PORONTY

Így utáltassuk meg az éneklést a gyerekkel

2017. február 4., szombat 14:12 |

Jön haza a gyerek az iskolából, hívom, süssünk együtt valami finomat, mire hazaérnek a fiúk. A lányom néz rám nagy, kerek szemekkel: - De anya, nekem még házim van, énekből egy oldalt kell írni holnapra.

Állok vele szemben lefagyva, testem egy élő kérdőjellé görbül, mi van? Énekből? - Hát, igen, szokott lenni, mindig ad valamit a Móni néni, csak most többet adott, mert rosszak voltunk, hangoskodtunk órán – magyarázza a gyerek az énektanár bizonyítványát, mert ha a tanító osztotta, akkor biztos jogos a büntetés.

- És énekelni szoktatok énekórán? – teszem fel a kérdést, mivel kezd egy kissé gyanússá válni a dolog.

- Hát, nem nagyon. Mondjuk néha igen, de főleg szolmizálni, meg ritmust tapsolni. Anya, én úgy utálom az énekórákat – fakad ki a gyerek, én meg csak hápogok hülyén, utálod, gyerekem, te, aki két kórusba is jársz énekelni, önként és …ööö, dalolva, és ki nem hagynád a zongoraóráidat?

- Igen, de az más. Énekkaron énekelünk, zongoraórán zongorázunk, és sokat nevetgélünk. Énekórán meg csak a házit ellenőrizzük, felelünk az elméletből, meg dolgozatot írunk, abban aztán nincs semmi szép, se buli. Na, jól van, most már hagyjál tanulni, mert holnap is doga lesz!

shutterstock 448696888

A zene lényege az öröm!

Oké, bevallom, vannak bennem indulatok. De nem azért, mert a gyerekemet fölöslegesen terhelik, mert ő az iskolai tananyagnál, mondjuk úgy, jóval előrébb jár zeneelméletből. A házi feladat nála inkább csak időrablás.

Hanem azért, mert ha hátralépünk egyet, hogy lássuk a lényeget: a zenének, az éneklésnek a világon egyetlen értelme van: az öröm. Nem hasznos, mint a nyelvek, vagy a matek, egyszerűen azért fontos a zene, mert örömöt ad az embernek. A házi feladat pedig nem öröm, ahogy a ritmustapsolás, meg a dolgozat sem. Az énekóra meg, úgy, ahogy van, a sok elmélettel és kevés énekléssel, még a muzikális gyereknek is csak púp a hátán.

Lehet, hogy szükség van a feleltetésre, meg a dolgozatíratásra, hogy legyen osztályzat. Pontosan azután, hogy a gyerek már megszerette az éneklést, és csinálni szeretné, óvatosan, a lényeget egy pillanatra sem elfelejtve, mögé lehet tenni az elméletet, meg az elvárásokat. De büntetőházival meg dolgozatírással még soha, senkivel nem sikerült megszerettetni az éneklést. Sőt semmit. Inkább csak megutáltatni, még azzal is, aki azelőtt még szerette.  

A többi készségtantárggyal sem állunk jobban

Legalább ugyanekkora hibának tartom az osztályzást rajz-, technika- és tesiórán is, meg nagyjából az összes készségtantárgyból. Ahogy a nevükben is benne van: készséget tükröznek. Ha valakinek nem olyanok a készségei, akkor ha megfeszül sem fog tudni tisztán elénekelni egyetlen éneket sem, ugyanakkor lehet, hogy olyan csendéletet fest csuklóból, hogy zümmögve szállnak rá a méhek. Vagy nem, esetleg fordítva. De valójában egyiken sem lehet alapjaiban változtatni, legfeljebb csiszolgatni kicsit. Vagy végképp elvenni tőle a gyerekek kedvét. 

Minden gyerek úgy tudja, hogy amit rajzol, az szép, hiszen a szívéből jött, igyekezett, kidugott nyelvvel koncentrált közben, és elégedett a munkájával, mivel azt adta, ami benne volt. Ezt hármasra, vagy négyesre osztályozni, mondjuk úgy, hogy egyáltalán nem biztató a gyereknek, sőt, a harmadik hármas után arra a következtetésre fog jutni, hogy őt Eukaliptusz néni nem szereti, de vajon miért?

Aki látott már 6-9 éves gyerek rajzot, az tudja, hogy miről beszélek. Mondjuk úgy, hogy viszonylag nehezen megítélhető, hogy „kiválóan megfelelt”, vagy„megfeleltet”osztályzatot érdemel-e, és hát az ilyesmi, lássuk be, nagyrészt tényleg ízlés dolga.

"Nem rakjuk ki, mert ez a rajz szar" - közölte egyik kolléganőnk iskolájában "Üvöltős" András bácsi az egyik kislánnyal, aki mellesleg az egyik legügyesebb gyerek az osztályban, külön rajzolni jár évek óta, és még soha semmi mást nem kapott, mint biztatást. Eddig. Mert András bácsinak, úgy látszik, mások a módszerei.

"Mit bénázol már fiam, ne legyél ilyen szerencsétlen" - ez pedig egy tornatanár, egy harmadik iskolából. Ahol a gyerekek valamiért nem annyira szeretik a tesiórát.

Oké, tudom, van, aki a Bocuse d’Or-on is tud objektíven zsűrizni egy falat csirkét, meg egy gerendagyakorlatot is le tudnak pontozni a profik, úgy, hogy konkrét pályafutások múlnak rajta, de hát valljuk be, ilyesfajta képességre nem készítik fel az általános iskolai tanítókat, úgyhogy marad nekik a szubjektív értékelés. Ami, ha a tanár nem egy emelkedett lélek, könnyen tükrözheti a személyes szimpátiáját.

shutterstock 516572995

Na de mit mondjon egy anya a hármasra osztályozott rajza miatt szomorkodó kisfiának?
"Eukaliptusz néninek rossz az ízlése, kisfiam, ez itt egy szép rajz?" Vagy, hogy "Eukaliptusz néni ízlése megkérdőjelezhetetlen, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy ő a tanár, úgyhogy kisfiam, sajnos a rajzod tényleg nem valami szép (habár eddig mindig megdicsértük mindegyiket, de most fordult a kocka)"?

Esetleg magyarázzuk el neki, hogy teljes szívünkből szarunk bele, hogy hányast kap a dekupázsolt libájára, meg úgy általában rajzból/technikából, de azért lehetőleg ne bukjon meg?

Végül is, ha belegondolunk, tényleg teljesen mindegy. Ha nincs sikerélmény, ha nincs öröm az órán, akkor a gyerek meg fogja utálni nemcsak a tantárgyat, de magát a cselekvést, a rajzolást, az éneklést, az alkotást, a sportolást, sőt, a tanárt is. Sebaj, majd boldogul valami mással az életben, végül is nem akarunk a tízmillió művész/sportoló országa lenni.

Csak akkor miért várunk kreativitást, önkifejezést, egészségtudatosságot, vagy mély érzelmeket a gyerektől, ha a kreativitására és a mély érzelmeire valaki simán adhat egy hármast, csak hogy tudja, hol a helye?

Nem lenne-e okosabb, ha egyszerűen felhagynának a készségtárgyak osztályozásával, és az énekórán öröméneklés, a tesiórán pedig örömmozgás lenne, csak úgy, szívből? A gyereken sem lenne többé akkora nyomás, és a jóérzésű tanárok is fellélegezhetnének végre.

Aki meg ennél többet szeretne, az úgyis jár zeneiskolába, rajzolni, meg iskolán kívül sportolni.

És ön mit gondol a készségtárgyak osztályozásáról?

  • 3150
    Szívemből szólt a poszter!
  • 492
    Alsóba még ne osztályozzanak, de felsőben meg gimiben igen
  • 80
    Hülyeség, ha nincs osztályozás, értelmetlen a tantárgy
  • 229
    Már megint valami hülyeségen nyekereg a Dívány
  • 83
    Osztályozás nélkül nem lehet fegyelmezni a gyerekeket
  • 228
    Eleve ki a készségtantárgyakkal az iskolából!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2017.02.04 22:32:39A Tyne folyó déli partja

    én is egyetértek, mondjuk, az énektanárok voltak mindig a legnormálisabbak. aki tudott énekelni, az ötöst kapott, aki nem, az meg négyest..

    én hetedikben kettest kaptam rajzból év végén (most mit csináljak, ha egyszer nulla a kézügyességem?), amikor ideiglenesen megkaptuk az eredetileg magyar-történelemszakos osztályfőnökünket rajztanárnak, akitől mindenki rettegett, ő sokkal kevésbé vette komolyan -holott a magyart meg a törit nagyon is - mert tudta, hogy a tanulással nincs nálam gond. de ha egyszer nincs rajzkészségem, akkor nincs...

    a legrosszabbak a tesitanárok voltak, ha az általános és középiskolai órákon múlt volna, egy életre megutálom a sportot. szerencsére ez az egyetemen változott. érdekes módon, ott el tudták mondani, hogy pl hogyan vegyek levegőt, ha nem megy valami, akkor mit tudok gyakorolni, fejleszteni, hogy eljussak odáig.

    a tesiórák annyiról szóltak, hogy mássz fel a kötélre, fuss le x métert, bukfencezz a gerendán. semmi segítséget nem kaptunk, hogy ha nem megy, akkor milyen lépéseket tegyél, hogy előbb-utóbb sikerüljön.

  • 2017.02.04 23:40:55Altaïr

    @cardiobascuralis: Ha fejleszthető, akkor tanulható és akkor nem "készség", és ez volt a mondanivalóm egyik lényege. Ahogy a többiek is írták, a készségnek nevezéssel csak felmentést adnak a tanároknak és a tanulóknak is, hogy ne kelljen komolyan foglalkozni vele.

  • 2017.02.04 23:54:42momoTM

    Lassan 40 éve volt,de máig bennem él az (kellemetlen) emlék: oviból zenei általánosba küldtek, mondván jó a hangom és ritmusérzékem. Ezek után az általános első 3 osztályában énekből tele voltam egyes-kettessel... Harmadikban meg felvételizem és felvettek az Operaház gyermekkórusába. VOlt nagy ámulás és értetlenkedés a suliban...Másik: Amikor a rajztanár szintén alsóban lefikázta a rajzom, mondván fehér égen nincsenek sötét színű felhők...ez és sok ilyen beszólás után elhittem, hogy nem tudok rajzolni...Imádtam kórusban énekelni, de egyik gyerekemmel sem tudtam megszerettetni a zenét, az éneklést, mert a suliban elég erősen le lett húzva ez a dolog. Ráadásul mindig az ének meg a rajz maradt el...énekelni mindenki tud, csak elég bátorítás és szeretett teljes hozzáállás kell/ene...és rajzolni is, de ehhez is idő kell, amig a gyerekek összeszedik a bátorságukat. Bátorítani kell/ene őket, nem jegyekkel terrorizálni ezeknél a tantárgyaknál...

  • 2017.02.05 00:41:08marczy

    Tényleg tanára válogatja, csak legyen meg a háttér ahhoz, hogy elvinni a gyereket egy koncertre. Eleve problémás az egész osztályozósdi, mert gyakran tényleg nem azt méri, amit mérnie kellene. A szöveges értékelés árnyaltabb lehet, több mindenre kiterjedhet, csak nem minden szülő ért belőle. Mindazonáltal az osztályzást mint olyat csak később hozzák be az alternatív iskolákban, nem véletlenül. Dolgozatírás már korábban is van ott is, pontozással és/vagy százalékos értékeléssel. Meg éves munkák, projektek, ez-az-amaz. Főleg 8. osztálytól kezdve. Osztályozni általában akkor szoktak alacsonyabb osztályfokokon mondjuk egy Waldorfban vagy hasonlóban, ha valaki át akar menni egy másik iskolába. Mindazonáltal egy hosszú folyamat kellős közepén, pl. 6. osztályban nem szerencsés iskolát váltani.

  • 2017.02.05 08:31:48eßemfaßom meg áll

    @Altaïr

    "Ha fejleszthető, akkor tanulható és akkor nem "készség""

    az elméleted alapján bárkiből lehet versenyzongorista vagy höstenor a Scalaban csak elég sokat kell gyakorolnia

    A valóságban meg aki botfülű vagy nincs ritmusérzéke vagy fahangja van akkor ha beledöglik se fog értékelhető zenei produkciót nyújtani, akiben meg ott van a készség az sok tanulással, fejlődéssel lehet egyre jobb.

  • 2017.02.05 08:37:47eßemfaßom meg áll

    @momoTM

    "...énekelni mindenki tud"

    Nem tud. Szegény anyám egész életében imádott énekelni, de képtelen kétszer ugyanazt a dallamot előadni, és nem is hallja, hogy mit énekel rosszul, ha zongorán megmutatjuk mit kellene énekelnie meggyőződése, hogy ö azt énekelte pedig nem, egyszerűen hiányzik belőle a zenei érzék. Ez önmagában nem lenne nagy baj, az emberek nagyobbik fele ugyanilyen, a gyerekeinek viszont elég kellemetlen mert vele szemben nekünk van zenei érzékünk így egy életen át tartó szenvedés hogy anyukánk szeret dalra fakadni :)

  • 2017.02.05 08:38:38gyongyi70

    Egyetértek a cikk írójával.
    A zene/ének témához: elhiszem, hogy a zene tanulható. De az éneklés nem biztos. És rossz elnevezés, hogy nincs hallása annak, aki béna énekből, nekem pl. kiváló a hallásom, meghallom, ha az operaénekes egyik hangja félrement, de azt nem hallom, hogy én hogyan énekelek, vagy belülről másképp hallom, fene tudja, de nem tudom kicsalni magamból a helyes hangokat. Még csak nem is hang kérdése, a fiamnak pl. gyönyörű bariton hangja -lenne- de ő is hasonló gondokkal küzd.
    A tesi... nagyon mérges vagyok a tesi oktatásra, mert amit tanít (szekrényugrástul, kötélmászástul, kézenállástul), csupa olyan mozgásforma, ami vagy megy, vagy nem gyerekkorodban, az viszont tuti, hogy felnőttként nem fogod csinálni, hogy ne hízz el, ne kapj szívinfarktust. Felnőttként a doki úszni, futni küld el, nőciként esetleg aerobikozni fogsz, de iztos nem szekrényugrást fogsz csinálni kedvtelésből. Ezek arra jók, hogy egy életre megutáltassák a mozgást a félősebb, ügyetlenebb gyerekekkel, ahelyett, hogy megszerettetnék.
    És hogy mi lenne a megoldás?
    Az részben jó, amit az egyik tanítónéni írt, hogy csak 4-es, 5-ös, de sajnos ezzel kaspcsolatban is vannak rossz tapasztalataim: pl. kitűnő gyerek könnyebben lesz minden készségtantárgyból 5-ös, mint a jó tanuló. Pedig nem biztos, hogy lelkesebb vagy ügyesebb, csak "ne rontsuk le a jegyét". Az olyan nyalánkságokról már ne is beszéljünk, hogy az kap 5-öst, aki külön órára jár az adot tanárhoz. Mert ilyen is van. :-(
    Felsőben a fiaméknál kapnak jegyet (igaz, csak részben) zenetörténeti, művészettörténeti ismeretekre, ami jó, mert az tanulható és legalább a műveltséget is növeli. Lehet, hogy ebben az irányban kellene elmenni és csak kedvtelésből próbálkozni alkotással.

  • 2017.02.05 08:42:36gyongyi70

    eßemfaßom meg áll: köszi, pont uezt magyarázom. De nem az van, hogy nincs zenei érzéke, lehet, hogy pl. zongorázni tudna, csak énekelni nem. Nem tudom másképp magyarázni: belülről nem jól hallod magad.
    Érdekes különben, később sajnáltam, hogy nem tanultam vmilyen hangszeren játszani, legalább kiderült volna, de egy rosszul éneklő kisgyereknél föl se szokott merülni, holott lehet, hogy menne.

  • 2017.02.05 08:43:35eßemfaßom meg áll

    @incognita

    "De, a tanárok tudnak rendet tartani osztályzás nélkül is. Mondjuk ezt nem fegyelmezésnek hívnám. Igenis van eszközünk. Úgy hívják, hogy személyiség :P."

    Az ugye megvan, hogy abban az országban élsz ahol a gyerekek időnként megverik a tanárt (és ezt közvetítik a fészbukon) aztán még a szülő is megveri a tanárt ha csúnyán nézett az ö rajkójára. Kiváncsi lennék a véleményedre erről a "személyiséggel fegyelmezek" dologról ha nem középiskolai nyelvtanár hanem általános iskolai énektanár lennél valahol borsodban :)

  • 2017.02.05 08:49:43kicsiszab

    Miért gondoljuk, hogy "öröméneklést" lehet végezni 8-10 éven át zenei analfabétákkal? Aki évek alatt semmit nem tanul/ismer meg a zene szabályaiból, törvényeiből, az soha nem jut el az értő zenéléshez.Mint ahogy analfabétákkal a matematika törvényire sem tudunk rácsodálkozni, s az anyanyelvünk számos szépsége sem tárul fel az írástudatlanok előtt. Az más kérdés, hogy milyen módszerrel tanítjuk az éneket. Megvalósul-e, hogy éneklésből indulunk ki, az énekelt dalainkat górcső alá vesszük, megismerjük a ritmikai, formai, dallami sajátosságait, s az új ismeretet visszahelyezzük a dalba, s immár magasabb szinten birtokoljuk a dalt. Éneklés és írás összetartozik, de ha a gyerek sokat olvas kottát, akkor szinte maga is megtanulja írni. De az baj, ha kottáznak hosszú perceken át, s mivel sem előzetesen, sem utólag nem énekelik, amit leírtak, csak néma matatás lesz a "munka", aminek nincs értelme. Szóval fontos, hogy kik tanítják ezt a tárgyat, s akinek magának sincs élménye, az hogy tud élményt átadni?

  • 2017.02.05 08:51:10eßemfaßom meg áll

    @gyongyi70

    a zeneelmélet az tanulható mint bármi

    a hangszer is tanulható egy alapszintig, de az adott hangszeren jónak lenni már kell a készség. Persze hangszere is válogatja, zongorán pl könnyebb sikerélményt szerezni mint hegedűn, ha nagyon összevissza zongorázik valaki arra lehet mondani, hogy bartókosan értelmezi a zenét :) hegedűnél azért kellemetlenebb ha a negyedhangpontossággal találja csak el, hogy hol is kellene lefogni a húrokat és itt megint előjön a hallás, ha nem hallja, hogy rossz helyen van az ujja akkor ha belegebed a tanár akkor se fogja megérteni a gyerek, hogy szarul játszik.

  • 2017.02.05 08:58:50gyongyi70

    Lehet, hogy többféle zenei antitálentum van, de én pl. hallom, ha a hegedő félremegy. Csak a saját hangomat nem hallom. De ha felveszik magnóra pl. akkor magamon is hallom, hogy nem volt jó.
    Ezzel pl. mit lehet kezdeni?

  • 2017.02.05 09:17:01gyongyi70

    Ui: rajz... Az is megér egy misét, mit tekintenek jónak pl. alsóban vagy később.
    Én pl. "nem voltam jó rajzból" általánosban, mert nem színeztem szép egyenletesen, kifolyt a festék a vonalon kívülre. A gimis rajztanárom meg képzőművészt akart faragni belőlem.

  • 2017.02.05 11:01:38vizu

    A megoldás olyan egyszerű, hogy kissé restellek is róla beszélni. Élménypedagógiára alapozott személyiségnek megfelelően választott zenei, képzőművészeti, nyelvi, logikai, mozgáskoordinációs, stb. fejlesztés. Ha "olyan testet-lelket átjáró" élményekben részesül a tanuló, nagyon nagy valószínűséggel nem lesz ellenvetése az időnként bizony fáradságos tanulmányokkal szemben. Már, ha olyan közösséget tudtunk formálni, amiben az együttes élmény vonzza, nem pedig taszítja. Amihez ugye csak az kell, hogy a tantestület is hasonló közösséggé formálódjék, és persze rendelkezésére álljanak az élménypedagógiára alapozott fejlesztő munkához szükséges szellemi-tárgyi eszközök. Hol itt a probléma? :)

  • 2017.02.05 11:56:05Parajpuding

    Ismerőseim körében több gyerek is van, akivel a "pedagógusnak" nevezni mert barmok megutáltatták velük a művészeti oktatást. Mintha kifejezetten ez lenne a céljuk. Egy pedagógus ott kezdődik, hogy képes érdekessé és szerethetővé tenni egy kevésbé kedvelt tantárgyat, vagy művészeti ágat. A többi nem nevezhető pedagógusnak, csak valakinek, akinek papírja van arról, hogy gyerekeket taníthat. Utóbbiakból sokkal több van.

  • 2017.02.05 11:58:14malizia

    Az én fiam röpdogát írt énekből, népdal 2. és és 3. versszak szövege. No comment.

  • 2017.02.05 13:39:37incognita

    eßemfaßom meg áll,

    az én iskolám is ilyen. Rengeteg a hátrányos (és halmozottan hátrányos) helyzetű gyerek, és zömmel roma származású tanítványaim vannak. És nem, nem szoktak bejárni a szülők üvöltözni velem. Amitóa tanítok, kétszer kerültem szülővel konfliktusba, mindkétszer nem roma, középosztálybeli szülőkről volt szó.

  • 2017.02.05 14:23:24eßemfaßom meg áll

    @incognita

    Ezentúl legyen a neved Fehér Holló

  • 2017.02.05 14:24:59eßemfaßom meg áll

    @gyongyi70

    "De ha felveszik magnóra pl. akkor magamon is hallom, hogy nem volt jó.
    Ezzel pl. mit lehet kezdeni?"

    Le kell törölni, vagy fel se kell venni.

  • 2017.02.05 14:29:26eßemfaßom meg áll

    @gyongyi70

    " A gimis rajztanárom meg képzőművészt akart faragni belőlem."

    Egy modern művésznél kimondottan hátrány, ha tud rajzolni egyenes vonalat és a vonalon belül tudja tartani a színt.

  • 2017.02.05 14:56:12gyongyi70

    eßemfaßom meg áll: tudok rajzolni :-) tökéletes emberi testet, portrét, tájképet, csendéletet, de főleg kisplasztikában voltam jó
    de sosem izgatott, hogy a királylány ruháját egyenletesre színezzem, mert nem tartottam izgalmasnak :-)

  • 2017.02.05 16:26:49katmanocs

    Ritka alkalom hogy 100%-osan egyetértek a poszterrel. Kitűnő bizonyítványomban azért nem lett 3-as testnevelés jegy mert versenyelméletből levizsgáztam gimiben.. nem tudtam felmászni a kötélre, akárhogy próbáltam. Fiam normál iskolába jár de mozgáskoordinációs problémákkal küzdöttünk sajnos - kínszenvedés volt a testnevelésóra és az osztályzás miatt állandóan lógatta az orrát.
    Járt edzésre (kosárlabdázott) de mivel nem versenyző alkat és meccsekre járni kötelező volt belefáradt hogy minden hétvégén a kispadon dekkoljon. Mozogni szeret, de a tesiórás megalázások és a kispadon eltöltött órák megutáltatták vele. Most sqash-ol, személyi edzővel, tök ügyes.. csak győzzem fizetni :-P

  • 2017.02.05 16:33:54gyongyi70

    eßemfaßom meg áll: még az jutott eszembe, hogy aki szépen színez, fest, de rajztuidás nélkül, abból kiváló szoba-festő-mázoló lesz, de nem feltétlenül festőművész

    katmanocs: igen, én is ezt látom a legnagyobb problémának, hogy megutáltatja a mozgást a legtöbb gyerekkel. És emellett a tesiórán sikeres gyerekekből sem nevel élethosszig sportoló felnőttet. Mert a felnőútt kori egészség-megőrző mozgás olyan messze van a tesiórán tanultaktól, mint Makó Jeruzsálemtől.

  • 2017.02.05 17:29:07gondolkozzatok

    Na, akkor gondolkozzon minden kritikus!
    Heti 1 óra, 600-700 diák/énektanár 35-40 fős osztályokban!!!!!!!!!!!
    Milyen csodát várunk ilyen körülmények közepette?????????????????.
    Mindehhez a felnőtt társadalom zenei műveltségének színvonala mint külső "segítség".

  • 2017.02.05 17:47:58retinax

    gondolkozzatok: térdre hullanánk az érveid előtt, ha az lenne az elvárás, hogy a gyerekek negyedik osztályban már szonátákat tudjanak komponálni. De hát itt az egyetlen kívánság az volt, hogy ne utáltassák meg velük az éneklést/rajzolást. Vagy van ilyen természeti törvény, hogy minél több ember gyűlik össze, annál jobban utálják a zenét?

  • 2017.02.05 17:53:36cardiobascuralis

    Altaïr:
    Nem tudom, hallottad-e már a készségfejlesztés kifejezést. Keress rá az interneten. kicsit több mint 1 millió találat lesz rá.
    Biztosan véletlenül, nem azért, mert ökörséget írtál.

    Még a zenei hallás is fejleszthető, sok gyakorlással egy idő után a relatív hallás kialakul (tehát azt nem tudja az illető, hogy A vagy C hangot hall-e, de a hangok távolságát igen).

    eßemfaßom meg áll:
    "A valóságban meg aki botfülű vagy nincs ritmusérzéke vagy fahangja van akkor ha beledöglik se fog értékelhető zenei produkciót nyújtani"
    Ez nem így van, gyakorlással mindegyik fejleszthető. Aki nagyon antitálentum, pár év után az is értékelhető produkciót fog nyújtani, ha sokat gyakorol.

    momoTM:
    "énekelni mindenki tud"
    Lófaszt. Egy csomó önjelölt énekes valóban így gondolja, mert valami hang kijön a száján, de bizony az éneklés nem ennyiből áll, oda is kell ritmusérzék meg hallás is. Meg énekhang, hogy ne fülsértő kornyikálás legyen belőle.
    Az is fejleszthető, bár akinek ez az adottsága nincs meg, évek gyakorlása után sem fog úgy énekelni, mint akinek van ilyen adottsága. De elfogadható produkcióra képes lesz.

  • 2017.02.05 17:54:14cardiobascuralis

    gyongyi70:
    Az énektudás is fejleszthető. Az pedig erősen kétlem, hogy ilyen jó lenne a hallásod.
    "én pl. hallom, ha a hegedő félremegy"
    Nem hinném.

    "(szekrényugrástul, kötélmászástul, kézenállástul), csupa olyan mozgásforma, ami vagy megy, vagy nem"
    Elsőre senkiinek sem megy. Gyakorolni kell ezt is.
    Pont ugyanaz, mint a kézírás. Elsőre senkinek nem megy.

    "sajnáltam, hogy nem tanultam vmilyen hangszeren játszani"
    Sosem késő. Ismerek olyat, aki 50 évesen kezdett el gitározni tanulni. Malmsteen nem lesz belőle soha, de azért már egész tűrhetően zenél. Zenekarban is.

  • 2017.02.05 18:34:34egysmás

    gyongyi70, fogd be éneklés közben a füled, akkor hallani fogod, mit énekelsz.

  • 2017.02.05 18:37:21egysmás

    cardiobascuralis, ahhoz kell igazi botfül, hogy ne halld, ha a hegedű félremegy...

  • 2017.02.05 18:39:29egysmás

    Amúgy azt, amit a poszter ír, azt nem hiszem el.
    Ezt még egy keresztény környezetvédő nemzeti érzelmű baszatlan látens homiszexzális picsáról sem tudom elképzelni

  • 2017.02.05 21:24:26ervin2

    Előrebocsájtom, hogy mindenféle végzettségeim vannak, és felnőttként örömet jelent a munkám, a hivatásom, szeretem az ezzel kapcsolatos kihívásokat is. Az iskolában jó tanuló voltam, sikerélményekkel, táborokkal, diákélettel, mindennel, ami kell, DE a gyerekkoromat mégis majdnem tönkretette az, hogy a mai napig, sem énekelni, sem tornázni, sem rajzolni nem tudok. Nálunk nem volt dolgozat, (bár az lett volna, hogy egy "dolgozat által elvégezni mind a szív keservét az énektanár packázásait) de voltak olyan tanáraim, akik nemcsak lerontották a bizonyítványomat emiatt, hanem többször meg is ALÁZTAK, mert valóban nincsenek ilyen irányú képességeim. Mindezek ellenére (nem miattuk ) hangversenyre, operába,kiállításokra néha könnyűzenei koncertekre járok, túrázom, teniszezem úszom, és néha festegetek (rondán) :-) Szóval nem egyszerű ez a kérdés!!! Mint minden, ez is ember, empátia, és tanár függő. Megfelelő tanár tisztában van azzal, hogy mint ahogy neki nem kedves pl. a matek, az irodalom, a nyelvek (és ezért senkinek sincs joga őt nevetségessé tenni) , úgy neki is megfelelő, módszertannal, kell kezelni urambocsá' szeretni azt is, aki nem képes felmászni a kötélre, aki hamisan énekel, vagy csak pálcika babát tud rajzolni

  • 2017.02.06 10:02:30Brigitta Somogyi

    Nálam rajzon a diák felé a jegy visszajelzés az órai munkájára. Aki valamiért nem kap ötöst, azt megindokolom, hogy miért. Egy kevésbé tehetséges tanuló is lehet ugyanúgy kitűnő, még dicséretes is, ha igyekszik és önmagához mérten jól teljesít. Ez a legfontosabb, hogy önmagához mérten. Ami pedig az órai nevetést illeti:
    "Nézzék! Közöttünk a különböző felfogás a különbség. Ha az én órámon két gyerek hangosan felröhög, én örülök, hogy jól érzik magukat. Maguk pedig azt gondolják, hogy fegyelmezetlenek. Ez a nagy különbség. – Honnét tudom, hogy nem rajtam nevetnek? – Kérem szépen, a paranoiát nem az iskolában kell gyógyítani, hanem az elmeosztályon."
    (Popper Péter)

  • 2017.02.06 13:45:30eßemfaßom meg áll

    @cardiobascuralis



    "Ez nem így van, gyakorlással mindegyik fejleszthető. Aki nagyon antitálentum, pár év után az is értékelhető produkciót fog nyújtani, ha sokat gyakorol."

    Nem, nincs így. Aki nem is hallja, hogy mi a probléma az nem tudja fejleszteni se.

  • 2017.02.06 16:57:50cardiobascuralis

    egysmás:
    Ha nem süket, anélkül is hallja.
    Amire te gondolsz, azt az énekesek akkor csinálják, ha a kontrollban nem hallják magukat.

    "ahhoz kell igazi botfül, hogy ne halld, ha a hegedű félremegy"
    Nem, ahhoz kell totál zenei képzetlenség, hogy valaki ilyet állítson.
    Negyedhang tévesztést a képzett zenészek mindegyike sem hall meg. Márpedig hegedűn annyit mellényúlni meglehetősen könnyű.

    Brigitta Somogyi:
    Valaki önmagához mérten matekból is lehet jó. Ennek ellenére ha nem tud összeadni két 0-tól és 1-től különböző egyjegyű számot, nem adnak neki 1-esnél jobb jegyet, hiába hozta ki magából a képességei maximumát. Szóval szarul osztályozol. Amire te gondolsz, azt a jegyet úgy hívták régen: szorgalom. És nem számított be az átlagba.

    eßemfaßom meg áll:
    De bizony így van. A zenei hallás is fejleszthető, csak gyakorlás kérdése.

  • 2017.02.06 18:35:02egysmás

    cardiobascuralis, persze, van egy ember, aki hallja, hogy hamis, ha magnóról hallgatja vissza magát, de éneklés közben meg nem.
    Begyed hang tévesztés a kibaszott fals hang neve.
    Az az, ami hasítja az ember seggét.

  • 2017.02.06 21:02:47cardiobascuralis

    egysmás:
    "van egy ember, aki hallja, hogy hamis, ha magnóról hallgatja vissza magát, de éneklés közben meg nem"
    Nincs ilyen. Ez kamu. A hang ugyanis levegőben terjed a forrástól a füledig. Akkor is, ha te vagy a hang forrása, akkor is, ha más. Valóban van a fejben a csontok általi hangvezetés is, de ez jóval gyengébb, ez az, amit hallasz, amikor befogod a füled, és úgy énekelsz.

    A negyed hang tévesztést pedig játék közben te laikusként nem fogod észrevenni. A felet már igen, ha jó a füled. De vannak olyan hangközök, aminél, mivel harmóniában van a játszandó hanggal, ennél nagyobb tévesztést sem veszel észre.

  • 2017.02.07 02:08:16szbszig

    Én például utáltam a rajzórákat. Az osztályozást is persze, de már egyáltalán magát azt, ha rajzolni (festeni, barkácsolni stb.) kellett. Nulla tehetségem volt hozzá, szégyelltem, amiket alkotok, és az egészet időpocsékolásnak tartottam, később meg aztán már cikinek is 17-18 évesen (mert rajzóra az bezzeg még 11. osztályban is volt kötelezően). Az egyedüli felüdülést az jelentette, ha néhány hétig nagy ritkán művészettörténetet tanultunk, és a különböző stílusirányzatokról beszéltünk, képeket néztünk híres műalkotásokról, ilyesmi. Na, azt szívesen megtanultam akár dolgozatra is.

  • 2017.02.07 14:59:24eßemfaßom meg áll

    @cardiobascuralis

    "Negyedhang tévesztést a képzett zenészek mindegyike sem hall meg."
    "A negyed hang tévesztést pedig játék közben te laikusként nem fogod észrevenni."

    Ok értem, te eddig vicceltél. Ennél világosabban nem tudnád jelezni :)

    Vagy a másik lehetőség, hogy semmi közöd a zenéhez csak jól szét akarod trollkodni ezt a kommentsort.

  • 2017.02.07 16:32:00A Tyne folyó déli partja

    cardiobascuralis

    szekrényugrást, kötélmászást gyakorlattal lehet megcsinálni.
    igen, de pont ez a gond, hogy soha nem mondták el a tesiórán, hogy ha nem megy, akkor mire figyelj, min dolgozz, hogy eljuss odáig.

    most pilatesre járok itt (meg biciklizek), a pilates tanár bemutat egy csomó alternatívát az egyes gyakorlatoknál, hogy ha ezt és ezt nem tudod megcsinálni, akkor hogyan, mit fejlessz, hogy eljuss odáig. a tesiórákon meg annyi volt, hogy csináld, aztán kész. ha nem megy, akkor jött a lenézés, bunkózás.

    ja, és a másik. nekem általánosban és még gimiben is 4-5 dioptriás szemüvegem volt, amit órán nyilván levettem. persze, hogy nem találtam bele mondjuk a kosárba, kosárlabdánál (nem is láttam...). azt se vette figyelembe senki.

  • 2017.02.07 17:57:46bori47

    Az én kisfiam 4, osztályos korában egy VII.kerületi ének -zene tagozatos iskolában azért kapott 4 db egyest Nóra nénitől, mert egy hetes betegsége után az első napon hétfőn nem tudta felénekelni az énekórán azokat a kórusműveket, amelyekkel az iskolai kórus előtte való vasárnap fellépett a Zeneakadémián, Mivel ő beteg volt, nem volt ott. Pedagógus voltam,nem ott tanítottam, de gondoltam megbeszélem ezt a kollégával.Először az életben bementem az iskolába. Kioktatott a tanárnő arról, hogy tudhatta volna a gyerek, hogy beteg lesz és ezért betegsége előtt felénekelhette volna a négy művet........ Mit mondjak? Csúnyán összekülönböztünk. Ettől kezdve a tanárnő üldözni kezdte a gyerekemet, aminek az lett a vége, hogy komoly szédülési problémái miatt az egyik kórház idegosztályán kötött ki. Egy hetes vizsgálat után a főorvos közölte velem, a diagnózist és a betegség nevét: Nóra néni!
    A zárójelenésben eltiltotta a pedagógust a gyerektől, illetve felmentését kérte az ének órák látogatása alól. Megmutatva az igazgatónak az orvosi papírokat, nem volt más reakciója, minthogy másik tanárhoz irányította a fiamat, aki év végén levizsgáztatta ének tantárgyból. Mivel a fiam ennek ellenére imádott abba az iskolába járni, nem vettem ki onnan kérését teljesítve.Sajnos a későbbiekben az iskola nem tett meg semmit annak érdekében, hogy a tanár ne végezze az aknamunkáját a fiam ellen. Sőt még mellé is álltak páran. Már nagyon sajnálom, hogy nem hurcoltattam meg akkor úgy, hogy örökre eltiltassam a pedagógusi pályától. A mai napig látom az utcán, bár egyre ritkábban, és mindig felteszem a kérdést, hány gyereket nyomorított meg ez a némber? Megfogadtam, minden fórumon elmondom ezt az esetet, hogy megbosszuljam azt, amit a gyermekemmel tett. Remélem egyszer eljut a fülébe a dolog és menten elsüllyed szégyenében.Ha egyáltalán tudja mi az.

  • 2017.02.07 18:57:58cardiobascuralis

    eßemfaßom meg áll:
    Attól tartok, itt inkább neked nincs semmi közöd a zenéhez.
    Csak mondnám, hogy a temperált skálákban a természetes skála hangjaihoz képest vannak közel negyedhangnyi eltolások (mert valójában a fisz és a gesz, a cisz és a desz stb. nem ugyanaz a hang, és hegedűvel le lehet játszani mindkettőt, de pl. gitárral meg zongorával nem, csak egyet a kettő között), és senkinek sem fülsértő.
    Talán nézz utána, mielőtt hülyeségeket beszélsz.

    bori47:
    "aminek az lett a vége, hogy komoly szédülési problémái miatt az egyik kórház idegosztályán kötött ki"
    A kettőnek semmi köze egymáshoz, csak te fogod rá.

    "Egy hetes vizsgálat után a főorvos közölte velem, a diagnózist és a betegség nevét: Nóra néni! "
    Meg ezt is tutira csak te állítod, épeszű orvos ilyen ökörséget nem mond.
    "A zárójelenésben eltiltotta a pedagógust a gyerektől"
    Ilyet meg nem tehet, eltiltani max. bíróság tilthat el bárkit bármitől.

    Neked valami személyes bosszúd van a Nóra néni ellen, lehet, hogy dugott a férjeddel vagy a fasz tudja, és összehordasz egy csomó ökörséget meg hazugságot.

  • 2017.02.07 20:46:14A Tyne folyó déli partja

    cardiobascuralis
    nana, mert te tudod, mit mondtak bori47nek, mi?

    csak közlöm, hogy engem is kiírtak általános iskolában!! két hétre idegi! problémákkal, amiket a drágalátos tanárnőnek köszönhettem...

    és tudod, mi a legjobb? hogy én féltem az adott tanárnőtől, holott engem sose bántott, mivel én jó tanuló voltam, gyors eszű, én mindig tudtam a kérdésére válaszolni.
    de annyira stresszelt, hogy mi van, ha mégse, és engem is megaláz, hogy pszichológusnál kötöttem ki.

  • 2017.02.07 22:38:39cardiobascuralis

    A Tyne folyó déli partja:
    Magyarul nálad SEM tanár miatt volt, hanem a gyenge idegrendszered miatt.

    "jó tanuló voltam, gyors eszű"
    Hálistennek elmúlt?

  • 2017.02.07 23:36:06Mahoberberis thunbergii

    1990-ben érettségiztem, így a 80-as években voltam ált'isis felsős és utána gimis is. A mai divatszóval "készségtárgyakat" telibe szartuk, volt, hogy több éven keresztül nem is volt rajztanára az általános iskolámnak. A kaput az tette be, amikor a tesitanárnő hatodik vagy félév elején közölte, hogy nem a képességeket fogja osztályozni, hanem a lelkesedést - majd volt pofája, hogy félévkor hármast adjon nekem, pedig igazán lelkesen próbáltam megtanulni felmászni azon a tetves kötélen, és élvezettel átugrani a szájbavert svédszekrényen, még akkor is, ha egyébként sose sikerült. Attól a kurva hármastól aztán befeszültem, és onnantól fogva végigalibiztem általánosban az összes rohadt tesiórát.

    Gimiben hál'istennek nem volt gond, néhány kivétellel ki lehetett váltani a tesiórát focival, márpedig az osztályunk fiúcsapata akár 0-24-ben is szívesen focizott volna bármikor.

  • 2017.02.07 23:49:44Mahoberberis thunbergii

    #A Tyne folyó déli partja:
    Felszínre hoztál bennem egy régi emléket. Hatodikos általános iskolás lehettem, és imádtam a környezetismeret órákat (akkor már nagy bioszfan voltam, madarászkodtam, stb) és az új tanárnőt is csíptem, fiatal volt, szimpi, stb. De az osztálytermekben abban az időben sokat pingpongoztunk a tanári asztal kreatív felhasználásával, és történt egyszer, hogy a becsöngetés után elég hamar toppant be a csajszi a biosz szaktanterembe, nem tudtuk még elpakolni az összes pingpongütőt és -lasztit. Amikor ő odaért a tanári asztalhoz, az én padomból épp akkor a földre pottyant a kedvenc pingponglabdám, erre ő odalépett és vérfagyasztó hidegvérrel rátaposott a lasztira.

    Ettől a pillanattól kezdve belém fagyott a szar, és félni kezdtem Andrea nénitől, korábbi majdnem-szerelmemtől. Bár addig biológusnak készültem, de ezek után sosem lettem az, és pingpongban sem tudtam soha többé kiteljesedni. :-)

  • 2017.02.08 16:02:49Monorau Bukurea

    Harmadikos lányom hármast kapott egy rajzára. Beszedték egy iskolai rajzversenyre mindenkinek a rajzát azon az órán, és végül a lányomnak ezt a "közepes" rajzát választották ki valami kerületi versenyre az egész iskolából.

    Ettől függetlenül el tudom képzelni, hogy felső tagozatban vannak olyan készségelemek, amit érdemes osztályozni (pl. perspektíva szerkesztés, szolmizálás, akár bizonyos tornagyakorlatok). Leginkább azokat, ahol a szubjektivitás veszélye kissebb. És azokat, amelyeknél a veleszületett vagy testi adottságok értékelése helyett valóban lehet a gyakorlást, fejlődést értékelni.

  • 2017.02.08 21:44:30A Tyne folyó déli partja

    cardiobascuralis

    ja, te fotelpszichológus, te aztán tudod.

  • 2017.02.08 21:50:23A Tyne folyó déli partja

    Monorau Bukurea


    látod, ezekre van jó példám is (összesen kettő, mondjuk, szóval nem túl sok..8 év általános meg 4 év gimi után - még jó, hogy az egyetemen nem volt rajz, tesire meg kellett járni, de millió sport közül lehetett választani, és mehettél egyik héten ide, másik héten oda, nem az volt, hogy kiválasztod a sportágat a félévre, és csak az mehet - ott szerettem meg a sportot.)

    na szóval, egyik egy rajz volt, amire talán négyest kaptam, és az osztálytárs panaszkodott a tanárnál, hogy erre? (olyan randa volt), mire a tanár megjegyezte, hogy na de honnan indultam, az előrejutást, igyekezést osztályozta - rajzolni nem tudtam, de próbálkoztam keményen.

    a másik meg tesin, az egyébként bunkó tanár szintén jobb jegyet adott a gerendán bemutatott gyakorlatomra, mivel első körben végigmenni se mertem rajta, nemhogy bukfencezni, meg kézenállni rajta...

  • 2017.02.09 10:47:55Izo

    Elég hülye elnevezés, hogy készségtárgy. A matek, a logikus gondolkodás is készség - csak hasznosabbnak mondott készség. Bár unalmas, valószínűleg a ritmus, és szolmizálás gyakorlásával fejleszthető az ének készség. Ugyanilyen unalmas a matek tanulása, ha az nem köthető a mindennapi élményekhez.

  • 2017.02.10 15:52:06eßemfaßom meg áll

    @cardiobascuralis

    szóval a temperált skála érv a félsüket képzett zenészre :) Egyre viccesebb :)

SZÓLJON HOZZÁ!

Kórházfigyelő

  • Budapesti kórházak
  • Vidéki kórházak

Kérdezz szakértőnktől

Dr. Gyarmati Andrea gyermekgyógyász válaszol.

Kérdezni szeretnék »

Bookline

Blogok, amiket olvasunk

KETTŐS MÉRCE Percenként keres annyit, mint más havonta

Mészáros Lőrinc tavaly 96 milliárd forinttal gazdagodott. Napi 263 millió, percenként 183 ezer forint gyarapodás. Nem rossz!

KREATÍV PSZICHOLÓGIA Ezek a játszmák teszik tönkre a kapcsolatainkat

A játszmákkal nem csupán saját magunkat tehetjük boldogtalanná, de embertársainkat is az őrületbe kergethetjük játszi könnyedséggel.

HATÁRÁTKELŐ Hogyan szerezzünk barátokat külföldön?

Négy éve költöztünk Svédországba, nulla kapcsolattal. Innen épült fel a társaságunk. Tippek barátkozáshoz.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés