Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ó, a mi időnkben napi egy tévémaci volt. Ma meg? Előbb tanulnak meg a youtube-on elindítani egy videót, mint beszélni. De baj ez? És ha igen, mekkora?
Nagyjából fél órája ülünk a nőgyógyászati magánrendelő várótermében, amikor az egyik várakozó anyuka másfél év körüli kisfia végképp megunja és irgalmatlan hisztibe kezd. Anyuka először megpróbálja a hagyományos módszerekkel elterelni a gyermek figyelmét, majd körülnéz, és a kisfiú kezébe nyom egy okostelefont. „Csak ilyenkor adom oda neki” – mondja szabadkozva. A kisfiú nyomogatni kezdi a telefont, számára megszűnt a külvilág. Végre csend van.
Bezzeg az én időmben...
Bezzeg az én időmben a gyerekek csak este nézhettek tévét, jellemzően fürdés előtt, és szigorúan el kellett hagynunk a terepet, amikor a maci megmosta a fogát. Később, a rendszerváltás után nálunk ezen a téren is lazult a fegyelem, végig lehetett nézni egyszerre akár egy Kacsameséket, egy Benjit és egy Chip és Dale-t is. Ezek a mai fiatalok meg előbb tanulnak meg elindítani egy youtube-videót, mint beszélni.
A tévé és a videójáték nem feltétlenül az ördög műve, és nem kell eltiltani minden formájától a gyereket – ugyanakkor figyelni kell, mit és mennyit néz. Egy új kutatás ugyanis több mint ezer amerikai gyermek követéses vizsgálata során bebizonyította, amit a józan eszünkre hallgatva mindig is sejthettünk: egy csomó minden, köztük a gyerek iskolai teljesítménye és testsúlya is nagyban múlik azon, hogy mennyire követik figyelemmel és mennyire kontrollálják a szülők a gyerekek médiafogyasztási szokásait.
Agresszív, kialvatlan gyerekek
A kutatók szerint ez a hatás nem nagy, de az idő múlásával felhalmozódik. A JAMA Pediatrics című gyermekgyógyászati szaklapban megjelent tanulmány szerzői arra is felhívják a figyelmet, hogy gyermekeink több éber órát töltenek tévénézéssel vagy videójátékokkal, mint bármi egyéb tevékenységgel. A tévé és monitor előtt töltött idő pedig összefügg a gyerekkori alvászavarokkal, a romló iskolai teljesítménnyel és az elhízással. Az Amerikai Gyermekgyógyászai Akadémia ajánlása szerint a két év feletti gyermekek maximum két órát tévézhetnének egy nap, azonban az amerikai gyerekek ezt a legtöbb felmérés szerint rendre túllépik.
A jelen tanulmányban 1323 gyereket vizsgáltak, kikérdezték a szüleiket is, és adatokat kértek az iskoláktól. Az eredmény: nem csak a napi, képernyő előtt töltött órák száma számított, hanem a szülők hozzáállása a témához. Ott, ahol a szülők megszabták, mennyi időt tölthet a csemete a tévé előtt, szabályozták, mit nézhet, és beszélgettek a gyerekkel a tévéműsorokról, a gyerekek jobban aludtak, jobb jegyeket kaptak az iskolában, több barátjuk volt, jobban beilleszkedtek kortársaik közé, és kevésbé voltak agresszívek. A jobban alvó gyerekek pedig kisebb eséllyel váltak túlsúlyossá.
Az sem mindegy, hol a tévé
Az elmúlt évtizedben az elhízott gyermekek száma megduplázódott az USÁ-ban, és ez a kutatások szerint szorosan összefügg a tévézéssel: míg a 8 és 18 év közötti gyerekek átlagosan heti 8,75 órát töltenek sportolással, fizikai aktivitással, addig tévénézéssel vagy videójátékkal átlag 44,5 órát. Vagyis nagyjából annyit, amennyit szüleik munkával.
Minden tévé előtt töltött óra pedig 6 százalékkal növeli az elhízás esélyét – ha a tévé a nappaliban van. És 31 százalékkal, ha a tévé a hálószobában helyezkedik el. A tévé előtti jellemzően mozgásszegény testtartás mellett az egészségtelen ételek, édességek reklámjai növelik ezt a hatást.
És ha utána beszélgetünk a Barátok köztről?
Sajnos nem úgy van az, hogy akármennyi tévét nézhet a gyerek, ha beszélgetünk vele a műsorról. Sőt. A tanulmány szerzői figyelmeztetnek, hogy ha együtt nézzük a tévét, az egyrészt pozitív, hiszen így követni tudjuk, mit bámul a gyermek, ugyanakkor negatív hatása is van: ezek a gyerekek gyakran végül több tévét néznek és annak káros hatásai felerősödnek, mivel úgy érzik, a szülő jelenlétével belenyugszik az állandó tévézésbe. Vagyis, ha anyám is csinálja, akkor nyilván nem tilos, hanem helyes és követendő.
Dr. Gentile és munkatársai szerint az a megoldás, ha a szülő szigorú határokat szab mind időtartam, mind tartalom tekintetében, és gyakran beszélget a gyerekkel a megnézett műsorokról. A kutatók arra is figyelmeztetnek, hogy a gyerekek várhatóan hisztériás nagyjeleneteket fognak rendezni, de ne adjuk fel: bármikor el lehet kezdeni és hosszú távon megéri energiát fektetni a dologba, hiszen a hatások az évek során halmozódnak. És talán nekünk is jobb, ha a gyerekünk jól alszik, barátságos és kevésbé agresszív.
Hogyan szabályozzuk?
Ha nem vagyunk biztosak benne, hogyan beszélgessünk a gyerekkel a tévéről, illetve hogyan kontrolláljuk médiafogyasztását, összegyűjtöttünk néhány hasznos tanácsot:
- Szabjon meg pontos időhatárokat! Azaz legyen világos, mennyi tévét nézhet a gyermek és azt mikor teheti.
- Beszéljen a hamis celebekről! Vagyis figyelmeztesse a gyereket arra, hogy a popkultúrában megjelenő szépségideál valójában fotoshopművészek alkotása, a celebek (gyakran) nem példaképek.
- Mutasson példát! Néha iktassanak be képernyőmentes napokat, amikor egyik családtag sem kapcsolja be sem a tévét, sem a számítógépet. Még ön sem. Még apa sem.
- Figyeljen oda a gyerekre! A gyerekek gyakran más történetekbe ágyazva, reggeli rohanáskor, vagy épp fürdés közben hoznak fel fontos témákat. A média az értékrendet is formálja, ezért fontos, hogy mindig készen álljon megvitatni a család értékrendjét. (Vagy ha nem áll készen, képes legyen félretenni és később felhozni a témát.)
- Figyeljen a karikákra! A korhatár-besorolások is tévedhetnek, de nem véletlenül léteznek, ezért nem árt odafigyelni rájuk. A magyar korhatár-besorolásokkal kapcsolatos tudnivalókat itt is elolvashatja.
- Ne feledje a reklámokat! Lehet, hogy beszélgettek a gyerekkel a látott filmekről, de ne felejtse el, hogy a legtöbb adón ezeket reklámok is megszakítják. Ezek azt sugallhatják, hogy egy konkrét csokoládé elfogyasztása szupererőt kölcsönöz, vagy hogy szomorú emberek adott sörmárka hatására táncra perdülnek. Ezeket a hiedelmeket sem árt csírájában elfojtani.
