Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A vallásos zsidó asszonyok havonta egyszer elmennek a rituális fürdőbe, a mikvébe. Ünnep ez a nap a férjnek és az asszonynak is, közel két hét különalvás után következhet a kóser szex.
Egy zsidó háztartásban kóserek az ételek, kóserek a konyhai eszközök, sőt kóser a szex is. Így többek között az edényeknek és az evőeszközöknek is át kell esnie a „kikóseroláson”, de havonta egyszer a nő is megmerítkezik. Hogyan lehet egy villa kóser? Először is legjobb, ha még soha nem volt használva, ha mégis, addig kell hevíteni, amíg izzani nem kezd. De ennyi még nem elég. Minden edényt és evőeszközt meg kell meríteni a zsidó rituális fürdőben, a mikvében. Persze az edények ugyanabba a mikvébe „mennek” ahova a zsidóasszonyok is.
Különleges ritmusú házasélet
Először az esküvőjük előtt, utána pedig minden hónapban a menstruációjuk utolsó napjától számított hetedik napon. Ha egy új zsidó közösség telepedik le valahol, először mindig mikvét építenek, nem zsinagógát. Ez a hely annyira fontos, hogyha egy városban valamilyen oknál fogva el kellene adni a zsinagógát vagy a mikvét, akkor a zsinagógát szabad csak eladni.
Vallásos házaspároknál a férj és a feleség különleges havi ritmusban éli az életét. A menstruáció alatt, és utána azon a hét napon, amíg az asszony nem merítkezett meg a mikvében, tilos a házasélet. Ezt az időszakot Nidának nevezik. Ilyenkor a pár külön ágyban alszik, és még csak egymás kezét sem fogják meg, nehogy kísértésbe essenek. Tíz-tizenkét nap után már minden egészséges pár érezné a kísértést egy kézfogástól, az biztos.
Ez a törvény annyira szigorú, hogy ha például a férj kér egy pohár vizet a feleségétől, akkor a nő nem adja közvetlenül oda neki a kezébe, hanem leteszi az asztalra, ahonnan a férje felveszi.
Unalom kizárva
Fontos megemlíteni, hogy a Nida nem azért alakult ki, mert ilyenkor a nőt piszkosnak tartanák! Ez egy spirituális dolog, amit csak az érthet meg igazán, aki benne él. Valóban erős kötelmekkel jár, de hosszú ideig fenntartja a jó kapcsolatot a házaspár között, az unalom ritka vendég azoknál a családoknál, akik tartják a Nidát. A hetedik tiszta nap estéjén az asszony elmegy a mikvébe, ahol tetőtől talpig alaposan megtisztálkodik. Hajat mos, körmöt vág, kiöblíti a száját, és még az orrát is kifújja. Utána lép a mikve medencébe, ahol teljesen megmerítkezik, elmond egy imát, majd újra alámerül. Ezt egy felügyelő asszony „ellenőrzi”, aki arra hivatott, hogy megfigyelje, valóban mindenhol ellepte-e a nőt a víz (pl. nem maradt-e a hosszú haja a víz tetején?) Két hét különalvás után, már a férj is, és a feleség is nagyon várja, hogy végre együtt lehessenek a mikve után, és végre ne csak beszélgessenek este! Könnyű kiszámolni, hogy ez a nap az ovulációs ciklus legtermékenyebb napja. Ilyenkor a természet is rásegít a szexuális vágyra, de a két hét megvonás is megteszi a magáét.
Örömfokozó törvények
Nyugodtan mondhatjuk, hogy vallásos zsidóknál minden hónapban van egy nászéjszaka. A zsidókra - többek között - két törvény is vonatkozik a házasélettel kapcsolatban: a férfire, hogy nem kényszerítheti semmire a feleségét, amit ő nem kíván, illetve, hogy igyekeznie kell örömöt szerezni az asszonynak, a saját öröme csak másodlagos legyen. A nőre pedig, hogyha a férje otthon van, nem szabad halogatnia a mikvébe menést. Azt gondolom, egy jó házasságban két hét után már egyik fél sem halogatja szívesen az ilyesmit. A szefárd zsidóasszonyoknál szokás volt a „tiszta” napjaik alatt minden péntek délután felkeresni a mikvét, ahol a délelőtti sütés-főzés után kicsit megpihenhettek, relaxálhattak, beszélgethettek, sőt néhol még masszíroztattak is. Mikvébe csak olyan zsidó nők járhatnak, akiknek zsidó a férjük. Azt tartják, hogy akinek a gyermeke a mikve után fogant, annak könnyű szülése lesz.
A férfiaknak külön mikvéjük van (Budapesten ugyanabban az épületben, ahol a női, csak az emeleten) és a vallásosak minden pénteken elmennek most is.
