Isten választott népe még mindig messiásra vár

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Érdekes módon, a sok szabály és megkötés ellenére a judaizmusnak nincs dogmarendszere. Páratlanul szép vallás, autentikus művészettel és ősi törvényekkel. Ortodox ágának képviselői nem hisznek az eredendő bűnben, a homoszexualitást pedig - az állatokkal való fajtalankodáshoz hasonlóan - halálos bűnnek tekintik. Világvallások sorozat, 6. rész.

A szétválasztott Vörös-tenger

A zsidó vallás alaptanítása a szigorú egyistenhit, valamint a Tóra, azaz az isteni törvények megértése és megtartása. A Tóra írott és szóbeli részből áll, melyet a hagyomány szerint Isten a Sínai-hegyi kinyilatkoztatáskor adott át Mózesnek, aki továbbadta azt a zsidó népnek. Mózes öt könyve foglalja magában a Tóra írott részét, a Talmud pedig a szóbeli törvények feletti „rabbinikus diskurzust", melynek alapján értelmezik és aktualizálják az írott hagyományt. Ennek segítségével a Mózes által átadott Tóra élő szóvá tud válni.

Az ortodox judaizmus, a zsidó vallás szigorúan törvénytisztelő útja. Hívei a hiteles zsidóság egyedüli képviselőinek tekintik magukat. Életük célja a micvák - azaz az isteni parancsolatok - megtartása. A zsidó vallás a Bibliában szereplő ősatyák, Ábrahám, Izsák és Jákob történetéig nyúlik vissza. Isten szövetséget kötött az ősatyákkal, hogy őket és leszármazottaikat választott népévé fogadja, és elvezeti az Ígéret földjére.

Jákob fiai Egyiptomban szolgaságba kerültek, ahol kegyetlenül bántak velük, ezért Isten tíz csapással sújtotta az egyiptomiakat, és szétválasztva a Vörös-tengert, kivezette onnan őket. Ennek az idejét a vallástörténészek többnyire az i. e. XIII. századra, II. Ramszesz fáraó idejére teszik. Ezután a Szináj-hegyen Isten kinyilatkoztatta a tízparancsolatot és átadta törvényeit, a Tórát a zsidó népnek.

Dogma nincs, előírások annál inkább

A világ egyik legelterjedtebb vallása, hívei elsősorban a zsidók, de számos áttért népcsoportról is említést tesz a történelem, úgymint a török nyelvű kazárok és egyes székely csoportok. Az egyéni betérés bárki számára lehetséges, illetve aki rituális zsidó örökbefogadásban részesült, az is zsidó vallású lesz.

Hagyományosan az számít zsidónak, akinek az anyja zsidó, illetve aki betért. Az ősi szertartások gyakorlására számos zsinagóga található a Föld minden táján - a világ legnagyobb zsinagógája New Yorkban áll, Európa legnagyobb zsinagógája pedig a budapesti Dohány utcai zsinagóga, ahova a férfiaknak mindig fedett fővel kell belépni (a férjezett asszonyoknak kendőben). A zsidó vallás a hívők életének minden területére kiterjed. Meghatározza az ember és Isten közötti helyes viselkedést, például az imádkozás módját és az ünnepeket, szabályozza az emberek egymáshoz való viszonyát, (például a gyilkolás, a lopás, vagy a paráznaság tilalmát) és segít a lelki-szellemi épülésben.

Mindezt a helyes étkezési, erkölcsi vagy épp házastársi előírásokkal egybekötve. Érdekes módon, a sok szabály és megkötés ellenére a zsidó vallásnak nincs dogmarendszere, nem írja elő híveinek, hogy miben higgyenek, csupán az Istentől kinyilatkoztatott és a rabbik által pontosan kodifikált háláchá - azaz törvény - betartását követeli meg.

A Tóra soha nem változik

A Tóra egy olyan erkölcsi és morális keretet ad az embereknek, ami korszakoktól függetlenül általános érvényű - meséli Kürti Csaba, a Jewish Meeting Point, Magyarország legnagyobb zsidó közösségi portáljának igazgatója. Noha az elmúlt 3000 évben sokat változott a világ, a Tóra tanítása és törvényei minden időszakban aktualizálhatók és utat mutathatnak. A Tórákat a mai napig kézzel másolják, pontosan megőrizve minden betűt és jelet benne. Ha a világ bármely pontján megnézünk egy akármilyen idős tórát, annak tartalma mindenben meg fog egyezni az összes többi Tórával. Ez a több ezer éves folytonosság már önmagában üzenetet hordoz. A Tóra törvényei pedig arra tanítanak, hogy éljünk a teremtett, Éden-kert utáni világ által a számunkra nyújtott lehetőségekkel, de ugyanakkor gyakoroljunk állandó kontrolt önmagunk, vágyaink, ösztöneink felett, és tartsuk mindig szem előtt Isten és valamennyi teremtményének az érdekét. Az utóbbi miatt foglalta úgy össze Hillel kétezer évvel ezelőtt a Tóra lényegét, hogy "ne tedd azt, ami gyűlöletes a társadnak" (bab. Talmud, Brachot 31a). Ami a hazai zsidóság hitgyakorlatát illeti a szombatnak (sábesznek) és a többi nagy ünnepnek a megtartása, megünneplése a kezdetektől fogva a mai napig kíséri a zsidó közösséget, ahogy a kósersági szabályok és néhány öltözködéssel kapcsolatos hagyomány is.

Mi az, ami kóser?

A zsidó hagyomány számos tiltást tartalmaz az ételek elkészítésével, tárolásával kapcsolatban. A zsidók számára fogyasztható - azaz kóser - ételek eredete az ősi Izraelig vezethető vissza, az előírások többségét Mózes ötödik könyve tartalmazza. Ennek értelmében csak kóser hús fogyasztható, a húst vérteleníteni kell, a tejes és húsos ételeket pedig külön kell tárolni. Tisztátalan, ezért tiltott húsok, mint például a disznó és a nyúl, valamint a széttépett, elejtett állatok húsa sem fogyasztható.

Kóser húsnak számít a marha, a szárnyasok (a strucc kivételével), a bárány és a kecske. A halak között is megkülönböztetnek kóser és tiltott halakat. Azok az engedélyezett halak, melyeknek van pikkelye és legalább 3 uszonya. Az édesvízi halak közül a harcsa, angolna és a kecsege kivételével mindegyik kóser. A zsidó konyhában nem szabad húsfélét együtt főzni, vagy akár egyszerre enni a tejtermékkel. A tilalom nem csak a főzésre, fogyasztásra, hanem az ezek elkészítésére használt edényekre, konyhai eszközökre és azok tisztítására is vonatkozik.

Egy másik messiás

A vallási előírások megtartásának célja, hogy a zsidó ember minden egyes földi cselekedetét szakrálissá tegye és ezáltal összekötő kapoccsá váljon az ég és a föld között. Ebben rejlik a zsidó nép kiválasztottsága. Célja nem a túlvilági boldogság, hanem a helyes, erkölcsös földi élet, mellyel szeretne példát mutatni a világ nemzeteinek. Egyben ezzel segíti elő a Messiás eljövetelét, aki megteremti majdan a tökéletes, istenszerető, békés világot e földön.

A zsidó vallás messiásfogalma hasonlít ugyan a keresztényekéhez, de lényeges különbségekkel, ugyanis nem ismerik el Jézust megváltónak. A zsidóság Jézust hamis messiásnak véli és a vallásos zsidók még mindig várják az igazi Messiás eljövetelét. Jézust csupán csodatevőnek, vagy bukott lázadónak tekintik, de azt elismerik, hogy nagy tanító volt. A Talmud azon részeinél, ahol nem nevezik nevén Jézust, ott helyette a Peloni - az a bizonyos - kifejezést használják. A vélt és valós Jézusra való utalások azonban mind jóval az evangéliumok megszületése, és a vallási viták fellángolása után keletkeztek, így történeti értékük nincs.

Az abortusz nem mindig gyilkosság

A zsidó vallás nem ismeri el az eredendő bűn fogalmát, az ortodox zsidóság úgy hiszi, hogy Isten a mindenkiben lévő gonoszt egyfajta hajlamosságként teremtette - a reform zsidók a Sátánt legtöbbször a mindenkiben lévő önző vágyak jelképeként értelmezik. Az emberek ugyanakkor a jóságra is hajlamosak és tudatában vannak a jónak is, így Isten szabad akaratot adott mindenkinek, hogy engedelmességüket és hitüket próbára tegye.

A hagyományos zsidóság szerint a megváltás, a hit, az Istenhez való folytonos imádkozás és az isteni parancsolatok szigorú betartásán keresztül érhető el. A judaizmus szerint az emberi élet a születést követő első lélegzetvétellel kezdődik, az abortuszt pedig súlyos bűnnek, egyenesen testi sértésnek tekinti, de nem gyilkosságnak.

Egyéb parancsolatok alapján a bűn a terhesség első 40 napjában sokkal kisebb. A zsidó törvények megkövetelik az abortuszt, ha a terhesség az anya életét veszélyezteti, ha viszont már megindult a szülés, a gyerek életének kioltása már az anya életének megóvása céljából is tilos. A Tóra a homoszexualitást az állatokkal fajtalankodáshoz hasonló, halálos bűnnek tekinti.

Zsidók Magyarországon

A judaizmusnak rengeteg irányzata van, de ami a legérdekesebb, a neológia, azaz a zsidó újító mozgalmak speciálisan magyar ága. Történelmi kialakulása az Osztrák-Magyar Monarchiában születő reformista irányzathoz kötődik, később azonban visszakanyarodott a zsidóság hagyományőrzőbb, konzervatívabb formáihoz.

A XIX. század második felében elvárták a magyarországi zsidóktól, hogy vallási szokásaikon enyhítsenek és közeledjenek a befogadó nép alapvetően keresztény kultúrájához - erre azért volt szükség, hogy országunkban egyenrangú polgárokká válhassanak.

Csak az Örökkévaló tudja, mikorra datálódik a zsidók első megjelenése a történeti Magyarország területén - folytatja Kürti Csaba. Megtelepedésük első hiteles nyomai az i. sz. II. századba nyúlnak vissza. Jeruzsálem pusztulását és az önálló államiság helyreállítási kísérleteinek ismételt szétzúzását követően a birodalmi sasok nyomában az akkori Pannóniában is megjelentek a zsidók, részben mint a római légiók önkéntes vagy kényszertoborzott katonái, részben mint a katonaság és a nyomukban felvirágzó polgári települések igényeit kiszolgáló iparosok, kereskedők. A formálódó diaszpóra tagjai a császárkorban nemegyszer különböző hivatalos pénzügyi funkciókat is elláttak. Egy Dunaújvárosban (a római Intercisában) talált, harmadik század eleji fogadalmi táblából tudjuk például, hogy Cosmius, az ottani vámállomás főnöke (praepositus stationis) egyben a helyi zsinagóga vezetője, archysynagogus volt. A síremlékek tanúbizonysága szerint jelentősen megnőtt a tartomány zsidó népessége a II. század végén, a III. század elején.