KOMMENTEK

• 2007.10.01 19:37:00Ditke

  Tényleg nagyon szánandó.
  
  
  
  Én az intenzíven kussoltam szépen, ketten voltunk az őrzőben, a másik hölgy 35 évesen épp a rákkal küzdött és a méhét operálták ki petefészkestől. Szal én nem kértem semmit, nem panaszkodtam semmit, a nővéreknek elég volt őt ellátni, mert neki aztán voltak fájdalmai. Amikor én bekerültem, aznap vették ki az edá-ját, 1 hét után, ő kérte, mert már nem tudott rajta feküdni tovább és az oldalán sem. Remélem felépült. Két kisgyerek várta otthon.
  
  
  
  Az még odébb lesz. Előbb még befejezem jelen gyermek szoptatását, aztán megműtenek, aztán meglátjuk, lesz-e még miben kihordanom a kistestvért, illetőleg ha lesz még, orvospajti megengedi-e egyáltalán. No és ha már kihordtam, akkor jöhet a 6 órás spináltű, postás után szaladva. :))) De nem fogom elfelejteni, hogy van ilyesmi, köszi az infot.

• 2007.10.01 19:37:46Hicudzsi

  Lii!
  
  Szerintem egy nagy hasi műtétnek lehetnek későbbi következményei, nekem súlyos epe- és gyomorproblémáim lettek, egyértelműen a császártól. Több anyuka ismerősömnek dettó...
  
  Szóval nem tudom...
  
  
  
  A császárt nem tartom démonnak, és én sem hiszem, hogy a gyerekeim bármiben kevesebbek lennének a természetes úton születetteknél és azt sem hiszem, hogy én több vagyok a császáros kortársaimnál. Őszintén szólva nem is tudtam sokáig hogyan születtem.
  
  
  
  AZT tartom rossznak, hogy odahaza a dokik vágnak ha kell, ha nem és az esetek jórészében nem kellene.
  
  
  
  
  
  

• 2007.10.01 19:40:49Ditke

  Nekem is bedagadt a kezembe a tű, utsó nap már a másikkal kellett odébb tenni. Ráadásul az amúgy is sérült kezembe szúrták, ami így is egy csomó mindenre képtelen. Szóval faca volt, legközelebb a lehető leghamarabb kivetetem, inkább beveszem tablettában, de nekem hagyjanak vele békét.

• 2007.10.01 19:47:24Hicudzsi

  Ditke! Nagyon drukkolok, hogy minden rendben legyen! :)
  
  
  
  Nekem a méhösszehúzót szerintem a műtétkor egyenesen a méhembe adták, azt nem kaptam külön. Az infúziót folyadékpótlásként kaptam csak utána, ahogy lecsöpögött a három palack ki is vetettem a tűt.
  
  Szerintem érdemes erre rákérdezni majd :)

• 2007.10.01 19:50:56lii

  Hicudzsi: na, ilyenekre gondoltam pl, köszi az infót. (és jobbulást.)
  
  csak mert eddig csak a 24 órás fekvést, utána pár napig szinte zéró mozgásképességet, spinál miatti fejfájást, sebgyulladást hallottam, mint császár utáni anyai szövődményt. azokon meg túlvagyok, szerencsére. kivéve fejfájást, az nem volt. de harmadik napja volt benn a kanül, mikor már nagyon szépen kértem, h. szedjék ki, inkább jöjjön a váratlan migrén, vállalom, de nem akarom a továbbiakban ezt a fajta testékszert viselni.

• 2007.10.01 19:53:00Ditke

  Jól hangzik. Oxitocint és augmentint kaptam infúzióban, folyadékot szívószállal a cukor miatt. Aztán két napig kaptam tablettában az antibigyót, az oxitocint pedig naponta négyszer szuriban. Sokára tartott, mire rájöttem, hogy állva jobban bírom a szurit. Előbb fekve szurkáltak, de attól meg állandóan lemeredt a csípőm. Mókásan néztem ki, ahogy fel-alá talptaltam a szobámban. Mindig rákérdeztek, hogy hát maga megint talpon? Naná! Nem volt már min feküdnöm.
  
  
  
  Másodszorra akkor a lehető leghamarabb fogom kérni, hogy ne infúziózzanak. :)

• 2007.10.01 19:57:26Ditke

  Lii, engem Zsóka nővér kidobott az ágyból 24 óra után, lábon, cuccommal caplattam el az intenzívről az operáltra, majd onnan a zuhany alá. Az ágy a derekamig ért, szal amint le bírtam reggel jönni róla, én már estig vissza se nagyon feküdtem (mondjuk ki, másztam....). És talpaltam, talpaltam, talpaltam, minden gyerek-kihozás között legalább egy órát. A viziteken az ágy szélének támaszkodtam, a doki mindig meg is jegyezte, hogy már megint? Fájt, nagyon fájt, de muszáj volt a lábamra állni, ha el akartam látni a gyerekemet. Persze fekhettem volna az ágyban is egész nap, de már annyit feküdtem addigra, hogy a hajam is fájt a fekvés gondolatától is.

• 2007.10.01 20:15:07Hicudzsi

  Tetszik ez a hajam is fájt dolog :)
  
  Én is majd' megőrültem, csak mozoghassak. :)

• 2007.10.01 20:25:49kiscica33

  no most sikerült nagyjából végigolvasni. Néha dolgozni is kell :-).
  
  Szóval engem reggel 9-kor műtöttek, este 7-kor már zuhanyoztam (akkor kelhettek fel), kanül, katéter sem volt tovább bennem. Másnap már törökülésben szoptattam az ágyon. Na jó ha köhögés nem volt jó érzés. Fájdalomcsillapító 1-2 napig kellett. Pénteken műtöttek, következő szerdán hazamehettem, sebem szépen gyógyult, 6 hét után tornázni is elkezdtem. (ja itthon első naptól kezdve a 3.-ra jártam fel, első 3 hét után a gyerekkel a kezemben mert ugye valahogy le kellett jutni) .
  
  Gyerkőcöt még a fekvés alatt többször odahozták szopizni, másnaptól nagyjából egyedül el is tudtam látni.
  
  Szóval ilyen szempontból tényleg nem volt rossz emlék.
  
  Remélem a következő szülés se lesz rosszabb akármelyik úton is történik :-)).

• 2007.10.01 22:17:41hechizo

  Opti: Az a terror ebben, hogy lenne egy 20 perces, civilizált módszer és Te nem választhatsz és akik ezt Neked nem engedik, azok pontosan tudják, hogy Te emiatt kétségbeesett, halálos rettegésben fogod tölteni a terhességedet, sőt elárulva érzed magad, amiért elzártak Téged a császártól, míg másoknak ez sikerülhetett. Ok, hogy lehet utána is szenvedni, de miért nem kaphatsz felvilágosítást, hogy mik a veszélyforrások természetes szülés és mik azok császár esetén és aztán TE VÁLASZTHASS. Ha nem választhatsz, az azt jelenti, hogy nem tartanak Téged egy gondolkodó, felvilágosult saját magáért felelősséget vállalni képes lénynek: ez önmagában felháborító. A nőnek legalább annyi kompetenciája van a saját szülését érintő döntésekben, mint az orsvosnak, nem? Én csak akkor adnék szabad kezet az orvosnak, ha közvetlen életveszély elhárításáról kell döntenie szülés közben: egyébként a nőt illetne minden döntés. Sőt az, hogy a nő nem választhatja a császármetszést, szerintem az Alkotmánnyal is ellentétes.
  
  
  
  B-: "Aki számára a hüvelyi szülés rettegés tárgya, az ne vállaljon gyereket." Én pedig pontosan azt írtam, hogy gyereket egyébként akaró embereket egy életre megfosztani attól, hogy utódaik legyenek, szerintem nem lehet pusztán ennyiért. Szerintem AZ EMBER GYEREKET AKAR ÉS NEM SZÜLÉST. Amikor pedig annyira kevés gyerek van, hogy nekünk pl. már lehet, hogy nem is lesz nyugdíjunk, akkor ilyen fellengzősen kijelenteni, hogy valaki ne szüljön, mert azt a néhány kórházi napot egy kicsit máshogy képzelné, mint az átlag, enyhén szólva könnyelműség. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy a jogalkotó mikor jön rá, hogy jobb, ha tudomásul veszi, hogy valaki csak akkor vállal saját gyereket, ha garantálják a császárt és akkor fékeződhet egy kicsit a rohamos elöregedés. Mert ha nincs garantált császár, akkor én pl. majd örökbe fogadok, nekem mindegy, ha nem vér a szerinti gyerekem, viszont a társadalomnak nem, mert ettől összességében nincs több gyerek.

• 2007.10.01 22:37:04másutt

  hechizo: nagyon erosen fogalmazol, de ugy erzem osszessegeben teljesen egyetertek Veled.
  
  
  
  mint fenn leirtam.. en nem szeretnek csaszart es mindent el fogok kovetni, hogy oriascsecsemomet kinyomjam onnan, ahova nem sut a nap.
  
  DE.
  
  Miert ne legyen joga eldonteni egy nonek, hogy hogyan szul?
  
  Otthon? Szulo otthonban? Csaszarral? Vaginalisan?
  
  Mi marad nekunk, ha ezt sem donthetjuk el?
  
  
  
  Az otthonszulesre felhozhatjak ellenervnek, hogy 'potencialisan veszelyes (anyara es ujszulottre)' es ha az ujszulott nem kizarolag az anya tulajdona, akkor az anya bunos lehet, ha kockaztatja gyereke epseget.
  
  DE..
  
  (Statisztikat kerek szepen) A csaszar veszelyezteti a gyereket? Asszem nem. Ha nem.. miert ne lehetne csinalni?
  
  OK.. nem optimalis.. de miert ne lehessen valasztani, ha mar valakinek az tetszik? Es ha meg is fizetne? Szenvedni akar a hasmutetjevel? Szenvedjen! Felvallalja a sajat magat ero xtra kockazatot? En ezzel rendben vagyok!
  
  
  
  Szamomra ez is egy allam vs. egyen, szabad valasztas kerdes.
  
  
  
  Nemtom.. en gyakran azt erzem a csaszarellenes tabortol, hogy 'en x orat vajudtam, vajudjal Te is, nember, lehetoleg fajdalomcsillapito nelkul, szenvedj csak, egy no szuljon igy'
  
  
  
  Lehet, hogy naiv vagyok? Szivesen vegighallgatom az ellenvelemenyt. Es meg egyszer: en NEM akarok csaszart, olyannyira, hogy papirra vettek tolem, hogy 'termeszetes szulest szeretnek, ORVOS NELKUL, bábával (szulesznovel) korhazban.

• 2007.10.01 23:21:27diaz

  Aki ennyire retteg a fájdalomtól, annak szinte minden kórházban a rendelkezésére áll epidurális fájdalomcsillapítás.
  
  Nem arról van szó szerintem, hogy a túlnyomórészt férfi szülésztársadalom direkt szenvedésre ítéli a szülő nőket, hanem arról, hogy a császár egy műtét, méghozzá hasi nagyműtét komoly szövődmények lehetőségével. Nem hiszem, hogy az orvosi etika támogatná azt, hogy egy amúgy teljesen egészséges emberen csak úgy, kívánságra komoly műtétet végezzenek.
  
  

• 2007.10.01 23:43:28pupy

  Én féltem a hüvelyi szüléstől, nem tudom megfogalmazni a konkrét okát hogy miért, de tartottam tőle.
  
  Lehet hogy ez miatt késleltettük évekig a babaprojektet.
  
  A félelmem megmaradt, de ezen felülkerekedett a vágy a gyermek iránt, így meggyőztem magam azzal hogy másnak is ment, nekem miért ne menne a term szülés.
  
  Így hát belevágtunk, gondoltam lesz ami lesz hagyom magam "sodródni az árral".
  
  Amikor az orvosom közölte hogy ikreket várok és ez miatt nagy a valószínűsége a császárnak, kicsit örültem neki.
  
  Azt kell mondjam, hogy császárhoz képest én jól jártam. Az első nap fájdalmán és a nehézkes felkelésen kívül semmi bajom nem volt.
  
  A sebem szépen gyógyult, tisztultam ahogyan kellett, a katéterrel sem volt gondom, fájdalomcsillapítót sem igényeltem.
  
  Ok, a mozgás nem volt egy százas de nem volt vészes. A lányaim koraszülött osztályra kerültek, ami másik élületben volt. Másnap már átvánszorogtam hozzájuk.
  
  Pár nap múlva ahogy kikerültek az intenzívről, 3 óránként keltem reggel 5-től este 10-ig hogy átjárjak őket ellátni.
  
  Szóval, aki császárral szül mindenkinek ilyen lábadozást kívánok.
  
  Viszont amit én bánok és nem biztos hogy a császárnak köszönhető, de sokan annak tudták be, hogy sajnos nem indult be a tejtermelés így nem tudtam szoptatni.
  
  Van valakinek hasonló tapasztalata?
  
  
  
  Még valami: így utólag /és még előre is, ha netán vállalkozunk hármaskára/ úgy érzem ha a körülmények megengedték volna bevállaltam volna a term szülést.

• 2007.10.01 23:52:02másutt

  diaz: "Nem hiszem, hogy az orvosi etika támogatná azt, hogy egy amúgy teljesen egészséges emberen csak úgy...?'
  
  Rengeteg mutetet vegeznek teljesen egeszseges embereken.. plasztikai sebeszettol (banyek, 2 db jo nagy labdat orankent belevarrnak nok mellkasaba...) mell-rekonstrualasig... orrsovenyegyenesites, stb stb stb gyomor-szukitest elhizottaknak (sokkal sokkal komolyabb, mint egy csaszarmetszes, nagyon nagy kockazatokkal.. persze vitathato, hogy az elhizas es az egeszseg osszeferheto-e).
  
  
  
  egy teljesen egeszseges kisfiu korulmeteleset sem tiltja az orvosetika, pedig speciel szerintem az egy rettenetes csonkitas.
  
  csak penz kerdese az egesz, nem az etikae!!!

• 2007.10.02 07:31:15diaz

  másutt, ebben teljesen igazad van.
  
  Már csak az a kérdés, jó-e ez így (mármint hogy pénzzel bármit meg lehet tenni)
  
  A plasztikai műtéteknél ideális esetben (igen, tudom, hogy jó részük nem éppen ezért következik be)van valamilyen pszichés ok (kvázi "egészségtelenség"), pl. semmi mell, görbe orr-önértékelési zavarok v. éppen testi panaszok mint pl. a túl nagy mellek v. a kóros kövérség esetében. Persze azon elgondolkodhatunk, hogy a hüvelyi szüléstől való rettegés esetén nincs-e valamilyen pszichés probléma a háttérben. Meggyőződésem szerint kell, hogy legyen, mert a félelem úgy gondolom, normális, de a gyerek iránti vágy, mint ahogy azt többen is írtátok már, legyőzi azt.

• 2007.10.02 07:31:24diaz

  másutt, ebben teljesen igazad van.
  
  Már csak az a kérdés, jó-e ez így (mármint hogy pénzzel bármit meg lehet tenni)
  
  A plasztikai műtéteknél ideális esetben (igen, tudom, hogy jó részük nem éppen ezért következik be)van valamilyen pszichés ok (kvázi "egészségtelenség"), pl. semmi mell, görbe orr-önértékelési zavarok v. éppen testi panaszok mint pl. a túl nagy mellek v. a kóros kövérség esetében. Persze azon elgondolkodhatunk, hogy a hüvelyi szüléstől való rettegés esetén nincs-e valamilyen pszichés probléma a háttérben. Meggyőződésem szerint kell, hogy legyen, mert a félelem úgy gondolom, normális, de a gyerek iránti vágy, mint ahogy azt többen is írtátok már, legyőzi azt.

• 2007.10.02 07:32:14diaz

  nahát, másutt, mindig neked válaszolok duplán:-)
  
  Bocsi, nem akarok szájbarágós lenni:-)

• 2007.10.02 07:32:50Anyatünde

  hechizo: Első babám császár (lábtartás miatt - azaz lábbal előre akart volna világra jönni), másik kettő hüvelyi úton.
  
  Sokkal hamarabb rendbejöttem a két hüvelyi szülés után. Hozzáteszem, könnyű szülések voltak, bár a Jány születésekor - első hüvelyi szülés - a gátmetszés mellett még két másik irányba repedtem is, szerencsére csak a gátam, a hüvelyfal már nem.
  
  (A Kicsivel meg már gátvédelem ment, az előző szülés hegei - a gátamon - meg se rezzentek.)
  
  
  
  Hasműtét után (pl. vakbél) néhány nappal általában nem szokvány javallat pl. éjjel kelni x-szer, eltölteni minden alkalommal y percet szoptatással stb... Császár után meg csinálod, mert muszáj, ott a babád. (Büfiztetést, ilyesmit szándékosan nem írom, azt apa is csinálhatja)
  
  
  
  Ha úgy gondolod, hogy a szülés során bármikor mondhasd, hogy ezt már nem bírod és inkább császározzanak meg, és ezt MAXIMÁLISAN vegyék figyelembe a dokik, ne csak a vajúdó kismama hisztijeként dekódolják, abban teljesen egyetértek.
  
  De sztem érdemes megpróbálni a hüvelyi szülést.

• 2007.10.02 07:36:04Anyatünde

  pupy: köhögés, tüsszentés, nevetéssel hogy álltál a császár után? ;-))

• 2007.10.02 07:38:53Anyatünde

  nem abban... azzal értek egyet, természetesen.
  
  ÁÁÁÁÁÁ

• 2007.10.02 08:41:59Ditke

  Hechizo. A jelenlegi gyakorlat nem ellentétes az alkotmánnyal. Nincs benne olyan alkotmányos alapjog, amely szerint meg kell császározni mindenkit, aki döntési képességeinek birtokában kéri. Ennyi erővel uis a felnőtt, és döntési képességeinek teljes birtokában lévő férfiakat is meg lehetne és meg kellene császározni. Jogalkotói szempontból ezt uis nem hagyhatod ki a kitételből, mert nem szerinti negatív diszkrimináció, amely alkotmányellenes, tehát az alkotmány ellenes saját magával.
  
  Az viszont benne van, hogy jogunk van az egészségünkhöz. De ez egy olyan képlékeny fogalom, hogy a fene tudja, befér-e, amit elgondoltál. Lelki egészség szinten gondolom. Szerintem nem, bár nem vagyok alkotmányjogász. Épp amiatt szavazok a nemre, mert nem a császár a természetes, naturális módja a dolgoknak.
  
  
  
  A másik: Most kemény leszek, de fájdalom később is lesz. Ha vki ezért nem vállal gyereket, akkor az nem hiszem, hogy felelősen dönt a kérdésben. A lelked marhára tud ám fájni, ha a gyereket szenvedni látod, és hidd el, ez sokkal mélyebb, nagyobb, meghatározóbb és maradandóbb fájdalom, mint a szüléskori (így vagy úgy, közte vagy utána) fellépő fájdalom. Azt elfelejti az ember, emezt soha. Nekem már volt ehhez szerencsém.
  
  Sőt szülés után elég gyorsan eljut az ember lánya arra a pontra is, amikor már minden fáj. Nemcsak a sebei, hanem a levegővétel meg az alvás is. Elfáradsz és kimerülsz a vég nélküli szoptatásban, és semmire nem vágysz, csak arra, hogy hagyjanak már békén. Ezen mindenki átesik, aki azt mondja, hogy nem, az nézzen szépen bele a tükörbe.
  
  De ha örökbe fogadsz egy gyereket, ezek közül az elsőt akkor sem fogod elkerülni. Ha szereted a gyereket, még ha nem is a tied, neked sokkal jobban fog fájni a plezúr a könyökén, mint neki. Másrészt meg ezt a dolgot maximálisan támogatom, annyi szegény árvagyerek van az intézetekben, akik boldogan élnének családban, hogy szerintem még maradnának is elég sokan, ha mindenki, aki fél a fájdalomtól örökbe fogadna. Mi valszeg fájdalomtól függetlenül, a saját mellé fogunk is, másodiknak vagy harmadiknak. Többre nem vállalkozunk, anyagilag kettőt vagy hármat tudunk felnevelni, és nekem lehet, hogy a második terhességet már nem engedik. Viszont szeretnénk még gyereket.
  
  
  
  És a másik, már annyian elmondtuk itt császárosok, hogy marhára fáj ám utána. Hogyhogy nem jutott még el a receptoraidhoz?
  
  Nekem 8 hétig tartott a helyreállás az amúgy is beteg méhemmel, közben a 7. héten elkezdtem menstruálni is. Mit mondjak, fájdalomcsillapítón éltem ám rendesen azalatt. Pedig próbáltam a lehető legkevesebbet bevenni, és fájásérzéketlen is vagyok. 90-100-as fájásaim voltak ctg-n 36. héttől végig, mégse éreztem kb. semmit és meg se szültem ezekkel. De minden lábra állás egy 5-10 percig egy kínzás volt, mintha épp felvágtak volna. És fáj ám még mindig, az összes időváltozáskor fellép a fantomfájás, és ez már így is marad örökéletkétnap.
  
  
  
  Szóval mielőtt azt mondjuk, választhassa mindenki a császárt, aki akarja, ugyan mutassuk már meg a választás előtt állóknak, hogy mit is szeretnének igazából. Nem dobálózzunk azzal, hogy az a könnyebb.

• 2007.10.02 09:51:02másutt

  Ditke, jo reggelt, hat ez az!
  
  
  
  Itt Angliaban csak azt nyomatjak, ejjel-nappal, hogy xyz hiresseg csaszarral szult es nem fog szoptatni (legutobb az egyik ilyen lagyagyu, Jordan, meg azt is nyilatkozta - rofogte?-, hogy 'a mellem es a puncim, az csak a ferjeme') de nem hiszem, hogy az ezeket majmolo tizezrek (a 'fejlett' orszagok kozul itt az egyik legnagyobb a csaszarozas aranya') eletukben lattak egy CSASZARMETSZES vagast, vagy procedurat filmen, vagy tudnak mi is az.
  
  Keves az angoloknal celeb majmolobb tarsadalom van... es fogalmuk nincs, hogy mibol all a dolog.

• 2007.10.02 09:55:59Sólyomszem

  Három császáros szülésem volt.
  
  Az elsőt végigvajúdtam, mire kiderült, hogy nem fog kiférni, túl voltam több óra tolófájáson (ebből másfél órán át nem tolhattam, próbálta valaki?). Altattak a császárhoz, mert nem tudták volna a spinált beszúrni két tolófájás között. Az volt a legrosszabb utána és még évekig, hogy a sok kínlódás végén nem jött a katarzis. Persze a legfontosabb az volt, hogy a baba egészséges lett, de mégis nagyon fájt, hogy csak órákkal később láthattam.
  
  Emiatt szerettem volna a másodikat hüvelyi úton megszülni, de a vékony heg miatt nem engedték. Vki írta, hogy a programozott császárnál a protokoll része, hogy valamennyire táguljon a méhszáj. Hát nálam nem várták meg, mert féltek, hogy szétválik a heg a méhemen és annyi. Ki a fene akar elvérezni, ha nem muszáj? :-O
  
  Ugyanez volt a helyzet idén a harmadikkal, de már nem bántam, megbékéltem a helyzettel. Talán az eltelt évek miatt? Nem tudom, de ma már nem fáj. Azt viszont tudom, hogy nem döntés kérdése, hogy egy nő mit érez: az eszemmel mindig is úgy gondoltam, hogy nem vagyok kevésbé értékes vagy kevésbé hős attól, hogy császárral született a gyerekem, mégis vágytam arra az érzésre, amikor kibújik és megmutatják, odaadják.
  
  Ja: a dokimnak van olyan kismamája, aki hatot szült császárral és a klinikán van olyan, aki hetet!!!!
  
  Úgyhogy fel a fejjel, császárosok: ezen nem múlik a nagy család!

• 2007.10.02 10:00:57Ditke

  Másutt, a császárnak is vannak gyermeki kockázatai. Ha nem lennének, az evolúció valszeg azt az utat választotta volna eredetileg. :) Viccet félretéve bármi történhet a műtét közben, ami nem csak az anyát veszélyezteti, hanem a gyermeket is. Pl. a remegő kezű orvos elvághatja a köldökzsinórt és rögtön életveszélyes a helyzet, sérülhet a lepény, és maga a gyermek is. Igaz, ezek általában nem akkora sérülések és nem menthetetlen esetek, de ha pánikba esik a doki, akkor bármi lehet belőle. Csak ezekről nem beszélünk, mert ha meg is történik, az anyukák valszeg nem is tudnak róla. Le vagy függönyözve, nem látsz a műtéti területre, tehát ott aztán bármi történhet. Ha már engedjük a császárt választásra, akkor a köv. lépés meg az, hogy engedjük, hogy a kismama közben nézze a műtéti területet. Végülis joga van ahhoz, hogy tudja, mi történik vele, nem? És akkor hol a folyamat vége? 2200-ban magunkat műtjük?
  
  
  
  Az otthonszülésben elhunyt gyermek szülei, valszeg csak az édesanya pedig bizonyára szembe fog még nézni a törvénnyel, halált okozó gondatlan veszélyeztetés címén, lévén az otthonszülés nem engedélyezett joggyakorlás. Ezt meg kissé erősnek érzem, elég baj az neki, hogy meghalt a babája, szerintem.

• 2007.10.02 10:08:52Ditke

  Bezony, majmolás megy, de itthon is egyre elharapózik ám ez a dolog a celebek között. Rubint Rékucival kezdődőtt, aztán azóta az egész celebvilágban két nőt nem tudnék mondani, aki nem császáral szült. Legutóbb épp az ezévi kismamák, Liptaitól Szulákig.
  
  És sajnos vannak emberek, nemcsak Angliában, itthon is, akiknek ők a követendő példa. Ahogy sajnos a másik oldal is. Néhány hónapja Gregor Bernadett szidta a császárosakat, mivel ő természetesen szült, és mindezt nyilvánosan, tv-képernyőn tette. Forgott ám a kés bennem rendesen. Merthogy ő is ám egy követendő példa, és a bezzeg-ősanyák meg őt fogják ám a nézeteivel követni. Minden egyes ilyen esettel, meg az ezt a posztot indító kampányokkal csak ássuk a gödröt a két tábor között, gyártjuk a mítoszokat, hogy a term. szülés szép, a császár meg könnyű. A végén meg csodálkozunk, hogy mindenkinek kettővel több az ellensége, mint egyébként lenne.
  
  
  
  És sajnos sokan elhiszik, hogy a császár a jobb, könnyebb, és az igazságot csak akkor fogják megtudni, ha már átesnek rajta. Akkor meg majd mennek, és perelik a kórházat meg az orvost, hogy nem kapták meg a szükséges tájékoztatást a felelős döntéshez és jéééé, ez fájt ám. Nekem ez a bajom ezzel, hogy engedjük választásra a műtétet.
  
  Arról nem is beszélve, hogy hol a vége ennek is? Mindenki kiveteti a vakbelét, mert fél attól, hogy perforál?

• 2007.10.02 10:13:24Ditke

  Sólyomszem, idén is altattak? Nekem a vizsgálat után odahozták és simizhettem, amíg stoppoltak. Jó volt. Nézett rám mázasan, azt se tudta, hogy hol van, de akkor már nem sírt. És apájának is kivitték, törölközőbe csavarva a műtő előterébe, ahogy volt.
  
  
  
  Szóval emiatt azt kell mondjam, hogy a dokik és a műtős személyzet kivétel nélkül dícséretet és hálát érdemel a részemről, részünkről. :)

• 2007.10.02 10:21:54másutt

  Hol van az apuka???
  
  
  
  Itt Angliaban a legtobb csaszart epiduralissal csinaljak es benn van az apa, hacsak nem nagyon nagyon nagy gaz van... Ez itt annyira rutin, hogy a szulesfelkeszito tanfolyamon kulon beszeltek arrol 1/2 orat, hogy az apa nezheti a vagast is, ha akarja, bar altalaban a fuggony mogott szeretnek lenni a mama fejenel es a kezet fogni es beszelgetni.
  
  Valahogy ugy veszem ki, hogy Magyarorszagon nem..
  
  Hogy is van ez?
  
  
  
  Kb 2 nappal ezelottig szenttul hittem, hogy nem lesz csaszarom, de amiota ezt itt olvasom (asszem abba is hagyom, nem a 39-40. hetre valo olvasmany, elegge parazom igy is) kezdek fajdalmasan tisztaban lenni azzal, hogy 1 bazi nagy kolok van bennem (az ot tapogato bába mondta par napja) es 36 eves vagyok. :)
  
  
  
  Aki meg egy tv bemondonot majmol szulesugyben.... haaat.. megerdemli amit kap.

• 2007.10.02 10:31:31Ditke

  Nem feltétlenül. Kórházfüggő és kismama-függő is. Van olyan ismerősöm, aki másik kórházban szült, és az apuka benn lehetett a műtőben. Nálunk előre szólt az orvosom, hogy ha császár lesz a vége, akkor apuci nem jöhet be a műtőbe, csak az előtérig. Szóval tudtuk, hogy ez van. De van olyan is, ahol ablakon át lehet nézni a műtétet. Nálunk nem ez volt a helyzet, mert ugye ott volt a lehetősége az eltávolításnak is, ezért két doki, az anesztes doktornő, a gyerekorvos, három fő asszisztencia és a szülésznő volt benn. Szóval így is tömegnek éreztem. Nem kellett még oda apa is. :))
  
  
  
  Egy ismerős 4 kiló feletti gyereket szült pár nappal a 40. szülinapja előtt, első gyerekként, vaginálisan. Szóval ettől ne rettegjél, lesz még abból vajúdás a szülőszobán.

• 2007.10.02 10:42:59Sólyomszem

  Ditke, másutt: engem csak az elsőnél altattak, mert gyorsan kellett császározni, bent volt a kölök a szülőútban és nem tudtam volna nyugodtan ülni amíg a spinált a gerincembe lökik.
  
  A második-harmadiknál spinál volt, apuci végig bent volt (az elsőnéi is velem volt, csak a műtéthez nem engedték be), fogta a kezem.
  
  Nekem csak odatolták az arcomhoz a bébiket, mert egyik kezemen a pulzusfigyelő, másikban infúzió, kikötött kézzel nehéz fogni :-P.
  
  Ketteskénél a doki rábeszélte a férjemet, hogy kukkantson a függöny mögé... hát azóta is borzongva emlékszik vissza rá... Nem élete legszebb élménye, viszont jobban ismer engem belülről, mint én magam :D. De nagyon jó volt, hogy ott volt végig. Hármaskáról még köldökzsinóros fotónk is van.

• 2007.10.02 10:47:21Pandi

  másutt
  
  Természetes, apás szülést terveztünk, aztán császáros, apa nélküli lett belőle (ismétlődő szívlassulások miatt). Nálunk - Délkelet-Magyarország - a császár előkészítése után automatikusan küldték ki a páromat. Viszont amint megszületett a fiunk, rögtön kivitték megmutatni neki.:) Persze én is azonnal láthattam, mert spinálist választottam.
  
  Szóval így, vagy úgy, de hamarosan kint lesz a te bébid is.:) Egyébként én is lassan 38 leszek és első babám született idén májusban.

• 2007.10.02 11:34:59pupy

  Anyatünde: köhögni, tüsszenteni, nevetni császár után, nem volt egyszerű, persze hogy fájt a sebem.
  
  Próbáltam olyan testhelyzetet felvenni, hogy minél kevésbé fájjon ill. fogtam a hasam.
  
  Persze lehetséges hogy azért vettem ennyire könnyen, mert az elmondások alapján sokkal rosszabbat vártam.
  
  

• 2007.10.02 12:02:51Hicudzsi

  Sólyomszem!
  
  köszi a bíztatást:)
  
  Egyébként nekem volt hegszétválásom a második császár előtt, de csak a műtőasztalon derült ki.
  
  Előtte pár hónappal viszont egy barátnőm ismerőse ugyanezen okból (észre nem vett hegszétválás) sajnos ottmaradt a műtőasztalon, árván hagyva 3 gyermekét.
  
  
  
  Gondolhatod hogy mennyire félek egy következő várandósságtól/szüléstől :(

• 2007.10.02 12:09:45kiscica33

  Liptait meg kell hogy védjem (bár szerintem nem szorul védelemre).
  
  Természetes úton szült, ugyanakkor voltunk kórházban..

• 2007.10.02 12:18:48Hicudzsi

  Kiscica! Én is úgy olvastam, hogy természetesen szült :)
  
  
  
  Viszont az RR -dolog fura volt. Egy bulvárban járatos ismerősöm azzal húzott, hogy majd egyszerre fogok szülni a Rubinttal, oszt meg hirtelen megszült előttem egy hónappal... gyanus, hogy neki is programozott "ne nyúljon ki túlságosan a hasam" császárja volt...

• 2007.10.02 12:19:07Sólyomszem

  Hicudzsi: hajrá :)
  
  Gondolom, hogy félsz, és felelőtlenség lenne részemről azt mondani, hogy ugyan már, nincs mitől. Főleg, ha már volt is hegszétválásod. Viszont ez önmagában nem indokolja, hgoy lemondj a következőről, csak hát sokkal nagyobb odafigyelés meg olyan doki kell, akiben tényleg megbízol. Ha jól emlékszem, neked a szent imrés isteni B-doktorok messze lennének, de biztos nálatok is van olyan, aki nagyon figyel rád. Úgyhogy... tedd amit a legjobbnak látsz :-P :)))

• 2007.10.02 12:26:01Hicudzsi

  Sólyomszem :)
  
  Hát az igazság tényleg az, hogy rettegek... hogy megint szétválik és megint nem veszik észre. :(
  
  Pedig szerettem várandós lenni.
  
  Az a baj, hogy ezt a lehetőséget sem említik a császárt akaróknak.
  
  
  
  Mindegy, az örökbefogadás sem áll távol tőlünk, de azért szeretnék mégegyszer legalább pocakos kismama lenni. Itt, a szülésig hanem akarsz nem találkozol orvossal, bába van és kb. két UH, szóval még nem tudjuk hogy és mi legyen :) Majd idővel kiderül :)

• 2007.10.02 12:36:30Sólyomszem

  De ha meg akarsz, akkor találkozhatsz orvossal, nem? Lehet, hogy az előző hegszétválás indokolja...
  
  Mondjuk kisgyerek mellett nehezebb vigyázni, gondolom, a fizikai erőkifejtés előidézhet hegszétválást. Lehet, hogy érdemes megvárni, amíg már nem kell a tesó után szaladgálni és emelgetni. De nem vagyok szakember, úgyhogy ez most itt csak találgatás!!

• 2007.10.02 12:41:46bbence

  Lehet, hogy férfiként nem jó ötlet hozzászólnom.
  
  A lányom születése (otthon) és annak várása kapcsán megtapasztaltam, hogy valóban fogalmam sem lehet arról, mit él át egy nő várandósan, a szülés alatt és utána. Az én feladatom az volt (van), hogy megtaláljam a helyem és szerepem a folyamatban. Amikor kiderült , hogy babát várunk, nem volt vita, hogy elmegyünk az otthonszülést kísérők tanfolyamára, illetve az ingyenes információs napra. Mindketten olvastunk már róla és kíváncsiak voltunk. Szégyenkezve bevallom, hogy azt vártam, meggyőzően elmagyarázzák, miért érdemes otthon szülni. Nem ez történt. Nagyon nagy hangsúlyt fektetnek az egész tanfolyam ideje alatt arra, hogy minden nő ott szüljön, ahol biztonságban érzi magát. Felhívták a figyelmünket az otthonszülés kapcsán előfordult tragédiákra, eljárásokra, hivatalos engedélyek és az anyakönyveztetés problémájára, stb. Mivel a kórházi és az otthoni szülések levezetése/kísérése között szakmai különbség van, ezért minden témában elmondják, mire érdemes készülni, ha ezt vagy azt választja az ember.
  
  Volt egy pont, amikor a páromban megfogalmazódott, attól fél, nem fogom becsülni ha kórházban szül, pláne ha esetleg császár lesz a vége. Én nagyon kiakadtam, mert nem mondtam neki ilyet soha és nem értettem miért érzi ezt. Meg kellett értenem, hogy nem elég mondani vagy nem mondani valamit, érezni és készülni is kell rá. Készülnöm kell arra, hogy ha a kórház mellett dönt és ott valami miatt pl. császárt alkalmaznak, hogyan tudok leginkább vele lenni. Nagyon akartam, hogy még a döntése előtt érezze, bármi történik, nem ítélkezem vagy akár csak sajnálkozom, hogy nem sikerült kikerülni valamilyen beavatkozást, a szeretetem és megbecsülésem nem ettől függ. Nem gondolom, hogy létezne egy rangsor, ami a szülés módja szerint határozná meg ki a jó anya. Császáros vajúdással 1pont, hüvelyi kórházban 2, otthon 3, a kért császár -2. Baromság és ha valaki ezt mondja vagy akár csak sejteti az szintén egy nagy barom.
  
  Amiért mindezeket leírtam, az az indító cikk és néhány hozzászólás volt. Én is ott voltam a Gödörben szombaton. Nem kampány volt az otthonszülés mellett és a császár ellen. Geréb Ágnes egy rövid előadást tartott "Az indokolt császármetszések méltatása" címmel. Az előadásához három forrást használt: a szülészeti szakkolégium adatait, az egészségügyi minisztérium anyagait és Papp Zoltán tankönyvét, amiből jelenleg is tanulnak a szülészorvosok. Utána fiatal színészek olvastak fel szüléstörténeteket. Rögtön a második történet egy olyan császáros szülésről szólt, ahol az anya fantasztikus élménynek meséli el azt, ami történt velük. Nagyon erős és megrázó szöveg volt. Azt hiszem ezeket a momentumokat nem véletlenül hagyta ki a cikk írója, volt egy koncepciója, hogy Geréb Ágnes mit akarhat egy császáros rendezvényen és csak azokra a momentumokra figyelt, amik ezt igazolták a számára.
  
  Arra a beírásra, hogy "a helyében nem lenne pofám kiállni", csak annyit, hogy felületes információk alapján nem kéne eldönteni az ő bűnösségét. A rendezvényen sok szülészorvos is részt vett, nem hiszem, hogy azért maradt otthon valamelyikük, mert a praxisában előfordult haláleset.
  
  Az utolsó két kérdés viszont nagyon jó:
  
  "De vajon a természetes szülésre vágyóknak kizárólag az otthonszülés az egyetlen járható út? Azok a nők, akik intézményes keretek között akarnak szülni, úgymond természetesen, vajon miért nem kampányolnak?"
  
  Mit tudunk tenni mi szülők vagy leendő szülők azért, hogy a minket és gyerekeinket ellátó, segítő rendszerekben sokkal erőteljesebben megjelenjenek a hozzánk való alkalmazkodás elemei?
  
  Nagyon hosszú lett, elnézést.

• 2007.10.02 13:03:37bbence

  A meg- vagy elítélést mi az ellenkező oldalról is éreztük. Baráti intelmek, gúnyos megjegyzések, felelőtlenség pusztán a kényelem és a divat miatt, a gyerek veszélyeztetése, szekta aminek a hatása alá kerültünk, stb. A legérdekesebb akkor volt, amikor ezt megpróbáltuk megbeszélni és az addig határozott véleményű jóbarát(?) kijelentette, hogy őt ez annyira nem érdekli, nem akar vitázni.
  
  Amit ebből én megtanultam, az az, hogy lehetőleg tartsam meg a véleményemet magamnak mások dolgairól és ha kifejezetten tanácsot kér valaki, akkor is rendkívül óvatosan közelítsem meg a kérdést. Isszonyú felelőtlenség lenne például azt tanácsolni valakinek, hogy szüljön otthon.

• 2007.10.02 13:19:02mazsola84

  Volt valamivel előbb szó a terhesvitaminokról. Múltkor láttam Czeizel bácsit a tv-ben és érdekeset mondott.
  
  
  
  Azt mondta, hogy bizonyos rendellenességek már a fogantatástól számított 15. napon is kialakulhatnak. Tehát, ha nem tervezett a gyerek akkor cseszheti az ember lánya a vitamint. Azt hozta példának, hogy pont a nem tervezett babák miatt asszem Amerikában ez a vitamin alapállapotban benne van a lisztben. Egyszerűen beleőrlik. Ezáltal a kajával mindenkinek bejut a szervezetébe. Persze kérdés, hogy ez hogyan hat a nem terhesekre, erről nem volt szó, minden esetre érdekes.

• 2007.10.02 13:26:44B-

  Lehet, hogy most durvát fogok írni, de szerintem az embernek nem joga, hogy ok nélkül megcsászározzák. A császár rengeteg pénzbe kerül, teamre van hozzá szükség, műszerekre stb. Ahhoz joga van az embernek, hogy ha befekszik a kórházba, elvárja, hogy a szülést levezető orvos mindent megtegyen annak érdekében, hogy ő és a baba épségben menjenek haza (beleértve a császárt is), de csak úgy császárt kérni, és foglalni a műtőt, amikor lehet, hogy valakinek TÉNYLEG szüksége lenne rá - szerintem ez nem volt és nem is lesz soha alapjog. Akkor sem, ha kifizeti.
  
  
  
  
  
  És ha valaki emiatt nem vállal gyereket, az lelkileg még nem nőtt föl. Bocs, de én így látom. Egy gyerek nem barbibaba, amit megveszek a boltban és szép ruhákba öltöztetetek! A terhesség megterheli a szervezetet, hányás, émelygés, vizesedés stb. Talán az is alapjog, hogy az állam biztosítson béranyát, mert az anyuka fél, hogy cukros lesz vagy szédülékeny, esetleg megnyúlik a melle vagy a hasa?
  
  
  
  Egyébként ha már örökbefogadás: az állam azzal nagyon is jól jár, mert kevesebbe kerül neki az a gyerek, és sokkal de sokkal kisebb eséllyel kallódik el, ha van mögötte egy szerető, példamutató háttér. Ezzel együtt nem tanácsolnám az örökbefogadást sem, ha valaki ilyen meggondolásból választja, mert szerintem ez nem maga az ok, hanem egy TÜNET. Valami mögöttes lelki problémának a tünete. (Emlékeztek arra a hozzászólóra, aki arról beszélt, hogy undorodik a szoptatás gondolatátől? Aztán hamarosan kiderünt, hogy az ő esetében is csak egy tünet volt ez.)
  
  
  
  Tudom, hogy most nagyon demagóg vagyok, de mit csinál egy szüléstől rettegő anyuka, ha spontán beindul a szülése és a bugyijában megtalálja a nyákdugót? Újra kell éleszteni? És ha a gyerek majd véreset fosik, már bocs? Vagy nyilt töréssel kell a kórházba rohanni vele? Az életet nem lehet laboratóriumban élni, lefertőtleníteni.
  
  
  
  Mint mondtam, ez a félelem normális, amíg megmarad a gondolatok szintjén, de ha tettekre váltja az ember, akkor ott már nagyon komoly EGYÉB bajok vannak. Ugyanúgy, ahogy egyéb félelmek tettleges megnyilvánulásai mögött.
  
  
  
  ("20 perces civilizált módszer" :-( Szerintem nagyon nagy baj, ha valaki így tekint a császárra...)

• 2007.10.02 13:28:28manci

  Kérésre végzett császár témához: érdekes ezeket a témákat boncolgatni.
  
  Nem tudom, megszavazták-e, de nemrégiben volt egy tv. módosítási javaslat, miszerint már 18 éves korában hagy köttethesse el magát egy nő, ha úgy látja jónak. Korábban ez 35 év vagy 3 gyerek után volt lehetséges, ha jól emlékszem. Persze, önrendelkezési jog meg minden, de biztos jó ötlet ez?
  
  
  
  Gyomorgyűrűt sem kaphat bárki, csak aki kórosan elhízott. Nekem pl. nem adnának, hiába könyörögnék, mert teljesen normális a testtömeg-indexem.
  
  
  
  Vagy: a vakbelemet sem vetethetem ki hobbiból, csak mert félek atól, hogy mi van ha egyszer perforálni fog.
  
  
  
  Vannak olyan betegek -egyszer láttam róluk egy dokumentumfilmet- akik gyűlölik vmelyik végtagjukat. Szeretnék levágatni azt. Asszem angol betegeket mutattak, akiknek régebben több pszichiáter egybehangzó diagnózisa után engedélyezték a műtétet, aztán változott a szemlélet, és már pénzért sem lehetett amputáltatni. régebben forgatták a filmet, úgyhogy nem tudom, most mi a helyzet, mindenesetre többen azzal fenyegetőztek, hogy akkor vonat alá fekszenek, úgy szabadulnak meg a nem kívánt kartól/lábtól.
  
  
  
  De ugye, akkor itt jön a következő probléma. jó elvégzik a műtétet, jár ezeknek az embereknek a későbbiekben minden olyan járadék, mint a többi rokkant embernek.
  
  
  
  Vagy oké, aki császárt akar és kifizeti, annak csinálják meg. És ha mindenféle szövődmény fellép, akkor ezek gyógyítását ki finanszírozza? Vagy továbbmegyek: aki egyszer császárral szült, annak komoly eséllyel a 2. 3. szülése is császárral végződhet. Ezt is a császár mellett döntő kismama fogja kifizetni vagy ezt már mi többiek?
  
  
  
  Szóval nem egyszerű kérdések ezek.

• 2007.10.02 13:35:56jidele

  én ismerek olyat, aki kérte a császárt. El van ájulva, hogy én milyen bátor vagyok, hogy megszültem természetesen a gyereket meg, hogy szoptatom, akkor is ha épp fáj.

• 2007.10.02 13:37:53lii

  hát, nem tudom, én vhogy teljes értékű embernek érzem magam attól függetlenül, h. nem láttam még soha nyákdugót, és ha kifejlesztenék a fos nélküli csecsemőt, lehet, h. kérnék belőle egyet. :) és a megnyúlt mell se szép, ha választhatnék, inkább a megnyúlatlan verzióra szavaznék. (ja meg szempillától lefelé nem tartom magamon adekvátnak a szőrt.)
  
  én most akkor lelki problémás vagyok? ;)
  
  (a gyermekek kötelező oltásán pedig kis híján elájultam, amikor megláttam a tűt..)

• 2007.10.02 13:50:27B-

  lii: de feltételezem, nem adnád vissza a két gyerekedet, ha az lenne az ára a megtartásuknak, hogy egyszercsak rádkacsint egy nyákdugó? :-))
  
  
  
  Én sem mondom, hogy sorbanállnék mellnyújtó kezelésért meg elhízató tablettákért, de ha a gyerekemről van szó, ezek eltörpülnek. Pimfli ügyek.
  
  

• 2007.10.02 13:52:58másutt

  mazsola, beleszolok, mint amerikai :)
  
  az usa-ban igen, nagy hangsuly van arra fektetve, hogy a legtobb ilyen rendellenesseg (nyitott gerinc, stb) a terhesseg elso par napjaban alakul ki, joval azelott, hogy egy no tudna, hogy terhes, ezert a propaganda azt mondja, hogy MINDEN FOGAMZASKORU (ezt nemtom hogy leforditani... 'women of breeding age'...) no szedjen multivitamint.
  
  Azaz ha van esely ra, hogy teherbe essen, sot meg akkor is, ha nincs, akkor szedjen multivitamint. A legtobb ilyenben van folsav is.
  
  
  
  En mondjuk mindig eleg egeszsegugyileg ertelmes kozegben mozogtam (nem lehet altalanositani az USA-val kapcsolatban, mert fene nagy orszag, es biztos vagyok benne, hogy X szazalek azt sem tudja, mi az hogy vitamin :D ), de majdnem minden altalam ismert no szedet valami multivitamint. A legtobb sportolt is. EGYIK SEM VOLT ELHIZVA! :)
  
  En is szedem... amiota az eszemet tudom.
  
  1,5 eve elkezdtem szedni a terhesvitaminokat... sokkal sokkal azelott, hogy abbahagytuk volna a vedekezest. Jobb lett a hajam. :D
  
  
  
  A liszt dologrol tudok, 1998 ota van... az USA volt az elso orszag, azota mas orszagokban is hozzarakjak. A nyitott gerinc elofordulasa atlag 27-50%-kal csokkent. Az rettenetesen sok.
  
  Forras:
  
  www.action.org.uk/news_media/folic_acid.php
  
  (ez egy nagyon jo cikk, sok pro es kontra ervvel)

• 2007.10.02 13:59:32mazsola84

  Ja a Czeizel mondta, hogy külföldi dokik kérdezik tőle, hogy ezt a terhesvitamint (állítólag???) nálunk találták fel, akkor nálunk miért nem teszik bele a kajákba, Na erre a Czeizel se tudott mit mondani.
  
  
  
  Mondjuk nyilván jobb üzlet 6ezerért adni, mint ingyen, de ez az én privát rosszindulatú véleményem.

• 2007.10.02 14:12:40lii

  B-: ebben az esetben emelt fővel elviselném a nyákdugót is, ja. (de szeretni attól még nem fogom. :)

• 2007.10.02 14:13:24kaposztalepke

  az, hogy mit tesznek be a kajába, gyártófüggő is, ha látnak benne üzletet megteszik, ha nem, nem..és ha igen, akkor az drágább lesz nem kell félni, Mo-n viszont sok embernél lényeges a "legyen pillanatnyilag minél olcsóbb" még ha hosszútávon nem is olyan jó, de egyik napról a másikra élve éppen máshogy nem megy, így sok kajánál lényeg az alacsony ár..persze vannak alternatívák.
  
  Amúgy pont Czeizel doktor nevével lehet találni mostanában Czevita néven vitaminozott stb. liszteket különböző embercsoportoknak...

• 2007.10.02 14:17:19B-

  Na, végiggondoltam, hogy miért zavar ez a "csak császárral" hozzáállás, és arra jutottam, hogy szerintem az anyaság (szülőség) megkíván egyfajta feltételnlküliséget. Tehát az ember nem csak akkor vállal gyereket, ha tutira nem hízik meg, ha nem sebesedik ki a melle, ha szép lesz, ha lány lesz, ha jó lesz matekból stb. Nyilván vannak határok, de nálam a "csak ha császároznak" már az a kategória, mintha azt mondaná, hogy "de csak ha nem sír éjjel, különben örökbe adom". A hüvelyi szülés számomra teljesen természetes része a gyerekvállalásnak. Én is átkapcsoltam az első hetekben a tévét, amikor szülést mutattak, de eszembe se jutott, hogy császárt kérjek. Mindig arra gondoltam, hogy van 9 hónapom, hogy felkészüljek rá, és bejött.
  
  
  
  És a császártól is lehet ám félni. Asszem itt a Porontyon olvastam, hogy valakit "félregombolva" varrtak össze: a terhességi csíkok nem találkoztak a varrat két oldalán. Azért szerintem ez is van olyan sztori, mint bármelyik hüvelyi szüléses rémtörténet (és egyben remélem, hogy az érintett hasát szépen megcsinálták azóta, vagy legalább bocsánatot kért tőla a doki!!! ).

• 2007.10.02 14:19:41B-

  lii: ja, szeretni nem kell :-) Csak súlyozni a fontosságát.

• 2007.10.02 14:20:29mazsola84

  Hát én még nem szültem,de a császártól 1000x jobban fosnék, mint a hüvelyi szüléstől. Eszembe se jutna irigyelni azokat, akiknél szükség volt rá.

• 2007.10.02 14:29:01másutt

  B-
  
  erdekes amit irsz, en pl a csaszartol felek. nagyon! :-)
  
  
  
  en is elgondolkodtam...
  
  az utokor elegge nem megbocsajto amikor az elozo generacio megiteleserol van szo.
  
  
  
  a brazil no, akivel beszeltem a minap, gyakorlatilag ugy beszelt a vaginalis (es direkt nem irom, hogy 'termeszetes') szulesrol... mintha azt csak barbarok csinalnak!
  
  nem ertette, hogy miert jo az nekem, ha 'felmeteresre' kinyulik...
  
  
  
  emlekszem, hogy valamikor a 80-as evek kozepen Magyarorszagon voltam es fiatal lanyismerosok KIGUNYOLTAK!
  
  Es miert? Mert le volt borotvalva a honaljam! Jol leamerikainoztak!
  
  Most ugyanazok a nok itt a Porontyon 'leszorosnunukazzak' azt, akin egy szal haj is van a fejen kivul. Ennyit valtozott a vilag! 20 ev alatt.
  
  
  
  Szoval... ha a tendencia tenyleg a csaszar dominacioja fele megy... nagy esellyel a lanyunokaink azt fogjak gondolni, hogy abszolut orultek (es BARBAROK!) voltunk, hogy hagytuk, hogy egy gyerekfej (es test!) athaladjon a 'nunukankon' mialatt az jol megnyulik, elreped, verzik...stb. Amikor ezt tuti el lehet majd intezni egy mutettel, aminek a technologianak koszonhetoen mm-es lathatatlan hege marad csak...
  
  Ez is egy hozzaallas! :D
  
  
  
  (anyosom hasan meg meteres heg van a csaszartol, fuggolegesen... mostani ismeroseim csaszarhege 10-15 cm es a szoros resz alatt van!)

• 2007.10.02 15:01:08B-

  másutt, igazad van, viszont a trendek jönnek-mennek: a fűző természetellenessége is kiment a divatból, az éjszakai teáztatás meg 3 óránkénti etetés felett is eljárt az idő... lesz helyette más, de mindig van egy ilyen mesterséges (mű)-természetes kilengés az életben

• 2007.10.02 15:07:20lii

  kissé off
  
  elgondolkoztam kicsit jobban, miért idegenkedtem mindig a hüvelyi szüléstől, és kb ezeket tudtam összeszedni (persze ezek is - akár téves - prekoncepciókon alapulnak). és ezek csak lelki okok, itt még szó sincs a kitágult hogyhíjjákról meg a placenta megpillantásáról.
  
  - nem tartom ellenőrzésem alatt az eseményeket, hanem valami olyan dolognak kell kiszolgáltatnom magam (őserő, ösztönök, számomra teljesen "kínai" belső folyamatok), amit nem igazán érzek magamban, nagyon távol kerültem tőle. (kilences típus vagyok, hehe. :))
  
  - jobban bízom az orvostudományban, meg úgy általában a tudomány fejlődésében, mint a saját limitált képességeimben.
  
  - idegenkedem a "nőtestvériséges" dolgoktól, és a term. szülést én kifejezetten ilyen dolognak tartom (valszeg ez a domináns, overprotective apám és a gyenge kezű anyám miatti beidegződés, h. inkább a pasis megközelítéséhez húzok a dolgoknak. én pl még nem hallottam férfit azon szomorkodni, h. a felesége miért nem vajúdott eleget, és miért császárral szült).
  
  
  
  ezek persze nem fóbiás szinten vannak jelen bennem, ha úgy alakult volna, és a normál út jutott volna nekem, akkor se lettem volna lelki problémás.
  
  de ha a lányaim generációja már szülhet úgy is császárral, h. még a mostaninál is kisebb a kockázat, a gyógyulási idő, a heg; és esetleg szabadon választható a szülésnek ez a formája - akkor én inkább ennek drukkolok.

• 2007.10.02 15:15:35másutt

  meglatjuk. es remelem.
  
  csak neha szeretem az ordog ugyvedjet jatszani es a masik oldal nezopontjabol beszelni.
  
  
  
  alapvetoen mindig rossz erzessel tolt el... ha egy teljesen normalis emberi funkciot valaki lenez, vagy 'FUJ, UNDORITO' hozzaallassal el meg es sterilizalni akar. (szules, szex, szoptatas, ver, stb stb)
  
  nem arrol beszelek, ha valakinek valamilyen fobiaja van..
  
  de egyesek tenyleg minden irant undorodnak ami a sajat testuk, vagy amit a sajat testuk csinal.
  
  ES ERRE BUSZKEK!
  
  
  
  beleraktam a szulestervembe, hogy 'meg szeretnem NEZNI a placentat, mielott kidobjak' mert szamomra iszonyuan izgalmas... :D
  
  banyek, eddig mindenki ugy fogadta ezt ( a szuleszno szemrebbenes nelkul!) mintha azt irtam volna, hogy nyersen szeretnem elfogyasztani, borssal es ecettel :-D namindegy, most tudom, hogy mindenkinek elvettem az etvagyat, de szerintem a szules is, es minden velejaroja szep es izgalmas.
  
  :)

• 2007.10.02 15:18:21lii

  másutt: asszem te pont az ellenpólusom vagy. :)))

• 2007.10.02 15:18:39másutt

  lii, peldaul amit Te irsz azt 100%-ban el tudom fogadni!
  
  (erdekes, egyszerre irtuk le a dolog 2 oldalat)
  
  
  
  

• 2007.10.02 15:18:57mazsola84

  Az egészban az a borzasztó, hogy mű, a nevében is benne van, hogy műtét.
  
  
  
  Nekem ez csak azért érthetetlen, mert ha bármilyen más orvosi beavatkozás van annál se választhatod meg, hogy a mandulaműtétet inkább a seggeden (már bocsánat) keresztül végezzék, mert az a kényelmesebb.
  
  
  
  Lehet, hogy nem értetek vele egyet, de én nem engedném a kérésre császárt, hacsak nincs valami nagyon gáz lelki probléma, ami miatt kell.

• 2007.10.02 15:30:41mazsola84

  másutt, tökéletesen egyetértek veled. Ismerek velem egykorú lányt, aki mindig becsukja a szemét, ha tampont vagy betétet cserél, mert nem akarja látni ami kijött belőle. Na ez gáz!!!!!!

• 2007.10.02 15:32:00B-

  lii: barátnőm több, mint egy napot vajúdott, végül császár lett. A gyerek több hónapos volt, amikor a férje még mindig az értésére adta, hogy szerinte nem küzdött eleget és nem lett volna szabad engednie az orvos rábeszélésének. Egyébként normális emberek, :-), szóval ne egy szétesőben lévő családot képzeljetek el :-)
  
  
  
  Szerintem a császár alatt sokkal kevésbé vagy ura a helyzetnek, mint szülés közben (hiszen szülni, ha nagy gáz lenne, egyedül is tudnál, műteni kevésbé).
  
  
  
  Egyébként én se vagyok egy nőtestvériséges, de a gyerekvállalással kicsit megváltozott a viszonyom a természetességhez. Valahogy jobban bízom a testemben és az ösztönömben is, nem leigázandó, elnyomandó, fogyókúrával és borotvával civilizálandó dolognak tartom őket, nem gondolom, hogy nem lehet rájuk számítani és csak az eszemmel érvényesülhetek. Ragaszkodom az eszemhez :-), de rehabilitáltam a testemet (akitől ezt a szép babát kaptam) és az ösztöneimet (akik annyi mindent megsúgtak, amikor az eszem csak széttárta a kezét). De nem tagadom meg a véresszájú feminista múltamat se :-)

• 2007.10.02 15:33:00másutt

  mazsola, en ertem.. most megint ordog ugyvedje leszek :-)
  
  a vilag mas iranyba megy es ezt nem hiszem, hogy lehet megallitani.
  
  az egesz gyerekdolog total atalakult az elmult 100 evben... es EZ NEM VISSZAFORDITHATO. szerintem.
  
  
  
  itt egy rovid lista 'mű-' dolgokbol, amik altalanosak lettek
  
  -hormonalis fogamzasgatlas
  
  -peteeres varasa, nezese 'műszerrel' (termeszetes nemzes helyett)
  
  -MINDENFELE meddosegi kezeles
  
  (egy csaszarmetszes sokkal kevesbe 'mű' beavatkozas mint egy spermadonor, szerintem)
  
  -rendellenessegek szurese
  
  (azaztan tenyleg mű, nem hagyjuk hogy a termeszetes kivalasztodas mukodjon es magatol meghalljon a csecsemo mondjuk 2 honaposan)
  
  -inkubator
  
  (mesterseges kornyezet!)
  
  -csaszarmetszes
  
  
  
  -meg a gatmetszes is! totalisan 'mű' beavatkozas, ami a gyerek vilagrajovetelet nagyon vitatott modon segiti.. megis rengeteget csinaljak Magyarorszagon... mialatt kulfoldon sok mas orszagban rettenetesen lenezik.
  
  
  
  Szoval... konkluziokent.. csak azert, mert 'mű' valami... nem biztos, hogy rossz.
  
  Ha en mesterseges megtermekenyitessel csinalok gyereket, akit ultrahangoztatok a terhesseg alatt.. es utana gatmetszessel jon vilagra es egy inkubatorban lakik 2 napig... hat az mind-mind mű beavatkozas.
  
  
  
  

• 2007.10.02 15:40:31lii

  B-: a helyzet nem-uralását úgy értettem, h. olyan dolgokra kellene utalnom magam, amiket nem ismerek - saját magamban. hülye analógia, de mintha beültetnének egy vadászgépbe, h. ezzel most fel kell szállnod, mert el kell jutnod A-ból B-be, pedig most látsz először ilyesmit (és, tételezzük fel, a vadászgép-vezetésre vonatkozó ösztönös tudás ott van vhol beléd kódolva, csak még soha nem használtad). és én inkább biztonságban érzem magam, ha egy képzett pilóta vezeti a gépet, mert nekem az nagyobb biztonságérzetet ad, és optimális esetben épségben érek a célállomásra (mert a célállomás a lényeges számomra) - maximum a vezetés élménye kimarad.
  
  
  
  persze ehhez kell egy betonbiztos, naiv hit, h. a pilóta valóban képzett, van jogosítványa és aznap még nem ivott. :)

• 2007.10.02 15:43:23mazsola84

  másutt, eléggé félreértettél. Én csak azt nem értem, hogyha adott egy egészséges nő normál terhességgel, komplikációk nélkül akkor miért kellene császározni? Azért mert ő úgy akarja, holott abszolút képes lenne rá, hogy hüvelyi úton szüljön. De mindegy ez az én véleményem.
  
  
  
  Asszem tényleg tombolnak a hormonok, ha ebből azt szűrted le, hogy minek a fogamzásgátlás meg a gátmetszés :)

• 2007.10.02 15:43:28lii

  azt pedig abszolút el tudom fogadni, h. csak azért ilyen a hozzáállásom, mert még nem estem át normál szülésen. lehet, h. utána "jé, nekem is sikerült" élményem lenne, és én is nagyobb barátságban lennék az ösztöneimmel.

• 2007.10.02 15:53:17lii

  mazsola84: elég nehéz szerintem meghúzni azt a határt, amitől egy orvosi beavatkozás kényelmi beavatkozásnak számít.
  
  a 150 kilós ember szigorú diétával, kemény munkával le tud fogyni, elméletileg (vs. gyomorgyűrű).
  
  a rövidlátással együtt lehet élni (vs. lézeres szemműtét).
  
  a lógó cicikbe évezredeken át nem haltak bele az asszonyok (vs. mellplasztika).
  
  migrénes rohamokra ott a diana sósborszesz meg a hidegvizes borogatás.
  
  satöbbi.
  
  és a terhesség nem betegség, a szülés nem kóros folyamat - de hol húzzuk meg, honnantól jogos a császár, és meddig csak nyafizás, lustaság, celebmajmolás, lelki éretlenség (most nem jut eszembe minden érzelmi ellenérv. :)

• 2007.10.02 15:57:24másutt

  lii
  
  en meg egyiken sem estem at igy csak beszelek ki a fejembol... :) viszont valamilyen szinten semlegesen latom a kettot (NEM azert gondolom, hogy a csaszar kevesbe 'termeszetes' mert vegigcsinaltam huvelyi uton, avagy nem azert gondolom, hogy 'a csaszar jobb, mert huvelyi uton nem sikerult v. nem akartam)
  
  
  
  az oszton meg... keremszepen relativ dolog.. nagyonis lehetseges, hogy valaki (a TE?) osztonei azt sugaljak, hogy 'ne csinald azt' mert vegzetes lenne.
  
  ezert van, hogy MAS EMBER nem szolhat bele.
  
  en tutira nem szolok bele.
  
  mindenki maga tudja!
  
  
  
  en eleget eltem olyan helyen, ahol szinte senkinek nincs gyereke, mert azt az utat valasztjak... es belem lett nevelve, hogy az anyasag (es szules es szoptatas es gyerekneveles es onfelaldozas) az egy nagyon nehez valami es csak az csinalja, aki nagyon akarja (nem abnormalis, ha valaki aszongya koszi, nem kenyerem, szenvedjen mindenki mas) es ez egy szuperzsenialis dolog, hogy ezt kivalaszthatjuk, hogy csinaljuk-e es azt is, hogy hogyan es mikor es kivel...!
  
  
  
  Mint ahogy emlitettem, az egyetlen problemam, hogy ha valaki 'eletvitel' opciojaert nekem kell fizetnem, azaz ha nem akarodzik nyomnia (vagy nem akarodzik kivarnia a 9 honapot nehogy kifeszuljon a hasa vagy a nunukaja) es ezert az en szamlamrol jon le az extra penz.
  
  dehat keperszsepen en meg SOHA nem fizettem a magyar TB-be. igy aztan tenyleg nem rofoghetek bele... nem?
  
  

• 2007.10.02 16:07:39lii

  másutt: én direkt nem beszéltem a pénzügyekről, mert az egy szakmai része ennek a történetnek. és ha emiatt koldusbotra jut a tb - akkor lépéseket tesz, h. mondjuk visszaszorítsa a császármetszések arányát. csak mindezt ne érzelmi, hanem szakmai érvekkel propagálják.
  
  vagy még jobb lenne, amit fent már említett más is: relatív vagy zéró indikációnál legyen vmi szabott ár, amit ezért a plusz "szolgáltatásért" elkérnek.
  
  
  
  de perpill a hivatalos álláspont nem az nálunk, h. boldog-boldogtalan szüljön császárral, gondolom a pénzügyi okok ezt nagyban meghatározzák. az más kérdés, h. ha valaki *mindenképp* császárt akar, az elintézi az orvossal, h. a zárójelentésén mindenképp vmi nagyon nyomós érv szerepeljen, ami már a hivatalos álláspontba is belefér.

• 2007.10.02 16:08:21másutt

  mazsola
  
  latnod kellene, akkora vagyok, mint egy katedralis es elegge nagyon terhes, voltakeppen le kellene tiltani az irkalasrol, de senki nem meri megtenni, mert leharapnam a fejet egy kaffantassal. :D
  
  de fenntartom, hogy a 'mű' dolog az a vilag utja most... es nagyon keves eselyt latok arra, hogy a csaszarmetszes tendenciat megforditsak.
  
  tudom... sajnos... de ez van.

• 2007.10.02 16:17:05másutt

  tegnap ejjel... beszelgettem a csaszar temarol draga parommal, akinek neha egesz jo meglatasai vannak.
  
  
  
  szoval o emlekeztetett arra, hogy olyan helyeken, ahol a 'szules business-t' a bábák avagy szulesznok tartjak a kezukben (pl Hollandia) ott sokkal kisebb a csaszarmetszesek aranya.
  
  amig az orvosok utaljak a szuleseket, sok lesz a vagas.
  
  ez a dolguk, ertenek hozza, megtehetik, es gyakran preferalt opciojuk (egyszerubb, tisztabb es kiszamithatobb, es tudja mikor er haza, felhivja a nejet, hogy hanyra legyen vacsi, es xtra penz is jar erte, asszem)
  
  
  
  szoval... ha a szules ugy lenne megkozelitve, mint 'termesztes folyamat, amit mondjuk a pelda kedveert korhazban csinaljanak, bábák es szulesznok, es legyen ugyelo orvos, de csak ha nagyon muszaj... es ne is legyen kotelezo orvosa egy terhes nonek, CSAK ha rendelenesseg van (en pl ezt az utat jarom) akkor minimalisra csokkenne a csaszarmetszesek szama.
  
  
  
  radikalis... de szerintem igaz.
  
  

• 2007.10.02 16:23:51B-

  másutt, szerintem ez egyáltalán nem radikális. lehet, hogy akkor én vagyok az? :-)

• 2007.10.02 16:26:36Guruljka

  Kicsit az otthonszüléses topic jut eszembe erről.
  
  
  
  A magam részéről továbbra sem vagyok nőgyógyász ezért nem tudom eldönteni, hogy szakmailag mi a "helyes". Így nőként továbbra is azt szeretném ha mindenki úgy szülhetne és olyan körülmények között ahogyan csak akar.
  
  
  
  Pénzügyi oldalról, meg ma is kifizetjük az árát annak, hogyha sikerül úgy szülnünk, ahogy akarunk. Úgyhogy olyan szép lenne egyszer odáig eljutni, hogy mindezt legálisan fizessük ki és a dokik adózannak utána. A többlet költségeket amit a plusz igények kielégítése okoz, meg valóban jó lenne ha az érintettek finanszíroznák és nem a TB.
  
  
  
  Bár jegyzem meg az is egy nemes gondolat lehetne, ha lenne egy elkötelezett kormány aki nagyvonalúan azt mondja, hogy minden ilyen döntést a nőkre és orvosaikra és/vagy bábáikra bíz, Ő meg jól megfinanszírozza az adóból. Hátha megnőne ettől a szülési kedv is kicsit, és mégse lenne olyan rossz a végén a költség és eredmény közötti egyenleg. De persze ez egy másik történet.

• 2007.10.02 16:39:57másutt

  B es En es a Radikalisok :D
  
  
  
  Az a baj, hogy az elmult 50 evben sikerult kialakitani egy kulturat sok helyen a vilagon, ahol maga a terhesseg es a szules olyan megkozelitest kap, hogy az egy 'betegseg' amit mint egy karmester, csak egy PhD Dr feherkopenyes iranyithat.
  
  Az a baj, hogy ezek nagytobbsege szeret vagdosni.
  
  Egyszer jol le lettem itt kiabalva (pedig nagyreszben vicceltem biza) amikor aszontam, a 'dokik kezeben reszket a szike es alig varjak, hogy hasznaljak!'
  
  Tudom, tudom, hogy sokunknak NEM OLYAN a dokija.
  
  De a doki akkor is abbol el, hogy rendellenesseget keres, elovigyazatos, es beavatkozik.
  
  Punktum faktum.
  
  Ezt tanuljak.
  
  
  
  Nem ertem miert kelle gy normalis terhesseghez es szuleshez ORVOS. Aki vaghat.
  
  
  
  A bába, aki nem vaghat, egeszen mashogy kozeliti meg a dolgot es mindent megtesz, hogy a termeszetes ut fele terelje a not. Sokszor azaltal hogy megnyugtatja felelmeit, a kezet fogja, es elmondja, hogy mindez termeszetes. Gyakran csak ez kell.
  
  Egy no, aki ugy all hozza, hogy 'nekem ez nem fog menni' annak ez nem fog menni! Ha ezt egy doki hallja, akkor sokkal nagyobb esellyel aszongya, hogy 'semmi gond, ne aggodjon kedveske, csaszarozunk'.
  
  
  
  Szoval... en a sajat rokonaimmal (akiknek nagy resze orvos, HEHE!) nem tudom megertetni, hogy nem vagyok felelotlen azaltal, hogy nincs szulesz orvosom, (meg nogyogyaszom sincs a terhesseg ota, hisz nem vagyok beteg es nem kell '-gyogyasz') es ez nem azt jelenti, hogy a dzsungelban fogok szulni... vagy neagyisten otthon... hehe... hanem azt jelenti, hogy szuper bábám van, aki 4 evig tanulta a bábasagot 20 eve es azota gyerekeket hoz vilagra egy korhazban nunukan keresztul...
  
  
  
  Szoval radikalis, ami 'mas'.
  
  
  
  (banyek, most karma alapon TUTI csaszarom lesz, mert tul sokat irtam arrol, hogy ne legyen... famous last words, jajnekem, nezem hofeher, tukorfenyesre feszult oriashasam, amin nincs heg..... :-D )
  
  

• 2007.10.02 17:04:34marcianyu

  Én császárral szültem. Szültem...ezt így szoktam mondani. Közel 20 óra vajúdás után, fájásgyengeség miatt kerültem a műtőbe. Előtte még kaptam cukros vizet vénásan, és a nem tudom hanyadik oxitocint is bekötötték, csak "gyorsítottak rajta", de sajnos felesleges volt. Én már rég mentem volna a kés alá, de nem a fájdalom miatt, hanem azért, hogy szabadítsák már ki végre a babámat a meconiumos vízből. A baba fertőzést kapott, elvitték egy másik kórházba, mert nálunk nincs újszülött intenzív...
  
  Nagyon fájt a sebem, nehezen tudtam mozogni, de ennek ellenére mindent megtettem, hogy gyorsan mehessek a kisfiam után. Tejci már a 3. napon volt (maszírozás, fejés, bogyók...), csak sajnos még nem volt kit szoptatnom :(
  
  A hasam nem véletlenül fájt, a 6. napon felszakadt és szövetváladék folydogált belőle. Hetekig tartó kezelés következett...Kisfiam már majdnem 2 hónapos volt mire begyógyult a sebem.
  
  Nem szép történet, de a kisfiam teljesen egészséges, 1 éves lesz és még szopizik.
  
  Szerintem az a lényeg, hogy életet adtunk egy emberkének, és erre büszkék lehetünk a szülés módjától függetlenül!
  
  

• 2007.10.02 17:14:49Tjuca

  A döntés joga. Na ezt kellene preferálni!
  
  
  
  - hogy eldöntsem, hogy akarok-e programozva szülni vagy sem
  
  - hogy akarok-e indított szülést és milyet
  
  - hogy akarok-e oxitocint literszám
  
  - hogy akarom-e a saját ritmusomat (a kézzel tágítást fel sem vetem, mert embertelen, és tiltott)
  
  - hogy akarok-e fájdalomcsillapítást
  
  - hogy akarok-e gátmetszést
  
  - hogy akarok-e inni/enni
  
  - hogy akarok-e előkészítést
  
  
  
  És akarom a tájékoztatást a reálisat.
  
  És akarom, hogy a szülésznő és az orvos ráérjen (ne siessen)
  
  És akarom, hogy az anesztes azonnal ott legyen, amikor kell -> fájdalomcsillapítás
  
  
  
  Vagy inkább elvárom?
  
  
  
  Egyéb igényeim nem voltak. Nem érdekelt a tantramantra, a fémes műszerek, a labda, a kengyel. Biztonságban voltam, mert tudtam, hogy
  
  
  
  a dokim odafigyel
  
  nem kapok oxitocint mert sietnie kell, vagy mert szülésznőváltás van
  
  hogy ugyan mindenki vágott volna, de ő mondta próbáljuk meg normál úton
  
  hogy nem vizsgál többet, mint amennyi kell, és azt is óvatosan (kézzel nem tágít soha)
  
  hogy jól varr, és gátat metsz
  
  hogy nem vizsgál végig a fél orvosi gárda vagy több szülésznő
  
  és akkor vág, ha az nekem és a babának jó
  
  és akkor avatkozik be, ha nekem és a babának jó
  
  és hogy tudja, hogy szeretnék hüvelyi úton szülni, de egy pillanatra nem kockáztat.
  
  
  
  Valahogy így kellene. Hogy rájöjjenek, hogy a szülő nő nem egy pelusos pisis gyerek, hanem egy dönteni, és cselekedni képes ember, sőt még csak nem is beteg.
  
  És akkor nem állna fel a szőr a hátamon az ilyen mondatoktól:
  
  megrepesztettem a burkot Andika, akkor most már szülhetünk/ jajj igen csak egy kicsit tágítottam kézzel, hogy haladjunk már (1 óra vajúdás után)/ ja már nem lehet EDA-t kérni, mert éppen nincs benn az anesztes, és más nem tudja beadni/ a doktorúr nem szeret éjfél után bennmaradni, úgyhogy pörgessük fel az eseényeket anyuka...
  
  Ismerősek? Na ezt ne. Mint Leo, és sokan mások tessék már első gyerekkel is úgy odamenni, hogy amiről szó van, abban Te vagy a főszereplő. A többi meg mindenki szíve joga, hogy akar-e nyisszt vagy spontán szeretne szülni, a kockázatok és mellékhatások ismeretében mindenki el tudja dönteni, hogy mit szeretne.
  
  
  
  Hosszú lett. Mindegy.

• 2007.10.02 17:32:11anita79.

  Szerintem mindenkinek saját szíve joga eldönteni, hogy hogyan akar szűlni, hüvelyi úton vagy császárral. Sajnos nekem nincs választási lehetőségem, mint ahogy hozzám hasonlóan sok nőnek sem, császár és kész. Sajnos múlt héten diagnosztizáltak nálam előlfekvő méhlepényt, mely teljesen befedi a méhszájamat, így csak a császáros szülés jöhet szóba. Szerettem volna rendesen szűlni, de nincs választásom, és úgy gondolom, hogy a gyermek egészsége fontosabb annál, hogy én mit szeretnék. Jó annak aki dönthet.

• 2007.10.02 18:01:30manci

  másutt: az én dokimnak is az az elmélete, hogy nem jó, ha az orvos túl korán ér oda a szülőszobába, mert ha túl sokat vizsgálódik, biztos talál okot vmi beavatkozásra. (Nem nekünk fejtette ki, hanem közös barátunknak.) Lehet benne valami.
  
  
  
  Egyébként jó lenne egy olyan rendszer, ahol nagyjából úgy működnek a dolgok, ahogy abban csillivilli kórházban, ahol szülni fogsz. Már kérdeztem máshol tőled, biztosan nem olvastad, hogy hogyan szül egy átlag angol nő, átlagos biztosítással a zsebében?
  
  
  
  Addig meg, míg a dolgok úgy mennek ahogy, az ember igyekszik alkalmazkodni a körülményekhez, legalábbis aki teheti: jó kórházat, jó orvost, jó szülésznőt kerestem, ezzel biztosítottam magamnak ugyanazt, amit neked biztosított a biztosítód.
  
  
  
  Itthon te is hasonlóan jártál volna el, nem?

• 2007.10.02 18:01:51Hicudzsi

  A következő generáció dönthet majd, hogy a kakilást se azon az ocsmány wc-n ülő módon kelljen elintézniük... majd kivágják belőlük... vagy majd injekcióban nyomatják maguknak az ásványi anyagokat stb... hogy ne képződjön salakanyag...
  
  
  
  Azt nem értem, hogy milliószor körüljárjuk a témát pro és kontra felhozunk érveket és ellenérveket és kezdődik ismét a verkli elölről. Pedig szerintem itt olyan okos nők vannak :)
  
  
  
  Miért ne lehessen választani? Mert ez egy nagy hasi műtét, rengeteg szövődmény lehetőséggel, és ha az anyai szervezet egészséges a baba is rendesen fekszik miért kéne beleavatkozni???

• 2007.10.02 19:09:35Nogu

  Sziasztok!Nagyon régóta olvasom a Porontyot, de most muszáj volt regisztrálnom. Nekem programozott császárom volt, nem én választottam, hanem a dokim döntötte el, mert faros volt a gyerekem. NEM voltak prekoncepcióim. Az egész terhesség alatt a dokimra bíztam magam, elfogadtam a döntését ebben is. Abszolút problémamentes és könnyű "szülés" lett.
  
  DE.
  
  Amíről eddig nem volt szó - a baba szempontjai. Az én fiam nagyon megszenvedte azt ahogyan született. Nem fizikai, hanem lelki értelemben. Hónapok alatt tanult csak meg bízni bennem, és még később a többi emberben. Tudja valaki, mi történik a császáros babákkal műtét közben-után? Mert én nem tudtam, és nem tudom ma sem, csak a találgatás maradt. A szülés után azt hittem,ez milyen jó és egyszerű volt így, de ha előre tisztában lettem volna a következményekkel, farosan is megpróbáltam volna megszülni.

• 2007.10.02 19:56:16kiscica33

  hát az én fiam császárosként mindenkiben abszolút megbízik, nem tudom mit csináltak vele :-).
  
  mindenkire vigyorog, mindenkihez odamegy, felveteti magát, néha idegeneknél már bosszantó tud lenni, de bölcsibe beilleszkedéshez jól jött.

• 2007.10.02 20:13:00Nogu

  Ma már az enyém is, szerencsére :-)! Viszont az első napok, majd hetek nagyon rosszak voltak (már a kórházban is!), tényleg. Pl. minden este 12-től egy, másfél órás vigasztalhatatlan sírás. De egyébként is folymatosan sírt. Végül a sok türelem és szeretet hatására egyre kevesebbet, aztán rájött lassan, hogy a világ jó. Ezt a kezdetet viszont nem kívánom senkinek. Bárcsak tudnám mit csináltak vele!

• 2007.10.02 23:01:30Ditke

  Utólagosan elnézést akkor Liptaitól, én úgy emlékszem, hogy császárral szült. Bocsi.

• 2007.10.02 23:03:22Ditke

  Hicudzsi, csak nem 2004 decemberre vártál babát? Hugom is egyidős volt a fiával RR-val, és aztán tényleg egy hónappal korábban megszült császárral. Akkor volt egy pletyka, hogy az alakja miatt, aztán pár hónapja az említett műsorban megszólalt, hogy indokolt volt a császár, merthogy nem volt befordulva a bébi. No comment.

• 2007.10.02 23:10:33Ditke

  Bbence, akármi történt is azon a bizonyos ominózus rendezvényen, vállalom, hogy a pofám is égne G.Á. helyében. De ha szeretnéd, írhatom finomabban is. Etikátlan, rideg és érzéketlen dolognak tartom, hogy bármilyen, szüléssel és várandóssággal kapcsolatos rendezvényen részt vesz, illetőleg nyilvánosan véleményt alkot, amíg az ügyében a nyomozás le nem zárult. Mert hogy van nyomozás, az tutter, és nem közlekedési szabálysértés ügyében, hanem halált okozó gondatlan veszélyeztetés, illetve arra való felbujtás okán. Nem vagyok ugyan orvos, de amíg az orvosi kamara nem állapítja meg, hogy az eset során helyesen, az orvosi előírásoknak megfelelően járt el, illetőleg amíg a nyomozó hatóság az eljárást vádemelési javaslat nélkül le nem zárja, addig szerintem ez a viselkedés ugyan nem jogsértő (ártatlanság vélelme), de mindenképpen etikátlan, és erről hadd legyen meg a véleményem.

• 2007.10.02 23:16:28Ditke

  Mazsola, inkább találó, mint rosszindulatú.
  
  
  
  Nagyon bánom, hogy kidobtam az utsó maternás üvegemet is. Érdekes lenne összehasonlítani az összetételt, százalékokat más, olcsóbb multivitaminokkal. Lehet, hogy nagyon is meglepődnénk, mi kerül 6 ezerbe azon, amit 400 forintért is meg lehet venni.
  
  Bár nekem az is meglepő volt, hogy mindenkivel Magne B6-ot szedetnek drága pénzért, én meg kaptam felírt magnéziumot (ipari mennyiségben ugyan), de pár százért. Valszeg a terhesvitamin piac is leginkább piaci szempontok és nem humanitárius szempontok alapján műxik.

• 2007.10.02 23:27:55Ditke

  Mazsola, ha vkinek "nagyon gáz lelki problémája" van, az nem biztos, hogy felelősen el fog tudni látni egy gyereket. Ahogy az sem biztos, hogy felelősen tud dönteni a császár vs. vaginális szülés kérdéskörében.

• 2007.10.02 23:39:16Ditke

  Másutt, ne parrantsál már ennyire, tényleg nem kéne neked már ennyire terhesen itt olvasgatni! Inkább szülni kéne menned, hogy túl legyél a dolgon végre. :)

• 2007.10.02 23:47:02Ditke

  Nogu, hugom kisfia 4 éves lesz decemberben. A bizalma a mai napig törékeny, mint egy vékony üveg. Hüvelyileg született.
  
  
  
  Nem értem, hogy a bizalmatlanság hogyan függ össze a császárral.

• 2007.10.02 23:59:02másutt

  manci:
  
  maga a hozzaallas ugyanaz, barhol szul az ember Angliaban... tobb ismerosom szult nemreg.
  
  1-2 erdekes elteres a magyar rendszertol:
  
  -otthonszules tamogatott (most mar a kormany altal propagalt), csak kerni kell.
  
  -a bába az ur (azaz szuleszno, angolul 'midwife')
  
  aki terhes lesz, automatice kap egy NHS bábát, en is kaptam. a bába elkezdi az embert hivogatni, behivja, megbeszelik a dolgokat, elkezdodnek a vizitek, stb. Ha elorelathato problema van (cukorbeteg, magas vernyomasos mama, ikerterhesseg, stb) bevonjak az orvost.. kulonben nem.
  
  - a bába az allami rendszerben is tobb, mint a magyar szuleszno, azaz csinalhat gatmetszest, varrhat, es nem az orvos alarendeltje, hanem 'egymas mellett' dolgoznak, EGYUTT, ha szukseges.
  
  (egy angol bába 3 evig jar iskolaba, ahol kizarolag ezt tanulja, avagy egy teljes kepzettsegu, diplomas, regisztralt 'noverke' 18 honap xtra iskola utan lehet bába)
  
  
  
  mi erdekel meg?

• 2007.10.03 00:00:13másutt

  Ditke, en szulnek banyek, de nincs meg kesz a kicsi draga, meg csak 4 kg! :D

• 2007.10.03 08:13:13manci

  másutt: köszi a választ! :)
  
  Kérdés meg van bőven:
  
  Van-e ill. hány db. ultrahang?
  
  Valamilyen vérvizsgálat esetleges rendellenességek kiszűrésére?
  
  
  
  Választhatsz-e kórházat?
  
  Ha baj van orvost?
  
  Ha nincs baj, de nem szimpi a bába, választhatsz-e másikat?
  
  Mennyi ideig kell szülés után a kórházban tartózkodni?
  
  Mennyi a császármetszések aránya?
  
  Azt mondta a egy doki a szülésfelkészítőn, hogy Angliában nagyon alacsony a gátmetszések aránya, viszont teljesen szokványos a fogó ill. vákuum használata. Ez igaz?
  
  
  
  másutt: ha gondot okoznak a kérdéseim, akkor sokat ne vacakolj velük, nem akarlak fárasztani! :)

• 2007.10.03 09:22:22másutt

  manci, semmi gond.
  
  egesz nap ezzel foglalkozom ugyis. :D
  
  
  
  ultrahang: Angliaban van egy hirhedt es sokat szidott 'iranyitoszam lotto'. azaz.. attol fuggoen, hogy hol laksz, mekkora a kerulet/korhaz/stb az allami ellatas nagyon kulonbozo lehet.
  
  igy megirom, hogy mi volt AHOL EN LAKOM, allamilag... de ez nagyban mas lehet 100 km-rel arrebb.
  
  
  
  ultrahang: az elso ultrahang 12 hetesen volt, az ugynevezett 'dating scan' amijkor megallapitjak a magzat korat. ingyen s bermentve megmertek a nyakredot is. 2. ultrahang: 18 hetesen: abnormalitasokat nezni.
  
  utana lett volna meg egy, kabe 32 hetesen, arra mar nem mentem el... mert a privat korhazamban megcsinaltak.
  
  
  
  Vervizsgalat: nekem a toxoplasmosis is benen volt, egyebkent ritunszeruen minden ami Mo-on. Teljes listat megnezem.
  
  
  
  Orvos/baba valasztas: utananezek...
  
  
  
  Hazamenes: (Tradicionalis) szules utan az allami korhazban: atlag 1-3 nap, esettol fuggoen. Nezd meg 10 perce irt szovegemet Marcangolo 'Hazamenni szules utan' cikkjenel az en esetemre, a privatban (48 ora a megerkezestol automatikusan, utana kb 1000 angol font/nap, ami 360 ezer Ft).
  
  
  
  Csaszarok aranya: ezert nagyon paraznak es tudjak, hogy magas.. a legmagasabb 'A nyugati orszagok kozul' Anglia: 23,5%. Wales: 26,2%!
  
  Forras:
  
  www.bounty.com/UK-has-one-of-the-highest-caesarean-rates-.news/18300135
  
  
  
  Gatmetszes: igen... teljesen uralkodik az 'inkabb repedni mint vagni' hozzaallas... a gatvedelem mindennapos (megtanitottak a masszazsra olajjal, stb).
  
  Nagyon sokat beszelgettem itt errol, 2 szulesznovel es egy szulesz orvossal. Mind azt allitotta, hogy 'a termeszet jobban tudja' hol repedjen es mennyit... Bába is csinalhat gatmetszest, otthon is, ha kell, varrhat is.
  
  
  
  Fogos szules: megnezem a statisztikat...
  
  Lehet hogy koze van ahhoz, hogy bába nem csinalhat fogos/vakuumos szulest (pedig a szules maga komplikaciomentes esetekben a bába dolga.. ez azon keves dolgok egyike a csaszaron kivul, amit nem csinalhatnak).
  
  szoval en azt javitom, hogy ha mar behivjak a dokit, mert muszaj, akkor a doki mar a fogoval a zsebeben jelenik meg.. es sokkal hajlamosabb hasznalni.
  
  egyebkent nekem mar nagyon regen elmondtak, hogy a malnalevel tea (tabletta) csokkenti a fogos szules eselyet (kb 20%-kal).
  
  ezt csak azert mondom, mert elegge tudatosan probalnak segiteni, hogy elkerulhessem.
  
  
  
  kerdeseket a masutt-kukac-gmail.com-ra barmikor...

• 2007.10.03 10:53:59Ditke

  Másutt, a fiam 4 kiló 3 hónaposan volt! Szóval nyugodtan kijöhet az a baba már. :)

• 2007.10.03 11:26:05B-

  Még csak annyit szeretnék mondani, hogy szerintem a hüvelyi szülésre valahogy az ember teste fel van készülve. Bármennyire is fáj és nehéz, nem trauma (persze ha komplikáció van, arról nem nyilatkozom). Két mozzanat van, amire úgy emlékszem, hogy fájt és bár nem volt traumatikus, de a leginkább hasonlított arra, amit ezzel a szóval le lehet írni: a méhszáj manuális vizsgálata (pedig szerintem nem feszegették) és a gát varrása. Ezekre nem hozzuk magunkkal valahogy a túlélőcsomagot genetikusan... Szóval szerintem a császár tényleg műtét, és tényleg jobban megvisel testileg-lelkileg, mert valahogy nem hozol magaddal ösztönösen ilyen sérülésekre valamilyen programot...
  
  
  
  Igen, vannak plasztikai műtétek, de szerintem ennyire durván a hasi szervekben vájkálódót kérésre nem csinálnak.

• 2007.10.03 13:12:50manci

  másutt: úgy látom, azért sehol nincs kolbászból a kerítés. Köszönöm a válaszokat! :)

• 2007.10.03 15:35:43bbence

  Ditke,
  
  Igazad van, tiszteletben tartom a véleményed. Ettől függetlenül egy tényt had tisztázzak: az orvos kamarának nem feladata egy esetleges orvosi hiba ügyében igazságot tenni vagy akár véleményt formálni. Pláne nem a hivatalos vizsgálat lezárta előtt. A kamara kizárhatja azokat az orvosokat a soraiból, akikről kiderül, hogy valamilyen súlyos etikai vétséget követtek el.
  
  És ha már etikáról beszélgetünk, felvetődik bennem néhány kérdés:
  
  - Miért csak a G.Á. rendezvényéről szólt a fenti cikk? Olvasva a kommenteket érdekes lett volna értesülni a többi előadásról is. Például volt egy pszihiáter hölgy, aki a császár utóhatásairól beszélt.
  
  - Miért van az, hogy más orvosok esetében az ártatlanság vélelme valóban működik? Nem mutatják az arcát, nem mondják a nevét, stb. Tegnap a híradóban volt egy orvos, akinél ezt a betartották.
  
  - Miért van, hogy Mo-n példátlanul, a szülészeti szakkolégium, megsértve ezzel a saját etikai kódexét, egy nem lezárt ügyben, a tragédia után néhány nappal, nyilatkozatot tesz közé, amiben elítéli az általuk hibásnak vélt orvost? Soha ilyen még nem történt.
  
  

• 2007.10.03 18:25:37Ditke

  Bbence, pedig a kamarának kellene ezzel foglalkoznia. Szerintem. Ha jól tudom, ők adnak működési engedélyt egy orvosnak, a diploma nem elég a praktizáláshoz. Szóval ha az ellenőrzés az egyik irányba műxik, akkor miért nem műxik a másik irányba is? Tudom-tudom, a fehér holló gyakoribb, mint ahányszor orvost a hibájáért elítéltek, de valahol a rendszerben így nem csak egy porszem, de kőszikla van.
  
  A szülészeti szakkollégium véleményalkotásának etikátlanságával egyetértek.
  
  
  
  G.Á.-ra térve valóban érdekes, hogy a másik orvosról miért nem tudhat senki, hogy kicsoda. Bár megjegyzem az érintettek (páciensei) nyilván tudják, kiről van szó. De ő nem publikus ember. G.Á. maga vállalt egy bizonyos fajta nyilvánosságot, abból a célból, hogy az elveit és a mozgalmát népszerűsítse. Annak minden hátulütőjével együtt. Most már nem mondhatja azt, hogy bocsi, ebből a részéből nem kérek a publicitásnak. Az eset előtt egy héttel demonstráltak az otthonszülés mellett, és tele volt az összes média a nevével, arcával, nyilatkozataival. Az akkor megfelelt neki. Ezzel egyet kell érts, hogy ha ezt vállalta, márpedig vállalta, akkor innentől nincs kecmec, ha baj van, akkor az is nyilvános, nemcsak a jó dolgok. Ez olyan, mintha visszavinnénk a sírós gyereket a kórházba, hogy mi csak mosolygósat kérnénk és cseréljék vissza. Merthogy még garanciás. Be kell lásd, ezt nem lehet már ezen a ponton.
  
  
  
  Számomra az is meredek, hogy miért kell ebből újságcikket csinálni? Nem elég a szülőknek, hogy meghalt a gyerekük? Nem elég a szakembereknek, hogy tragédia történt az otthonszüléskor? Elébb ki kéne vizsgálni, és utána aztán írjanak róla, ha megvan az ítélet.

• 2007.10.03 20:08:17bbence

  Ditke,
  
  Gyakorlatilag mindenben egyetértek a beírásoddal.

• 2007.11.26 12:27:29ciccmicc

  Helló, nem olvastam végig az összes kommentet, csak az első kb. ötvenet.
  
  Két dolog:
  
  1) Nekem nincs gyerekem, viszont anyám mindkettőnket (a növéremet és engem) császárral szült, ráadásul utána 3 napig nem tudott magáról, (nem is látott minket)és emiatt szoptatni se tudott. Ehhez képest nem ismerek senkit, akit jobban szeretnének a szülei:) Szóval marhára nem ez számít.
  
  2) Úgy tudom, nálunk a beavatkozások számától (is)függ a kórházi támogatás, ellentétben mondjuk Skandináviával. Hallottam rémsztorit pl. norvégiai szülésről, ahol a gyerek szívhangja rossz volt, később meg a karja is beszorult, de azért sem császároztak, mert ott a "természetes" szüléseket támogatják.

SZÓLJON HOZZÁ!