Gyerekpofozás helyett törj tányért!
Akinek még egy „kurva élet” és „bassza meg” sem hagyta el a száját, de legalábbis nem suttogták el a kis agysejtjei, amikor a gyerek egész nap nyígott, földhöz verte magát huszadszor is ok nélkül a boltban, és már három hónapja nem aludt, az vagy hazudik, vagy svéd, vagy blazírtabb, mint Havas Henrik reggeli fikázás közben.
Nem lehet letagadni, a gyereknevelés és –szórakoztatás rengeteg feszültséggel jár. Ezt a feszültséget pedig valahogy le kell vezetni. Nézzük csak, milyen módszereink vannak erre!
1. Verekedés: sajnos az egyik leggyakoribb. Tévedés ne essék, a pofonokat a gyerek kapja. Mivel elég rosszul hangzik, ezért vagy őszintén furdal a lélek után, és semmivel sem érezzük jobban magunkat, vagy bemagyarázunk valami avíttas nevelős szöveget, amiben nagy valószínűséggel szerepel a makarenkói szó. A megrázás és társai csak egy hajszállal jobbak, vagy annyival sem, főleg kicsi babáknál pedig, bár nem úgy tűnik, de nagyon veszélyesek! Ha nem tudunk ellenállni annak, hogy így vezessük le a feszkót, akkor kérjünk segítséget szakembertől, nekünk és a gyereknek is sokkal jobb lesz. Addig is, ha ránk tör a verekedhetnék, inkább menjünk ki a szobából, ha pedig módunkban áll, passzoljuk le a gyereket.
2. Üvöltözés: a leginkább bevett módszer. Könnyen rá lehet fogni, hogy nevelünk, sőt mi több, magyarázunk, mert a büdös kölke másképp nem ért a szóból. Valószínűleg így még kevésbé, hiszen csak rémülten néz. Hogy mennyire csak magunknak szól a műsor, azt azon is le lehet mérni, hogy nem szoktunk közben a gyerek szemébe nézni, szemben a valós kommunikációval. Ha ugyanis belenéznénk azokba a halálra rémült szemekbe, amikben ilyenkor egy őrült szülő tükröződik, nagyon elszégyellnénk magunkat.
4. Szekrény-szétverés: a nagy klasszikus, még Hrabal is megírta a Sörgyári capriccio-ban. Apa baltával, fűrésszel és egyebekkel nekiesik a kiszemelt bútordarabnak, amikor Mariska sokadszor ugrik bele a szökőkútba és próbál megfulladni. A végén jöhet a tisztítótűz. Manapság kezd kimenni a divatból.
5. Tányércsapkodás: létezik szociodráma edénytörés nélkül? Aligha. Elég ijesztő összetörni a teljes tányérkészletet, viszont nagyon élvezetes. Vigyázzunk, nehogy megvágjuk a kezünket a cseréppel, nagyon mély sebet tud okozni. A gyerek jelenlétében nem ajánlott, mert megijedhet és el is találhatjuk. Bár ha együtt csináljuk, élvezni fogja, kérdés, nem próbálja-e meg a távollétünkben egyedül is. Külön bónusz, hogy a végén vehetünk menő új cuccokat.
6. Séta: ha nagyon kivagyunk, akkor menjünk egyszerűen ki a levegőre. Ha még babakocsis a gyerek, futhatunk is vele. Ha kimozdulunk a zárt térből, más perspektívába kerülnek a problémáink. Egy játszótéren valószínűleg mindkettőnk figyelmét más dolgok kötik le, mint otthoni konfliktusaink.
7. Éneklés: mindegy, hogy mit. Általában a gyerekek is lenyugszanak tőle, mi meg, akár egy mantrától, ellazulunk a dallam és szöveg ismétlődésétől, nem tudjuk feszíteni magunkat közben. A versmondás is megfelel, olyankor még a szöveg felidézése is leköti a szürkeállományt, nem jut időnk a konfliktuson pörögni.
8. Veszekedő játékmaci: vele üvölthetünk, földhöz csaphatjuk, elmondhatjuk, hogy mennyire utáljuk, ahogy viselkedik. Mindig ugyanolyan engedelmes gombszemekkel fog nézni ránk.
9. Hangos, élvezetes káromkodás: hadd ne cifrázzam. Lehetőleg külön szobában tegyük, különben amint megtanul beszélni a gyerek, a játszótéri feszültséget hangos kurvaanyázással fogja levezetni, mi meg foghatjuk az esetet a bölcsire.
És ti? Ti milyen tuti módszert tudtok a feszültség levezetésére?- Címkék:
- anya,
- feszültség,
- életmód
KOMMENTEK
2007.11.30 12:52:40énisénis
Leona, a férfiakat pont annyira kell sajnálni, mint a nőket! Én néha egészen el tudok képedni azon, hogy ugyanazt a helyzetet az én okos, tényleg helyes és segítőkész párom mennyire másképp bírja megélni, mint mondjuk én. Néha egészen komolyan látom rajta, hogy igazi szemétségnek éli meg, hogy egy ugyanolyan nehéz nap után, mint az enyém volt, nem gondolom, hogy bizony neki jár az, hogy én szendvicset készítsek neki, amit a TV vagy a gép előtt megehet! Mondjuk szegény, velem mellényúlt!
2007.11.30 12:56:14Hicudzsi
Leona... nem is kell visszaolvasnom. Ez annyira tipikus probléma...
Szerintem ez a leggyakoribb dolog ezt sokszor látom a környezetemben, gyönyörűen összefoglaltad:
"És mert sokszor félek rábízni a gyerekeket ilyenek miatt.
És mert totál ki vagyok merülve attól, hogy nem merem rábízni őket.
És mert totál ki vagyok akadva attól, hogy nekem csak kötelességeim maradtak, jogaim nem."
Szövetszöcske!
Az én férjem tényleg egy álom, de mikor megyek melózni és ő marad itthon a gyerekekkel, már az első teaszünetemnél (2 óra távollét után) kicsit ideges... pedig tényleg keményen próbálkozik. A segítségkérés meg tényleg nem tűnik kőhajigálásnak...
Namostmár tényleg húzok mert így nem lesz ebéd.
Szép napot nektek és el a fejjel! :)
2007.11.30 12:56:38napos oldal
szegényeknek alig jut szeksz
2007.11.30 13:01:53énisénis
Ja és azt is tapasztalom a környezetemben, hogy a pasik sokszor úgy élik meg a gyerekkel othhon levést, mitha az olyan lenne, mint nekik a hétvége! "...de hét itthon voltál egész nap!" Erre mondta egy barátnőm, hogy őneki most az a munkája, hogy a gyerekkel legyen! Arra kapja a fizetését gyed formájéban, hogy gondozza, nevelgesse a gyereket. Nem azért, hogy apának mindig legyen vasalt ingje és ragyogjon a klotyó :)
2007.11.30 13:02:41verkaverka
Az en ferjem teljesen reszt vesz. Mondjuk en konkretan kb 5 evvel a gyerek elott inditottam az alkudozast, tudod szivem 168 ora van egy heten, abbol te negyvenet dolgozol, a tobbit felezzuk jeligere. Eloszor fennakadt a szeme neki is, de okos, logikus ember, hamar belatta hogy ezzel nincs mit tenni ez igy jogos.
2007.11.30 13:05:07verkaverka
A dologhoz persze hozzatartozik hogy a gyakorlatban azert nehezen razodott bele, de hat valljuk be oszinten en is. Ki az aki egyik naprol a masikra megugorja szo nelkul hogy soha tobbet nem alhat, soha tobbet nem o donti el mikor mi tortenik hadd ne ragozzam stb. De ha nem is egyik naprol a masikra de megugrotta.
2007.11.30 13:08:16énisénis
vakerka, nálunk is kb így megy! Elvben érti is, és egyet is ért! Sőt takker nénink is azért van, mert ő mondta ki azt, hogy nem elvárható tőlem, hogy megcsináljam egyedül. Érzi, hogy úgy lenne korrekt, ha segítene, de azt nem szeretne, oldjuk meg másképp. Egy csomó mindenben meg osztozunk! Pl én mosok, mert szétválogatni utál, de mindig ő tereget! Mondjuk abban profi! Mosogatógépbe mindig ő pakol, mert azt én utálom stb. De valahogy mégis úgy nőtt fel, hogy ezek a dolgok a nő feladatai. Az anyósom verbálisan és elvi szinten el szokta mondani, hogy milyen jó, hogy megosztjuk afeladatokat, de látom rajta, hoyg picit azért rosszalja. Én remélem, hogy ez a megosztósdi a gyerekkel is megy majd. Azt max nem!
2007.11.30 13:10:24verkaverka
Ezt most nem azert irom hogy utaljatok :) hanem egyreszt hogy arnyaljam a pasikrol fent kialakult vagy kialakulni velt es tamadott kepet, masreszt azert mert meg en is azt erzem hogy majdnem ciki hogy en nem egyedul huzom az igat. Mintha az lenne a dolgom hogy egyedul megdogoljek mialatt a ferjem munka utan meg sportolni es sorozni is elmegy. Mintha halasnak kene lennem ha egy honapban egyszer ket orat vigyazni probal a gyerekre. MIntha nem is lennek igazi anya ha nem egyedul szivok. Szoval ez az en vallomasom, nem is vagyok igazi anya. Az igazsaghoz persze hozzatartozik hogy meg tanulok es a felszabadulo idot is ez viszi el meg a nemletezot is, szoval en se moziba jarok es en is harom orakat alszom vizsgaidoszakban harom reszletben, de ezt mar csak mentegetozesbol irom. :)
2007.11.30 13:10:42napos oldal
leona, vagy valaki, erre mit reagálnak a férjek?
tök egyértelműen leírtad, mi nem tetszik.
(nekem szerintem most könnyű, mert a férjem annyit melózik, mit állat, elég feketén-fehéren megbeszéltük a munkamegosztást)
2007.11.30 13:13:34marcangoló
Témába vág, olvastam máshol. ;-)
"Volt egyszer egy férfi, aki nagyon belefáradt a mindennapi munkába. Ő mindennap dolgozni járt, a felesége meg csak otthon ült. Szerette volna, ha a felesége is megtudná, mi mindenen megy keresztül nap mint ez nap,ért egy este így imádkozott: "Mindenható atyám! Mindennap dolgozni járok, és naponta 8 órát robotolok, miközben a feleségem csak itthon ül. Szeretném, ha ő is megtudná, mi mindenen megyek keresztül, ezért kérlek uram, add, hogy egy napra testet cserélhessünk. Amen."
És Isten az ő végtelen bölcsességében meghallgatta a férfi a kérését. És a férfi másnap reggel már női testben ébredt.
Felkelt, reggelit készített a párjának, felébresztette a gyerekeket, kikészítette az aznapi ruhájukat, reggelit adott nekik, becsomagolta a tízóraijukat, elvitte őket az iskolába, hazament, összeszedte a vegytisztítóba való holmikat, és elvitte. Megállt a banknál is, pénzt vett fel, elment bevásárolni, kifizette a számlákat, és rendezte a csekk-könyvet is. Kicserélte a macska almot, és megfürdette a kutyát.
Ekkor már délután egy óra volt, és igyekeznie kellett, hogy be tudjon ágyazni, hogy rendet rakjon, porszívózzon, és még a konyhát is felseperje és felmossa. És már rohanhatott az iskolába a gyerekek elé, akik hazafelé még vitatkoztak is vele egy sort. Kitett egy kis sütit meg tejet, és rávette a gyerekeket, hogy írják meg a leckéjüket és tanuljanak. Ezután felálltotta a vasalódeszkát, és tévét nézett, miközben vasalta a ruhákat.
Fél ötkor nekiállt krumplit pucolni, és zöldséget mosni, hogy egy kis salátát készítsen. Kisütötte a húst, és egy kis zöldbabot is párolt mellé vacsorára. Vacsora után kitakarította a konyhát, beindította a mosogatógépet, majd elrakta a tiszta edényeket, megfürdette a gyerekeket, és ágyba dugta őket. 9-re már nagyon fáradt volt, és bár a napi munkával még nem végzett, úgy döntött ő is bebújik az ágyba, ahol még elvárták tőle, hogy szeretkezzen, és ő ezt panasz nélkül meg is tette.
Másnap reggel, amikor felébredt, azonnal letérdelt az ágya mellé, és így imádkozott: Mennyei Atyám! Nem tudom, mire számítottam. Belátom, hiba volt, hogy irigykedtem a feleségemre, mert képes egész nap otthon lenni. Kérlek Uram, nagyon kérlek, csináljuk vissza a cserét!
És Isten az ő végtelen bölcsességével ezt felelte:
"Fiam, látom, tanultál a leckéből, és ezért boldogan cserélem vissza a dolgokat abba a formába, amiben eredetileg is voltak. Csak kilenc hónapot várnod kell még. Tegnap este teherbe estél!"
Én nem véletlenül hallgatok mostanában a zurammal kapcsolatban. Szerintem neki most _tényleg_ kikapcsolódás lenne a gyerekekkel itthon...
2007.11.30 13:39:27énisénis
vakerka, a te vagy az én otthoni munka megosztásunkban tényleg az a astomorú, hogy ha ez bárhol szóba kerül, akkor azt a saját barátnőimtől is azt kapom, hogy de mázlista vagyok. miközben ez sok évi meló vaolt míg kialakult! Ráadásul én még csak rosszul se érzem magam tőle! Egyik-másik barátnőm pedig tuti, hogy imád martír lenni! Anyáink korosztályában pedig profin űzik a "jaj, senki se segít, de ha mégis megtenné, akkor ne, mert ezt csak ő tudja jól megcsinálni" műsort!
2007.11.30 13:43:00énisénis
Anyósom pl. mikor egyszer a párom 10 éves kora körül az apjával együtt kitakarított és még vacsit is főztek egy pénteken, mert szerettek volna segíteni, anyuka egész szombaton azt nyomta, hogy így csak több munkája lett, mert amit lerontottak azt is helyre kell hozni! Szerintetek mennyit segítettek ezután? És bónusznak, ezt a történetet anyósom szokta anekdota szinten emlegetni, nnak alátámasztására, hogy miért is alkalmatlanok a férfiak a házimunkára
2007.11.30 13:43:01napos oldal
nálunk ugyanúgy van, mint verkánál és énisénisnél, nem ezt hozta otthonról a férjem. én meg ezt. nálunk anyu-apu tökegyformán húzta otthon is az igát, apai nagyszüleimnél is, anyainál nem. de apósom pl. azt mondja anyósomnak: a konyháD így meg úgy. náluk ez működik, apósom a kertben gályázik pl.
szóval csiszolódás van, de azért szót értünk, még ha néha nem is első nekifutásra. számon még az életben nem kért tőlem semmi ilyesmit, hogy kaja, ing, vagy nem tudom, inkább szépen kér, ha van időm, esetleg... :)
mondjuk meg is lepődnék, és megkérdezném, hogy te nem keversz engem vkivel??
2007.11.30 13:44:52Leona
Marcangoló, bebeeee, nekem is van ilyenem, ide is kopizom:
Anya és Apa Tv-t néznek
mikor Anyu mondja : későre jár fáradt vagyok megyek, lefekszem. Bement a
konyhába, megcsinálta a szendvicseket másnapra, elöblítette a pop cornos
tálat,
húst vett ki a fagyasztóból a másnapi
ebédhez, leellenőrizte a
müzlis dobozokat, feltöltötte a cukortartót,
tányért, kanalat tett az
asztalra, bekészítette a kávéskannát másnap
reggelre. Néhány nedves ruhát
betett a szárítóba egy adag ruhát tett a
mosógépbe, kivasalt egy polót.
Felvarrta a lelógó gombot. Felvett néhány
ottfelejtett játékdarabot az
asztalról, visszatette a telefont a töltőre, a
telefonkönyvet pedig a fiókba.
Megöntözte a növényeket, kiürítette a
szemetest és felakasztotta a törülközőt
száradni. Ásítozva és nyújtózva
egyenesen bement a hálóba. Megállt az
asztalnál írt néhány sort a tanárnak,
kiszámolt egy kis pénzt a túrára,
előhúzta a szék alá rejtett munkafüzetet..
Aláírta, megcímezte és
felbélyegezte barátainak a születésnapi képeslapot és
írt egy rövid listát a
fűszeresnek. Mindkettőt a táskája mellé tette. Aztán
Anyu megmosta az arcát
3:1 lemosóval majd éjszakai krémet tett rá, megmosta
a fogát, lereszelte a
körmeit. Apa kikiált: Azt hittem, hogy lefekszel! Már
megyek- feleli. Vizet
öntött a kutya táljába kiengedte a macskát, majd
meggyőződött róla hogy az
ajtók zárva vannak és az udvari lámpa ég.
Mindegyik gyerekénél lekapcsolta az
ágy melletti éjjeli lámpát, felakasztott
egy inget, bedobott néhány koszos
zoknit a szennyestartóba majd volt
egy
rövid beszélgetése a még fönt lévővel, aki még mindig a
háziját csinálta. A
szobájában beállította az ébresztőt, kitette a másnapi
ruháit, sámfát tett a
cipőjébe. Még 3 dolgot adott a 6 legfontosabb megteendő
dolog listájához.
Elmondta az imáját és elképzelte a befejezését a jövőbéli
terveinek. Ezalatt
az idő alatt Apa lekapcsolta a Tv-t kihirdette hogy nincs
semmi különös
tennivaló. Megyek aludni. És ment.. minden egyéb gondolat
nélkül. Van itt
bármi különleges?
Tudod már a nők miért élnek
tovább...?
MERT MI HOSSZABB HASZNÁLATRA LETTÜNK CSINÁLVA..... és az egyetlen
ok, amiért
nem halunk meg hamarabb az az, hogy túl sok tennivalónk
van!!!
2007.11.30 13:45:30szövetszöcske
A ferjek mit reagalnak... En igazandibol nem valami rogbicsapat vagyok, es nem megmerkozni jottem (gondoltam csak olvasgatok itt, keszulok lelkileg a kovetkezo kolyokre). Csak feltunt, hogy a kemeny mag milyen megerto egymas problemaival, aztan masokkal szemben valahogy csokken a megertes. De ugy latom csak egy kiados kozaport sikerult elernem az itt nem kepviselt ferjek fejere.
Egyebkent meg mindenkinek igaza van aki panaszkodik (mer ez szubjektiv dolog, ha valakinek valami faj, arra nem lehet azt mondani hogy nem igaz). De meg mindig nem lattam egy empatikus hozzaszolast sem, hogy igen-igen a ferjeknek konnyu, egesz nap szabadok, soket keresnek, es sokszor milyen trogerek otthon cserebe, de azert ez is ertheto, es itt johetnenek mindenfele indokok. De eddig itt csak a neha kiborulo felesegekre es az eldurrant pofonokra lattam feloldozast...
2007.11.30 13:49:57énisénis
akkor idéznék
Ezek szerinted nem megértő hozzászólások? De végül is azt gondolsz, amit akarsz?
napos oldal 2007.11.30 13:10:42
..nekem szerintem most könnyű, mert a férjem annyit melózik, mit állat, elég feketén-fehéren megbeszéltük a munkamegosztást
marcangoló 2007.11.30 13:13:34
...Én nem véletlenül hallgatok mostanában a zurammal kapcsolatban. Szerintem neki most _tényleg_ kikapcsolódás lenne a gyerekekkel itthon...
2007.11.30 13:51:01napos oldal
húhú, ez a másik. el tudom képzelni, hogy általános, bár én csak egy ilyet láttam, mármint ez a jajj, ne lábatlankodjatok itt a konyhában dolgot. ultragáz. szegény férj.
eszembe nem jutna szarul érezni magam azért, mert együtt húzzuk a szekeret a férjemmel. én kérek elnézést...
a nem segít (segít - bruhahaha) a férj téma nálam a vezető kiakasztások közé tartozik, egy sorban a hálapénzzel, az óvónéni pofavágással, bölcsibe fel nem vevéssel, ilyesmikkel.
marcangoló, ez nagyon ott volt! :DDD
2007.11.30 13:51:23marcangoló
Jaj, ezt a kemény magot annyit mondjátok. Úgy szeretném tudni, hogy én benne vagyok-e vagy nem. :-D
Ha nem látták a férjekkel empátiát, akkor bekopizom ide, amit az előbb írtam. "Én nem véletlenül hallgatok mostanában a zurammal kapcsolatban. Szerintem neki most _tényleg_ kikapcsolódás lenne a gyerekekkel itthon..."
2007.11.30 13:54:55énisénis
látod marcangoló én is téged (is) idéztelek. De ez olyan, mint amikor valakinek azt mondják, hogy q..va szép vagy, van aki a szép és van, aki a másik jelzőt hallja csak meg! Istenem a szelektív hallás (olvasás) nagy áldás, mert nem zavarják össze a gondolkodást az oda nem illő dolgok! :)
2007.11.30 13:55:06marcangoló
Hát a zuram szegény, nálunk ámerikai konyha van. Szép is lenne, ha ki lenne tiltva a szoba egyik feléből...
2007.11.30 13:55:52marcangoló
Akkor biztos benne vagyok a kemény magban, mert még idéznek is tőlem. :-D
2007.11.30 13:59:03énisénis
azt nem tudom, hogy ettől benne vagy-e a kemény magban :) de jót szóltál és megért egy odamásolást! :))))
2007.11.30 13:59:27marcangoló
Köszi! :-D
2007.11.30 13:59:56marcangoló
Ma éjjel sem alszom.;-P
2007.11.30 14:00:31szövetszöcske
Ja, mégvalami, amit az ember általában nem csinál, azt rettentő nehéz egy-egy alkalomra, egy napra átvenni a másiktól, es jól is csinálni. Ha a zasszony mindig kockára vágja a vacsora falatokat a gyereknek, en meg csíkra, rögtön kész a balhé, szétesett a menetrend. Szóval az a véleményem, hogy ha valamiért úgy alakul, hogy nincs munkamegosztás, akkor az ilyen 1-1 alkalmas besegítesek eleve kudarcra vannak itelve...
2007.11.30 14:02:35énisénis
szövetszöcske, látod ebben 100 %-ban igazad van! Az egyszer, egyszer megcsinálom, az nem segítség! A segítség az, ha valamaire stabilan lehet számítani!
2007.11.30 14:04:05manci
Van abban igazság, amit mondasz, szövetszöcske. Csak azért nehéz néha empatikusabbnak lenni néha, mert a legtöbb otthonlévő anyukának nap mint nap a férje az egyetlen felnőtt beszélgetőpartnere és az egyetlen segítsége.
És ha a férj nem törődik az assszonyka lelkével és nem veszi ki a részét az otthoni vagy a gyerek körüli teendőkből, akkor az a felség nagyon-nagyon egyedül van, és nem érzi magát túl jól a bőrében. És én megértem, hogy pont azzal nem empatikus, aki ezen egyedül tudna változtatni.
Mi többiek pedig helyzetünknél fogva nyilván, ha valaki erről panaszkodik, vele szemben leszünk megértők és nem a férjével.
2007.11.30 14:08:44Hicudzsi
Marcangolo! Ez a kemény mag dolog engem is érdekel... :)
Egyébként én meg ezt mondtam:
"Az én férjem tényleg egy álom"
Másrészt valahol úgyérzem, hogy a feloldozást megkapják az urak akkor mikor pl. egész éjjel játszanak a számítógépen és reggel anyuka becsukja rájuk az ajtót, hogy tudjanak nyugodtan aludni - pedig igazából nagyon szomorú a dolog miatt - és másnap is hagyja aludni nem kelti fel a reggeli kötelező programoknál, hanem szól a főnökének, hogy picit késni fog, mert a kisebbet is neki kell oviba vinni és ráhúz inkább még 20 percet a melóhelyen.
Természetesen jobb helyeken ez egy rendes átbeszéléssel megoldódik, feloldódik a probléma, de van hol csak gyűlik.
Vannak hibáim és neki is vannak mi úgy élünk, hogy mindent átbeszélünk és este sosem fekszünk le haraggal (bármennyire is banálisan hangzik ez) de azt gondolom lehetnék szemét is, hogy felkeltem, hogy hisztizek napokig, mert pl. ugrik a napi kirándulás/program a játék/éjszakázás miatt... de nem és ez az igazi feloldzásnem az ami ide le van vésve...
2007.11.30 14:10:21napos oldal
szöcske, pont azért kérdeztem, hogy mit reagálnak, hogy képben legyünk, megfontolhassuk az ő érzéseiket, árnyaljuk a képet, és ezáltal jussunk közelebb az össz-jóérzés növekedéséhez.
meg azért kérdeztem, mert tényleg lövésem sincs, hogy mit lehet reagálni erre a megértésen és törekvésen kívül. mint ahogy verka és énisénis és az én férjem is kábé úgy reagált a hasonló értelmű panaszokra, hogy megértett, és változtatott a sérelmezett beidegződésein. de ha kiderülne, akkor szerintem előrébb volnánk.
elég gyerekes dolog meccset csinálni a házasságból. néha indulatból előfordul, de hosszú távon azért szánalmas. leona konkrét segítséget szeretne szerintem, de nem abban, hogy hogyan fikázza a férjét.
(meglepődtök, tudom, de a nőklapjában most megy egy ilyen cikksorozat.)
2007.11.30 14:19:09énisénis
talán kicsit off, de nem teljesen. Az is éredekes, hogy leona hozzászólására párat reagáltak, de nem vitte el a témát! Aztán szöcske csak ezt látta meg a commentek között és azonnal támadásnak élte meg! Ez kicsit olyan mint a velem megesett törénet a boltban sorbanálláskor. Egy nő konkrétan elémtolta a kocsiját, amikor ezt szóvá tettem azt kérdezte, hogy most mi bajom van az, hogy ő cigány? Mondtam, hogy nem, hanem, hogy pofátlanul elémtolakodik! (esküszöm észre se vettem, mert nem szokott foglakoztatni a bőrszíne)
2007.11.30 14:20:27Leona
Én meg vagyok a kemény mag közepe, mert belőlem indult ki ez az egész :)
Pedig az utóbbi hetekben ez volt szinte az egyetlen poszt, amihez hozzászóltam :)
Szöcskebácsinak üzenem: úgy sajnálom szegény férjemet! Milyen rossz lehet neki... Olyan munkát végez, amit szeret, annyit, amennyit akar, abban a városban él, ahol akar, minden napját anyukájával tölti, mindig van, akivel megbeszélje a problémáit, hétvégente az van, amit ő akar, a hobbiját bármikor végezheti, viszont havonta egyszer vigyáznia kell a saját gyerekeire, és van egy sárkány-felesége, aki kitárgyalja őt, és baromira igazságtalan. Ja és trógernek becézi! (Ezt linkeld már vissza, hol olvastad, mert én kerestem, de senki nem írt ilyet...) És akinek csak annyi érdeme van, hogy szült két gyereket, és azóta is gondoskodik róluk minden értelemben. De hát mi az! Semmiség! Bármelyik pasi, bármikor végigcsinálná a kisujjával!
(Csak egyszer mozdítanák is meg azt a bizonyos kiujjt...)
Egyébként pedig volt is a nők közt is "kődobálás" kiabálósok vs. nem kiabálósok. Érdekes az is, hogy ez volt túlnyomórészt a téma, és mégsem ragadt meg...
Ja, és valaki kérdezte, mit reagál a férjem, ha a fentieket előadom: hát ugyanazt mint az itt megjelent legújabb igazságosztó. Fene tudja, valahogy a pasikban az empátia is mintha csak a saját nemük irányában működne...
2007.11.30 14:23:54Leona
napos oldal: igen, a Nők Lapjában olvasottak óta vagyok jobban kiélezve erre a témára :(
2007.11.30 14:24:01énisénis
húúú Leona, de egyetértettünk! :)))
2007.11.30 14:26:19napos oldal
szöcske, ez így van, és nálunk most ez a helyzet, a férjem melózik a munkahelyén (mintegy mellesleg...), vezet egy építkezést (tervez, veszekszik, beszerez, árkot ás, ellenőriz), intézi a pénzügyeket, a maradék idejében... olyan nincs neki :( najó, eszik, alszik, megnéz egy filmet.
én meg a gyerekkel vagyok és házimunkázok.
így is vigyáz a gyerekre, amíg zuhanyzom, vagy mittudomén, vagy együtt nagybevásárolunk, de nem kérem semmire, amire nem muszáj, örül, hogy él. és én is segítek, amiben tudok neki.
de ha kész lesz a ház, ha én is visszamegyek dolgozni, na akkor tökmás felállás lesz. amikor születik még egy, akkor meg megint más.
itt inkább hozzáállásról és a másik iránti tevőleges szeretetről van szó. ennek a formája változik az élet során.
2007.11.30 14:29:16Anyatünde
Leona: slow down, relax! ;-))
szöcske: Te mennyire tudsz beszállni napi szinten a gyerekezésbe (mondjuk esténként a fektetésbe)?
2007.11.30 14:32:48énisénis
Remélem szöcske azon a jogán szállt be a ringbe, mert ő majdnem mindig segít!? Csak eszembe jutott a párom egyik cimborájának a megnyilvánulása, miszerint a felesége megakadályozza a fürdetés-lefekvés cirkuszban való segítésben, mert pont akorra időzíti mindig, amikor a híradó van! Nem kaptam szikrát! (Ja három gyerekük van)
2007.11.30 14:36:08Leona
Anyatünde: átmentem óvszerezni, és lenyugodtam :)
Önkritika: tisztára hülye vagyok, hogy ezen így felhúztam magam, szóval inkább befejezem a munkámat.
Valószínűleg már nem is lesz idő visszanézni jövő szerdáig, szóval mindenkinek kellemes hétvégét! A kemény magnak külön :) Meg a szegény férjeknek is :)
2007.11.30 14:44:20napos oldal
leona, szerintem szöcske eddig még csak egy dolgot reagált érdemben.
az nem konkrétum, hogy "ti is vétkeztek, megbocsátotok magatoknak is, bocsássatok meg másnak is" - bár, teszem hozzá, magam is ezt vallom.
de mi most itt főleg abban munkálkodunk, hogy hogyan redukálhatnánk azokat az eseteket (ordítás, pofon, feleség-szomorítás), amik után a megbocsátás gombot kell megnyomni.
arról már sok szó esett itt, hogy hogyan ne ordítsunk. konkrétan. és hogy miért ordítunk. és közben mit gondolunk.
nekem nagyon nem tetszik az, ha a férj általánoskodik és sárkányt kiált az érdemi konfliktuskezelés helyett. (vagy a feleség...)
az én drága trógeremnek is megmondtam, hogy ha x határidőig nem sikerül ezt és ezt a köztünk lévő konfliktust megoldani, külső segítséget szeretnék kérni. ne várjuk meg már, amíg valamelyik fél kikészül és félrelép/idegösszeomlik/akármi. (most pl. megoldottuk, de nem ez a lényeg a mondandóm szempontjából)
szerintem egy házasságban nem tartható állapot, hogy valaki hónapokig/évekig (???) szarul érezze magát. ha nem oldják ezt meg, majd "megoldódik" magától, de abban nem szokott köszönet lenni.
2007.11.30 14:45:35Guruljka
Hát szöcske úr és csajok nagyon élveztem (meg a férjem is aki szabin van;) a visszaolvasást.
Marcangoló felolvastalak:)))) Nagyon keménymag vagy:DDD
Konkluzió Guruljkáéknál: hiába a képesítésem a gyerekekhez, a férj választáshoz és befolyásoláshoz jobban értek!
Enyim pasas nagyon rendes. Segít, meg minden. Na jó azért ő sem tökély, de közel jár hozzá! (szoktam is ezért dícsérni anyóst)Pl. nálunk mai napig ő fürdet és maga vasalja az ingeit
Ma éppen megdícsértem a férjem, hogy mennyire profin tud feleséget neveleni. Jöttünk haza kocsival és kb. fél órát köröztünk egy parkolóhelyért. Közben hátul aludt a Kicsi, mi meg vihogtunk. Pár éve én úgy felhúztam volna magam egy ilyen pitiánerségen, hogy nincs hely pedig itt a gyerek meg tele van a csomagtartó a cuccossal... De tőle megtanultam, hogy ez faxság. Most röhögtünk. Végül a kapuban már nagyon, mert murphy természetesen intézkedett, hogy mire odaérünk felmálházva gyalog, legyen ott is egy szép tágas hely:)
Na jó azért van amivel kiakaszt időnként;)Van amikor pont a birka türelmével:DD
OFF
Andris nevében köszönöm a névanapi köszöntést Hicudzsi!
Mackó ma este adom át a tőled érkezett ajándékokat is:) Majd megírom mit szólt hozzá!
Most ismét húzok egyet készülődni a nagy névnapozásra.
De muszáj volt beugranom, mert függő vagyok:)
ON
2007.11.30 14:48:52napos oldal
ja, még egy szempont, ami szerintem tök fontos, és nem a munkamegosztásról szól. a férj azért legyen a gyerekkel minél többet, mert szerintem az hasznos és jó dolog, ha apa és gyermeke sokat vannak együtt. gondolom én.
2007.11.30 14:51:46énisénis
napos oldal! Tök igazad van, de ma én nagyon ráértem és én vittem a prímet! Én pedig egyelőre csak gyerektelen szemmel tudtam a témához szólni!
Guruljka Andrisnak pedig boldog névnapot, és jó családozást!
2007.11.30 15:02:59Hicudzsi
Nagyon tetszett Marcangoló kis "novellája".
Most összegyűjtöttem mit csináltam meg csak az elmúlt két órában, impozáns lista pedig még a Porontyozás is közte van :)))
Egyébként tényleg egy rossz szavam sem lehet a férjemre, rengeteget segít és imád a gyerekekkel is lenni (csak azok a rohadék számítógépes játékok ne lennének...) :)))
2007.11.30 15:21:26szövetszöcske
Most engem osztotok? De komolyan, en nem egy konkret hozzaszolast akartam megvelemenyezni, meg igazsagot osztani csak a csordaszellem nem tetszett. A trogert senki mas nem irta le, csak en, miutam veigolvastam itt az osszes hozzaszolast igy maradt meg bennem. Egyebkent semmifele konkretumot nem volt a hozzaszolasomban, nem akartam senkinek a ferjet trogerezni (megmielott valaki magara veszi es leszeditek a fejem) nekem siman keverednek a nevek, es hogy ki mit irt.
Egyebkent nalunk munkamegosztas van (muszaj, kb. ugyanannyit dolgozunk), de ha valami olyan dolog jut ram, amit nem en szoktam csinalni, akkor nem mindig megy daliasan. Ha valahol valamiert ugy allt be a munkamegosztas, hogy az apuka este csak megsimogatja a gyerekek buksi fejecskejet, akkor ha neha kivetelesen ramarad mindenfele gyerek koruli tennivalo, boritekolhato, hogy jo vege nem lesz. Mindent tanulni kell, ezt is.
2007.11.30 15:29:53zolnaid
Druantia, létezik egy velúrbőrtisztító spré, deichmannban pl. van, azzal próbálkozz, ha nem nagyon fekete, akkor segít. A férjem bakancsa járt hasonlóképpen.
2007.11.30 15:32:56napos oldal
szöcske, ez nem vitás, szerintem senkit nem ez bánt, hanem az, hogy "úgy alakult".
ha nincs konkrét mondanivalód férj-feleség-ordítás témában, akkor bocs, hogy reagáltunk, szerintem többen itt azt hitték, hogy van.
2007.11.30 15:35:06napos oldal
"csordaszellem" témában nem értek veled egyet, ezügyben írtam már fentebb.
2007.11.30 16:19:55cozumel
Marpedig minden ferfi kepes lenne tobbre is, csak hat , ahogy anyukam szokta mondani, "nem akarasnak, szaras a vege..."
Az en ferjem is 12 orakat dolgozik, heti hat nap vagy meg tobb, es erdekes modon minden nap jut legalabb egy oraja a gyerekekre. Sot, tobb is.
Es nem szamitogepezik kozben, hanem aktivan veluk foglalkozik.
Ja, az igaz, hogy ilyenkor palacsintatol ragad minden, mert a gyerekek imadjak, o meg szinten Mr. Edesszaj...:D
Es az is teny, hogy a polo+nadrag kivalasztasanal a leg ossze nem illobb kombot talalja meg, de ezt a gyerek tuleli.
Viszont olyan jatekokat kitalal veluk, amilyeneket en keptelen vagyok...
Es meg a budos eletben meg nem kerdezte volna, hog miert nincs elmosogatva vagy hasonlok. Felnott embernek tart, akinek nyilvan jo oka van arra, hogy X dolgot fontosabbnak tartott Y dolognal, az osszteendoi kozul.
Es pontosan tisztaban van azzal, hogy meg mindig o a szerencsesebb, mert neki legalabb 12 ora utan lejar a munkaideje:D
2007.11.30 16:43:21Anura
Ezt a marhaságot... :) Visszaolvastam én is. A konkrét példától elhúzódott egy vitatkozás afelé, hogy ki mennyit segít otthon.
A konkrétum meg az, és már bocsásson meg a társadalom, de szerintem mindegy, hogy férfi vagy nő követi el: hogy a másik nem vigyáz a gyerekekre. Nem a buksisimiről van szó, hanem arról, hogy tőle belefulladhat a gyerek a kádba, beleejtheti a hajszárítót, a borotvát, bármit, mert ő elmélyülten legózik. Avagy futkározhat és rombolhat a konyhában felügyelet nélkül, mert olvas, és se lát se hall.
Szerintem nem ment egy szülőt ilyenkor semmi, se az, hogy férfi, aki napi 600 órát melózik, se az, hogy nő. Ha valaki szülő lett, akkor véleményem szerint FELELŐSSÉGE van, és itt nem arról folytak a hozzászólások, hogy mért nem mosogat az ipse, vagy hasonlók, hanem hogy mért nem képes FELNŐTTKÉNT viselkedni.
Ha én egy nőről olvastam volna hasonlót, nem érdekelt volna, hogy velem azonos nemű-e, akkor sem tartottam volna helyesnek.
És itt most nem egy nemi támadásról volt szó, úgy gondolom.
2007.11.30 16:43:36Alvomacko
Hűűűű, most nagyon kavarog bennem minden. Pl. az, hogy én úgy halok meg, hogy sosem lesz a munkamegosztás tökéletes. A dolgok 90%-ának megoldása rám vár. De már kezdek rájönni, hogy ez az én hibám, valami elb@szott genetika, amit nem igazán tudok kiirtani magamból. De azért alakul. De sosem lesz az igazi. Mert nálunk általában mindenki tőlem várja a megoldást, én meg hülye fejjel nem bírom átlépni őket. Csak hútom az igát. Nálunk a párom nem igazán tart igényt a konyhára, de ha mégis, akkor hagyom neki. Viszont azt már elértem (hála a vezetéknélküli hálózatnak), hogy ha főzök, akkor kiül a laptopjával a konyhába és általában szórakoztat. Meg ő néha magától is foglalkokzik a gyerekekkel az exférjemmel ellentétben. Sőt, üvöltözés helyett néha még nevelni is próbálja őket. Szavakkal.
De néha sírni tudnék, amikor este ágybabújok és véggigondolom, hogy mi mindent csináltam már aznap. Vagy mikor 5 órakor felállok az asztal mellől és végoggondolom, hogy mi vár rám még lefekvésig. Néha iszonyat sok és nehéz. És akkor is sírni tudnék, amikor a bevásárlószatyrokkal szerencsétlenkedem a kapuban.
Vagy amikor megkérdezik, hogy mi lesz a vacsi, vagy konstatálják, hogy üres a hűtő már megint...
De biztos nehéz lehet férfinek is, főleg ha valami vezető-féle az illető. De ez magányos szenvedéseimben nem mindig tud megvigasztalni.
Mert az mindenkinek olyan természetes, hogy mindent meg tudok csinálni.
Leona: nagyon sajnállak! Nem könnyű mostanában neked! És még csak jó megoldásom sincs erre, mert én elváltam egy hasonló férjtől... De nem biztos, hogy ez az egyetlen üdvözítő út. :-(
Na, most menek és gályázok, meg jól megverem a gyerekeket, ha hazajönnek és a Kapitánnyal is összeveszek, mert nem segít. :-)
2007.11.30 18:55:54napos oldal
Alvomacko, szerintem ha zavar a helyzet, érdemes lenne változtatni. sose késő. és a családodat eddig nem úgy festetted le, mint akikkel nem lehet szót érteni. van két szinte felnőtt lányod, meg egy rendes embered, az plusz 6 db erős kéz. nemáhogy ne lehetne rendszerváltani? :) de ne üss és ne ordíts és ne nyomj mártírszöveget! :)))
mi ufók voltunk talán, de gyerekkoromban felvágott, sajt, ilyenek volt a vacsora, erre nem kellett külön ember, teríteni, mosogatni felváltva szoktunk volt annó. boltba anyu apu együtt járt, vagy megbeszélés szerint aki ráért. takarítani szombat délelőtt az egyész család nekiállt.
2007.11.30 19:22:09zolnaid
Alvomacko, nekem hét évembe került valami ésszerű munkamegosztá kialakítása. Nem 50-50 %, de azért már elfogadható. Nagyon sok energiába került - kezdve onnan, hogy megtanítottam felismerni pl. petrezselymet, hogy meg tudja venni a boltban - és nem is tökéletes mindig, amit a férjem végez, de azért működik és megérte dolgozni rajta. Úgyhogy a porszívó, felmosó, szemetes, a bevásárlás mechanikus része az a férjem reszortja, a maradékba is bele szokott dolgozni. Mikor nagyon szerencsétlenkedett, mindig azzal motíváltam magam, az nem létezik, hogy egy diplomás olvasni tudó ember ne tudjon megtanulni mosógépet kezelni, pl.
De azért se volt könnyű, mert én valami ufó-családból származom, mindenki minden jellegű házimunkát el tud végezni (beleértve a varrást és kötést), eleinte el se hittem, hogy másoknak a legszimplább rántotta is bonyolult feladatsor.
2007.11.30 20:34:07Moira
Nálunk elvileg munkamegosztás van, csak nem mindig sikerül :-)
Mivel már a tehességem alatt is csak a párom dolgozott (én tanultam), a háztartás inkább az én dolgom volt. De ezt szépen lebeszéltük, nem vártam tőle hogy 24 óra után hajnalban hazaérve itthon is gürizzen. Persze volt ilyen is, szóvá is tette :-)
Ha tudott segített (pl porszívózott amíg én főztem, mert tudta, hogy így marabb végzünk, jut idő egymásra is, és nem leszek egy zombi.
Mostanság viszont borult a rend.
Este fél hétkor megy dolgozni, előtte segít lefürdetni a kisasszonyt, hajnalban(4-5) jön, de nem tud aludni, csak mondjuk 9-től, nekem meg ugye azért 10 körül ki kéne másznom az ágyból, ha bármit el akarok intézni a városban. Ha hazajöttem a bevásárlás, ügyintézés, stb turnusból, akkor megetetem a kicsit, elmosogatok, kaját gyártok neki. Ezután esetleg visszafekszik aludni, este pedig el.
Ha nem dolgozik, akkor is átalussza a napot(mentségére szóljon gyógyszert szed) éjjel meg 2-3 ig TV-zik (én meg ülök mellette kukán).
És tegnap reggel közölte, hogy kicsit depis, mert a betegsége miatt egy hete nem volt dolgozni. Én meg már jóideje az vagyok, de legyek ugye megértő, mert ő nem érzi jól magát.
Elöször ilyenkor dühös leszek rá, aztán befordulok, hogy én vagyok a béna, amiért nem tudom elmondani a vele kapcsolatos problémáimat, aztán sírok, mint a szopós malac.
Az pedig itt is bejátszik, hogy segítene, de inkább jobban járok, ha nem teszi, mert akkor duplán dolgozhatok, és tuti ingerült leszek, hogy pl, miért kell babérlevél, meg majoranna a húslevesbe?!
NA jó egyébként tényleg jó ember, nem trógerozom le, de úgylátszik most sz@rabb idők járnak felénk.
2007.11.30 20:51:08napos oldal
ja, és érdemes megfontolni a fizetett segítséget, akinek belefér.
az én férjem nem tudott sültkrumplit csinálni még 7 éve, ma gyakran főz, anyukám mikor jött szüléskor segíteni, férjem kikérdezte, hogy akarja készíteni a rakott krumplit vagy mit. mondta, hogy nem, ez így nem lesz jó, majd ő :D
volt egy olyan életszakaszunk is, hogy "hányszor mondtam már, hogy ha valamit használunk, azonnal mosogassuk el, mert úgy sokkal könnyebb" - ezt ő mondta.
(otthon soha nem látta az apját mosogatni)
dettó az a helyzet, mint zolnaidnál, mást hoztunk otthonról, ezt meg kell azért érteni. és szívós meló változtatni, de szerintem fontos. legalábbis én nem tudnék más minta szerint élni. akinek belefér, az se ufó, kinek - hogy.
2007.11.30 20:52:48Guruljka
Moira, egy óvatlan pillanatban rontsd el a TV-t. Depi esetén tilos a TV. Mert jobban lenyom.
És a disznóhúsból készült húlevesbe én is rakok babérlevelet meg majorannát:DDDDD jó az úgy is;)
No, fel a fejjel!!!
Nézd meg az alábbi oldalon olvasható cikket. Hátha te is találsz valami homeobigyót a párodnak, ami segít neki kicsit. Persze csak ha hajlandó bevenni.
www.informed.hu/index.nfo?tPath=/betegsegek/betegsegek_reszletesen/psy/depression_mania/&article_id=40651
De majd most jól küldök neked egy kis pozitív energiát:)
2007.11.30 21:00:34Alvomacko
napos oldal: az a baj, hogy nem tudok kérni. Eccerűen képtelen vagyok rá. És ezért nem leszek vezető sohasem, mert a munkát nem tudom jól delegálni, sőt egyáltalán nem tudom.
De erre csak néhány éve jöttem rá. Egy ideig - igazad van - nyomtam a mártír szöveget, hogy méééér pont én? Majd egy napon rájöttem, hogy azééééé te hülye, mer nem tudsz segítséget kérni. A többike meg szintén nem hülyék, hogy nekem önként és dalolva segítsenek, amikor azt látják, hogy olyan jól boldogulok mindennel...
De azért már változtam egy csomót. Pl. mióta rájöttem a hibámra, azóta legalább visszafogom magam a mártírszöveg nyomatásával... :-) És néha már tudok kérni, ha éppen nagyon meg akarok szakadni.
Egy pszichológus jól megaszondaná, hogy súlyos bizonyítási kényszerem van... Igen... Mindig én akartam lenni a legjobb... de ehelyett a leghülyébb lettem...
2007.11.30 21:02:37napos oldal
Moira, menjetek egyet sétálni hárman, ha tudtok, kilendíti az embert. Így elég nehéz lehet minden, hogy "ellentétes" munkarendben vagytok...
2007.11.30 21:02:41Alvomacko
Moira: a te férjed köszvényes, ugye?
Étrendjén változtattatok már? Mert nekik nem szabad enni egy csomó dolgot. Amúgy ez ma már egy jól gyógyítható betegség.
2007.11.30 21:20:21napos oldal
:DDDD Alvomacko
lényeg, hogy leg lettél, nemigaz?
dícséretes ez az önismeret.
azt mondják, kamu, hogy kutyából nem lesz szalonna, hogy az ember nem tud változni. te is látod, hogy de. ami azt illeti, külön vezetőképző tréningek vannak szép számmal, ugyanis az emberek nem születnek annak tömegével... a delegálás nagyon fontos készség az életben, tiszta szívás, ha lemondunk róla.
talán ha továbbmész ezen az úton - önismeret, ill. gyengébb képességeid fejlesztése - idővel jobban érzed magad a bőrödben. könyvek, beszélgetések, pszichológus sokat segíthet. meg egy takkernéni (akár hoz magával könyvet, akár nem) :DDD
szerintem szuper, hogy így kiismerted magad, tényleg! de ne szivasd magad azzal, hogy szapulod magad. biztos megvan az oka annak is, hogy ilyen vagy. kár keseregni meg meaculpázni, tegyél valami produktívabb dolgot. változtass. ez baromi munkás, egyedül elég nehéz, főleg, ha sok a kudarc.
ha nem vagy elég elszánt változtatni, akkor meg gyárts valami fasza kis ideológiát, és törődj bele a dolgok állásába. de most tényleg. te nem vagy az a fajta, aki ne tudná a saját útját járni nyugodt szívvel. anyósom pl. nem úgy él, ahogy én, oszt mégis boldog. mi jogom van felülbírálni?
2007.11.30 21:38:02Moira
Guruljka: Ma reggel ezt mantráztam a takaró altt hüppögve: gyűlölöm a tv-t, úúúútálom, gyűlölöm a tv-t.
Azért most megy a helyszinelők :-)
Köszi a linket, meg a pozitív energiát!
napos oldal: jó lenne sétálni, majd próbálom mondogatni neki. Holnap délután átjön a legjobb cimborája, remélem ez feldobja egy kicsit.
Alvomacko: Igen, köszvényes. Most szedi a gyógyszerét. Innia kell mellé egy csomó vizet, ami egyébként is jót tesz. Vörös húst nem eszünk, de mostanság sok felvágottat evett, meg ugye innia sem lenne szabad. Most a gyógyszer mellett nem iszik, a munkája miatt mozog végre, én meg igyekszem olyat főzni, ami jó neki.
Annó kivizsgálták: magas koleszterin, határértéken a cukra. Ha abbahagyta a gyógyszert megpróbálom rávenni egy kis tisztitó kúrára. ja és jöhet a homeopétia is.
2007.12.01 07:32:38Alvomacko
Moira: hűűűű, ezek nem jó dolgok. Mindegyiket egy jó kis életmódváltás meg tudja oldani, de ez férfiak esetében különösen nehéz. Főleg addig, amíg nem akarja maga is. Mert halálra idegesíti magát, ha folyton rá kell szólni, hogy ne egyél ezt, ne igyál azt vagy csak annyi, hogy nem főzök ezt vagy azt, hiáába kéred. Hihetetlenül rosszul tűrik a kötelező lemondást.
De ezzel még én is így vagyok. Ha valamiről muszáj lemondani, az egy rövid ideig megy, aztán jön a fene az egészbe, ez a kevés úgysem árthat. Nekem le kellene mondani a sajtról, a csokiról és a csípős ételekről. A sajt kb. egy fél évig ment, de aztán nem. A csoki megy, azt én soha nem szerettem, a csípős meg becsúszik időnként, mert nem tudok ellenállni neki.
Szóval sok türelem és kitartás!
Mi lenne, ha TV helyett megpróbálnátok beszélgetni? Mondjuk az ágyban, sötétben. Mi ott tudunk a legjobban beszélgetni. Van, hogy hajnali fél 2-ig nyomjuk. Vagy valami társast játszani néha. Vagy kártázni. Esetleg egy jó kis kockapóker?
Vagy valami netes játék közösen?
napos oldal: köszi a biztatást. Viszonylag keveset szoktam siránkozni, az év nagyrészében teszem a dolgom, mert úgy is tudom, hogy az önsajnálattal semmire nem megyek. Csak valahogy a kommentek kihozták belőlem a szomorkodást és azt is tudom, hogy ha kibeszélem, kiírom magamból a rosszat, akkor utána sokkal könnyebb lesz egy kis ideig.
Mindenkinek mosolygós szép napot mára, mi megyünk név- és szülinapi bulizni.
2007.12.01 10:18:28Nilüfer
sajnos nincs időm elolvesni mindent, de Szövetszöcske, mi a franc az a "segítei"?? nekem ne segítsen senki, mert nem arra szerződtem , hogy minden az én feladatom, és a férjuram, mha úgy szottyan, sgít,Francokat,neki is megvanb a feladata, nekem is, én nem ások a kertben, ő nem főz.Nehogy már szívességet tegyen, ha a saját gyereke körül elvégez dolgokat.ha ő fürdet, nem nekem sgít, hanem aznap ő fürdet.Slussz.Segíteni az elesetteknek kell...hahát..eldurrant az agyam.
Én is dolgozom egész nap, ő is.Nálunk már nincs kicsi gyerek, illetve most az unoka..Amikor a háztartásból kiveszia részsét, akkor azt saját magáért teszi, nem nekem segít.nem vagyok én a rászoruló beosztottja...ha ezt gondolná végig nimden férfi, tán másként látná a dolgokat.ha meg csak segíteni szeretne, vegyen fel háztatrtási alkalmazottat, azzal megteheti, hohy ha kedve szottyan, besegít..na ez nekem megfint egy halál érzékeny pont-...és most megyek unokázni..mert most rajtam a sor. reggel a nagypapón volt...
2007.12.01 10:19:40Nilüfer
felhúztam magam, csapkodok itt vezsettül:) ..na megint nm kultúráltan vitázom..bocs:(
2007.12.01 15:35:30cozumel
Nilufer!
Most viszont megkoszonom, hogy megirtad helyettem is:-)
En is kb. ezt gondoltam, csak nem akartam igy megfogalmazni....Fraszt, elkezdtem, de aztan ugy dontottem, hogy most nincs idom ebbe ilyen szinten belemenni.
De a lenyeg, hogy nekem sem segit a ferjem. Vallaltunk valamit, KOZOSEN.
Nem latom be, a gyakorlatban miert kellene mashogy lennie.
Mindenki lapozza fel az ertelmezo keziszotart, es gyorsan ellenorizze, hogy a feleseg/anya szavak szinonimai-e a cselednek. Tudtommal nem.
2007.12.01 20:19:04Alvomacko
Nilüfer: igazad van! De nálam a háztartás és a gyerek a nő dolga. Ez van belém égetve és én ezt nem tudtam soha másképp elképzelni. És én sem szeretem ha "segítenek", mert mi az, hogy a feladatomat nem tudom ellátni... Ezért szakadnak inkább meg az ilyen nők, mint én...
És nem is tudom, hogy mit tanítsak a gyerekeimnek. Mert nem tudok más példát mutatni nekik...
2007.12.01 20:34:16Hicudzsi
ALvomacko! Hát nem tudom ez segít-e rajtad vagy sem, de elmondom, hogy anyukám ugyanígy csinálta mint te.
Inkább megcsinálta helyettünk a munkát, mert gyorsabb volt, meg az az ő dolga, minthogy kicsit erőszakosabban számonkérte volna rajtunk. Kamaszként már megcsináltam azt, hogy mikor leszórta az íróasztalom tartalmát az ágyamra, egyszerűen lábhoz túrtam és abban aludtam.
Ennek sajnos kemény eredményei lettek pl. én sosem tanultam meg takarítani, bármilyen hülyén is hangzik ez, igenis tanulni kell a dolgot!
Szégyen, gyalázat, de hiába imádom a rendet, állandó kupi van nálunk (anyunál minden ruha élére hajtogatva) és hiába próbálkozom megőrülök bele...
Szóval MUSZÁJ megosztani mindenkinek a feladatokat a családban, mi próbálkozunk a férjemmel, de iszonyat néha ami itt van.
Bárcsak tanított volna meg anyám takarítani, rendet tartani OTTHON, ne csinálta volna meg helyettünk... a munkahelyemen kitűnően megy és gyorsan, nagyon szeret a főnök, de itt egyszerűen ellepnek a ruhák, a kis cuccok, a nagy cuccok a kacatok az izék és bigyók a papírok... pedig nagyon igyekszem...
Most csak és kizárólag az engem érintő hátrányait említettem a dolognak, de sajna az egész családban mutatkoztak a jelei.. apu is elkényelmesedett míg együtt éltek, anyu meg belefásult a sok robotba...
és hiába volt a szombat pl. takarítósnap, hogy minden LÁNYGYEREK melózott (az öcsémnek a kisujját sem kellett emelintenie :)) a felmosás-porszívózás még nem nagy cucc, a napközbeni apró munkákat csinálta ő mindig, az maradt ki nekünk a HÁTTÉRMELÓ... ruhahajtogatás, teregetés, főzés, mosogatás huhhh sorolhatnám...:(
2007.12.01 20:40:04Alvomacko
Hicudzsi: érdekes, amit írsz. A Nagy pont olyan, mint amilyennek magadat leírtad. Nekem rettentően hanyagnak és igénytelennek tűnik. Ha rászólok, akkor megcsinálja, de különben elfelejtődnek dolgok.
A Kicsi viszont még nálam is pedánsabb. Hihetetlen rendet tart a szobájában, a szekrényében.
Szóval ugyanaz a család, de mégis más személyiségek... Engem ez mindig nagyon meglep...
2007.12.01 20:42:59Hicudzsi
Nálunk a hugicám meg a nővérem ilyen rendesek :) A húgom olyan lehet mint a te Kicsid nagyon pedáns, de én meg az öcsém rettenetes... Pedig hidd el igyekszem.
Utólag már nagyon érzem, hogy igenis kellett volna, hogy minden szombaton kipakoljuk a szekrényemet és egyenként hajtogassam össze a ruháimat újra, míg anyu mellettem áll, hogy magam rakjam el ezeket, hogy minden szombaton anyu felügyelete mellett kellett volna rendet tenni az íróasztalomon...
2007.12.01 20:56:20cozumel
"És nem is tudom, hogy mit tanítsak a gyerekeimnek. Mert nem tudok más példát mutatni nekik..."
Alvomacko!
Akkor itt a motivacio, hogy valtoztass!
Kerdezd meg magadtol: szeretned, ha a lanyod egy nap, sok-sok nap, ugyanigy gornyedne du. 5kor a konyhaasztal felett, azon gondolkodva, hogy meg mennyi dolga van, s azt neki mind egyedul kell megoldania?
Nem gondolom, hogy Te boldog lennel ettol a helyzettol. O vajon az lesz?
2007.12.01 21:21:41hanna
conzumel!
Bár egyet értek azzal, amit mondasz, egy apró nyelvészeti kitérőt kell tennem: régebben a feleséget cselédnek is hívták; a gyerekket családomnak - nekem öt családom van, mondta a férfi, miszerint öt kölyke; és a család meg a cseléd ugyanannak a szónak (cselád) a magas hangrednűvé illetve mélky hangrendűvé vált leszármazottja (jelentésbővülés hasadással). De ugyanabból ered. Bocs:) Persze ez rég volt, és tök mindegy abból a szempontból, amiről szó van, de ha épp az etimológiai szótárt lapozod fel, hát találkozhatsz összefüggéssel.
2007.12.01 22:37:41cozumel
Hanna!
Na, mindig tanul valamit az ember! :D
En meg soha nem hallottam, hogy a feleseget regebben cselednek is hivtak (ezzel nem ketelkedesem fejezem ki).
A "hany csaladod van" kifejezest meg most is hasznaljak az alfoldi kisvarosban, ahonnan szarmazom.
2007.12.01 23:43:33Anyatünde
Okoska: Sztem a mosogatógép a XX. század egyik legnagyobb találmánya. A másik meg az automata mosógép.
Használd egészséggel!!! :-))
2007.12.02 03:22:53cozumel
Hozzatennem meg a szaritot. Annyira szepen kisimitja a ruhakat, hogy utana a pamutcuccokat felesleges vasalni.
2007.12.02 07:23:11zolnaid
Cozumel, egy jó példa kimaradt: a fehércselédet elé sokáig használták a nők szinonímáiként.
2007.12.02 09:49:55Alvomacko
Hicudzsi: na, megfogadtam a tanácsodat és ma úgy pakoltunk szekrényt, ahogy mondtad. Én adtam az instrukciókat, ő meg pakolt. Aztán ott is hagytam.
Igazad volt, mindketten jobban éreztük így magunkat! :-)
Köszönöm a tanácsot!
2007.12.02 12:56:45verkaverka
Okoska, belelt gumikesztyu. Nekem is csak azzal szabad. Ami persze idetlen, nagyon vastag a kesztyu de valamennyire mukodik. Es mosogatogep mosogatogep. En tizetsok eve nyuzom a temat, mosogatogepunk meg meg csak most lesz, de mar nagyon varom. :)
2007.12.02 13:24:56napos oldal
Szerintetek hol van a helyes arány abban, hogy a cuccai közötti rendrakásban mennyire másszunk bele egy gyerek életébe?
Hány éves kortól? És hány éves korig? (Vekerdy szerint egy gyereknél sosincs rend, ha kicsi azért, ha kamasz azért... ööööö...)
Mert milyen lett volna már az, hogy ott állok akár 13-14 évesen, és anyám megaszondja, hogy mit hova rakjak.
Vagy ez csak az extrém rendetleneknél merüljön fel, hogy ne jussanak Hicudzsi sorsára?
Én rendben tartottam a cuccaimat, gyerekként és most is, tesóm is. De nem ártották bele anyuék ebbe magukat. Mondjuk én mindenben önjáró voltam, tanulni se tanultak velem soha, el is szörnyedtem, mikor osztálytársak ilyet meséltek.
Na de a takarítás!
Rend volt otthon, együtt takarítottunk, de mégis mocskos kis trógerek lettünk az öcsém is és én is. Az a jellemző, hogy elkap minket a roham, és akkor megcsináljuk, rendet tartunk egy darabig, de aztán jön az erózió. De mondjuk azt mindkettőnk természetesnek gondolja, hogy az otthoni melókat el kell végezni, és ahányan ott laknak, azoknak együtt.
Számlálom már a napokat, jövőre vmikor nekünk is lesz mosogatógépünk. Gumikesztyűben mosogatok/takarítok én is amúgy, nagyon megszoktam.
Nem tudom, nektek milyen szárítótok van, a miénkben olyan lesz a cucc, mintha a kutya szájából szednéd ki, arra jó, ha nagyon kell vmi, ill. zokni/bugyi ilyesmire. Sokat is fogyaszt. Alig volt drágább, mint a szárítás nélküli mosógép, és ha nagyon kell, akkor tényleg jó.
2007.12.02 14:02:27Alvomacko
napos oldal: ez megint gyerekfüggő dolog. Szerintem vannak gyerekek, akiknél igenis oda kell figyelni a dolgaikra. Mert valahogy meg kell tanulniuk, hogy egy csomó dolog a vérükké váljon. A lányoknak meg főleg... A konyhai tudásunkat is tovább kell adni függetlenül attól, hogy szeretnek-e főzni avagy sem.
2007.12.02 14:06:12Alvomacko
Ja, és két hónapja nekem is van mosogatógépem! :-)
Nagyon klassz! Nagyon élvezzük. Azóta alig mosogattam és valahogy sokkal nagyobb rend is van a konyhában. Ja, és minden edényem ragyog!
2007.12.02 14:24:38Hicudzsi
Alvomacko! Nagyon örülök :)
komolyan ez nálam olyan dolog, mint mikor a gyereket saját kérésére nemviszik többet zongorára, felnőttként meg tökre kivan, hogy jaj miért nem voltak velem szigorúbbak.
Abszolute gyerekfüggő szerintem a dolog, mint írtam a húgom meg a nővérem is nagy rendrakók, de van gyerek akinek tanítani kell. Nálunk még nagyon picik, igyekszem bevonni őket játékosan a házimunkába, segítenek bepakolni a mosógépet, adogatják a teregetnivaló ruhát, Édua kifejezetten szeret pancsolni a mosogatóban... szóval bevonjuk őket a háttérmunkákba amit más családokban csak az anyának kell csinálnia, és minden reggelre csak úgy megvan...
Nem akarom, hogy az legyen mint nálunk volt otthon, nem saját magam kíméletéből, hanem mert szeretném ha nekik már ne komoly erőfeszítés legyen a rendtartás, hanem természetes és könnyű dolog.
2007.12.02 14:30:33Hicudzsi
Konyhai tudással szintén egyetértek több okból is. :) (na nálunk az is szülői privilégium volt. )
Egyrészt közöttünk tesók között is van olyan aki egyszerűen egy bolognait is rettentő kínok között és körülményesen főz meg.. :) másrészt nap mint nap járok az egyetemista diákok konyháiban és látom milyen szörnyűségeket esznek, gyorsfagyasztott, félkészkaja, pizza semmi zöldség vagy gyümölcs... (kivéve az ázsiai diákok és néhány lány konyháját) szeretném hogyha nem az én "felségterületem" lenne csak a konyha - szerencsére apjuk is remekül főz és gyakorolja is - szeretném hogyha kirepülnek majd a fészekből ne legyenek gondjaik a főzéssel sem.
2007.12.02 14:50:25napos oldal
Tudom, hogy gyerekfüggő, hát, lehet, hogy ha szétszórt lenne a gyerekem és nem olyan kiemelkedően tökéletes, mint én voltam, akkor jobban rávinne a lélek, hogy megrendszabályozzam.
Egy csomó dologban nem esne nehezemre szigorúnak lenni, pl. zongoraóra (legalábbis úgy, h. ha választ vmit, abban kitartónak kell lennie mondjuk x hónapig, ahogy vki írta), csak talán ez nálam nemcsak a szigorúságot jelenti itt, hanem az intimszférába való bemászást. Asszem ezért a tanácstalanság.
2007.12.02 14:53:29napos oldal
Igen, igen, a főzést is tanulják meg! De ez akkor is más tészta.
Na, ahhoz a dumához mit szóltok, hogy
"fiam, hálás leszel te még nekem ezért!"
Majd ezt mondom, ha más nem jut eszembe :)
2007.12.02 15:09:40cozumel
Hicu!
Na igen, ebben a helyzetben legy okos....
Ha nem erolteted a zongorat, felnott korban azt fogja mondani, barcsak eroltettek volna anyamek, mert blablabla...
Ha erolteted, akkor felnott korban azt fogja mondani, hogy en sosem fogom a gyerekemre eroltetni, mert anyamek igen es en ugy uuuuutaltam blablabla...
:D:D:D
Nalam mindketto aranyosan sertepertel, egyelore az a legnagyobb gondom, hogy ne verekedjenek ossze, ki segithet. Na ezen meg dolgozunk...
Ma van az 5. hazassagi evfordulonk:-)
2007.12.02 15:14:02Nilüfer
Örülök, hogy senkinél nem vertem ki a biztosítékot:) békés jószág vagyok, én, csak néha eldurran az agyam, de aztán azt is megbánom.
Alvómackó, nálunk is hygyományos a leosztás.Amíg nem kertesben laktunk, én csináltam gyakorlatilag nimdent, csak a tipikus férfimunkát nem, úgymint bármit megszerelni, szögeket beverni, bútorokat cipelni.nem mintha ezekből napi szinten olyan sok lett volna.Háborogtam is eleget. de kkor is kiverte a biztosítékot ez a " segítek".mert még azt is beemeltem, hogy én csinálom, de azt nem, ha a porszívózás, amit alkalmanként azért megcsinált a párom, a nekem való baromi nagy segítségként került elkönyvelve.Az más tészta, hogy a munka megosztása elég ..hmmmm...szóval nem egynelő. mert ugye, télan a kert meg a fűnyírás, meg az effélék szünetelnek, ellenben tiszta vasalt ing mindíg kell...de ezen nem tudok változtatni, a férjem nem tud, és nem 9s akar ilyeneket csinálni.de pl a nagylányom nem főz, náluk az a párja dolga, sőt, mos, takarít, és minden egyebet is, mert úgy hozta a sors, hogy ő dolgozik otthon és kötetlen munkaidőben, míg a lányom kötöttben a munkahelyén.a középsőnél inkább hagyományos a leosztás, de ebben " bűbös" a gyed is, mert ugye, ha otthon van az ember lánya, csak takarít, meg mos, meg minden, még ha enni nincs is ideje..A kicsi, meg bármit megcsinál, ha kell, a szobáját rendben tartja, olykor főz valamit, vagy süt egy sütit, vagy mosogat/géppel elsősorban/,állatokat megeteti,:)szóval a pofalemezem nagy, mert eléggé félrehord a munkamegosztás nálunk is, de azt már nem hallom, hogy "segítek":DDD
2007.12.02 15:15:25Nilüfer
cozumel, gratula:D nekünk, ha megérjük, jövőre a 30. lesz:D
2007.12.02 15:28:08cozumel
Nilufer!
Koszi, en meg ilyen hosszutavban nem gondolkodom:D:D:D
Amugy sokaig kiakasztott az, amit irtal fentebb: a nyelvkonyvekben volt ez a tipikus sema (kurvara mindegy, milyen nyelven), mikor a csalad temakor kovetkezett.
Apa barkacsol, tevet javit, samlit keszit....anya meg a lanygyerekek lakastganajaznak...
Ja, mintha az a doboz minden nap elromlana, es mintha a haztartasban 200 db samli kellene...
Khrrrrg...:-(
2007.12.02 15:48:08Nilüfer
hát, igen..de azt gondolom, nagyon hosszú időnek kell még eltelni, hogy ezen a fronton igazi áttörés legyen
Én " beletörődtem". mert nem tudtam a férjemet megváltoztatni, mondjuk sokat " javult", ahogy idősödünk, meg ahogy bele-bele kóstol a házimunkába, nem tartja már " vászinmunkának", mint ahogy az ő falujukban mondták, csak nem csinálja.Így alakult, én nem vagyok harcos alkat, emiatt elválni sem akartam, mert egyébként nagyon rendes ember, nagy szívvel, és a családért is mindent megtesz, de remélem, a lkányoknak ebből a szempontból könnyebb lesz.Mondjuk apukám is főzött. és bármit megcsinált, de ő is hobbiból,csak halat-vadat. A középső lányom párja meg főzöget olykor, meg takarít, úgyhogy van remény:)
Ja, és a hosszú távon nem is kell gondolkodni..néha nem is értem, hogyan repült el így az idő.nem tűnik soknak vagy hosszúnak.
2007.12.02 16:44:57Nilüfer
vászonmunka akart lenni, bocs
2007.12.02 16:47:13Alvomacko
OFF: Jaj, lányok! Anyai ági unoatestvéreim közül az utolsó házasság is tönkerement. Ott is válás lesz... Két kamaszgyerekkel. :-( ON
2007.12.02 17:29:06zolnaid
Alvomacko, sajnálom. Semmi előjele nem volt?
Észrevettétek, hogy ez lesz az új offolós topik?
Hicudzsi, a rendesség nem egészen tanítás kérdése. Valahogy személyiségfüggően meghatározott, ugyanazon embernél is különböző helyzetekben különböző. Van egy könyv róla, Polcz Alaine Rend és rendetlenség, rengeteg könyvtárban megvan, aki hasonló problémákkal küzd, annak érdekes olvasmány. Ugyan nem segít, de nagy dolgoknak jöhetünk nyomába olvasgatva.
Persze egyértelmű, hogy ha valaki ismeri a technikáját a rendrakásnak, az nagy segítség tud lenni. Viszont, az valahol tanulható.
Amúgy, én ott érzem a rendrakásnál a gondot, hogy jelenleg az életmódunk annyi tárgyat követel (még ha sok felesleges is), amennyi 100 éve egy háztartásban nem volt, viszont, a lakásméret nem nőtt nagyságrendileg. És egyre nehezebb így ezeket elhelyezni.Például,
2007.12.02 17:46:43Hicudzsi
Alvomacko! Sajnálom, remélem higgadt döntés volt ez részükről és okos.
Zolnaid!
Húú köszönöm a könyvajánlót!!!
Azt gondolom, hogyha a rendrakás rutinná válik nem okozhat nagy gondot az olyan típusoknál sem mint én a későbbiekben.
Ha hozzászokik a gyerek és a normális menetrend része lesz - mint mondjuk sokunknál a kontaktlencse tisztítás - nem jára úgy mint én.
2007.12.02 18:12:15Alvomacko
zolnaid: sajna, voltak előjelek. Több, mint egy éve húzódik a dolog. A feleség részéről volt egy félrelépés, mert kezdett kihűlni a házasság és egy lázas udvarlás után az ágy lett a vég. A vallomás után megpróbálták újrakezdeni, de nem ment. :-( A férj nem tudott többet hinni, a feleség meg nem tudta többet hitvesi szeretettel szeretni a férjét, csak barátival, de ez nem elég a házassághoz...
Most szétköltöztek.
Én meg elszonytolodtam. Mert ővék volt az álomházasság. És kihűlt. Mert ráuntak egymásra, mert sokat dolgoztak. Mert valahogy mostanában kihűlnek a házasságok... Mert, mert nem is tudom...
2007.12.02 19:53:12boribon
Nekem meg a nővéremék válnak. :-((( Pedig az is álomházasság volt. Ezért idén elmarad a karácsonyozás egy része, ami náluk szokott lenni.
2007.12.02 19:59:56Hicudzsi
óóó sajnálom :(
Olyan rossz ilyenekről olvasni pláne Karácsony előtt, de reméljük tényleg, hogy rendesen fognak lezajlani a dolgok és nem a gyerekek húzzák a legrövidebbet... :(
2007.12.02 20:07:43Nilüfer
az álomházasság veszélyes..ha elszáll a rózsaszín köd, ugyan mi marad?
Az a baj, az emberek valahogy nem is foglalkoznak azzal, mi lesz, ha a szerelem elmúlik..mert elmúlik, és akoor a fene megette, ha nem bírják elviselni egymást nap mint nap
nehéz ez:(
2007.12.03 14:37:38Moira
Alvomacko: kicsit megkésve, de jelentkezem. Úgy néz ki, rendeződnek nálunk a dolgok. :-)
Én beláttam, hogy depressziós vagyok, és a segítségére van szükségem, ő meg megpróbál kicsit kedvesebben hozzáállni a témához.
Rohadt egy nap volt a tegnapi, nagy balhékkal, de megérte.
És mily meglepő,most hogy nem érzem magam egy szaralakú pöcsnek(by Guruljka), végre rendesen van tejem is. :-)
És köszi a társasjátékozós tippet, felvetettem neki a témát és kiderült, hogy imád Scrable-t játszani, így ez is rajta lesz a karácsonyi listán. És bevezettük, hogy minden héten lesz olyan este, amikor TV ki, és vagy játszunk, vagy "csak" beszélgetünk. Remélem hosszútávon is menni fog a dolog.
És ooooooooolyan édes volt, kaptam tőle virágot. :-))
2007.12.03 14:58:38Moira
Szerintem nagyon fontos, hogy megtanítsuk a gyereinknek, hogyan kell rendet tartani és főzni. Nálam mindkettő kimaradt. :-(
Anyám elintézett helyettünk mindent, kiskamszként az infarktus kerülgetett, mert nem tudtam, hogy kell feladni egy csekket...
A konyhánk meg igazán pici, "egyemberes" volt, tényleg lább alatt voltunk szegénynek, de az előkészítésbe azért bevonhatott volna. Szégyenszemre a volt párom tanított meg főzni és sütni (!) is.
A mostani uram eléggé rendmániás, de cserébe nem csak tőlem várja el, ő is hajlandó tenni érte. Ha ő mosogat, akkor rendbevágja a konyhát, még a szekrényeket is letörölgeti. A barkácsolás viszont nem az ő kenyere, nálnuk én vagyok az ezermester :-)
Alvomacko: sajnálom, hogy válás lett a vége. Tapasztalatból mondom, hogy ahol félrelép valaki, ott már nem lesz meg a bizalom... Én a volt páromat a jelenlegiért hagytam el. Amikor úgy nézett ki, hogy ez csak egy futó kaland, az exem megbocsájtott, de tudtam, hogy már nem fog tudni bízni bennem, és ez akármennyire is jogos az ő részéről, azért szarul esett. Ráadásul, ha egyszer megtörtént, meg fog az történni másodszorra is...szerintem. Én csak a gyerekeket sajnálom, de néha jobb, ha a szülők különn mennek, mintha egymást marják a csemetéik előtt.
2007.12.03 15:57:45napos oldal
Moira, ez tökjó :)
ha megtetszik neki a játszós nap, még talán gyakoribb is lesz.