A szocializmus idején egészen más élményt kínált, ha valaki vonatra ült, mint ma, de akadnak olyan pillanatok is, amelyek egyetemesen jellemezik a régmúlt és a jelen vasúti közlekedését is.
–1868-ban alapították, máig szállítja kötött pályán nagyobb távolságokra igyekvő utasait a MÁV: naponta átlagosan 2900 vonatot állítanak forgalomba, melyek több mint 600 állomáson szolgálják ki az utasok igényeit.
Magyarországon gyakorlatilag nincs olyan ember, aki soha ne ült volna vonatra: ha másért nem, akkor azért, mert az általános iskolai és gimnáziumi osztálykirándulások jelentős része kezdődik azzal, hogy egy pályaudvaron gyülekezik a csapat.
A vonaton aztán izgatottan figyeli mindenki, lesznek-e kupék,
sokan pedig már a szerelvény elindulását megelőzően bontogatni kezdik a reményeik szerint rántott húst vagy téliszalámit tartalmazó szendvicseket.
A képre kattintva nyílik a galéria!
Mindig van, aki ki akar dobni valamit az ablakon, és akadnak olyanok is, akik bujkálnak a tanárok szeme elől.
Sokak számára a vonat a Balatont magát jelenti: akár az északi, akár a déli partra igyekezve felkerülhetünk egy szerelvényre, ahol lehet izgulni azon, állóhely jut-e, vagy sikerül leülni.
Megint másik vonatra ülnek nap mint nap: így ingáznak munkahelyükre, majd este vissza, otthonukba. Esetleg minden áldott reggel iskolába, egyetemre, vagy hétvégente haza és vissza a kollégiumba. Vonatos története rengeteg embernek van:
sorsdöntő találkozások, lekoptathatatlan alkalmi ismerősök, vicces esetek, esetleg elalvás az utolsó járaton, az éjszaka közepén, majd ébredés az agglomeráció helyett mondjuk az Alföldön.
A galériánkba rendezett fotók mögött is hasonló történetek lapulnak meg – ezeket mi azonban csak elképzelhetjük, miközben rácsodálkozunk arra, mennyire más is volt a vonatközlekedés évtizedekkel ezelőtt.
Ha szívesen nézegetnél hasonló utazós képeket, ajánljuk a Malévről készített galériánkat is!
