Nagyon nehéz volt, négy hónap alatt jutottunk el oda, hogy rendesen tudjon enni, de meg lehet csinálni.
Még egy időre született babánál sem feltétlenül csupa rózsaszín vattapamacs a szoptatás, a koraszülötteknél pedig akár tízszerannyi küzdelemre is számíthatunk. A mi esetünkben körülbelül 4 hónap telt el, mire a fiam megtanult rendesen szopni – volt ereje végigvinni a dolgot, nem ejtette ki a szájából másodpercenként a mellbimbót, és nem kezdett fuldokolni vagy köhögni –, és nyolchónapos koráig szinte kizárólag anyatejen élt. Végigküzdöttük, de nem tudom, mennyi pénzért lennék hajlandó ismét végigcsinálni.
A koraszülött babáknak általában több-kevesebb időt kórházban kell tölteniük, mielőtt a család hazavihetné őket. Sok anya aggódik, hogy később a baba már nem fog tudni szopni, ezért meg sem próbálkoznak a szoptatással, és hazaérkezés után általában a gyermekorvos is azonnal felajánlja, hogy felírja a tápszert a babának.
A legtöbb kórház arra biztatja a koraszülött baba édesanyját, hogy akkor is haladéktalanul kezdje meg a fejést, ha a baba állapota, erőnléte miatt előreláthatólag jó ideig még nincs esély arra, hogy meg lehessen próbálkozni a szoptatásával.
Hiába nem tud még maga enni, ilyenkor is lehető legkorábban megkezdik szondán keresztül az anyatejes táplálást, amit infúzión keresztüli tápanyagbevitellel egészítenek ki. Nem csupán a tápanyagtartalma miatt roppant fontos az anyatej, de az immunrendszer számára is, hiszen ezek a csecsemők gyakran fertőzésektől szenvednek, eleve gyengébbek, mint időre született társaik, és fogékonyabbak a betegségekre.
A fejésnek az az előnye is megvan, hogy – főleg eleinte, amikor a koraszülött gyomra talán csak néhány mililiter tejet képes egyszerre befogadni – az anyatej nagy része mehet a mélyhűtőbe. A fagyasztott anyatej fél évig felhasználható, és megnyugtató érzés lehet, hogy ha a szoptatás mégsem jönne össze, vagy akadozva halad, még jó pár liternyi anyatejet adhatunk a kicsinek. Nem a levegőbe beszélek, 17 liternyit gyüjtöttem össze ebben a periódusban.
A kórházi tartózkodást az ilyen csecsemők olyan csecsemőosztályokon fejezik be, ahol tulajdonképpen már „csak” annyi a dolguk, hogy megtanuljanak enni. Ide kérésre felveszik az anyát is, aki akár minden etetést átvehet a személyzettől, ha pedig a baba állapota lehetővé teszi, megengedik a szoptatással próbálkozást is.
(Nálunk ezt nem ajánlották fel, de őszintén szólva, nem is szívesen kezdtem volna neki ennek a nehéz menetnek egy kórházi széken kuporogva, idegen környezetben.) Arra is van lehetőség – mi így csináltuk, mert a nagyobbik gyerek miatt nem vonulhattam még másfél hétre kórházba –, hogy előre megbeszélt időpontokban – ez egy vagy több etetés időpontját jelenti – látogassunk be a babához, ilyenkor lehet leadni a friss anyatejet, és megetetni a babát cumisüvegből. Akkor bocsátják haza a csecsemőt, ha az nappal és éjjel is stabilan képes a szükséges mennyiségű tejet vagy tápszert meginni cumisüvegből, tehát nem szorul kiegészítő táplálásra szondán keresztül.
Koraszülöttnél mondjunk le a szoptatásról?
Otthon aztán el kell dönteni, mi legyen a szoptatással. Az én fiam alig több mint két és fél kilósan került haza, és majd' húsz perc alatt tudott csak meginni 60 ml tejet cumisüvegből.
Ne legyenek illúzióink, egy ilyen babával szinte biztosan iszonyú nehéz lesz a szoptatás. Nem azért, mert „elfelejtette”, mit kellene csinálnia, hanem mert a cumisüvegből ivás is megerőltető számára, ahhoz képest pedig a mellből szopás nehéz fizikai munka.
Az első hetekben(!) egyszer sem sikerült pár percnél tovább szoptatni, mert a fiam szó szerint lihegett a kimerültségtől. Ilyenkor kis pihenő után cumisüvegből fejeztük be az etetést, aztán valamivel később kezdődött az egész elölről. Egy ilyen kicsi babát gyakrabban kell etetni, szóval volt lehetőség bőven a próbálkozásra, gyakorlatilag mást se csináltam egész nap.
Talán egy hónap is eltelt, mire sikerült egy „befejezett” szoptatást elérni, amin nem azt kell érteni, hogy olyan ügyesen szopott, hanem hogy már nem kellett neki utána cumisüvegből pótolni a tejet. Naponta tízszer borultam ki, és adtam fel, majd veselkedtem neki ismét. Ha első gyerek lett volna, és nulla tapasztalattal kezdek ennek neki, biztos vagyok benne, hogy pár nap után feladtam volna. Közben ott volt az alig több mint kétéves lányom is, meg dolgoztam is otthonról. Szép idők voltak, na.
Éber baba, megfelelő pozíció
Érdemes egyébként a kicsi legéberebb pillanataiban próbálkozni, akár két etetés között is, és meg kell találni a megfelelő pózt is. Én minden létező módon megpróbáltam szoptatni a fiam, sosem lehet tudni, neki hogy a legkönnyebb alapon. Nekünk eleinte az vált be, hogy a „hónom alá fogtam” őt, így az arca szemben volt a mellel. Ez egyrészt ismerős póz volt neki az evéshez, mert a kórházban a nővérek mindig szemből etették cumisüvegből úgy, hogy a fejét a tenyerükbe fogva megemelték kicsit.
Másrészt valahogy könnyebben rá tudott „csatlakozni” a mellbimbóra, és pedig jobban tudtam tartani a kobakját, míg a „klasszikus” bölcsőtartás esetén csak tekergette a fejét, nem tudtam teljes testtel magam felé fordítani. Később már így is ment neki, de még sokáig bazi nagy párnákkal kellett alátámasztani, annyira kicsi volt még mindig. Bármilyen pózt is választunk, arra mindenképpen ügyelni kell, hogy ne takarja be a baba arcát a mell, ha kell, hüvelyk- és mutatóujjal nyomjuk kicsit hátra a mellbimbó fölötti és alatti területet, szabadabb légzést engedve a kicsinek.
Arra sem árt ügyelni, hogy ne feszüljön a mell a tejtől, mert ilyenkor a mellbimbót sokkal nehezebb a babának bekapnia és megtartania. Ezért, aki már nagyon duzzadtnak érzi a mellét, először fejjen le valamennyi tejet, ezzel is megkönnyítve a baba dolgát.
Eleinte ne erőltesse az éjszakai szoptatást!
Amíg nagyon nyögvenyelősen megy a dolog, az éjszakai etetésekkor megpróbálkozni se nagyon érdemes a szoptatással. Ilyenkor a csecsemők eleve álmosabbak, lassúbbak, be-bealszanak, teljesen felesleges az egyébként is agyonhajszolt, kimerült anyának még azzal is stresszelnie magát, hogy minden éjszakai etetés másfél óra kínlódás. Nyugodjunk meg, a baba nem felejti el reggelre, amit addig elértünk, csak mert éjjel cumisüvegből evett.
Mindezek ellenére egyáltalán nem biztos, hogy végül összejön a dolog. És az sem tragédia, ha valaki úgy érzi, neki ehhez nincs elég energiája, vagy nem bírja idegileg a hiábavalónak tűnő szerencsétlenkedést, meg nézni, ahogy a gyereke csak próbálkozik, hasztalan. Ez teljesen érthető, főleg, ha van(nak) nagyobb testvér(ek), és nem lehet minden időt és erőt a csecsemőre fordítani.
Az írásnak nem az a célja, hogy lelkiismeret-furdalást ébresszen azokban, akik nem tudják vagy akarják bevállalni ezt a macerát. Csak arra példa, hogy összejöhet, ha valaki meg szeretne próbálkozni a dologgal.
Ilyenkor jön nagyon jól a lefagyasztott anyatej, ami akár pár hétre is elegendő lehet (nálunk, mint már említettem, végül kb. 17 liter gyűlt össze az alatt az idő alatt, amíg csupán napi 20–40 miliket kellett bevinni a babának az intenzívre). Az is megoldás lehet, ha hosszabb ideig folytatjuk a fejést, és cumisüvegből kapja a baba a tejet. De a tápszer sem az ördögtől való, azzal is remekül fel lehet nőni, főleg, hogy vannak speciálisan a koraszülöttek számára kifejlesztett tápszerek, a gyerekorvos felírja receptre, ha kérjük. Ugyancsak hozzá forduljunk, ha idegen anyatejet szeretnénk, ugyanis többek között a koraszülötteknek azt is írhat fel receptre.
