PORONTY

Segítség, agresszív a gyerekem!

2016. január 13., szerda 16:54

Gyakori szülői panasz, hogy agresszív a gyerek. Kérdés, egyáltalán mi számít agressziónak, és mit lehet ilyenkor tenni.

A legtöbbször úgy határozzák meg az agressziót, hogy az egy tett a károkozás szándékával. Irányulhat más felé, vagy önmaga felé, azaz agresszió az önsebzés is, az is, ha a gyerek a falba veri a fejét. Ugyanakkor beszélünk proszociális agresszióról is, azaz a társadalom által elfogadott, sőt díjazott agresszióról, azaz tágabb értelemben agresszió az önérvényesítés is.

Nehéz szülőként megítélni, túlzottan agresszív-e a gyerek, hiszen nem nézhetjük felnőtt mérce szerint. A gyerek még őszinte, ha dühös, azt kifejezésre juttatja. A kérdés csak az, ez milyen gyakori, azaz van-e állandó, túlzott frusztráció az életében. A másik szempont, hogy hogyan kezeli az indulatait, hajlandó-e, képes-e fokról fokra megtanulni, mi az elfogadott határa az indulatai kifejezésének, és hogyan érvényesítheti más módon az érdekeit.

shutterstock 77810734

Amikor megpróbáljuk megtanítani a gyereket, hogy kordában tartsa az indulatait, akkor nem elég, ha tiltunk, büntetünk, azaz megértetjük, hogy nyíltan agresszívnek lenni helytelen. Nem elég, mert az agresszió egy jelzés a gyerek belső állapotáról, és arra is reagálnunk kell. Ha nagyon agresszív a gyerek –ami némileg szubjektív kérdés, és a szülő érzékenységén is múlik, neki mi számít soknak-, akkor valami állandó frusztráció áll a háttérben, aminek ki kell deríteni az okát. Nem érzi magát biztonságban, nem eléggé elérhetők érzelmileg a szülei megnyugtató, kiszámítható módon, hanyagolva érzi magát, azt éli meg, hogy ügyetlenebb másokhoz képest, nem tud kapcsolódni a kortársaihoz, túl magas elvárásokat támasztanak vele szemben stb.

Bár a csemete nem feltétlenül tudja megmondani, mi a dühe oka, de ha nyitottan figyeljük, rá fogunk jönni. Mondjuk, sután szeretne bekapcsolódni a játékba, nem veszik be, és odacsap. Akkor a társakhoz való kapcsolódásban van szüksége segítségre, abban, hogyan közelítsen másokhoz, és hogyan dolgozza fel a visszautasítást. Előfordul, hogy a szülő megjelenésekor, visszatérésekor dühöng, üti meg, taszítja el. Ilyenkor általában a távollétnek szól az indulat, azt fejezi ki vele: „miért hagytál itt?!”. Ha a poronty valami apró változás hallatán borul ki („mégis előbb megyek le vásárolni, utána indulunk a játszótérre”), akkor az valószínűleg nem az adott helyzetnek szól, hanem nagyobb kiszámíthatóságra lenne szüksége, arra, hogy tudja, mikor kap végre megfelelő adagot a szülői figyelemből és szeretetből, és hogy azt tényleg meg fogja kapni.

A fenti példák mutatják, hogy minden rosszalkodás és agresszió mögött van egy respektálható szükséglet. Valami jót, elfogadhatót akar kifejezni a gyerek, csak nem megfelelő formában teszi. Ezért nem, vagy nem csak a büntetés a megoldás. Értsük meg, és segítsünk betölteni az űrt, oldani a feszültségét! Ettől még az agresszív cselekedetet minél előbb állítsuk le, mondjuk határozottan (csak határozottan, az nem jelenti, hogy indulatosan!), hogy ezt nem szabad, és ha olyan durva, ismétlődő dologról van szó, hogy következményt is kilátásba helyeztünk, akkor váltsuk be.

Az a művészet, ha közben éreztetjük a gyerekkel, hogy nem a tehetetlen dühünk miatt büntetjük, hanem mert ez a cselekedet nem fért bele, ugyanakkor együtt érzünk vele, hogy feszült, és szeretnénk segíteni is. Nem, ahogy már megmondtuk, nem tépheti meg Julcsi haját, de itt vagyunk vele, szeretjük, és ha kell, megvigasztaljuk. Mert az agresszív gyerek vigasztalásra szorul, közelséget igényel, mert nem tud mit kezdeni a belső feszültségével.

Lawrence Cohen gyermekpszichológus, játékterapeuta hívja fel a figyelmet, milyen gyakran elkövetjük a hibát a rosszalkodó és agresszív gyerekkel, hogy olyan büntetést szabunk ki, ami még jobban szeparálja őt, például beküldjük a szobájába, holott az eredeti bajt is az okozta, hogy nem találta meg a kapcsolódás módját. Van, akinél a humor, a dögönyözés segít, van, akinél egy ölelés, de a szülő feladata, hogy hallja meg a gyerek üzenetét, és találja meg hozzá az utat. Nem kell félni, hogy ezzel az agressziót erősítjük: az, ha valaki választ kap a szükségletére, csökkenti a feszültséget és az indulatot, és megérti a gyerek, hogy tud kapcsolódni a szülőhöz máshogy is.

A puszta büntetéssel az a baj, hogy az agresszió nem tűnik el attól, ha elnyomják. Ha elmarad a feszültség okának orvosolása, akkor annyit tehet a gyerek, hogy megpróbálja a szülő szeme elől elrejteni az indulatait. Úgy csinálja, hogy ne lássa a szülő: ha odanéz, szófogadó, ha elfordul, belemar a társába. Ami még rosszabb, maga ellen fordítja, hiszen azt nem büntetik, ha saját magát bántja. Ami a legrosszabb: elfojtja, de ettől persze ott van a feszültség, és különféle kerülőutakon, például depresszióban vagy testi betegségben tör utat magának.

Ha agresszív a gyerek, állítsuk le magát a viselkedést, de ne mondjunk le róla, mint aki kezelhetetlen. Az agresszív gyerek kétségbeesetten várja a szülő közeledését, a segítségét, keressük meg a hozzá vezető utat!

Cziglán Karolina
pszichológus

KOMMENTEK

  • 2016.01.13 17:48:06D2

    "Kérdés, egyáltalán mi számít agressziónak, és mit lehet ilyenkor tenni."
    "keressük meg a hozzá vezető utat!"

    Köszönöm. Hasznos gyakorlati tanács volt.

  • 2016.01.13 18:09:30anya1111

    Sajnos a mai anyukák nem olvassák el ezt a cikket, nem figyelnek a gyerekre, buzerálják a telefonjaikat, foghegyről válaszolnak a gyereknek ( játszótér) és igen, a gyerek az agresszióval csak figyelmet, szeretetet akar.

  • 2016.01.13 20:16:31fuszujka

    @anya1111: Ez mindig is igaz volt, csak nem telefont nyomkodtak, hanem mást, ami akkor volt.
    Az emberek többsége nem elég érett és felelős egy másik ember felnevelésére. Bizonyíték erre, hogy ezeknek a "mai anyáknak" is volt anyjuk, aki elvileg utat mutatott..

  • 2016.01.13 20:58:15indapass

    Elhiszem, hogy van, amikor a gyerek frusztrált. Pl. nem akar még hazamenni a játszótérről, de a testvérei már igen, vagy menni kell a nagyobbért az oviba, még mielőtt lefektetik a csoportot, vagy pont akkor csönget a postás a levéllel, mikor ő éppen mutatni akart valamit.
    Szép lassan megtanulja, hogy nem ő a világ közepe, hogy alkalmazkodni kell neki is.
    Bizony a kisebbet nem tutujgattam, mikor ököllel ment a nagyobbnak, aki végre az egész délelőttös suli után szerette volna, ha rá figyelek. Ha a kis agresszort a figyelmemmel jutalmazom ilyenkor, csak a lovat adom alá. Még őt vigasztaljam!? Mit szólt volna ehhez a nagyobb??

  • 2016.01.14 09:31:30Kovácsné

    Az agresszió általában a végtermék, ha anyuka-apuka odafigyel(ne), hónapokkal előtte látná a figyelmeztető jeleket. Már feltételezve, hogy a gyerek agressziója valóban segélykérés és/vagy figyelemfelkeltés, nem pedig a "normálisnak" számító otthoni kommunikációs viszonyok adaptálása óvodai/iskolai/játszótéri környezetre.

  • 2016.01.14 12:31:12Puckman Éliás

    Tasli.

  • 2016.01.14 14:55:36Kelly és a szexi dög

    A számítógépes játékban kiélheti magát - aztán ha nagyobb lesz, majd kommentelhet ő is!

  • 2016.01.14 15:24:54vitaygeorgina

    anya1111: akkor eljött az apukák ideje, mutassanak jó példát a mai anyukáknak gyereknevelésből.

  • 2016.01.14 17:15:24kisvirag78

    Sok okos anyuka és nagymama nyilván tudja, hogy a nemtörődöm anyukák miért nevelik rosszul a gyereküket manapság (bezzeg az ő idejükben), csak hogy az agresszió egyidős az emberiséggel (vö. Káin és Ábel).
    Nekem 5-ből 1 gyerek agresszív, nyilván csak arra az egyre nem figyelek oda eléggé, de annyi biztos, hogy hiába tudom az okát, az ő természete akaratosabb, és ezért nehezebben tudja még kordában tartani az érzelmeit. Ezen is múlik.
    100% figyelem napi 24 órában nincs. Aki azt állítja, hogy ő képes egyetlen gyerekére minden energiáját odaáldozni, az hazudik, mert nem főz, takarít, nem beszél a férjével, nem megy szükségére, nem veszi fel a telefont, és természetesen nem nevel másik gyereket sem. Ráadásul az ilyen gyerek majd nagyot koppan a közösségben, mert ott aztán a magyar köznevelésben/közoktatásban minden van, csak figyelem nincs.
    Na meg a hiszti oka többnyire az, hogy valami olyat akar tenni, amit nem szabad. Pl. késsel játszani. Ilyenkor a figyelem sem segít. Szerintem módjával minden gyerek hisztis, van egy korszak, és van, akinél ez a hiszti könnyen agresszióba csap át. Jellemzően olyan szituációkban (mert a gyerek sem hülye), amikor a legkevésbé van módunk hosszan lelkizgetni (pl. úttest közepén).
    A cikk sajnos nem sokat segít.

  • 2016.01.15 12:38:33Kulics

    tényleg értelmes cikk volt, jó tanácsokkal.

  • 2016.01.15 14:27:36vandorszekely

    Néha belefutok hasonló cikkekbe. Üres parafrázisok, valós tudás/tapasztalat nélküli irományok. A legjobb az volt, mikor egy nagyon-nagyon fiatal, gyermektelen, társtalan pszihomókus kislány adott egymást követő cikkben gyereknevelési és párkapcsolati tanácsokat. Urambocsá, ezt mégis hogy ? Nálam ez egyenértékű azzal, mint amikor a friss mérnök megmagyarázza nekem, hogy a CNC eszterga programjának megírása csak és kizárólag WIN98 alatt lehetséges. Ki mondta? EZT ÍGY TANULTUK. Nettó marhaság.

  • 2016.01.16 12:05:34Valakiateleprol

    szaros kis bajkeverők, de a legtöbb mai lotyónak sose szabadna kölyköket szülni, csak szociopata selejteket potyogtatnak a társadalomba ezzel.

SZÓLJON HOZZÁ!

Kórházfigyelő

  • Budapesti kórházak
  • Vidéki kórházak

Kérdezz szakértőnktől

Dr. Gyarmati Andrea gyermekgyógyász válaszol.

Kérdezni szeretnék »

Bookline

OnGo beszámolók

  • Dominika
    Dominika A Karib-tenger vad szigete...
  • Wachau Az osztrák Dunakanyar felfedezése...
  • Oszd meg élményeidet! Oszd meg más utazókkal is nyári élményeidet, tölts fel beszámolót, fotókat!...

Hirdetés