PORONTY

Az otthontanulók luxusa: nem az osztályzatért dolgoznak

2016. január 28., csütörtök 15:20

Túl vannak az első félévi vizsgán az otthontanuló lányok, akiknek a sztoriját azóta követjük itt a Porontyon, hogy a szüleik elhatározták, ettől a tanévtől nem járatják őket iskolába, hanem Éva, az anyukájuk tanítja majd őket. Elmeséltük, hogy miért döntöttek így, és az első pár hónap tapasztalatait is, például, hogy mennyi jó dologra futja az idejükből, és hogy például görkorcsolyázva tanulják a számtani alapműveleteket, de a nehézségeket sem hallgattuk el, például a kezdeti állandó időzavart.   

Amint vége lett a téli szünetnek, Éva kissé ijedten vette észre, hogy itt vannak a nyakukon a vizsgák. Összehasonlította a követelményeket azzal, amit elvégeztek a félév alatt, és arra jutott, hogy a legtöbb tárgyból nagyon jól állnak, de a környezetismeretet például még elő sem vették. Vizsgázni egyébként két nap alatt öt tantárgyból kell a lányoknak, matekból, olvasásból, nyelvtanból, környezetismeretből és angolból. A vizsgabizottságot pedig azok a tanítók alkotják majd, akik egyébként tanítanák a lányokat, ha nem lennének magántanulók.

shutterstock 89909269

Úgyhogy gyorsan nekiültek a környezetismeretnek, amit Éva szerint nagyjából egy hét alatt simán meg is lehetett tanulni, még úgy is, hogy gyakorlattal is meghátterezték: ellátogattak egy madarászatba, neten keresgéltek képeket az állatokról, élőhelyekről és testfelépítésekről (télen ugye az alvó, hóborította erdő a valóságban nem túl sok tapasztalatot kínál avarszint, cserjeszint, stb. témakörben). A tanultakról aztán egy-egy hatalmas képet is festettek a lányok. Ezt a módszert Éva tovább szeretné fejleszteni, méghozzá úgy, hogy ezentúl nem összefoglalásként, hanem folyamatában rajzolják le a lányok a tanultakat. 

A két lány természete közötti különbség, ha nem lett volna egyértelmű, a vizsgadrukkos szituációban még jobban kiütközött. A harmadikos nagylány minden tanító álma: egyszer elolvas valamit, és már tudja is, a másodikos azonban nem ilyen egyszerű eset. Ami nem érdekli, arra egyszerűen sajnálja a figyelmet és az energiát. Őt például teljesen hidegen hagyta a fej, tor, potroh, így alaposan megizzadtak minden új szóért, kifejezésért. Neki mások az erősségei: nagyon kis mozgékony gyerek, heti négyszer két és fél órát jár tornára, és furulyából is elképesztő tempóban halad.

A vizsga napján Éva iszonyatosan izgult. Úgy érezte, nem is a lányai vizsgáznak, hanem ő maga, a döntésével, a tanítói képességeivel együtt. Utólag látja, hogy a kelleténél jobban rástresszelt a dologra, ami nem túl szerencsés hozzáállás.

A vizsga végül jól sikerült, öt tárgyból négyre ötöst kaptak a lányok, de elsőre tényleg becsúszott pár hiba. Habár a felkészülés ideje alatt a tanítók rendkívül segítőkészek voltak, és ellátták Évát (illetve a lányokat) iskolai feladatlapokkal, az egyik matekvizsgán két olyan feladattípus is volt, amit egyáltalán nem gyakoroltak. Ezekhez a kislány hozzá sem tudott kezdeni, és végül hármast kapott matematikából. Éva emiatt borzasztó rosszul érezte magát, ahogy a tanítók is, a gyerekek viszont nem.

shutterstock 162855896

Azt találták ki ugyanis, hogy egyáltalán nem sokkolják a lányokat az osztályzatokkal. Tök mindegy, hogy hányast kaptak: jól sikerült a vizsga, ügyesek voltak, mindenki büszke rájuk, elégedjenek meg ezzel. Nem az a lényeg, hogy alsóban milyen jegyet kaptak matekból, nem az fogja meghatározni, hogy boldog és sikeres emberek lesznek-e, vagy jó munkájuk lesz-e – vélekedik Éva, és férje, Zoltán.

Ráadásul az otthontanulók osztályzata nem több, a félév során szerzett jegyből adódik össze, hanem azt osztályozzák, amit egy adott napon, a vizsgán produkáltak. Ez például egy kimondott hátránya a dolognak, mert ha becsúszik valami hiba, vagy egyszerűen rossz passzban van a gyerek (mindenkinek lehet rossz napja), akkor nincs lehetőség javítani. Ez a másik ok, ami miatt nem szeretnének túl nagy jelentőséget tulajdonítani az osztályzatoknak.

Végül is ez az otthontanulás lényege: nem egy elvont számért, egy osztályzatért folyik a harc és a versengés, hanem azért tanulnak, mert tudni jó, és a tanulás egy szuper módszer arra, hogy mindenki rátaláljon, amiben jó, és amiben ki tud teljesedni. És így legalább idejük is marad, hogy rájöjjenek, mi az, amit csinálni szeretnének, és nem arra megy minden energiájuk, hogy jó jegyeket szerezzenek, közben pedig elfelejtenek élni.

Az első félév tapasztalatai sok mindenre rámutattak. Például arra, hogy a tananyagot viszonylag gyorsan meg lehet tanulni, ahhoz viszont, hogy tényleg rögzüljön is a tudás, és tudják is az életben alkalmazni, ennél sokkal több kell. A következő félévben bevezetik az egy hét tanulás – egy hét projekt rendet, aminek az a lényege, hogy miután átvették a tananyagot, egy hétig a gyakorlatban foglalkoznak vele: fotózzák, könyvtárazzák a témát, kipróbálják, rákeresnek a neten, vagyis elmélyítik a tudást, egyáltalán, megnézik, hogy mire jó ez az egész, miért kell megtanulni.

A következő félév másik nagy feladata, hogy a lányok megszeressék az olvasást. Ehhez a jó példa nélkülözhetetlen Éva szerint, ami, be kell látni, nem igazán jött össze eddig idő hiányában (négygyermekes, két lányát otthontanító, vállalkozó édesanyáról van szó).

Mindent egybevetve Éva és Zoltán továbbra is egyértelműen jó dolognak tartják az otthontanulást, de főleg abban hisznek, hogy ezzel a módszerrel tudnak szabad és boldog embereket nevelni a gyerekeikből – habár Zoltán szerint a felesége legalább két ember munkáját végzi el mindennap, ami nagyon kemény feladat.

KOMMENTEK

  • 2016.01.28 16:01:39csabsz13

    érdekes a kísérlet és még lehet, hogy jó is a gyereknek. de nekem mindig az a kérdés jut eszembe ilyenkor, hogy meddig tud a szülő megtanítani mindent. mármint, hogy amikor jön a kémia, a komolyabb matek, fizika mittudomén. tehát mondjuk általános iskola 6-ik osztályig? vagy végig tudja tanítani egy átlagos szülő az általános iskolai anyagot? mi van ha azután pedig megy a gyerek a gimnáziumba? ott is otthoni tanuló lesz/lehet? vagy ha akkor már mennie kell, nem lesz nehezebb neki?

  • 2016.01.28 16:22:26Lady Scarlett

    En drukkolok nekik, hogy bejojjjon a szamitasuk, es nagyon erdekesnek talalom a posztokat! Koszonet erte! Ugyan en iskolaparti vagyok, de nyitott es befogado vagyok minden ujdonsagra. Amit meg mostanaban olvasok az allami oktatasrol, az szo szerint megremit, pedig csak bolcsis a gyerekem. Szoval Eva, hajra, es ne feledd a posztokat se, mert szerintem nagyon eloremutato es erdekes kezdemenyezes!

  • 2016.01.28 16:28:42Lady Scarlett

    Ja igen, Evanak egy tipp az olvasashoz: En anno kisgyerekkent nagyon a szivemre vettem, hogy nem tudtam szepen es hangosan olvasni, nem szerettem az olvasast a rossz jegyek miatt. Szoval vettem egy ures kazettat, es beallitottam felvetelre majd elkezdtem hangosan olvasni, a magno meg felvette a hangom. Kesobb visszahallgattam, hogy milyen volt. Nem mondom az elsonel sirva fakadtam, mert nem ismertem ra a sajat hangomra, es mert annyira rossz volt amit hallottam. De igy mar tudtam hogy mire figyeljek, hogyan kell szepen ejteni a szavakat, hogy kell hangosan, artikulaltan olvasni. Rohamosa javultam, es megszerettem az olvasast. Kesobb mar szinjatszo szakkorbe is jartam, annyira szepen hangsulyoztam a parbeszedeket. Egy probat meger, ha meg nem jutott eszetekbe!

  • 2016.01.29 23:50:00Dolli Kondráth

    Ez szép és jó, csak van olyan amit egyik szülő sem tud megtanítani, és a tanárok sem. Ez a beilleszkedés egy idegen környezetbe. csoportszabályok betartása,szabálykövetés. Ezeknek a gyerekeknek, ha csak felnőttként , vagy kamaszként kell szembenéznie ezzel sok problémájuk lesz iskolában, munkahelyen. Az iskola nem csak arról szól, hogy magolunk, meg jegyeket szerzünk. Megtanít elfogadni másokat, gyerekeket, felnőtteket. Megtanít alkalmazkodni sokféle emberhez. Otthon csak egy mintát lát, az iskolában mindenféle emberrel találkozik, megtapasztalja, hogyan kell viszonyulni hozzájuk. Ezért nem tartom jó ötletnek.

  • 2016.01.30 08:51:06Aerdna

    A gyermekeimet sokszor újra meg kellett tanítanom az iskolában "tanítottakra". Mivel középiskolai tanár vagyok, ez a része nem esik nehezemre. Szerintem az iskolai oktatás ma Magyarországon, tisztelet a kívételnek, nagyon rossz, gyereknyomorító és nem ad igazi tudást. A tanárok többsége azt nézi, mit nem tud a gyerekek és boldog ha ezt bebizonyíthatja. A negatív visszajelzés sokkal több az oktatási rendszerben, mint a pozitív. Szerintem az iskolának a közösségbe való járáson kívül sajnos más létjogosultsága nincs. A tananyag ugyanis otthon is elsajátítható. A történelem pedig például az anyag hatlalmas volta miatt csak otthon.

  • 2016.01.31 21:32:13jolika

    Gratulálok a szülőknek, két ovis lánnyal nem merek még elkezdeni ezen gondolkozni, de az állami iskoláktól a hideg ráz. Büszkék lehetnek magukra!
    Ami pedig a szocializációt illeti, megtanít elfogadni másokat, megtanít alkalmazkodni sokféle emberhez, nem is tudom miket írtak még hozzászólásban nevetséges. Tényleg azért jár a gyerek iskolába, hogy üljön 30 másik között csendben, és a 10 perces szünetben pisi-evés-szocializáció után újra üljön és hallgasson 45 percet. Kérlek, kedves @Dolli Kondráth menj be a munkahelyedre, ülj le 45 percre dolgozni, DE nem kérhetsz segítséget, nem beszélhetsz, nem intézhetsz magánügyet, nem nevethetsz, nem állhatsz fel, és csak akkor és csak azt válaszolhatod amit és amikor kérdeznek. Tedd ezt napi 8 órában, heti 5 napban. Szocializálódtál és remélem jól elfogadtad a többieket is, és alkalmazkodtál is.

  • 2016.02.01 15:17:24kubikos11

    Mi lesz a társas lét tanulásásal?

  • 2016.02.01 16:40:36Mosómedve!

    kubikos: azt majd a facebook-on keresztül megoldják.....

  • 2016.02.01 19:50:22harat

    Kubikos11 jár a gyerek tornára és furulyázni. Minden tiszteletem az otthon tanítóké, sokkal bensőségesebb szülő-gyerek viszonyt, és mélyebb tudást fognak szerezni a lányok. Én magam nem merek belevágni, de örülök, hogy egyre többen igen. Szerezzük vissza az államtól a gyerekeinket! Hajrá!

  • 2016.02.02 06:34:35Vagy úgy...

    Csak azt tudnám, hogy mire gondolnak a társas lét megtanulásával? Ezt a pedagógusok szokták előadni utolsó és megcáfolhatatlan érvként. Soha sem tudom mire gondolnak. Valaki esetleg elmagyarázná nekem is?

  • 2016.02.02 08:09:47retinax

    Néha én is azt érzem, hogy ezt a "társas létet" végső, mindent vivő érvként szokták felhozni, akik tudják, hogy nagyon nem stimmel az oktatási rendszer, de nem tudják, vagy nem merik bevállalni az otthontanítást, pedig tudják, hogy jót tenne a gyereknek. Magukat védik be vele :).

  • 2016.02.08 19:15:27görögjudit

    Mi már túl vagyok 6 évnyi magántanulóságon. Jelenleg másodikos középiskolában, tavaly óta suliba jár. Rögtön talált barátokat, kommunikál, a tanárokkal is humorizál, és az én ismerőseimmel is jól elbeszélget. Megold egyedül olyanokat, hogy pl. szemüveg megrendelése, telefonon lebeszéli a szolgáltatóval, ha rossz az internet, és a nagyszüleinek is tolmácsolt Angliában valutaváltásnál, ruhacserénél. Nem tudom, kimaradt-e valami baromira fontos szocializációs készség részéről. Én 15 évesen, úgy, hogy engem aztán járattak iskolába, de nagyon, és óvónő volt az anyukám, nem vállaltam, bár nem is bíztak rám ilyeneket.

SZÓLJON HOZZÁ!

Kórházfigyelő

  • Budapesti kórházak
  • Vidéki kórházak

Kérdezz szakértőnktől

Dr. Gyarmati Andrea gyermekgyógyász válaszol.

Kérdezni szeretnék »

Travelo utazási ajánlatok

Hirdetés