De nem népesítették olyan nagyon, mert leginkább úgynevezett alkalmi börtönként szolgált a Marseille partjaitól mindössze néhány kilométerre fekvő aprócska sziget és a rajta elterülő, maga körül szabad területet alig hagyó várbörtön.
A népszerű regény várbörtöne valóban létezik
Nemcsak, hogy valóságos hely, de elég régóta létezik! Az If várának otthont adó aprócska sziget létezéséről már az ókorban is tudtak, de csak az 1400-as évek végén fordult sorsa igazán mozgalmassá. 1480-ben az Anjou-ház átengedte Marseille stratégiailag rendkívül fontos kereskedő- és kikötővárosát a franciáknak, és királyuk, I. Ferenc nem is teketóriázott túl sokat, 1516-ban megépíttette a közeli szigeten Marseille védelmének céljából If várát. Az eleinte erődként kiváló szolgálatot teljesítő If vára később börtönként is megállta a helyét, s Alexandre Dumas-nak hála a várbörtönből még sztárbörtön is lett.

Nemcsak a várbörtön, de az annak helyet adó sziget is létezik. Isola di Montecristo Korzika és az olasz csizma szára között a Tirrén-tengerben, Elbától kissé délre egy aprócska sziget. És bár soha senki nem állította, hogy a valóságban kincs is volt ott valaha elásva a tenger mélyén, ha valaki mégis hisz benne, hogy a kincs is lehetett igazi, kellő felszereléssel és búvártudással maga is utánajárhat, maradt-e pár arany a homokban.

Látogatás If várbörtönénél Napóleon öccsével
Az apai ágon, nagyanyja révén haiti rabszolga származású, nagy természetű, fantáziadús, társasági ember és kiváló amatőr szakács, Alexandre Dumas, életében többször is megfordult a nyüzsgő és kozmopolita Marseille városában, melynek szellemiségével könnyen tudott azonosulni. Ráadásul Dumas jó kapcsolatot ápolt Bonaparte Napóleon legfiatalabb öccsével, Jérôme Bonapartéval, aki egy alkalommal arra kérte a világjáró regényírót, hogy vigye el fiát egy röpke itáliai felfedező kőrútra. Én is szívesen vettem volna részt egy itáliai kőrutazáson a nagy dumás Dumas idegenvezetése mellett, aki nyilván sziporkázó útitársnak bizonyulhatott, de ő maga is profitált az útból. Nem csak Elba szigetére látogattak el közösen, de Isola di Montecristóra is.
Ekkor pedig Dumas agyában végleg helyére került az utolsó mozaik is a már egy ideje készülő műhöz.
A várbörtön igazi rabjai
A várbörtönt legalább három szinten lakták rabok, amikor a marseille-i férőhelyek nem bizonyultak elegendőnek, vagy amikor olyan volt a politikai helyzet, hogy a szokásosnál több férőhelyre volt igény egy fegyintézetben. A vertikális hierarchia megtestesítője volt az épület, melynek alagsorában a legrosszabb bánásmódban részesülő, alsóbb néposztálybeli bűnözők raboskodtak. A sziget közegéből is adódóan állandóan nedves, dohos, ablaktalan pincében a rabok mellett megannyi élősködő is helyet kapott, így ezen a szinten senki nem tudott néhány hétnél tovább életben maradni.

Egy szinttel feljebb a ranglétrán és If várában is, legalább már némi ivásra és tisztálkodásra szánt víz és kevéske szabad levegő is a foglyok rendelkezésére állhatott, ha nem is korlátlan mértékben. De ők legalább nem fizettek „vagyonukkal” azért, hogy egy börtönben sínylődjenek. Nem így a magasabb szintek elitjének tagjai, akik busásan megfizettek nemcsak bűneikért, de a börtönhöz és If várához képest fenséges ellátásukért. A felsőbb szinteken tengerre néző, kandallós szobákban tengették napjaikat vagyonukért cserébe a leggazdagabb rabok.
A várbörtön egyik leghíresebb rabja
Érdekes adalék, de a fentiek után már szinte nem is meglepő, hogy If várának egyik leghíresebb rabja történetesen Alexandre Dumas édesapjának a legjobb barátja volt. Ami már ennél sokkal meglepőbb, hogy Kléber tábornok nem élve, hanem már holtában raboskodott a börtönben. Méghozzá, úgy szól a fáma, hogy bebalzsamozott testtel egy ólomkoporsóban. Az egyiptomi hadjáraton kinevezett táborokot 1800-ban meggyilkolták, de Bonaparte nem szánt neki ünnepélyes temetést és nagy dicsfényt attól tartva, hogy a köztársaságiak a tábornokból a császárra veszélyes hőst, sírjából pedig a köztársaságot éltető zarándokhelyet faragnak. Így aztán Afrikából hazafelé tartva megszabadultak az ólomkoporsó terhétől történetesen éppen If várában, melynek évekig volt „foglya” a halott tábornok.
Ha kíváncsi vagy Dumas kalandos életének izgalmas fejezeteire, ezt a korábbi cikkünket is ajánljuk figyelmedbe.

Bolygót is neveztek el róla, szakácskönyvet is írt az idősebb Alexandre Dumas, merthogy volt egy fiatalabb és időnként sikeresebb is.
Tovább olvasom
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés