Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ma népszerű sport, egykor azonban hozzátartozott a világ egyik legvéresebb, legkeményebb háborús frontjának szomorú mindennapjaihoz.
A Via Ferrata, vagyis vasalt út olyan hegyi, rögzített pálya, amelyen vaslétrák, acélkábelek, csavarok, és egyéb tárgyak segítségével lehet szinte veszélytelenül közlekedni akár a nagyon nehezen járható, vagy megközelíthetetlen sziklafalakon is. Különféle nehézségi fokai vannak, attól függően, hogy hol helyezkedik el a pálya, mennyire van kiépítve. Ma Magyarországon több olyan ingyenesen elérhető vasalt út is van, ami akár egy egész családnak izgalmas kikapcsolódást biztosít. De a Via Ferrata valaha nagyon nem a kikapcsolódásról szólt.
Hegyi hadviselés: háborúból sport
Mivel Olaszország az első világháború elején az antant hatalmakhoz csatlakozott, ezért az Osztrák-Magyar Monarchia kénytelen volt az olasz határszakaszhoz közeli térséget megerősíteni. A Brenner-hágótól az Adriáig terjedő, mintegy 600 kilométeres védvonal épült így fel. Itt nyílt meg 1915 nyarán, olasz hadüzenettel az első világháború egyik legvéresebb frontvonala az Isonzó-front. Mivel a Monarchia nem készült korábbi szövetségese, Olaszország átállására, több olyan szakasz is volt a frontvonalon, ahol hevenyészett védműveket sikerült csak a háború kezdetén összeállítani. Ilyen, néha csak egyszerű kőrakásokban kellett például a magyar csapatoknak megtartani a pozíciójukat a támadó olasz hadsereggel szemben. Ezeket az állásokat csak a háború közben tudták tovább erősíteni.
Az építkezésekhez a helyben bányászott követ használták fel, az állások előtt pedig szögesdrót akadályokat húztak fel, hogy megnehezítsék a gyalogos rohamokat. A barlangokban csapatokat szállásoltak el, és hadikórházakat létesítettek. Ismerünk olyan barlangot is, ahol akár 800 sebesültet is el tudtak látni. Mint az a cikk alapjául szolgáló, dr. Bedécs Gyula: Magyar emlékek és látnivalók. Szlovénia, Isonzó, Doberdó című munkájából is kiderül, honvédjeink leginkább az első időszakban szenvedtek sokat, mert a kiépítetlen állások nemcsak az ellenség támadásaitól nem védtek rendesen, hanem az időjárási viszontagságoktól sem.
Így lettek a kiépített hegyi útvonalak később a túrázók kedvelt célpontjai
A védművek kiépítése sík területen sem egy egyszerű mutatvány, magashegyi viszonyok között viszont igazán embert próbáló feladat. A sokszor alföldi legényekből sorozott katonák iszonyatos kínszenvedések árán vészelték át a hegyi háború viszontagságait. Az állások kiépítéséhez mindkét oldalon komoly erőket kellett megmozgatni, és olyan terepviszonyok között is el kellett juttatni az ellátmányt, ami még békeidőben is komoly nehézségekbe ütközött volna. A magashegyi utánpótlásvonalak már önmagukban is életveszélyesek, ha nem építik ki a felvonórendszereket, és olyan speciális útvonalakat, amelyek a könnyebb szállítmányozást, veszélytelenebb csapatmozgást tették lehetővé.
A Via Ferrata olasz kifejezést is ebből az időből származtatják.
Az útvonalak kiépítéséhez a sziklafalakba drótkötélpályákat, vashurkokat és létrákat, függőhidakat, vagy néhol csak erős vascölöpöket fúrtak. Ezeken keresztül kellett nyáron, az extrém meleget visszasugárzó kőfalak mentén, vagy
télen, metsző, hideg szélben a málhát vagy sebesülteket eljuttatni egyik helyről a másikba.
Az isonzói fronton az olasz egységek 11 támadást intéztek a Monarchia állásaival szemben, minden egyes támadás több tízezer halálos áldozattal járt mindkét részről. A 12. rohamot viszont a Monarchia egységei indították, akik áttörték az olaszok vonalait, és több tíz kilométert előrehaladva, 300 ezer hadifoglyot ejtve, mélyen Olaszország területén álltak meg. Ezzel bár a csatákat a Monarchia csapatai nyerték, az elfoglalt területek a háború után Olaszországhoz kerültek. Az értelmetlen öldöklés során 1,1 millió olasz katona sebesült, halt meg, vagy tűnt el, a Monarchia esetében ez a szám 500 ezer főre tehető.
Csodás magashegyi környezet szomorú emlékekkel
Ha ma a szlovén Triglav Nemzeti Parkban barangolva, a lélegzetelállítóan szép Savica vízesés megtekintése után leereszkedünk a kanyargós utakon, hogy a kristálytiszta vizű Bohinji-tó kőhídjáról megszemléljük a pisztrángok ficánkolását, útközben ne felejtsünk el megállni Ukanc első világháborús katonai temetőjénél, hogy aradi és temesvári magyar honvédek sírjai előtt tisztelegjünk.
A Júlia-Alpokban ma több Via Ferrata útvonal is található, a kilátásért és az élményért nem is kell hosszú utat megtenni. De ha ennyit sem szeretnénk autózni, akkor látogassunk el például Tatabányára, ahol a Turul madár szobra alatti vasalt utakon is megízlelhetjük a végtelen szabadság élményét, drótkötélre csatlakozva, biztonságban.
Ha szeretnéd megtudni, hogy a magyarországi bányatavak milyen veszélyeket rejtenek, olvasd el az erről szóló cikkünket!
