Tökéletes szülőnek lenni lehetetlen feladat
„A szükséges szeretet” - egy könyv arról, hogy modern világunkban életünk minden területén társas viszonyoktól függünk, amelyek között már a kezdetektől fogva kitüntetett szerepe van az anya-gyermek kapcsolatnak, melynek hatása aztán egész életünkön végighúzódik. Sokáig gondolkodtam, mivel is tudnám vonzóvá tenni ezt a valóban érdekes és izgalmas könyvet mások számára is éppen itt a Porontyon, ahol a „brit tudósok” és kutatásaik jó eséllyel igen mostoha fogadtatásra találnak. Mert ugye kétféle reakció lehetséges:
a.) már megint olyan evidenciák igazolására fecsérelték az időt és legfőképpen a pénzt, melyek egy óvodás számára is kézenfekvőek, és melyeket ennyi (mennyi?) pénzért én is megsúgtam volna nekik, illetve
b.) kit érdekelnek a nehezen érthető vizsgálatok és az ezekből levont következtetések, amelyekben egyébként sem hiszek, hiszen két (három-négy) olyan ember is van az ismeretségi körömben, akikre nem húzható rá egy az egyben a tudósok aktuális megállapítása.
Ha viszont valaki arra is nyitott és kíváncsi, ami a kettő között van, akkor egészen biztosan élvezni fogja Sue Gerhardt gondolatmenetét. Pedig a könyv már a címében is kétségbevonhatatlan evidenciát hordoz - ennél fogva tökéletesen kielégíti a Poronty-olvasók a.) pontban megfogalmazott kifogásait -, mert ugyan ki vitatná, hogy a szeretet szükséges és fontos. Különösen fontos a megszületéstől kétéves korig, amikor megalapozódnak a kapcsolatok és érzelmi viszonyok, vagyis - ahogyan a szerző írja - kifejlődik a „társas agy”. Az első két év meghatározó hatást fejt ki agyunk fejlődésére és formálódására, és alapvetően megszabja azt is, hogy felnőve miként reagálunk a mindennapok érzelmi megpróbáltatásaira.
Hasonlóképpen kézenfekvőnek tűnik, hogy a biztos alapok megteremtése leginkább és elsősorban a szülők - az anya - feladata, azzal pedig mindannyian gyakran szembesülünk a mindennapokban, hogy tökéletes szülőnek lenni lehetetlen feladat, a reális cél, hogy „elég jó” szülők legyünk.
Ehhez ad elméleti alapokat a könyv azzal, hogy szemléletes vizsgálatokon és kutatásokon keresztül mutatja be a szeretet, az anya és a gyermek közötti érzelmi összefonódás kapcsolatát az idegrendszeri fejlődéssel - egyúttal bebizonyítva, hogy a tudományos kutatások nem szükségképpen unalmasak és elvontak. Felvázolja a tipikus szülői hibákat és azok lehetséges következményeit (legyen szó akár szenvedélybetegségekről, evészavarokról, szorongásról vagy stresszről), és megoldási mintákat is javasol ezek elkerülésére.
Ami a legfontosabb, Sue Gerhardt meg tudott felelni annak az egyáltalán nem könnyű feladatnak is, hogy mindezt élvezetes és közérthető nyelven fogalmazza meg, hiszen egyáltalán nem a „brit tudósoknak” szánja a könyvét, hanem azoknak a gyakorló szülőknek, akik ilyenfajta válaszokat is keresnek a mindennapok kérdéseire.
Sue Gerhardt: A szükséges szeretet
Oriold és Társai, 2009.
KOMMENTEK
2010.03.08 14:19:41másutt
varázsceruza
az ovi azert mas.
nem a 2 honaposrol beszzelunk.
ne felejtsuk el, hogy a konyvet nem egy olyan kismama irta, aki 3 evig gyesen volt, es nem azoknak a kismamaknak, mint az atlag magyar a 60-as evektol...
az agy fejlodese 2-3 eves korig a legkiemelkedobb, meg ugye az anyamehben, ahol masodpercenkent 100 agysejt fejlodik ki....
ebbol a legintenzivebb 1 eves korig.
egyebkent en magam 3 honapos koromban kerultem bolcsibe. anyammal a kapcsolatom 'kivalo', de nagyon rideg. (NEM erzelmi kapcsolatunk van, bar minden nap beszelunk.)
apammal hasonlokeppen, bar erzelmesebb.
szoval azert nem lehet osszehasonlitani, amikor egy 2 honapos gyerek uvolt es ehesen tatog az anyja utan orakig, azzal, amikor egy 4 eves razza a keritest, hogy jojjon mar a mami.
a konyv a CSECSEMOKROL szol.
2010.03.08 14:32:51oreille
érdemes elolvasni akkor is, ha a gyerek már 2,5?
2010.03.08 14:38:50hinta-palinta
Másutt, nem ismerem a könyvet, lehet hogy benne van, de az agy fejlődése szempontjából rengeteg zsírra van szükség, a működéshez meg rengeteg szénhidrátra.
2010.03.08 14:45:19Auguszta Romanova
azaz mar a gyerek kesobbi IQ-jat, es az ADD eselyet es az anya terhesseg alatti stresszet is kapcsolatba hoztak.
Nemtom,de anlunk a 80 as evekben a terhes asszonyok 7 re jartak a -20 fokos hidegbe dolgozni,ugy hogy egy busz volt orankent es arra 150 ember maszott fel,mikor a max az 70 szabadna,es sokszor nyitott ajtokkal indult el,es logtak ki a terhesek oregek,mint az indiai vonaton.
Az is stressz.Es mindenki igy elt.
2010.03.08 14:56:48cantaloupe
A Bettelheim-könyv meg is van a kis könyvtárunkban, ki is veszem, Good enough parent címmel fut.
Kérdésem lenne azokhoz, akik olvasták a fenti irodalmat: az is kiderül, hogy mi az a stresszmennyiség, ami káros a babáknak? Tehát meddig mehetünk el pl. sírni hagyásban anélkül, hogy ne legyenek káros következményei?
2010.03.08 15:00:08ruju
Mi a stressz, amiről beszéltek? Az, hogy pörög az életem és a melóm, és mellékesen terhes vagyok? Vagy az, hogy otthon ülök a magányban egész nap, mert a "jófej" orvosom kiírt, én meg elhittem neki, hogy ez jó ötlet? Vagy az, hogy valóban ki kellett, hogy írjon, a magzat egészsége miatt? Vagy az, hogy hazajön a gyerekem apja, és nem beszélünk két szót sem, vagy veszekszünk vagy meg is ver? És ezek közül melyik van leginkább negatív kihatással a magzat agyának, iq-jának fejlődésére? És az a stressz, hogy már eleve stresszelek attól, hogy úristen, most valamit biztos nem jól csinálok, ez most csak 99 kötést eredményez a mai napon percenként? Én megfogadtam, hogy ha még egy gyerekem lesz, nem fogok olvasni. Mert vagyok én, mint ember, gyerekemnek anyja, van egy stílusom, egy karakterem, egy temperamentumom, stb. Bármi mást akarok magamra erőltetni, a gyerek azonnal leveszi, hogy anya mennyire nem hiteles személyiség. És ezek a könyvek annyira jók, meg érdekesek, ha mondjuk csak azért olvasom, mert érdekel és nem azért, mert hátha tökéletes lehetek általa (nem).
_Azokhoz viszont a büdös életben nem jutnak el, akiknek valóban szükségük lenne rájuk._
2010.03.08 15:07:19cantaloupe
Ruju, az utolsó mondatod nagyon igaz.
Amúgy szerintem egy tökéletes anya is fárasztó és idegesírő egy gyereknek, aki ellen nem lehet lázadni, aki soha nem hibázik, aki olyan stepfordi feleség-szerű. Ha van is ilyen, én nem akarok az lenni.
Szerintem ezeknek a könyveknek annyi a célja, hogy magadhoz képest legyél jobb, több alternatívát ismerj, jobban megértsd a gyereket. Azt, hogy gyökeresen megváltozz, nem kérik ezek a könyvek.
2010.03.08 15:14:20ruju
Nem is tudom, ki mondta, hogy sajnálja azokat a gyerekeket, akiknek tökéletes anya jutott.
Megérteni, hogy mi megy végbe a gyerekben, amikor földhöz vero magát és hisztizik, biztos, hogy jó, és szükséges, de én nem vagyok benne biztos, hogy nekem segítene a reakció megválasztásánál. Csak úgy tudnék reagálni, amivel maximálisan azonosulni is tudok, az viszont sok esetben nem a könyvek által sugallt megoldás, amitől viszont mérhetetlen lelkiismeret-furdalásom tud lenni utólag :-S
2010.03.08 15:15:14Cafelatte
cantaloup: te ugy gondolod, hogy ezt mar klasszul kikiserleteztek, alavetettek a tudomanyos modszernek, at is ment, es most van errol valami tablazat?
Laikuskent massziv meggyozodesem, hogy valami csunyan felrement ebben a temaban, szerintem van egy jo vaskos tartomany, amibe minden belefer, amit egy normal szulo csinal anelkul, hogy felnottkorban merheto kovetkezmenyei lennenek, es ebbe belefer az is, ha neha sir a gyerek, vagy elegedetlenkedik, vagy kicsit kesobb nem a legszupibb bolcsibe kerul. Azt se ertem, rohadtul nem, hogy hogy mennek ezek a kiserletek, ha van egyaltalan olyan ezek mogott a konyvek mogott. 20+ eves koraig nyomon kovetik az ember fejlodeset bebikoratol kezdve? Es olyan sok embernel, ami mar szignifikans eredmenykent elemezheto? Nem azt vonom ketsegbe, hogy kihatnak a kezdetek a kesobbiekre, csak nem latom bizonyitottnak a direkt osszefuggeseket. Jo lenne, ha jonne egy gyerekpszichologus, vagy inkabb kutato, es jol megmondana, hogy mi van.
2010.03.08 15:27:25cantaloupe
Ruju,
nyilván, a temperamentum és az IQ a legnehezebben változtatható egy már felnőtt emberen.
De nekem, szangvinikus típusnak pl. segít, ha olyan kis trükköket tanulok, amiknek segítségével nem ordítom le a gyerekem fejét, hanem mondjuk leteszem a kiságyába és akkor megyek oda, mikor már lehiggadtam.
Ettől nem leszek más ember, csak nem a gyereken csattantom az ostort.
Persze olyan könyv nincs, ami minden türelmetlenséget, kialvatlanságot, emberi hibát belekalkulálva ad tuti tippeket, de ha az esetek többségében sikerül megőrizni a hidegvért, az már jó.
Én ezért olvasok/nék ilyen irodalmat.
2010.03.08 15:29:17cantaloupe
Cafelatte,
na igen, jó kérdések ezek.
Nem matematikai táblázatra gondoltam én sem, hanem mondjuk olyan dologra, hogy bizonyított-e, hogy egy bölcsis vagy sokszor sírni hagyott baba bizalma megrendül és ez kihat későbbi párkapcsolataira is.
De gondolom, mivel felnőtt korig más faktorok is szerepet játszanak ebben, ez soha nem derül ki.
2010.03.08 15:55:17I. Pipi
az anyaink idejeben nem volt ennyire divat a gyermek psziches fejlodesenek figyelese... Azt megis emberek lettunk mi is.
2010.03.08 16:04:17oreille
jaj Pipi, ne gyere már ezzel a sötétséggel megint!
2010.03.08 16:13:58deborah
Igen, Pipi, nézz körül, milyen emberek és hol tart a világ.
2010.03.08 16:20:52Cafelatte
cantaloupe: igen, erre gondolok en is, hogy mire felnovunk, milliardnyi egyeb hatas, elmeny, tapasztalat er minket, ki tudja mindezt visszafejteni..az is lehet, hogy egy serdulokori valami felulir valami fontosat, elromlunk, megjavulunk mindenfele tekintetben. De megertem, hogy keresed erre a siras-dologra a valaszt, engem is erdekelne!
De talan igy van ezzel a szeles-tartomany elmelet, marminthogy igaz, es akkor csak a szelsosegeket kell kerulnunk, az meg mar konnyebb ugy.
2010.03.08 16:26:30Cafelatte
Igy van ez*
szelsosegek kerulese: az megy konyv nelkul is, jozan esz meg ilyenek, es ezzel hivatalosan is besoroltam magam Tunde a) csoportjaba :)
Csak vicc volt. Jok ezek a konyvek azer'.
2010.03.08 16:31:22deborah
Cafelatte, igen, vannak évtizedekig tartó kutatások, longitudinális kutatásnak hívják a módszert. Igen, vannak módszerek, amikkel más hatásokat próbálnak kiszűrni, mindezt a kutatási statisztika és metodológia tantárgyak tanítják az egyetemen.
Cantaloupe, csecsemőt semeddig sem szabad sírni hagyni. Ő ezzel jelez, más nyelve nincs még. A fenti könyvet nem olvastam, de azt hiszem pont ezt írja le, hogy mit tesz a fejlődő aggyal a stressz. És nézd csak meg a síró csecsemőt, stresszben van eléggé.
2010.03.08 17:16:22másutt
"az anyaink idejeben nem volt ennyire divat a gyermek psziches fejlodesenek figyelese... Azt megis emberek lettunk mi is."
anyam generaciojat elnezve, ami tomve van sik alkoholistaval, ongyilkossal es depressziossal, rafert volna a nagyikra is egy-ket ilyen konyv.
a sajatomrol meg nem tudok nyilatkozni, mert "meg csak" 38 eves vagyok, de nem allunk valami fenyesen.
a kapcsolatbeli kotodesekkel, hosszutavu kapcsolatokkal (pl hazassagokkal), es konfliktuskezelessel plane nem.
rohognivaloan siralmas a helyzet.
"emberek lettunk", de milyenek? aki 5 evig kibirja ugyanazon emberrel egyuttelve, az mar hos, es nincs ismerosom valamilyen szintu szenvedelybetegseg nelkul (pia, drog, cigi, kave vay egyeb koffein-fuggoseg) csak 1-2 iszonyuan vallasos, bar elgondolkodtato, hogy az szenvedely-fuggoseg-e.
2010.03.08 17:17:15másutt
"Cantaloupe, csecsemőt semeddig sem szabad sírni hagyni."
azert erosen vitathato.
nem foglalok allast egyik oldal melett sem, de ezt milyen alapon allitod?
2010.03.08 17:49:54másutt
Mielott nekem esnetek, ezt nem ugy ertem, mint a Del-Koreai parocska, akik otthagytak a 2 honapos gyereket amig ehen halt, napi 12 orara egyedul, sirni, amig videojatekokkal jatszottak.
De azert lattam mar olyat is, hogy mami abba dilizett bele, hogy 5 evig nem aludt, mert ha gyerek egyet fingott, akkor rohant, es semmifele szoktatas nem volt, semmire.
Mellesleg a gyerek stresszenek egyik legnagyobb forrasa az ANYA stressze.
Ha papi azert lep le, mert a gyerek csak a szuloi agyban hajlando aludni 3 evig, es tonkremegy a kapcsolat, es emiatt mami bezizzen... es 1/2 evig zokog, az osszehasonlithatatlanul nagyobb stressz, mintha hagytak volna sirni 1 heten at estenkent 10 percet, amig beszokik a sajat szobajaba.
rengeteg apa lep le a gyerek 3. szulinapja elott, es ez a legnagyobb stressz egy anyanak.
2010.03.08 17:53:33cantaloupe
Deborah,
na most, nekem van egy olyan babám, aki 9 hónaposan is óránként-kétóránként ébred éjjel, nem tudja megnyugtatni magát. És ha nem alszik jól huzamosan, akkor az a tanulása rovására válik, a fent említett kortizol stresszhomront váltja ki ugyanis a kialvatlanság is.
Tehát ebben az esetben szerintem az a jobb a két rossz megoldás közül, hogy három éjszakát sírva alszik el. Az én véleményem is ősanyás volt ezügyben, mert a szegény baba ezzel kommunikál, nem hagyjuk egyedül stb. De tudod, 5 hónapja nem aludtam át egyetlen éjszakát sem, 4 óra volt a max. egyben aludt fázis. És nincs most melóm, más gyerekem, férjem segít a házimunkában. Mégis zombi vagyok. Ha ehhez hoozájönne még munka, egyéb gyerekek, mi lenne? Mindenki rosszkedvű és fáradt, türelmetlen?
Perspektívába kell helyezni a dolgokat. Nem biztos, hogy egy hipotézis mindig, minden helyzetben igaz.
2010.03.08 17:55:28multikulti
Van még egy tök jó könyv, ami sokat segíthet a nevelésben, illetve támpontokat adhat a konfliktusok kezeléséhez a csecsemőkor elmúltával. Sok-sok példa is van benne, nemcsak elmélet. Sajna én csak angol nyelven olvastam, mert magyarul még nem adták ki, Amazonról beszerezhető. Jane Nelsen:Positive Discipline. Van egy alapkönyv, plussz vannak olyanok is, melyek külön foglalkoznak a tinédzserekkel, az iskolás korral, az első három évvel. Van olyan is ami a tanároknak szól. www.positivediscipline.com
2010.03.08 17:56:52multikulti
Bocsesz, nem azt sajnálom, hogy angolul olvastam, hanem azt, hogy még magyarul nem adták ki :-)
2010.03.08 18:10:26madz
én már többször leírtam itt, hogy a mai társadalmi problémák és egyéni neurózisok nagy része szerintem abból adódik, hogy a mai derékhadat (30-50) alkotó generáció nagy részénél hiányzik a korai kötődés kialakulása
soxor le is lettem már itt oltva ezért
2010.03.08 18:20:01dezsőcske
booooooooááááááááááááááááááááááááááááááfffffffffffffffffffffff
2010.03.08 18:23:06baudolinA
madz,
és lehet, hogy megint le fognak oltani érte. Megéri?
2010.03.08 18:27:09madz
baud, az ujjam meg a billentyű nem kopik, időm van, az oltáson jól szórakozom, akkor meg purkoápá?
2010.03.08 18:31:50cantaloupe
Madz,
szerinted a sírni hagyással a korai kötődés csorbát szenved?
Amúgy nálam nem a korai kötődéssel, inkább a későbbi kapcsolatokkal volt probléma. Mikor pici voltam, szabályosan versengtke értem, első gyerek és unoka révén. Rám nagyobb hatással volt a szüleim megromlott házassága.
2010.03.08 18:36:53baudolinA
madz,
hát akkor mindent bele. :)
2010.03.08 18:43:29madz
cant, nyilván számít a sírni hagyás rendszeressége. de alapvetően igen, ez olyan, mintha órákig ordibálnál, hogy hé, figyeljetek, nagyon szarul érzem magam, a többiek meg leszarnának. elég frusztráló.
a kötődés egyébként nem teljesen azt jelenti, hogy mennyire kényeztetik az embert.
2010.03.08 18:50:14cantaloupe
Madz,
na igen, de kisbabáknál azért még a kényzetetés számít, tehát hogy sokat legyen ölben, meg legyen vigasztalva, foglalkozzanak vele.
Később lehet ezt rossz vágányra vinni, pl. hogy nincsenek ésszerű korlátok.
A sírni hagyásban meg szerintem vannak fokozatok...más, ha a gyerek 1o perc alatt álomba sírja magát és megint más, ha hónapokig minden éjjel bőg, de a szülőknek elvei vannak és nem veszik ki.
2010.03.08 18:55:48cantaloupe
Amúgy egyetértek, a korai kötődés fontos, mert megalapozza a bizalmat. Meg a későbbi is, pl. a mi generációnkban nagyon sokakat neveltek úgy, hogy a "gyereknek kuss a neve". Szerintem ez is oka a sok félrement életnek, hogy elvártak valami makettfelnőtt-viselkedést, miközben ő maguk osztották a pofonokat.
Meg az, hogy nem beszélgettek el velünk normálisan a fiúkról, szexualitásról, egyéb tabutémákról. Fontosabb volt, hogy mit szól a szomszéd...
2010.03.08 19:04:54madz
cant, oké, akkor nem egyezik a szótárunk. én az ölbe vevést, vigasztalást, foglalkozást nem kényeztetésnek, hanem alapvető igények kielégítésének hívom.
2010.03.08 19:26:36cantaloupe
Így oké. :)
Amúgy hiába tudtam, hogy nem lehetek tökéletes, amikor jöttek az első hibák, úgy éreztem magam, mint Gergő, aki a Kincskereső kisködmönben szívszakadva értette meg, hogy nem jó gyerek.
Sokkal romantikusabbnak, könnyebbnek képzeltem a babázást.
Az itt felsorolt irodalomba bele fogok olvasni.
2010.03.08 19:35:06Magenta
"purkoápá?" Ez mi?
2010.03.08 19:41:49madz
Magenta, ez a "miért ne" fransziául, és azért írtam, hogy baudnak mutassam, hogy ebből is megvan a közép C :D
cant, de milyen "hibákról" beszélsz? szerintem az egyetlen "hiba", ha maximalista vagy :)
2010.03.08 19:44:01nanemárrr
miért ne? Ahogy a művelt francia mondja! :)
2010.03.08 19:44:44nanemárrr
madz megelőzött! :)
2010.03.08 19:52:08Magenta
Köszi.
2010.03.08 20:27:47vivace
2010.03.08 14:56:48cantaloupe
Soha nem hagytam magára a sírásban. Egy percet sem.
2010.03.08 20:35:18farkasokkal tancolo
Szerintem az már egy eleve anyai habitus, aki KÉPES ARRA, hogy mondjuk 5-10 percnél hosszabban el tudja viselni a csecsemősírást. Az 5-10 percet is csak úgy írom, hogy végszükség esetén beszoktatós módszerrel vagy mi, mint pl Palkónál volt, hogy délután nem akart aludni, aztán Panzej kibírta és lám elaludt, és utána már minden rendben vót.
Namármost egy olyan anya, aki a fülét se mozgatja, ha sír agyerek, én feltételezek némi lelki keménységet, vagy távolságtartást a gyerekével szemben.
Naszóval azt akartam mondani, hogy tulajdonképpen nem is az a baj, ha hagyják sírni a gyereket, hanem az, ha ez az anyának normális dolog, és míg sír agyerek, addig ő önelégülten mosogat mondjuk, hogy jujjdefasza anya vagyok én nálam aztán rend lesz!
Mert az ilyen anyák/apák mellett lesz aztán lelki sérült a gyerek.
2010.03.08 20:36:38vivace
2010.03.08 15:00:08ruju
Ruju, megfogalmaztad azt, amire én is gondoltam.
2010.03.08 20:42:02vivace
2010.03.08 17:53:33cantaloupe
Lehet, hogy rossz helyen van az ágya? Esetleg a takaróját nem szereti? Melege van? Fázik? Netán - tényleg ne legyen - szervi, idegrendszeri oka van? Ha óránként felkel 9 hónaposan, próbáljátok meg kideríteni az okát. Gondolom, hogy próbáltátok, csak hátha valami elkerülte a figyelmeteket. Mert aludni muszáj. Neked is, a babának is és a férjednek is.
2010.03.08 21:41:22cantaloupe
Vivace,
ma voltunk 9 hónapos vizsgálaton, a doktornő megfejtése az, hogy mert ciciről alszik el. Megoldás: etessem korábban és mikor álmos, szoptatás nélkül rakjam le. Ezt ki fogom ma próbálni, de azt, hogy miért ül fel ordítva éjjel, nem tudom, lehet-e így orvosolni.
Kétszer hagytam sírni, mert reméltem, hogy aztán megtalálja valahogy a maga megnyugtatásának a módját. Ugyanis az is fontos, egy 4 hónapnál idősebb csecsemő már nem keveri annyira a nappalt-éjszakát. Mindazonáltal szoptatni természetesen kelek, kelnék hozzá, de óránként kicsit necces a dolog. Fél karomat egy 8 órás alvásért, hogy úgy mondjam.
2010.03.08 21:49:46cozumel
FT
annyira egyetertek veled, hogy magam sem tudnam ezt jobban megfogalmazni.
Engem kirazott a hideg, mikor egy ismerosom elmondta, hogy az ikreit ket honaposan hagyta sirni, nagyjabol egesz ejszaka. Es mikor megkerdeztuk, hogy o ezalatt micsinalt akkor egy "olvastam" + kacsintofejes szmajli volt a valasz.
2010.03.08 22:02:51magándoki
Cantaloupe, nálunk nem folyamatosan volt ez a probléma, mint nálatok, de 8-9 hósan szívtunk ezzel az óránként ébredéssel. Én is szoptattam a gyereket, nem hagytam sírni, de zombi voltam. Aztán mikor elkezdtem vacsorát adni neki, megoldódott az egész. Kínomban próbáltam meg etetni, akkor már volt pár étkezés, de a vacsorát még nem akartam bevezetni. Azt hittem, 1-2 kanállal eszik majd meg, de dupla annyit bevágott, mint amennyit ebédre szokott. Ugyanúgy szopizott még utána, és ugyanannyit, pedig féltem attól, hogy majd nem akar szopizni, ha nem lesz éhes.
Utólag annyira verem a fejem a falba, hogy mennyi mindent kipróbáltam, tanakodtam, ötleteltem, stb. és egy ennyire banális oka volt az ébredésnek, hogy éhes volt.
Persze lehet, hogy gondoltál már erre. Csak több anyukától is hallottam azt, hogy ha beállt a gyerek napi 4-5 étkezése a szopi mellett, akkor megszűntek az éjszakai ébredés problémák.
Ha csak vizet adsz, mikor ébred, nem szopiztatsz, nem alszik vissza? Sokan mondják azt is, hogy pár éjszaka után a baba a vízért nem kel fel.
2010.03.08 22:04:14farkasokkal tancolo
Naigen a szomszéd Szilvike anyja is derűs mosollyal az arcán mondta, hogy "erősödik a tüdeje" a gyereknek, miközben oda se baszott, hogy a párhetes lánya az erkélyen a babakocsiban egész délelőtt üvöltött (csak mi csuktunk be ajtót ablakot...)
Én nem tudom, de milliószor inkább egy véletlenül megszólaló autóriasztó vagy szünni nem akaró sziréna, mint a csecsemősírás, engem ez PILLANATOK ALATT úgy ki tud készíteni, hogy az idegeim kocsányom lógnak, pláne ha a magamé sír!!! Hát nem egyszerűbb ölbekapni, és bármit csinálni vele?
És mi a francot lehet "elrontani", "elkényeztetni" egy pár hetes, hónapos öntudattalan ösztönlény gyereken könyörgöm???
Én igazság szerint nagyon is a kötődő nevelés híve vagyok (nopersze azért nem mamami módra), az első hónapokban, aztán szép fokozatosan bele kell vonni a társadalomba a kölköt.
2010.03.08 22:06:07cantaloupe
Magándoki,
igen, erre én is gondoltam, de az én lányom még csak csipeget, nem igazán eszik sokat semmiből, leginkább müzlit és némi gyümölcsöt eszik, semmi pépeset. Így nehéz megtölteni...és már több kalória kell neki.
Köszi az ötleteket, próbálok több szilárd kaját adni este. Vizet viszont nem kap, mert hallottam, hogy ha arra ráharap, akkor később is kéri a szomjoltást. A szoptatás abbahagyása után is. Szóval ez visszaüthet...
2010.03.08 22:06:37farkasokkal tancolo
Ja még a csecsemősíráshoz annyit, hogy ugyanolyan idges leszek, ha valahol azt hallom, hogy egy macska nyávog keservesen, vagy egy madár jajong keservesen, vagy egy kutya nyüszít, egyszerűen kénytelen vagyok megkeresni a hang forrását, és ha lehet segíteni rajta, mert megőrülök.
2010.03.08 22:09:35farkasokkal tancolo
Cantalupe ez meg milyen marhaság már... mit árthat egy kis víz, ha szomjas a gyerek? Honnan tudod, hogy nem szomjas? és miért ne ihatna vizet A SZOPTATÁS UTÁN IS, ha szomjas? Ezt fel nem foghatom. Most vagy az elveidhez ragaszkodj, vagy próbálj ki mindent, és amitől nem sír és hagy aludni, akkor ahhoz tartsd magad.
2010.03.08 22:20:13psyché
cant, nalunk abszolut bejött a viz. en ugy csinaltam, h amikor eszre vettem, h a kisfiam mar nem sziv ki egy rendes adagot ejszaka, hanem csak komfortszopizni akar, akkor bizony vizet adtam neki (jo hideget - tudom, kegyetlen egy anya vagyok) es par ejszaka alatt leszokott az ejszakai felkelesröl, illetve amikor kicsit nagyobb volt inni kert. Mivel ilyen eset nem tul sokszor fordult elö, gondolom, h tenyleg szomjas volt.
2010.03.08 22:27:23cantaloupe
FT,
nem azt mondtam, hogy árt a víz, hanem azt, hogy ezzel, meg a teával is arra lehet kondicionálni a gyereket, hogy még 3 éves koráig is kel érte. Szóval kétélú kard!
Psyche,
köszi, ki fogom próbálni, de rendes hőmérsékletűvel. Végső esetben...
2010.03.08 22:27:35másutt
"Vizet viszont nem kap, mert hallottam, hogy ha arra ráharap, akkor később is kéri a szomjoltást. A szoptatás abbahagyása után is. Szóval ez visszaüthet..."
Ezt nem ertem. Miert ne ihatna vizet?
Lehet, hogy azert sir!!!
9 honapos, ha egyaltalan nem kapna egy csepp anyatejet sem tobbet, akkor is rendben lenne, de a folyadek, meg a szilard kaja lassan elengedhetetlen, anelkul nagyon komolya bajok lehetnek. Vasat mar biztosan nem kap eleget...
Szerintem.
2010.03.08 22:29:21cantaloupe
Másutt,
cheerios-t eszik azért, abban van vas.
Hidd el, engem is aggaszt már, hogy nem eszik. Mit csináljak, kiszedi a szájából a falatot, vagy kiberregi. Csak úgy eszik, ha ő teheti a szájába.
Köszönöm az inputot, a vizet ki fogom próbálni.
2010.03.08 22:32:23Magenta
Még én is felébredek néha éjjel, hogy szomjas vagyok, pedig már elmúltam kilenc éves is, nemhogy hónapos. :))
2010.03.08 22:32:38psyché
cant, en ugy tudom, h (edes) teaval + tapszerrel valoban lehet öket kondicionalni az ejszakai felkelesre, de a viz önmagaban nem igazán tesz "függöve".
2010.03.08 22:35:35cantaloupe
Magenta, én is, főleg miután rendelek pizzát, amit agyonsóznak.
De azért valld be, hogy egy 9 hónapostól durva óránként, kétóránként kelni. Még úgy is, hogy javarészt anyatejes.
2010.03.08 22:35:54másutt
kuuuul, nem tudtam a Cheerios-rol, legutobb, par hete meg az nem volt. hurra!
minden szamit, nagyon jo elorelepes.
tovabbra is azt ajanlom, hogy adj dolgokat a kezebe.
nalunk az volt az attores.
kikopte a a bananpepet, de kb 9-10 honapos utan elnyalta az egesz banant, mint a fagyit...
akkor is, ha 3 oraig tartott es meg a plafon is bananos volt.
vannak independens babak, akiket keptelenseg etetni, amig egyedul meg nem csinaljak.
2010.03.08 22:38:48intel
2010.03.08 22:06:37farkasokkal tancolo
:) Én is ilyen vagyok :)
2010.03.08 22:43:19intel
2010.03.08 22:35:35cantaloupe
Az nem lehet hgy ő ilyen?
Nekem is durva hogy mostmár két éve nem aludtam át egy éjszakát sem, de a lányom mai napig kel legalább egyszer éjjel. Másfél évesen nyugdtan kelt háromszor is.
Mi voltunk hülyék, mert egy bio teát adtunk neki, amiben valószinüleg volt valami amire allergiás a gyerek. Ettől folyamatosan hasgörcsei voltak. Elvettük a teát próbaképpen, már tudjuk hogy az volt a ludas, de a mai napig ébred kel, kijön, megkeres. És ez lesz még jó ideig, mert Ő ilyen. Ő még felnöttként sem fog átaludni egy éjszakát sem, mert ha nem inni akkor pisilni fog kimenni. Amugy a lányom iszik éjjel egyszer vizet. De nem csodálom fűtésszezonvan, kiszárad a levegő stb. Ha inni akar akkor igyon. 9-hónaposan még kel este... ó ha csak 9-hónapig kelt volna :)
2010.03.08 22:46:05Magenta
De azért valld be, hogy egy 9 hónapostól durva óránként, kétóránként kelni. Még úgy is, hogy javarészt anyatejes.
------------------------
Hát, ezt valóban be kell valljam, az én tápszereseim ezt nem csinálták. Belegebednék, beismerem. De az nem megoldás, hogy nem adok inni a gyereknek, mert rászokik. Pár év múlva meg majd az lesz a baj, hogy nem iszik eleget. :)
Egyébként igen, beismerem, hogy extra szerencsém van alvásügyileg a gyerekeimmel. De mindjárt jön madz és elmondja, hogy ez mennyire irritálja. :D
2010.03.08 22:46:13deborah
Hát az éjszakai felébredésekről, szoptatásokról és zombiságról mindent tudok. Amit a lányom művelt, hihetetlen volt. Most 7 éves és még mindig felébred éjjel. Jó, persze most már nem kell szoptatni. De 2 éven keresztül éjjel is szoptattam, nyugtattam. Minden éjjel többször. Igen, kikészültem.
De az alternatíva csak az lett volna, hogy hagyom sírni. És azt abszolút nem akartam. Soha.
Tudom, erről sokat lehet vitázni, érdemes-e így, ennyire. De tudtam, milyen az, ha sírni hagynak egy gyereket. Meg akartam tőle kímélni.
Mindenkinek ajánlom a drjaygordon pont com oldalt. Ő sem hisz a hagyd-sírni elvben, s alternatívákat ajánl. Nekem sokat segített.
Madz, Ft, egyetértek azokkal, amiket feljebb írtatok.
2010.03.08 22:50:06intel
Volt egy ismerösöm, akinek pár hónappal fiatalabb a kislánya mint az enyém. És csak volt ismerös, mert miután azt irta tanácsként valakinek egy fórumon, hogy mikor a lányát sirni hagyja akkor ő epilál, pórszivózik zenét hallgat. Ettöl a gyereknek nem lesz semmi baja, de a pelenkát kicserélte megetette aztán aludjon, vagy ha nem megy neki akkor bögjön. Tanulja meg a rendet. Hozzáteszem hogy kb egy egy hónapos csecsemőről nyilatkozott igy. Majdnem elájultam mikor lvastam ezeket a sorokat. Addig tartott a kapcsolat.
2010.03.08 22:53:59cantaloupe
Magenta, nem hal most sem szomjan, hanem cumizni akar, és bár a vízzel lehet, kiváltom ezt, de az ébredéseken lehet, hogy nem segít.
De ki fogom próbálni, na.
A sírni hagyás nem alternatíva, mert ül az ágyban és vissza sem akar feküdni.
Meg az erős paprika, citrom mellbimbóra kenése sem. Ennél még a kómázás is jobb.
Mindenkinek kösz a tippeket!
2010.03.08 22:55:26psyché
Az en fiam is felkelt, pontosabban felebredt meg 9 honaposan ejszaka. Nekem az volt a szerencsem, hogy egyreszt csak max. 2-szer, masreszt en a masodik keleskor ugy hajnali 5 körül bevittem öt az agyunkba, ahol megivott egy tapszert es utana edesen aludt(unk) kb reggel 9-ig. A masodik fiammal egyreszt szerencsem volt, mert szuper jol aludt mindig a sajat agyaban, masreszt nala nem müködött meg ici-picikent sem, h akkor most összebujunk es nagyot szunyalunk együtt. Most 3,5 eves es meg mindig nem tud mellettem aludni. Igy en alszom a matracon az agya mellett, ha beteg.
2010.03.08 22:59:31deborah
Nálunk a mi ágyunk mellett van egy matrac a gyereknek, hogy ha átjön éjszaka, már ne hozzánk másszon be, mert az 4 éves kora után roppant kényelmetlen lett. És jön is, minden éjszaka.
2010.03.08 23:04:23intel
AZ én lányom 8-hónapos koráig volt hajlandó velem aludni, aztán rájöttem hogy átkéne rakni a szobájába. 15-hónapos volt amikor megint kellettem. Még mindig kellek, de megint kezdem érezni hgy zavarom.
2010.03.08 23:08:28Nyúlszőr
Valamiért én sem hiszek a sírni hagyásban. És nem mellesleg, rettenetesen sajnálom a gyereket. Egyszer én is kipróbáltam, éppen egy "jótanácsot" követve, ami úgy szólt, hagyjam, majd elalszik. Hááát, mondjuk inkább úgy, hogy másfél óra múlva szinte elájult a kimerültségtől.:-( Olyan lelkiismeret furdalásom volt, hogy ihaj! És már nem volt pici, majdnem egy éves volt.
Nekem nincs szerencsém, nagyon-nagyon rossz alvó a gyerekem. Csecsemőként (tápszeres, mondták, hogy jobban laktat, de bakfitty) is 2, legfeljebb 3 órát aludt egyhuzamban, nappal - fél éves kora óta - egyetlen egyet. Azóta majdnem 3 év telt el, de az eddigi alvásrekordom, amit egyhuzamban lenyomhattam, az 5 óra volt. A tegnapi éjszakát is számolva. Ma még nem feküdtem le - mert minek:-)
Pontosítok, hazudam. 1x nem aludtam itthon, mert kléső éjszakáig dolgoztam, utána már nem autóztam haza - és a férjem elvállalta a gyereket arra a napra. Na, úgy éjféltől reggel 8ig úgy aludtam egyhuzamban, hogy állítólag meg sem mozdultam! A tesómék átjártak a másik hálóból, mert aggódtak:-) Ekkor 1 éves múlt a gyerekem.
K.va kemény úgy dolgozni, hogy nem alszol, meg nyilván, bejárónőd sincs, a férjedet meg gyakorlatilag fényképen látod. Nem tudom, hol lesz a vége, de ha sír, én a mai napig megyek!:-)
2010.03.08 23:17:20psyché
Nyúlször, ha már 3 éves, akkor azért meg lehetne vele beszélni a dolgokat. Ez a matrac az ágy mellé elég jó ötlet. OK, ha nem tudsz aludni, akkor gyere át, ide a matracodra és aludj tovább. 3 évesen már sok mindent megértenek.
2010.03.08 23:21:09cantaloupe
Psyché,
nélunk reggeli 6:2o-kor van az ébresztő, de általában ha adok neki pár dolgot, akkor azokkal félórát eljátszik, én meg alszom még picit. 7-kor jövünk le, aztán napközben van 3 alvása, mindegyik félórás. Kábé reggel 9-1o, 12-1 és 3-4 között. 7-fél 8 az alvásidő, de én nem tudok ilyen korán feküdni. na meg minek is, mikor óránként ébred, inkább kómázok, mint mélyalvásból ébredjek, utóbbi sokkal rosszabb.
2010.03.08 23:30:44madz
Magenta, hogy mi irritál engem?
2010.03.08 23:31:43psyché
cant, nem tudod kihagyni mondjuk a reggel 9-10 közötti alvasat? csereben lehet, h delben többet aludna, de gondolom ezt mar probaltad. Nehez rajönni, h mit is akarnak az ilyen picik.
2010.03.08 23:37:25cantaloupe
Psyche,
hát ha fáradt, akkor szörnyű tud lenni. Nem hinném, hogy jól járok. :)
2010.03.08 23:40:34psyché
Cant, akkor kitartas. :-)
2010.03.08 23:43:07Magenta
madz, a jól alvó kölykök, egyszer említetted valahol. :)
Viszont részemről jó éjt mindenkinek, én is megyek aludni jól.
2010.03.08 23:49:22Anke
Én gondolkoztam azon, hogy létre kellene hozni leendő szülőknek egy élményparkot, ahová minimum két hétre be kellene költözniük, csak így kaphatnának az államtól bármilyen támogatást a gyerek után.
A park úgy lenne kialakítva, hogy ők lennének benne a csecsemők. Lekötözve, hogy ne tudjanak mozogni, ki kell várniuk mikor kapnak enni, pelenkába intézhetik csak el a dolgaikat, és csak akkor cserélhetik le a pelust, ha valaki kikötözi őket, óriás méretű bútorok, hogy paránynak érezzék magukat, csak egyedül lennének egy szobában, ahonnan csak üvöltve szólingathatnák a "szüleiket", fehér mennyezet lenne a fejük felett, éles neon fény a szobában, a bekapcsolt rádió csak üvöltve szól, stb. stb.
Majd pár nap múlva egy kedves női és férfi hang kedvesen énekel nekik, megsimogatja a fejüket, beszél hozzájuk, egy hét múlva pedig kapnak némi díszítést a falra, közben babakocsiban úgy, hogy senkit nem látnak tologatják őket - lehetőleg egy rázós úton -, időnként a leendő szülő pár egymáshoz bújhat, hogy testközelséget érezzenek, de ezt még mindig sokszor megszakítva és rövid időre tehetik csak, persze időnként hiába üvöltenek kajáért, vagy peluscseréért "elfelejtkeznek" róluk, kapnának időnként olyan kaját, amitől úgy felpuffadnak, hogy mozgatásra legyen szükségük, ilyenkor is csak üvöltéssel hívhatnak valakit stb. stb.
2010.03.08 23:50:48Anke
Na kíváncsi lennék, hogy ez után az élménypark után melyik szülő hagyná magára a gyerekét, nemhogy sírni. :)
2010.03.08 23:51:56madz
Magenta, nemtommár, főleg, hogy enyém is jól alszik, szal még irigykedni sem tudnék :)
2010.03.09 00:02:15Anke
korcsolya,
egyetértek, Gopnik minden könyvét ajánlom én is annak, aki tudományos oldalról szeretné megközelíteni a gyerek gondolkodását, érzelmeit, érzéseit (magyarul eddig megjeleng: Bölcsek a bölcsőben, A babák filozófiája)
Viszont Bettelheim sok minden olyat állított hasraütés szerűen, amit sem maga, sem a kortársai nem bizonyítottak, és utólag kiderült, hogy több mindenben rosszak voltak a hipotézisei, lásd az autizmus okaként az anyák nemtörőmdömségét feltételezte. Egyébként a kutatói szakirodalom nem tartja számon a könyveit.
Szerintem, ha könyvekről van szó, érdemes mindig a kortársaknál maradni és legalább a könyv hátulján a jegyzékben megnézni, hogy milyen szakirodalmakból dolgoztak, és mikoriak a szakirodalmak, a kutatási anyagok.
Például legutóbb Ranschburg egyik könyvén röhögtem akkor, amikor megnéztem, nemrég adták ki, mint javított, átírt példányt és a legutolsó szakirodalom 1999-es volt benne. A Porontyon fórumozási szinten is tartok mindenkit annyira, és az olvasottak alapján tudom is, hogy itt mindenki tájékozott afelől, hogy a gyerekekkel kapcsolatos kutatások és vizsgálatok legtöbbje az utóbbi 5, de max 10 évben készült, nos, ha ezelőtti egy hangsúlyozottan 'tanácsokat adó' szakirodalom az már erősen kételkedve kell fogadni.
2010.03.09 08:05:27Vowel
erről a sok, már magazati korban is marhára sok rosszat teszel a gyereknek, ha veszekszel a pároddal/stresszelsz, stb...na, erről mindig az jut eszembe, hogy eső után köpönyeg, twenty-twenty hindsight... nekem már van 3 darab szorongó, egy talán ADD-s gyerekem, végigstesszeltem a terhességeimet, manapság is veszekszem a férjemmel, az egész lényem tele van stresszel. Talán, az lett volna a legjobb, ha az elején szűrnek, és megtiltják a terhességet, hiszen AUTOMATIKUSAN szorongó gyerekeket fogok szülni, kinek jó az? Tehát, ha már mindent elszartam azzal, hogy stresszeltem, esélye sincs a normális életre? Mert szerintem ettől még van. Ez nem csak az anyán múlik. A gyereken is.
2010.03.09 08:06:55Vowel
szóval, én azért imádom ezeket a könyveket, mert elég kellemesen stresszelnek...:)
2010.03.09 09:22:51Rosa Rugosa
Lehetne írni szülőknek olyan könyvet, ami a "Hogyan legyünk boldogtalanok" sémát követné.
Felsorolna egy csomó mindent, amire a mindennapokban képtelen vagy, ezáltal egy teljesen sérült gyerek a végeredmény.
2010.03.09 09:39:11farkasokkal tancolo
Vowel, azért nem eszik ám olyan forrón a kását.
Ami a terhesség alatti stresszt illeti, tulajdonképpen bizonytalan vagyok, hogy mi is számít annak? A mindennapos tömegközlekdés, a főnök piszkatúrája, a férjjel, anyóssal történő veszekedések? Vagy pedig valami valóban jelentős csapás (mint pl. a kis szomszédasszonyomé, akinek a terhesség első harmadában halt meg kínok közt az imádott anyja, és az apja is súlyos szívbeteg, amiatt is izgulnia kell, hogy mikor adja ő is fel ezek után).
A kisbaba egyébként egészségesen megszületett, és nemigen hallom a falakon keresztül, hogy sírna a kicsi.
És a szomszéd sírni hagyott Szilvkéből se lett lelki sérült, sőt ő volt az alfanőstény az osztályban.
Szóval a terhességben meg a gyereknevelésben nincsen matematika meg egyenleg törvényszerűség. Ismerek 26 hétre 600 grammal született kislányt, akinek az égvilágon semmi baja nincsen, csak szemüveges, és ismerek tökéletes körülmények között várt és született, szeretetben nevelt súlyos részképességzavaros, sőt autista gyereket is.
Szóval én úgy vagyok vele, hogy naccerűen el lehet beszélgetni az ilyen könyvekről, de nagykanállal enni őket csak arra jó, hogy önnön nyomorultságunkról kapjunk bizonyítékot.
2010.03.09 10:16:56kerekbilincs
2010.03.08 22:46:13deborah
Nem csak az az alternatíva, hogy hagyod sírni. Már megint mondom, tök jó alvástanítási módszereket javasolt Bordás Gergő, Gekkos fazon. Hány percenként menjek be, mit mondjak, stb. (először 2 percenként, aztán 3, stb.). "nagykislány vagy, nem eszünk éjszaka, reggel fogunk enni" szóval szó szerint azt csináltam, amit tanácsolt, és pont annyi percig tombolt. Szóval igazából együtt vészeltük át az éjszakázásról leszokást. 2 nap volt, ahogy jósolta. Nem mondom, hogy azóta csak háborítatlan éjszakáink voltak, de azért 80%ban az van. És a nappali étvágya is rendbejött, nem kell a villával kergetni.
2010.03.09 10:25:16másutt
Miert gondolja mindenki, hogy a terhesseg alatti stressz aatt tomegkozlekedest ertettem?
Itt olyanokrol van szo, mint amikor a kismamat veresre veri a pasija, hogy miert nem vetette el a gyereket, vagy miert lett nagy hasa.
(ez a legnagyob stressz forras)
Vagy meghal a jovendo nagyi es kismama hetekig sir.
Otthagyja a pasija.
Fedel nelkul marad.
Ezek minde elofordulnak.
A "nem adta at a helyet a fasz a buszon" stressz NEM hiszem, hogy hosszutavon idegbeteg gyerekhez vezetne. :DDD Ha igen, akkor vegunk.
2010.03.09 10:42:43intel
Szerintem ez csak kukacoskodás. Biztos nem gndolja komlyan senki, hogy valami kis veszekedés vagy közlekedési srtessz majd idegbajosság teszi a gyereket ugye? Akkor meg minek ilyen baromságokat irni?
Ez nem stressz, ez csak egy pillanatnyi idegbaj, de nem maradandó dolog. Nem veszült az ember miatta napokig, nem sír miatta, nem szomorú, na meg leginkább a depresszió környékére sem fogja sodorni ha valaki nem adja át neki a helyet a buszon...
Akkr lettem terhes amikor kiderült hogy az én drága kutyám szivbeteg. Megpróbáltunk megtenni mindent érte, hogy megtudjuk mi a probléma, szivspecialistához vittük stb. Nem derült ki. Már nagyn beteg volt mikor a kislányunk megszületett. 1-hónapos volt Hannah amikor otthon meghalt a kutyusom. Megvárta amig megszületik, amig annyira egymáséi leszünk, hogy nem fogok belehallni a fájdalomba. Ha elötte megy el, akkor nem biztos hogy igy alakult volna az életünk.
Ez a stressz. Amikor elveszited azt akit szeretsz.
2010.03.09 15:39:03deborah
Kerekbilincs, amit írtál, azt alvástréningnek hívják. Ugyanúgy sírni hagyás, csak percekben építed fel az idejét. Nekem ez se jön be.
2010.03.09 15:41:43cat a
kedves moderátor! áruld el mi abban a homofób alpári vagy rasszista amit írtam mert még egyszer se jelent meg a mai kommentem?
2010.03.09 15:48:13baudolinA
cat a,
két oka lehet: az egyik, hogy hosszabb volt 2e karakternél. A másik, hogy nem frissítetted az oldalt a komment elküldése előtt. Azt javasolnám, hogy copy-paste-et használj.
2010.03.09 15:50:16a szív fészkei
De tud hiányozni a net! Na de visszakaptam...
A mostani anyák-apák úgy nőttek fel, hogy Dr. Spock-nemzedéknek hívják őket.[link] Mert nekünk ez volt a biblia csecsemő-kisgyerek-tininevelésben. Őszintén, nem emlékszem már kristálytisztán, de megengedő, szeretetközpontú volt. Sőt: már sok helyen olvastam, hogy túlontúl is, és az elharapódzott önzés, késői felnövés, stb. sokak szerint emiatt ölt ilyen arányokat. Nem tudom.
Csak azt, hogy akkor ez volt a trendi nagyon sok fiatal szülőnél.
Mi a terhesség alatti stressz? Minden. Olyan nincs, hogy a legnagyobb szerelemben, közös gyerek akarásában egyetértő pár soha ne veszekedne, ha a mama már hasas. De, igenis van balhé. Hallja bent a pici, ja - elkerülhetetlen. Ha most úgy élsz elolvasán épp ezt a könyvet, hogy jézus, azért is mindenáron fegyelmezem mindig!! magam,- nos akkor a belső feszültség fogja őt tönkretenni.
Én a "csövön kifér"-módszert élem: lenyomni valamit megfelelésből, udvariasságból, stb. - életveszélyes.
2010.03.09 15:56:07cat a
kösz az infot baud
2010.03.09 15:56:17a szív fészkei
Nálunk az idősebb - 30 lesz - nagyon érzékeny, néh/sokszor nehezen kezelhető (de ugye neki megjött kétévesen a tesóka és az borította a status quo-ját egy életre), a kisebbik viszont a megtestesült tünemény mindmáig. Belőlünk lett mind2, én hordtam ki, szültem ugyanúgy mindkettőt. Testiekben a kisebbnek jutott több kín csecsemőkorában (és ugye első perctől el is volt szakítva tőlem két hónapig - még megfogni, sőt látni is 1 hó után engedték, mint korababát) mégis csodás és zavartalan vele a viszonyom. A nagyon kihozták szinte rögtön, azonnal mellre tettem és mégis vannak vad konfliktusaink máig vele felnőttként. Akkor??? Mit szúrtam el?
Első nagy szerelmem 65 lesz idén. A leggenyább időszakban volt vele terhes a mamája,majd megszülte 45 májusában. Nem épp stresszmentes időszakban. Nála bájosabb (felszínes is, de az most mindegy), kedvesebb, társaságibb, kiegyensúlyozottabb férfit keveset ismertem. Szóval a könyvek is béklyózhatnak a sok rád zúdított szakszöveggel, adattal az élet meg néha cáfol... A saját alaptermészetét senki meg nem tudja változtatni, még a csecsemője kedvéért se. DE a Bettelheim - őt is egyelik ma már, hogy saját anyjához való viszonya több, mint ellentmondásos , meg az öngyilokja, stb. - nagy mondása az, hogy legyél ELÉG JÓ SZÜLŐ. Pont jó életfogytos program. :-)
2010.03.09 16:09:25a szív fészkei
Mielőtt mennék mamát fürdetni , (aki lepasszolt 3 hónaposan, de mégis szeretem...)
Magatok közé venni a gyereket - hát eléggé a szex halálos ítélete. Mi mentünk át hozzájuk, ha bőgtek, nem volt vészes annyira (kurvarégen volt persze), ha kellett a nyugiig ledőltünk melléjük, de SOHA NEM VETTÜK MAGUNK KÖZÉ. Sőt, egész piciként megszoktattuk őket, hogy kopogjanak, ha hozzánk bejönnek. Megtették, aztán lehetett viháncolni a nagy ágyban együtt reggel. Értették ösztönösen, hogy van egy másik életünk is, nem csak az a körülöttük sertepertélő. Kiegyensúlyozott férfi-nő szerintem nyugodtabb szülő.
Kibírták azt is, ha elmentünk néha este és más vigyázott rájuk (volt hiszti eleinte, de megbékéltek végül, ha nem láttak már minket. Lehet, hogy ez kegyetlennek hangzik, de nem esett szét a házasságunk máig. Azt is tudták, hogy más kölykeire mi vigyázunk, tehát ott is elmászkálnak néha a beste szülők.)
De bármikor kellettünk, ott voltunk: suliban harcolni, ide-odavinni, jelmezt fabrikálni. Nem drogosok, nem piások, stb. Normálisan élnek párkapcsolatban.
2010.03.09 19:46:16farkasokkal tancolo
Szív fészkei, mi meg magunk közé vettük, és ugyanolyan rendes ember lett belőlük. Szóval nem ezen múlik. És nem azon, hogy mennyit streszelt az anya a terhesség alatt.
Egyszerűen arról van szó, hogy mi szerettük őket, nagyon fontosak voltak nekünk (most is azok), és ezt éreztettük is.
2010.03.09 23:13:53Anke
Láttatok már a magyar címén Miből lesz a cserebogár című dok.sorozatot, amit Robert Winston készít.
Ez egy nyomon követéses filmsorozat. 2000-ben született 25 gyereket követnek 20 évig, a valóságban többet is, egészen a magzati állapotuktól, persze közben a szülőket is figyelik. Minden évben vagy 8-10 részes sorozatot állítanak össze róluk. Gyönyörűen látni a gyerekeken a szülők stresszelését, a mintakövetést, látni a különbséget a sírni hagyott és a felvett gyerek között, látni milyen az önmegvalósító szülő gyereke.
Mondjuk ez a minta így kicsi, tény, ahogy tény az is, hogy nyilvánvalóan egy ilyen filmhez jól megválogatták a karaktereket. A valóságban azonban többezres mintán dolgoznak a kutatók. Az agyműködés konkrétan mérhető, ez is tény, így tényként fogadható el annak összehasonlításból eredő eredménye. A legújabb csecsemő és kisgyermekkori agyműködéssel foglalkozó könyvek konkrét méréseken alapulnak, nem 1-2 éves mérésen, hanem huszonéves méréseken. Így a nyomonkövetés lehetővé teszi azokat a következtetéseket, amelyek levonnak ezekben a könyvekben a kutatók.
2010.03.09 23:16:48Anke
Azt kellene már általános iskolában, vagy óvodában elsajátíttatni és megértetni a leendő szülőkkel, hogy egy állat sem teszi le, hagyja ott a kicsinyét sírva.
Szinte soha nem kerül említésre, hogy mi is főemlősök vagyunk, így egy Spock könyv kicsit spekuláció szagú egy Desmond Morris etológus által írt könyvhöz képest. A vicc, hogy mindkét ember egykorú és milyen felfogásbeli különbség van köztük. Sajnos Spock volt az, akit a média hamarabb eljuttatott a nagyközönséghez.
Szívesen ajánlom Morris: Babafigyelőben, Bensőséges kötelék című könyveit, de más könyveit is.
2010.03.09 23:37:07no comment 01
Anke:én csak az utolsó hozzászólásod olvastam..de láttál te már olyan szülőt,aki kénytelen volt sírva otthagyni gyermekét a bölcsiben,mert mondjuk 27ezer forintból nem tudta volna még etetni sem..??Nah én igen..és ő is sírt..csak kénytelen volt..elmenni dolgozni..és nem mondhatta azt,hogy bocs főnök késtem mert agyerek sírt..ez a nagy magyar valóság..stim..??
2010.03.09 23:58:06a szív fészkei
ft, szerintem mi is szeretjük őket nagyon azóta, hogy kibújtak ide belőlem. Ahogy tőlem/tőlünk telik. És amit tudok/tudunk megteszünk értük ma is minden szempontból. Néha le is basznak mások, hogy ez már too much. De mindenki máshogy szeret és máshogy mutatja ki.
És akkor is vannak-lesznek konfliktusok szülők és gyerekeik közt; én nem tagadom, hogy nekünk még mai napig is néha.
Nem tudom, hogy fognak rám visszagondolni a gyerekeim, ha már nem leszek vagy nagyon vén és a hamut mamutnak mondom. Őszinte legyek? Valahol nem is érdekel. Ennél jobban nem ment nekem az anyaság.
Engem a papám kétévesen otthagyott egy zárt kapu előtt, mert - a rám vigyázó néne valahová elkódorgott reggel a boltba, szóval nem volt otthon - neki meg mennie kellett időre tárgyalásra. Emberéletek múltak azon. Busz járt ott az utcában, néhány autó is (55-öt írunk). De bármi más is történhetett volna velem. Azt mondta, hogy ne menjek sehová, maradjak ott, majd vérző szívvel elment. Mit tehetett volna? Se telefon, se mobil akkoriban, hogy beszóljon, hogy késik (amit ma se lehet nagyon bíróságon).... Állítólag álltam ott, mint Katiban a gyerek, cm-t se mozdulva. Nagyon szerettem mindig apámat, ezt csak úgy mesélték, én nem emlékszem rá. Anyámat is szeretem (aki akkor épp vidéken dolgozott).
2010.03.10 02:15:00Anke
no comment 01,
Bár nem ez a témája a topiknak, és ebből senkivel nem akarok nézeteltérést, mert ez különösen vita tárgya szokott lenni a Porontyon, mégis csak azt tudom neked mondani, hogy mi nagyon keményen spóroltunk mielőtt bevállaltuk a gyereket, úgy, hogy az egyszemet baj esetén akár egyikünk is etetni tudja három évig, havi 27-ből, - amit eltaláltál, mert én pont ennyit kapok havonta az államtól -, úgy, hogy ne kelljen bölcsibe adni, de legalábbis ne beszoktatás nélkül. Sőt arra is felkészültünk, ha esetleg halálos baleset érne bennünket, akkor ki legyen a gyerekkel legalább az első hat évében.
Ez is magyar valóság.
És megelőzném a további vitát az alábbi ténnyel és bízom benne, hogy nem bántódsz meg rajta, mert nem személyeskedésnek szánom:
Az állatoktól az különbözteti meg az embert, hogy előre tud gondolkodni, akár több nemzedéknyire, tudja, hogy egyszer meghal, és előre el tudja tervezni az életét.
Én igyekszem embernek maradni.
2010.03.10 22:19:21no comment 01
Anke:Nem bántódom meg..miért tenném..teljesen helyesen cselekedsz..és szurkolok,hogy soha ne üssön be..semmi..de én,már tapasztaltam az ellenkezőjét is..bármennyire is gondoskodsz előre..akár több évre is..mindig történhet valami,amire nem számítottál..ezt saját tapasztalatból mondom..nem ecsetelem mert hosszú lenne..:)