A Barátok, szerelmek, barbecue című filmnek vannak jó mondatai, és iszonyatosan szexi, francia főszereplője is.
Idén egyszer már lemondtunk a francia vígjátékokról, aztán mikor láttuk az Egy szerelem története: a nő című filmet, akkor elment a kedvünk a romantikus történetektől is. Mégis adtunk egy utolsó esélyt a műfajnak a Barátok, szerelmek, barbecue című film formájában, és azt kell írjam, nem bántuk meg, mert az előzmények ellenére végre jól szórakoztunk.
Mondjuk, ennél több nem is történt. A sztori szerint az ötvenéves, családos, mégis őrülten (franciásan) szexi Antoine (Lambert Wilson, aki például a Mátrix - Újratöltve című filmben egyáltalán nem volt szexi), akinek eddig barátai, a barbecue partijaik és a huszonéves lányok körül forogtak a gondolatai, egy infarktusból felébredve úgy dönt, hogy a csajokat leszámítva ezután is ezek körül a dolgok körül fognak forogni a gondolatai, csak úgy, hogy közben nyugdíjazza magát, bagózik, többet piál és mindenkinek megmondja a magáét.
Hát, igen, nagy vonalakban tényleg csak ennyi az egész film története, viszont ami mégis megmenti a totál csődtől az az őszinteség, amivel mindezt elmeséli. A baráti társaság kiválasztásakor a rendező, Eric Lavaine gondosan ügyelt rá, hogy az összes francia sztereotípiát belesűrítse a karakterekbe, de ez egyáltalán nem árt neki, inkább csak valami kedvest bájt kölcsönöz. A baráti társaságban ugyanis megtalálható az elvált pár pont ugyanúgy, mint a humortalan, ám szószátyár férje mögött folyamatos szürkeségbe kényszerült feleség (külön érdekesség, hogy ebből amúgy kettő is van), sőt még az őszinte és egyszerű autószerelő is (akit mellesleg a színész-humorista Jérôme Commandeur játszik). Csupa, közös társaságba egyáltalán nem illő karakter, akik a főiskola óta együtt vannak, és mindent a világon együtt csinálnak a nagy elfogadás szent közhelye alatt.
A csavar ott van a filmben, hogy miközben nagyon pontosan és fájdalmasan mutatja be (nem csak) a kapuzárási pánikot, az egész csak egy mese, és ha az ember nem meseként nézi, akkor aligha tudja élvezni, még akkor is, ha franciásan blőd az események sorozata. Viszont mesének teljesen jó, és van egy pont, amikor még meg is lehet ijedni, hogy most átcsap drámába az egész, ugyanis addig a pontig az összes hülyeségével együtt még teljesen életszerű is. De mivel a néző tudja, hogy egy vígjátékon ül, meg kell adnia magát a hepiendnek, ami folyamatosan visszatereli a mese kategóriába a sztorit.
A Barátok, szerelmek, barbecue-t kifejezetten a 35-55 közötti korosztálynak ajánljuk, a maga édes-keserű tanulságaival és csupa idóta, francia helyzetkomikumával, amiket gyönyörű helyszíneken vettek fel, hogy az ember még könnyebben átérezze a jelenetek jelentőségét. Meg amúgy is, vannak benne jópofa reklámmegoldások, és mind ugyanabból a színész szájából hangzanak el.
