A kambodzsai Fehér Házban élőkre bármikor rádőlhet az épület. Mutatjuk, hogyan élnek a legszegényebbek a főváros egyik legértékesebb területén.
Nemrég még a modern élet egyik mintapéldájaként tartották számon a kambodzsaiWhite Building(Fehér Ház) néven ismert komplexumot, aminél jelenleg kevés nyomorultabb hely lehet a világon. Az ország fővárosában található nyomornegyed sorházaiban ugyanis katasztrofális állapotok uralkodnak, az omladozó falak között élők szinte mindegyike nincstelen, drogfüggő, díler, prostituált, hedonista művész, “kétes alak” vagy munkanélküli – írja a Daily Mail a 2 milliós lakosú Phnom Penhben található épületről, amit a “Nincstelenek palotájaként” is emlegetnek a helyiek.
A “Fehér Ház” az ötvenes években épült, abban az időben, mikor Phnom Penh óriási átalakulásokon ment át és példátlan ütemben folytak a fejlesztések. Beindult az állami infrastruktúra, gombamód nőttek ki a földből a különféle emlékművek és épületek, aminek köszönhetően 1953 és 1970 között a város lakossága a háromszorosára nőtt, az akkori kormányzó, Thep Phan pedig 1961-ben kijelentette, hogy minél hamarabb meg kell oldani a városi lakosság problémáját és meg kell kezdeni az olyan olcsó lakóházak építését, amit az átlagos vagy kis jövedelemmel rendelkezők ki tudnak bérelni vagy meg tudnak venni.
Ennek kapcsán merült fel a “Fehér Ház” ötlete (eredetileg Municipal Apartments néven futott) és a Bassac folyó mentén található Bassac River Front nevű kulturális komplexum részét képezte. A lakóépületet, amit a kambodzsai építész, Lu Ban Hap és orosz kollegája, Vladimir Bodiansky terveztek, 1963-ban adták át. Ez a 468 lakásos projekt volt az első kísérlet arra, hogy az alsó- és középosztálybeli kambodzsaiakat bevonják a modern városi életbe.
A Bassac River Front munkálatait egyébként Vann Molyvann felügyelte, aki az első olyan kambodzsai építész volt, aki modern oktatásban részesülhetett Franciaországban, így tanulmányai befejezése után rögtön kinevezték, és számos városfejlesztési projektért felelt abban az időben. Első nagyszabású munkáján nem véletlenül látszik meg annyira Le Corbusier hatása, főleg az utópisztikus Ville Radieuse projekt, mivel a mester tanítványa volt az egyetemen.
A függetlenség elnyerésével jött fejlődést és békeidőt azonban derékba törte az 1970-es években kitört zűrzavar és az azt követő diktatúra, melynek során a lakosság nagy részét kiirtották vagy elűzték. A nyolcvanas évek elején helyreállították az utakat és az ivóvízellátást, mára pedig Phnom Penh fejlődőképes nagyváros, melyben jelenleg is több mint harminc toronyház épül egyszerre, a helyi fejlesztők pedig két olyan szuperfelhőkarcoló felhúzásán tárgyalnak kínai cégekkel, melyek 3 milliárd dolláros ára körülbelül ötöde az ország GDP-jének. Az első, 29 emeletes toronyházat egyébként 2010-ben adták át Kambodzsában.
Mindeközben a “Fehér Ház” lakói rettegnek attól, hogy a következő falrepedésnél a fejükre omlik az egész épület, a körülmények ellenére állítólag jól működő, bár szegény közösség él a reménytelen falak és rácsok mögött. A környéken a maguk módján virágzanak a kávézók, az üzletek és a különféle szalonok, a lakosok pedig azt állítják, hogy csak a közelükben épülő 11 emeletes szálloda földmunkálatai miatt kezdtek el recsegni-ropogni a lepukkant épület falai.
Bár az értékes területre pályázó ingatlanfejlesztők a közelmúltban kiakarták vásárolni a családok alól a lakásokat, de többen is vannak, akik az épület rossz állapotának ellenére inkább maradni szeretnének az otthonukban. A befektetők állítólag mintegy 1500 dollárt, körülbelül 411,690 forintot ajánlottak egy-egy ingatlanért, ami több, mint amennyit egy itt élő egy év alatt megkeres.
“A folyosó az egyetlen hely, ahol lógni lehet, mindeki itt él szociális életet” – állítja Tariq Zaid, aki három évet töltött olyan közösségekben, melyek a kambodzsai “Fehér Házhoz” hasonlóan jól szimbolizálják a külföldi befektetések és a modernizált urbanizáció áldozatává vált elszegényedett belvárosok és nyomornegyedek egyszerre egyedi és tragikus helyzetét. A városközpontban található “Fehér Ház” mindig is kedvelt terepe volt a helyi művészeknek és falfestőknek, ezért a telep számos falára kerültek fel látványosabbnál-látványosabb graffitik és freskók az elmúlt években. Kattintson a galériára és nézze meg, hogy milyen az élet a kambodzsai “Fehér Házban”!
