Szülőanya kerestetik!
Kezdek ideges lenni. Ígéretet tettem, hogy segítek megkeresni valakit, akiről csak a nevét tudom és azt, hogy 37 évvel ezelőtt egy szép tavaszi napon gyönyörű kisfiúnak adott életet a megyei kórházban. A fiúról, aki ma már házas ember és van egy csodálatos kisfia, szinte mindent tudunk. Milyen magas, milyen színű a szeme, mekkora a lába, mekkora súllyal és hány centivel született, mi a kedvenc hobbija, hol dolgozik. Az anyja nevét is tudjuk, igaz, neki nem a szülő-, hanem a nevelőanyja neve szerepel az igazolványaiban. A férfi édesanyának szólítja őt. Nem is tehetne másként, hiszen egy hónapos korában került a középkorú házaspárhoz, akik akkor már tíz éve vártak egy saját gyermekre.
Boldogan éltek hármasban. A szülők mindent elmondtak a fiúnak, nehogy váratlanul érje őt, ha valahonnan meghallja, hogy őt örökbe fogadták. Kisvárosban laktak, ahol hamar kiderült az igazság és bizony szegény fiút sokan csúfolták miatta.
30 évesen vette el feleségül élete szerelmét, akitől két évvel ezelőtt kisfia született. Azelőtt is sokszor gondolt a szülőanyjára, rengeteget beszélgettek a párjával arról, hogy vajon van-e köze a problémáinak ahhoz, hogy őt nem akarta az anyja. Vajon valóban olyan szerencsés-e, mint ahogyan azt mások is gondolják az örökbeadott gyerekekről, miszerint egy jól felkészült, alaposan átvilágított, tehát szülőnek tökéletesen megfelelt pár nevelhette fel őt? Vajon milyen nyomokat hagyhatott benne a nem kívánt terhesség és a rácsos ágyban töltött egy hónap a szülészeti osztályon? Van-e valamilyen öröklött betegsége, hajlama? A kérdések megválaszolatlanul maradtak, mivel a beszélgetés rendszerint azzal fejeződött be, hogy a férj lezárta a témát. Valójában gyűlölte a nőt, aki életet adott neki.
Kisfia születésével azonban változott a helyzet. Megtapasztalhatta, hogy milyen csodálatos érzés apának lenni. Ott volt a szülésnél, látta a feleségét, hogy milyen érzések kavarognak benne, és rájött, hogy a szülőanyját is ugyanezek az érzések keríthették a hatalmukba. Éppen úgy dolgozhattak benne is a hormonok és az ösztönök, de az okot, amiért ott kellett őt hagyni a kórházban egyedül, azt nem tudja. Eleinte csak pár szóval, majd egyre gyakrabban és hosszabban beszélgettek a feleségével arról, hogy mi lenne, ha megkeresnék és felkutatnák a nőt. Ki lehet ő? Hogy néz ki? Egyáltalán él-e még? Egészséges? Mivel foglalkozik? Vannak gyerekei, esetleg unokái? Tudja, hogy ki az apa? Ő él még? Egészséges? Neki van családja? Mennyi kérdés...
A gyomrom két napja görcsben. A férjemé is. Sőt, az övé van csak igazán. Eldöntöttük, hogy megkeressük a szülőanyját, de hogy utána mi lesz, arról fogalmunk sincsen. Egyelőre a neten kutakodtam, nem sok sikerrel, bár van néhány nyom, amin elindulhatunk. Már csak szabadidő kéne, meg egy kis segítség, de a férjem azt kérte tőlem, hogy ne mondjam el a családból senkinek. Megértem őt. A cikket az ő engedélyével írom így névtelenül, részben azért, hogy tanácsot kérjek, hogyan indulnátok el egy név, egy szülési helyszín és időpont valamint az akkori tartózkodási hely (megye) ismeretében. Másrészt kíváncsi vagyok, hogy mással is történt-e már hasonló eset.
Elindultunk hát egy ismeretlen úton, tele izgalommal, félelemmel és várakozással. Ha rátalálunk a férjem vér szerinti családjára, bevallom, nem tudom, hogy mitévők leszünk. A férjem sem. De abban az egyben biztosak vagyunk, hogy meg akarjuk találni őket!
- Címkék:
- anya,
- apa,
- örökbefogadás,
- olvír
KOMMENTEK
2010.01.20 09:09:33ruju
jaj, mégegy. mikor kerültél a családodhoz? (mennyi idősen?)
2010.01.20 09:41:17kvnl
ruju:9 hónaposan
2010.01.20 13:08:01horadi
Rita, köszi a linket, még nem hallottam erről a filmről!
2010.01.20 13:15:06fantaghiro lesz a lanyom
Egy nagyon jo film,egy ciganyokrol szolo musical,nem annyira komikus mint a Kustruica filmek,hanem egy szerelmi tortenet.
Azonkivul enekelnek,kacagnak es tancolnak.
Erdemes megnezni.
Az a nevet,hogy "Satra'' . A ciganysator.
2010.01.20 13:16:02horadi
kvnl!
Nagyon érdekes amit írsz és ha van kedved, akkor írjál még az érzéseidről, arról, hogy szerinted mit csináltak jól és mit kevésbé az öf. szüleid!
Engem nagyon foglalkoztat ez és igyekszem a lehető legjobban kezelni a helyzetet. A lányaim 4 évesek, 2 éve fogadtuk őket örökbe. Soha nem is titkoltuk előttük az igazat és amikor csak szóbakerül (nem erőltetjük a témát, ők hozzák szóba), beszélgetünk erről. Tudják, hogy ők egy másik néni hasában voltak, egy másik néni szülte őket. Ugyanakkor mindig hozzátesszük, hogy a mi szívünkben ők mindig is ott voltak, tehát egy másik néni hasából, de a mi szívünkből születtek.
Egyelőre ez még elegendő magyarázat számukra, de kíváncsi vagyok, hogy mikor lesznek már más, komolyabb kérdéseik, érzéseik erről.
2010.01.20 13:28:40fantaghiro lesz a lanyom
Ja,es egy szot se lehet erteni belole,mert romaness nyelen beszelnek.
2010.01.20 13:29:40ruju
csatlakozom horadihoz, minden ezzel kapcsolatos dolog érdekel, ha gondolod, akkor csak privátban, hogy ne a nagy plénum előtt kelljen "kitárulkoznod" (húúúúúúú, ez de állatul hangzik :-DDDDDDDD, fiú vagy? :D)
2010.01.20 13:44:20jazmine
Az inkubátorok nagyon jó dolgok, csak valahogy az a gyanúm, h azok többsége, akik eltitkolnak terhességet, nem feltétlenül közel lakik és szül egy inkubátorhoz, h szülés után el tudja odáig vinni...
2010.01.20 13:50:37jazmine
Amúgy én mindig megdöbbenek, h eltitkolt terhessége volt valakinek. Ok, a szomszéd, boltos nem feltétlenül látja (jártam már +x úgy, h csak akkor derült ki, h a szomszéd terhes volt, mikor pici babával sétált, igaz, alapból nem voltak túl vékonyak és tavasszal szültek, tehát kabátok stb.). De a szűk családja, pasija???
2010.01.20 13:53:49jazmine
3x
2010.01.20 14:35:45kvnl
lány vagyok:)
nem okoz nagy gondot "kitárulkozni". ha tehetitek, szerintem azzal teszitek a legjobbat a gyerekeknek, ha hagyjátok őket újra "megszeretni" az öf. szülőket. nem erőltetni, hanem hagyni, hogy magától rájöjjön a gyerkőc, hogy nem az az édesanyja,aki megszülte, hanem aki fel/neveli.és tényleg nagyon fontos (legalábbis nekem), hogy megtanuljak, megérjek arra, hogy ma már nem haragszom arra a nőre. elfogadtam a helyzetet. nem készülök szorongással a szülinapomra, nem gondolom át újra és újra a velem megélt terhességét - erről még nem is beszéltem egyébként, hogy az ilyen helyzetben lévő gyerekek a szülinapjukat elég nehezen élik át. hiszen akkortól kezdődött minden, akkor hagyták magukra.
2010.01.20 22:21:19horadi
kvnl!
Azzal kapcsolatban mi a véleményed, amely nézet egyre többször jelenik meg a szakirodalomban, miszerint az örökbefogadás a szülőknek egy abszolút pozitív, örömteli dolog, de kárt okoznak a gyerekben, ha ezt neki állandóan egy megünnepelendő, hurráéljen! dologként adják elő. Azért, mert egy öf. gyerekben kettős érzés kavarog: persze, szereti a szüleit, jó esetben örül, hogy jó (jobb) helyre került, ugyanakkor neki a veszteségérzéssel is meg kell bírkóznia.
Szóval az öf. szülők részéről ez 100%-ban jó, pozitív élmény, de a gyerek számára az örökbefogadás nemcsak az otthont, a szülőket jelenti, hanem a vérszerinti családjának elvesztését is.
Ha nagyon nyomatjuk, hogy ő igenis legyen boldog az örökbefogadás tényétől, akkor nem hagyjuk neki megélni és feldolgozni az ezzel járó veszteséget.
Erről mit gondolsz?
2010.01.20 22:36:43Wish1973
hű, horadi, ezt sosem hallottam, eszembe sem jutott, pedig tök logikus. a mi családunkban öf. gyerek anyja azt mondta nekem, h annak idején volt vhol egy fiatal lány, aki kihordta és megszülte neki a gyerekét, mert ő nem volt rá alkalmas. biztos ebbe is bele lehet kötni, de nekem ez tetszett. a lányának nem tudom, hogy beszéltek erről, de eleinte náluk is volt dupla "szülinap".
2010.01.20 22:39:31Wish1973
amúgy náluk is roma-gyereket fogadtak örökbe, de alapszíneiben passzol a szüleihez, a mimika és a gesztusok pedig idővel kísértetiesen hasonlóvá tették.
2010.01.20 23:38:29horadi
Wish, a lányok sem azok a nagyon sötétbőrű romák, szerintem gyönyörű szinük van, nekem sosem lesz ilyen. ;-)
Párszor próbáltam már szóbahozni a témát, egymás mellé tettük a kezünket, de most még nem érdekli őket a színárnyalat különbség.
Viszont utánozni már nagyon jól tudnak, mindig elájulok, mikor "anyucisat" játszanak. Az nem létezik, hogy én ilyen hárpia vagyok! :-DDD
Egyébként nálunk is 2 szülinap van. Van a biológiai szülinapjuk, tágabb családdal, zsúrral és van az adoptációs szülinapjuk, az szigorúan csak négyesben, ez a mi kis "ünnepünk". De a fent felvázolt kettős érzés miatt (öröm-veszteség) szerintem soha nem is lesz az az ünneplős esemény. Torta van, mert annak mindig örülnek a gyerekek, de ajándék, mint olyan nincs, helyette "csak" úgy együtt vagyunk.
2010.01.21 00:56:56Felicitasz
Kvnl, elég sokan vagyunk itt akik pislogás nélkül figyelve olvassák minden szavadat, annyira érdekel amit mondasz.
Ha van kedved, akkor mondanál egy pár szót arról, hogy hány évesen állt össze neked a kép, hogy örökbe fogadtak és ez mit jelent; illetve hogy (kicsit bővebben) milyen élmény volt a felkeresett vér szerinti szülővel találkozni?
Nagyon köszi, és már eddig is köszi mindent amit lejrtál.
2010.01.21 01:14:19eino.
Hm. Ezért nem fogadnék örökbe gyereket, csak ha árva. (Valaha akartam, de már örülök, hogy nem lett belőle semmi). Nevelem, sajátomként szeretem, és annyit nem sikerül elérni, hogy elsőként én jussak az eszébe egy ilyen helyzetben? 37 év... Engem nem érdekelne annyira a valamiért elhagyó szülőanyám, hogy megbántsam vele a végig mellettem lévő ÉDESanyámat és apámat. Ha más nem, szólnék a szándékról.
2010.01.21 08:03:52baudolinA
eino,
én megértem, hogy érdekli a biológiai anya is. De ha jó a kapcsolatom a szüleimmel, biztosan beszélnék velük a tervemről.
2010.01.21 10:21:05kvnl
oh, rengeteget írtam, de elszállt, később megpróbálom megírni újra
2010.01.21 10:33:26kéksárga
kvnl, max 2000 karaktert képes befogadni a rendszer. inkább szedd szét az írnivalódat és mentsd a biztonság kedvéért wordben, mert kár, hogy elveszik. nagyon fontos amit írsz, tényleg. régen volt itt már ennyire "hasznos" kommentelő.
2010.01.21 11:20:50ruju
csatlakozom :-D
2010.01.21 11:32:51kvnl
horadi:
teljesen igazad van. A gyereknek ez „eldobhatóságot” jelent. Lecserélhetőséget, pótolhatóságot. Bizonytalanságot miszerint a vér szerinti anyja eldobta magától ,vajon az új mikor fogja ? Ez állandó szorongást eredményezhet.
Ehhez kapcsolódóan pedig még egy gondolat: az öf. szülő „elvette” a vér szerintitől. Gyerekfejjel ez a gondolat foglalkoztatott.
Felicitasz:
Megrázó élmény volt találkozni a vér szerinti anyámmal. Hideg és érzelemmentes volt. Vártam valami bocsánatkérést vagy magyarázatot tőle, de nem kaptam semmit. 11 évesen tudtam meg, mi történt velem. A gyámhivatalban a nő próbált erre „figyelmeztetni”, de nem értettem akkor, mire is gondolt.
Viszont megnyugodtam attól, hogy legalább egyszer láthattam őt. Van kép ost már az elképzelt személy helyett és ez fontos volt nekem.
2010.01.21 11:43:36ruju
Én elmentettem egy képet róla, jó mélyre, lehet, h meg sem fogom találni, ha kelleni fog, de mégis elraktam, pont erre gondolva, h mi van, ha LÁTNI szeretné. Neked segített volna, ha van egy képed?
2010.01.21 12:13:48kvnl
igen,sokat segített volna
2010.01.21 12:24:46Rosa Rugosa
kvnl
Írj még, nagyon érdekes.
2010.01.21 12:56:41kvnl
Rosa Rugosa:
egyszerűbb, könnyebb ha kérdeztek.
Magamtól nem tudom,mire lennétek kíváncsiak, miben tudnék segíteni.
2010.01.21 13:03:06Rosa Rugosa
Szerinted jó a gyereknek, ha sokat beszélnek vele az örökbefogadásáról?
Mert talán sokan kerülik a témát a gyerekkel, hogy ne legyen neki még rosszabb az érzés.
2010.01.21 13:14:36kvnl
Nekem segített volna. Sokszor gondoltam erre, de talán túl fiatalnak gondoltak akkor a szüleim még ehhez.A gondot nálam az (is) okozta,h a szüleim még egy gyereket örökbe fogadtak, de az anyukám hirtelen betegsége miatt évekkel később őt visszaadták. Ez csak erősítette bennem azt az érzést,h én egy tárgy vagyok, akit ide-oda lehet tenni, cserélni egy másikra.
Felnőttfejjel ez azt eredményezi,h az ember nem vagy alig tud másokban megbízni, szoros kapcsolatot kialakítani. Inkább nem kerül közel senkihez, nehogy az is faképnél hagyja.
2010.01.21 13:42:34Rosa Rugosa
Atyaég, ezt olyan szomorú olvasni.
Nehéz kérdezni, mert eddig is sok olyat írtál, ami kérdés szinten sem merül fel az emberben.
Szerintem írhatnál arról, mi volt neked rossz és jó élmény.
Írj egy posztot!
Nagy érdeklődés lenne rá szerintem.
2010.01.21 14:01:33kvnl
Rossz élmény? nehéz ezt szavakba önteni, mivel hálásnak kell(ene) lennem a szüleimnek.A szülinapok nehezek, a névnapok is - nekem az eredeti keresztnevem maradt meg,amit a szülőanyám adott - , senkire nem hasonlítok, kilógok a családom soraiból. Orvosnál-pl. öröklött betegségei? témakörben nem tudok mit mondani.
Jó élmény? az örökbe fogadással kapcsolatban nincs. Azt jónak éltem meg, mikor megtaláltam a vér szerinti anyámat, de kudarcnak azt, hogy ennyire elutasító és rideg volt.
2010.01.21 14:05:39kvnl
Adhatok egy tanácsot Nektek?
2010.01.21 14:27:39kéksárga
kvnl, bármit írj le, amit te fontosnak gondolsz. Engem pl. érdekelne, hogy szerinted, milyen lehet egy örökbefogadott gyereknek, ha már meglévő vér szerinti gyerek mellé fogadják örökbe. mi most ezen gondolkodunk, mert lassan biztos, hogy nem lehet még egy gyerekem. és felmerült az örökbefogadás lehetősége is.
2010.01.21 14:29:15horadi
Nekem igen, feltétlenül!!! :-)
Olvasom a soraidat és nagyon szomorú, amit írsz! Én mindig próbálok ráhangolódni a gyerekeimre, de sokszor gondolok arra, hogy mit is érezhetek át az ő (későbbi) érzéseikből, hiszen én nem vagyok öf.!
2010.01.21 14:37:39kvnl
kéksárga:
ebben nem tudok segíteni, csak annyit írnék le, hogy bánj mindkettővel azonos módon.
horadi:
tanács - egy öf gyereknek mindig szüksége van arra, h tudja,h a szülei MINDIG ott lesznek neki. A kulcsszó a mindig. Bármit tesz, csinál, az állandóság megmarad. Erről biztosítani kell.
2010.01.21 15:04:17horadi
Erre mindig nagy hangsúlyt fektetek! Minden nap, amikor csak úgy hozza a helyzet, elmondom nekik, hogy mi már mindig együtt leszünk.
A hazahozataluk után még elég sokáig voltak olyan kérdések, hogy "ugye nem odaadsz senkinek?" :-(
Majdnem beleszakadt a szívem! :-(((
2010.01.21 15:21:27jazmine
Csajok, már miért KELL hálát éreznie az öf gyereknek? A szülőknek ugyanúgy jó, h lett (még egy) gyerekük, max. kölcsönös hála. De mondjuk "normál" szülő-gyerek viszonyban sincs ilyen...
2010.01.21 15:31:23kéksárga
jazmine, szerintem nem kell. de az örökbefogadó szülök sem egy homogén kategória, meg szerintem ez egy kicsit régebben volt a hozzáállás. de ma is még sokan gondolják azt, hogy attól, mert nem szegény, nélkülöző család sokadik gyerekeként nő fel, hanem mondjuk belbudai értelmiségi pár egykéje lett, attól neki automatikusan jobb lett. azaz az örökbefogadó "meggmentette". nem én gondolom így, sőt én nem így gondolom, csak látok sokféle hozzáállást, mióta szóba került, hogy örökbe fogadnánk egy gyereket, nem is feltétlen újszülöttet.
2010.01.21 15:38:15fantaghiro lesz a lanyom
Nezzetek csak Madonna meg azt az idiota Angelina Joliet bleeeeeeeeeeeee.
2010.01.21 15:42:52horadi
Jazmine!
Én sosem értettem, hogy miért kéne hálát éreznie a gyereknek. Maximum azért, amiért én is gyermeki hálát érzek anyu iránt, mert tisztességgel, erején felül felnevelt minket. De ez nem vérszerinti vagy örökbefogadott gyerek kérdése.
Ráadásul én arra szoktam gondolni, hogyha nem mi, akkor más fogadja örökbe a lányokat és akkor másnál lenne sokkal jobb soruk, mint a vérszerinti családnál, tehát én nem tartom magunkat annyira szentnek és különlegesnek.
Ugyanúgy, ahogy normális esetben egy ember nem azért vállal gyereket, hogy legyen, aki időskorában ápolja vagy rányitja az ajtót (mert ugyebár erre még a gyerekvállalás sem garancia), az örökbefogadók sem azért fogadnak örökbe, hogy valaki hálás legyen nekik.
2010.01.21 15:44:48jazmine
Egyrészt nem feltétlenül 20. gyerekek lesznek örökbe adottak (őket pont inkább lebegteti a család és nem mond le róluk), másrészt a gyerek az utolsó, aki arról "tehet", hová születik, max. a szülőanya/apa (mert azt se hagyjuk ki) örülhet, bár ez is visszás. Aki örökbe akar fogadni, éveket vár, szóval igencsak tudja, h mekkora érték az a gyerek, aki hozzá kerül. Ő akar szülő lenni, ha nem ő, akkor még min. több ezer család örökbe fogadná a gyereket.
2010.01.21 15:45:27jazmine
horadi, pont ezt írtam, gondolom.
2010.01.21 15:49:17horadi
kvnl!
Lenne egy konkrét kérdésem.
Kezdem azt az elvet vallani, hogy nem feltétlenül kell elmondani az igazat mindenkinek. Arra gondolok, hogy én már sajnálom, hogy az óvodában tudják az igazat, a suliban nem fogom elmondani. Nem szégyellem és nem is titkolózni akarok, de egyszer olvastam egy olyan véleményt, ami nekem nagyon respektálhatónak tünt.
E vélemény szerint mivel az öf. nemcsak a mi, örökbefogadók ügye, nemcsak minket érint, hanem a gyereket is, ezért nem kell fűnek-fának elmondani. Minél nagyobb a gyerek, annál inkább rábízhatjuk, mit akar megosztani másokkal, kiket tart érdemesnek arra, hogy elmondja az igazat.
Ha mi mindenkinek elmondjuk csak úgy, feje felett, akkor ezzel visszaélünk a bizalmával, nem adjuk meg a neki, mint embernek járó tiszteletet.
Erről mi a véleményed?
2010.01.21 15:51:07horadi
2010.01.21 15:45:27jazmine
Igen, látom. :-)
2010.01.21 16:11:23kvnl
horadi:
teljesen egyetértek ezzel - a gyerek döntse el, kinek akarja elmondani ill. kinek nem. Én még azt is megkockáztatom,h ha teheti v.ki, hogy totál eltitkolja a gyerek elől az örökbe fogadás tényét, akkor tegye.Ha visszamehetnék az időben,azt kívánnám, bárcsak akkor hazudott volna ebben a kérdésben az anyám - ugyanakkor nyilván azért nem tette, mert kézenfekvő volt,h nem abból a családból származom.
2010.01.21 16:25:54baudolinA
kvnl,
és ha egy sima vérvételen derül ki? Mondjuk AB-s vagy, a szülők pedig mindketten nullás vércsoportúak? Lehet, hogy rosszul gondolom, de meg vagyok győződve arról, hogy minden hazugság kipattan egyszer. És valószínűnek tartom, hogy 14 évesen sokkal érzékenyebben érintene az, hogy ennyi ideig hazudtak nekem, mint az, hogy első perctől fogva tudom az igazat. Nem voltam ebben a helyzetben, tehát tényleg csak elméleti a dolog, de magamból kiindulva annyit el tudok mondani, hogy ha valakit azon kapok, hogy hazudott valami fontos dologban, annak az embernek nem tudok megbocsátani.
2010.01.21 16:51:34ruju
Ezt a részét én is úgy gondolom, ahogy baudolinA, de nagyon érdekelne, hogy te miért érzed úgy, hogy jobb lett volna, ha eltitkolják előled.
2010.01.21 17:11:49baudolinA
Igen, arra én is kíváncsi vagyok, amire ruju. :)
2010.01.21 17:49:02kvnl
persze,igazatok van:) nem jó ötlet hazudni, csak rossz volt nekem, mikor ezzel szembesültem,ezért gondoltam azt,h jobb lett volna, ha nem tudom. Nekem az anyukám szó szerint azt mondta 11 évesen,h "Mi azért nagyon szeretünk téged."azért = annak ellenére,h más anya szült engem - de ezt gyerekként úgy éltem meg,h bár már az anyádnak sem kellettél,mi azért mégis szeretünk...lehet,h túlreagáltam ezt akkor, vagy azóta.
2010.01.21 17:49:49kvnl
annyira fájt,h ezt tette velem a szülőanyám,h teljes hárításban azt gondoltam,jobb lett volna,ha sosem tudom meg az igazat.
2010.01.21 18:15:49jazmine
kvnl, az a baj, h a tökéletes titok valahogy kiderülhet: orvosi dolgok, rokoni/szomszédi elszólás, megkeres egy testvéred...
2010.01.21 18:20:16kvnl
jazmine:
igen, tudom. Ezért megértettem,miért mondták el nekem anno az igazat.
2010.01.21 19:06:51verkaverka
Az eltitkolás veszélyes, szerintem nem csak akkor ha kiderül, hanem akkor is megmérgezi az életet ha sosem derül ki, a szülők mindig szorongani fognak hogy mi lesz, ha kiderül, a gyerekben is furcsa rossz érzések lesznek, mert valami furcsa, valami nem áll össze, a szülőknek rossz lesz a lelkiismerete, a gyerek mondjuk ha a terhességről kérdezősködik és furcsa válaszokat kap, azt hiszi nem akarták a szülei... régen egyébként ez egyszerűbb lehetett, mikor még nem illett születésről meg terhességről beszélni meg kérdezősködni, meg bármikor rá lehetett szólni a gyerekre hogy eredj innen ne kérdezősködj, mert ez volt a szokásos válasz egy kíváncsi gyereknek, de ez ma már nem így megy.
2010.01.21 19:08:33verkaverka
De az viszont igaz, hogy ha nem folyamatosan a kezdetektől beszélnek róla, hanem később egy ponton ültetik le a gyereket, és mondják el, ott már nagyon durva töréseket okozhat. A szüleiben csalódik a gyerek (két adagban), plusz megkérdőjeleződik, hogy ki is ő, na ez így együtt bárkinek sok lenne.
2010.01.21 20:11:16jazmine
kvnl, azért a tietek nem egy "átlagos" öf történet, már ha van ilyen egyáltalán, főleg a visszaadott tesóval...
2010.01.21 20:33:00kvnl
jazmine:
igen, igazad van.
2010.01.21 20:43:57bajor gizella
kvnlén azt szeretném kérdezni hogy jelenleg milyen a kapcsolatod a szüleiddel? mármint írtad hogy haragot éreztél irántuk, és az érdekelne hogy ez rendeződött e benned azután hogy találkoztál az igaz anyukáddal? szerinted tudná valami is enyhíteni ezt az érzést valami? mármint a biztonságérzet megerősítésén kívül?
2010.01.21 21:11:54kvnl
Kapcsolatom a szüleimmel távolságtartó. Mikor rájöttem,h sosem fog megkeresni a szülőanyám mert nem érdeklem őt, felhagytam (valamennyire) a vágyakozással. Miután találkoztam vele rájöttem arra,h mi mindent tettek értem a szüleim. Azóta kicsit szorosabb a kapcsolatunk, de jónak nem mondanám - azt viszont leszögezném,h nem az örökbe fogadás miatt vagy nem csak amiatt nem volt jó velük a kapcsolatom.
Enyhíteni az tudná szerintem,ha beszélne velem néha, felhívna, találkoznánk.
2010.01.21 21:27:49ruju
de ha nem olyan jó a kapcsolatod a szüleiddel, akkor nem ezért nem tudod elengedni igazán a szülőanyádat? mert van egy álomkép, amit dédelgetsz és amibe kapaszkodsz, hogy van valaki, aki hátha "jobb fej" mint a szüleid? Félre ne érts, nem "bántásiból", csak kérdezek továbbra is, mert ez IS egy olyan aspektussa az öf-nak, amire soha nem gondoltam.
2010.01.21 21:35:57loreal
kvnl,
azzal amúgy tisztában vayg miért fogadtak öröke.
Mármint, nem lehett saját gyerekük és nagon vágytak egyre. Vagy a környezet várta el tőlük, vagy mondjuk szerettek volna "jót" cselekedni..stb
2010.01.21 21:36:44Wish1973
régebben olyasmit hallottam/olvastam, h az öf gyerek úgy is megélheti, h míg a vér szt-i gyereket a "gép dobja", addig őt személyesen választották,mert épp őt akarták. ebben is lehet azért vmi.
persze ebbe is bele lehet kötni, h persze, húsbolt, válogatás, miegymás. ló nincs, a szamár is jó... blabla
azon gondolkodtam, h, ha én jó helyre kerülő öf gyerek lennék, én igenis hálás lennék, h nem intézetben kellett felnőnöm, és, h volt vhol egy házaspár, akinek épp én tetszettem.
megmondom a frankót, ezen a tesó-visszavitelen azért felhúztam a szemöldököm. ha én most megnyekkennék, akkor vajon melyik gyerekemet adnám intézetbe? nyilván egyiket sem, ez nem lenne opció.
2010.01.21 21:39:21bajor gizella
az örökbefogadás ténye ezek szerint kevésbé zavar már mint ami aztán következett? érdekesek tartom ezt a szülőanyával való találkozást mert az hogy valaki rideg és távolságtartó talán egy ideig a zavarnak is betudható. voltak még későbbi próbálkozások is a kapcsolatfelvételre, vagy anyira elutasító volt hogy nem került többre sor. azért kérdezgetem mert az egyik legjobb barátom kisgyermek kora óta elszakadt az eredeti családjától és 23 év után talán most fog találkozni az édesanyjával elöször. már csak egy-egy arcvoására emlékszik, hosszú a sztori, és nem hasolítható a tiédhez, csak talán a találkozás része. ezért érdekelne. hülye kérdés de hol találkoztál vele? tényleg nem akarok ilyen nyomulós lenni, de féltem ezt a fiút mert sokszor ok nélkül támad a mostani szeretteire, és teljesen ambivalens érzelmei vannak mindenki iránt...féltem nagyon.
2010.01.21 21:49:24bajor gizella
wish én is nagyon furának tartom ezt a dolgot, mivel hogy általában normál körülmények között ilyen nem fordul elő, de aztán megismertem ezt a fiút akiről fentebb írtam, és rá kellett jönnöm, hogy bakker minden megtörténhet...persze ilyenkor van egy ilyen köszönöm tévé hogy láttam hogy van nálamnál rosszabb helyzetű érzés. de sajnos nekem ez nem elég. ezekről a dolgokról nekem kényszerem van beszélni, írni, filmet csinálni, álmodni róla, és napjában többször is rágondolni stb...persze lehet hgoy csak nekem.
2010.01.21 21:53:26ruju
Nekem már egészen világos, hogy minden egyes "eset" valóban egyedi és nem hasonlítható semelyik másikhoz. Wish, nekünk őt "dobta a gép", nem válogattunk, persze ha én szülhetem meg, én is őt szültem volna :-D, kvnl, mi a kezdetektől nyíltan kezeljük a témát, hogy ne 11 vagy akárhány-évesen kelljen ezt elmondani, amikor amúgy is nagyon sérülékeny az ember, vagy hogy ne adj' isten vmi "jóakaratú" ismerős világosítsa fel. A mi babánk újszülött (5 napos) korától velünk van, van egy bátyja, aki vérszerinti gyerekünk, szóval egyszerűen az öf tényén kívül nincs más hasonlatosság SENKI történetéhez, mint ahogy kvnl története is egyedi és horadiéké is. De nagyonnagyonnagyon jó, hogy itt erről tudunk beszélgetni, mert nekünk - sztem nem csak nekem - rengeteget segíthet így, hogy mindez még előttünk van. Bár ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy mi is fogunk akár ordenáré hibákat is elkövetni (megjegyzem, a fiammal is követek el szarvashibákat :-))
2010.01.21 22:11:37eino.
2010.01.21 08:03:52baudolinA
eino,
én megértem, hogy érdekli a biológiai anya is. De ha jó a kapcsolatom a szüleimmel, biztosan beszélnék velük a tervemről.
------------------
Igen, megérteni én is megértem - annak ellenére , hogy szerintem engem nem érdekelne (persze kívülről könnyen gondolom ezt)- , csak azt nem, hogy a jó kapcsolat ellenére nem beszéli meg a szüleivel. Írták itt többen a hála kérdését, de ez nem erről szól. Azért létezik egy elvárható kapcsolati minimum a szerető szülő felé, ami szerintem a bizalom. Igen, a gyereknek - felnőtt gyerekről van szó, könyörgöm - is kell tennie valamit a szüleiért. Legalább ennyit. Ez nem a hála, hanem jó esetben belső igény.
Az is lehet, hogy nem akarja őket megbántani. De úgyis ki fog derülni. Akkor viszont még inkább sikerül. Ha meg nem, marad a nyomasztó titok. Tehát, ha már muszáj megkeresni anyut (aput ménem?), előtte mindenképpen kellene beszélni a szülőkkel. Tulképp a többieknek írom, mert ahogy látom, veled ebben egyetértünk :)
2010.01.22 06:56:39ruju
Jó kérdés, hogy aput miért nem. Szerintem első körben azért, mert egy ilyen helyzetben az anya biztos. Aztán lehet, hogy kiderül az is, hogy ki az apa, és akkor meg lehet őt is keresni. Másrészt viszont minden gyerek az anyjától várja az érzelmeket és a válaszokat egyaránt, mivel SZTEM nagy valószínűséggel az anyáké volt a végső döntés, hogy "nem kell" a gyerek (azért az idézőjel, mert ez így elég sarkos).
2010.01.22 09:16:59kvnl
loreal:
igen, tisztában vagyok azzal,h miért fogadtak örökbe, elmondták.
ruju:
szerettem volna megkeresni az apámat is,de a szülőanyám nem engedte, nem árulta el,h ki ő, a nevét sem mondta meg.A gyámhivatali papírjaimon "apa ismeretlen" beírás szerepel.
2010.01.22 09:48:24I. Pipi
Az is lehet hogy anyukadat megeroszakoltak.
2010.01.22 10:15:53kvnl
pipi:
nem
2010.01.22 10:16:46kvnl
annyit elmondott, h családos ember volt, szülőanyámmal lépett félre és rólam hallani sem akart
2010.01.22 10:29:48bella cullen
Sziasztok!
Én inkubátorba tettem a kislányomat. :( Hosszú és bonyolult a történet, lényeg, hogy kb. 1 hét múlva már velem volt és velem van azóta is. Sosem szerettem a kisgyerekeket, de akkor, azt a mindent elsöprő anyai ösztönt nem tudtam legyőzni. (Szerencsére.)
Tudom, hogy nem poszthoz illő a téma, talán csak annyiban, hogy az én lánykám is öf. lett volna, ha...
2010.01.22 11:02:20Dee_
Wish: Nem értek egyet azzal, hogy az örökbefogadottnak hálásnak kellene lennie, mert örökbe fogadták, vagy mert élhetne rosszabb körülmények között is. Apám szerint nővéremnek hálásnak kellett volna lennie, hogy úgy kezelte, mintha vér szerinti lánya lenne. Én meg azt vallom, ha tényleg úgy kezeli, akkor ez a mondat sosem hangzik el... Vagy legyek hálás, mert nekünk volt kocsink iskolás koromban, vagy mert vannak testvéreim, vagy más azért, mert az osztálytársaimnak mind összeházasodtak a szülei az enyémekkel ellentétben? Hiszen ebbe születtem, ebben nőttem fel, nekem ez az életem, ez a természetes... El sem tudom képzelni egy bizonyos korig, hogy lehetne máshogyan is.
Akkor gondolom érezhet hálát, ha tudja a különbséget a régi és a mostani körülmények között, de ennek a hiányát számonkérni rajta nem helyes. Hiszen nem éppen az a cél, hogy az új, a gondosan megteremtett világ legyen neki a természetes?
Később, ha kinyílik a világ, és egyre több sorsot ismer meg a felnövő gyerek, akkor esetleg megtanulja értékelni azt, ami neki jutott. De ha eszébe sem jut a különbség, az is rendben van.
2010.01.22 11:11:56Rosa Rugosa
Ugyan már!
Micsoda butaság ez. Ha a sarkon találsz egy kölyökkutyát és hazaviszed, annak se mondod, hogy legyen hálás, hogy itt lehet, nem?
Így döntöttél, azért mert te akartad, onnantól nincsen múlt, csak jövő.
2010.01.22 12:16:07ruju
bella cullen, szerencséd, hogy még "megvolt" a babád. Elárulnád, hogy amikor oda tetted miért tetted?
2010.01.22 12:38:54bella cullen
ruju,
most utánagondoltam és még egy hét sem volt a külön töltött idő. Ennél azért sokkal több kell ahhoz, hogy egy baba örökbeadható legyen, nem?
Mert titokban tartottam a dolgokat, azt gondoltam, le tudok mondani róla és akkor "megy minden tovább, ahogy eddig". Tévedtem, hál' istennek. :)
2010.01.22 12:39:31jazmine
2010.01.22 11:02:20Dee_
Az a baj, h sokan sötétek. Milyen hülyeség már ELVÁRNI érzelmeket. Ha valakit örökbe fogadtak, attól sokan elvárják, h legyen jó gyerek, húzza meg magát, tanuljon, egyáltalán folyamatosan bizonyítsa, h érdemes volt erre a kegyre.
Csakhogy az örökbefogadottak többségének azzal kell megküzdenie, h a szülei bármilyen ok miatt nem akarták. Ezen túllépni csak úgy lehet, már amennyire, hogy az öf szülők bizonyítják be NEKI, h ő mennyire értékes, szerethető stb., pont olyannak amilyen. Hogy nem azért akarják ők, mert jó, meg hálás stb.; hanem magáért. Az, h van, akik szeretik, nem változtat azon, h volt, aki nem akarta: ez teljesen két dolog és úgy is kellene kezelni.
Hogy fel lennénk itt háborodva, ha az lenne a közfelfogás, h egy megcsalt nő/ffi legyen hálás, mert a következő párja nem csalja/hagyja ott.
2010.01.22 12:44:20jazmine
Egyébként nekem azért "tetszik" jobban a nyílt öf, mert ott, talán, idővel segít a gyereknek, h az anyja keresett neki szülőket, rájuk bízta, nem csak úgy beadta valahová.
2010.01.22 13:06:30jazmine
Kel a bukta :)
kvnl, a szülőanyád teljesen "normálisan" viselkedett, nyilván lezárta magában a születésedet, legalább is szeretné; nem akarja, h bármi emlékeztesse, pláne kiderüljön. Van egy a születésed utáni élete, amit nélküled épített fel - ahogy alapvetően neked is.
Persze lehetett volna máshogy is, ha időközben megbánta, mert úgy alakult az élete vagy a gondolkodása.
2010.01.22 13:51:56kvnl
jazmine:
igen, így van
meg kell tanulni elengedni
2010.01.22 14:42:29loreal
bella cullen,
ha jól emlékszem pont Ruju mondta, hogy ők 5 naposan kapták meg a babát....és még valami oylan is rémlik, hogy ennyi si csak a külföldi tartózkodás miatt volt, ez lehett volna még pár nappal hamarabb.
De ha nem igaz, majd ruju kijavít.
Persze azt nem tudom egy ilyen inkubátorban hagyott babánál is mehet e ez ilyen gyorsan.
2010.01.22 14:52:16Vakmacska
bella cullen, hát ez megérne egy posztot!
átlagember ugyanis általában azt gondolja, hogy alapból két féle nő van - az egyik a 30as iq-jú mélyszegény szerencsétlen, akinél legtöbb esetben a szerencse vagy váratlan impulzus dönti el hogy a baba a kukába vagy az inkubátorba kerül, meg a másik fajta, aki kortól, anyagi és családi háttértől függetlenül átmegy a falon ha kell is és mindent megtesz, de a gyereket, azt nem adja soha, senkinek.
Budavári Zita persze mesél néha másféléket, de a többség (alapból én se gondoltam mást) fejében élnek ezek a sablonok.
2010.01.22 15:37:38ruju
loreal, a miénk nyílt öf volt, de igaz, 5 naposan, de ez csak azért lehetséges, mert az anyuka azonnal lemond a babáról, így már én hozhatom ki a kórházból. Sztem az "inkubátoros" babáknál nincs lemondó nyilatkozat, ezért bekerülnek a titkos rendszerbe, ahol el tudom képzelni, hogy rossz esetben akár évek is eltelhetnek, mire örökbeadható lesz a baba. de ez valszeg csak a legrosszabb eset. bella cullen sztem is megérne egy posztot, hogy legalább ő is árnyalja a képet azokról, akik úgy döntenek, hogy nem kell a baba (attól függetlenül, hogy ő aztán meggondolta magát) Bár szegényt nem kéne kitenni talán mégsem annak, amit itt kapna sokaktól...
2010.01.22 17:43:34bella cullen
Vakmacska,
én az a 145- ös IQ- jú vagyok, aki semmi áron nem bántotta volna a babát, csak az inkubátort tartottam - akkor - az egyetlen lehetséges megoldásnak. Aztán még a falon is átmentem, mindentől függetlenül, hogy visszakapjam. :) Hát, ilyen fajta is van/ vagyok. :)
A poszton gondolkozom, bár nem tudom, mennyit "ferdülne" a szerkesztőség által...
2010.01.22 19:01:59csacsogó
Sziasztok!MOst regisztráltam,bár sokszor szoktam olvasni az írásaitokat.Ezért előre is bocxsi ha bénázom!!!!Nekem két gyönyörü öf.kislányom van.Az egész család és a barátok is elfogadták a helyzetet.imádjuk őket a férjemmel értük élünk!!!!!A nagylányra 10 évet vátunk.HA érdekel a történetünk szívesen megosztom veletek.
2010.01.22 20:42:33ruju
csacsogó, érdekel, nagyon is, engem mindenképpen :-D
2010.01.23 18:00:17csimpilimpi
bella cullen - engem is nagyon érdekelne a történeted! (de azt is meg bírom érteni, ha nem akarod leírni részletesen.)
és mondd, klasszikusan csináltad? szóval titkoltad a környezeted előtt a terhességet? és nem is vették észre? senki? és megszülted otthon egyedül a wc-n? és fizikailag hogy bírtad?
2010.01.23 18:25:03loreal
csacsogó, szerintem itt mindenkit érdekel....pláne úgy, hogy ahogy hallom happy endes a dolog:DDD
2010.01.23 21:14:20csacsogó
SZiasztok!Újból megírom a történetem,mert a kislányom frankón elkódolta amit már megírtam!Ő segít nekem írni.SZóval:1 év házasság után sem akart a baba összejönni.Pedig rajtunk nem múlt!!!Mikor már 2 éve nem sikerült az orvosunk azt tanálcsolta lépjünk tovább ő már nem tud segíteni.Így kerültünk Pestre.Nagyon drága és idegtépő hetek hónapok következtek.Sajnos mind az 5 beültetés vetéléssel végződött!!!!SZerintem akkoriban nem sírt senki annyit,mint ÉN!
2010.01.23 21:20:51csacsogó
U.I. NAGYON ÖRÜLTEM,HOGY NEKEM IS ÍRTATOK!!!!!A férjem azt mondta olyan zizi vagyok,mint a nagylányom.Puszi nektek érte!!HOLNAP FOLYTATOM.
2010.01.23 21:47:11muci
Csacsogó, engem is nagyon érdekel, csak nem akartam tolakodó lenni.:))
2010.01.24 14:11:25csacsogó
SZivesen írok róla,már túl vagyunk rajta.Hátha segít valakinek.Egyik d.u.-tán a barátnőmet kísértem orvoshoz mikor megláttam 1 plakátot.Rajta 1 tel.szám.Felhívtam és elindult!!A területi gyámhivatalnálkell kezdeni.Tesztek sora,környezettanulmány következett.Amikor jogerőre emekedett a határozatunk ,csak várni kellett.10 éves házasok voltunk mikor megszólalt a telefon.
2010.01.24 16:59:39Wish1973
Dee, ezt a hálát én felnőtt fejjel gondoltam és nem elvárás, csak sztem "logikus" érzés. tegnap nyomasztó élményem volt. annál a rokonnál voltam, akit örökbe fogadtak ovis korában. az anyja "nagyot alakított"-nem részletezem, de egyöntetű vélemény volt, h nem kellett volna. először a lánya is ki volt bukva rajta, aztán kezdett elbizonytalanodni. és bár nem mondta, de végig az volt az érzésem, h azon agyal, megteheti-e az öf. anyájával szemben, h nem ért vele egyet, nem áll ki a hülyesége mellett. ami még botrány volt, 3 olyan mondata is volt az anyjának, amiben azzal vicceskedett, h lám-lám, ez is anyai ágon öröklődik. sztem nem kéne ezt percenként felhoznia.
2010.01.24 20:48:44csacsogó
A nagylányomra 3hónapot "kellett"csak várni.A kicsire 6 évet.1 hónap volt már csak a határozat végéig.Mind a 2 nyílt ö.f.volt.Ismerjük a szülő anyát.Nagyon sok mindenen mentünk keresztül míg idáig elértünk.Nem bántam +semmit!!!!Nagyon szeretjük őket!!A nagylányom mindent tud.születésük óta naplót írok.Ha bármi kérdésetek van válaszolok rá!!!!!
2010.01.24 22:21:01csutkababa
Írok ide, mert unom nézni a bomlott agyút a kínálaton.
2010.01.25 07:40:25csacsogó
ÉN,mint ö.f.szülő az első naptól azon töprengek mi lesz ha eljön az a nap mikr kimondja azt a mondatot hogy kíváncsi vagyok...Nagyon szeretem őket.Őszinte vok velük.A nagylányom a kicsi születése után kezdett érdeklődni.Válaszolok rá de kiváncsi lennék mi jár a kis kobakjába!!!RUJU:Írnál 1 pár sort magatokról???
2010.01.25 07:58:52Panka ustokos
Ismeritek a Sehanyeves kislany-t?Szepen elmeseli a lurkoknak, hogyan lesz a gyerek.Van egy valtozata,ami az of.gyerekeknek meseli!
Az is nagyon jo!
2010.01.25 09:32:20ruju
csacsogó, a mi nagyfiunk vérszerinti gyerek, 6,5 éves, a kicsi lányunk pedig öf gyerek, 4 hónapos. bővebben a rujublogja pont blogspot pont com-on olvashatsz, csak azért nem írok ide most többet, mert a többiek már elég jól ismerik a sztorit, bár mesélni bármikor szívesen mesélnék róla :-DDD
Panka, igen, nekem megvan, valaki talánpont a porontyról elküldte vagy feltöltötte, mert a könyv sajnos már nem hozzáférhető.
2010.01.25 09:52:39Panka ustokos
Ruju
:))))))
2010.01.25 09:57:26horadi
A Móra kiadónál megint rendelhető a könyv!
http://mora.hu/shop?todo=product&from=search&id=2424&n=Nekem+két+születésnapom+van
2010.01.25 10:05:31ruju
horadi, köszi!!!!!!!!!!