PORONTY

2040-től Magyarországon mindenki császárral szül?

2007. szeptember 30., vasárnap 12:11

Ez persze csak egy futurisztikus elmélet, legalább olyan, mint Merle apa nélküli világa. De a trendek akár erre is tarthatnak.

Szeptember 29-én rendezték meg az ország hét nagyvárosában a Császárvárosok napját, amely a hazánkban elvégzett császármetszések magas százalékára, s az évente 1 százalékos növekedési rátára akarja felhívni a figyelmet. De tulajdonképpen kiét is? A leendő szülő nőét? A szakemberekét? Esetlegesen a műtétek után támogatáshoz jutó kórházakét?



Az Erzsébet téri Gödör klubban az egy négyzetméteren összegyűlt szoptatókendős anyukák száma meghaladta a lélektani határt. A téma természetesen örök, ugyanis a nők haláluk napjáig tudnák hallgatni és nézni mások szülését, élménybeszámolóját, így szép számban összegyűltek a kíváncsi anyukák és apukák. Az élmény pedig felemás volt. Ugyanis nem lehetett eldönteni, hogy tulajdonképpen mi áll a rendezvény hátterében. A felolvasók felváltva osztották meg a kíváncsi hallgatókkal azoknak a nőknek a szülés élményeit, akik szerettek volna szülni, de csak műtét árán válhattak anyává, valamint azon sikertörténeteket, amikor egy császár után természetes úton szülhetett az édesanya.

Mindemellett a pódiumon, a kivetítőn Geréb Ágnes (aki maga is jelen volt az eseményen) által levezetett, otthonszüléseket láthattunk 3 méteres képátlóban. Ez a kettős inger tehát nem engedte, hogy világosan értelmezzük, hogy párhuzamot kell vonnunk a császármetszések, sőt, indokolatlan császármetszések és az otthonszülés alternatívája között. Ez a két téma ugyanis egymástól független és valóban létező probléma. A császármetszések adatait vizsgálva valóban felmerül bennünk a kérdés, hogy az évek előrehaladtával ez az arány nőni fog-e tovább, és a XXI. század orvostudománya a szülés ezen módját fogja-e egyre jobban preferálni. A műtétek utáni plusz pénzért, félve a műhibaperektől, vagy csak a szülő nő félelmeiért?



Forrás: Rist Lilla, www.csaszarvarosok.hu

S valójában ki, vagy kik lesznek azok, akik objektíven el tudják dönteni, hogy hol van az a pont, amikor egy indokolt császármetszés indokolatlanná válik? A szülő nő, vagy az orvos? Az érem másik oldala pedig az, hogy utólag hogyan vizsgálható maga az indokoltság. Azok a babák pedig hol vannak, vagy lesznek besorolva a statisztikába, akik kizárólag a modern orvostudománynak köszönhetik, hogy túlélték a születésüket, császármetszéssel? De ez csak puszta elmélet. Mint ahogy nyilvánosan az is csak elmélet, ami 2007-ben már megtörtént, személy szerint velem, amikor a változó egészségügyi helyzetben arra a kérdésemre, hogy milyen ára lehet egy szülésnek, az orvos így válaszolt: „Ez kérem, változó. Függ attól, hogy milyen intézményben szül, milyen módon, beavatkozás nélkül, fájdalomcsillapítással, császármetszéssel.” – Ennél a pontnál az orvos, mint amikor régen a pult alól kaptunk banánt, vagy esetleg valutát, lesütött szemmel jegyezte meg: „És más ára van annak, ha a nő külön kéri a császármetszést.”



Forrás: www.ebf.hu

Elhangzott. Ültem, nem értettem először pontosan, pedig tisztán ki lett mondva, be van listázva, van neki ára, tehát létezik? Akkor, amikor semmi az ég adta világon nem kívánná meg a császármetszést, nincsenek veszélyeztető tényezők, aggasztó előjelek, semmi. Anyai félelmek vannak, rettegés a fájdalomtól, az alakunk eltorzulásától, az események kiszámíthatatlanságától.

A rendezvényen nők tucatjai számoltak be arról, hogy a szülés élményétől megfosztva, mekkora lelki teherrel kellett megküzdeniük, melyeket sokan még nem tudtak feldolgozni sem. Ezalatt kart karba öltve nézhettük, ahogy az otthon szülő nők, meztelenül, minden gátlás nélkül adtak életet az egészséges gyermeküknek. De vajon a természetes szülésre vágyóknak kizárólag az otthonszülés az egyetlen járható út? Azok a nők, akik intézményes keretek között akarnak szülni, úgymond természetesen, vajon miért nem kampányolnak? A végeredmény ugyanaz minden esetben: A gyerek.

KOMMENTEK

  • 2007.09.30 12:54:35B-

    Én természetes úton szültem, de úgy tudom, hogy a császár könnyebbnek látszik, de hosszú és középtávon több nehézséggel jár. Egyáltalán nem irígylem a császárosokat és soha nem kértem volna előre (vajúdás közben kissé ingerült hangon követeltem, de az más :-)))) ). Szóval szerintem az ilyen nőknek felvilágosítás kellene, elbeszélgetés császáron átesettekkel stb.



    Ami meg az otthonszülős filmeket illeti: szerintem a szülésvideók kb abba a kategóriába tartoznak, mint a házipornó - visszanézve még azt is megdöbbentheti, akiről készült. Nem filmezni való (szerintem - vagy filmezze hozzáértő filmes, mondhatni művész). Félreértés ne essék: abszolút természetes dolognak tartom, ha valaki tök meztelenül, "bozontos nunival" (ahogy a múltkor írta valaki), lógó cicikkel vajúdik. És fenntartom magamnak a jogot, hogy ha legközelebb ez kell, én is így csinálhassam. Viszont a filmezés nem természetes dolog. Az a valóságból kiemel valamit és rögzít, pedig a valóságot nem egy kameralencsén hanem az agyunkkal szoktuk szortírozni és a valóság nem szokott rögzülni. Ezért szerintem elég felemásan is elsülhet egy ilyen nyilvános vetítés. Az ember ahhoz van szokva, hogy ilyesmit felfokozott érzelmi állapotban, intim környezetben szokott látni, és közben érzelmileg elég erősen azonosul a szereplőkkel (vagy maga is egy közülük). Ha egy nyilvános programon futószalagszerűen jönnek a képek egy érzelmileg inkább steril környezetben, vadidegen arcokkal, akkor tényleg elkezdesz azon töprengeni, hogy néé, lóg a cickója stb stb.



    Ez kicsit OFF-volt, de már régen kikívánkozott belőlem.

  • 2007.09.30 13:22:10másutt

    A minap beszeltem egy gyermektelen valakivel, aki azt mondta, SOHA nem szulne huvelyi uton, fuj, undorito, rettenetes, fajdalmas.. hanem majd csaszarral.

    Az illeto brazil volt es azt mondta, ott Braziliaban mar regota az megy... az a normalis.



    En...

    1. soha nem mondanam valakinek, akinek csaszarral KELLETT szulni, hogy kevesbe ertekes a szulese...

    DE

    en magam utolso eromig kuzdeni fogok, hogy huvelyi uton jojjon ki a baba.

    NEM a mutettol felek (volt mar 1-2 nagyon komoly mutetem) hanem egyszeruen nem akarnam.

    En aznap ulni akarok az agyban, szoptatni, aznap felallni es setalgatni a babaval.

    Inkabb szulok 2 kemeny napot... inkabb repedek... inkabb taguljon ki a 'nunukam' :-) de ne vagjak keresztbe a hasam.

    Nemtom miert.

    Nem erzem a 'rendes' szulest felsobbrendounek.

    De nekem olyan kell!



    Majd meglatjuk. 2 heten belul jelentem, hogy sikerult-e!

    :D

  • 2007.09.30 13:58:25horadi

    "A rendezvényen nők tucatjai számoltak be arról, hogy a szülés élményétől megfosztva, mekkora lelki teherrel kellett megküzdeniük, melyeket sokan még nem tudtak feldolgozni sem."

    Jesszusom, ez komoly?!

    Ez a sok óriási lelkiteher alatt roskadó virágszál mit szólt volna ahhoz, hogyha már például a fogantatáshoz is orvosi segítséget kellett volna igénybevenni?

    Most aki császárral szül, vagy ne adj' isten lombikbabája van, az már omoljon össze idegileg?! Miért nem lehet egyszerűen örülni a körülményektől függetlenül a babának? Egy császármetszésnél ezerszer rosszabb dolog is történhet egy szülés során!



    Annyira nem tudok megérteni néhány nőt...

  • 2007.09.30 14:00:32horadi

    Másutt!

    Drukkolok, hogy olyan szülésed legyen, ahogyan elképzelted! :-)

  • 2007.09.30 14:13:42Brumibaby

    Higgye már el mindenki, hogy a császármetszés NEM azért történik, mert a nő úri kedélye azt kívánja. Lehet, hogy néha nem indokolt. Ezt nem lehet patikamérlegen kimérni. Nem tudja se orvos, se asszony. És senkinek nincs joga szembeállítani az otthonszülést meg a császármetszést. Mindkettőnek gyerek a vége, és nehogy már valaki azt állítsa, hogy a császárral születettek kötődése rosszabb és csak akkor szeretem a gyerekemet igazán, ha - hogy mondtátok? - bozontos nunival a nappaliban, a macskát félretolva hoztam a világra.

    Mindenki természetes úton szeretne szülni. De van, hogy nem megy. És javaslom, vágassa fel a hasát úri jókedvéből, aki szerint a császármetszést a fájdalom megspórolása végett akarják a nők.

    És szeretnék arra is emlékeztetni, hogy a császármetszésre általában úgy kerül sor, hogy a csaj mondjuk 10-12-16, stb. órát vajúdott már eredménytelenül. És az se sétagalopp, ugye. És ha valakinek mondjuk 12 óra vajúdás után (amelyből mondjuk 8 kétperces fájásokban telt) azt mondják, elhalkult a gyereke szívhangja, attól ne várja már el senki, hogy öntudatosan közölje, ennek ellenére még szeretné ugyanennyi ideig tologatni, aztán majd meglátjuk, oxigénhiányos lesz vagy sem, fő a természetesség.

    Az ún. programozott császárok esetében is fő szabály szerint meg kell várni a szülés természetes megindulását a protokoll szerint, hogy a méhszáj valamelyest kitáguljon. Micsinál a méhszáj tágulás közben? Igen, igen. Fáj.

    És vannak aztán az abszolút életmentő beavatkozások. Nem természetesek, hát persze. Az a természetes, ha az ember mondjuk belehal a toxémiába v. ilyesmi. Ahogy ez 200 éve is természetes volt. Mert lehet azzal érvelni persze, hogy azelőtt is világra hozták a nők a gyerekeket, orvos vagy akár bába nélkül, otthon vagy a krumpliföld végében, nem adattak nekik védőoltásokat, de jó volt, meg milyen természetes. Na igen, kellett szülni tizenhármat, mert hat-nyolc tuti nem érte meg az egyéves kort. Ez volt a természetes.

    masutt: tiszta szívemből kívánom, hogy sikerüljön úgy a szülésed, ahogy szeretnéd. Ha véletlenül mégsem, akkor pedig tudjál róla, hogy

    - az ágyban oldalt fekve lehet szoptatni, úgy is, hogy az ember karjából lóg az infúziós cső;

    - a szülés után lehet (kell) szoptatni, mert előtejet a császáros anya cicije is termel;

    - a babával a kezedben sétafikálni az első napon hüvelyi szülés után sem célszerű, egyszerűen mert fáradt vagy, vérveszteséged lehet, stb., és valszeg nem is fogod ezt kívánni;

    - ha a nunud kireped, akkor se az ágyban, se sehol nem üldögélsz még napokig;

    - egyáltalán, lehet, hogy kell egy távlat, hogy azt mondd, nagyszerű volt, akár ilyen, akár olyan.

    Fő, hogy légy egészséges, te és a pici babád is.

  • 2007.09.30 14:24:10Kricso

    Én császármetszéssel szültem mindkét gyermekemet, de nem így akartam, és nem tudom, hogy a hüvelyi szülés után mennyire fáj, pl. a gátmetszés helye, de én inkább választottam volna a hüvelyi szülést, mert szerintem lehet hogy a császármetszés akkor mikor végzik nem fáj, de utánna eléggé fájdalmas, alig tud az ember menni, felkelni a "kényelmes" kórházi ágyból, akár csak a másik oldalamra fordulni is maga volt a pokol. Sőt ahogy húzodik össze a méh a császármetszés után az is felér egy vajudással. Igaz nekem a császármetszés hatalmas lelki terhet nem okozott, de mindenki máshogy éli meg a dolgokat. Mindent egybevetve azta nőt aki császárt válazstja, habár tudna hüvelyi uton is szülni, tehát nem orvosilag indokolt számára, azt igazából nem tudom megérteni Az alak eltorzulását a császármetszéssel, hogy lehet kivédeni, azt nem is igazán értem, ha csak nem arra gondolnak, hogy kitágul akkor a hüvelyük. Bocsi egy kicsit hosszú voltam.

  • 2007.09.30 14:44:03k.arika

    Az én kisfiam lassan két éve egészségesen az én "pici babám", de én még a mai napig várom, hogy az általad emlegetett távlat megnyíljon, és a nem tervezett császáros születésére ne görcsbe rándult gyomorral gondoljak.

    Minden úgy indult, mint a nagykönyvben, egészen addig, amíg csendes hajnali vajjudásomat nem zavarta meg az ügyeletes orvos köszönés és bemutatkozás nélküli méhszáj tágítása, és a takarítónő ténykedése, aki a szuperhiper szülőszoba csendes félhomályát egy pillanat alatt fényárban úszó klórszagú kórházi szobává alakította.Vittem zenét, meg illóolajat...Emlékszem, nevetni kezdtem, olyan morbid volt.Ezután mértek egy vérnyomást, és mivel magas volt, elindult a lavina, egyre több szúlésznő, egyre több orvos, beindult a műszakváltás, és én természetesen nem produkáltam alacsonyabb vérnyomást.Ezért döntött az orvosom érkezése után a császámetszés mellett...A műtét után egy hétig olyan migrénem volt, hogy nem igazán emlékszem semmire, mivel a gerincemet 8szor sikerült agyonszurkálni az érzéstelenítéshez.A gyermekem léte feletti örömöm határtalan volt, de valahol a mélyben még mindig tele vagyok rossz emlékkel.És nem a fájdalmak és kellemetlenségek miatt, azokat szerintem mindig is jól bírtam...Hát hosszú lett, bocsánat érte.

  • 2007.09.30 15:13:03emma

    Császárral szültem, de nem úrinő mivoltomból! Brumibaby, nagyon jól megfogalmaztad!

    Én is vajúdtam 12 órát, mire a műtőbe toltak,mert kisfiam szívhangja romlott.

    Szerintem sokat vártunk a műtétre, mert a kicsim már nem volt jól a pociban, és meconiumos lett a magzatvíz, ami miatt ugye kapott egy fertőzést, az utána következő bajokról nem is beszélve!!

    De! Nekem semmi rossz élményem nincs a csárározásról, szinte nem is fájt semmim, másnap kelhettem fel, igaz csak lassan tudtam menni, de ezen kívül semmi bajom nem volt!! Nincsenek rossz emlékeim!!

  • 2007.09.30 16:16:36vasszűz

    Brumibaby!



    Viszont vannak külföldi adatok is, azokkal összevetve statisztikailag gyakran indokolatlan a császármetszés.

    Természetesen a kórház váltig állítja, hogy szükség volt rá.

  • 2007.09.30 16:23:49Brumibaby

    vasszűz, ez biztos igaz, és nem tudok/akarok vele vitatkozni, csak ne legyen már ez is olyan, mint a szoptatás vs. tápszer, textilpelenka vs. eldobható, száz év gyes vs. visszamegyek dolgozni, szóval egyedi szinten ne kelljen már értéktartalommal felruházni.

    Mert mi például valszeg statisztikailag ott pusztultunk volna az elsővel.

    A másodikkal nem biztos, szóval igaz, ott nem biztos, hogy indokolt volt.

    Csak akkor már a francnak sincs kedve próbálgatni statisztikailag.

  • 2007.09.30 17:57:06fecske

    Szernitem sem felsőbbrendű a természetes szülés a császárnál, de az azért nagy különbség, hogy van mögötte teljesítmény, amire joggal büszke lehet az, aki megszülte gyermekét. És ez az, ami hiányzik nekem pl., akinek mind a két csemetéjét "orvos szülte", én meg csak passzívan hagytam. Indokolt volt mind a két esetben, és egy picike lelki problémát sem okoz hogy így alakult, csak egyszerűen sajnálom, hogy az élmény nem lehetett az enyém. A mi kényelmes életünkben nincs már szinte semmi, ami akkora erőfeszítést, kitartást és fájdalmat igényelne, mint a szülés - és klassz érzés lehet, ha valaki meg tudta csinálni. Nem vagyok mazochista, nem önmagáért jó - de a végeredménnyel együtt csodás lehet, és az anyai önbizalomhoz is sokat adhat.

  • 2007.09.30 18:03:21kaposztalepke

    Amit Brumibaby írt le, azt már nem ismétlem:) Amennyit én is összeszenvedtem, anniy erővel megszülhettem volna hüvelyi úton, utána meg az elsővel nekem is nagyon fájt, és napokig kín volt eg yátfordulás is az ágyban, a felkelésről nem is szólva, nomeg a seb begyulladása, láz, antibiotikum:(..másodjára már "csak" egy spinál fejfájás vagy 10 napig...én elhiszem, hogy egy gátseb sem leányálom, de a császár sem, ha vki maga akarja, az meg is érdemli. Nomeg így már max 3 gyerek, ha némi zsírréteg volt a pocin (ami azért ugye előfordul), akkor a többedik császárnál kicsit "zacsis" lehet, és műtéti terület környékéről igazán leadni sem lehet utána..

    szóval a szülés így is úgy is komoly testi próbatétel lehet, vannak mázlistábbak, meg kevésbé, de összességében senkinek nem pottyanik a baba az ölébe.



    A statisztika meg..hát erősen kórház meg dokifüggő sok minden..és ugye a pénz..Mo-n még nem nagyon hallottam, hogy csak az anya kérésére vágtak volna, de biztos előfordul, az USAban sokan mondták..

    Itt meg ahogy elnézem kórházfüggő, barátnőmeg feleannyival már rég programozott császárra küldték, én bababarát kórházban szültem, ahol a császárt X% alatt kell tartaniuk, gyakorlatilag örülök, hogy nem lett túl késő belőle, még másodszor is..nem siették el:(



    És nyilván a műtéti technikák javulásával inkább vágjanak, mint rizikózzuk a gyerek egészségét, de aki maga kéri hobbiból, az hülye, és sztem magával is kitol. az "alak"-dolgot én sem értem, nem, lesz jobb alakja egy császártól, sőt, a heg melletti esetleges hájacskaforma miatt inkább rosszabb. Lehet, hogy arra ment a célzás, hogy "nyugatról" voltak olyan pletykák, hogy a 8. hónap végén császározzák meg, hogy a 9. hónapban amikor még sokat nőne a hasa/nyúlna a bőre meg minden azt megússzák...hát, az ilyen viszont ne akarjon gyereket sztem, aki helyből veszélyezteti a saját külseje miatt.

  • 2007.09.30 18:03:52kaposztalepke

    Amit Brumibaby írt le, azt már nem ismétlem:) Amennyit én is összeszenvedtem, anniy erővel megszülhettem volna hüvelyi úton, utána meg az elsővel nekem is nagyon fájt, és napokig kín volt eg yátfordulás is az ágyban, a felkelésről nem is szólva, nomeg a seb begyulladása, láz, antibiotikum:(..másodjára már "csak" egy spinál fejfájás vagy 10 napig...én elhiszem, hogy egy gátseb sem leányálom, de a császár sem, ha vki maga akarja, az meg is érdemli. Nomeg így már max 3 gyerek, ha némi zsírréteg volt a pocin (ami azért ugye előfordul), akkor a többedik császárnál kicsit "zacsis" lehet, és műtéti terület környékéről igazán leadni sem lehet utána..

    szóval a szülés így is úgy is komoly testi próbatétel lehet, vannak mázlistábbak, meg kevésbé, de összességében senkinek nem pottyanik a baba az ölébe.



    A statisztika meg..hát erősen kórház meg dokifüggő sok minden..és ugye a pénz..Mo-n még nem nagyon hallottam, hogy csak az anya kérésére vágtak volna, de biztos előfordul, az USAban sokan mondták..

    Itt meg ahogy elnézem kórházfüggő, barátnőmeg feleannyival már rég programozott császárra küldték, én bababarát kórházban szültem, ahol a császárt X% alatt kell tartaniuk, gyakorlatilag örülök, hogy nem lett túl késő belőle, még másodszor is..nem siették el:(



    És nyilván a műtéti technikák javulásával inkább vágjanak, mint rizikózzuk a gyerek egészségét, de aki maga kéri hobbiból, az hülye, és sztem magával is kitol. az "alak"-dolgot én sem értem, nem, lesz jobb alakja egy császártól, sőt, a heg melletti esetleges hájacskaforma miatt inkább rosszabb. Lehet, hogy arra ment a célzás, hogy "nyugatról" voltak olyan pletykák, hogy a 8. hónap végén császározzák meg, hogy a 9. hónapban amikor még sokat nőne a hasa/nyúlna a bőre meg minden azt megússzák...hát, az ilyen viszont ne akarjon gyereket sztem, aki helyből veszélyezteti a saját külseje miatt.

  • 2007.09.30 18:04:26kaposztalepke

    bocsi, fagytam, és ez lett..

  • 2007.09.30 18:08:06wish73

    én is azt gondolom, h, aki félelmében kér császárt, annak úgy is kell. komoly hasi műtét, lelke rajta.

    attól viszont évek óta kimegy nálam a biztosíték, h a tarisznyás, szoptatókendős, otthonszülős, iskolás koráig szoptatom, mert ez jó mindkettőnknek, és egy ágyban alszunk, mert a természeti népeknél is így szokás, nem kell nekünk ovi, mert én otthon is épp úgy tudom szocializálni-és még sorolhatnám az általam "ősanya"-kategóriába sorolt paramétereket (jöhetnek a kövek)-szóval, h ezek hatására anyák százai-ezrei érzik magukat megbélyegezve, mert nekik spec. nem sikerült a szoptatás, nem tudták hüvelyi úton megszülni a babát, kirakták a kiságyba, beadták bölcsibe, stb. érdekes, a mi anyáink idejében ettől senki nem lett depressziós, senki nem tett rosszalló megjegyzéseket a másikra. így alakult-netán így döntött- kész. ma meg épp azok hatására alakulnak ki a komplexusok, akik magukat hú, de toleránsnak, széles látókörűnek tartják.

  • 2007.09.30 18:51:05Ditke

    "Azok a nők, akik intézményes keretek között akarnak szülni, úgymond természetesen, vajon miért nem kampányolnak?"



    És azok a császárosok, akik nem kérték, nem jókedvükben, nem a látszat-könnyebbség miatt lettek császárosok és MÉGIS elégedettek azzal, hogy van egy egészséges szép gyerekük, aki egyébként vagy nem lenne, vagy nem lenne egészséges, miért nem kampányolnak?



    ÉN VÁLLALOM AZ ILYESFAJTA KAMPÁNYT!



    Esélyünk nem volt természetes úton. Az istenített Geréb Ágnes sem tudta volna kiimádkozni belőlem a kisfiamat épen és egészségesen.



    Amint megvizsgáltak a kórházban tudtuk, hogy császár lesz. Sőt már hetekkel korábban tudtam, ha a tükör előtt magam vagyok és "vallok", azt kell mondjam, 32 hete tudtuk, hogy császár lesz. Bár az orvosom nyitva hagyta a természetes út lehetőségét végig, de nem is biztatott, nem vezetett vele félre. Talán ezért nem is érzem tehernek a dolgot, meg tragédiának, mint a bevezetőben jelzett kampányban protestáltak, hogy milyen lelki törés is nekünk. Nekem nem lelki törés.



    32 hetesen beszéltünk először arról a dokimmal, hogy már pedig most már nagyon gyanús, hogy szülni fogok. És akkor megmondta, csak akkor engedi, ha 5 centire nyitva jelentkezek a kórházban tökéletesen beilleszkedett gyerekkel. Ha ezt nem hozom, esélyem sincs. A végén nagyon csúnya lett a helyzet, ismeretlen ideje elszivárgott magzatvizzel, harántfekvéssel, nem mozgó gyerekkel az a 1,5 óra is egy örökkévalóság volt, mire meghallottam felsírni az én kicsikémet. Remegtem, a gyerekemért, az egészségéért, az életéért. Amikor kiemelték, nem mertem sírni, hogy meggyőződhessek róla tiszta szemekkel, hogy mindene megvan és ép és egészséges.



    És ez nagyon-nagyon sz.r volt. Az intenzív is utána, és az a 7-8 hét, amire helyre rázódtam a lábtól lábig tartó vágásommal. Szóval egyáltalán nem könnyebb, mint a természetes út, sőt talán nehezebb is.



    De igazán az ilyen akcióktól feláll a szőr is a hátamon. Azt hiszik, hogy már pedig ez az egész csak egy úton működhet? Elítélnek minket, mert a könnyebb utat választottuk...Végig sem gondolják, hogy az esetek többsége sajnos indokolt. OK, van olyan, akinél nem, meg olyan is, aki kéri, de a többség indokolt. És az ilyen kampányokkal nem azokat sértik meg, akiknél nem volt indokolt, hanem minket, többieket, akiknél a gyermek és az anyuka élete függött azon, hogy vágnak vagy ülünk a labdán 7-8 órát, hiába.



    Nem bánom a műtétet. Sosem fogom bánni. Elég ránézni a gyönyörű és egészséges félévesemre, hogy sose bánjam egy pillanatig sem, hogy a gyerekem a hasamon át bújt ki. És hiába próbálják ezt belém sulykolni, akkor sem fogom bánni. Az orvosom döntött és helyesen döntött. Én pedig elfogadtam a döntését. Akkor is és most is.



    Hiszem, vallom és hirdetem, hogy adjuk már meg végre a tiszteletet a császármetszéssel szült anyukáknak is. Ismerjük meg őket előbb, hogy miért is volt szükségük a műtétre. Nézzünk bele a gyerekeik szemébe, és fogadjuk már végre őket is el. Itt lenne az ideje. Talán akkor kevesebben élnék meg tragédiaként azt, hogy nem szülhettek természetesen. És fejezzék már be az otthonszülők és a többiek azt, hogy fölöslegesen lelki sérülteket, meg szülés utáni depressziósokat gyártanak a császáros anyukákból.





    Zárójelben megjegyzem, Geréb Ágnes helyében a pofámról a bőr is leégett volna. Mit keresett ott egyáltalán? Talán nem lenne dolga a szülők mellett, akik elvesztették a kezei között a gyereküket? Aki látta a velük készült riportot, az tudja, hogy a szülők szerint pánikba esett G.Á. segítőivel együtt. Ezek után pofátlanság és gyomorkavaró kampányolni. Szerintem.

  • 2007.09.30 19:11:22kaposztalepke

    ezt a lelkiismeret-furdalás-keltést én is ki nem állhatom. Szerintem igenis felnőhet egészséges lelkivilággal így is, meg úgy is a gyerek, mostanában sztem túl van spirázva a dolog. Lelki megrázkódtatások nélkül úgysem nő fel, azon kívül meg sokkal többet számít, ha a szülő nyugodt, és meggyőződéssel teszi azt, amit. Majdnem midnegy, hogy mit (nyilván enm szélsőségekre meg brutalitásokra gondolok, hanem a "normális" kategória), lényeg, hogy ha a szülő ezt helyesnek érzi, akkor a gyereknek is természetes lesz. HA császár, akkor az, ha cumisüveg, akkor az, ha félévesen bölcsi, akkor az, stb-stb. Egyiktől sem lesz önmagában semmi baja, de ha a szülőt állandó lelkiismeret-furdalás, meg kudarcélmény gyötri, meg frusztrált, és bűntudata van, na attól lehet baja.



    Régen igenis a csecsemőt is egy kibélelt vesszőkosárban kirakták a mezőre maguk mellé amíg d olgoztak, nagyobb korukban ott sertepertéltek a házimunkát/állatgondozást/kertimunkát végző felnőttek körül, nem ingyombingyomozták meg zenebölcsiztették meg tudomisén egész nap, hanem élték mellette/vele együtt a mindennapi életet, és nem lett mindenki lelki nyomorék. Apámék kiskorában meg mindenki 6 hétután ment bölcsibe (ahol volt), mert ugye a szocializmust mentek vissza építeni az anyák..nagyanyáméknál egy darabig nem volt bölcsi, apám be lett téve 6hetesen a kiságyba, nagyanyám ment dolg, 3 óránként hazament, megetette, rendbetette, hogy közben mi volt vele, hát, ha sírt megnyugodott majd magától:( Szerencsére utána lett bölcsi a faluban. És ez nem egyedi eset, akkor ez "normális" volt, legalábbis semmikép nem elítélendő, ezt kellett tenni, ezt tették. És apám sem lett tőle lelki sérült, sőt..érzékeny, családcentrikus, ragaszkodó, hűséges alkat.

    Ezekkel nem azt akartam mondani, hogy ezek a jók, meg nyilván ma igyekszünk máshogy csinálni, meg sok minden más, sé sok mindent máshogy oldunk meg..hanem csak azt, hogy ha valami természetesen van kezelve a gyerek körül, magabiztos, nyugodt, szerető szülőkkel/családdal vannak körbevéve, akkor sok mindent "kibírnak", akkor is, ha nem minden ideálisan alakul. Viszont egy megomlott, önmagát marcangoló, szülésére/szoptatására, stb szorongva és frusztrálva gondoló anyát szerintem nehezebben.



    Úgyhogy igenis midnenki, aki legjobb igyekezete szerint csinálta a dolgait, és magától telhetően igyekszik a lehető legjobban dönteni, kihozni azt, amit lehet az adott szituból, az érezze jól magát, és ne hagyja, hoyg hülye sablonokkal meg elvárásokkal elbizonytalanítsák.



    Egyébként wish73 által vázolt "ősanya"-ból is láttam bőven olyat, aki csak kifelé volt az a nagy "hős", amúgy egyáltalán nem a gyerek igényeinek megfelelően rendezte a dolgait, hanem saját frusztrációját kompenzálta, és ezt a "szerepet" vette fel, és az "önzetlen mártír" szerepet, merthogy a "jóanya"-ságban próbálta megvalósítani azt, amit eltolt párkapcsoaltban,személyes ambíciók, szakmai dolgok, stb terén. És sokszor ebből az is jön ki, hogy ez már nem a gyerekről szól, nem neki jó. Mert a szülő nincs úgy igazán belül rendben.

    Persze akinek valóban ez a belső indíttatása, és nemcsak kompenzál, annál jó lesz ez is..de akinél meg más a jó, annak hadd legyen az a jó.

    Ha belegondolok abba a sok lelkiismeret-furdalásba, önmarcangolásba, kínlódásba, meg aggódásba, ami akkor volt, amikor az első gyerekemnél kevés volt eleinte az anyatej, de nem akartam tápszerezni..rettegtem a gondolattól is, hogy totál csőd leszek, ha még etetni sem tudom, miután természetes úton megszülni sem tudtam...és mennyire felesleges volt (túl sok kismamaújságot olvastam előtte, és bababarát kórházban szültem;) )...végülis éjjel-nappal cicin lógatva beállt a dolog, fél évig csak anyatejen élt, és végül 2évesen hagytuk abba..de ezt meg lehetett volna csinálni úgy is, hogy közben nem parázom agyon magam, és nem rettegek már reggel attól, hogy mit fog enni délután, hanem nyugalmat adott volna a gondolat, hogy megpróbálunk mindent, de ha nem jön össze, semmi baja nem lesz a tápszertől, és nem azt jelenti, hogy én vagyok totálcsőd...ehelyett romokban voltam teljesen. És feleslegesen. És fél évig-egy évig az is nagyon bántott, hogy nem tudtam természetes úton megszülni. De az összes többi dolog a nevelés, stb kapcsán is ilyen. Megteszi mindenki amit tud és bír és gondol, más meg teszi amit ő tud.



    a különböző rendezvényekkel meg az a bajom, hogy ugye van egy téma, és általában specifikusan valami ellen, vagy valami mellett szól a dolog, és az nagyon szélsőségesen. Nincs meg benne az, hogy "persze, ez lenne az ideális, törekedjünk erre, de azért reális és elfogadható alternatívaként/komprumisszumként ott van ez is, meg az is, és azzal is együttlehet élni.."..hanem nagyon csak az egyik oldalt nyomják...máshol meg csak a másikat..aztán táborokra szakad minden, elbizonytalanodik mindenki, na, és az tökjó. Amit még nagyon nem szeretek, amikor olyan formában közölnek valamit, mintha a gyerek gondolná. Akár egy reklám (mint az az "anyukám szuper, mert ezzel most"-típus), de akár egy propaganda-dolog, vagy valamelyik oldal "felvilágosító" cikke. Minden elismerésem pl a LLL-nek azért, amit tesz, meg amennyit akiknek segít, de vmikor pár éve a honlapjukon olvastam egy írást, mintha a gyerek gondolná-mondaná..ez együttalvás kapcsán. És totál az jött le belőle, hogy a gyerek mondja, hogy ez a jó, ez az egyetlen üdvözítő mód, és akit szeretnek, azt így szeretik, stb. És mire a végére értem, tök rosszul éreztem magam, és elbizonytalanodtam, hogy mivan, ha egy rakás kaka vagyok, pedig az akkor 5 és fél éves gyerekemt még csak szoptattam, a hajnali szopi után reggel még mellettem szuszugott, délután együtt cicin szunyókáltunk, este szopin elalvás után viszont letettema kiságyba, és reggel 5-6ig ott volt...és előtte is ez volt, éjjel keltem hozzá akárhányszor, mellémvettem, szopi, letettem, volt elég tejem, kiegyensúlyozott volt a gyerek, stb. És még így is olyan volt a cikk, hogy lelkiismeret-furdalásom lett, és rosszul éreztem magam. HOgy hathat ez arra, akinek meg még ennyire sem jött össze a dolog? És hogy lehet a gyerek nevében írni vmit, amikor igazán fogalmunk sincs, hogy a gyerek mit gondol. Nem tudhatjuk, hogy a gyereknek nem tökjó-e az a kiságy a nyuszikkal, stb-stb. Sőt. Biztos vagyok benne, hogy azoknál a családoknál is boldog lehet a gyerek, akiknél végülis cumisüveget kapott, és kiságyban aludt, és az ő nevükben is lehetne cikket írni, hogy "...nagyon jó nekem így, és én is így fogom csinálni a gyerekemmel.."

    Szóval az egyoldalú propagálásokat nem nagyon kedvelem. Irányok legyenek, törekvések, de ismerjük már el, hogy mindnekinek lehet máshogy is jó.

  • 2007.09.30 19:13:36kaposztalepke

    bocsi..5 és fél hós gyerek, nem éves természetesen:)))

  • 2007.09.30 19:22:35Ditke

    No elszállt az irományom.



    Szóval...



    Fecske, ezt a dolgot azért nem teljesen így látom, ahogy Te. Nem hiányzik a teljesítmény, talán mert 32 hét fekvés azért már csak teljesítmény.



    A császáros szülés mögött is megvan a teljesítmény, mégpedig a lehető legnagyobb: a született gyermek EGÉSZSÉGE.



    Azon pedig érdemes lenne ellamentálni, hogy a császáros anyák egy jó része nem problémamentes terhesség után, szülés közben bekövetkezett krízishelyzet miatt kerül császárra, hanem napokat, heteket, hónapokat küzd végig a gyerekéért. Azokra gondolok, akiknek minden egyes nap, minden egyes betöltött hét nagyobb ünnep a karácsonynál. Akiknél a 20. hét nem az UH ideje, hanem annak a percnek az elérkezte, amikor már van esélye a gyereknek, ha elindul a szülés. Ezt én értem, mert a saját bőrömön tapasztaltam meg. És azt hiszem, azok is értik, akik a hozzám hasonló cipőket viselték végig.

  • 2007.09.30 19:32:17landi

    Hát kérem, elkövettük azt a hibát, hogy lemásztunk a fáról és kétlábra álltunk. Ez pedig biza, nem kedvez a hüvelyi szülésnek, nem pottyan ám ki a bébi olyan könnyen, mint a négylábúaknál. Nem vagyok szagértő, de régóta az az érzésem, hogy - akár tetszik, akár nem - a hőn áhított természetesség az életmódunk miatt egyre kevésbé lesz elérhető. Lehet persze próbálkozni ezerrel (ahogy teszem én is), de a fejlődési folyamatainkkal szemben kicsit nehéz. Ez van.



    Engem húsz óra után császároztak, mikor már látszott kintről a baba feje, csak beszorult a szűk medencémbe. Nem mondom, hogy nem volt csalódás hallani, ahogy a dokim halkan azt mondja: sajnos ez császár lesz. És még utána is mondta, mennyire sajnálja, hogy nem sikerült. Viszont amikor kivették a babát, a feje olyan volt, mint egy keménykalap: volt karimája (ahol beszorult), meg egy dudor felül (ahol nyúlt kifelé). Szóval a legteljesebb mértékben igaza volt a doktornak, aki még össze is veszett a szülésznővel, aki viszont mindenképpen ki akarta belőlem passzírozni a gyerkőcöt. Nem akarom tudni, mi lett volna, ha ez utóbbi történik.



    Ennyit a "csúf, fujj, természetellenes" császárról.

  • 2007.09.30 19:38:20manci

    Lehet, hogy nem leszek túl népszerű a véleményemmel itt, de igenis sok az indokolatlan császármetszés Mo.-on.



    És ez pontosan azért rémes, mert sokkal durvább az anyukának ezen átesni, mint hüvelyi úton szülni. Ez egy komoly műtét, lehetséges kockázatokkal, szövődményekkel, de ha nincs semmi extra baj, akkor is épp elég frissen műtve ellátni egy újszülött gyereket. Szerintem ezt senki nem vonja kétségbe. Azt sem, hogy az esetek nagyobb részében indokolt a császármetszés. De van számos olyan eset, amikor igenis indokolatlan, vagy csak a korábbi szükségtelen beavatkozások folytán vált indokolttá.



    Pontosan azért, hogy senki ne essen át ezen a megpróbáltatáson feleslegesen, kell erre felhívni a figyelmet, beszélni róla, vitát generálni. Az más kérdés, hogy mindezt nem otthonszülést mutogató filmekkel tenném.

  • 2007.09.30 19:38:44Ditke

    Landi, és ugye rendbe jött a buksi? Borzasztó volt olvasni, hogy kalapja lett...



    Igazad van, lemásztunk a fáról, biza. Másrészt meg már nem a nemi érésünk első pillanatában szüljük az első bébit, amikor még lazábban az izületek, a csontok, az izmok. Hanem elhúzzuk 30-35 éves korunkig az első gyereket, amikorra már itt fáj, ott fáj, amott hasogat. Közben beavatkozunk a hormonháztartásunkba mesterséges szerekkel, hogy a nem kívánatosakat elkerülhessük. Mérgezzük magunkat "E-vitaminokkal", vegyszerekkel, antibiotikumokkal, módosított "élelmiszerekkel".Tehát mindent megteszünk, hogy természetesen ne működjön a dolog. Akkor mit is várunk?

  • 2007.09.30 19:41:51eino.

    A fősulin volt egy lány, aki szerint ki kellene harcolni Mo.-n is, hogy mindenki szülhessen császárral, aki akar (ennek kb. 7 éve). Indokai: a gyerek feje egyre nagyobb, a medence viszont nem tágul ehhez kellőképpen.Ő majd mindenképpen császárral akar szülni, már nem is korszerű a hüvelyi úton való szülés - mondta nekem, aki ezek szerint roppant korszerűtlenül szültem :))



    Egyébként valóban, a gyerekek egyre nagyobbak. Én még a Materna-láz idején szültem, mindenki szedte, mint magzatvédő vitamint, nekem is ajánlotta a védőnő.Azóta már nem annyira ajánlják, mert irtóra felnyomta a gyerekek súlyát, és a későbbiekben is nagyok lettek a gyerekek. Amúgy is van egy természetes növekedés , zömében a táplálkozás miatt, nem értem, miért kell ezt még megsegíteni vitaminokkal. Én egyébként nem szedtem be, nem is lett óriásbébim . Megmondaná valaki, hogy egy egészséges, 21 éves nőnek miért kell méregdrága vitaminokat szednie? Ikerterhesség, immungyengeség, magasabb életkor stb. esetén érthető. De alapból?? Gondolom, a pénzről szól leginkább.



    Vissza a császárhoz: néha elgondolkozom azon, hogy a normális és nőnek nevezhető nők közé tartozom-e, mert anyai szempontból nem érdekelt, hogy hogyan szülök. Csak annyit tudtam, hogy be vagyok tojva az epiduráltól, az altatástól nemkülönben, úgyhogy ha lehet, maradnék a természetes útnál. Ha nem, akkor persze nem. Szerencsém volt, de ennyi.







  • 2007.09.30 19:55:54druantia

    Ha belegondolok abba, hogy mennyire kevésen múlt, hogy a gyerekem ottmaradjon vagy baja essen a (hüvelyi) szülésnél, még ma is lever a víz. Így utólag belegondolva ha tehettem volna, inkább a császárt választom. Persze, nagyon jó volt simán szülni, hatalmas élmény, és végül a babának nem lett semmi baja. De az a pár perc, amíg a sötétlila, nem síró gyerekemet életre masszírozták, akkor óráknak tűnt. Az én testemben végzett életreszóló pusztítást már nem is említem.



    Lehet, hogy az én esetem a ritkább, de tényleg előfordul, hogy kellene a császár és mégsem csinálják meg, kockáztatva ezzel a baba életét és egészségét.



    Egyéb. Wish73, én nem látom be, hogy másnak miért kellene lelkifurdalást éreznie azért, mert pl. az én gyerekem mellettem alszik. Soha nem mondtam senkinek, hogy csinálja ezt úgy, ahogy én. Hasonlóképpen nekem is van annyi önbizalmam, hogy bárki bármit máshogy csinál, el tudom dönteni, egyetértek-e vele, vagy más utat választok inkább.



    Azt már inkább gáz kérdésnek tartom, amit Káposztalepke felvetett. Konkrétan a szoptatás. Én nagyon akartam szoptatni, de mindenféle családi okok miatt (nagymamám haldoklása majd halála) hirtelen nagyon kevés tejem lett, amikor a Peti egy hetes volt. Ez történetesen hétvégére esett. Szegény öcsém ott könyörgött a gyógyszertárban, hogy adjanak már végre újszülött babának való tápszert, de elhajtották azzal, hogy szoptasson inkább az anyuka. Ha nem megy, akkor próbálja erősebben. Én meg itthon zokogtam, hogy éhenhal a gyerekem, ráadásul miattam, mert nekem nincs tejem, biztos az én hibám. (Aztán kaptak valahol valami tápszert, de végül kihúztuk a tejjel azt a nehéz időszakot.)

  • 2007.09.30 19:55:54druantia

    Ha belegondolok abba, hogy mennyire kevésen múlt, hogy a gyerekem ottmaradjon vagy baja essen a (hüvelyi) szülésnél, még ma is lever a víz. Így utólag belegondolva ha tehettem volna, inkább a császárt választom. Persze, nagyon jó volt simán szülni, hatalmas élmény, és végül a babának nem lett semmi baja. De az a pár perc, amíg a sötétlila, nem síró gyerekemet életre masszírozták, akkor óráknak tűnt. Az én testemben végzett életreszóló pusztítást már nem is említem.



    Lehet, hogy az én esetem a ritkább, de tényleg előfordul, hogy kellene a császár és mégsem csinálják meg, kockáztatva ezzel a baba életét és egészségét.



    Egyéb. Wish73, én nem látom be, hogy másnak miért kellene lelkifurdalást éreznie azért, mert pl. az én gyerekem mellettem alszik. Soha nem mondtam senkinek, hogy csinálja ezt úgy, ahogy én. Hasonlóképpen nekem is van annyi önbizalmam, hogy bárki bármit máshogy csinál, el tudom dönteni, egyetértek-e vele, vagy más utat választok inkább.



    Azt már inkább gáz kérdésnek tartom, amit Káposztalepke felvetett. Konkrétan a szoptatás. Én nagyon akartam szoptatni, de mindenféle családi okok miatt (nagymamám haldoklása majd halála) hirtelen nagyon kevés tejem lett, amikor a Peti egy hetes volt. Ez történetesen hétvégére esett. Szegény öcsém ott könyörgött a gyógyszertárban, hogy adjanak már végre újszülött babának való tápszert, de elhajtották azzal, hogy szoptasson inkább az anyuka. Ha nem megy, akkor próbálja erősebben. Én meg itthon zokogtam, hogy éhenhal a gyerekem, ráadásul miattam, mert nekem nincs tejem, biztos az én hibám. (Aztán kaptak valahol valami tápszert, de végül kihúztuk a tejjel azt a nehéz időszakot.)

  • 2007.09.30 20:06:57landi

    Ditke: Rendbe jött, és csuda szép lett! :-)



    Eino: én sem szedtem vitamint és tök egészséges vagyok, a gyerek is - és amúgy pont ezt mondom én is. Mondjuk itt állandóan, hogy természetes szülés, meg élet, dehát könyörgöm, bazi nagy városokban élünk, egész nap ülünk, gépek dolgoznak helyettünk, a mozgást is tudományosan végezzük, mindenféle edzéstervek alapján, zabáljuk a vitaminokat, a gyári kaját (még ha próbál is valaki bio maradni, sajnos akkor is, legfeljebb sokszor nem tud róla). A szülés ugyanúgy a "civilizált" életünk része, úgyhogy ha valaki még egyszer a természeti népekkel példálódzik - amiről gyanítom, valami homályos romantikus elképzelése van - azt szívesen fejbe verem.



    És amúgy hajrá bio, meg hajrá természetes szülés, de azért ne kábítsuk magunkat nagy tarisznyával az oldalunkon (bocs attól, aki normális, csak szeret tarisznyát hordani :-))



  • 2007.09.30 20:13:06Yuki

    Huh. Kövezzetek meg, de engem egyáltalán nem izgat, hogyan fogok szülni. Mondom ezt nagy naivan a 10. héten. Elég rossz a szemem, így van esélyem a császárra, de ezt majd az orvosom megmondja. Olyan orvost választottam, aki a "háborítatlan szülés" híve, természetesen kórházi körülmények között. Ha azt mondja, kell a császár, én nem vitatom a szakmai alapon hozott döntését. Hogy utána lassabb lesz a felépülés, meg nem sétálgatok a babámmal... na bumm. Sétálgatunk még eleget később. És ugyanígy vagyok a "normál" szüléssel. Tuti fájni fog. közben biztos nem fogom élvezni. De ez a dolgok rendje. Csak egészséges legyen a babám és én is. Ennyi.

  • 2007.09.30 20:16:16landi

    Durantia: erre van egy jó sztorim. A barátnőmnek annyi teje volt, hogy begyulladt a melle, gyakorlatilag egész nap ömlött belőle a manna. Járt a dokihoz egy teljes hónapig, állandó 38-39 fokos lázzal (szoptatás miatt nem szedett lázcsillapítót), ha éppen nem fejt, akkor a mellén keletkezett tájogot fertőtlenítette. Egy hónap után olyan volt, mint egy zombi, a gyerekkel képtelen volt foglalkozni. Könyörgött a dokinak meg a védőnőnek, hogy kaphasson tejapasztó tablettákat, akik nem voltak erre hajlandóak, merthogy a szent anyatej. A végén elküldte őket a fenébe és elment egy másik dokihoz, aki végre segített rajta.



    A gyerek tápos lett, és köszönhetően az ismét fitti anyukának, szuper kiscsajjá nőtt.



    Nekem meg nemrég szólt be valaki, hogy miaz, hogy az 5 hónapos gyerekem kap már gyümölcsöt meg főzeléket. Merthogy ő 10 hónapig kizárólag szoptatott. Most akkor magyarázkodjak, hogy én meg csak 4 hónapig tudtam?



    Kicsit olyan ez, mint a belga szám: ha túl sok van, az a baj, ha túl kevés az a baj, de mindenképpen baj. Hál'istennek a gyerekek magasról tojnak az egészre és szépen megnőnek, akár így, akár úgy.

  • 2007.09.30 20:18:09landi

    huppsz, a tályog elipszilon. bocs.

  • 2007.09.30 20:22:27thais

    MIelőtt bármit is mondanék engem négyszer császároztak. Nem ÚRI PASSZIÓBÓL, s nem azért, hogy "könnyen megússzam." Szemészeti okok miatt, már régen vak lennék, ha másképpen döntöttek volna. Nem volt könnyű igazándiból egyik sem. A második után 3 hétig négykézláb közlekedtem, a harmadik után nem gyógyult a hasfal, plusz két hétig kellett feküdni. Megvárni, hogy benőjön a "lyuk". A spontán szült anyák a gátmetszés ellenére vidáman sétálgattak. Én csak négykézláb. Lelki problémát nem okozott, tudtam, nem ilyen módon kell bizonyítani. Szoptatni, jobban szoptattam, mint a nem császárosok. Ömlött belőlem 24 óra múlva. Mivel a "vadhúst" állandóan el kellett távolítani minden egyes császár után, mindig kozmetikáztak. Szép almaalakú hasam lett. Nem túl esztétikus, de nem foglalkozom vele. Tehát aki spontán szül, nagyobb esélye lesz, hogy megmaradjon az alakja. Ezek után mondja azt valaki, hogy az alakja miatt inkább a császárt választja. A negyediket érdekes módon meg sem éreztem. Mintha nem is műtöttek volna, nem fájt, csak húzódott és viszkedeztt. A többihez képest igazi leányálom volt. Még mielőtt megkérdezné valaki, ötödiket nem akarok. Nem kísérletezem. Négy kellett, hogy meglegyen a négy gyerekem.

  • 2007.09.30 20:22:35thais

    MIelőtt bármit is mondanék engem négyszer császároztak. Nem ÚRI PASSZIÓBÓL, s nem azért, hogy "könnyen megússzam." Szemészeti okok miatt, már régen vak lennék, ha másképpen döntöttek volna. Nem volt könnyű igazándiból egyik sem. A második után 3 hétig négykézláb közlekedtem, a harmadik után nem gyógyult a hasfal, plusz két hétig kellett feküdni. Megvárni, hogy benőjön a "lyuk". A spontán szült anyák a gátmetszés ellenére vidáman sétálgattak. Én csak négykézláb. Lelki problémát nem okozott, tudtam, nem ilyen módon kell bizonyítani. Szoptatni, jobban szoptattam, mint a nem császárosok. Ömlött belőlem 24 óra múlva. Mivel a "vadhúst" állandóan el kellett távolítani minden egyes császár után, mindig kozmetikáztak. Szép almaalakú hasam lett. Nem túl esztétikus, de nem foglalkozom vele. Tehát aki spontán szül, nagyobb esélye lesz, hogy megmaradjon az alakja. Ezek után mondja azt valaki, hogy az alakja miatt inkább a császárt választja. A negyediket érdekes módon meg sem éreztem. Mintha nem is műtöttek volna, nem fájt, csak húzódott és viszketett. A többihez képest igazi leányálom volt. Még mielőtt megkérdezné valaki, ötödiket nem akarok. Nem kísérletezem. Négy kellett, hogy meglegyen a négy gyerekem.

  • 2007.09.30 20:22:52thais

    MIelőtt bármit is mondanék engem négyszer császároztak. Nem ÚRI PASSZIÓBÓL, s nem azért, hogy "könnyen megússzam." Szemészeti okok miatt, már régen vak lennék, ha másképpen döntöttek volna. Nem volt könnyű igazándiból egyik sem. A második után 3 hétig négykézláb közlekedtem, a harmadik után nem gyógyult a hasfal, plusz két hétig kellett feküdni. Megvárni, hogy benőjön a "lyuk". A spontán szült anyák a gátmetszés ellenére vidáman sétálgattak. Én csak négykézláb. Lelki problémát nem okozott, tudtam, nem ilyen módon kell bizonyítani. Szoptatni, jobban szoptattam, mint a nem császárosok. Ömlött belőlem 24 óra múlva. Mivel a "vadhúst" állandóan el kellett távolítani minden egyes császár után, mindig kozmetikáztak. Szép almaalakú hasam lett. Nem túl esztétikus, de nem foglalkozom vele. Tehát aki spontán szül, nagyobb esélye lesz, hogy megmaradjon az alakja. Ezek után mondja azt valaki, hogy az alakja miatt inkább a császárt választja. A negyediket érdekes módon meg sem éreztem. Mintha nem is műtöttek volna, nem fájt, csak húzódott és viszketett. A többihez képest igazi leányálom volt. Még mielőtt megkérdezné valaki, ötödiket nem akarok. Nem kísérletezem. Négy kellett, hogy meglegyen a négy gyerekem.

  • 2007.09.30 20:23:26zsuli

    bocs a beleszólásért, fogalmam sincs, hogy tényleg sok "kérvényezett" császározás van-e, de azért az furcsa, hogy a százalékos statisztikát nem vmelyik spec.klinika vezeti, hanem a csornai kórház...

  • 2007.09.30 20:25:29thais

    Úgy látom, nagyon szorgalmas lett a szerver. Bocs.

  • 2007.09.30 20:26:26landi

    Ez érdekes. Lehet, hogy a csornai dokik szeretnek "időben" hazaérni vacsira?

  • 2007.09.30 20:48:43abominog

    Szerintem azok az anyukák, akiknek olyan nagy lelki teher volt, hogy megfosztották (kicsoda?) őket a szülés élményétől, pont az ilyen kampányok miatt éreznek lelkifurdalást.

    Mi az, hogy ők nem szenvedtek ugyanúgy meg a gyermekükért? Szerintem az anyaság nem a szülésnél kezdődik, hanem a fogantatáskor. És biztos vagyok benne, hogy azok az anyukák is éppúgy mindent elkövettek már a terhességük alatt, hogy a gyerekük egészséges legyen. Ha kellett, szenvedtek, lemondtak dolgokról stb. És nem is ér véget a szüléskor. Utána nem attól lesz jó, vagy rossz anya valaki, hogy hogyan szült.

    Én például egy percig sem tartom magam jobb anyának csak azért, mert sikerült hüvelyi úton (direkt nem természetest írok) szülnöm. Szerencsém volt. Szerencsém volt, hogy a baba jól feküdt, hogy nem volt túl nagy, hogy jól tágultam stb. stb. Mert nem gondolom, hogy ez különösképpen az én érdemem lett volna. Egy barátnőm 30 óra vajúdás után szült végül császárral. Ha azt veszem, én a 9 órás vajúdásommal kevésbé dolgoztam meg a gyerekért.

    Amúgy amióta ennyi mocskot, mérget, hormont stb. eszünk meg, lélegzünk be stb., nemigen beszélhetünk már természetes életről. Nem csoda, ha a testünk sem úgy működik már.

    És mi a fontosabb, egy kellemes szülés-élmény, amin lehet életünk végéig merengeni, esetleg önbizalom-erősítés céljából felelevenítgetni, vagy egy egészséges baba, aki a későbbi napokban, években feledtet minden esetleges kellemetlenséget, és kárpótol mindenért.



  • 2007.09.30 20:51:58landi

    Azon elgondolkodtatok már, hogy ebben a fene nagy emancipációban miért tépik magukat/egymást a nők kollektíve minden egyes gyerekkel kapcsolatos dolgon? Most nem a sorsfordító kérdésekre gondolok (mint pl. nem igázom le, terrorizálom stb. a gyerekem), hanem olyasmire, mint pl. a szoptatás vs. tápolás, vagy hogy mellettem aludjon-e vagy sem. Meg nem is arra gondolok, hogy szépen kicseréljük a tapasztalatainkat, módszereinket, hanem ezekre a látványos, demonstráció szerű "nekem elveim vannak" megmozdulásokra. Mindenképpen kell valami, ami miatt kisebbségi érzésünk legyen? Ez valami hormonális dolog? A pasik miért nem aggódnak, hogy most hosszában vagy keresztben fekve csináljuk a gyereket, vagy hogy kék vagy piros színű tálkából etessük házi vagy üveges kajával?



    Persze nyilván nem minden nő csinálja ezt, de valahogy mostanában folyton ebbe botlom bele mindenhol. Ez csak a média hatása? Valami összeesküvés elmélet van erre?

  • 2007.09.30 20:52:24druantia

    Én nagyon demokratikusan azt mondom, hogy mindenki élje úgy az életét, ahogy ő jónak látja (törvényes keretek között azért, természetesen), minden téren.



    A császár ugyanúgy szülés a számomra, mint a hüvelyi. Egy másik poszton már leírtam, most megint aktuális, úgyhogy ide is begépelem. Ha rajtam múlna, lehetne kérésre is császározni, de csak akkor, ha az illető vállal minden kockázatot és ki is fizeti azt a többletet, amibe ez kerül. (Szükséges császárokra persze nem vonatkozna ez a kifizetősdi :).) Ha valaki meg otthon akar szülni és ehhez minden feltétel adott, akkor az is legyen lehetséges.



    Még mindig Wish73 "ősanyás" mondatán rágódom, úgy látszik, nagyon nagy hatással volt rám :). Nekem nagyon furcsa, amikor valaki attól érzi rosszul magát, mert más máshogy csinál valamit. Én úgy vagyok vele, hogy ha valaki nem akar szoptatni, hadd ne szoptasson. Ha akar, akkor meg kapjon meg hozzá minden segítséget. Ha külön babaszoba, akkor az, ha együttalvás, akkor az. Azzal sem volt soha bajom, hogy valaki lenruhában, vállra akasztott tarisznyában és saruban közlekedik, a másik meg kiskosztümben és tűsarkú cipőben. Valahogy nem kapok frászt az ilyen dolgoktól, még akkor sem, ha férfi az illető :))).



    Nem csesztetésből, csak tényleg kíváncsiságból kérdezem, mert többen kifejezték enyhébb-súlyosabb ellenérzésüket az "ősanya"-típussal kapcsolatban. Mi a baj az ősanyákkal?

  • 2007.09.30 21:16:27Sudve

    Off. druantia, szvsz az a baj az ősanyákkal, hogy kihasználják az anyukák - főleg az elsőgyerekesek - magabiztosságán kialakult réseket és ezerrel nyomulnak a természetesség és a szent anyatej nevében. Ha másként történt veled valami (lásd császármetszés), vagy valamit másként csinálsz (lásd oviskorig szoptatás), akkor csökkent értékűnek tekintenek. Olyat is szoktam mondani, hogy a Kismama újság pszichológusai kitermelik a saját pácienseiket... On.



    Irtó kíváncsi vagyok rá, hogy hogyan mutatták ki, hogy a császármetszésekből mennyi volt indokolt és mennyi az indokolatlan. Mert városi legendákat bárki tud idézni (kívánságra császár), hol vannak a tények?



    Ami engem illet, vastagon tojok rá, ki mit gondol a szülésemről. Mert igenis az volt. Feküdtem majd' hat hónapot terhesen, vajúdtam 4 ujjnyiig úgy, hogy közben nem volt rendben a szívhang. Aztán megműtöttek, hálistennek. Aznap este felkeltem, másnap szoptattam a fiamat, következő naptól egész nap velem volt (éjjel nem, nem olyan volt a kórház). Nekem megváltás volt a műtét, nem szomorkodtam miatta egyáltalán, cserébe begyulladt a sebem, úgyhogy antibiotikum, 10 hét kezelésre járás. Asszem kiegyenlítettem a számlát... És szültem, igenis szültem egy gyereket. Pont.

  • 2007.09.30 21:17:40Sudve

    És egy utolsó megjegyzés G.Á-ról, a helyében baromira nem mennék most semmi ilyen rendezvényre.

  • 2007.09.30 21:26:20kaposztalepke

    druantia: látom Sudve is hasonlót írt, de megfogalmazom, hogy ne legyen félreérthető..

    Nincs semmi baj azokkal az "ősanyákkal", akiknem így jó, ez a legjobb meggyőződésük, és el tudják fogadni, hogy másoknak máshogy jó.

    CSahogy..sokan nem azért csinálják így, emrt nekik így jó, hanem megfelelési kényszerből, vagy képmutatásból, stb...ill. a másik: ne próbáljanak máskat meggyőzni, hogy csak így jó, és állandóan dicsőíteni maguzkat, hogy ők bezzeg milyen jó anyák (és általában hozzá is teszik, hogy "ahh, szívesen szoptatom a kétéves fiamat is félóránként éjszaka, ez nekem nem probléma, a gyerekért bármit"...iylet is hallottam, de nem feltétlenül ennyire sarkított, lényeg hogy sokszor eljátszák a nagy mártírt, aki persze "ez neki nem áldozat", de azért érezd rosszul magad, mert Ő mosolyogva mit meg nem szenved tesz a gyerekéért és persze ezt vidáman és önzetlenül...szóval ezekkel van bajom, nem azzal, aki teszi ahogy jónak tartja, és így tartja jónak és kész..

    és igenis elsőgyerekes anyukaként az első hónapokban nagyon kevesen hűdehatűározottak...én az voltam, de belül elbizonytalanítani (amikornem ment minden simán, nem voltam jól, ingadoztak a hormonjaim) hát el lehetett azért..ettől még nem csináltam mást, mert komolyan úgy gondoltam ahogy, de belül a kis tüske ott volt, hogy hátha rosszat teszek a gyereknek



    a természetesség meg...valóban..más a világ, élni kell azzal, ami van, de jól kell vele élni...gondolom a természetesség-pártiak sem szeretnék, hogy diftériában fekvő gyerekük fölött imátkozzanak, hogy vagy megmarad vagy nem...merthogy úgy természetes, ha megkapja, aztán átesik "valahogy" rajta, minek már védőoltás..

  • 2007.09.30 21:39:56kaposztalepke

    mármint a szélsőségesen mindenre ész nélkül a "nagy természeteséget" hirdetőkre gondoltam..

  • 2007.09.30 21:43:22druantia

    Sudve, Kaposztalepke, köszönöm a válaszaitokat. Így már értem, de eddig azt hittem, maga a szélsőségesen naturálice stílus az, ami nem szimpatikus. Az ilyen anyukákkal én sem szoktam nagy barátságban lenni, de ugyanúgy nem szeretem, ha valaki a másik végletet képviseli erőszakosan. Azaz a gyerek egy hetes korában visszamegy karriert építeni és lebiggyeszti a száját és lesajnál, ha elmondom, hogy mi a helyzet velem. Hogy ha még most, amikor a bébi 15 hónapos és én melót keresek, még mindig fáj a szívem, mert másokra kell bíznom majd az én kicsikémet :).



    Engem azzal nem tudnak kiborítani, hogy nem vagyok elég jó anya, mert tudom, hogy a végtelenségig szeretem a gyerekemet és mindent megteszek, amit tudok. De ez az anyagi kérdés a gyenge pontom. Rajtam is múlik sok minden (képtelen lettem volna bölcsibe adni mondjuk négy hetesen), de sok rajtam kívül álló ok is bejátszik. Pl. nincs bölcsi, nincs meló, nincs, aki vigyázzon rá. Innét kezdve pedig abszolút megértem, hogy valakinek esetleg azzal gyalogolnak a gyomrába, ha mondjuk a császáros szülését fikázzák.



    Az emberek hagyják végre már békén egymást. Olyan jó lenne, ha nem az okozna örömöt egyeseknek, hogy mások frusztrálása árán növeljék a saját beteg egójukat.

  • 2007.09.30 22:01:09másutt

    Hm...



    Most vegigolvastam egy csomo megjegyzest es HONNAN ERED AZ A BAROMSAG, hogy az ujszulottek a VITAMINOKTOL lesznek nagyok?

    Ekkora hulyeseget!

    Keremszepen, se folsavbol se C vitaminbol se kalciumbol NEM LEHET ZSIRT csinalni.

    A gyerekek egyre nagyobbak (hosszabbak es koverebbek), mert maguk a felnottek is egyre nagyobbak es egyre magasabbak es az anyak sokat esznek a terhesseg alatt, sok sok proteint (zsirt) es sok sok szenhidratot.



    Most en leszek gonosz es durva, de aki lehuzza a vitaminevest azt nagyon nem tudom szeretni.

    Oriasi mertekben lecsokkent a deformalt ujszulottek szama, amiota a terhesvitaminokat eszik az emberek.

    EZ EGY TENY!

    Az is teny, hogy amiota megnott a korosan kover es kover emberek (ferfiak es nok) szama, sokkal nagyobbak a csecsemok. Nem a vitaminoktol lesz valakinek 5 kilos a gyereke kerem! Ez reszben alkat, reszben evolucio, reszben csulok pekne modra.



    Egy ismerosomnek nagyra (magasra) kezdett noni a kislanya (kb 6 eves) es abbahagyta emiatt neki a vitamin adasat.. a gyerek 2 eve mindig egesz telen beteg... erre mit lehet mondani???

  • 2007.09.30 22:06:53marywolf

    Engem csak az bosszant, hogy az ilyen cikkekkel úgymond ellenségeket generálnak.

    Ha arról írnak, hogy milyen csúnya dolog az abortusz, akkor az összes nő ellenség lesz, aki elvégezte, vagy az a nő, aki védi, aki abortuszt végzett vagy aki lehordja őket (ezzel máris 3 ellenségcsoportot lehetett generálni).

    Ugyanez az otthonszüléssel, ellenséggé válik aki otthon szül, vagy aki nem etc.

    Lehet finomítani, hogy jaj nem ellenség, hanem csak nem vagyunk egy véleményen, meg csak vitázunk, de nagyon sok esetben ez nem igaz. Bár lehet hogy jobb így kiadni a gőzt, mint megverni a szomszédot.

    De szerintem ez akkor is ellenséggyártás.



    És hozzátéve szerintem mindegy, hogy császárral vagy természetesen jön ki az a baba, de van, tőlem aztán ki is trüsszentheti az adott anya, ha neki úgy megy, nem érdekel, de akkor már ott van és akkor már a baba lényeg.

  • 2007.09.30 22:11:15wish73

    druantia,

    épp azt akartam írni, amit Te a kérésre császárral kapcsolatban. vagyis, választhasson a szülő nő a kockázatok ismertetése után, és fizesse ki a költségeit, csakúgy, mint egy szépészeti plasztikai műtét esetén. nyilván sok visszaélésre ad lehetőséget, mert, ha az ember jattol a dokinak, akkor majd úgy fogja írni a zárójelentést, h indokolt volt, de ez már legyen a szakma és a TB dolga, h próbálja meg ezeknek elejét venni.

    az ősanya dologgal csak az a bajom, h az általam ebbe a típusba tartozó nők gyakran ítélnek el másokat, akik nem úgy csinálják a dolgokat, mint, ahogy ők azt jónak gondolják. amolyan lelki nyomásgyakorlást végeznek, ahogy rosszalló megjegyzéseket tesznek a tápos, császáros, bölcsis, különalvó stb. gyerekek szüleire.

    pedig én is ítélkezhetnék látatlanban, h azért maradnak otthon 6-9 évre, mert semmihez nem értenek, lusták dolgozni, képezni magukat, nem is áll már rá az agyuk másra, csak a pelenka-játszótér-szoptatás témára. mondhatnám, h azért szoptatnak, alszanak együtt a gyerekkel hosszú évekig, mert valami nincs rendben a házaséletükkel. de nem mondom, max. barátnők körében beszélgetünk konkrét személyekről, de, h médiában, fórumokon osszam az észt ezügyben, az távol áll tőlem, mert ez azt jelentené, h olyanokról alkotok ítéletet, akiknek a motivációit nem ismerem. ha elég sokan, elég hangosan kampányolnánk és találnánk pl. pszichológust is, aki szakmailag erősítene minket, akkor lehetne egy táborba gyűjteni a hosszú szoptatás és egy ágyban alvás ellenzőit, h aztán kitartó munkával azok kezdjenek feszengeni, akik meg így csinálják. szóval, sztem mindenki jól csinálja, akinek nem lesz zombi a gyereke, sőt, ő maga sem. de időnként azt érzem, h valamiféle hiányérzet vezeti az anyák egy részét ebbe az irányba. ezzel lehet azonosluni, lehet egy táborba tartozni velük, szakmai sikerek helyetti pótcselekvésnek is megteszi.

    félreértés ne essék, mezei alkalmazott vagyok, semmi törtetés, sikerült szülnöm, szoptatnom, tehát sem frusztráció, sem lenézés nincs részemről egyik irányban sem, csak próbálnám megéretni, h miért alakul úgy, hogy amin pár éve még túlléptek az emberek, azokon most hosszú ideig lehet rágódni, csámcsogni.

  • 2007.09.30 22:17:55másutt

    Banyek, ekkora vihart egy teascseszeben!

    (Nem Ti... OK!)

    Ha mar a modern vilag ordogeit akarjuk uldozni, sokkal rosszabbakat tudnek mondani, mint a csaszarmetszes.. ami az esetek NAGY reszeben indokolt es potencialisan eletet menthet.

    Nincs jobb dolguk?

    Szamomra minden anya, aki kihord egy gyereket es szul, es gyereket nevel, az hos, akarhogyan elte at azt az egy napot.. egy muto asztalon, vagy nyomva.

    Kit erdekel?

    Nem talalnak jobb celt a boszorkanyuldozesre?



  • 2007.09.30 22:25:00wish73

    óriásbébikre nekem is van egy elméletem: sztem az a "hazai" paradicsom, ami februárban akkorára nő, mint egy alma, az a baromfi, b.miylen állat, amit nagyüzemi módon hízlalnak- bejut a szervezetbe, és a sok hormon, adalékanyag, turbócucc egy részét beépíti és nem kiválasztja a szervezet. korábban volt poszt a szőrös gyerekekről is. szőrös nőkről még nem. pedig ez is sztem ennek a számlájára írható.

  • 2007.09.30 22:27:26druantia

    Wish73, nekem semmi bajom az egy ágyban alvással, talán mert az én gyerekem is mellettem alszik :). Lehet, hogy ezért akadt meg a hsz-eden annyira a szemem :). Tudom, semmi személyes, meg az én részemről sem, de ezeknek a dolgokank annyi okuk lehet... Én pl. úgy terveztem, hogy a Peti majd az ágy mellett, a saját kiságyában fog aludni. Vagyis igazából beállítottam a kiságyat, de nyitott voltam mindenre, az ő igényeitől függően :).



    Aztán annyira durva volt a gátsebem (vágtak, repedtem, minden volt ott), hogy nem tudtam volna éjjel félóránként ki-be pakolni szegény gyereket. Meg az az igazság, hogy nagyon jó is volt mellette aludni :). Jó volt éjjel közelről hallgatni a szuszogását, jó volt nézni a pofiját. Megnyugtatott, hogy ott van mellettem, biztonságban.



    A házaséletemben ez nem okozott törést, mert egyedülálló vagyok, úgyhogy senki nem lett megrövidítve :). Ha azt láttam volna, hogy a gyerekemnek nem jó, hogy mellettem alszik, akkor természetesen külön tettem volna. De szeretett és még most is szeret odabújni, ha felriad éjjel. Könnyebb volt így szoptatni, stb.



    Azt mondhatom, hogy mindketten csak profitáltunk a nagy együttalvósdiból. Mi. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek ez a legmegfelelőbb variáció. Annyi lehetőség van még: egy ágyban, egy szobában de külön ágyban, külön szobában. Tudom, hogy elég off a dolog, de csak példa akart lenni arra, hogy nyomásgyakorlási és hatáskeltési szándék nélkül is lehet pl. együtt aludni :))).

  • 2007.09.30 22:33:14másutt

    wish.. nyilvan ez is resze a dolognak...

    de szerintem akkor is 99%-ban az extra kaloriak a ludasok.

    Nem predikalok.

    Bennem is egy oriascsecsemo lakozik MOST EPPEN. Saccper kabe 3,5 kg MOST. :-)

    (nem baj. kiszedik... valahogy)



    en meg olyat nem hallottam, hogy egy ember (vagy magzat) folsavtol vagy vitamintol hizott el.



    szabalyosan felforr bennem a ver, amikor ezt hallom.

    (2 cikkel arrebb irtam a remes terheshormonos temperamentumomrol... bocsika Holgyek)



    arrol mar hallottam, hogy elkezdtek ingyen adni a vitaminokat es tobb mint felere csokkent a rendellenessegek szama.



    sokan irjak fenn 'nem szedtem terhesvitamint, gyerekem megis rendben volt'.

    Hat persze, miert ne... az eselyek Veled voltak. De miert akarna megkockaztatni az ember??? Aki predikalni akar masoknak, meg osztani a jo eszt az nehogymar a terhesvitaminok ellen tegye... hanem a cigi, stressz, terhes nok allofoglalkozasa ellen.

    meg az ellen, hogy egy terhes no tobb mint 2X olyan gyakran aldozata az otthini eroszaknak. Na. Ez ellen lehetne dolgozni. A vitaminokrol meg tessek leszallni. Szerintem.



    meg egyszer bocs, ha durvan fogalmaztam.

  • 2007.09.30 22:41:07kaposztalepke

    Én is a vitaminok mellett lennék, az első 3 hónapban mindenképp. Amióta itt Mo-n is Czeizel doktor is elkezdte propagálnia dolgot, foglalkoznak vele, stb sokkal kevesebb a rendellenesség. És ha ezek megelőzhetőek a fogantatás előtt/terhesség idején szedett vitaminkészítményekkel, akkor miért ne tegyük. Az meg messze nem bizonyított, hogy a vitamintól nagyobb a gyerek, esetleg rosszul összeállított cucctól, vagy olyan adalékokkal...de még akkor is inkább egy nagyobb baba+császár, mint egy sérült gyerek, legalábbis szerintem.



    Amúgy én középutat választottam, az első 3 hónapban szedtem az Elevitet, utána eleinte hetente 2-t, aztán egyet...amikor alakul mindene, akkor hadd legyen ott midnenféle anyag ami kellhet...

  • 2007.09.30 22:44:18diaz

    Ajánlom figyelmetekbe ezt a cikket: www.nol.hu/cikk/465840/

    Én egy olyan kórházban szültem (bababarát!), ami a cikkben külön is ki van emelve a majdnem 40 %-os császározási arányával. Ne mondjátok már, hogy ez normális, és hogy ezek nagy része indokolt volt?!

    Szerintem sok hozzászóló személyes támadásnak véli ezt a figyelemfelhívást, holott csak arról van szó, hogy a császármetszés egy veszélyes beavatkozás, idézet az említett Népszabi-cikkből: "A császármetszés az orvostudomány nagy vívmánya: amíg nem volt, magzatok és anyák sokaságát veszítettük el. Ez a beavatkozás azonban jóval veszélyesebb a hüvelyi szülésnél: a halálozási arány kétszerese a hüvelyi szülésének, és a legjobb technika ellenére sem tudjuk megmondani, mik lesznek a következményei 15 év múlva" - mondja Siklós Pál, a fővárosi Szent István kórház főorvosa. Az teljesen nyilvánvaló, hogy az orvosilag indokolt esetekben el kell végezni, de csak azért, mert a baba lombikos, mert faros, mert az anyuka 40 feletti (mind megtörtént, saját fülemmel hallott esetek az említett kórházból), nem kéne.

    Abban igazatok van, hogy tényleg nagyon idegesítő a Kismama-jelenség (értem ezalatt a természetes úton szülő, 3 évig igény szerint szoptató, sosem idegeskedő stb. ÉS ezzel kérkedő és mást elítélő v. lesajnáló "ősanyákat"), de nagyon egyszerű a megoldás: le kell sz@rni a kommentárokat (már bocs).

    Egyébként, lehet, hogy fura, de én éppen azzal vagyok "csodabogár" az ismerős anyukák között, hogy természetes úton szültem a helyi kórházban és

    még szoptatom a 10 hónaposomat. Úgyhogy vannak még Mo-on olyan szegletek, ami mentes a Kismama-mételytől:-DDD

  • 2007.09.30 22:50:01diaz

    Ja és a vitamin szerintem is kell, hiába eszünk sok zöldséget, gyümölcsöt, ezekben már nem feltétlen van annyi vitamin, mint régen, van/lehet viszont mindenféle hormon, adalékanyag stb.

    Én Elevitet szedtem már a teherbeesés előtt is és a terhesség alatt is végig, és nem lett nagy a babám.

SZÓLJON HOZZÁ!

Kórházfigyelő

  • Budapesti kórházak
  • Vidéki kórházak

Kérdezz szakértőnktől

Dr. Gyarmati Andrea gyermekgyógyász válaszol.

Kérdezni szeretnék »

Blogok, amiket olvasunk

CsP Lefeküdtünk, mégsem szexeltünk

Levélírónk annyira tiszteletben tartja a lány kérését, miszerint lassítsanak, hogy megpróbál lopakodó üzemmódba helyezkedni az ágyban.

Makronauta Aszalt gyümölcs kompót

Hogyan varázsolhatunk a télbe nyarat? Igen, aszalt gyümölcsökkel! És ha még egy kis praktikával, néhány adalékkal megbolondítjuk, máris ott vagyunk!

Juhari Zsuzsanna Hátborzongató ölelés

Akadt olyan sír, amelyben nemi aktus pózát utánozva temették el a párt.

Asperger 2.0 Érzelmi vakság

A férjem az alexitímia tipikus tüneteit mutatja – ő sokáig képtelen volt beszélni minden olyan témáról, ami erős érzelmeket váltott ki belőle, és most is csak nagyon nehezen nyílik meg.
Ajánlok blogbejegyzést

OnGo beszámolók

Hirdetés

Hirdetés