Marie-Julie Debeaulieu francia táncosnő már lassan három éve második otthonának tekinti Budapestet. Új darabjukban a színészek a nézőkből, ő pedig a színészekből építkezik.
Marie-Julie Debeaulieu táncosnő Frenák Pál koreográfus egyik, ha lehet ilyet mondani múzsája annyit tartózkodik városunkban, hogy már szinte második otthonaként tekint Budapestre. Kíváncsiak voltunk, vajon mi vezérel egy francia táncosnőt, hogy élete egyik felét pont hazánk fővárosában töltse, de hamar kiderült, hogy az ok egyszerű, és Frenák Pálnak hívják. "Mindig személyes találkozások alapján választok a munkák között, és Palival rögtön egymásra találtunk" - mesélte lapunknak. "Három év alatt volt időm kialakítani a kapcsolatokat, és meg is kedveltem az embereket, pedig tudom, hogy itt most nem egyszerű a helyzet. Örülök neki, hogy itt dolgozhatok, azokkal az emberekkel, akikkel, mert nagyon sokat adnak nekem."
Debeaulieu 2010 óta dolgozik Frenák Pállal és társulatával, most éppen két produkcióra is készülnek, az egyik az InTime című darab, amiben már régebben látható a táncosnő, ám a másik, a Gólem Színházban a "Ha lesz egy férfinak" című előadás október huszonharmadik premierjére még gőzerővel folynak a próbák. Az előadás azért is különleges Debeaulieu számára, mert két színész közt kell táncosként megértetnie magát a közönséggel. "Ez egy kicsit komplikált feladat, mert én nem beszélek magyarul, nem értem, amit a színészek mondanak. Ugyanakkor az egész szerkezet is izgalmas, mert az előadás három külön kis darabból áll össze; az első részben csak tánc van, ez az én szólóm, amit Palival készítünk. A második rész a színészeké, viszont a harmadik részben közös improvizációs jelenetek is lesznek" - mondta el. Az improvizáció lényege, hogy a másik minden mozzanatát figyelnie kell, és aztán ezt lereagálni, maga a folyamat pedig nagyjából ugyanúgy zajlik, mint a színészeknél, csak a táncos esetében szavak helyett a nyelv, a „beszéd” a mozdulatokból alakul ki. „A társulat amúgy is különleges nyelvi keverék, Palival, Emesével, aki évekig élt Franciaországban és Nelsonnal, aki kubai származású, leginkább franciául kommunikálunk, a többiekkel általában angolul és néhány szót már magyarul is tudok. Pali pedig sokszor előtáncol, megmutat bizonyos jeleneteket és mozdulatokat, ilyenkor amúgy sem kell beszélni, egymásból építkezünk."
Debeaulieu, aki a párizsi Centre National de la Danse-ban nem csak táncos, hanem kortárstánc-tanári diplomát is szerzett, öt éves kora óta él a táncnak, és meglehetősen sokrétű az érdeklődési köre, hiszen dolgozik táncoló robotokat készítő informatikussal és beatbox-előadóval is, vele sajnos csak Párizsban. "Igyekszünk összehozni egy magyarországi turnét, majd ha összeáll az az élőadás is" - mesélte, hogy megnyugtasson mindenkit, aki kíváncsi egy ilyen jellegű kombóra. Mindezek mellett, mivel jógaoktatói képesítése is van, ad órákat, amiben a jógát vegyíti a tánccal, de sajnos amikor Magyarországon jár ilyesmikre nincs ideje, így ezt is csak Párizsban tapasztalhatják meg az érdeklődők.
Ennyi mozgás mellett igazán érthető, ha más extrém sportra nem vágyik az amúgy algériai felmenőkkel is bíró táncosnő. Vigyáznia is kell a csontjaira, annál is inkább, mert épp most, a Ha lesz egy férfinak fotóspróbáján komoly sérülést szerzett, aminek a jobb szeme alatt éktelenkedő karika formájában jól látható nyoma is van. "Hát, számomra azzal a pillanattal elérkezett a próba vége. Óriásira duzzadt a szemem fölötti csont, nem is volt kérdés, hogy abba kell hagynunk. Szerencsére aztán lelohadt a duzzanat, már rendben van, folynak a próbák, de egy ilyen sérülés nem valami szép látvány. Azt hiszem, ez pontosan elég extrém sport nekem."
De Marie-Julie Debeaulieu-t nem olyan fából faragták, hogy kedvét szegje holmi baleset, így beszélgetésünk után azonnal próbálni rohant, az amúgy fölöttébb kedves és bájos táncos, aki ugyan néhány centivel szerintünk magasabb a megszokottnál, de saját bevallása szerint ez sohasem jelentett számára problémát. Nézzék meg és döntsék önök el, vajon tényleg így van-e.
