Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Aki látta a Narcost, bizonyára feltűnt neki az Amado Carrillo Fuentes szerepét meglehetősen hitelesen megformáló színész. José María Yazpik őszintén vallott gyerekkoráról.
Az ötvenéves mexikói színész korábban gyakorlatilag ismeretlen volt a magyar nézők számára, csakúgy, mint a sorozat Kolumbiában játszódó évadaiban az Escobart megformáló Wagner Moura. Yazpik eredetileg egy másik karakter szerepére jelentkezett, ám az alkotók úgy látták, ő lesz a tökéletes Amado. Nem csalódtak, Yazpik rendkívül érzékenyen formálta meg a drogkereskedő alakját. Szerepéről a mexikói El Paísnak nyilatkozott, de nem rejtette véka alá az amerikai hatóságokról és a DEA-ról vallott nézeteit sem.
Van bennük valami közös
Yazpiknak nem volt könnyű dolga, amikor szerette volna megtudni, milyen lehetett az igazi Amado. A drogbáró életéről keveset tudni, hiszen igyekezett minél inkább rejtve maradni, hogy ne kerüljön az őt üldöző Kábítószer-ellenes Hivatal szeme elé. „Találkoztam olyanokkal, akik ismerték őt, vagy ismerték a gyerekeit. Érdekes módon meglepően szimpatikus embernek festették le: nagyon szívélyes vendéglátó volt, szerette a családját. Hogyan lehet valaki egyszerre családcentrikus, miközben befolyásos drogkereskedőként tudja, hogy a drog szétrombolja a családokat? Ez a kettősség érdekelt igazán” – árulja el Yazpik, és visszautasítja a vádat, miszerint a Narcos egyfajta romantikus nézőpontból közelíti meg az eseményeket: „Előbb-utóbb mindannyian börtönbe kerültek, elárulták vagy lelőtték őket. A sorozat erről is szól, nem csak arról, hogyan lehet meggazdagodni és hatalomra szert tenni a kokainból.” A színész elsősorban a drogbáró emberi arcát akarta megtalálni és megmutatni a sorozatban. „Megpróbáltam nem ítélkezni, hanem egyszerűen megérteni őt, a félelmeit, a bizonytalanságát, és persze azt is, hogy miben volt jó. A drogkereskedők is emberek, szóval van bennünk valami közös” – mondta.
Együtt jártak iskolába
Yazpik 12 éves korában Mexikóvárosból a családjával együtt előbb San Diegóba, majd Tijuanába költözött, tehát maga is az egyik legveszélyesebb városban élt azokban az időkben, amikor a sorozat játszódik. A Tijuana-kartellt akkoriban az Arellano fivérek irányították, és a sorozatban is megjelenő aranyifjak, a narcojuniorok a színész közvetlen környezetében is szép számmal előfordultak: „Emlékszem, együtt jártam velük iskolába. Sokan voltak körülöttem, akik Arellanóéknak dolgoztak. Nem volt igazán szükségük a pénzre, magániskolába jártunk. De látták, hogy Arellanóéknak mennyi pénzük, nőjük van, tetszett nekik, hogy fegyverrel az oldalukon járkálnak, hogy tartanak tőlük. Ezért belevágtak ők is.” Yazpik olyan szórakozóhelyekre is járt, ahol a drogkereskedő fivérek személyesen is megjelentek: „Nem voltak erőszakosak, nem kötözködtek. Tijuanában a felső középosztálynak megvannak a maga eszközei, ha beléjük kötnek, vissza tudnak támadni.” A narcojuniorok viszont bárkit, bárhol egy szempillantás alatt lelőttek ezeken a helyeken. „Elég volt, ha csak ránéztél valamelyikük barátnőjére, már rántotta elő a pisztolyát” – emlékezik vissza.
A színész nem rejti véka alá a véleményét, ha a hazájában dúló drogháborúról kérdezik. (Mexikóban napjainkban is dúl a harc a rivális kartellek között, a világ egyik legveszélyesebb helyévé téve az országot.) „Nem tudom, milyen lenne, ha a fiatalok hozzájutnának a megfelelő oktatáshoz, lenne mit enniük, lenne megfelelő egészségügyi ellátás. Nálunk sajnos nem ez történik.
Mindenki úgy keresi meg a napi betevőt, ahogy tudja.”
Amado megformálója nem hiszi, hogy a drogháború valaha véget fog érni a hazájában, de úgy véli, bizonyos drogok legalizációjával lehetséges volna csökkenteni az országnak okozott károkat. „Ha Chapo vagy Mayo Zambada befizette volna az adót az eladott drogok után, a pénzt az oktatásra és az egészségügyre lehetett volna fordítani” – véli. Hozzáteszi, hogy ha az Egyesült Államok és a DEA valóban azt akarnák, hogy véget érjen a kábítószer-kereskedelem, jóval többet tennének érte. „Naponta kapnak el amerikai tisztviselőket, akik korruptak, elfogadják a kenőpénzt, és átengedik a kábítószert. A DEA döntése, hogy melyik drogdílert kapják el, melyiket engedik el, és melyiknek bocsátanak meg. Attól függően, hogy nekik épp mi az érdekük. És mi lenne az amerikai börtönökkel, ha nálunk nem dúlna a drogháború? Kikkel töltenék meg őket? Nagyon összetett téma ez, és a hatalom is jócskán benne van” – véli Yazpik.
