A Kutani 1811 óta működik, úgy érezték, most elérkezett a frissítés ideje. Például boomboxot hallgató, doboló vagy szörföző gésákkal a klasszikus formájú edényeiken.
Vagány és újszerű megoldásokkal próbálja feldobni kínálatát a történelmi múltú japán Kutani Choemon néven futó manufaktúra. A Zsolnayhoz és a Herendihez hasonlóan porcelán étkészletekben nyomuló márka vezetősége szeretné a fiatalabb generációt is a célközönségében között tudni, ezért ügyesen bolondította meg a hagyománkövető mintáit pár modern és fiatalos elemmel. Így kerültek a klasszikus formájú edényeikre a szintén klasszikus, kék-fehér színösszeállításban gördeszkások, szörfösök, zenészek és ghettoblastert hallgató szerzetesek.
A konzervatív kézműves technikát a merész, kortárs művészeti elemekkel bekeverő márka legújabb gyűjteménye ráadásul teljesen megfizethető áron kapható a Kutani online boltjában, egy mutatós teás csészéért például átlagosan 6000 yent (13.739 forint) kérnek. – írja a thisiscolossal.com
Az első feljegyzések a porcelánról a Wikipedia szerint a Myoreki korszak első időszakából, 1655-ből származnak. A japán kerámiatörténelem úgy tartja, hogy a Daishoji klán ekkoriban talált porcelánkészítésre alkalmas agyagot a Kutani bányában, aminek hírére más tartományokból is érkeztek kézművesek, hogy megtanulják a porcelán készítést.
A Kutani porcelánokat ebben az időszakban Ko-Kutaninak hívták és rendkívüli ritkaságnak számítottak. 50-60 évvel a termelés megkezdése után azonban a Kutani hirtelen bezárt. Ennek okai egyenlőre még ismeretlenek. Egyes elméletek szerint az előállításhoz szükséges pigmentek hiánya vezetett a bezáráshoz, míg más források szerint pénzügyi nehézségek miatt szűntek meg.
Mintegy 80 évvel később, 1810-ben leheltek újra életet a műhelybe, ami új festészeti technikákkal, formákkal és különböző fejlesztésekkel kezdte meg működését. Az stílus jegyek egyike volt a kínai festészeti technikákra épülő Mokubei vonal, a zöld, sárga, lila és sötétkék színekkel játszó Yoshidaya stílus, az arany bevonatokkal kísérletező Eiraku stílus, a piros réteget használó Iidaya stílus, a hagyományokkal szakító Hachirode, az emberi alakzatokat festő Kutani valamint az összes technikát ötvöző Shoza stílus. Bár örülnénk neki, ha hazánkban is ilyen nyitottan állnának a porcelángyárak az újításokhoz, hasonló innovációkra valószínűleg még várnunk kell.
