Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mi jut eszünkbe, ha a porcelán szóra gondolunk? Először egészen biztosan valami olyan jellegű tárgy, amit életünk során legalább egyszer összetörtünk. Utána pedig olyan világhírű, magas művészeti értékkel bíró alkotások, mint amilyenek például a Zsolnay, a Herendi, a Hollóházi manufaktúrában készültek. De azt tudjuk, mi a különbség porcelán és kerámia között, és hol találkozhatunk híres magyar porcelánremekekkel a nagyvilágban?
A porcelántárgyak az utóbbi évtizedekben annyira a hétköznapi életünk részévé váltak, hogy bele sem gondolunk abba, hány évszázad tapasztalata kellett, hogy mind anyagukban, mind pedig formavilágukban elérjék az ízlés maximumát (itt persze nem a mellékhelyiségek berendezési tárgyaira gondolok).
A porcelángyártás több évszázados története a 7. században, Kínában, a Tang-dinasztia idején kezdődött. A porcelán szót a 14. században maga Marco Polo, a híres velencei világutazó honosította meg Európában, de az öreg kontinens első gyárát csak jóval később, 1710-ben, Meissenben alapították. A kaolin, avagy fehér agyag, földpát, kvarc és víz keverékéből álló finom kerámiatermékek ezután hódították meg előbb a társadalmi ranglétra legmagasabbik fokán pihenő rétegek szívét, hogy jóval később mi magunk is porcelánbögréből elfogyasztott teával, kávéval kezdhessünk a napot.
Kerámia vagy porcelán?
A porcelán olyan kerámia, amely speciális anyagánál, előállításnál fogva jóval keményebb, tartósabb, mint más kerámiatípusok. Ellenállnak a mai kor kihívásainak is, mint a mosogatógép, mikrohullámú sütő (természetesen a kézzel festett, aranyozott darabokat jobb távol tartani ezektől a szörnyektől). Emellett ha egy finoman kidolgozott porceláncsészét a fény felé fordítunk, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a csésze fala átereszti a fényt. Végül pedig jöjjön a pöccintéses teszt! Ha egy porceláncsészét üres állapotában ujjunkkal finoman megpöccintünk, akkor az csilingelő hangjával árulja el, hogy bizony nemes vérvonal képviselője.
Porcelán a koronás fők asztalán
Az egyik első és talán leghíresebb magyar porcelánmanufaktúrát, a Herendit 1826-ban alapította Stingl Vince. A gyár felvirágzása viszont Fischer Mór nevéhez köthető, aki már a kezdetektől nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő alkotásokkal kívánta elkápráztatni a vevőközönséget. Sikerét a legmagasabb minőséget képviselő, egyedi művészi munka és az a kiapadhatatlan kreativitás adja, amelynek köszönhetően mind a mai napig fejlődik motívumkincsük, színviláguk (több mint 800 szín!). Alkotásaikkal már számos világkiállítás első díját nyerték el, és – a teljesség igénye nélkül – olyan hírességek is a szerencsés birtokosának tarthatják magukat, mint Viktória királynő, aki 1851-ben egész készletet rendelt magának, vagy Vilmos walesi herceg kisfia, György is. A New York-i székhelyű Luxury Institute 2006. évi felmérése szerint a Herendi volt a legkeresettebb luxusporcelán-márka az Egyesült Államokban.
Elefántcsont és irizáló misztérium
Aki csak egy kis időt is eltölt Pécsett, és megtekinti a Zsolnay Kulturális Negyed mesevilágát, az bárhol is jár a világban, felismeri a Zsolnay porcelánmanufaktúra egyedi motívumait, meg tudja állapítani, hogy Közép-Európa és talán a világ legszebb épületeinek pirogránit díszítése honnan származik. De ne szaladjunk ennyire előre. Az 1853-ban alapított pécsi Zsolnay manufaktúra a kezdetektől fogva az innováció és a magasművészet fellegvára volt. Az alapító Zsolnay Miklós, de leginkább fia, Zsolnay Vilmos kutató-kísérletező természetének köszönhetően olyan technikák és ipari újítások hagyták el a gyár falait, amelyek nem csupán a vidéki nagyvárosokban és Budapesten, hanem Magyarország határain túl is nyomot hagytak.
Zsolnay Vilmos vezetése alatt fejlesztették ki azt az általában zöld és kék színekkel játszó, irizáló máztechnikát, amely még egy árnyalatnyi misztikummal borítja be az egyébként is csúcsminőséget képviselő porcelántermékeket.
Zsolnay Vilmos találta fel az alapvetően épületdíszítésre használt pirogránit-technikát, amely amellett, hogy esztétikus, ellenáll az időjárás viszontagságainak. De hol találunk Zsolnay kerámiával díszített épületeket? A hazai példák bejárásán túl (Magyar Földtani Intézet, Iparművészeti Múzeum, kecskeméti Cifrapalota) érdemes Zágrábban is figyelmesen sétálgatni, ugyanis a Szent Márk-templom címeres, díszes cserepeit, de a szabadkai városházát vagy a mexikóvárosi Teatro Nacional színpadnyílását is Zsolnay kerámia díszíti. Pécs egyedülálló látványossága a Zsolnay porcelán elemekből összeállítótt, szecessziós óra-kút. Ha pedig a dísztárgyakat vesszük, akkor a legértékesebb darabok egyértelműen a kis szériában gyártott porcelán alkotások. Egy aukció alkalmával a papagájos vagy elefánt váza a milliós kikiáltási árat is meghaladhatja. De előfordul, hogy egy Zsolnay váza 20-30 millió forintért kel el.
Magyarországról a nagyvilágba
Bár az ipari termelés már 1777-ben elkezdődött Hollóházán üveg, majd kőedények gyártásával, a hollóházi porcelángyár csak 1957-ben nyitotta meg kapuit, azonban rövidesen az ország egyik legnagyobb porcelángyártójává nőtte ki magát. A nagyipari méreteket öltő termelés mellett a gyár olyan világviszonylatban is jelentős alkotókkal működött együtt, mint Viktor Vasarely, az op-art művészeti irányzat egyik kiemelkedő alakja (Zebra 1938, Győri Nemzeti Színház oldalsó kerámiadíszítése). Vagy említhetjük Amerigo Tot szobrászt és színészt is (Keresztapa II.). Hollóházi porcelánnal találkozhatunk a Vatikáni Múzeumban, vagy ha vendégségben járunk id. George Bushnál, ha mi vehettük volna át a Giro d'Italia magyar szakaszgyőzelméért járó díjat, illetve akkor, ha Katti Zoób által tervezett porcelánszépségekkel lepnénk meg feleségünket.
Ha már jó vagy porcelánokban, és még jobb a hungarikumokban, töltsd ki kvízünket!
