KOMMENTEK

• 2008.07.03 12:09:11benofalvi

  Krisz mami
  
  Megnyugodtam, mert ő a dokim:-)
  
  köszi

• 2008.07.03 12:18:13bes3

  burokrepedésed volt? mert akkor tud elfolyni és termelődni, akkor a szülész látja hogy zöld (te is látod)Ehhez nem kell az "utsó paraszt ultrahangos".
  
  
  
  Ez történt?
  
  ha csak kevés mert már rosszul van benn a baba, akkor kevés és nem "nincs". Ne túlozzunk már jó? Bár tudom hogy van akinek jól esik minél nagyobb drámát előadni.
  
  
  
  Idézz már tőlem valahonnan "utsó parasztozást " amit nem a te stílusodra válaszoltam vagy "na idefigyelj" Krisz Mama !!!!' megszólítást. Elárulom nem fogsz találni.
  
  
  
  utálom a proletár stílusodat, átvenni, bocs. De lásd már be hogy te kezdted.
  
  
  
  A kioktatást meg tartsd meg magadnak, veled ellentétben még szigorlatoztam is a tárgyból :-)
  
  
  
  röhej néha itt a színvonal.
  
  

• 2008.07.03 12:28:20Krisz mami

  bes, egyszerűen nem kell idejárni!
  
  
  
  Burokrepesztésem volt, nem jött ki semmilyen magzatvíz.
  
  A vizsgálóban is bekukkantott a dokim, megmozgatta a gyereket, nem jött ki semmi.
  
  Átmentünk UH-ra és ott is megnézték, tényleg nincsen magzatvízem.
  
  
  
  8 óra vajúdás alatt viszont csak kijött valami kevés, amikor egyszer megvizsgált a doki, az pedig meconiumos volt, innentől kezdve viszont végig a CTG-re voltam kötve.
  
  
  
  Tudod, azért ment fel az agyvizem, mert lefikáztad a véleményemet, pedig úgy érztem, hogy ide azért járunk, hogy ne csak olvassunk, de kifejthessük a véleményünket az adott témáról (persze már jól el is kanyarodtunk tőle).
  
  Bocsánatot nem fogok kérni, inkább visszafogom magam, de kérlek te is tedd ezt, és inkább olvasd el mit írsz, mielőtt rányomnál a komment küldése gombra...lehet, hogy ettől megkíméled magad és másokat, hogy megsérts.

• 2008.07.03 12:31:01AnniPanni

  Visszaolvastam a kommenteket, bes3, de nem Krisz mami kezdte a dolgot...
  
  
  
  Most már értem, miért van, hogy idehaza nem szeretik, ha dúlát, vagy egyéb, esetleg érzelmileg nem érintett, de betegjogi, és egyéb helyzetekben kompetens személyt akar vki bevinni a szülőszobába..
  
  És még valami: ha van rá mód, videózni kell! Nem csak azt a pár másodpercet, amíg vhogy kijön a gyerek (bár jól mutat, amikor egy orvos húzza, egy meg anyun tápászkodik éa nyomja..), hanem az egész folyamatot, a személyzet megnyilvánulásait, mindent. TAlán, ha lenne bizonyíték, máshogy viszonyulnának.
  
  
  
  Tereza: írigyellek, nekem erre esélyem sincs (mármint Izraelre)
  
  Sajnos idehaza az egészségügyben csak egy szám vagy, emberi méltóságod a kapuban le kell vetni..
  
  És ez nem pénzkérdés!! Szülész, szülésznő, csecsemős- elég jattolós szakma.
  
  
  
  macskosz: nagyon kemény vagy, én is az voltam, körülnéztem, tájékozódtam (nem a szomszédtól), és mégis gebasz volt. És igenis, lehessen már szidni azt, aki nem végzi tisztességesen a dolgát (mivel a poszt a szülésről szól, nem szidhatjuk a postásokat:-). Örülj, hogy Te megtaláltad a tutit, és kész. De aki nem az hadd legyen már elégedetlen! Fizetek adót, eü-t, mindent, mégis pórul jártunk, baba-mama-barát kórház ide vagy oda. Több empátiát, mert ez itt egy véleménycsere-lehetősg, nem az a cél, hogy itt is ledorogoljuk egymást (az majd a szülészeten lesz:-))

• 2008.07.03 14:47:20bes3

  AnniPanni: 07.02. 17.48.27. Krisz mamitól:
  
  
  
  "utcsó bunkó paraszt doki"
  
  
  
  íme az adjonisten :-)
  
  ha előtte tőlem bármit látsz, elég jó a szemed ...

• 2008.07.03 15:15:01Magenta

  Bes3: sajnos vannak "utcsó paraszt dokik" is.
  
  Eddig nekem egybe sikerült belefutni, az egyik legnagyobb pesti gyerekkórházban.
  
  
  
  De a tapasztalataim többsége nem ezt mutatja. Az előző nőgyógyászom tipikusan pénzre hajtó, gyorsanessünktúlaszülésen, oxitocin, kinyomjuk a gyereket, aztán tartom a markom - orvos volt. Saját kínom, hogy szültem nála két gyereket.
  
  
  
  A mostani hihhhhhhhetetlen jó fej. Magánrendelésre járok, fizetek, számla (visszaigényleg az egészségkártyámról) és múltkor kerek perec rákérdeztem, hogy mivel számoljak szülésnél. Azt mondta, eszembe se jusson, nincs elég költenivalóm, amikor gyereket várok?
  
  
  
  Naja, ilyen is van. Meg középutak is. Nemcsak nőgyógyászban, de általában pozitív tapasztalataim voltak. Szülésznőkkel nem, de csecsemősökkel eddig szerencsém volt.

• 2008.07.03 15:39:28monsterwoman1

  naggyon jó, okoska!

• 2008.07.03 16:18:11szajberpiraty

  Vierre: Bocsánat az elsőzésért, befejeztem, többet nem fordul elő.

• 2008.07.03 16:31:33Vierre_

  szajberpiraty
  
  
  
  ugyan ugyan, zavarba hozol tényleg.. nem vagyok én itt senki, csak egyszerűen nem értem, ennyi... de ha neked jól esik meg akármi *pirul* akkor írd be, én nehari. :)

• 2008.07.03 19:25:21csepke

  "Okoska
  
  (Azért az látszik, hogy miért ilyen Magyarországon a helyzet...) Az a véleményem, hogy az, aki az orvosit végezte el, semmivel sem különb a másiknál - akkor sem, ha annak csak nyolc osztálya van. Már bocsánat."
  
  De. Már bocsánat. De nyilván sokan belekötnek majd, ezért hangsúlyozom hogy ez igaz emberileg, ha az embert egy elvont fogalomnak vesszük. De álljon már meg a menet, azért azt senki nem gondolja komolyan ugye, hogy tökmindegy hogy valaki orvos-e vagy takarító? MErt pl egy orvos sokkal kevésbé felcserélhető, mint egy takarító. És ezzel most nem leszóltam senkit, egyszerűen tény. Egy orvos tud takarítani, de egy takarító nem tud gyógyítani. Azért ismerjük el a teljesítményt, mert ha nem akkor az van ami eddig is, hogy a tehetséges emberek lépnek innen. De lehet hogy félre értettelek Okoska, és nem ilyen általánosságokra gondoltál. Ha arra, hogy az orvos nem tudhatja jobban mit érez a másik, aki nem orvos, akkor persze igazad van.
  
  
  
  

• 2008.07.03 19:28:03huhhh

  Tereza, köszönöm a magyar és az izraeli helyzet összehasonlítását, de nem igazán tudok mit kezdeni vele, és azt sem igazán pontosan értem, hogy miről akarsz vele meggyőzni éppen engem.
  
  Nem lapozok vissza a hozzászólásaimban, és téged sem kérlek meg arra, hogy idézd nekem azt, hol írtam, hogy a hazai helyzetet mindennél jobbnak gondolom (máskülönben miért is érezted volna szükségét, hogy meggyőzz az ellenkezőjáről?). Egészen biztosan hiába is keresgélnél a hozzászólásaim között, már csak azért sem, mert nem így gondolom. sőt.
  
  Feltételezem, hogy az lehetett nálad a félreértés forrása, hogy egy "picit" többet magyaráztál bele a hozzászólásomba, mint ami ténylegesen benne volt. (Ne bánd különösebben, másokkal is elég gyakran előfordul errefelé az ilyesmi.)
  
  Pusztán arról van szó, hogy nem szeretem a csakfehér-csakfekete összehasonlításokat, és a kórházi fertőzések éppen azzal kapcsolatban merültek fel, hogy bizony ott is erősen hibádzik az emberi tényező, ami messziről és kívülről rózsaszínnek látszik. Ezzel kapcsolatban nem igazán vagyok meggyőzve, annál is inkább, mert egyrészt az izraeli egészségügyi helyzet eme aspektusára nem tértél ki, másrészt a hozzászólásod is éppen a csakfehér-csakfekete összehasonlítások igen szép példája volt.
  
  Nem tudom, mi a helyzet Izraelben, mert én a magyar egészségügyi rendszeren kívül az angolt ismerem. Erről pedig azt mondhatom el neked, hogy mosoly és kedvesség ott is van bőven, csak nehogy beláss egy picit a díszes (vagy sokszor nem is olyan díszes) kulisszák mögé, mert nagyon gyorsan olyan dolgokat látsz, amitől még a magyar kórházakban eltöltött hosszú évek után is égnek áll a hajam, pedig láttam már egyet s mást. Sokszor nem is értem, mitől működik még az oly gyakran példaképként és célkitűzésként állított NHS. Persze dehogynem értem, a belepumpált töméntelen pénztől. Meglehet, az izraeli egészségügyet is meg kellene tapasztalnom egy kicsit belülről is...
  
  Másrész szóba került az "orvossal vagy orvos nélkül kérdése". E tekintetben köszönöm az izraeli helyzetjelentést, mert legalább megtudhattuk belőle, hogy az izraeliek szerint is inkább vele, mint nélküle, és ők is azt gondolják jónak, ha orvos kíséri végig a terhességet, még ha a szülésnél nem is működik tevékenyen közre. A kilenc hónap alatt összegyűjtött információk birtokában valószínűleg könnyebben és biztosabban is tud dönteni abban, hogy szükség lesz-e a segítségére, mint mondjuk ott, ahol az orvos akkor látja először a nőt, amikor a szövődmény elhárításához riasztják.
  
  Hát, nagyjából ennyi volt az, ami tényleg benne volt a hozzászólásomba. A többit már te gondoltad hozzá.

• 2008.07.03 20:47:59huhhh

  hozzászólásomba = hozzászólásomban, természetesen

• 2008.07.03 22:20:45yukikoka

  Húúú, mi van itt:)
  
  nem az a baj, hogy különböző álláspontok vannak az otthonszülés vs. kórházi szülés polémiában, hanem az, hogy nem igazán tartjuk tiszteletben egymás álláspontját, továbbá hogy keverjük a szezont a fazonnal. Lehet azt állítani, hogy az otthonszülés/kórházi szülés a biztonságosabb - a statisztikák sajnos könnyen félreértelmezhetők, manipulálhatók stb., de leginkább azért, mert az otthonszülők csoportja messze-messze nem reprezentatív. Többnyire kimarad belőle a legtöbb előre látható rizikó tényezővel rendelkező kismami (ikerterhesség, toxémia, stb és értelem szerint a különböző okokból végzett összes elektív császár). Mivel utóbbiaknál gyakoribbak mind az anyai, mind a magzati/újszülöttkori szövődmények, ez rendesen megdobja sajnos a kórházi eü károsodások, halálozások számát... Ez csak egy szempont, ettől persze lehet kevésbé kockázatos egy otthonszülés, mint egy kórházi, hisz nem szorong a kismama a kórházi beavatkozások meg a "bunkó, suttyó paraszt orvosok" miatt, a kedvező pszichés állapot pedig jótékony hatással van a szülésre - persze csak amennyiben nincs olyan előre nem látható probléma, ami miatt sürgős orvosi beavatkozásra van szükség. Én mindkétszer kórházban szültem, és novemberben is ott fogok, pedig egyik sem volt beavatkozásoktól mentes fáklyás menet, és arról sem vagyok meggyőződve, hogy orvosi beavatkozás nélkül nem lett volna a gyerekeim számára is könnyebb (bár talán lassabb) és kevésbé fájdalmas szülésem... nekem azonban biztonságérzetet adott a kórház. Csak közben váltottam másik kórházra és orvosra, mert az emberséges bánásmód és pl. a korrekt tájékoztatás nekem fontos szempontok, bár nem várom el, hogy mosolyogva körbeugráljanak, már csak azért sem, mert szvsz egyáltalán nem mindegy, hogy az eü személyzet kis hazánkban nagyon alulfizetett (na persze nem a nőgyógyászokra gondolok, bár köztük is akad, aki kevés pénzért gürizik rendesen). Szóval engem, kórházra szocializált kismamit inkább otthonszülés gondolata tölt el szorongással, mint a kórházié, de nem vagyunk egyformák. Meg kéne teremteni az infrastrukturális feltételeket, hogy mindenki úgy dönthessen, ahogy neki tetszik. De hagyjuk már ki az eszmecseréből azt, hogy kinek milyen bunkó az orvosa, meg úgy általában az orvosok, nem erről kéne szólnia ennek a posztnak. És bár eddig szerencsére senki nem jött a füstölő, fehér csempe merg lila köd szöveggel, lehetőleg ez is maradjon ki az "ütős ellenérvek" sorából:))

• 2008.07.03 22:28:03míramira

  Nekem 22 órán keresztül volt 4 perces és 5 órán keresztül kétpercenként jöttek a fájások.
  
  Lehetett vízbe félhomályba aroma fürdőmegmiegymásba valyudni,aztán egyágyas szülőszoba,férjem bent volt civilben.
  
  Fizetős doki utcsó ötpercbe befutizott hogy nyomjon anyuka nagyon ügyes!!!!!
  
  Annyi erőm volt hogy kizavartam.
  
  Ügyeletben szültem,szép szülés volt,remek gárda.Voltak tirpákok is,de szerencsére megkíméltek.
  
  9/10-es apgar tesztje a kislánynak rögtön mellre tették szopizott,kettő órára hármasba hagytak minket.
  
  Aztán a gyermekágyon időre felkeltem letisztáztam magam.Mire végeztem loccccsss!
  
  Mindent elöntött a vér.Olyat méh filmbe sem láttam ami ott abba a fürdőbe volt.
  
  Kislattyogtam nővérhívót nyomiztam ,bejön ANYUUKAAA!! Tegyen rendet hozzák a gyerekét.
  
  Hát bementem zuhanyoztam nameg körbe mindent,de azt hidtem azok az utolsó perceim.
  
  Pár perc pihi után kislatyiztam a folyosóra ahol a nővér jajgat hogy hát figyeljek már nem ismerem meg a babát???
  
  Két kicsi fióka és a mobil. (no comment)
  
  Egy látogató hatalmasat kiabált hogy jajjj a baba.majdnem leejtette az egyik kicsit.
  
  azóta nem melózik ott.
  
  szopi után elvitték a kislányomat mondván hogy nagyon beteg.Na ne mondom ez a kis szopógép?
  
  Másodjára 60-80 körül evett.
  
  Elvitték kiakadtam veleakartam maradni ,mondták nem lehet.na kaptak hideget meleget mert szóltam hogy készítsék a babát,megrendeltük a koramentőt jönnek gyerekklinikán a PIC fogadja.
  
  rögtön lehetett szoptatni,másnap visszahozták.
  
  Kérdésemre hogy milyen injekciót kapott a baba,minek a csövi a buksijába nem kaptam választ.
  
  Mehettünk haza,Z.J-t postázták.
  
  Lemaradt a gyógyszeres kezelés és az is hogy intenzív ellátást igényelt a kislány.
  
  bár szerintem nem.

• 2008.07.03 22:38:12madz

  bocs, nagyon off leszek, de ambuláns a helyzet...
  
  a ded reggel 9 és du 4 között ma megállás nélkül üvöltött, ha letettem. állandóan enni akar, de a végén már visszafele is jön belőle, szóval nem hagyom mindig, aludni legfeljebb negyedórákat volt hajlnadó (ja egyhónapos), és én ma teljesen kikészültem. jelzem, ma annyit sírt mint eddig egy hónap alatt együttvéve, szóval kicsit meglepett.
  
  ötletek???

• 2008.07.03 22:52:33míramira

  Nekem nincs ötletem!
  
  Nagyon kicsi baba.Ügyeletet hívtad?
  
  Sztem tutibb mintha most mindenkire hallgatnál.
  
  Kaki pisi volt?
  
  Nincs meleg?? stb.......
  
  ezeket bizti hallanád.
  
  Nehalogasd.

• 2008.07.03 22:55:46míramira

  Az enyém is sokat sírt.
  
  de a melegfürdő víz tetszett neki ellazult.
  
  Pocak masszázs?
  
  esetleg kivinnéd levegőre???
  
  Most.
  
  Én is vittem el is pilledt a kincsem.
  
  Még mindig sír???

• 2008.07.03 22:55:54cidre

  madz, láza nincs? Megváltozott a sírása?
  
  Ha valami nem jót érzel, akkor telefonálj az ügyeletre, úgy, ahogy míramira tanácsolta.
  
  (Holnap egyébként erőteljes front lesz, remélem, csak arra reagál a kisbabád, de inkább nem diagnosztizálok így a neten keresztül)

• 2008.07.03 22:55:56cseresznye

  madz, ma nagyon szörnyű idő volt, nem csak meleg, de nyomasztó is. Ha nem kontollálom magam én is csak vinnyogtam volna.
  
  Egy ilyen picinek az evés (ivás)az egyetlen, amivel próbálkozhat, persze szegénykém, hiába.
  
  
  
  Remélem, hogy csak erről van szó, ha más nincs, szerintem ez elégséges ok.
  
  
  
  Kitartás! Remélem, hamarosan tudsz pihenni, és ez nem ismétlődik meg!

• 2008.07.03 22:57:40madz

  köszi :) most már alszik, persze a kötelezőket lezongoráztam rajta, igazából szerintem csak velem akart lenni, mert 4kor eszembe jutott a kendő, felkötöttem, akkor jó lett neki. de az meg olyan kurvára meleg hogy nem bírom. meg az volt meglepő h eddig ilyet nem csinált, tök jól elvolt. csak parázok h ha holnap is ilyen lesz
  
  

• 2008.07.03 22:58:49madz

  de jófejek vagytok, köszi

• 2008.07.03 22:59:57cidre

  Nálunk is voltak sírósabb napok az egyébként nagyon nyugodt kisbabámnál (ő a második, s én is halálra rémültem, mikor szegénykém hosszabban sírt, míg a bátyjától fel sem vettem ezt a mennyiséget), nálunk mindig valami front jött utána

• 2008.07.03 23:14:40míramira

  háát szerintem bizti lesz még ilyen napod.
  
  Sőőőt.
  
  Aludj jól pihizz a babával.
  
  holnap jelentkezz ha van időd mi a helyzet a kicsivel.

• 2008.07.03 23:20:44kicinyuszi

  Húúú,milyen parázs vita megy itt? :-)
  
  
  
  Én Bács megye megyeszékhelyén szültem mindhárom gyerkőckémet,jó voltak hiányosságok,de a szülésznők is nagyon rendesek voltak,3. babámnál kifejezetten tündéreket fogtam ki,s a dokim...Ha lehetne,imába foglalnám a nevét.Egy 50-es éveiben járó doki,nagyon alapos,saját rendelő,3D-s UH-val,abszolút nem pénzéhes,alig akarta elfogadni a pénzt,s annyira,de annyira bizalmat sugalló az egész ember,hogy komolyan öröm hozzá járni.Második gyermekemnél az egész szülés elejétől a végéig nem egész 4 óra volt(mondjuk kőkemény,3.-nál sokkal könnyebb)ott hallottam mikor a telefonban adta az utasítást szülésznőnek,ha 3 ujjnyi,szóljon.Mert közben magánrendelése volt.Megvolt 3 ujjnyi,telefon neki,csapot-papot otthagyott,elnézést,s másik időpontot kért a kismamáktól,15 perc múlva ott is volt,már szültünk is:-)Csecsemősök,szintén rendik voltak,1-2 óránként körbejárt a rooming-ben egy iszonyú aranyos védőnő,megkérdezte van-e szüksége valakinek segítségre,ha nem,továbbállt.3. babónál is jöttek,ott ritkábban,de ugye 3. gyermeknél sok újat nem tudnak mutatni:-)
  
  De az otthon szülést bizti nem vállanám be,beszéltük férjemmel anno,de áááá,biztonságosabb a kórházban,szerintem.Egy konkrét esettel hadd példálózzak.
  
  Anyu szomszédjával 2 hó különbséggel voltunk ki írva,ő előbb.Probléma mentes terhesség,40+3,reggel 6-kor indítás.Burokrepesztés,magzatvíz el,majd elönti a vér,levált a méhlepény.4-en van a szülőszoba,5-en műtők,mire a lifttel felértek,addig elaltatták,majd pikk-pakk kikapták a babát,így szerencsére semmi baj nem lett.
  
  De lehetett volna,ha ez otthon történik meg,mert nincs kórház olyn közelségben,mint a két emelet lifttel...
  
  Ennyit szerettem volna mesélni erről:-)

• 2008.07.03 23:30:06kicinyuszi

  Madz!
  
  
  
  Nekünk a középső fiunknál volt ilyen,hogy egetrengetően tudott sírni,persze egy majd újszülött a víz kivert minket,mi lehet a baj,a gyerekdoki mondta,hogy ha túl sűrűn,túl sokat eszik,nem tudja a kajcsit megemészteni,s a csöpp gyomra is kitágul a sok tej befogadásához,ezáltal mindig éhesnek érzi magát.Ő azt tanácsolta,inkább gyenge teát,vagy vizet adjunk neki,azt könnyebben feldolgozza a pocija,majd lassan növelni a két etetés közti időt.De persze ez nem biztos,hogy te babádnál is így van,csak egy ötlet volt:-)

• 2008.07.04 01:31:34bbence

  yukikoka
  
  A statisztikák összehasonlításánál nem az összes kórházi szülést nézik, hanem az otthonszüléshez hasonló, alacsony rizikójú várandósság utáni szüléseket. Egyébként érdekesség, hogy a Szülészeti Szakmai Kollégium képviselői, akik gyakran bírálják az otthonszülést, itt rendre ellentmondanak maguknak, mert egyrészt azt mondják, amit Te is, hogy nem összehasonlítható, hiszen otthon csak problémamentes várandósság után szülnek, majd bírálják a felelőtlen anyákat és Geréb doktornőt, mert mindenféle rizikós eseteket is bevállalnak.
  
  A magyar szülészetek statisztikái nem ismertek, mert vagy nem készítenek ilyet, vagy nem hajlandóak kiadni. A TASZ jogásza két éve megpróbálta megszerezni ezeket, de nem sikerült neki.
  
  A magyar otthonszülés statisztikája viszont reményeink szerint néhány hónapon belül elkészül. A sok szidás és rémtörténet után végre lesznek pontos számok, amik magukért beszélnek. Ja, ha már a rémtörténetnél tartunk, akkor jelen posztindító írás is hozzájárul ehhez. A végén említ egy kivérzett állapotban beszállított anyukát. Róla például lehet tudni, hogy nem volt kivérzett állapotban, és más baja sem volt, azon kívül persze, hogy az őt ellátó orvos hazudott a sajtónak az állapotáról.
  
  Többen említettétek a svéd példát. Ott valóban a nők 80-90 százaléka nem találkozik orvossal az egész folyamat alatt, mindent bábák csinálnak. Elhiszem a leírt borzasztó eseteket, de az akkor is tény, hogy ahol ezt a szisztémát alkalmazzák, ott meredeken javultak a statisztikák. Kevesebb sérülés, halál történt, és a beavatkozások száma is drasztikusan csökkent.
  
  Nem csak a kórházi vs. otthonszülés vitában lehet érdekes az alábbi link alatt olvasható írások, hanem néhány itt felvetett gondolatra is választ adhatnak.
  
  www.szabadonszulni.hu/sznszk.php
  
  

• 2008.07.04 01:47:39bbence

  Többen írtátok, hogy azért nem választanátok az otthonszülést, mert a kórházban közel van a műtő, orvosok. A fenti linkben található írások között van Marsden Wagner professzor levele, ami a magyar Szülészeti Szakmai Kollégium otthonszülés ellenes állásfoglalásait bírálja. Onnan idézek:
  
  „Vajon gyorsabb-e a kórházi osztályok közti betegátadás, mint az, ha az anyát otthonról szállítják kórházba? Amerikai kutatások kimutatták, hogy kórházi szülés esetén, ha a magzatot veszély fenyegeti, átlagosan 31 perc telik el a császármetszés végzésére vonatkozó döntés és maga a műtét között. Azt is kimutatták, hogy ha jó az együttműködés az otthonszülésnél eljáró személy és a legközelebbi kórház között, akkor a szállítás ideje alatt a kórházi szakemberek felkészülnek teendőikre, tehát nincs időveszteség.”
  
  

• 2008.07.04 02:22:07glad az egyetlen

  bbence
  
  
  
  Ez egy kapitális baromság, de vagy ezerszer átbeszéltük már.
  
  
  
  Egyrészt az amerikai viszonyokra épül, ami köze sincs a magyrhoz, másrészt én azért kétlem, hogy valós vészhelyzetnél tényleg 31 perc telik el, mert ez esetben gyakorlatilag nulla(!) élveszülés lenne ezen eseteknél.
  
  Szóval itt valamilyen statisztikai csúsztatás lesz.
  
  (szerintem ezt te magad se hiszed el hacsak nem akarsz nagyon hinni benne).
  
  
  
  Korábban is volt róla szó hogy adódhat olyan eset, amikor gyakorlatilag néhány perc van gyors orvosi beavatkoásra.
  
  Ezt áthidalni otthonszülésnél a legszuperebb szervezéssel se lehet.

• 2008.07.04 05:40:07kanga

  bbence, most nem azert valaszolok hogy az otthonszules ellen predikaljak; de nekem itt Amerikanban azt mondtak amikor megneztem a szuleszetet, hgoy baj eseten 5 perc alatt van kint a gyerek, amit el tudok kepzelni, tekintve, hogy a szuleszethez 2 muto tartozik, kozvetlen a szuloszobak mellett. Szoval az a 31 percet kisse nehezen hiszem el. Lehet hogy atlagot szamoltak belertve azokat az eseteket is, amikor meghozzak a dontest hogy csaszar lesz, mert a szules nem halad a megfelelo utemben, es ilyenkor tenyleg eltelhet akar egy ora is a dontes meghozatala es a mutet kozott (ezt magamrol tudom). KUlonben egyetertek, szabalyozzak, aztan mindenki maga dontse el, hogy mit kockaztat...

• 2008.07.04 07:58:31huhhh

  Bbence, én készséggel elhiszem, amit mondasz, és MW professzor tényleg azt írta, amit idéztél. De egyrészt érdekelne, hogy mitől válnak hirtelen tettrekészebbé (mondhatni gyorsabbá) az amerikai szülészek csak attól, hogy nem kórházi, hanem otthonszülés esetében kell meghozniuk a császármetszésről hozott döntést. Biztosan ennek okát is feltárták abban a tanulmányban, amire a professzor az álításait alapozta. Nem akadékoskodom, csak kérdezem, mert érdekel.
  
  
  
  "Azt is kimutatták, hogy ha jó az együttműködés az otthonszülésnél eljáró személy és a legközelebbi kórház között"
  
  Próbálok a sorok közé látni: ha ezt így külön ki kell emelni, akkor ezek szerint előfordul, hogy nem így történik. Olyankor mi van? Ezekben az esetekben is olyan kedvező az összehasonlítás? Megint nem akadékoskodni akarok, csak jó lenne, ha megmagyaráznád, mert így egy picit csúsztatás szaga van a dolognak.
  
  
  
  Én azt tapasztaltam, hogy az általam látott esetekben SOHA nem volt szükség az általad említett átlagosan 31 percre ahhoz, hogy az anya a műtőbe kerüljön. Igaz, ez nem Amerika.

• 2008.07.04 07:59:08huhhh

  álításait = állításait

• 2008.07.04 08:49:13macskosz

  AnniPanni,
  
  
  
  igen, kemény vagyok, evolúciós előny, az marad meg aki erősebb és rátermettebb a többinél. :)))
  
  Az igazság meg sokszor fájó, ezért tűnik keménynek amit írok...

• 2008.07.04 08:51:15bbence

  délután tudok csak válaszolni

• 2008.07.04 08:53:10macskosz

  tereza,
  
  
  
  én sose éltem Izraelben, ezért nem tudom,c sak gyanítom, hogy ott többen több adót fizetnek, azt nem elsíbolják, vagy ha igen ügyesebben. Feltételezem az orvos és a nővér nem heti 60-80 órákat dolgozik és nem annyi a fizujuk mint otthon, feltételezem megbecsült tagjai a társadalomnak nem olyan páriák mint Mo-n.
  
  MNár mondtam, hogy előbb valódi demokráciát kell otthon csinálni, mindenkitől beszedni az adót, a feketemunkát kiirtani és ha majd lesz elég zseton, abból lehet rendes egészségügyet csinálni. Ma Mo-n feudalizmus van, balkániak a közállapotok, hogy vártok el nyugateurópai szintű ellátást?

• 2008.07.04 09:12:49macskosz

  Arról nembeszélve hogy lehet persze szidni mindenkit, mert a focihoz meg az eü-höz mindenki ért, csak azt ne felejtsétekel, hogy otthon van rá lehetőségetek, hogy odaállítsatok magatok mellé egy orvost a szüléshez, aki ti választotok ki. Ha elvárjátok hogy szombat éjjel, karácsonyeste vagy akármikot pont ez az orvos legyen ott, az egy plusz szolgáltatás. Ha pedig pénzt adtok, akkor onnantól kezdve ez üzlet, akkor kőkeményen tudni kell, hogy miért fizetsz, ezt pedig csak úgy tudod meg, ha ismered az orvost és tudod miről tárgyalsz. Tudod, hogy hogy megy a szülés, mik lehetnek a buktatók. (itt a porontyon is volt olyan aki nem tudta hol történik pl a gátmetszés, hát így nem is lehet érdemi beszélgetést folytatni az orvossal) Ha meg nem tetszik a doki mert nemválaszol vagy köcsög, akkor lehet másikat keresni, kínálati a piac van elég nőgyógyász.
  
  Ha viszont kitekintetek a Kárpát-medencéből, akkotr az is látszik, hogy rengeteg helyen NINCS pénz orvos odaállítani minden szüléshez. NINCS pl UH se szülés előtt, nem nézik azt se hogy a nyakán van-e a köldökzsinór. Ha szerencséd van, megszülsz minden gond nélkül a szülésznőnél, nem repedsz, ha nincs szerencséd akkor gáz van és akkor jön a doki, az ügyeletes, akisokszor szülészszakorvosjelölt, nem szakorvos. Sose láttad, azt se tudod ki, doki és kész. Ő van, nincs mese, meg sírás, hogy de nekem nem tetszik,mert férfi/nő/fekete/fehér/sárga. Ez van és kész.
  
  Persze észrevenni hogy máshol máshogy van energia és időigáényes meg igényel nem kevés intelligenciát annak belátása, hogy otthon mindennehézség ellenére sokkal jobban tudjátok a magatok javára befolyásolni a történéseket. Egyszerűbb és IQ kímélőbb a porontyon szidni az orvost meg a csecsemősnővért. Nem mondom hogy mind ért hozzá és még tündibündi is, csak azt hogy a szoci éra folyományaként olyan kiváltságokban van részetek, ami a „gazdag” nyugaton/északon elképzelhetetlen. Miért? Mert qrva drága az orvos, a szülés nem betegség, ezért nem fizetnek az orvosnak, hanem megússzák az alacsonyabb fizetésű szülésznővel.
  
  Otthon meg az eü munkaerő gyakorlatilag ingyé van az államnak, megfizettetik a betegekkel.
  
  Ezt is modntam már, hogyha nem tetszik, országgyűlési képviselőnél lehet tiltakozni, ez a módja ugyanis a változások kikényszerítésének. A porontyon szitkozódással még soha nem sikerült előrébb vinni a dolgokat.
  
  
  
  

• 2008.07.04 09:42:40háromnegyed

  végigolvasva titeket, a statisztákát úgy látom, soká várhatom (ha a TASZ jogászának nem sikerült...)
  
  
  
  idealistaként egy nyilvános protokollt is szeretnék még elérhetőnek látni. ahol le van írva, hogy mikor, kinek, mi a kötelessége (otthon v. kórházban)
  
  tisztában vagyok vele, hogy szabályokkal nem lehet végigkövetni minden bonyolult eseménysort (pl extra problémás szülések), de jó lenne megismerni a hivatalos kötelességeket.

• 2008.07.04 10:17:06yukikoka

  bbence: "A statisztikák összehasonlításánál nem az összes kórházi szülést nézik, hanem az otthonszüléshez hasonló, alacsony rizikójú várandósság utáni szüléseket." - nyilván nem vagyok elég tájékozott a statisztikák vonatkozásában, nem tudom, hogyan válogatják ki a minták "elemeit", bár gyanítom, hogy azért nem teljesen illesztett a kontroll...Ami a szülészek által említett érvet illeti, én is azt írtam, hogy "többnyire" kimaradnak a problémás esetek az otthonszülők közül, és itt céloztam arra a néhány megtörtént esetre (pl. tragikus kimenetelű ikerszülés), ami miatt hörögnek a dokik.
  
  A 31 perc a műtőig...háááát...sosem gondoltam volna, hogy egy magyar kórházban nagyobb biztonságban érezhetem magunkat, mint a nagy USA-ban. Itthon ez azért kevesebb, ha gáz van, de mindegy. Jaj annak az aneszteziológusnak, akinek ennyi idő kell egy sürgősségi altatáshoz:) ilyenkor azért többnyire a bürokrácia is felgyorsul kissé, ezt a protokoll szabályozza (mármint hogy pl. placenta leválás, méhruptura stb esetén mi az eljárás, hát tuti nem kell mindeféle főmuftik engedélye a beavatkozás megkezdéséig, ha ez így volna, elég sok baba és mama érne szomorú véget)
  
  Egyébként nem tudom, lejött-e, de nem vagyok az otthonszülés véres ellenzője, csak a magam részéről inkább megyek kórházba, amúgy meg mindenki tegyen belátása szerint. De legyen szabályozva (ez alatt a szakmai megalapozottságú szigorú jogi szabályozást értem ám, mint kockafejű), és legyen meg az infrastruktúra!!! persze addig is mindenkinek joga van eldönteni, mit szeretne.
  
  
  
  Macskosz, ne húzd fel magad. Tudod, hogy itthon az orvosok és úgy általában az eü dolgozók feketeseggűek, és azok is maradnak. Én is azért írtam azt a pár sort róluk, mert nem szeretném, ha megint előkerülne az elhivatottság meg a "minekmegyorvosnakakineknemelégahavinetto90", ne mossuk már bele az otthonszülésbe. A hanyagság, a modortalanság nálam sem fér bele, de azért a "focihoz, a pszichológiához és az orvostudományhoz mindenki ért" effektusnál fogva az eü-söknek gyakran közelharcot kell vívniuk az okos(kodó) betegekkel. persze nekem is van rossz tapasztalatom kórházi személyzettel, de ez nekem nem érv a kórház ellen.

• 2008.07.04 11:06:57macskosz

  Nem húzom fel magam, ez alapjárat :))
  
  
  
  Azt nehéz megélni, hogy én itt látom, hogy miket csinálnak szülészeten, nem egy ismerősöm járt csúnyán, hogy egy példát mondjak 17 (!!!!) nappal hordta túl a gyerekét, indítotték, fájásgyengeség, vákum, nem ment, császár, gyereknek meg lett egy agyvérzése....
  
  Namost a sokat szidott magyar eüben azért nem hagyják a 17 napos túlhordást. Itt meg sír a sok laikus, hogy milyen szar otthon. Szar persze, hogy hatágyas kórtermek vannak, meg úgy általában sehol se jó betegnek lenni, de otthon, ha nagy baj van, sokkal előbb kap adekvát orvosi segítséget az ember.
  
  EZt meg a siránkozók nem tudják, amikor meg mondom nekik nem hiszik el.
  
  No, hát nem könnyű ezt elfogadnom, de ez amolyan mein kampf. :)))

• 2008.07.04 11:33:43glad az egyetlen

  Az időtényező az amiben az otthonszülés sose tud versenyre kelni a kórházival, ezt még G.Ágnes is tudomásul vette.
  
  
  
  Kérdés hogy az amcsik mit soroltak vészhelyzet kategóriába a császározásnak. Szerintem ezt is ha szülés elött másfél hónappal nyilvánvaló lesz hogy császárral kell szülni így ha átlagolsz az egyperces gyordöntés és a másfél hónappal akkor már is kijön eg yilyen hülye érték.
  
  
  
  Nekem a vészhelyzet az amikor van 5-10 perc aztán ennyi.
  
  Ilyen esetben röhely a az amcsi átlag és életszerütlen.
  
  
  
  Otthonszülésnél pedig az 5-10 perc tarthatalan.
  
  Az egy dolog hogy ennyi idő alatt beér a mentő, de ki is kell hívni, ode is kell érni, mentőbe kerülni, majd azután beérni a kórházba.
  
  Na ez nem 10 perc. :(
  
  
  
  Rühellem ezt a félre tájékozatást a pártolók részéről...

• 2008.07.04 11:42:12B-

  Én nem ellenzem se az otthonszülést, se a kórházit. Viszont a jelenlegi rendszer tök béna szerintem.
  
  
  
  Többen írják, hogy tájékozódni kell, meg kiválasztani a legjobb orvost. De megint csak arra hívnám fel a figyelmet, mint a "merjünk sikertelen magyarok lenni"-posztnál: ha van teszem azt, 10 000 kismama, és 23 jó orvos, akkor ott valaki szükségszerűen rosszul fog járni. Lehet, hogy azért, mert nincs pénze a magánrendelési díjat kicsengetni, lehet, hogy azért, mert a 23 orvos már betelt, vagy azért, mert a tuti orvosa eltöri a lábát 1 héttel a szülés előtt és egy pszichopata helyettesíti. De az is lehet, hogy szimpatikus a csávó, de a szülésnél kiderül, hogy képtelen egy döntést meghozni, vagy a szülés után 2 héttel tudod meg az újságból, hogy a szuperszimpatikus sztárorvosodnál mindenki 38 hétre szül (jéé, te is!), mert valamit babrál a méhszájjal, hogy az ügyeleti idejében induljon be a buli (pedig hogy örültél, hogy pont az ügyeleti idejében indult be a buli....).
  
  
  
  laikusok vagyunk, nem tudhatjuk 100%-ra, hogy mit kapunk a pénzünkért! És az egy röhej, hogy a laikus anyuka terhesen rohangásszon megbízható orvost keresni, mrt nem bízhat meg AKÁRMELYIK orvosban ha bemegy AKÁRMELYIK kórházba. Szerintem ez nevetséges, félelmetes, szomorú, de a legnagyobb gáz, hogy elfogadjuk, mintha normális lenne, és a szülő anyát csesszük le, ha bunkó az orvosa, hogy miért nem választott normálisat. Azért nehogy már!!!!!!!

• 2008.07.04 14:15:42yukikoka

  OFF: Macskosz, "Nem húzom fel magam, ez alapjárat :))" - én is kissé magas lángon égek, különösen, amikor érintett vagyok, csak nyugtatni próbáltalak. De nyilvánvaló, hogy nem szorulsz rá:) Nekem is fájó pontom ez a téma, különösen mert a férjem rengeteg munkája meg az utált para mellett sem vehetünk pl. kocsit, nem mehetünk nyaralni, azért meg-megcsörren a telcsi hétvégén vagy este 10-kor, hogy jajdoktorúrpirosasebemmár3napjamostmilegyen stb... Tényleg, sebészeket nem keresnek a svédek?:)))
  
  Amúgy képzeld, kiderült egy hete a 20 hetes uh-on, hogy ismét kicsajt várunk:) 3 a kislány
  
  

• 2008.07.04 14:43:00macskosz

  B-
  
  nem azt mondtam, hogy ez egy jó rendszer, ami otthon van, nem az, 100x elmondtam már, hogy tiltsák meg a parát, tartsák be a munkaidőjogszabályokat és adjanak tanult embernek való fizetést az orvosnak.
  
  Amit leírtam az egy túlélőmechanizmus a jelenlegi időre amíg nem lesz jobb. Mert ha adsz pénzt valamiért akkor azért el is vársz valamit nemdebár. Az élet ilyen,hogy csak akkor kapsz meg valamit, ha kérsz, adott esetben számonkérsz.

• 2008.07.04 14:47:41macskosz

  yukikoka,
  
  de jó!!! akkor nem lesz kérdés, hogy kivel játsszon a két nagylány hercegnőset! :))
  
  az itteni királylány épp a maciját csócsálja a brokkoliebéd után. :)
  
  
  
  nekem meg se mondták a nemét az UH-n....állítólag azért nem mert sokan addig ütik az asszonyt amíg el nem vetél, ha nem fiú...
  
  
  
  ja és 1 azaz egy UH van egész terhesség alatt.
  
  mindegy, csak eszembe jutott.
  
  
  
  ha a férjed kamarai tag, akkor kapja a magyar orvos nevű lapot, na abban van elég felhívás a keringőre...de haérdekel este megnézem az itteni kamarai honlapot is, bár most eléggé nyár van mindenki nyaral, desoselehet tudni.
  
  

• 2008.07.04 15:10:38bbence

  yokikoka
  
  Persze, lejött, hogy nem vagy ellenzője az osz-nek, pusztán a statisztikák összehasonlítását akartam pontosítani.

• 2008.07.04 15:18:56cozumel

  Na, mar megint B- fogalmazta meg nagyon jol az en velemenyem is...
  
  
  
  Biztos vagyok benne, hogy a magyar orvosok szakmailag nem jobbak/rosszabbak mint a vilag orvosai altalaban (sot, bizonyos teruleteken eppen hogy kimagasloan elen jarnak, ha jol emlekszem pl. gyermekkori specialis muteteknel).
  
  
  
  Azt is siman elkepzelem, hogy nem kevesbe empatikusak alapbol, mint barhol mashol.
  
  
  
  Tehat individualisan valoszinuleg a 80-90 szazalekukkal semmi problema.
  
  
  
  A problema ott kezdodik, hgoy belekerulnek egy iszonyu rossz rendszerbe, es a rendszer "bedaralja" oket.
  
  Az idealis mukodesi folyamat mindenkepp az lenne, hogy egy kismamanak 1 valasztott orvos kiserje vegig a terhesseget, viszont minden adat alljon rendekezesre a szulootthon/korhaz fele, ahol a kismama szulni fog (ez ugye a mai szamitogepes vilagban nem egy utopia).
  
  A korhazban lehessen barmelyik ugyeletes team-mel szulni, mert szakmailag, emberileg egyarant profik.
  
  Ehhez kellene a jo rendszer, es az, hogy a kismama bizzon abba, hogy a rendszer jo.
  
  Azert erre van szamos pelda a vilagon...

• 2008.07.04 15:23:49yukikoka

  OFF Macskosz,
  
  köszi:) Végre valaki, aki nem kezd el sajnálni a 3 lánnyal.. bár most esett le nekem, hogy tulajdonképpen titkon vágytam egy fiúra, szerintem a párom is. De mindegy, várjuk a picurt szeretettel, meg aztán nem tudom, mennyire tuti az uh-os jóslás, a két nagylánynál nem akartuk tudni, ki lakik bent, így nincs tapasztalatom. (most is csak a szülés utáni megjegyzések megelőzése végett, meg már untam az örökös kérdezősködést)
  
  Ja, a nagy már szokott hercegnőset játszani, de a kicsi "égetnivaló", gyerekorvos szerint felér 6 fiúval, nemrég monoklija volt, és most is van haematoma az arcán (ami egyébként alapjáraton gyönyörű). Azért egyik lányom sem felel meg a lányokról alkotott sztereotípiáknak, nagyon elevenek, mozgékonyak, szoktak vadulni stb, szóval nem könnyebb velük, mint a fiúkkal, fiús ismerőseim is megerősítenek ebben:)
  
  
  
  Köszi, nem akarok neked plusz elfoglaltságot, utána tudunk nézni mi is. Bár én nem szívesen mennék (párom is csak ha muszáj), mert kilátásom van esetleg egyetemi oktatói munkára egy-két éven belül, és azért az nem volna rossz. Na, még egy topic, amit szétoffoltunk, hála nekem. Igaz, érdemi hozzászólásunk is volt:)

• 2008.07.04 15:24:37cozumel

  "Nekem a vészhelyzet az amikor van 5-10 perc aztán ennyi."
  
  
  
  Glad
  
  azert probald elkepzelni, hogy ez korhazon belul is eleg necces szitu am!
  
  Az egyszeruen nem igaz, hogy egy ilyen esetnel tutibiztosezerszazalak, hogy a korhazban minden klappolni fog.
  
  
  
  Egyszeruen ott is van egy adott szamu muto, adott szamu ugyeletes doki, anesztes, mutosnover stb. Meg nagyobb korhazakban is elofordul, hogy minden muto es minden muteti team egyszerre, egyidoben foglalt, hatmeg kisebb videki korhazakban!
  
  Es ennek a szitunak a letszamleepites nem kedvez...:-(

• 2008.07.04 15:29:14glad az egyetlen

  Én nem is mondtam azt, hogyott tutira kalpolni fog minden csak az azátlag(!) 31 perc vészhelyzetben az többmint erős...egész egyszerüen életszerütlen!

• 2008.07.04 15:30:26baud

  yukikoka, a nővéremnek is három lánya van, és aki pedig ezért sajnálná, azt jó magasról lenézem. Gyönyörűek, okosak, elevenek, mi kell több? :)

• 2008.07.04 15:38:32cozumel

  Glad
  
  
  
  a 31 perc ATLAG nekem is furcsa, mert ez egy atlag. Tehat nyilvan, van amikor 5 perc alatt nyomulhatnak, de van, amikor egy oranal is tobbet kell varni. Ez igy furcsa...

• 2008.07.04 15:39:46yukikoka

  Baud,:)
  
  köszi, mi sem megyünk a Dunának, igazából a harmadik gyereket sem azért vállaltuk, hogy fiunk is legyen - férjem minimum 3 gyerekre vágyott, nálam ez a maximum létszám. Csak most tudatosult bennem, hogy jó lett volna egy fiúcska, de a hülye megjegyzések tulajdonképpen segítenek abban, hogy már csak azért is lányt akarjak harmadszorra is:))) Amúgy valószínűleg nem véletlen, talán a fiúk nem maradnak meg nekünk, van ilyen. Meg lehet véletlen is. ja, az én lányaim is álomszépek, okosak, és elevenek, mint írtam.
  
  
  
  Cozumel, "Az egyszeruen nem igaz, hogy egy ilyen esetnel tutibiztosezerszazalak, hogy a korhazban minden klappolni fog."
  
  Ezt senki sem állította. Csak annyit, hogy nagyobb esély van a szükséges beavatkozás mielőbbi elvégzésére. Lehet a kórházban is káosz, tumultus, de nem hiszem, hogy a mentőhívás-állapotstabilizálás-kórházba szállítás-felvétel időtartamát meghaladná a kórházon belül a műtőbe történő bekerülés időtartama (persze elképzelhető, de ez azért a vis maior esete, ritka)
  
  
  
  

• 2008.07.04 15:54:52baud

  yukikoka, megsúgom, hogy mikor a nővérem bejelentette, hogy megint gyereket vár (most már négyéves a "kicsi" is), akkor a két nagyobbik lány végig azon drukkolt, hogy ez is lány legyen. :)
  
  Mikor megkérdeztem, hogy de mit csinálnak, ha fiú lesz, akkor azt válaszolták, hogy "az sem baj". :)

• 2008.07.04 16:03:30Magenta

  "2008.07.04 14:43:00 macskosz
  
  B-
  
  nem azt mondtam, hogy ez egy jó rendszer, ami otthon van, nem az, 100x elmondtam már, hogy tiltsák meg a parát, tartsák be a munkaidőjogszabályokat és adjanak tanult embernek való fizetést az orvosnak."
  
  
  
  Macskosz, gondolom, ha a betegeken múlna vagy a szülő nőkön, akkor ez járható út lenne. De egy-kétszáz ember dönt erről.
  
  
  
  

• 2008.07.04 16:41:13yukikoka

  Baud, az én nagyobbik lányom is hugicát szeretne... és megkapja:-))))A kicsi meg fel sem fogja még teljesen, mi van, és nincs tisztában a nemek fogalmával, így kész tények elé áll majd novemberben:)),

• 2008.07.04 16:58:21verkaverka

  A férjem azt hiszem lányt akart eredetileg. Aki látja a fiával az ezt nagyon nehezen gondolná, nyilvánvalóan ezt a gyereket várta mindig is. :)
  
  Barátnőméknél is az volt hogy nagyon lányra készültek, ez pont addig tartott míg meg nem tudták hogy fiú lesz, onnantól boldogan fiúra készültek.
  
  Egészséges esetben szerintem mindig ez van, belefér hogy az egyikre vagy a másikra gondol a szülő hogy azt szeretne, aztán élesben mégis kiderül hogy attól boldog ami van. :)

• 2008.07.04 16:59:42baud

  A bátyám kisfia kérdezte meg tőlem háromévesen (éppen öltöztem, és még nem volt rajtam póló), hogy "te néni vagy?" :)
  
  Mondtam, hogy igen, erre ő mondta, hogy jó, s ezzel megbeszéltük. :)

• 2008.07.04 17:05:38verkaverka

  Az mondjuk szöget ütött a fejembe hogy fentebb is van egy történet ami a kórházi szülés mellett érvel, amikor sürgősségi műtét lett egy INDÍTOTT szülésből. Pont ezt állítják sokan (szakemberek) hogy a beavatkozások túl sokan vannak ÉS veszélyesek. Tehát nem az a legnagyobb baj hogy kicsit gátmetszünk, hanem a sok indítás, gyorsítás stb ami már komoly bajokat tud csinálni...

• 2008.07.04 17:19:41kanga

  Conzumel, jobb hijjan megneztem a wikipedian hogy mit ertenek a surgossegi csaszar -"emergency c-section" alatt (tudom, hgoy tudsz angolul, mert Kanadaban elsz). MInden csaszart oda soroltak, amit a szules beindulasa utan vegeztek, tehat nem csak az eletmento muteteket. Igy mar ertheto a 31 perc atlag, mert nem mindig surgos a beavatkozas. Kulonben nem vitatkozni akartam veled, csak en se tudtam volna elkepzelni hogy nagy baj esetem egy orat kellene varakozni a mutetre mar csak azert sem, mert ha mulasztanak, ugy beperelik a korhazat/orvost, hogy a gatyajuk is ramegy

• 2008.07.04 17:57:12cozumel

  Kanga
  
  
  
  igy mar ertheto!
  
  
  
  De igy nem is szukseges!, minden esetben, hogy 5 percen belul rendelkezesre alljon a muto.
  
  Viszont akkor minden C-section emergency, ha nem scheduled :-) (hogy szep legyen magyarul...)

• 2008.07.04 19:39:52yukikoka

  Verkaverka: mi elsőre és másodjára sem szerettünk volna meghatározott nemű gyereket (nem is tudtuk a nemüket a szülésig, és ez így volt jó), de úgy tűnik, most harmadjára belénk bújt a kisördög, és ez csak az uh után derült ki számunkra, magunk is meglepődtünk. Azért az kicsit érthető, ha 3 gyerekből szeretnénk mindkét nemből:) De ez nem kívánságműsor, és természetesen imádjuk mindhármat, várjuk a picur érkezését.
  
  
  
  Ami a beavatkozásokat illeti, hát szerintem is nagyon sok felesleges és veszélyes indítás van, de mivel a protokoll szerint nem lehet 1-2hétnél (ez helyenként változó) több terminustúllépést engedélyezni, inkább indítják, mint hogy helyből vágjanak (utóbbi is előfordul, na ezt végképp nem vágom, miért, hogy stílszerű legyek)

• 2008.07.04 19:56:08macskosz

  yukikoka,
  
  aki megjegyzést tesz, az irigykedik. Sárguljon be.
  
  AMi meg a többit illeti, úgyis megtalálsz, ha kell.:))

• 2008.07.04 20:24:45monsterwoman1

  yukikoka!
  
  Amikor másodszor terhes voltam, mindenki azt kérdezte: Ugye KISLÁNY lesz? Csak azért, mert volt már egy fiam. Miután közöltem, hogy megint kukacos csücsül odabent, már nem volt érdekes számukra a téma, sőt többen vigasztalni próbáltak,hogy azért ne keseredjek el nagyon:-)))!
  
  Egy idő után inkább azt mondtam, nem tudjuk mi a neme. Ne törődj senkivel! A te boldogságod, a te családod!
  
  Zárójelben mondom, soha nem tudtam magam fiús anyaként elképzelni, de miután megszülettek, rádöbbentem, nem véletlenül őket kaptam. Nem cserélnék senkivel!

• 2008.07.04 21:28:56Tjuca

  Csak két apró megjegyzés. Az otthonszülésnél ugyanazok a szülésznők/bábák lesznek jelen, akik kiérdemelték itt a "fapina" jelzőt.
  
  
  
  Itt majd mindenki sír rí, hogy milyen borzalmas volt szülni, de kérdem én, hányan beszéltek előtte az orvossal, hogy merre hány lépés, vagy szülés után hányan mondták azt, hogy ezt nem így kellett volna? Nem itt, hanem az illetékesnek...
  
  
  
  Az izraeli összehasonlítást sem nagyon veszem, mert bizonyára UFO vagyok, de konkrétan nekem itthon is izraeli tapasztalataim vannak. :-) (Margit kh. Dr. Sztanyik László, csak, hogy ne habokba beszéljünk).
  
  
  
  Már egyszer azt is írtam, hogy én ugyanúgy nem örülnék, ha éppen az ügyeletes szülésznőnél kellene külföldön végigcsinálni egy terhesgondozást meg szülést. Lehet nagyon kedves, és az is lehet, hogy már szült, de nem zárhatom ki, hogy brutális keze van, attól mert mosolyog, ez még benne van a pakliban. Voltam én olyan dokinőnél, akinél egy szimpla rákszűrésnél is erpteljesen kapaszkodtam, míg a mostani férfi orvosom úgy vizsgál, hogy nem érzem kellemetlennek.
  
  
  
  Csupa csaupa általánosítás és sztereotípia-> minden pasi görény, pláne, ha nőgyógyász, bezzeg a szülésznők, meg bábák...
  
  
  
  És nagyon furcsállom, hogy itt majd mindenkinek csak iszonyú tapasztalatai vannak, de ez gyanítom nem tükrözi a valóságot.

• 2008.07.04 21:32:09Tjuca

  Amúgy a "balkáni" magyar egészségügy legnagyobb vívmánya a szabad orvos és szülésznőválasztás szvsz.

• 2008.07.04 21:58:26verkaverka

  Az szerintem pont balkáni hogy feketén fizetek az orvosnak meg a szülésznőnek hogy bejöjjenek külön, akár a saját ügyeletük után visszafordulva a szülésemhez. Nagyon is balkáni. Márpedig a szabad orvosválasztás ebben csúcsosodik ki nálunk, ebben a tökéseleten szabálytalan rendszerben, ami miatt egy civilizált országban komoly bajba kerülnének az orvosok...

• 2008.07.04 22:00:48bbence

  Glad
  
  Marsden Wagner szülész-nőgyógyász, neonatológus professzor a WHO nők és gyermekek egészségéért felelős szekciójának volt 15 éven keresztül a vezetője. Ismerte a témában készült összes kutatást, statisztikát. Nem vagyok tekintélytisztelő típus, de egyszerűen baromságnak nevezni az állítását kicsit túl gyors reakciónak tartom. Ha ennyire sommás a véleményed, akkor a hit kérdését inkább a Te oldaladon kéne vizsgálni. A levele végén szerepel egy e-mail cím, ha arra írsz, megkapod az állításait alátámasztó forrásokat.
  
  Az amerikai és a magyar viszonyok között valóban sok különbség van. Például, hogy ott készülnek ilyen jellegű vizsgálatok, míg nálunk semmi. Ott nyilvánosak a kórházak és az orvosok statisztikái, nem bemondásra dönthet a szülő a választott orvosáról.
  
  Magyarországon két tanulmányt ismerünk, ami a beavatkozásokat vizsgálja. Az egyiket 1999-ben készítette egy szülésznő a szakdolgozatához. A budapesti szülészeteket vizsgálva, arra a megállapításra jutott, hogy a megelőző évben NEM volt olyan komplikációmentesnek (!) induló szülés, aminél négynél kevesebb beavatkozás lett volna.
  
  Egy 2003-as, pszichológus hallgatók által készített felmérés szerint a magyar szülészeteken a megelőző évben a beavatkozások száma megközelíti a 100 százalékot.
  
  Ha azok a szülésznők és orvosok, akikkel az elmúlt háromnegyed évben beszéltem, itt elmondanák azokat, amiket nekem, akkor valószínűleg a Te véleményed is változna. Persze megértem, hogy nem teszik, mert félnek.
  
  

• 2008.07.04 22:13:35wish73

  azt hittem, itt lesz a kommentem, de vagy elszállt, vagy egy másik posztba sikerült belőni.
  
  szóval, kérdezném, hogy míg arról vannak statisztikák, hogy hány otthonszülésből lesz kórházi, hány otthonszülés során lép fel komplikáció, addig arról szól-e a fáma, hogy hány kórházi szülés során lép fel olyan malőr, aminek nem kellett volna bekövetkeznie otthonszülés estén? ugye, ez az érem másik oldala. nem a kellemetlenségekre, macerákra gondolok, hanem azokra a brutál beavatkozásokra, amikor anya vagy baba tartósan, akár egész életre sérül fizikailag, mert belebuheráltak a természetes folyamatba?
  
  kérdezem ezt úgy, hogy magam részéről kórházban szültem, és sosem merülne fel, hogy itthon szüljek, de ez is hozzátartozik a tisztánlátáshoz.
  
  ja, és SZTANYIK-MARGIT KH-RULEZ

• 2008.07.04 22:18:12Tjuca

  Verkaverka!
  
  
  
  Igen, de bejön. Ha pedig nem tud, mert pl. külföldön van, átad másnak.
  
  
  
  Külföldön meg kapod az ügyeletest, ha tetszik, ha nem, ha durva ha nem, ha ismeri a kórelőzményedet (már ha van) ha nem. És már bocs, de pl. én ragaszkodom a forgorvosomhoz is, akkor pláne ragaszkodom egy olyan emberhez (kettőhöz), akik a legintimebb testrészemhez nyúl, az intimszférámba lép.
  
  
  
  Egyébként, csak hogy miről beszélek. Most kezdem a 37. hetet. Most is toxémia, előző terhességemmel is az volt, mégis spontán megszültem a lányom. (két nappal azelőtt az osztályos, már császározni akart...) Lányom előtt és mostani terhességem előtt is volt egy egy vetélésem.
  
  Ha ezeket mindig az éppen aktuális orvossal/szülésznővel csinálom végig, akkor most lehet nem tartanék itt. Én speckó igénylem azt, hogy tudjam, hogy a másik félben bízhatok, tudhatom mire számíthatok, hogy nem fog kézzel tágítani, császározni, csak mert siet, vagy nem fogja kipréselni belőlem a gyerekem, mert nem szokott ilyet tenni.
  
  
  
  Nem vágyom tantramantrára, de arra igen, hogy maximálisan nőként, emberként kezeljenek. Bármilyen furcsa én pl. feszélyezettebbb vagyok egy nő orvos/szülésznő előtt, mint egy férfi előtt, lehet csak a rossz tapasztalatok miatt, de rettegek, hogy "kivívjuk" a holland példát-> ügyeletes szülésznő és passz. Van ilyen vélemény is, gondolom hasonlóan nehéz elfogadni, mint nekem az A. F. féle "tanyán szülést".

• 2008.07.04 22:18:28wish73

  aha, a másik otthonszülősben találtam meg. mennyire értelmes dolog párhuzamosan két hasonló témát feldobni...

• 2008.07.04 22:20:56Tjuca

  Helló Wish!
  
  
  
  Te végül nem R-nél szültél? :-)

• 2008.07.04 22:22:23Tjuca

  Most is (még 5-öt kell aludni, hogy ne M. doktornál, hanem Sztanyiknál szüljek) adott a doki, és szülésznőt is fogadtam, sesem lehet tudni... :-P

• 2008.07.04 22:30:39wish73

  Tjuca, ki az az R?
  
  n több, mint 5 éve szültem a másodikat. az elsőt máshol, másnál, brrr.

• 2008.07.04 22:35:43Tjuca

  Dzsíz!
  
  
  
  Azt hittem másik Wish vagy. :-P Ő is 73-as, de neki egy kisfia van.
  
  R-> Ruzsi
  
  Ezek szerint kettes gyerek Sztanyik dokival született?

• 2008.07.04 22:42:55bbence

  Kanga
  
  Nem gondolom, hogy amiért vitatkozol velem, azért az otthonszülés ellen prédikálnál.
  
  Valószínűleg, amit neked Amerikában mutattak, az jobb volt, mint nekünk a Máv-ban, de pont ezt mondta a dokink, hogy perceken belül kikapják a babát, ha baj van. Márpedig ez nem így van feltétlenül. Erről rengeteg szüléstörténet szól itt is. Ráadásul bonyolítja a dolgot, hogy nagyon gyakran döntenek úgy az orvosok, hogy baj van, és ki kell kapni a babát, pedig nem kéne. Ahogy írod, két műtő áll rendelkezésre a szülészeten. Egy erősebb időjárási front esetén tömegesen indulhatnak be a szülések. Ha akkor pont foglalt mindkét műtő, és beesik egy harmadik eset, és az pont Te vagy, akkor a magad bőrén tapasztalhatod, hogy amit ígértek, az nem betartható.
  
  

• 2008.07.04 22:44:01wish73

  nekem két lányom van. igen, a 2.-t szültem a Sztanyiknál. amiről egy szülő nő álmodhat. főleg, hogy volt összehasonlítási alapom terhesgondozás és szülés kapcsán is.
  
  egyik bnőm szült a Ruzsinál, neki nagyon bejött. én a Béres dokinál kezdtem a 2. terhességet, de nagyon hamar rájöttem, hogy, ha nála maradok, bebukom, mint az első gyerekemnél. Sztanyik jó fej volt, hogy kórházon belül átvett.
  
  drukkolok, hogy kibírd azt az 5 napot!

• 2008.07.04 22:50:52Tjuca

  Wish!
  
  
  
  Tudod mi a fura, hogy én még nem hallottam olyat, hogy Sztanyik bárkivel durva/lekezelő lett volna.Mximum azt, hogy nem egy szószátyár, de ez így is van. 8) Véletlenül kerültem anno hozzá, de azóta is csak örülni tudok ennek.
  
  
  
  5 napot? féllábon is... :-P Bár átadott Mustafának, de még csak a 37-edik hetet kezdtem.
  
  
  
  Ruzsiról is jókat hallok. Hát nekem anno a Sztanyik Mágenheim Ruzsi trió valamelyikét ajánlották, aztán éppen egy volt osztálytársammal találkoztam, aki egyértelműen Sztanyikhoz küldött. És akkor még azt sem tudtam hol van a Margit kh. mert a SOTE-ra jártam, de igen, ahogy mondod zongorázni lehet a különbséget, főleg emberileg. A Béres név nekem mondjuk semmit sem mond.
  
  
  
  Na ha megszületik kettes versenyző ígérem hírt adok, hogy milyen volt. 8)

• 2008.07.04 23:00:18yukikoka

  Macskosz:) köszi
  
  
  
  Wish73, szerintem is megérne egy misét a kérdés... mármint hogy hány felesleges beavatkozás történik a kórházakban, és milyen eredménnyel, említettem is talán a másik otthonszülősben. De sajnos senki nem tudja megmondani, hogy pl. szülésindítás, oxytocin vagy egyéb beavatkozás nélkül is bekövetkezett volna-e ez meg az a komplikáció (nálam pl. tipikusan méhlepény gondok mindkét szülés után, meg az első után gyerkőcnél állítólagos légzésproblémák). Én is úgy gondolom, hogy otthon, háborítatlanul talán kevesebb komplikációval és fájdalommal sikerült volna szülnöm, de burokrepedés után nem mertem kockáztatni, meg amúgy sem próbálnám ki a magam részéről az otthonszülést. Szóval a kórházi gyakorlaton is volna mit változtatni, ebből a szempontból nézve megértem az otthonszülőket. csak félek, hogy én - és főleg a gyermekem - volna az a kis százalék, akivel baj történik és nem kerül időben kórházba... szóval kétesélyes a dolog.

• 2008.07.04 23:08:27wish73

  lehet, h már nincs ott a B. de ne bánd:))
  
  3 hét bőven elég, h kinyaralja magát a dokid.
  
  sok sikert, várom a beszámolót:)

• 2008.07.04 23:17:59yukikoka

  OFF: Monsterwoman (nekem nem tűnsz szörnynek:),
  
  Igazad van, de míg a második lányom születése után (mint említettem, nem tudtuk a nemét) ez még "belefért", addig 3 egynemű gyerek már sokaknál megdöbbenést vagy jobb esetben derültséget kelt. Én sem tudnám elképzelni, hogy ne ez a két rosszcsont kislányom legyen a gyerekem, de így harmadszorra talán örültem volna egy kiskukisnak is:) Kár volt megkérdezni a nemét, jobb volt úgy az első kettőnél, hogy születésükkor derült ki,és úgy tényleg nem számított, mert mire ráértem volna a családunk ivararányán gondolkodni, már a kezemben voltak:) Az uh is tévedhetett, de most már neve is van, úgyhogy maradjon inkább kislány:) Egy apától egyfélét!

• 2008.07.04 23:25:15bbence

  huhhh
  
  „De egyrészt érdekelne, hogy mitől válnak hirtelen tettrekészebbé (mondhatni gyorsabbá) az amerikai szülészek csak attól, hogy nem kórházi, hanem otthonszülés esetében kell meghozniuk a császármetszésről hozott döntést.”
  
  Nem értem a kérdést. Nem állította az idézet, hogy tettrekészebbé válnak a szülészek az otthonszülés esetén. Azt próbálja cáfolni, hogy a kórházi szülés esetén meg tudnak oldani olyan esteket, amik otthoni szüléseknél valszeg sérüléssel, vagy halállal végződnek. A statisztikai összehasonlítások ezt támasztják alá. Az elmúlt 20 évben kb 50 ilyen tanulmány készült szerte a világban. Mind erre az eredményre jutott.
  
  
  
  A másik felvetésedre azt tudom mondani, hogy a nem tudok olyan tragédiáról, ami a megkezdett otthonszülés után, a befogadó kórházi szülészet dolgozói hibájából történt volna. Olyat sokat hallottam, hogy az otthonszülés közben, biztonsági okokból beszállított családokat megalázó kifejezésekkel illeték, és az ellátásuk hanyag volt.
  
  

• 2008.07.04 23:32:07yukikoka

  Bbence, felkeltette az érdeklődésem a két magyar tanulmány, amelyeket említettél. Nekem a közel 100 % és a legalább négy beavatkozás így első hallásra kicsit soknak tűnik. Azt lehet tudni, hogy mi minősült beavatkozásnak az említett kutatásokban? Úgy értem ha ide vesszük a beöntést és borotválást (ami nem minősülhet szülészeti szempontból beavatkozásnak), akkor értem, egyébként kicsit sokallom. Persze gátmetszést nagyon sokat végeznek, a szülés utáni méhűri betapintást gyakran rutinszerűen végzik, magam is indokolatlanul soknak találom a császár sectiok számát, hogy az oxytocin és a kézzel történő tágítás (általam kétszer is megtapasztalt ) beavatkozásokat ne is említsük... Igen, sok a beavatkozás, és ezen változtatni kéne. De számomra továbbra sem az otthonszülés jelenti a megoldást, hanem a háborítatlan szülés kórházi (vagy inkább szülőotthoni, nevezzük ennek) verziója, ahol tényleg csak szükség esetén látja orvos/szike/tű a kismamit. Ehhez azonban le kéne mondani a meghatározott személynél történő szülés luxusáról, mert sok szülésindításnak, -gyorsításnak és császárnak ez az egyik indoka, mármint hogy a dokik/szülésznők érthető módon szeretnének időben hazajutni, vagy legalábbis néhány dolgot előre tervezni, és ehhez néha "bekavarnak " - ez is hozzátartozik a nagy magyar igazsághoz, meg az is, hogy ha a doki beavatkozik, akkor az a baj, ha meg nem, akkor meg az.

• 2008.07.05 01:13:24bbence

  Az alap probléma, hogy a szülész orvosok a komplikációk elhárítására szakosodtak. A normál lefolyású szülés fiziológiáját nem ismerik. A magyar szülész orvosok 2000 oldalas tankönyvéből mindössze 24 oldal foglakozik a normál lefolyású élettani szüléssel. A zömében férfiakból álló orvosi testület nem tudja, hogy mit jelent a szülő nők alapvető igényeinek a figyelembevétele. Ezt elvont, laikus, misztikus dolognak tartják.
  
  Michel Odent szülész professzor, több könyvében is ír erről. Ő az ötvenes évek elejétől praktizál, sok ezer kórházi, és sok száz otthoni szülésnél volt jelen. Van összehasonlítási alapja. Mániája a tudományos bizonyítékokra épülő orvoslás. Könyveiben minden állításához tudományos kutatásokra alapuló forrásokat jelöl meg. Magyarul a Császármetszés, és a Szeretet tudományosítása című könyvei jelentek meg. A www.szules.hu –n megtalálhatóak.
  
  Röviden és laikusan összefoglalva, azt mondja a professzor, hogy a szülő nő testének a szülés idején egy hormon koktélt kell termelnie. A hormonok kiválasztásáért az úgynevezett ősagy a felelős. Ennek hatékony működését gátolja az úgynevezett agykéreg, vagy más néven neokortex, ami a tudatos, racionális gondolkodásért felel. Tehát, ha bármilyen racionális jellegű gondolkodásra ingereljük a szülő nőt, például beszéd, erős fény, felesleges vizsgálatok, döntéshozatal, stb., akkor a szüléshez szükséges hormonok termelése leáll. Mivel a felsorolt tevékenységek közül szinte mindegyik szerepel a magyar kórházi szüléseknél, ezért nem csoda, hogy szinte mindegyiknél szükség van beavatkozás(ok)ra.
  
  Többen írták, hogy a komplikációmentes terhesség és a sima lefolyású szülés után, egyszer csak erős vérzés lépett fel, ha nincsenek jelen az orvosok, ha nem kórházban lettek volna, akkor tragédia történt volna. Kutatások bizonyították, hogy az ilyen jellegű problémák leginkább a medikalizált szemléletű kórházi szülészetekhez kapcsolódnak. Például, ha - a magyar gyakorlatnak megfelelően - siettetik a placenta születését, akkor valóban felléphet erős vérzés. Tehát, amikor kizárólag csak kórházban szült anyukák érvelnek a jelenlegi vitában a saját, vagy ismerőseik által tapasztalt esetekkel, akkor fontos tudni, hogy azok a jelenségek, amiket említenek, az otthonszülésnél nem lépnek fel.
  
  

• 2008.07.05 08:51:40huhhh

  Bbence, én pedig azt nem értem, hogy te mit nem értesz. Az ominózus idézet:
  
  
  
  "kutatások kimutatták, hogy kórházi szülés esetén, ha a magzatot veszély fenyegeti, átlagosan 31 perc telik el a császármetszés végzésére vonatkozó döntés és maga a műtét között. Azt is kimutatták, hogy ha jó az együttműködés az otthonszülésnél eljáró személy és a legközelebbi kórház között, akkor a szállítás ideje alatt a kórházi szakemberek felkészülnek teendőikre, tehát nincs időveszteség"
  
  
  
  A megfogalmazás azt sugallja, hogy van egyik oldalon a kórházi császármetszés 31 perce, a másik oldalon az otthonszülés, ahol "nincs időveszteség". Amire én azt mondom, hogy játék a szavakkal, amiből mindenképpen egy összehasonlítás jön le a laikus számára. Értem én, hogy azt akarod mondani, hogy a kórházi ÁTLAGOS 31 percbe belefér(het) otthonszülés esetén a mentőhívás-kórházbajutás-műtőbejutás triumvirátusa, de ilyen esetekben átlagértékhez viszonyítani nem igazán tisztességes. Mert a 31 perces átlag (tegyük fel, hogy tényleg ennyi, de tapasztalataim szerint ez a magyar kórházakban jóval kevesebb) sok 5-10-15 perces és sok 50-60-70 perces értékből jön össze, ezt matematikai tanulmányaid alapján, gondolom, te sem vitatod. A 31 perces és a feletti esetekben igaza lehet MW professzornak és neked is, de sajnos az ördög itt is a részteletben lakozik, hiszen nem átlagok szülnek otthon vagy kórházban, hanem egyedi esetek, hús-vér anyák. Hogyan jön ki az otthonszülés az 5-10 perces műtőbe jutással kapcsolatos összehasonlításból? És még inkább, mi történik akkor, ha ott és akkor tényleg csak 5-10 perc állt rendelkezésre a szövődmény elhárítására, nem pedig az átlagos 31 perc? Kicsit bonyolult vagyok ma reggel, de talán érthető, hogy az átlagos 31 perccel való dobálózás számomra nem több, mint játék a számokkal. Ami biztosan nem fogja megvigasztalni azt, aki 31 percen belül kórházba került ugyan, de konkrétan neki és a gyerekének csak 23 perce volt, hogy ő vagy a gyereke nagyobb károsodás nélkül megússza a dolgot.
  
  És akkor még nem is beszéltem arról, hogy szeretnék látni egy olyan összehasonlítást is, hogyan viszonyul a kórházi és otthonszülés egymáshoz a tekintetben, hogy mennyi idő alatt születik meg a császármetszésről hozott DÖNTÉS. Örülnék, ha tudnál mondani egy forrást erről, ha van egyáltalán ilyen felmérés, mert én laikusként úgy gondolom, hogy műtővel a háta mögött az orvos gyorsabban és könnyebben dönt a császármetszésről, míg otthonszülésnél többet vacillálnak rajta, mondván, hátha anélkül is megy. De ezt csak én gondolom, cáfolj meg adatokkal és tényekkel, ha nem így van. Előre szólok, hogy az "én ismerem GÁ-t, ő nem olyan..." típusú érvek nálam nem játszanak.
  
  
  
  Világossá szeretném tenni, hogy nem az otthonszülés ellen beszélek, én nem tenném, de tegye bárki, aki szerint otthon biztosnágosabb. Csak tudod, az a baj, hogy az otthonszülésre vállalkozók nagy része igazából nem otthon AKAR szülni, hanem NEM AKAR kórházban szülni (ha érzed a különbséget). Nekik pedig konkrét, objektív, csűrés-csavarás nélküli számadatokra és tényekre lenne szükségük a megalapozott döntés meghozatalához.
  
  A másik nagy bajom, hogy az otthonszülésről még mindig miért nincsenek határozott szakmai szabályok és protokollok, amihez MINDENKINEK tartania kell magát, aki ilyesmire vállalkozik. Minden egészségügyi ténykedést szakmai protokollok szabályoznak, melyeket az újabb eredmények ismeretében rendszeresen frissítenek, és akár bíróság előtt is számonkérhető az, aki ezeket megszegi. Miért pont az otthonszülés az, ahol tesz mindenki mindent belátása szerint, azért mert ő úgy tartja helyesnek vagy azért, mert már tíz éve is így csinálta vagy azért, mert százszor már bejött, miért ne jönne be százegyedszerre is? Így tényleg nem követhető nyomon, ha ne adj isten valami baj történik, hogy ki hibázott, egyáltalán hibázott-e valaki. Akkor például nem kellene azon vitatkozni, hogy magára hagyta-e a vérző otthonszülőt a bába a mentő kiérkezéséig, hogy csak a legtriviálisabbat említsem a lehetőségek sorából. Mert minden ellenőrizhető lenne, és ha mindenben betartották a szabályokat, akkor legyen szíves mindenki békén hagyni őket, ha pedig nem, akkor ellenőrizhető és szankcionálható lenne, amit tettek. Ez a GÁ-féle csapatot is védené, mégis sokszor úgy érzem, hogy csak a szavak szintjén "követelik" a szabályozást, aztán ha történik valami az ügyben, akkor megszólal a hangos kórus, hogy túlszabályozott, túlez és túlaz az otthonszülési protokoll, pedig még meg sem született.
  
  Szerintem a zavarosban halászás pont nem az otthonszülők érdekeit képviseli.
  
  
  
  Ui: Egyébként csak nekem van az a déja vu érzésem, hogy ugyanazokat az odakopizott hozzászólásokat látom tőled két posztban is, vagy csak a monitorom csal?

• 2008.07.05 10:10:11huhhh

  "Azt is kimutatták, hogy ha jó az együttműködés az otthonszülésnél eljáró személy és a legközelebbi kórház között, akkor a szállítás ideje alatt a kórházi szakemberek felkészülnek teendőikre, tehát nincs időveszteség"
  
  
  
  Bocsi, de ez megint tipikus ködösítés és kiskapukeresés. Mert mi van, ha esetleg mégsem olyan jó az együttműködés? Biztosan van ilyen még a nagy Amerikában is, ha MW professzor ezt fontosnak tartotta kiemelni. Ilyen esetekben sincs időveszteség?
  
  Mindenesetre dicséretesen diplomatikus megfogalmazás részéről, mert így legalább lehet a másikra mutogatni, ha balul sül el a dolog, hogy ki szegte meg a jó együttműködés szabályait.

• 2008.07.05 10:19:33bes3

  huhhh: ebben az is benne van hogy Amerikában a kürháziakdirekt betartanak egymásnak, a betegek kárára. :-) Ha szülészetről, 15 méterről jön az anya akkor direkt nem készülnek fel, ha a pulykafarmról 15 mérföldről, akkor felkészülnek.
  
  
  
  
  
  hogy ez meg milyen dolog..... ;-)
  
  

• 2008.07.05 11:42:55yukikoka

  Bbence, én sem tudok túllépni a 31 perces átlagon, és Kanga egy korábbi hozzászólásában meg is találtam rá a választ: "MInden csaszart oda soroltak, amit a szules beindulasa utan vegeztek, tehat nem csak az eletmento muteteket. Igy mar ertheto a 31 perc atlag," Igen, így már szerintem is érthető, így számomra nem áll meg mint az otthonszülés kevéssé kockázatos volta melletti érv.
  
  
  
  Sürgős esetben, ha kórházban vajúdik a kismami, és valamilyen, a baba és/vagy mama életét akutan fenyegető komplikáció lép fel, igenis műtőasztalra kerülnek, amilyen gyorsan csak tudnak, és nem jellemző azért, hogy éppen akkor minden műtő foglalt (bennfentestől tudom, nagy forgalmú magyar klinikán dolgozik). Ha mégis (mert azért előfordul), akkor sem valószínű, hogy a szükséghelyzet megoldása több időt venne igénybe, mint a mentőhívás-állapotstabilizálás- szállítás-felvétel-műtő eseménysor. Férjem (nem nőgyógyász, de sebészként azért volt már ilyen-olyan élménye, meg a műtéti előkészítés kérdése tekintetében is kompetens) említette, hogy elvileg van ún. kétkesztyűs császár is - tehát amikor még szabályos bemosakodásra sincs idő, két kesztyűt húznak az operatőrök - nem tudom, milyen gyakran alkalmazzák, majd megkérdezem nőgyógyi barátainkat. Ez nem riogatás, csak illusztrálni szeretném, hogy kórházi körülmények között, műtőtől 5 méterre lévő szülőszobában is felléphet olyan előre nem látható probléma, ami miatt még arra sincs idő, hogy a max. 10 perces előkészítést elvégezzék - a kórházba ilyenkor hogyan érnének be? Nem kekeckedés, azért lovagolok ennyire ezen az akut komplikáció meg kórházba kerülés témán, mert számomra ez az az érv, amely miatt nem választom az otthonszülést, pedig az otthonszülést pártolók érveinek nagy részével egyetértek. Így egyetértek a beavatkozások sokszor felesleges, sőt, káros voltával - saját bőrömön tapasztaltam. Ismerem valamelyest a neurohormonális rendszer működését, így én is tisztában vagyok a kognitív folyamatok (agykéreg működése) esetleges gátló hatásaival, ezek evolúciós biológiai jelentőséggel bírnak (pl. világosban szülni nem adaptív stratégia, persze, hogy sokaknál leáll a folyamat). Ez mind igaz, szerintem is változtatni kéne sok mindenen - így a szülész-nőgyógyászok és szülésznők képzésén, a szakmai protokollokat sem ártana felülvizsgálni stb.
  
  
  
  Egy másik témánál kifejtettem (másokkal egyetemben), hogy a császármetszések arányának növekedése nemcsak a nők ilyen irányú affinitásának és anyagi tényezőknek tudható be, hanem a dokik defenzív magatartásának (műhibaperek) és annak is, hogy ma már rutinból vágnak pl. farfekvésnél vagy ikerterhességnél (tisztelet a kivételnek), így nincs tapasztalatuk az ilyen komplikációk konzervatív kezelésében.
  
  Mindez azonban negatív tapasztalataim ellenére sem győz meg arról, hogy jobb lesz nekem itthon megszülnöm harmadik csemetémet, még akkor sem, ha tudom, hogy valószínűleg nem lenne semmi baj, és hogy a kórházban esetleg megint lesz egy-két kedves beavatkozás "jaj maga ilyen nehezen szülő alkat" stb. felkiáltással.
  
  
  
  Huhhh, "az a baj, hogy az otthonszülésre vállalkozók nagy része igazából nem otthon AKAR szülni, hanem NEM AKAR kórházban szülni (ha érzed a különbséget). Nekik pedig konkrét, objektív, csűrés-csavarás nélküli számadatokra és tényekre lenne szükségük a megalapozott döntés meghozatalához." - maximálisan egyetértünk, engem sem sok tart vissza (a műtő és szakértelem közeli voltától eltekintve) az otthoni körülmények között történő szüléstől. Ha én vagyok az az akárhány tized/század/mittoménhányad százalék, akinek baja esik (vagy ami még rosszabb, a gyerekemnek), akkor az nekem meg a családomnak 100 százalék. És ez nem demagógia.
  
  

• 2008.07.05 12:00:10bbence

  Yukikoka
  
  Nekem is soknak tűnt. A baj, hogy nincsenek hiteles adatok a témában, nem tudjuk, hogy valójában mi történik a szülészeteken. Néhány hete olvastam egy cikket, amiben nyilatkozik a békéscsabai szülészet vezetője (ők egyébként megkapták a baba-barát titulust), és azt mondta, hogy az elsőszülőknél nem mérlegelnek, hogy legyen-e gátmetszés, a többedszer szülőknél pedig eldönti az orvos. A szövegből kiderült, hogy az utóbbi esetben is általában alkalmazzák azt. Ma már kutatások eredményei bizonyítják, hogy a gátmetszés csak nagyon kivételes esetekben indokolt, illetve cáfolták azt az állítást, miszerint jobb, ha az orvos vág, mint ha reped. Pont az ellenkezője igaz. A repedések sokkal hamarabb és jobban gyógyulnak, mint a vágás. Ezen kívül a repedést meg lehet előzni az esetek nagy részében. Ezeket azért írtam le, mert érzékeltetni akartam, hogy a magyar szülészetek egy sor dologban, rutinszerűen alkalmaznak olyan eljárásokat, amelyekről évtizedek óta kiderült, hogy elavultak, esetenként veszélyesek.
  
  A beöntés és a borotválás nincs benne a tanulmányok által vizsgált beavatkozásokban. Annak megítélése viszont, hogy ezek beavatkozásoknak számítanak, vagy sem, véleményem szerint szemlélet kérdése. A háborítatlan szülés szempontjából minden olyan esemény, ami alkalmas kizökkenteni a szülő nőt abból a módosult tudatállapotból, ami a szüléshez szükséges hormonok kiválasztásához és a fájdalom elviseléséhez kell, beavatkozásnak minősül.
  
  Tagja vagyok egy kb. 300 családot összefogó szülői szervezetnek (Szülők a Szabad Szülésért Társaság), ami eredetileg az osz szabályozása miatt jött létre. Az elmúlt háromnegyed év tapasztalatai azt mutatják számunkra, hogy nem lehet külön választani az otthoni és a kórházi szülés problémáinak rendezését. A magyar szülészeti rendszert kell megváltoztatni, hogy ne legyünk Európában a harmadikak a csecsemő halálozás terén, hogy ne álljunk „élen” az anyai halálozások listáján, hogy olyan eljárásokat és műszereket, amiket a fejlett világban már szinte sehol nem alkalmaznak, mi is vigyük a múzeumba.
  
  

• 2008.07.05 12:34:47yukikoka

  Bbence
  
  A hiteles, szakmailag szűrt és megfelelő matematikai statisztikai számításokon alapuló adatokat én is hiányolom, de ezek megléte az én döntésemen nem változtatna.
  
  Ami a gátmetszést illeti, első szülésemnél nekem is volt hatalmas vágás (világ életemben sportoltam, várandósság alatt is, mégsem jött ki sehogy sem a gyerek, és ha jól rémlik, valami gebaszt sejtettek a jelenlévő dokik és szülésznők, így a vágás és hasamra gyakorolt nyomás révén bújt ki a kislányom). Kellemetlen volt fájt, stb., de a következő szülésnél, ami nem véletlenül egy másik kórházban és orvosnál zajlott (előző helyen halálra ijesztgettek kis súlyú beteg gyerekkel, nem tájékoztattak, amikor az egészséges kislányomat PIC-re vitték, csak akkor közölték, amikor kerestem stb.), szóval a következő szülésem előtt ez volt a legkisebb gondom... nem beszéltünk erről a dokival és szülésznővel, mégis automatikusan gátvédelmet alkalmaztak, ami után mégis varrni kellett kicsit, meg horzsolódtam, ez jobban fájt, mint a vágás anno. hamarabb gyógyult, de nem lehet összehasonlítani, mert itt csak pár öltés volt, anno meg sok, kívül-belül. De az, hogy a vágott seb könnyebben gyógyul, mint a repedés, sebészeti alapvetés. Ami persze nem érv a gátmetszés mellett, de engem eléggé idegesít ez a beöntés-borotválás-gátmetszés "hisztéria", csak ezért tuti nem szülnék otthon, ez maximum nekem rossz, a gyerekemnek nem. A többi beavatkozás persze más tészta, tuti, hogy az oxytocin, kézzel tágítás, 100kilós doki belekönyöklése a hasamba (55kg vagyok) nem használt a babáimnak sem... de én vállalom azt a kompromisszumot (jobb híján, az általam mégiscsak biztonságosabbnak érzett alternatívát választva), hogy elviselek ezt-azt ahhoz,hogy kórházban szülhessek. Nekem az volt a pechem, hogy mindkét esetben fájások előtt repedt a burok, elsőnél a méhszáj is tök éretlen volt, nem volt beilleszkedve a lányom, ilyenkor nem szoktak (sajnos) sokat várni az oxytocin stb előtt, és még örüljek, hogy nem császároztak rutinból a beilleszkedési zavar miatt, hanem megpróbáltuk (ez ellen már előre kézzel-lábbal tiltakoztam), így azért mégiscsak jobb volt a gyerekeimnek, ha nekem talán nem is.
  
  Én is olvastam anno Leboyert, szerintem is természetes folyamat a szülés/születés, de azt is látni kéne, hogy a dokik sok beavatkozást saját védelmük érdekében végeznek... mert ha nálam reped a burok, és ők hagynak nekem 48 órát a fájások beindulására, közben meg kapok egy felszálló fertőzést, amit a baba születése után mindkettőnknél kezelni kell, akkor persze verem majd az asztalt, hogy micsoda trehány ellátásban részesültem. Ugyanezt el lehetne mondani minden beavatkozásra, kivéve az terminus előtti szülésindításra, mert az aztán nekem is a "szívem csücske", csakúgy, mint a mindeféle mondvacsinált indokokkal végzett programozott császárok, ahol szerencsétlen gyereket 37-38 hetesen csak úgy "kikapják" anyuka hasából, aztán meg mehet a "fáj a sebem-nincs tejem sírás-rívás", de ez a dokit már nem érdekli.Hangsúlyozom, nem az indokolt császárokról beszélek, azokra igenis szükség van, és mivel a dokik sajnos nem jósok, így gyakran vágnak a biztonság kedvéért.
  
  
  
  Írtad, "nem lehet külön választani az otthoni és a kórházi szülés problémáinak rendezését. A magyar szülészeti rendszert kell megváltoztatni," - ezzel tökéletesen egyetértek, remélem, előbb-utóbb sikerül. Számomra továbbra sem az otthonszülés a megoldás, de nem vagyunk egyformák. A baba-mama halálozási statisztikák pedig megleptek, nem ismertem ezeket.
  
  Azzal nem vagyok teljesen tisztában, mely műszereket és eljárásokat szánod múzeumba, de abban tutira egyetértünk, hogy komoly szemlélet- és gyakorlatváltásra van szükség a magyar szülészetben. és örülök, hogy van olyan, akivel érdemi eszmecserét lehet folytatni, kihagyva belőle a hülyeorvosok - kórházi csempe - szülésélmény - mécses stb. kissé demagóg érvrendszert:) És remélem, hogy a lányaim már jobb körülmények között adhatnak életet az unokáimnak, ahogy én is jobb körülmények között szültem már, mint felmenőim.

• 2008.07.05 12:56:43bbence

  huhhh
  
  Ok, értem és valóban félreérthető az idézet. Kérlek, olvasd el a teljes szöveget, sőt előtte az sznszk állásfoglalást, így talán nem lesz számodra egyoldalú. Ha igen, akkor szívesen beszélgetek tovább róla.
  
  Számomra az ÁTLAG! 31 perc sem reálisnak, sem irreálisnak nem tűnik, ui. fogalmam sincs, hogy milyen módszerekkel mérték, mi számít soknak vagy kevésnek. Találgatás helyett inkább azt írom le, hogy miért hoztam ide az idézetet. Nekem az a legnagyobb problémám az otthonszülés és kórházi szülés összehasonlításánál, amikor a műtő közelségével érvelnek orvosok, hogy nem korrekt, tisztességes a tájékoztatásuk. Azt mondják, hogy az általatok is említett, hirtelen fellépő, súlyos komplikációkra megoldást jelent a műtő közelsége. „2-3 perc alatt kikapjuk a babát, ha baj van.”
  
  A tisztességes eljárás az lenne, ha a szülés előtt álló nő tudná, hogy a szülés velejárója lehet a halál, sérülés. Hogy vannak esetek, amikor sem a műtő, sem a tömérdek, jól felkészült szakember nem segíthet. Ha teljes körű tájékoztatást kapna a szakorvosától, hogy miként lehet a felkészüléssel megelőzni egy sor komplikációt.
  
  

• 2008.07.05 13:18:38verkaverka

  A kétkesztyűs császárról én is hallottam.
  
  
  
  A gátmetszést nem biztos azért hogy a beöntéssel, borotválással egy napon említeném. A gátmetszés egy műtét. Benne is volt a zárójelentésemben szépen, hogy aszongya alkalmazott műtéti beavatkozások vagy milyen címszó alatt.
  
  
  
  Meg is van a maga extra kockázata stb, nem gondolnám hogy el lehet intézni annyival hogy a gyerek kedvéért ezt (is) el kell viselni.

• 2008.07.05 14:08:10yukikoka

  Verkaverka,
  
  Tudom, hogy a gátmetszés (episiotomia) műtét, én sem értek egyet a rutinszerű alkalmazásával, mert nem hiszem, hogy a természet belekalkulálta volna a szikét, ollót a szülésbe. Nem gondolom továbbá, hogy ennyivel el lehetne intézni, csak arra céloztam, hogy jelen helyzetben többet nem tehetek, mint hogy a kellő tájékoztatás kikövetelése mellett közlöm az igényeimet (pl. nem szeretnék mindenáron gátmetszést, nem egyezek bele szülésindításba csak azért, mert az mindenkinek milyen kényelmes, nem kérek sászárt az első felmerülő nehézségnél), de egyben vállalom azt a kockázatot, hogy a kórházi szülés sajnos együtt járhat egy csomó beavatkozással. Inkább, mint annak a kockázatát, hogy az egyébként nagy valószínűséggel komplikációmentes, kórházon kívüli szülésem közben fellépő gond miatt gyermekem vagy én ne kapjunk időben segítséget. Nekem a két kockázat nem egyenértékű, mondjuk hogy meglátásom szerint a kisebbik rosszat választom. Igaz, nem kiegyenlített a mérleg két serpenyője, mert ha nem kórházban szülök, beavatkozásmentesen, akkor nagy valószínűséggel a maga ritmusában, gond nélkül megszületik a babám, ez kórházban sajnos nem mindig adott. Ugyanakkor ha mégis van valami gond, nem biztos, hogy időben segítséget kapunk, ez az ritka rizikó viszont potenciálisan fatális kimenetele miatt arra int, hogy inkább menjek be a kórházba. nem örülük, hogy ott olyan az ellátás, amilyen, és félreértések elkerülése végett nem vagyok mindig elájulva a nőgyógyászok tevékenységétől , stílusától és empátiás készségük gyakori hiányától.
  
  
  
  Tájékoztatás: Az első szülésem előtt a SOTE I.-en aláírattak velem valami általános klauzulát, amelynek pontos szövegére nem emlékszem, de az volt a lényege, hogy mindenbe beleegyezem, amit ők jónak látnak... Második szülésem előtt az Istvánban (novemberben is ott fogok) már több aláírást kértek, és tájékoztattak írásban erről-arról, pl a császármetszés indikációiról - természetesen aláírtam... nyilván borzasztó nagy felelőtlenség volt részemről. Előre tájékoztattak az oxytocin majdani bekötéséről, a fájdalomcsillapítás lehetőségéről (ezzel nem éltem), és arról, hogy mire lehet számítani (a kb. baba tényleg akkor született meg, amikorra jósolták, szerencsére egészségesen, bár rá volt tekeredve a k.zsinór). Mint említettem volt, a gátrepedés illetve horzsolások fájdalmasabbak voltak, mint anno a gátmetszés, és nem tudom, hogy miért (lehet, hogy a többedik terhesség miatt), de utána voltak problémák, amik az első szülés után nem.

• 2008.07.05 14:52:21verkaverka

  Nem szülnék otthon én sem, és a háborítatlan kórházi szülés szerintem is a legjobb megoldás lenne.
  
  Viszont nagyon szeretném tudni hogy ez az agyonháborgatott szülés mennyi fogyatékos, sérült gyereket "eredményez" például. Nem vagyok biztos benne ugyanis (azzal együtt hogy egyelőre jobbat én sem tudok mint kórházban szülni, mert engem is megrémít a hirtelen meghalhatunk eset), szóval nem vagyok biztos benne hogy az otthonszülők nagyobb rizikót vállalnak. Lehet hogy elvérezni az anyának könnyebb otthon, bár ugye állítólag otthon mégsem vérzik el több nő mert eleve sokkal sokkal ritkább a durva vérzés.... de nem tudom, hogy nem teszem-e ki pl a gyerekemet nagyobb veszélynek kórházban, nincs-e többszörös esélye hogy komoly sérült lesz. És abszolút felháborító hogy komolyan nem lehet tudni hol mi a helyzet. Nagyon szeretném tudni hogy pontosan milyen orosz rulettre fizetek be a kórházi és az otthoni szüléssel.

• 2008.07.05 20:28:54yukikoka

  Verkaverka,
  
  bennem is sok a kérdés. Szerintem is a lehetőségekhez képest háborítatlan kórházi szülés a megoldás, ebben maximálisan egyetértünk. A rizikóvállalásról annyit, hogy a feleslegesen, rutinszerűen alkalmazott orvosi beavatkozások valószínűleg sok esetben eredményeznek ilyen-olyan komplikációt, de ezeket szvsz többnyire azonnal meg is tudják oldani (remélem...) Otthonszülés esetén nincs ugye "kreált" komplikáció, de ha mégis adódik gond, akkor több a veszítenivaló, mint kórházban. Ez azonban nem vonatkozik a kórházi fertőzésekre, azok továbbra is nagy problémát jelentenek, és szövődménymentes otthonszülés esetén kiküszöbölhetők. de a többi nem.
  
  Na ez a melyik jár több vagy kevesebb rizikóval kérdés már a játékelmélet terepe.

• 2008.07.05 20:33:59verkaverka

  yukikoka, sajnos nem, a gyanúk szerint az anyai halálozások, méhelvesztések egy része pont hogy a sok beavatkozásra vezethető vissza

• 2008.07.05 20:51:38yukikoka

  Verkaverka, ezek sajnos csak gyanúk, nehéz volna bizonyítani... de magam is sejtem, hogy jobb beavatkozásmentesen szülni, a természet jól kitalálta ezt. A természetes szelekció terepére tartozó komplikációk kiküszöbölése pedig a kórházi dolgozók nemes feladata, de csak ha szükséges. Két beavatkozásokkal teli szülés után jó volna kipróbálni, milyen háborítatlanul szülni, de nem otthon.

• 2008.07.05 22:58:33huhhh

  "Ok, értem és valóban félreérthető az idézet. Kérlek, olvasd el a teljes szöveget, sőt előtte az sznszk állásfoglalást, így talán nem lesz számodra egyoldalú."
  
  
  
  Bbence, én szívesen elolvasok mindent, amitől nem lesz egyoldalú az idézeted. Mert tényleg egyoldalú. És a hozzászólásom is éppen arról szólt, hogy jó lenne, ha úgy érvelnél/érvelnétek a saját álláspontotok mellett, hogy ne kelljen még kötetnyi hivatkozást elolvasni ahhoz, hogy ne legyen egyoldalú, amit mondtok. Hogy a leendő anyukák a "nem akarok kórházban szülni"-től tényleg objektív adatok és tények birtokában jussanak el az "otthon akarok szülni"-ig. Nekem épp utóbbival vannak egyelőre igen komoly fenntartásaim, és te sem tettél hozzá sokat ezek eloszlatásához.
  
  
  
  A műtő közelségével kapcsolatos érvelésed pedig minden olyan esetben sántít, amikor a rendelkezésre álló idő a szülőszoba-műtő távolság megtételére elég, a lakás-műtő távolság megtétele viszont fizikai képtelenség, még akkor is, ha a mentő ott áll a ház előtt (pedig nem is áll). Ezek pedig nem számok, hanem gyerekek és anyák.
  
  
  
  "Számomra az ÁTLAG! 31 perc sem reálisnak, sem irreálisnak nem tűnik, ui. fogalmam sincs, hogy milyen módszerekkel mérték, mi számít soknak vagy kevésnek."
  
  
  
  Ez azért egy pillanatra sem riaszt vissza attól, hogy érvelj vele. Ha nemcsak szajkózod a bejáratott frázisokat, hanem fogalmad is lesz róla, hogyan mérték és sok vagy kevés, akkor szívesen beszélgetek tovább róla.
  
  
  
  Kérdeztem még néhány dolgot, amire nem válaszoltál, pedig érdekelt volna. Nem akarsz vagy nem tudsz nagyjából mindegy is, úgyhogy inkább hagyjuk.

• 2008.07.05 23:00:08huhhh

  "Nekem épp utóbbival vannak egyelőre igen komoly fenntartásaim, és te sem tettél hozzá sokat ezek eloszlatásához."
  
  Mármint az otthonszüléssel kapcsolatos objektív tájékoztatással, nem pedig magával az otthonszüléssel, ha esetleg nem lenne egyértelmű.
  
  

• 2008.07.06 07:51:13huhhh

  Én a legnagyobb problémát továbbra sem ott látom, hogy otthon vagy kórházban. Ezerszer leírta már ezer hozzászóló, hogy mindenki szüljön ott, ahol inkább biztonságban érzi magát. Csak az a baj, hogy vannak egy csomóan (nekem úgy tűnik, ők a nagy többség), akik egyelőre ott tartanak, hogy nem akarnak kórházban szülni, és egyelőre fogalmuk sincs arról, hogy hol érzik magukat biztonságban. Egy csomó információra van szükségük, hogy az utóbbit is felelősséggel el tudják dönteni.
  
  Ehhez viszont nem olyan információk kellenek, amiket bbence is sorozatban idecitál nekünk. Idézi pl. ezt az ominózus 31 százalékot, ami első olvasásra komoly statisztikai számadatnak tűnik, de nem derül ki, hogyan mérték, sok vagy kevés - a nagyobbik baj, hogy maga bbence sincs mindezekkel tisztában, de mondja, mert neki meg azt mondták, hogy ez jó érv az otthonszülés mellett. Vagy idézi a szülésenkénti négy felesleges beavatkozást, de nem tudjuk, hogy egyáltalán milyen beavatkozásokat soroltak ide. (Ez utóbbival kapcsolatban egyébként nekem azt tanították, hogy tudományos alapvetéseket, például egy új baktérium felfedezését vagy egy tünetegyüttes első leírását tartalmazó tudományos cikket akár 50 év múlva is lehet idézni, egy dinamikus folyamat leírásával kapcsolatban viszont elég ciki 1-2-3 évnél régebbi cikkre hivatkozni - ennyit a szülésznőhallgató 1999-es szakdolgozatáról.)
  
  El tudok képzelni egy olyan világot, ahol valaki tiszteli annyira a beszélgetőpartnereit, hogy nem vonja le helyettük a következtetéseket, és nemcsak a saját álláspontját alátámasztó információtöredékeket osztja meg velük, hanem saját előszűrése nélkül minden rendelkezésre álló információt megoszt velük, és rájuk bízza a következtetések levonását. Ezzel persze fel kell vállalni annak kockázatát is, hogy lesznek olyanok is, akik egészen más következtetéseket vonnak le ugyanazokból az információkból. Ez persze azért nem lenne baj, mert éppen ez különbözteti meg a korrekt tájékoztatást a propagandától. Az otthonszülést pártolók nekem (is) mindig korrekt tájékoztatást ígérnek, ehelyett csak propagandát és tudományoskodó okoskodást kapok. Jelentem, van agyam, képes vagyok vele gondolkodni és következteéseket levonni, ne tegye meg ezt helyettem senki más.
  
  
  
  Ja, és otthonszülési protokollt akarok, nyomonkövethetőséggel és számonkérhetőséggel!!!
  
  
  
  Hát, nagyjából ennyit gondolok erről a százszor lerágott csontról.

SZÓLJON HOZZÁ!