Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Budapest szigeteit sorolva a Margit-sziget, a Csepel-sziget, és az Óbudai-, más néven Hajógyári-sziget jut leginkább eszünkbe, pedig ennél több szigettel is büszkélkedhet a főváros. Ráadásul történetük is színesebb, mint gondolnánk. Itt van rögtön például a Hajógyári-sziget izgalmas múltja…
Fővárosunk Duna-szigetei közé tartozik még a szigetből ma már félszigetté lett Palotai-sziget és a Nép-sziget is, amelyet Újpesti- vagy Szúnyog-szigetként is ismerünk. Továbbá a Háros- és Kis-Háros-sziget, valamint a Molnár-sziget, mely ma Soroksárhoz tartozik, hajdan pedig félszáz vízimalma naponta őrölte a rozst lisztté, hogy aztán később csónakon szállítsák onnan a friss sváb rozskenyeret a budapestieknek.
A Hajógyári-szigeten ennél sokkal több fővárosi lakos és rengeteg külföldi is megfordul évről évre, történetéről mégis keveset tudunk, pedig legalább ennyit érdemes volna:
Régmúlt
A sziget története egészen a római korig nyúlig vissza. A régészek úgy gondolják, a mai Árpád híd táján akkoriban is létezhetett egy szétszedhető fahíd, de egy hajdani kikötő meglétét is feltételezik a mai sziget egykori partszakaszainál. A leginkább hadjáratok során fontosságot nyerő átjárási lehetőséget a mobil Duna-híd mellett hajók összekötésével és pallókkal érték el, amin a katonák kényelmesen masírozhattak. A szakértők úgy gondolják, egy kisebb római fürdő is szolgálhatta az akkoriak kényelmét, melyről az 1870-es évek földmunkái óta már semmilyen más nyom nem árulkodik, mint a Dagály strand termálvize. A rómaiak Aquincumának elnéptelenedése után aztán a környék palotái, házai és útjai is az enyészeté lettek.
Árpád-kor
A XI–XIII. századokból aztán mintegy 16 földbe mélyített házat találtak a korábban rómaiak lakta területen, tőle kicsit északabbra pedig a XIII. században virágozhatott egy kisebb település, de csak a XIV. századig, azóta viszont nem tudni állandó településről a mai Óbudai-szigeten.
Óbudai-szigetből Hajógyári-sziget
A sziget mai formájában ugyan egy önálló földdarab, de ez csak 1835 óta van így. Előtte Nagy- és Kis-Óbudai-sziget is létezett, de a Széchenyi István-féle hajógyár létrehozása a Kis-sziget csúcsánál földtöltés igényét hozta magával, így azóta egy összefüggő Hajógyári-szigetünk van.
Az 1835-ös létesítésű hajógyár angol mérnökei, Hollandiában és Velencében toborzott és hazai munkásainak érdeme, hogy 1836-ban már el is készült az Árpád nevet viselő első, a szigeten gyártott hajó. Három évvel később elkészült az első vastestű és vele nagyjából párhuzamosan az utolsó fatestű hajó is. 1844-ben pedig ünnepélyes keretek között átadták a Széchenyiről elnevezett gőzöst. Jóllehet, a hajógyár alapító ötletgazdája szerénységből nem jelent meg a rendezvényen, az így is bevonult a magyar kultúrtörénetbe, hiszen
ekkor csendült fel nyilvánosan először jelenlegi formájában Kölcsey Himnusza Erkel melódiájával kísérve,
ahogyan azt azóta is énekeljük.
Közelebbi múlt
Később, a főleg aknamentesítéssel foglalkozó folyamőrök tiszti kaszinójának egykori épületében létesült a hajógyári munkások gyermekeinek óvodája. Ide a sziget bejáratától busz szállította a csemetéket, melynek sofőrje a Dénes nevet viselte. Így esett, hogy a buszt előbb-utóbb csak Dénesbusz néven emlegették már utasai és azok szülei is. A gyerekeket a Dénesbusz-szolgáltatás csak egy néhány perces reggeli sétától kímélte meg, ám ha mégis mozgást szerettek volna csempészni a gyerkőcök napjába, akkor a ma csúszdáiról ismert dombra vitték kirándulni a lurkókat. Mostanra már az enyészeté az épület, mely később, a gyár tönkremenetele után magánklinikaként, majd telemarketinges cég székhelyeként üzemelt egy ideig.
Az 1988-ig működő hajógyárban, ahol már 1847-ben 1100-nál is több ember dolgozott, 1835-ös fennállása óta összesen 2650 úszómű készült.
Pályamódosítás
A sziget talán egyik legemblematikusabb pályamódosítása is természetesen az egykori hajógyárhoz fűződik. Azon belül is ahhoz a „gorombakovács-műhelynek” nevezett részleghez, ahol a többtonnás, izzó acéltömböket a kemence tűzéből „kikapva” lég- és gőzkalapács segítségével előformázták. Ide szegődött és vált művezetővé vérbeli vaslady módjára az 1970-es évek első felében a szakértelméről híressé vált Raposáné Joli, az egykori manöken.
Napjaink
A sziget nagy rétje, ahol még a hajógyár létesítésekor is kukorica- és káposztaültetvények voltak, már az 1960-as években is otthont adott népes fesztiváloknak, táboroknak.
Ám a mára világszerte ismertté vált Sziget Fesztivál elindulására 1993-ig várnia kellett a tombolni vágyó, koncertkedvelő szigetlakóknak. A nyár e rendkívül mozgalmas bő hetét leszámítva a Hajógyári-sziget ma nyugalmat árasztó sétaterepet és kis kirándulást kínál védetté nyilvánított orchideái és teknősei között az oda látogató gyerekes családoknak és lelkes kutyasétáltatóknak.
Ha olvasnál még Budapest kellemes parkjairól, ezt a cikkünket is ajánljuk figyelmedbe.
