Mi választja el az átlagembereket a milliárdosoktól a hatalmas vagyonbeli különbségen kívül? Egy elmélet szerint az, hogy napi egy órát szabadidejükben tanulással töltenek a siker érdekében. De kinek van erre ideje? És hogyan lehetne kipróbálni nekünk, átlagembereknek ezt a szokást?
Egy nap mindenki számára 24 órából áll – te mire használod fel? Tegyük fel, hogy sikerül mindennap 8 órát aludnod, amely a felnőttek egészséges alvásidő-intervallumába esik, így marad 16 ébren töltött órád, mínusz a 8 óra munka. A maradék 8 órából még levonhatunk legalább 1 órányi evést és 2 órányi mindennapi utazást. Ez azt jelenti, hogy marad 5 órád a háztartásbeli teendők elvégzésére és a családi-baráti élet szervezésére, az érzelmi munkára. Tegyük fel, hogy valahogy sikerül kigazdálkodnod magadnak egyetlen órányi szabadidőt: az, hogy mivel töltöd el ezt az értékes órácskát, választhat el a milliárdosoktól egy elmélet szerint, ahogyan arról Jonny Thomson, egy oxfordi filozófiaprofesszor írja.
Kinek adatik meg a szabadidő privilégiuma?
Sajnos persze csak egy ideális világban sikerül minden egyes embernek egy egész órányi szabadidőt kispórolnia a teendők halmozódó tornyából. Kultúrától és nemtől is függ, hogy kinek mennyi szabadideje lehet. Például meglepő módon a világ különböző pontjain eltérő mennyiségű időt szánnak az étkezésre: az amerikaiak töltik a legkevesebb időt ezzel (63 percet átlagosan egy nap alatt), míg az európai országokon belül a franciák, a görögök, a spanyolok és az olaszok szánják a legtöbb időt erre.
A munkanapok száma is eltérő lehet, de a napi munkaórák száma is, például a hollandoknak átlagosan 7 órát kell dolgoznia, nem 8-at. A fizetetlen, láthatatlan és érzelmi munka, amely a hivatalos állás utáni órákra marad nemenként eltérő módon terheli az embereket: a nők helyenként kétszer annyi, másutt pedig akár tízszer annyi ilyen jellegű munkát végeznek a férfiaknál.
Mire használod fel a szabadidődet? A sikered múlhat rajta
A „self-made”, azaz az „önerőből” milliárdossá váló emberek (bár köztük volt, akinek a családja adta lehetőségek nem elhanyagolható tényezőnek számítottak a siker elérésében) közül van valami, amely összeköti Bill Gatest, Oprah Winfrey-t és Elon Muskot Benjamin Franklinnel: mindannyian napi egy órát töltenek el valami új megtanulására, elmélkedésre vagy reflexióra. Az elmélet szerint napi egyórányi tanulás megtornáztatja az agyat, fejleszti a meglévő készségeket és önkontrollra tanít.
Tehát tudással és képességekkel ruház fel ez az egy óra ahelyett, hogy céltalanul a mobilunkat pörgetnénk, vagy valamilyen sorozatot néznénk meg. Azonban érdemes valóban kialakítani valamiféleképpen, hogy lehessen egy kis időnk, amelyet a kísérletezésnek szánhatnánk, hogyha briliáns ötleteket szeretnénk kitalálni egy elméleti fizikus szerint, főleg, ha arról álmodozol, hogy sikeres legyél, ami a 7 legvágyottabb álmok egyike. Thomson az alábbi 3 tippet adja arra, hogy mi is könnyebben kipróbálhassuk a milliárdosok meglepő szokását:
- A lényeg hogy tanulj, nem pedig az, hogy ezt miként teszed. Nem minden ember szeret papíralapú könyveket bújva tanulni. Azonban manapság már nem is kell pusztán erre szorítkoznunk, sőt, nem csak szakzsargonnal telenyomott elméleti szövegekkel tágíthatjuk elménket. Az interneten rengeteg oktatóvideó és podcast fellelhető.
- Kísérletezz. Saját magad fejlesztése nem feltétlenül a végtelen tények agyadba gyömöszölését jelenti. Nagy valószínűséggel próbálkozások és bukások sorozata fog eljuttatni a sikerig. Keress új gondolatokat, és próbálj ki új dolgokat, de ügyelj arra, hogy olyan szinten tedd ezeket, amelyben a bukás következményei túlélhetőek. Kérj visszajelzést másoktól: több szem többet lát, főleg, ha valaki friss szemmel néz rá egy projektre.
- Reflektálj az eredményeidre. Ahogyan Samuel Beckett is mondta, „Próbáld újra. Bukj el újra. Bukj el ügyesebben”. Ha sikerül az egyes bukásainkból tanulnunk, akkor minden egyes sikertelen próbálkozás egy lépéssel közelebb vihet az elérni vágyott célig.
Összességében, lehetséges, hogy valóban elhozhatja számodra a vágyott sikert, ha sikerül napi 1 órát a tanulásra, önfejlesztésre vagy kísérletezésre szánnod. Ha ezt mégsem sikerül elérned, legalább izgalmasabb beszélgetőpartner válhat belőled, és valószínűlegaz Alzheimer-kór kialakulását is sikeresebben védheted ki ezzel a szokással.
