Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Fia ismert színész, de nem anyasága miatt érdemes megjegyeznünk nevét: fantasztikus teljesítmények fűződnek hozzá, kár lenne mindössze úgy emlékeznünk rá, mint a nőre, aki tehetséges gyermeket szült.
Judith Love Cohen nevét valószínűleg jóval kevesebben ismerik, mint fiáét, Jack Blackét. Thomas Jacob Black ma 54 éves, zenészként épp annyira ismert, mint színészként, de humoristaként is sokat tett már le az asztalra. Tehetsége sokoldalú, és könnyen lehet, hogy ezt az adottságot édesanyjától, Judithtól örökölte.
Csillagászpéldát nem látott maga előtt, mérnök lett belőle
A későbbi mérnöknő 1933-ban született, és már egészen kis korától jeleskedett olyan területeken, amelyeket akkoriban nem tartottak kifejezetten lányosnak. Kezdettől fogva érdekelte az űr, de mivel női űrkutató példáját egyáltalán nem látta maga előtt, nem ebbe az irányba mozdult tovább érdeklődése.
Matematikatanára ugyanakkor nő volt: ezt a tárgyat szerette, és értette annyira, hogy osztálytársai már ötödikes korában fizettek neki azért, hogy megoldja helyettük házi feladatukat.
Otthon sem akart szabadulni a matematika bűvköréből, édesapja hamutartókkal magyarázott el neki problémaköröket, a lány pedig csüngött apja szavain.
Nem csak a természettudományok világában mozgott ugyanakkor otthonosan: bár egyértelmű volt számára, hogy a mérnöki szakma érdekli, ez azért nem tartotta távol attól sem, hogy tanulmányainak végzésével párhuzamosan a New York-i Metropolitan Opera Ballet táncosaként lépjen fel. Érdekes anekdotája élete ezen időszakának, hogy egy pályaválasztási tanácsadó egyetem előtt azt mondta neki: keressen egy jó kis iskolát, és tanulja meg, hogyan legyen valódi hölgy. Ez Juditht cseppet sem érdekelte, így a jótanácsra ügyet sem vetett.
Nem zavarta, hogy szinte egyedüli nő
Judith Love Cohen hamar megszokta, hogy különlegesnek számít: a legtöbb matematikaóráján ő volt az egyetlen lány, a Dél-Kalifornia Egyetemen pedig, ahol az alap- és a mesterképzést is végezte, egyetlen női mérnökhallgatóval sem találkozott óráin. Napközben már ekkor is dolgozott a North American Aviaton nevet viselő, azóta megszűnt repülőgépgyártó cégnél, estéit pedig a tanulásnak szentelte, később pedig a NASA egy alvállalkozójánál, a Space Technology Laboratoriesnál vállalt munkát. Itt mindössze egy maroknyi nő dolgozott rajta kívül, de ez sem okozott neki problémát – ráadásul így közel kerülhetett a csillagokhoz, ezzel álmát váltotta valóra. „Már rájöttem arra, hogy olyan dolgokat csinálok, amiket más nők nem szoktak” – fogalmazott. Eddigre már férjes asszony volt, aki úgy érvényesült a mérnöki szakmában, hogy ebben az időszakban az ott dolgozók mindössze 0,05 százaléka volt nő.
Cohen 1957-től egészen nyugdíjba vonulásáig, 1990-ig dolgozott a cégnél, ahol nagyon sokat tett le az asztalra. Mérnöki pályafutása során többek között dolgozott a Minuteman rakétairányító számítógépén,
az Apollo-űrprogram holdkompjában lévő Abort Guidance Systemen,
valamint a Tracking Data And Relay System műhold földi irányítórendszerén is – ez utóbbi 40 évig keringett a Föld körül.
A színész édesanyja vajúdás közben is dolgozott
Feladatait igen elhivatottan végezte.
„Aznap is bement az irodájába, amikor Jack megszületett.
Amikor a fájások megindulása miatt be kellett mennie a kórházba, magával vitte a kinyomtatott problémát, és még aznap felhívta a főnökét, hogy sikerült megoldania a gondot, és egyébként a gyermeke is megszületett”
– emlékezett vissza legidősebb gyermeke, Neil Siegel. Az ő édesapjától Judit még a hatvanas években elvált, másodszor Thomas Blackhez ment feleségül: ő a színész Jack édesapja.
A nő legfontosabb munkája saját maga és talán az utókor szerint is az a visszairányító rendszer volt, amelyet az Apollo–13-hoz fejlesztett. A rakétát 1970. április 13-án lőtték fel, de hamarosan elhangzott az azóta – múlt helyett jelen időben, tévesen idézett – ikonikussá vált „Houston, volt egy kis problémánk” mondat.
A kis probléma kicsinek egyáltalán nem volt nevezhető: felrobbant az űrhajó oxigéntartálya, a Hold-misszió pedig innentől kezdve túlélőküldetéssé vált, melyben az űrhajósoknak a holdkomppal kellett visszatérniük a Földre.
Április 17-én végül is mindahányuknak sikerült ez – igaz, közben a három asztronauta együttesen 15 kilót fogyott, napi 3 deciliter vizet ittak, és három fokban fagyoskodtak, hogy tartalékolják az áramot. A hazanavigáláshoz az űrhajósok Judith rendszerét vették igénybe – nem csoda, hogy ő is ott lehetett azon a köszönetnyilvánító ünnepségen, amelyen a megmentett asztronauták rótták le hálájukat azért, hogy még mindig életben vannak.
Könyvkiadással foglalkozott élete végén
Miután nyugdíjba vonult, a négygyermekes édesanya még mindig nem pihent meg: harmadik férjével, David Katzcel könyveket adott ki, amelyekben olyan tudományágakhoz igyekezett kedvet csinálni a lányoknak, mint a paleontológia, az egyiptológia vagy a tengerbiológia. Emellett kiadtak egy olyan kötetet is, amelyben négy nőt mutattak be, akik az Apollo–13 misszión dolgoztak – köztük természetesen Juditht. A mérnöknő 2016-ban, 82 évesen hunyt el: valószínűleg lányok tömegét inspirálta élete példájával.
