogy a mi lakásunkban is legyen (ezért vannak fenyôárusok), ezt közösen díszítjük a gyerekekkel, és készítünk egymásnak is kisebb ajándékokat. Ezzel a két legnagyobb dilemmának letörtük a szarvát: meglepetés kontra együtt-díszítés, illetve a Jézuska hozta kontra saját készítésű ajándékok problémája.
    A legnagyobb probléma a mindent elözönlô Santa Claus volt. Erre ma már csak legyintünk: az amerikai gyerekekhez nem a Jézuska jön, hanem a Mikulás - hozzájuk viszont nem megy hatodikán, nekik csak egy ünnepük van, passz. Legalább tanulnak egy kis "másságot" jó értelemben: a világ nem mindenütt egyforma, ezzel egész jól együtt tudnak élni.
    Viszont még a Mikulásnál is fontosabb az Advent: lefekvés elôtt gyertyagyújtás, karácsonyi dalok éneklése, mindenki választhat: melyiket énekeljük. Ez a kis csendes szertartás a szülôknek sem árt :-)

  • 2012.12.05 19:44:47háténimmár

    Blogmotor!!!
    Elszállt egy hosszúm... :-(

  • 2012.12.05 20:10:05phoboss

    Ez szerintem nem az a terület, ahol valakinek csak úgy meg kellene mondania, hogy mit "szabad" és mit nem. A gyerek úgyis rákérdez konkrét dolgokra is, aki akarja, mondja meg, hogy a szülők adják az ajándékot, aki meg nem akarja lerombolni a kisgyerek képzeletében élő fantáziavilágot, ne tegye.Miért kellene kötelezően megfosztani egy kisgyereket a csodáktól? Szerintem ehhez mindenki úgy áll hozzá, ahogy akar.
    Előbb-utóbb minden gyerek rájön, hogy a szüleitől kapja az ajándékokat. Mondjuk az, hogy egy 10 éves gyerek még mindig hisz a Mikulásban, tényleg furcsa.

  • 2012.12.05 20:45:31kattee

    Hát, én tapasztalatom szerint a gyerekek akarnak hinni mindebben. Lányom tavaly - 6 évesen - családi Mikulás-látogatás után közölte: " Anya, tudod, ez nem az igazi Mikulás volt, hanem egy bácsi Mikulásruhában, láttam a gumit a szakállán. Az igazi biztos nem ért rá, azért küldött maga helyette mást." Inkább megmagyarázta magának a dolgot, csak hihessen még benne. És az idén is várja, még ha sejti is az igazat. :-) De így szép.
    És karácsonykor is ugyanígy lesz a Jézuskával és az angyalokkal.
    Amerikába meg máskor ér oda, mert a Föld nagyon nagy, ennyire egyszerű.

  • 2012.12.05 20:48:27Trigon_

    A szülővel nagyon nincs rendben valami, ha azon tipródik, hogy szabad-e HAZUDNIA a gyerekének a Mikulásról. Kedves szülő, mesét sem mond szegény gyereknek? Amikor a gyerek még szemlátomást hisz a történetben, nem szabad megingatni a hitét. Egyrészt mert a kis gyerek sok dologban hisz átéléssel, és ez fontos része egy fejlődési folyamatnak. Aztán konfliktusba is sodorhajta a gyereket azzal, hogy a hasonló korúakkal összevitázik, billegő hittel, kizárva magát a mesébe magukat boldogan beleélő társai közül. Aztán az is fontos, hogy mesélni, játszani nagyon fontos és nagyon jó is. Nem öröm látni, ahogy a gyerek boldogan készülődik, és aztán boldogan ölelgeti az ajándékot, színig telve a mese szépségével is? Végül pedig: nem szabad elrontani a mikulásos mesét, mert legalább a hónap első pár napját jó gyerekként próbálja eltölteni. :-))

    Amikor kiderülőben van az igazság, akkor meg lehet beszélni, hogy ez egy játék volt, azt játszottuk, hogy jön a Mikulás, hát nem volt jó játék? (Nem lehet, hogy mégiscsak van benne igazság? =) ) Végül pedig megegyezni abban, amikor még kicsi voltál, mesét mondtunk neked erről, és neked is tetszett, nekünk pedig tetszett, hogy neked tetszett. És így nincs becsapás, harag, szégyen. Egyszerű ez.

  • 2012.12.05 21:12:49A Tyne folyó déli partja

    a mese az miért hazugság? akkor ne is meséljünk neki, mondjuk a macicsaládról, mert hát nem mennek a medvék boltba, pl. meg járnak iskolába, stb..

    kattee: én anno tartottam a meséről és annak pszichológiájáról előadást, és ott volt a szakirodalomban, hogy tudja az a gyerek, hogy mese, de ő mivel neki ez lételeme, a mese, meg a csodavárás, inkább úgy csinál, mintha nem tudná. eljátssza ő is, hogy elhiszi, mert így jó neki.

  • 2012.12.05 21:34:57Trigon_

    A feleségem üzeni, hogy még ő is hisz a Mikulásban. :-D Játszani jó.

    Hopp-hopp! Ti nem hallottatok valami kis zajt az ablak felől? Megyek, megnézem. :-)

  • 2012.12.06 08:20:05Neduddgi

    [link]

  • 2012.12.06 09:05:16Moan

    puszinyuszi csatlakozom R2D2 & C3PO -hoz.
    Az én gyerkőcöm is rákérdezett, én a neten elolvastam neki a wikipedia ide vágó passzusát. :) Értette, elfogadta és azóta is hisz a Mikulásban. A többit úgy oldottam fel, hogy amit a TV-ben lát azzal csak ábrázolják...meg máshol más a szokás és az iskolába pedig csak beöltözik valaki.. Az egyetlen IGAZI Télapó, az éjjel jön és senki nem látja. :) Amikor arra kérdez rá, hogyan tud a Mikulás egyetlen éjszaka alatt annyi gyereknek ajándékot vinni, simán elmondom hogy van ez a dolog a kvantumfizikával. :)
    A poszthoz annyit tennék hozzá, hogy a gyerek másodikos osztályában tudtommal mindenki hisz a Télapóban. :)
    Mellesleg fontos ez egy gyereknek. Mint ahogy nekünk is fontos lenne a hit. Igen, ahogy Trigon_ mondja én is hiszek a Mikulásban. :) Sőt, a párommal egymás pont ugyanígy lepjük meg. Cipő kitesz, reggelre ajándék benne. :)
    Persze nem úgy hiszek, ahogy egy gyerek, de a belső hitem működése, lényegi mechanizmusai hasonlóak. Ha bárki hisz valami felső hatalomban, vagy esetleg lényben vagy abban amit szerencsének nevez, vagy nevezze azt bárhogyan, az pont ugyanez a terület. Hány millió sőt, milliárd hívő van a világon? Na ők mind hisznek a "Télapóban". :)
    Nem kell ezt elvenni egy gyerektől. Ahogy fejlődik, ez is fejlődik vele.

  • 2012.12.06 10:59:39akdestroyer

    Azon kedves kommentelőknek, aki szerint "furcsa, gáz, nem normális", hogy egy 10 éves gyerek hisz a mikulásban, azoknak azt üzenném, hogy szerintem meg egyenesen kurvára ciki, és vérgáz hogy ők meg 20+ 30+ évesen hisznek Istenben, és bedőlnek a vallási agymosásnak.

    Puszi.

  • 2012.12.06 21:05:11nitro1

    Csodálkozom is, hogy a Mikulásnak még nincs egyháza. Vagy van? :-D

  • 2012.12.08 02:04:27ubu1

    Szerintem meg azzal a szülővel nincs rendben valami, aki hülyének nézi a saját gyerekét és tudatlanságát kihasználva hazugságokkal (vagy jobb esetben csak félinformációkkal) tömi a fejét. Szépíthetjük, hogy mese meg játék stb., de ettől még a hazugság hazugság marad.
    A mikulás nem létezik. Szar az élet, de ez van.
    [link]

  • 2012.12.08 02:05:20ubu1

    Szerintem meg azzal a szülővel nincs rendben valami, aki hülyének nézi a saját gyerekét és tudatlanságát kihasználva hazugságokkal (vagy jobb esetben csak félinformációkkal) tömi a fejét. Szépíthetjük, hogy mese meg játék stb., de ettől még a hazugság hazugság marad.
    A mikulás nem létezik. Szar az élet, de ez van.
    [link]

  • 2012.12.08 02:15:29ubu1

    Kicsit offtopic, de azért leírom: Az ilyen hazugságokkal teremtett álomvilágban felnövőkből lesznek aztán az olyanok, akik valamilyen értelemben még felnőttként is hiszik például a "szőke herceg fehér lovon" mesét és nem képesek megbarátkozni a valósággal. Egyenes út az introvertáltság és a depresszió felé.
    A szőke herceg ugyanis a mikuláshoz hasonlóan nem létezik. TÖKÉLETES ember nincs; sőt, életünk korlátos ideje alatt még tulajdonságaiban OPTIMÁLIS embert sem lehet találni. Az optimum keresés csak az idővel együtt értelmezve reális cél, ami lefordítva a korlátos idő alatt megtalált ELFOGADHATÓ embert jelenti.
    Tehát szőke herceg helyett egy elfogadható ember. Megint csak szar az élet, de ez van.

  • 2012.12.09 13:41:44091308

    s

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta