PORONTY

Koraszülésben dobogósok vagyunk

2008. december 29., hétfő 15:00

Kis hazugság, nagy hazugság, statisztika – vélekednek sokan. A baba-mama-papa témájú írások hozzászólásait olvasgatva gyakran jut eszembe a fenti – többé-kevésbé vitatható – kijelentés, hiszen sokszor tűnik úgy, hogy a viták hevében ki-ki kimazsolázza a számok tengeréből azokat az adatokat, melyek saját állítását igazolják, amire persze a másik fél ezekkel szöges ellentétben álló statisztikákkal válaszol – már ha érdemi vita folyik egyáltalán, nem pedig érzelmek és megingathatatlan meggyőződések csapnak össze érzelmekkel és megingathatatlan meggyőződésekkel.



Lehet, hogy furcsa, de szeretem böngészni a száraz statisztikákat, különösen azokat, melyek más országokhoz viszonyítva próbálnak képet festeni arról, hol is állunk a többiekhez képest az élet egyik vagy másik területén.

Itt van például a december közepén nyilvánosságra hozott EURO-PERISTAT felmérés, mely huszonöt uniós országra (köztük hazánkra) és Norvégiára vonatkozóan enged széles körű és sokoldalú bepillantást mindabba, ami a gyermekvárással, a szüléssel, az édesanyák és a babák egészségével kapcsolatos, egyelőre 2003-2004-es adatok alapján. Nem szeretnék senkit untatni a csaknem 300 oldalas dokumentum minden apró részletével, ehelyett kiszemezgettem a legérdekesebb számokat.

Kezdjük rögtön az anyai adatokkal, nevezetesen az életkorral. Dániában vannak a legkevesebben (1,3%), Lettországban pedig a legtöbben (9,3%) olyanok, akik a huszadik születésnapjukat sem várják meg gyermekük világrahozatalával. Magyarország a maga nem egészen 7 százalékával a felső középmezőnyben foglal helyet, csak kicsit „lemaradva” például a britek (7,2%) mögött.

A másik „végletet” megtestesítő 35 év feletti életkorral kapcsolatban azt állapítja meg a dokumentum, hogy a gyermekvállalás egyre későbbre tolódása csaknem mindenhol általános és most mér évek óta folyamatos jelenségnek tekinthető. A „túlkorosak” csoportja Szlovákiában képvisel a legkisebb hányadot (7,5%) az édesanyák csoportján belül, míg az első helyen álló Írországban az anyák egynegyede (!) szül 35 éves kora után, de 20 százalék feletti értéket adott meg többek között Hollandia és Németország is. Mi ebből a szempontból egyértelműen sereghajtók vagyunk, úgyhogy egyelőre senkit nem fenyeget az a veszély, hogy nyugdíjas korú nők lepik el tömegével a hazai szülészetek folyosóit.

Az anyákra vonatkozó fejezeteket böngészve érdekes lenne megtudni, milyen arányú a dohányzás a gyereküket váró magyar nők között. Beszédes adat, hogy nincs adat, vagyis sok európai országgal ellentétben nálunk erre nem terjed ki a szakemberek figyelme. Még inkább elgondolkodtató, ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy a pillanatnyi körülmények felmérése (lenne) az első lépés a változtatás felé. A legrosszabb a helyzet egyébként Franciaországban, ahol a későbbi édesanyák több mint egyharmada füstöl rendszeresen a terhessége előtt, és a dohányzók aránya terhesség idejére is csak 22 százalékra csökken. De nem lehetnek e tekintetben nyugodtak például a dánok vagy a britek sem.

Aztán megint egy hiányzó adat: a meddőségi kezelést követő terhességek aránya. Mentségünkre legyen mondva, hogy csak néhány ország tudott erre vonatkozó adattal szolgálni, közülük Franciaország az első, nem egészen 5 százalékkal és Olaszország az utolsó 1,7 százalékkal.

Az olasz szülészorvosok hozzák meg legkönnyebben a (tervezett vagy sürgősségi) császármetszésre vonatkozó döntést, akik a portugálokhoz hasonlóan az újszülöttek nagyjából egyharmadát (!) segítik ily módon a világra. Nem sokkal marad le mögöttük egy viszonylag népes csoport a maga 25–29 százalékos értékével, melynek egyik tagja – többek között a németek és a lengyelek társaságában – éppen mi vagyunk. A 20 százalék alattiak táborát gyarapítja egyebek mellett Csehország, Hollandia, Svédország és Norvégia, a sor „végén”a maga 14,4 százalékával Szlovénia áll.

A szülésindítás a balti országokban a legkevésbé népszerű (9% alatt), ezzel szemben például a máltai orvosok a szülések 38 százalékában szólnak bele a szülés megindulásának időpontjába, és nem sokkal maradnak le mögöttük észak-írországi kollégáik sem.

Az utóbbi adat birtokában nem meglepő, hogy a mindenféle eszközös beavatkozások nélküli szülések aránya éppen Máltán a legkisebb, míg a rangsor másik végén helyet foglaló balti országokban és Finnországban 50 és 60 százalék között van az olyan szülések aránya, ahol semmilyen módon nem indítják és nem gyorsítják a szülést, és nem végeznek gátmetszést sem. A gátmetszés egyébként Portugáliában és Spanyolországban (Valenciában) szinte általános gyakorlatnak számít (80%), míg Angliában (16%), Norvégiában (15%) és Dániában (10%) nemigen folyamodnak hozzá.

A 2500 grammnál kisebb világra jött újszülöttek arányát tekintve egy kétes értékű ezüstérmet sikerült megcsípnünk, 8,3 százalékos értékkel mindössze két tizeddel lemaradva Görögország mögött. A koraszülések arányát tekintve sem sokkal jobb a helyzet, a szomszédos Ausztriában a legnagyobb a 37. terhességi hét előtt született gyerekek aránya (11,4%), aztán a németek (8,8%) következnek, rögtön utána pedig mi, magyarok (8,5%)

A szlovén, svéd, cseh és lett újszülöttek kapnak a legnagyobb arányban kizárólag anyatejet életük első 48 órájában (mind a négy ország 90 százalék feletti értékekkel büszkélkedhet), míg Írországban az újszülöttek több mint fele részesül már az első két napon valamifajta pótlásban, de bőven van javítanivaló az Egyesült Királyságban és Franciaországban is. Hogy nálunk mi a helyzet? Hát… ez sem derül ki a statisztikából, vajon miért?

Az anyai halálozási adatok értékelését nehezíti, hogy szerencsére nagyon kis számokkal kell dolgozniuk a statisztikusoknak, ami nem kedvez a megbízható összehasonlításoknak, de úgy tűnik, hogy Máltán a legjobb a helyzet, Észtországban pedig a legrosszabb. A magyar értékek a középmezőnyben vannak, és megfelelnek az uniós átlagoknak.

Az újszülöttkori halálozás Csehországban, Svédországban, Cipruson, Norvégiában és Luxemburgban a legkisebb (2–2,5 ezrelék), míg Lettországban (5,7 ezrelék) és Lengyelországban (4,9 ezrelék) a legnagyobb. A magunk 4,5 ezrelékes értékével csak egy hajszállal maradtunk le Litvánia mögött a nem oly dicsőséges dobogóról, és olyan országok előznek meg bennünket, mint például Málta, Hollandia vagy Ausztria. A csecsemőhalálozás tekintetében igen nagy különbségek vannak az egyes országok között, de általánosságban az új uniós tagországok csecsemőhalandósága a legnagyobb: Lettország, Litvánia, Szlovákia, Lengyelország, Magyarország, Észtország a sorrend.

Számomra az a legérdekesebb és legtanulságosabb a fenti adathalmazból, hogy nincs egyetlen olyan ország sem, mely minden mutatót tekintve példakép lehetne. Mi lenne hát, ha minden országtól ellesnénk azt, amiben ők a legjobbak, az egészet összegyúrnánk, és már kész is a reform. Meg lehetne csinálni? Talán igen, talán nem, egy próbát mindenesetre biztosan megérne.

KOMMENTEK

  • 2009.01.01 20:59:48kicsinap

    Meni!

    Nekem mindegyik gyereknél méhszájproblémáim voltak, csak annyit mondok, hogy a harmadik babánál már a 11. héten kinyílt a méhszájam, összesen 26 hetet töltöttem így szobafogságban...Az első gyerekem 38. hétre született, a második 36.-ra, a harmadik pedig ismét 38.-ra!!



    Starlark!

    Valószínűleg valamilyen fertőzést kapott el még méhen belül. Sokszor van, hogy mi észre sem vesszük, hogy átmegy rajtunk valami...



  • 2009.01.05 16:32:36mspoppy

    Szeretném már egyszer megérni, hogy nem csak a koraszülések száma, hanem a koraszülött mentésben elért igen kiváló eredményeink is megemlíttetnek, netán a morbiditási mutatók viszonylatában is.



    Mindenesetre ezzel a hozzáállással az önértékelési zavarral küzdő országok között is dobogósak vagyunk.

  • 2009.01.05 16:37:59huhhh

    Mspoppy, a koraszülöttmentésben elért igen kiváló eredményeinkre sajnos nem terjedt ki az EURO-PERISTAT, sem a morbiditási mutatók viszonylatában, sem azoktól függetlenül. Ha önértékelési zavar, hogy egy felmérés adatai között csak olyanokat említek, amelyekre valóban kiterjedt a felmérés, akkor bizony komoly önértékelési zavarokkal küzdök, belátom.

  • 2009.01.05 17:39:00mspoppy

    Az, hogy mire terjed ki egy felmérés, egy dolog - az meg egy másik, hogy miért kell egy posztnak, ami csak marginálisan fogalkozik a koraszülésekkel, egy olyan címet adni, ami azt sugallja, hogy Magyarország (ebben is) milyen szarul áll.



    S ha egy országban rendre úgy jelenik meg a koraszülés témája, hogy CSAK a koraszülések magas számát/növekedését említik, s arról EGYÁLTALÁN NEM esik szó, hogy mit jelent ez a szám a halva születésekhez, illetve a betegen született , vagy a szülés során sérült csecsemők számához képest, akkor - úgy vélem - az az ország önértékelési zavarban szenved, s magatartása sértő mindazokra nézve, akik a koraszülött mentésben részt vesznek.

  • 2009.01.05 17:56:25huhhh

    Mspoppy, ha szerinted ez a poszt sértő a koraszülöttmentésben részt vevőkre, akkor nem az ország szenved önértékelési zavarban, sőt még az sem, aki a posztnak címet adott.

    (A legutóbbi babanapló hozzászólásaiban egyébként megtalálod a Poronty-posztok címadásának minden aspektusát kivesézve - már ha van türelmed kibogarászni a kommentek tengeréből.)



    A kommented utolsó bekezdéséhez csak annyi megjegyzésem van: azt, hogy egy országban RENDRE hogy jelenik meg a koraszülések problémája, azt talán nem egy olyan posztnál kéne szóvá tenned, ami egy olyan felmérést ismertet, amiben a koraszülöttmentés még csak érintőlegesen sem szerepelt.

    Igen, igazad van, nem említettem meg benne a Nobel-díjasainkat, a Rubik-kockát, a magyar úszóiskola kiválóságait, a diákolimpiákon elért magyar sikereket, Bartók Bélát, a 100 tagú cigányzenekart és még sok minden egyebet sem, noha igenis büszkének kell rájuk lennünk. Nem az önértékelési zavar okán, hanem mert a FELMÉRÉS NEM ERRŐL SZÓLT.



    Szívesen venném, ha az általánosságok és a önértékelési zavar állandó emlegetése helyett konkrét adatokkal szolgálnál mindarról, amit a posztból hiányolsz.

  • 2009.01.05 17:57:45huhhh

    nem egy olyan posztnál kéne szóvá tenned = nem egy olyan poszton kéne számonkérned

  • 2009.01.05 18:08:32Meni

    Kicsinap, nem igazan tudom, hogy mire irtad valaszul a mehszajproblemat. Ha meg akartal nyugtatni, hogy akar ez is lehetett az oka annak, hogy korababaim szulettek, akkor sajnos ez nem jott be. Nekem nem volt nyitott a mehszaj, ellenben a nagyon korai osszehuzodasokra senki nem tudott mit mondani. Marmint, hogy mittol lettek. De orulok neki, hogy neked sikerult ilyen sokaig kihuzni a terhessegeket nyitottan is, biztosan nehez volt ennyit ulni a seggeden...

  • 2009.01.05 18:59:27mspoppy

    huhhh, kár erőlködnöd azzal, hogy olyan állításokat akarsz nekem tulajdonítani, amiket én nem mondtam.

    a poszt címe a poszt egészének szerves részét képezi, én elsősorban a címbeni állításra reagáltam. Ha a felmérés nem erről szól, akkor talán nem kéne ilyen címet adni neki.

  • 2009.01.05 19:06:58mspoppy

    Ja, és nem emlegetem "állandóan" az önértékelési zavart: egy JELENSÉG kapcsán említettem, amit Te "sikeresen" magadra vettél és bár a második hozzászólásomban kifejtettem, hogy mire gondolok, Te továbbra is ragaszkodsz a személyeskedéshez.



  • 2009.01.05 19:18:08huhhh

    Mspoppy, abba most kár belemenni, hogy én milyen címet adtam volna a posztnak, mert a "mi lett volna, ha..." jellegű elmélkedéseknek soha nincs sok értelme. Továbbra sem értem viszont, mi bajod a címmel, amikor a benne foglalt állítás

    1) tetszik, nem teszik, de tény;

    2) a felmérés egyik adata volt;

    3) koraszülöttmentéssel kapcsolatban egyetlen árva picurka adat sincs a felmérésben.

    Mi lenne, ha felvennéd a kapcsolatot a felmérést készítőkkel, hogy a következő felmérésben ezt is elemezzék?



    Ismét csak azt tudom mondani, hogy a magyar koraszülöttmentés milyensége semmilyen vonatkozásban nem volt a felmérés tárgya, ezért továbbra sem értem, hogy a koraszülöttmentésben dolgozók kiváló munkáját miért rovod fel pont e poszt hiányosságaként.



    Ilyen erővel - nagyobb távlatokba helyezve a kérdést - ki kellett volna térni a terhesgondozás minden aspektusára, a koraszülés mögött álló szociális és egyéb okokra, a genetikai tanácsadók máködésére, a perinatális intenzív centrumok eredményességi mutatóira, és vég nélkül lehetne folytatni a sort - és az eredmény is valószínűleg egy vég nélküli poszt lett volna.



    A hozzászólásodból sütő indulatból feltételezem, hogy magad is érintett vagy koraszülöttmentés ügyben, és kevesen tudják nálam jobban, hogy az ott dolgozók milyen áldozatos munkát végeznek. Ennek ellenére úgy érzem, kicsit túlreagáltad a dolgot, mert az anyagi és erkölcsi elismertség hiánya miatti frusztrációdat nem egy olyan felmérésről szóló poszton (pontosabban csak annak címén) kéne levezetned, melyben szó sem esett a koraszülöttmentésről.



    Továbbra is várom a képet teljessé tevő konkrét adataidat, mert ennek így egyelőre eléggé kötekedés- és frusztrációlevezetés színezete van. Bááár... engem nem zavar, ha lelki bokszzsák vagyok, ha ettől könnyebb a lelked, akkor csak nyugodtan.





    Azt hiszem, kicsit túlreagáltad a dolgot

  • 2009.01.05 19:19:31huhhh

    Bocs, az utolsó sor egy kicsit eltévedt.

  • 2009.01.05 19:27:23huhhh

    "bár a második hozzászólásomban kifejtettem, hogy mire gondolok, Te továbbra is ragaszkodsz a személyeskedéshez."



    "Szeretném már egyszer megérni, hogy nem csak a koraszülések száma, hanem a koraszülött mentésben elért igen kiváló eredményeink is megemlíttetnek, netán a morbiditási mutatók viszonylatában is.

    Mindenesetre ezzel a hozzáállással az önértékelési zavarral küzdő országok között is dobogósak vagyunk."



    Mspoppy, mivel én voltam bátor a koraszülések számát anélkül megírni, hogy "a koraszülöttmentésben elért igen kiváló eredményeinket" is megemlítettem volna, a kritikát is én vettem magamra. Tudod, a burkolt személyeskedés is személyeskedés.



    Tényleg szeretném, ha idecitálnád végre az általad hiányolt konkrét adatokat is, mert - hiszed, nem hiszed - én is azt szeretem, ha teljes a kép, még akkor is, ha - ahogy fentebb írtam - elég reménytelen és maratoni vállalkozás lett volna, ha minden háttérinformációra kitérek.



    Ha nem haragszol, addig is magadra hagylak a pufogással, viszont szívesen beszélgetek veled tovább, ha lesz miről. Tudod, az adatokról, melyekről eddig csak általánosságokat hallottunk.





  • 2009.01.05 21:37:55mspoppy

    Igazad van, kár lenne belemenni, láthatólag elégedett vagy vele, innentől már részletkérdés, hogy a Te fejedből pattant-e ki, vagy csak úgy "lett".



    Látom, a személyeskedéstől nem tudsz szabadulni - kár a gőzért, nálam ezzel nem érsz el semmit.



    Azért az érdekes, hogy bár ~kevesen tudják nálad jobban, hogy a PIC-ekben dolgozók milyen áldozatos munkát végeznek, ~maratoni vállalkozás lett volna ~ minden háttérinformációra kitérned - azaz: az objektivitás érdekében egy többszörös összefüggéseiben vizsgálHATÓ témának más tényEZŐit is megemlíteni.



    Viszont nem értem, hogy ha lehet egy komplex témából egyetlen tényezőt kiemelni, s vörös betűkkel a címsorban tündököltetni, akkor miért ne lehetne ezt a választást véleményeznem?



    Szvsz mi magyarok nem csak a koraszülésben vagyunk dobogósak, hanem a negatív PR-ban is: jellemző ugyanis, hogy bármilyen témában is azt emeljük ki, amiben "rosszak a mutatóink" és amiben ugyanakkor nagyon jók vagyunk, arról nagyvonalúan megfeledkezünk, s az ilyen féligazságokat tényekké magasztalva kondícionáljuk a jó öreg pesszimizmusunkat.

  • 2009.01.05 21:58:35huhhh

    "jellemző ugyanis, hogy bármilyen témában is azt emeljük ki, amiben "rosszak a mutatóink" és amiben ugyanakkor nagyon jók vagyunk, arról nagyvonalúan megfeledkezünk"



    Mspoppy, még egyszer mondom, hátha átmegy: a poszt kizárólag az EURO-PERISTAT felméréssel foglalkozott, ebben pedig sajnos, egyetlen olyan mutatót sem találtam A VIZSGÁLT MUTATÓK KÖZÖTT, amiben nagyon jók vagyunk. Ez nem PR kérdése, hanem tény. Megint sajnos.

    A koraszülöttmentésen kívül számtalan dologról írhattam volna, ami nem volt benne a felmérésben, kezdve a globális felmelegedéstől a pénzügyi világválságon át a kihalófélben lévő fajok megmentéséig, de nem írtam, mert nem ez volt a téma.



    Hidd el, ha majd valami olyasmiről írok, amiben nagyon jók vagyunk, akkor biztosan azt fogom írni, hogy abban nagyon jók vagyunk, és a jó öreg pesszimizmus okán nem fogom a nagyon jóról azt írni, hogy rossz. Az optimizmus nálam nem azt jelenti, hogy homokba dugom a fejem. Ha rosszak a mutatóink, akkor rosszak, beszélni kell róla és tenni ellene. Valami nem attól létezik vagy nem létezik, hogy beszélünk róla vagy sem.



    Ami a tágabb összefüggéseket illeti: csak egy párat soroltam fel azok közül, melyeket mind sorra kellett volna venni, ha az általad hiányolt koraszülöttmentést elkezdem elemezni, de máris egy kötetnyi hosszúságnál tartunk. Tényleg komolyan gondolod, hogy a koraszülöttmentésben dolgozók megbecsültségének hiányát pont itt és most kell számonkérni?

    A poszt arról szól, amit ígér: a felmérés adatairól.



    Tusz mondani a fenti felméréshez hasonló konkrét adatot, hogy a koraszülöttek ellátásában, túlélésében és későbbi életminőségében hogyan állunk a többi európai országhoz képset, vagy maradunk továbbra is a kötözködés szintjén?

  • 2009.01.05 22:10:40huhhh

    Ja, ami pedig a címet illeti: semmi olyat nem állít, ami ellentmondana a felmérés következtetéseinek vagy ami nem lenne benne a posztban. Innentől kezdve teljesen szubjektív, hogy kinek tetszik és kinek nem (azért sem árulom el, hogy én hová tartozom).



    Továbbra sem értem, hogy mit von le a hazai koraszülöttmentés értékéből, hogy a koraszülések számát tekintve sajnos tényleg benne vagyunk az "első" háromban.



    Senki nem mondta, hogy ne mondd el a véleményedet, sőt kértelek is, hiszen kötözködő általánosságokkal nem tudok mit kezdeni, de szívesen vennék konkrét adatokat, mert érdekelnek. Ezeket azóta is hiába várom.

  • 2009.01.05 22:38:37huhhh

    Ami pedig a legfontosabb: szerintem éppen hogy nem szolgálja a koraszülöttek és az őket ellátók érdekeit az a szemlélet, hogy "többszörös összefüggésbe" helyezve sikertörténetet csináljuk abból, ami sajnos nem az.

    A koraszülések SZÁMA ugyanis teljesen független a koraszülést követő ellátás minőségétől, hanem leginkább genetikai (sokszor szűrhető betegségek, pl. magas vérnyomás, szívbetegség, cukorbetegség!), ÉLETMÓDBELI (pl. dohányzás, depresszió) és SZOCIÁLIS tényezők (szociális háló, illetve annak hiánya!!!) következményei. Én nem onnan közelítem a kérdést (biztos csak a szokásos magyar pesszimizmus okán), hogy ne "tündököljön vörös betűkkel a címsorban", hogy bizony rosszul állunk e téren, mert igaz-igaz, hogy sok a koraszülött, de aztán hű de szuper ellátást kapnak (mintha ezen múlna a koraszülések SZÁMA), hanem onnan, hogy igenis ne söpörjük a szőnyeg alá ezt a tényt, és igyekezzünk megszüntetni a VALÓDI okokat. Ha ez önértékelési zavar, jó öreg pesszimizmus vagy nem megfelelő PR, akkor vállalom.

  • 2009.01.05 22:40:47huhhh

    Bocsánat, a depresszió természetesen nem életmódbeli tényező. Kicsit késő van már.

  • 2009.01.05 22:55:22huhhh

    Na, tágabb és többszörös összefüggésbe helyeztem a koraszülések számának kérdését, bár lehet, hogy nem úgy, ahogy te szeretted volna. A tágabb összefüggés ugyanis nem a koraszülöttmentés, hanem a szülők szűrhető betegségeinek felismerése, kezelése vagy legalább gondozása, az életmód kedvező irányú változtatása, a szociális háló megerősítése, a legesendőbbek figyelemmel kísérése és segítése.



    És tudod, mit, mspoppy? Most, hogy így a beszélgetésünk végén átgondoltam, valószínűleg én is a koraszülések nagy számát emeltem volna ki vörös betűkkel a címsorba "tündökölni" mint a legfontosabbat, amin javítani kell. Mégpedig a felsoroltakkal, a koraszülöttmentés ugyanis nem ok, hanem következmény. Jó éjszakát!

  • 2009.01.05 23:19:01kicsinap

    Meni!

    Azt hittem neked is kinyílt. Mert nekem a túl korai görcsöktől nyílt ki fokozatosan a méhszájam.

    És nem, nem a seggemen ültem, hanem feküdtem, amennyit tudtam, miközben a legnagyobb gyerekem még nem volt három éves, a kisebbik meg 9 hónapos volt. A nehéz szó nem fejezi ki még közelrőm sem, hogy milyen volt...

  • 2009.01.05 23:40:57tollseprű

    Meni! Figyu, nem lehet, h vmi nemmegállapított méhrendellenességed van? Nekem szeptált méhem van, mindkét gyerekkel félidőtől feküdtem. Az első a baloldali méhemben volt, 34 hétig jutottunk, a másodikkal majdnem 38-ig, ő a másik oldalon volt. Mindkettővel már a 17. hét tájékától voltak összehúzódások. (Ja, és mindkétszer cukrom lett, de sztem ez független.) Ultrahanggal kimutatható, ha van valami, és tudják is, h figyelni kell rá. Ha nem tudják, akkor simán előfordulhat, h nem veszik észre, főleg terhesen.

  • 2009.01.05 23:41:30tollseprű

    Ja, és nekem sem nyílt semennyit a méhszájam.

  • 2009.01.05 23:59:18mspoppy

    huhhh,

    emlékeztetnélek, hogy nem a koraszülések SZÁMÁRÓL írtál, hanem az ARÁNYUKRÓL.



    Ugyan ebből az ARÁNYSZÁMból, ami feltételezhetően CSAK A KORASZÜLÉSEK CONTRA IDŐRE SZÜLETÉSEK viszonyát mutataja, nem derül ki, hogy ez az éveszületésekre, ill. életben maradt, egészséges úszülöttekre vonatkozik-e (és egyáltalán: milyen aránypárok mentén vizsgálódtak);

    ÉS semmilyen adatot nem olvashatunk a koraszülések indikációiról, arról, hogy az idejében felismert problémák és megindított koraszülések hány életet (babáét és anyáét) mentenek meg - nos Neked, akinél ~kevesen tudhatják jobban, milyen áldozatos munkát végeznek a PIC-ekben, sikerült mindezeket figyelmen kívül hagyva a hazai koraszüléseket ekként kommentálnod: "kétes értékű ezüstérmet sikerült megcsípnünk".



    Az a szemléleted pedig, hogy a koraszüléssel megmentett életek szerinted nem sikertörténetek, csak téged minősít.

  • 2009.01.06 07:57:08huhhh

    Pff, ennyi csúsztatás egyetlen kommentben... Na, kezdjük:

    "emlékeztetnélek, hogy nem a koraszülések SZÁMÁRÓL írtál, hanem az ARÁNYUKRÓL"



    Természetesen a koraszülések ARÁNYÁT hasonlították össze, ez talán a posztból is kiderül, hiszen abszolút számokat nem lehet összehasonlítani egy felmérésben. A "koraszülések SZÁMA" kifejezést olyan összefüggésben használtam, hogy sok a koraszülés nálunk önmagában is, akkor is, ha nem hasonlítjuk magunkat senkihez. Az összes szüléshez viszonított ARÁNYT tekintve, a többi európai országhoz hasonlítva pedig még rosszabb a helyzet, csak egyetlen olyan ország van, ahol rosszabb nálunk.



    "feltételezhetően CSAK A KORASZÜLÉSEK CONTRA IDŐRE SZÜLETÉSEK viszonyát mutataja, nem derül ki, hogy ez az éveszületésekre, ill. életben maradt, egészséges úszülöttekre vonatkozik-e (és egyáltalán: milyen aránypárok mentén vizsgálódtak)"



    Koraszülöttnek tekintik a 37. terhességi hét előtt és/vagy 2500 g-nék kisebb súllyal világra jött újszülötteket, ez elég egyértelmű definíció, igazán kár arra használni, hogy honnan szebb a menyasszony: ha innen nézem vagy onnan nézem? Milyen aránypárok mentén vizsgálódtak? Annyi szakértelmet azért én magam - veled ellentétben - látatlanban is megszavazok a felmérés készítőinek, hogy nyilván összehasonlítható aránypárok mentén vizsgálódtak, nem hiszem, hogy egy európai statisztikában megengedhetőnek tartanák, hogy az almát hasonlítsák a körtéhez.



    "semmilyen adatot nem olvashatunk a koraszülések indikációiról, arról, hogy az idejében felismert problémák és megindított koraszülések hány életet (babáét és anyáét) mentenek meg"



    A szülés idő előtti megindításának indikációit valószínűleg minden országban szakmai protokollok rögzítik, és nem hiszem, hogy ezek olyan sokban eltérnek a miénktől, hogy megkérdőjeleznék az összehasonlítás érvényességét (különös tekintettel arra, hogy az egészségi indokból "megindított" koraszülések igen kis arányt képviselnek a spontán koraszülésekhez képest). Azt ugye nem akarod mondani, hogy csak nálunk ismerik fel idejében problémákat és indítják meg ez okból a koraszülést a kitűzött időpont előtt (és mentenek meg ezzel életeket)? Ugyanezt teszik a többi európai országban is, úgyhogy nem igazán értem, hogy az "indított" koraszülések miért torzítanák az összehasonlítást. Lásd még amit az előbb az összehasonlítható aránypárokról írtam.



    "nos Neked, akinél ~kevesen tudhatják jobban, milyen áldozatos munkát végeznek a PIC-ekben, sikerült mindezeket figyelmen kívül hagyva a hazai koraszüléseket ekként kommentálnod: "kétes értékű ezüstérmet sikerült megcsípnünk"



    Elég általánosan bizonyított és elfogadott tény, aminek az érvényességét nemigen tudja megkérdőjelezni az sem, hogy te elfogadod-e vagy sem, hogy egy ország terhesgondozásának minőségét, de leginkább a gyermekvállalás korában lévő népesség szociális-anyagi helyzetét, a társadalmi problémákat mi sem tükrözi jobban az anyai-magzati mutatók közül, mint a koraszülések aránya. Kimutatták például, hogy szorosan összefügg a koraszülések számával az alultápláltság, a rossz anyagi és lakáskörülmények, az iskolázottság hiánya, a nem megfelelő higiénés viszonyok, továbbá a cukorbetegség, magas vérnyomás... és még sok minden, de ezt már írtam korábban, csak valamiért átsiklott rajta a tekinteted. Ezek az OKAI a koraszülésnek, amiről igenis beszélni kell és tenni ellene, mert igenis "kétes" értékű, ha a fentiek tekintetében a második legrosszabbak vagyunk Európában, mert a koraszülés csak KÖVETKEZMÉNYE a felsoroltaknak, mondhatnám azt is, hogy nem kórok, hanem tünet, amiről te beszélsz (PIC, koraszülöttmentés) pedig a koraszülés következménye.



    "Az a szemléleted pedig, hogy a koraszüléssel megmentett életek szerinted nem sikertörténetek, csak téged minősít."



    Az, hogy ennyire nem érted a mondandómat és/vagy rosszindulatú csúsztatással ennyire félremagyarázod (nem tudom, melyik a rosszabb), téged minősít. Sehol nem írtam azt, hogy a megmentett életek nem sikertörtének. Azt írtam, hogy a koraszülések számában (arányában, gyakoriságában, ahogy tetszik) elért majdnem legrosszabb helyezésünk nem sikertörténet, mert egy csomó olyan társadalmi, életmódbeli stb. tényező következménye és egy olyan helyzet lenyomata, amivel nem büszkélkedhetünk, amiről igenis beszélni kell (lehetőleg nem úgy, hogy egy olyan tényezőt is belekeverünk púderezés céljából, aminek semmi köze a koraszülések OKAIHOZ és HÁTTERÉHEZ, ettől persze a koraszülöttellátás önmagában valóban lehet sikertörténet), és tenni kell ellene.

  • 2009.01.06 09:06:37Meni

    Kicsinap, ne haragudj, ha felreertheto voltam, nem akartalak az "ultel a seggeden" kifejezessel megbantani. Anyukam elveszitett egy babat elottem, es velem is mar a 14. heten kinyilt, ezert ot osszevartak, es maradek majd 7 honapot vegig fekudnie kellett. En nagyon megszenvedtem azt a 2 honapot, amig a fiammal fekudni kellett, es anyu mindig azzal vigasztalt, hogy csak ennyi idorol van szo. Nagyon tisztelem anyamat, hogy meghozta ertem ezt az aldozatot, es tisztaban vagyok vele, hogy neked is milyen nagyon nehez lehetett, foleg a gyerekekkel...



    Tollsepru, minden lehet, de meg kell mondanom, hogy annyit vizsgalgattak, hogy erre szerintem rajottek volna. A masodik babanal nem voltak korai osszhuzodasok, ott a placenta kezdett ido elott oregedni, es majdnem megallt a fejlodese a babanak az utolso honapban. Nala meg azert kellett a vegen ketnaponta UH-ra mennem. Szoval a ket gyereknel ket teljesen mas tipusu problema lepett fel. Remelem a harmadikkal mar nem lesz semmi izgalom...



  • 2009.01.06 10:25:22tollseprű

    Meni, ja értem. (Placenta amúgy nálam is öregedett, de csak az elsőnél, ezt kifelejtettem.) Mindenesetre drukkolok, h zökkenőmentes legyen Hármaska! :)

  • 2009.01.06 21:26:46mspoppy

    "Azt írtam, hogy a koraszülések számában (arányában, gyakoriságában, ahogy tetszik) elért majdnem legrosszabb helyezésünk nem sikertörténet, mert egy csomó olyan társadalmi, életmódbeli stb. tényező következménye és egy olyan helyzet lenyomata, amivel nem büszkélkedhetünk, amiről igenis beszélni kell (lehetőleg nem úgy, hogy egy olyan tényezőt is belekeverünk púderezés céljából, aminek semmi köze a koraszülések OKAIHOZ és HÁTTERÉHEZ, ettől persze a koraszülöttellátás önmagában valóban lehet sikertörténet), és tenni kell ellene."



    Látom, még mindig nem sikerült felfognod, hogy nem mindegy, hogy abszolút vagy relatív számokról beszélünk és a relatív számok esetén milyen tényezőket vesznek figyelembe egy felmérés során. (ld. Churchill: "csak abban a statisztikában hiszek, amit én hamisítok")



    Tudod, vagyunk egy páran koraszülők, akik qrvára unjuk ezt a 'drogos-piás-bagós-stresszes-lombikos anyáknak születik korababája' szöveget, mert mindnyájan azt tapasztaljuk (igen széles körben), hogy NEM EZ A JELLEMZŐ.



    Világos, hogy _szerinted_ a koraszülések magas száma "egy csomó olyan társadalmi, életmódbeli stb. tényező következménye és egy olyan helyzet lenyomata, amivel nem büszkélkedhetünk" - vagy talán a koraszülések indikációiról, "okairól és hátteréről" is van összehasonlító adata ennek a nagyontuti felmérésnek? (bár ha jól emléxem, épp azt írtad, hogy pl. a dohányzásról semmilyen adat nincs, ergo nemhogy a koraszülő nők, hanem egyáltalán a szülő nők körében nem vizsgálták...) - szerintem meg örülni is lehetne annak, hogy még ha koraszülés is lett a terhesség befejezése, életben maradtak.

    Mint ahogy örülni lehetne annak is, hogy az orvosok egyre több speciális esetet ismernek fel és ennek köszönhetően egyre több babát+mamát tudnak megmenteni - még ha korábban is kell befejezni a terhességet.



    Szóval szerintem lehet sápítozni, hogy húúúú de sok a koraszülés és b@szogatni a dokikat, hogy húúú de sok a császár, meg lehet(ne) örülni is, hogy de faín, hogy így is megszületnek gyerekek és életben maradnak az anyák.



    Persze ez nézőpont kérdése is: az én "poharam" félig teli van (kisklambókkal), a tied meg ezexerint félig üres...

  • 2009.01.06 22:20:07huhhh

    Áááá, mspoppy, tök reménytelen, hogy megértsd: a koraszülések száma, aránya, háttere, okai és a koraszülöttek ellátása az két külön történet. A koraszülések száma (aránya) nem minősíti a koraszülöttellátás minőségét, és fordítva: a koraszülöttellátás minőségének semmilyen hatása nincs a KÉSŐBBI koraszülések előfordulására.



    "Látom, még mindig nem sikerült felfognod, hogy nem mindegy, hogy abszolút vagy relatív számokról beszélünk"

    Még egyszer mondom, lassan, hogy megértsd: összehasonlítani csak arányokat lehet, abszolút számokat azért nem, mert nem mindegy, hogy az x koraszülés 100 szülés között fordult elő vagy 100000 szülés között, kár ezen lovagolni már második napja, hogy akkor most ARÁNY vagy SZÁM. Abban viszont talán egyetértünk, hogy arányokat igenis össze lehet és kell hasonlítani, és ha nálunk 8 ezrelék körül van a koraszülések aránya, a nagy európai átlag pedig ennek pont a fele (!!!), akkor ez nagyon nagy különbség, aminek igenis meg kell nézni az okait - és megnyugtatlak, hogy ezt a szakemberek meg is teszik, mert ők is soknak tartják a koraszülések számát, ők is tudni és lehetőség szerint megszüntetni akarják az okokat. A koraszülések okainak pedig már könyvtárnyi irodalma van, az okokat elég jól körülírták, és ez nem attól függ, hogy te elhiszed-e vagy sem, hogy pl. a dohányzó anyák körében gyakoribb a koraszülés. Kár ezt úgy lefodítani (vagy elferdíteni), hogy aki ezt kimondja, az egyben azt állítja, hogy akinek koraszülött babája születik, az biztosan valamit rosszul csinált, mert erről szó sincs, ezt - nyilván a személyes érintettség okán - csak te érzed bele.



    "bár ha jól emléxem, épp azt írtad, hogy pl. a dohányzásról semmilyen adat nincs, ergo nemhogy a koraszülő nők, hanem egyáltalán a szülő nők körében nem vizsgálták"



    Ne haragudj, de ezen már csak mosolyogni tudok, hogy ezzel érvelsz a dohányzás és a koraszülés kapcsolata ellen, amit pedig már sokan, sokszor, a világ különböző pontjain igazoltak. Mert miért is kérdőjelezi meg egy már százszor bizonyított és a szakemberek által is általánosan elfogadott összefüggés létezését az, hogy most, konkrétan ebben a felmérésben Magyarország nem tudott adattal szolgálni arra vonatkozóan, hogy a terhességük előtt és alatt az anyák hány százaléka dohányzott???



    De a legutóbbi hozzászólásodból legalább megértettem, hogy miért nem tudod tényszerűen látni a kérdést, csak az érzelmek és indulatok oldaláról. Nincs is ezzel semmi baj, de továbbra is úgy érzem, hogy túlreagáltad a dolgot, és az indulataidat nem ott és nem azon próbálod levezetni, akit illet. Nem bántottam (sőt tisztelem) a koraszülötteket ellátó orvosokat és ápolókat, a koraszülötteket nevelő szülőket, örülök annak, hogy egyre több speciális esetet ismernek fel és egyre több babát mentenek meg, de a tények ettől még tények maradnak, a megoldandó feladatok pedig megoldandó feladatok. Mert a koraszülésekkel és a koraszülöttekkel foglalkozó szakemberek egyetértenek abban, hogy a koraszülések legjobb megoldása, ellátása a prevenció, vagyis először annak feltárása, hogy nálunk miért több a koraszülés, mint máshol, aztán a MEGSZÜNTETHETŐ okok kiszűrése, megszüntetése, kiküszöbölése, illetve azon anyák fokozott figyelemmel kísérése, akinél fennáll egy vagy több olyan tényező, amiről korábban, nálunk vagy máshol, nagy számok alapján bebizonyosodott, hogy ha ezek jelen vannak, akkor az átlagosnál nagyobb eséllyel kell számítani arra, hogy a baba idő előtt jön a világra.



    Ennyi volt a posztban, a többit már te láttad bele. Nem kell védened a mundér becsületét, mert senki nem ejtett foltot rajta, ezt csak te próbálod belemagyarázni most már második napja.



    De azt hiszem, tök reménytelenül próbálom most már több oldalról elmagyarázni, hogy két különböző dologról beszélünk, az érzelmek és indulatok mindig makacsul ellent szoktak álln ia tényeknek és érveknek.

  • 2009.01.06 22:43:54huhhh

    Még annyit: ezek a felmérések nem azért történnek, hogy a kiváló paraméterekkel büszkélkedő országok egészségügyi miniszterei minden reggel megveregessék a saját vállukat, vagy szép oklevelet készíttessenek belőle a szobájuk falára, amit aztán minden este megsimogatnak lefekvés előtt, hanem pont azzal a céllal, hogy a mutatók különbözősége hátterében elkezdjenek azon kutakodni, hogy vajon mi az, amiben az egyik ország különbözik a másiktól, ami aztán pl. valamelyik születési mutató eltérő voltában nyilvánul meg. A következő lépés pedig, hogy lehetőleg úgy változtassák meg a háttérben kimutatott okot, hogy ettől az addig gyengébb születési mutató javuljon. Hát ezért van értelme azon "sápítozni", hogy a pohár félig üres. Hogy megtudjuk, mit kell tenni ahhoz, hogy egyszer majd tele legyen.

  • 2009.01.06 22:46:53huhhh

    Hát ezért van értelme azon "sápítozni", hogy a pohár félig üres. Hogy megtudjuk, mit kell tenni ahhoz, hogy egyszer majd tele legyen. Nem félig tele, hanem egészen tele.

  • 2009.01.06 22:47:09huhhh

    Hát ezért van értelme azon "sápítozni", hogy a pohár félig üres. Hogy megtudjuk, mit kell tenni ahhoz, hogy egyszer majd tele legyen. Nem félig tele, hanem egészen tele.

  • 2009.01.06 23:33:47másutt

    huh: re dohanyzas..... en eloszor akkor adtam fel a Karpat Medence meggyozeset, amikor cirka 5 eve a nagybatyamat nem tudtam meggyozni, hogy KAROS.

    O akkor volt kb. 60 eves. 2 egyetemet vegzett, egyebkent nagyon ertelmes, inteligens, sikeres, jomodu jogaszember. Ha tanacs kellene, nyugodtan fordulnek hozza. Nagyon nagy es jo agya van.

    De az ezredfordulon is valtig allitotta, hogy azt senki nem fogja vele elhitetni, hogy a dohanyzas karos. Mert ez egy kib*szott osszeeskuves es csalas. Statisztikamasitas. Es egyebkent is o azt csinal, amit akar.... Es az anyja is 90 eves, o is lesz meg annyi.

    Amikor rajottem, hogy egy ilyen ertelemes ember is lehet ilyen hulye... feladtam.

    Azota egyszer probalkoztam csak: Amior Vierre probalt itt meggyozni, hogy mennyire tokmindegy, hogy o dohanyzott terhesen, mert igy is 16,897 kilos 267-es apgaru gyerekei szulettek es mindenki bekaphatja, mert punktum.



    Aki nem dohanyzik, annak sokkal nagyobb esellyel lesz idore szuletett, jo sulyu, eros szivu, tiszta tudeju, asztmaval nem elo, nem allergias, termekeny, hosszu eletu gyereke.

    Es ez ajandek magaban.



    Nem, nem minden koraszules van dohanyzas miatt. Az en sajat koraszuletesem (2 honappal) pl. azert volt, mert anyamnak szemet allat fonoke volt, aki leuvoltotte, lekurvazta, ki akarta rugni. Anyam 2 napig sirt es beindult a szules.

    Ilyen is van.



    De aki 2009-ben nem hiszi el, hogy a koraszulesek NAGY RESZE elkerulheto tiszta elettel, azzal valami nagyon nagyon nagy baj van.

    En ugyanazon lapra teszem oket, mint akik a Holokausztot vagy a darwini evoluciot tagadjak. Vagy azt, hogy az oltasok jok a gyerekeknek. Vagy napfenyt lehet enni. Olyanok is vannak, sokan.

    Ugyanabban a homokban van a fejuk.

  • 2009.01.07 00:58:09horadi

    mspoppy!



    "Tudod, vagyunk egy páran koraszülők, akik qrvára unjuk ezt a 'drogos-piás-bagós-stresszes-lombikos anyáknak születik korababája' szöveget"



    A lombikos anya hogy jön egy vonalba a drogos, piás, bagós anyákkal?

    Szerinted ugyanolyan nagy szégyen, ha azt gondolják, hogy lombikos anyuka vagy, mintha azt mondanád, hogy felszívod a csíkot mindennap?



    Mellesleg én egy lombikos koraszülőt ismerek csak, de ő hármasikreket szült és ott nemigazán előzhető meg ez a dolog.

  • 2009.01.07 07:54:19huhhh

    "en eloszor akkor adtam fel a Karpat Medence meggyozeset, amikor cirka 5 eve a nagybatyamat nem tudtam meggyozni, hogy KAROS."



    Masutt, én ráadásul nem is akarom meggyőzni erről mspoppyt, noha a dohányzás tényleg okozhat koraszülést. Most is csak úgy jött szóba, hogy mspoppy adu ászként csapta az asztalra, hogy most, ebben a felmérésben nem is szerepeltek hazai dohányzási adatok. Akkor a már sokszor igazolt kapcsolat nem is létezik???



    Adva volt egy felmérés, ami nem elemzésre vállalkozott, hanem a jelenlegi helyzet feltárására. Összefüggéseket, hátteret, okokat nem kutattak, hiszen éppen azért készült, hogy a most kapott adatok birtokában elkezdjenek összefüggéseket, hátteret, okokat kutatni és levonni a tanulságokat.

    Én megírtam mindazt, ami benne volt a felmérésben, ami meg nem volt benne, azt nem írtam meg. Ismertettem a felmérést, nem pedig elemetem. Mspoppy viszont levonta a maga szubjektív következtetéseit, ami nem baj és engem különösebben nem zavar, de aztán jött, és önértékelési zavarokat, jó öreg pesszimizmust, negatív PR-t és felesleges sápítozást emlegetve felrótta, hogy milyen dolog már, hogy az adatokat nem helyeztem a koraszülöttellátás összefüggésébe, pedig az milyen kiváló. Amiben egyébként igaza van, erről már a legelején biztosítottam is. Azt viszont már napok óta nem tudja vagy nem akarja megérteni, hogy nagyon örvendetes, hogy vannak koraszülött babák (egyre többen), akiket meg tudnak menteni, és ráadásul minőségi életet tudnak élni a későbbiekben, de sajnos még mindig sokan vannak, akiket nem tudnak megmenteni, vagy ha igen, akkor valamilyen fogyatékkal kénytelenek leélni az életüket, ezért a fontosabb (nem szerintem, hanem az ezzel foglalkozók szerint) a megelőzés, hogy ne dugjuk a homokba a fejünket, tárjuk fel az okokat és változtassunk azon, amin lehet.

    Ha nagyon sarkítani akarnék, azt mondanám, hogy a helyzetet a "félig tele pohár" felől szemlélni meglehetősen önző álláspont, mert nem jelent mást, mint hogy az én gyerekemet megmentették, örüljünk neki együtt, és ne rontsuk el az ünnepet holmi csúnya tények emlegetésével, és ne törődjünk azzal, hogy másnak születnek-e később olyan babái, akiket viszont nem tudnak megmenteni. Ez persze csak felesleges sarkítás, csak azt akartam vele szemlélteni, hogy végletesen szubjektíven sarkítani én is tudnék, ha akarnék. De nem akarok.

  • 2009.01.09 01:03:20mspoppy

    horadi,



    a sztereotípiák mián kerül egy vonalba*;

    és nem, nem gondolom, hogy szégyen volna (és igencsak meglepne, ha bárki is azt gondolná);



    *az a sztereotípia ugyanis, hogy a lombikosoknak _biztosan_ korababájuk születik majd, oly annyira él a köztudatban, hogy pl. az egyik hazai babaruha cég azzal reklámozza a 44-es ruháit, hogy ~mi gondoltunk ám a lombikosokra is. [:/ :/]

    ____



    A koraszülések nagy része - az itt állítottakkal ellentétben - sajnos nem előzhető meg, mert az okok eredete a legtöbb esetben nem ismert.

    A koraszülésnek lehetnek magzati és anyai okai. A magzati okokról ritkán szól a fáma, és arról, hogy bármilyen, a terhesség során észlelt, az anyára veszélyes rendellenesség esetén a szülésznek kötelező a terhességet befejeznie, a koraszülést beindítania, adott esetben császármetszést alkalmaznia.



    Az anyai okok közül is csak az életmódbeli és szociális okokat, ezek közül is a dohányzást, az alkoholfogyasztást és újabban a drogozást, a stresszt szokás emlegetni.

    (Megjegyzem: a szociális ok nem feltétlenül a szegénységet, alacsony iskolázottságot jelenti; érdekes módon a másik véglet: a magasan képzett, jól kereső nők ugyanilyen magas arányban vannak jelen a csoportban.)



    Ha az anyának volt már koraszülése, 25-50% az esélye, hogy a következő is az lesz;

    a korábbi vetélések,

    biz. fogamzásgátló eszközök, pl. spirál használata;

    az anya alultápláltsága, alacsony testsúlya, túlzásba vitt diétája;

    s nem csak a magas életkor (40 év felett), hanem a túl fiatal életkor (16 év alatt) is;

    a méh fejlődési rendellenessége(i) [ezek közül van, ami csak a szülés UTÁN derül ki, pl. az osztott méh-üreg];

    a bakteriális/gombás/vírusos FERTŐZÉSEK (melyek gyakran burokrepedést eredményeznek);

    az anya betegségei (szívbetegség, vese-elégtelenség, stb., pszichés betegségek, pl. depresszió, súlyos stressz);

    méhlepény-problémák (elöregedés, rossz helyen tapadás, stb.);

    fokozott méhfal-feszülés (ikerterhességnél gyakoribb, vagy ha túl sok a magzatvíz);

    toxémia (preeclampsia, HELLP szindróma, stb.);

    balesetek;

    - nos, ezek mind-mind okozhatják a koraszülést.



    Számomra rejtély, hogy mégis miért ragaszkodnak egyesek mindenáron a cigis-piás-stresszes _többségről_ alkotott véleményükhöz; mi jó nekik abban, hogy ilyen tévhiteket terjesztenek? hacsak az nem, hogy belerúgjanak egyet azokba a szülőkbe, akik mindent megtettek azért, hogy érett, egészséges újszülötteket hozzanak a világra, de rajtuk kívül álló okok miatt ez mégsem sikerült. Mert hát szegényeknek nem elég a maguk baja, küzdjenek meg még azokkal az általános előítéletekkel, hogy biztos cigiztek-piáltak-belőtték magukat és szétstresszelték az agyukat...

    [ja, és nem magam miatt "kötekszem", nekem az ilyen "jóból" hál' Istennek nem sok jutott, ám a kis (korás) gittegyletünkben ezt nem sokan mondhatják el magukról]



    Tévedés azt hinni, hogy a dohányzás és a koraszülés között nincs összefüggés - ismertem olyan nőt [anyának nemigen nevezném], aki szerint "a cigi nem mérvadó" és a másfél kilós gyerekének az inkuban szabályos nikotin-elvonási tünetei voltak :( :( -, de ugyanolyan tévedés [és rosszmájúság] azt állítani, hogy a koraszülések jelentős részét a felelőtlen anyai magatartás, jelen esetben a dohányzás okozza. Annál is inkább, mert nem áll rendelkezésünkre értékelhető adat a terhességük alatt dohányzó vs. nemdohányzó nők időre ill. koraszüléseit illetően.



    Kb. olyan ez a dohányzás&koraszülés téma, mint a szolárium&bőrrák: mindenki tudja, hogy a (túlzásba vitt) napozás bőrrákot okozhat - no DE: [ellentétben a koraszülőkkel, akikkel kapcsolatban lépten-nyomon a cigit és tsait emlegetik] kinek jutna eszébe a bőrrákosoknak folyton az orruk alá dörgölni: na ja, kisanyáim, az a sok szoláriumozás... !?!?

  • 2009.01.09 01:08:25mspoppy

    horadi,



    a sztereotípiák mián kerül egy vonalba*;

    és nem, nem gondolom, hogy szégyen volna (és igencsak meglepne, ha bárki is azt gondolná);



    *az a sztereotípia ugyanis, hogy a lombikosoknak _biztosan_ korababájuk születik majd, oly annyira él a köztudatban, hogy pl. az egyik hazai babaruha cég azzal reklámozza a 44-es ruháit, hogy ~mi gondoltunk ám a lombikosokra is. [:/ :/]

    ____



    A koraszülések nagy része - az itt állítottakkal ellentétben - sajnos nem előzhető meg, mert az okok eredete a legtöbb esetben nem ismert.

    A koraszülésnek lehetnek magzati és anyai okai. A magzati okokról ritkán szól a fáma, és arról, hogy bármilyen, a terhesség során észlelt, az anyára veszélyes rendellenesség esetén a szülésznek kötelező a terhességet befejeznie, a koraszülést beindítania, adott esetben császármetszést alkalmaznia.



    Az anyai okok közül is csak az életmódbeli és szociális okokat, ezek közül is a dohányzást, az alkoholfogyasztást és újabban a drogozást, a stresszt szokás emlegetni.

    (Megjegyzem: a szociális ok nem feltétlenül a szegénységet, alacsony iskolázottságot jelenti; érdekes módon a másik véglet: a magasan képzett, jól kereső nők ugyanilyen magas arányban vannak jelen a csoportban.)



    Ha az anyának volt már koraszülése, 25-50% az esélye, hogy a következő is az lesz;

    a korábbi vetélések,

    biz. fogamzásgátló eszközök, pl. spirál használata;

    az anya alultápláltsága, alacsony testsúlya, túlzásba vitt diétája;

    s nem csak a magas életkor (40 év felett), hanem a túl fiatal életkor (16 év alatt) is;

    a méh fejlődési rendellenessége(i) [ezek közül van, ami csak a szülés UTÁN derül ki, pl. az osztott méh-üreg];

    a bakteriális/gombás/vírusos FERTŐZÉSEK (melyek gyakran burokrepedést eredményeznek);

    az anya betegségei (szívbetegség, vese-elégtelenség, stb., pszichés betegségek, pl. depresszió, súlyos stressz);

    méhlepény-problémák (elöregedés, rossz helyen tapadás, stb.);

    fokozott méhfal-feszülés (ikerterhességnél gyakoribb, vagy ha túl sok a magzatvíz);

    toxémia (preeclampsia, HELLP szindróma, stb.);

    balesetek;

    - nos, ezek mind-mind okozhatják a koraszülést.



    Számomra rejtély, hogy mégis miért ragaszkodnak egyesek mindenáron a cigis-piás-stresszes _többségről_ alkotott véleményükhöz; mi jó nekik abban, hogy ilyen tévhiteket terjesztenek? hacsak az nem, hogy belerúgjanak egyet azokba a szülőkbe, akik mindent megtettek azért, hogy érett, egészséges újszülötteket hozzanak a világra, de rajtuk kívül álló okok miatt ez mégsem sikerült. Mert hát szegényeknek nem elég a maguk baja, küzdjenek meg még azokkal az általános előítéletekkel, hogy biztos cigiztek-piáltak-belőtték magukat és szétstresszelték az agyukat...

    [ja, és nem magam miatt "kötekszem", nekem az ilyen "jóból" hál' Istennek nem sok jutott, ám a kis (korás) gittegyletünkben ezt nem sokan mondhatják el magukról]



    Tévedés azt hinni, hogy a dohányzás és a koraszülés között nincs összefüggés - ismertem olyan nőt [anyának nemigen nevezném], aki szerint "a cigi nem mérvadó" és a másfél kilós gyerekének az inkuban szabályos nikotin-elvonási tünetei voltak :( :( -, de ugyanolyan tévedés [és rosszmájúság] azt állítani, hogy a koraszülések jelentős részét a felelőtlen anyai magatartás, jelen esetben a dohányzás okozza. Annál is inkább, mert nem áll rendelkezésünkre értékelhető adat a terhességük alatt dohányzó vs. nemdohányzó nők időre ill. koraszüléseit illetően.



    Kb. olyan ez a dohányzás&koraszülés téma, mint a szolárium&bőrrák: mindenki tudja, hogy a (túlzásba vitt) napozás bőrrákot okozhat - no DE: [ellentétben a koraszülőkkel, akikkel kapcsolatban lépten-nyomon a cigit és tsait emlegetik] kinek jutna eszébe a bőrrákosoknak folyton az orruk alá dörgölni: na ja, kisanyáim, az a sok szoláriumozás... !?!?

  • 2009.01.09 01:12:02mspoppy

    horadi,



    a sztereotípiák mián kerül egy vonalba*;

    és nem, nem gondolom, hogy szégyen volna (és igencsak meglepne, ha bárki is azt gondolná);



    *az a sztereotípia ugyanis, hogy a lombikosoknak _biztosan_ korababájuk születik majd, oly annyira él a köztudatban, hogy pl. az egyik hazai babaruha cég azzal reklámozza a 44-es ruháit, hogy ~mi gondoltunk ám a lombikosokra is. [:/ :/]

    ____



    A koraszülések nagy része - az itt állítottakkal ellentétben - sajnos nem előzhető meg, mert az okok eredete a legtöbb esetben nem ismert.

    A koraszülésnek lehetnek magzati és anyai okai. A magzati okokról ritkán szól a fáma, és arról, hogy bármilyen, a terhesség során észlelt, az anyára veszélyes rendellenesség esetén a szülésznek kötelező a terhességet befejeznie, a koraszülést beindítania, adott esetben császármetszést alkalmaznia.



    Az anyai okok közül is csak az életmódbeli és szociális okokat, ezek közül is a dohányzást, az alkoholfogyasztást és újabban a drogozást, a stresszt szokás emlegetni.

    (Megjegyzem: a szociális ok nem feltétlenül a szegénységet, alacsony iskolázottságot jelenti; érdekes módon a másik véglet: a magasan képzett, jól kereső nők ugyanilyen magas arányban vannak jelen a csoportban.)



    Ha az anyának volt már koraszülése, 25-50% az esélye, hogy a következő is az lesz;

    a korábbi vetélések,

    biz. fogamzásgátló eszközök, pl. spirál használata;

    az anya alultápláltsága, alacsony testsúlya, túlzásba vitt diétája;

    s nem csak a magas életkor (40 év felett), hanem a túl fiatal életkor (16 év alatt) is;

    a méh fejlődési rendellenessége(i) [ezek közül van, ami csak a szülés UTÁN derül ki, pl. az osztott méh-üreg];

    a bakteriális/gombás/vírusos FERTŐZÉSEK (melyek gyakran burokrepedést eredményeznek);

    az anya betegségei (szívbetegség, vese-elégtelenség, stb., pszichés betegségek, pl. depresszió, súlyos stressz);

    méhlepény-problémák (elöregedés, rossz helyen tapadás, stb.);

    fokozott méhfal-feszülés (ikerterhességnél gyakoribb, vagy ha túl sok a magzatvíz);

    toxémia (preeclampsia, HELLP szindróma, stb.);

    balesetek;

    - nos, ezek mind-mind okozhatják a koraszülést.



    Számomra rejtély, hogy mégis miért ragaszkodnak egyesek mindenáron a cigis-piás-stresszes _többségről_ alkotott véleményükhöz; mi jó nekik abban, hogy ilyen tévhiteket terjesztenek? hacsak az nem, hogy belerúgjanak egyet azokba a szülőkbe, akik mindent megtettek azért, hogy érett, egészséges újszülötteket hozzanak a világra, de rajtuk kívül álló okok miatt ez mégsem sikerült. Mert hát szegényeknek nem elég a maguk baja, küzdjenek meg még azokkal az általános előítéletekkel, hogy biztos cigiztek-piáltak-belőtték magukat és szétstresszelték az agyukat...

    [ja, és nem magam miatt "kötekszem", nekem az ilyen "jóból" hál' Istennek nem sok jutott, ám a kis (korás) gittegyletünkben ezt nem sokan mondhatják el magukról]



    Tévedés azt hinni, hogy a dohányzás és a koraszülés között nincs összefüggés - ismertem olyan nőt [anyának nemigen nevezném], aki szerint "a cigi nem mérvadó" és a másfél kilós gyerekének az inkuban szabályos nikotin-elvonási tünetei voltak :( :( -, de ugyanolyan tévedés [és rosszmájúság] azt állítani, hogy a koraszülések jelentős részét a felelőtlen anyai magatartás, jelen esetben a dohányzás okozza. Annál is inkább, mert nem áll rendelkezésünkre értékelhető adat a terhességük alatt dohányzó vs. nemdohányzó nők időre ill. koraszüléseit illetően.



    Kb. olyan ez a dohányzás&koraszülés téma, mint a szolárium&bőrrák: mindenki tudja, hogy a (túlzásba vitt) napozás bőrrákot okozhat - no DE: [ellentétben a koraszülőkkel, akikkel kapcsolatban lépten-nyomon a cigit és tsait emlegetik] kinek jutna eszébe a bőrrákosoknak folyton az orruk alá dörgölni: na ja, kisanyáim, az a sok szoláriumozás... !?!?

  • 2009.01.09 07:38:28huhhh

    "Számomra rejtély, hogy mégis miért ragaszkodnak egyesek mindenáron a cigis-piás-stresszes _többségről_ alkotott véleményükhöz; mi jó nekik abban, hogy ilyen tévhiteket terjesztenek?"



    Pfff... feladom... és arra sem vagyok kíváncsi, hogy nem TUDOD vagy nem AKAROD érteni az általam leírtakat. Én ugyanis pontosan az általad most felsoroltak okokat írtan le, azzal a különbséggel, hogy nem most, hanem kb. 3 nappal ezelőtt:

    "A koraszülések SZÁMA ugyanis teljesen független a koraszülést követő ellátás minőségétől, hanem leginkább genetikai (sokszor szűrhető betegségek, pl. magas vérnyomás, szívbetegség, cukorbetegség!), ÉLETMÓDBELI (pl. dohányzás, depresszió) és SZOCIÁLIS tényezők (szociális háló, illetve annak hiánya!!!) következményei."



    A dohányzás felé pedig éppen te vitted el a szót azzal, hogy a terhesség alatti dohányzásra vonatkozó hazai adatok hiánya alapján megkérdőjelezted a koraszülésben elért második helyünk valóságalapját. Egészen addig a dohányzás is csak egy volt a lehetséges okok felsorolásában, és ezután is csak olyan összefüggésben jött elő, hogy az összefüggés attól még létezik, hogy a mostani felmérésben mi nem tudtunk konkrét számadatokkal szolgálni erre vonatkozóan.



    Azt pedig megint csak te olvastad bele, hogy bárki is azt állította volna, hogy a koraszülés mögött MINDEN esetben megelőzhető okok vannak. Az viszont igazolt és elfogadott tény, hogy a koraszülés az esetek JELENTŐS részében megelőzhető lenne megfelelő gondozással, odafigyeléssel, szociális hálóval, a betegségek kezelésével, az életmód megváltoztatásával. Feltételezem, hogy a többi európai országhoz képest e téren meglévő lemaradásunk abból adódna, hogy nálunk gyakoribbak lennének pl. a méh fejlődési rendellenességei vagy azok a koraszülések, melyek hátterében nem lehet kimutatható okot találni, ennél jóval valószínűbb, hogy szociális és életmódbeli különbségek okozzás a különbségeket.

    Nem írtam mást az elején sem, arra kérlek, hogy szép nyugodtan olvasd végig az egészet, mielőtt még jobban belelovalnád magad a kérdésbe.



    "Megjegyzem: a szociális ok nem feltétlenül a szegénységet, alacsony iskolázottságot jelenti; érdekes módon a másik véglet: a magasan képzett, jól kereső nők ugyanilyen magas arányban vannak jelen a csoportban.)"



    Mspoppyy, belindeknéd, hogy ezt hol olvastad? Érdekelne, szívesen elolvasnám.

    + volt egy olyan állításod még az elején, hogy európai összehasonlításban is kiválók vagyunk a koraszülöttellátás eredményeiben, várok egy erre vonatkozó konkrét forrást is.

  • 2009.01.09 07:39:59huhhh

    Feltételezem, hogy a többi európai országhoz képest e téren meglévő lemaradásunk abból adódna = Kétlem, hogy a többi európai országhoz képest e téren meglévő lemaradásunk abból adódna,

  • 2009.01.09 21:38:49mspoppy

    Valóban nehéz megérteni az olyan okfejtést, amelyben több tárgyi tévedés és logikai hiba is található, valamint csapong a tények és a szubjektív megítélések között.



    "a 2500 grammnál kisebb világra jött újszülöttek arányát tekintve egy kétes értékű ezüstérmet sikerült megcsípnünk, 8,3 százalékos értékkel mindössze két tizeddel lemaradva Görögország mögött. A koraszülések arányát tekintve sem sokkal jobb a helyzet, a szomszédos Ausztriában a legnagyobb a 37. terhességi hét előtt született gyerekek aránya (11,4%), aztán a németek (8,8%) következnek, rögtön utána pedig mi, magyarok (8,5%).



    "Természetesen a koraszülések ARÁNYÁT hasonlították össze, ez talán a posztból is kiderül, hiszen abszolút számokat nem lehet összehasonlítani egy felmérésben. A "koraszülések SZÁMA" kifejezést olyan összefüggésben használtam, hogy sok a koraszülés nálunk önmagában is, akkor is, ha nem hasonlítjuk magunkat senkihez. Az összes szüléshez viszonított ARÁNYT tekintve, a többi európai országhoz hasonlítva pedig még rosszabb a helyzet, csak egyetlen olyan ország van, ahol rosszabb nálunk."



    A posztban ismertetett adatok szerint Magyaroszág a 2. helyen áll a kis súllyal* született újszülöttek tekintetében (a 8,3 % itt a kis súlyú contra normál súlyú újszülöttek aránya); a koraszülötteket tekintve pedig a 3. helyen áll.

    Az első adat NEM a koraszülöttek, hanem a kis súlyú újszülöttek mutatója - ez a két vizsgált csoport ugyanis nem azonos: a kis súlyú újszülöttek csoportjába a méhen belül sorvadt ÉS/VAGY koraszülött babák tartoznak; míg a koraszülöttek a 37. terhességi hét előtt született babák, legyenek akár 2500 grammosak, vagy annál nagyobbak.



    [* a szakirodalom egyébként további különbséget tesz 'kis súlyú' [értsd: 2500 g alatti], 'igen kis súlyú' [ a perinatológia ezt a két szakterületet fogja össze], annál is inkább, mert a legtöbb esetben már a születés előtt megkezdődik a mentés, ld. in utero transzport, tüdőérlelő beadása [az anya kapja, s a placentán át jut el a babához], stb.



    Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy tud-e örülni a koraszülésnek a baba és/vagy az édesanya elvesztése helyett, vagy csak az időre születéshez viszonyított hiányra akar koncentrálni és amiatt méltatlankodni. Én az előbbek közé tartozom és azon vagyok, hogy ez a szemlélet erősödjön.



    .



    ps.: másutt olvastam, de ebben is leírják a jelenséget, amit említettem (a neten itt találtam meg):

    < www.papp-szuleszet.hu/pdf/61.pdf



    "A szociális problémák éttelmezésénél sokszor csupán anyagi nehézségekre gondolunk. A szociális munka szempontjából azonban szociális probléma alatt olyan, az emberek és környezetük között fennálló feltételeket értünk, amelyek érzelmi és/vagy gazdasági problémát okoznak. A koraszülés a társadalmi státusz két végpontján élő nőket érinti, tehát az alacsony mentális és gazdasági szinten élőket és a magasan kvalifikált értelmiségi nők körét."



  • 2009.01.09 23:11:11mspoppy

    úgy látom, túl hosszú volt az eretdeti hsz, s a szerkesző "összenyomta". megpróbálom két lépésben beilleszteni

  • 2009.01.09 23:13:21mspoppy

    Valóban nehéz megérteni az olyan okfejtést, amelyben több tárgyi tévedés és logikai hiba is található, valamint csapong a tények és a szubjektív megítélések között.



    "a 2500 grammnál kisebb világra jött újszülöttek arányát tekintve egy kétes értékű ezüstérmet sikerült megcsípnünk, 8,3 százalékos értékkel mindössze két tizeddel lemaradva Görögország mögött. A koraszülések arányát tekintve sem sokkal jobb a helyzet, a szomszédos Ausztriában a legnagyobb a 37. terhességi hét előtt született gyerekek aránya (11,4%), aztán a németek (8,8%) következnek, rögtön utána pedig mi, magyarok (8,5%).



    "Természetesen a koraszülések ARÁNYÁT hasonlították össze, ez talán a posztból is kiderül, hiszen abszolút számokat nem lehet összehasonlítani egy felmérésben. A "koraszülések SZÁMA" kifejezést olyan összefüggésben használtam, hogy sok a koraszülés nálunk önmagában is, akkor is, ha nem hasonlítjuk magunkat senkihez. Az összes szüléshez viszonított ARÁNYT tekintve, a többi európai országhoz hasonlítva pedig még rosszabb a helyzet, csak egyetlen olyan ország van, ahol rosszabb nálunk."



    A posztban ismertetett adatok szerint Magyaroszág a 2. helyen áll a kis súllyal* született újszülöttek tekintetében (a 8,3 % itt a kis súlyú contra normál súlyú újszülöttek aránya); a koraszülötteket tekintve pedig a 3. helyen áll.

    Az első adat NEM a koraszülöttek, hanem a kis súlyú újszülöttek mutatója - ez a két vizsgált csoport ugyanis nem azonos: a kis súlyú újszülöttek csoportjába a méhen belül sorvadt ÉS/VAGY koraszülött babák tartoznak; míg a koraszülöttek a 37. terhességi hét előtt született babák, legyenek akár 2500 grammosak, vagy annál nagyobbak.



    [* a szakirodalom egyébként további különbséget tesz 'kis súlyú' [értsd: 2500 g alatti], 'igen kis súlyú' [

  • 2009.01.09 23:18:05mspoppy

    I.



    Valóban nehéz megérteni az olyan okfejtést, amelyben több tárgyi tévedés és logikai hiba is található, valamint csapong a tények és a szubjektív megítélések között.



    "a 2500 grammnál kisebb világra jött újszülöttek arányát tekintve egy kétes értékű ezüstérmet sikerült megcsípnünk, 8,3 százalékos értékkel mindössze két tizeddel lemaradva Görögország mögött. A koraszülések arányát tekintve sem sokkal jobb a helyzet, a szomszédos Ausztriában a legnagyobb a 37. terhességi hét előtt született gyerekek aránya (11,4%), aztán a németek (8,8%) következnek, rögtön utána pedig mi, magyarok (8,5%).



    "Természetesen a koraszülések ARÁNYÁT hasonlították össze, ez talán a posztból is kiderül, hiszen abszolút számokat nem lehet összehasonlítani egy felmérésben. A "koraszülések SZÁMA" kifejezést olyan összefüggésben használtam, hogy sok a koraszülés nálunk önmagában is, akkor is, ha nem hasonlítjuk magunkat senkihez. Az összes szüléshez viszonított ARÁNYT tekintve, a többi európai országhoz hasonlítva pedig még rosszabb a helyzet, csak egyetlen olyan ország van, ahol rosszabb nálunk."



    A posztban ismertetett adatok szerint Magyaroszág a 2. helyen áll a kis súllyal* született újszülöttek tekintetében (a 8,3 % itt a kis súlyú contra normál súlyú újszülöttek aránya); a koraszülötteket tekintve pedig a 3. helyen áll.

    Az első adat NEM a koraszülöttek, hanem a kis súlyú újszülöttek mutatója - ez a két vizsgált csoport ugyanis nem azonos: a kis súlyú újszülöttek csoportjába a méhen belül sorvadt ÉS/VAGY koraszülött babák tartoznak; míg a koraszülöttek a 37. terhességi hét előtt született babák, legyenek akár 2500 grammosak, vagy annál nagyobbak.



    [* a szakirodalom egyébként további különbséget tesz 'kis súlyú' [értsd: 2500 g alatti], 'igen kis súlyú' [

  • 2009.01.09 23:20:20mspoppy



    [* a szakirodalom egyébként további különbséget tesz 'kis súlyú' [értsd: 2500 g alatti], 'igen kis súlyú' [

  • 2009.01.09 23:23:16mspoppy

    Amennyiben a poszt obejktív tájékoztatást kíván adni egy felmérésről, úgy tartózkodnia illenék az adatok, értékek _minősítésétől_. Ha viszont minősítve közli az adatokat, akkor a minősítés - logikusan gondolva -:

    1. a statisztikai adatok elemzésen alapul - ilyenkor azonban elvárható legalább az elemzés menetének vázolása

    2. szubjektív vélemény - ezt azonban nem kellene mint a statisztikák eredményét feltüntetni.



    A koraszülések magas száma, vagy az időre szülésekhez [+ ide számítódnak a túlhordások is] viszonyított aránya ÖNMAGÁBAN _szerintem_ nem ad okot a negatív felhangra.

    A koraszülések száma szvsz nem minősíthető pusztán az időre szülésekhez viszonyítva, legalább ilyen fontos a mortalitási mutatók egyidejű vizsgálata is. A koraszülések az időre szülésekhez képest természetesen sajnálatos események, s ha csak ez lenne a létező egyetlen viszonyítási alap, bizony nem maradna más, csak a méltatlankodás. Itt azonban szó sincs ilyesmiről, Hazánkban mindig is - na jó, ezernyolcszázvalahány óta - gyűjtötték a szülés körüli halálozási adatokat [a KSH születési statisztikája ebben a kérdésben azért nem releváns, mert csak az élveszületésekről szolgáltat adatokat]. Ezek alapján megállapítható, hogy a koraszülések számának növekedésével egyidejűleg csökken a szüléskörüli halálozások száma.

    < 2. ábra www.weborvos.hu/adat/magyarorvos/2007szept/33-35.pdf



  • 2009.01.09 23:24:12mspoppy



    Szerintem pontosan a koraszülött mentésnek**, a relatíve sok koraszülésnek köszönhető a perinatális mortalitás relatíve alacsony értéke, s mint ilyen, nem tekintendő sajnálatos történésnek - quasi örülni is lehet(ne) a túléléseknek.



    ** megjegyzem: a koraszülött mentés nem azonos a koraszülött ellátással, utógondozással; valamint a koraszülött mentés nem következménye, hanem szerves része a koraszülésnek [mint ahogy a perinatológia sem a koraszülöttekkel foglalkozó tudományterület, hanem a születéskörüli eseményekkel foglakozó tudomány, amely magába foglalja születés előtt álló, a megszülető és a már világra jött magzatot, ill. a köldökzsinór átvágását követően az _újszülöttet_. Megszületésig a magzat a szülész, a köldökzsinór elvágását követően az újszülött a neonatológus hatáskörébe tartozik >> a perinatológia ezt a két szakterületet fogja össze], annál is inkább, mert a legtöbb esetben már a születés előtt megkezdődik a mentés, ld. in utero transzport, tüdőérlelő beadása [az anya kapja, s a placentán át jut el a babához], stb.



    Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy tud-e örülni a koraszülésnek a baba és/vagy az édesanya elvesztése helyett, vagy csak az időre születéshez viszonyított hiányra akar koncentrálni és amiatt méltatlankodni. Én az előbbek közé tartozom és azon vagyok, hogy ez a szemlélet erősödjön.



  • 2009.01.09 23:25:05mspoppy



    ps.: másutt olvastam, de ebben is leírják a jelenséget, amit említettem (a neten itt találtam meg):

    < www.papp-szuleszet.hu/pdf/61.pdf



    "A szociális problémák éttelmezésénél sokszor csupán anyagi nehézségekre gondolunk. A szociális munka szempontjából azonban szociális probléma alatt olyan, az emberek és környezetük között fennálló feltételeket értünk, amelyek érzelmi és/vagy gazdasági problémát okoznak. A koraszülés a társadalmi státusz két végpontján élő nőket érinti, tehát az alacsony mentális és gazdasági szinten élőket és a magasan kvalifikált értelmiségi nők körét."

  • 2009.01.09 23:30:31mspoppy

    Kérem a moderátor, legyen szíves törölje a szétcsúszott kommentjeimet, ú.m.

    21:38:49

    23:11:11

    23:13:21



    Köszönöm!

  • 2009.01.09 23:42:04Sünfi

    Én is azt olvasom mindenhol, hogy elsősorban a dohányzás, az egészségtelen életmód, stb a koraszülés oka.



    Nos, az én gyerekem koraszülött lett. 35 hétre és 2560 gr-mal. Tökéletesen egészséges nő vok, 30 évesen szültem. Életemben egy árva cigit nem szívtam el, és rendszeresen sportoltam.

    A terhesség alatt sem váltottam életmódot, mert nem volt rá lehetőségem. És szerintem nálem itt volt a bibi!

    Nagyon-nagyon rosszul voltam, a 6. hónapban még rendszeresen hánytam. Dolgozni meg kellett és minden ebédszünetben hazamentem és gyakorlátilag beájultam az ágyba, volt, hogy apám úgy jött be összavakarni, hogy mostmár vissza kéne mennem. Volt, hogy nem tudtam hazajönni ( kocsival!!) a terhesgondozásról, mert annyi erőm nem volt, hogy elfordítsam a kulcsot. Volt, hogy megálltam a kocsival a ház előtt és a férjemnek feltűnt, hogy nem mentem be a házba. A kocsiban ájultam el.

    2 nappal szülés előtt még dolgoztam, csak sima szabin voltam, meghosszabbítottam az újévet, mert én ügyeltem karácsonykor végig.

    Rémes volt. A szülési szabadságom megkezdése után ( a kiírt időpont előtt 2 héttel akartam kivenni) akartam felkészülni agyban arra, hogy gyerekem lesz, mert addig nem volt időm rá. Plusz a szobája sem volt kész, az ágya sem volt összerakva, ruhája sem volt - gondoltam, ráérek. Aha.. Sokkolt, mikor az autóban elment a magzatvizem - épp mentem A-ból B-be ügyintézni). Fájásom nem volt, nemis lett, csináltak, pár óra múlva lett egy egyészséges, picike babám, aki nem szopott, mert gyenge volt hozzá, fulladt és a levegőt sem vette úgy, ahogy kell. Az első fél évünk nagyon kemény volt.

    Szóval, sehol egy cigi, drog, full egészséges életmód - talán csak kicsit több pihenés nem ártana egy terhes nőnek, de mutassanak nekem egy munkáltatót, amelyik tolerálja a terhességet és a gyermekes nőt:-(((

  • 2009.01.10 17:38:24huhhh

    Mspoppy, hagyjuk... Ha ítéletnapig itt beszélgetünk, akkor sem fogod megérteni, hogy két különböző dologról beszélünk. Én a probléma megelőzéséről, te pedig a kezeléséről.



    PS: "A posztban ismertetett adatok szerint Magyaroszág a 2. helyen áll a kis súllyal* született újszülöttek tekintetében (a 8,3 % itt a kis súlyú contra normál súlyú újszülöttek aránya); a koraszülötteket tekintve pedig a 3. helyen áll."



    Az egyik hozzászólásban valóban véletlenül "második"-at írtam "harmadik" helyett a koraszülések vonatkozásában, de mivel a posztot is én írtam, amiben egyértelműen külön csoportként szerepel a kis súlyú újszülöttek és a koraszülöttek csoportja, talán elhiszed, hogy a hozzászólásban egyszerű elírásról van szó, és nélküled is pontosan tudom, hogy a koraszülött és a kis súlyú újszülött nem egymás szinonimái.











  • 2009.01.29 22:30:13dodóó

    #

    2008.12.29 15:43:13 dodóó



    Láttam egy babát aki a 28.hétre született és 600 gramm volt.



    Előtte el sem tudtam képzelni ilyen kicsi babát.



    Érdekes a sors.

SZÓLJON HOZZÁ!

Kórházfigyelő

  • Budapesti kórházak
  • Vidéki kórházak

Kérdezz szakértőnktől

Dr. Gyarmati Andrea gyermekgyógyász válaszol.

Kérdezni szeretnék »

Bookline

OnGo beszámolók

Hirdetés