Olyan szavakat idézünk vissza, amelyeket a szocializmus idején unos-untalan hallhattunk, ma viszont már a legtöbben valószínűleg azt sem tudják, eszik-e vagy isszák őket.
A gimnáziumi magyartanárom mindig szamizdatokat adott a kezembe. Azt mondta, azért, hogy ne csak a nyelvemet művelje az iskolában, hanem a látókörömet is bővítse az iskolán kívül. Akkor még nem sejtettem, hogy ezek az illegálisan terjesztett kiadványok, amelyek a szocialista rendszert bírálták, egyszer majd okafogyottá válhatnak. Ahogy a szavak is, amelyeket az a korszak szült.
Így üresedtek ki a szocialista szavak
A szavak nem olyanok, mint a kőbe vésett emlékek. Ahogy a korszakok múlnak, úgy felejtődnek el az akkori világnézet, társadalmi rendszer és életérzés nyelvi emlékei. A szocializmus időszakának nyelvezete is erre a sorsra jutott, akkoriban mindennap használt szavaink mára kikoptak, vagy éppen jelentésüket vesztették. Ebben a cikkben öt olyan kifejezést választottunk, amelyek hűen tükrözik a rendszert – néhol tragikomikus módon.
1. Kisdobos
„A kisdobos hűséges gyermeke a magyar hazának” – hirdette az első pont abból a hatból, amelyet minden kék nyakkendős kisdiáknak kívülről kellett fújnia. Hogy kik voltak a kisdobosok? A felavatott tagok a szocializmus gyermekszervezetében, amely az Úttörő Szövetség előszobájaként funkcionált, azzal a nem titkolt céllal, hogy a gyerekeket korán hozzászoktassák a rendszer elvárásaihoz. A kisdobosok egyenruhában sorakoztak fel az iskolai rendezvényeken, miközben harsány kórusban énekelték: „Pajtás, daloljunk szép magyar hazánkról!”. Az egész nem volt más, mint előkészítés az úttörősködésre, az egyéniség teljes feloldására a közösség javára.
A kisdobosok neve azonban jóval régebbi történetet őriz. Az 1848-as szabadságharc idején egy 15 éves mádi fiú, Koroknay Dániel hamis életkort megadva állt be katonának. Az tette híressé, amikor Hatvan közelében az egyik csatában dobpergetéssel lelkesítette a magyar sereget. Nem sokkal később a győri csatában érte utol a sorsa: vagy lőtt seb vagy a harctéren pusztító járvány áldozata lett. Legendája azonban túlélte őt, előbb a cserkészmozgalomban, majd a világháború után a kommunista propaganda eszközeként. A kis dobos két szavát egy szóvá összeötvözve az ideológiában az ifjúság lelkes, áldozatkész tagjainak szimbólumává vált, a valóságban azonban a kollektivizmus üzenetét hordozta.
2. Kolhoz
Amikor már nemcsak a propaganda szintjén ment a kollektivizmus, hanem ténylegesen is, akkor jött a kolhoz egyenesen az orosz mezőgazdasági rendszerből. A szó eredetileg a kollektyívnoje hazjájsztvo (kollektív gazdaság) rövidítése, ami a szocialista gazdaság kulcsa volt. Magyarországon a termelőszövetkezet (tsz) lett ennek a megfelelője, ami hivatalosan a parasztság „önszerveződésének” formája volt, a valóságban azonban a magyar falvak kényszerű átszervezését, a sokszor vérrel és könnyekkel kikényszerített tagosítást jelentette.
A „közösítettük a teheneket” mondat mögött mély tragédiák húzódtak: a családi birtokok elvesztése és a falu szövetkezeti hierarchiája. Ma már szinte elképzelhetetlen, milyen életre kényszerítették a földműveseket, akik kénytelenek voltak elfogadni, hogy a közösség – valójában az állam – diktálja a szabályokat. Ráadásul ez az állam nem is csak Magyarországot jelentette, hanem a szovjet minták kényszerű átvételét, ami jól mutatja, hogy a téeszesítés nem pusztán gazdasági, hanem politikai projekt is volt.
3. Szamizdat
A szamizdat szó is az oroszból jön: a „szam” (magam) és „izdat” (kiadás) szavak összevonásából származik, és az illegálisan sokszorosított rendszerkritikus anyagokat jelentette. Ezeket a kiadványokat egyetemisták, művészek vagy éppen tanárok adták kézről kézre a diktatúra tiltása ellenére, dacolva a lebukás kockázatával. A nyugatról becsempészett irodalmat (például az Egyesült Államokba disszidált román kémfőnök, Pacepa leleplező könyvét) stencilezve sokszorosították, ez volt a fénymásolók elődje. A szövegeket először írógéppel egy speciális, vékony viasszal bevont papírra másolták át úgy, hogy a gép festékszalagját eltávolították, így az ütés közvetlenül áttörte a stencilt, lyukakat hozva létre a lapon. Ezután festéket vittek fel rá, ami átnyomódott a betűk helyén keletkezett lyukakon az aláhelyezett újabb és újabb papírokra.
Pesti lakások elfüggönyözött szobáiban így született például az 1980-as években az AB Hírmondó, egy kézzel sokszorosított, szatirikus hangvételű folyóirat, amely a hatalom visszásságait állította pellengérre. Az ellenzék másik ilyen ismert lapja a Beszélő volt. Egy alkalommal a gépet kezelő aktivista véletlenül fejjel lefelé rakta be a papírokat, így a szöveg a „margó alatt” kezdődött. A későbbi példányokon már ez lett a lap jellegzetessége, amit az olvasók tudatos jelzésnek éreztek, hogy „az igazság a sorok között rejtőzik”.
4. Markecolás
A markecolás nem orosz szó, de szintén illegális tevékenységet jelölt, nevezetesen a zsebtolvajlást. Egyesek szerint a jiddis marheccen szóból ered, de egy legenda úgy tartja, hogy két pesti tolvaj a névadója, akik részegeket fosztottak ki, majd akcióik helyszínén egy jelet hagytak, úgy mint Zorro a Z betűt. Az ő ismertetőjelük egy gúnyolódó levél volt, amit „Markec Béla” néven írtak alá, innen ered a fogalom, amely előbb a rendőrségi zsargonban, majd később a köznyelvben is elterjedt.
Bár ezt a fogalmat már a kommunista éra előtt is ismerték, a kor hiánygazdasága azonban valóságos művészetté fejlesztette. Így a markecolás nemcsak bűntény, hanem egyfajta társadalmi lenyomat is volt, amely görbe tükröt tartott a szocialista gazdaságnak. Ráadásul az egyenruhaszerű szabványruhák korában a tolvajoknak könnyebb volt kiszúrni az azoktól elütő, így vélhetően nagyobb értékeket birtokló áldozatokat.
5. Békeharc
A szocialista propaganda egyik legnagyobb paradoxona volt a békeharc fogalma. Vajon lehet-e a békéért harcolni? Az állami kampányok szerint lehetett – feltéve, ha a harc az imperializmus ellen irányult. A békeharc keretében rendszeres felvonulások, versenyek és művészeti alkotások születtek, amelyek mind azt hirdették, hogy a szocialista országok biztosítják a világbékét. Az ilyen rendezvényen azonban a békét követelő felvonulók egyfolytában a másik világrend fegyveres megdöntéséről szóló dalokat harsogtak.
És miközben a színpadias megmozdulásokon békét propagáltak, a kulisszák mögött irdatlan fegyverkezés folyt. Ez a fegyverkezési verseny hatalmas terhet rótt a keleti blokk országainak gazdaságára, hiszen GDP-jük jelentős részét a hatalmas méretű hadseregek fenntartására és a fegyverzetük fejlesztésére fordították. Mindez az életszínvonal rohamos csökkenéséhez és a polgári gazdaság elégedetlenségének növekedéséhez vezetett, ami hosszú távon aláásta a szocialista rendszer stabilitását. Ez a gazdasági kimerülés végső soron hozzájárult a Szovjetunió és a csatlós államok rezsimjeinek bukásához.
Tovarisi, konyec!
A rendszer bukása magával rántotta azokat a szavakat is, amelyek az akkori politikát szolgálták ki. A szocializmus lépten-nyomon használt kifejezései értelmüket vesztették, és ma már jobbára csak történelmi idézetekként emlékeztetnek egy letűnt korra, amely egykori ideológiájával együtt lassan a feledés homályába vész.
Ha kíváncsi vagy, hogy hol bukkanhatunk még a Népek barátsága kifejezésre, ide kattintva megtudhatod.
