Buszra, metróra, HÉV-re és egyéb járművekre várakozunk évtizedek óta azokban a megállókban, melyeket galériás cikkünk bemutat. Némelyikük mintha semmit sem változott volna a szocializmus óta eltelt évtizedekben.
A megállókért kevesen rajonganak: hóban-esőben-napsütésben kell ezeken a helyeken időnként örökkévelóságnak tűnő perceket töltenünk a tömegközlekedési eszközökre várva.
Ma már egyre kevesebb olyan megállót találsz az országban, ahol sem tető nem jut a fejed fölé, sem leülni nem tudsz, igaz, azért az ilyen spártai helyek sem tűntek el teljesen. Ma összességében azonban a korábbinál sokkal kellemesebb körülmények közt tölthetjük el azt az időt, amíg nem fut be a járat, amellyel utazni szeretnénk.
Kattints a képre, és nyílik a galéria, mely után a cikk folytatódik!
A szocializmusban nemcsak a járművek nem voltak légkondicionáltak: az utazás mellett a várakozás körülményei is messze jártak attól, amihez mára hozzászoktunk.
Meglepő lehet azonban, hogy egyes megállók szinte pontosan ugyanolyanok ma is, mint ahogyan ezeken a képeken bemutatkoznak - és vannak olyanok is, amelyek nemcsak megszűntek, de mostanra már teljesen lehetetlennek tűnik, hogy valaha léteztek.
Ha tetszett ez a galéria, ajánljuk a hetvenes-nyolcvanas évek gyerekeiről vagy a szocializmus lomtalanításairól készült összeállításainkat is!
