Amikor a magyar nemzeti légitársaság, a Malév a laikusok számára meglepő hirtelenséggel befejezte működését, sokan szinte gyászolták a társaságot, amelyhez úgy tűnik, a magyarok nagy része szorosan kötődött érzelmileg.
2012 február harmadikán, hajnali hatkor érkezett a sokakat sokkoló bejelentés arról, hogy több Malév-gép már nem száll fel. Aznap délelőtt tíz óra körül landolt az utolsó, Helsinkiből induló járat Ferihegyen, de még éveken át tartott a csődeljárás, mely végül 2018-ban zárult le.
Azóta sem lett nemzeti légitársasága Magyarországnak – bár egy időben volt szándék arra, hogy Sólyom néven induljon egy új –, és bár a fapadosban utazó Váradi József WizzAire révén mégis van helyünk az égbolton, a Malévot rengetegen sírják vissza.
A légitársaság elődje 1946-ban, a második világháború végét követően alakult meg, Maszovlet név alatt. Kezdetben belföldre fuvarozta a repülni vágyókat, de 1947-től már Bukarestbe és Prágába is lehetett utazni gépein.
1954-ben Magyarország megvette a szovjet állam részesedését a társaságban: tulajdonképpen ekkor jött létre a Malév.
A Magyar Légiközlekedési Vállalat is főként hazai célpontokra repítette kezdetben utasait, de 1956-ban megnyitotta első nyugati desztinációját is, és a frissen átadott Ferihegyi repülőtéren már fogadott is hazánk külföldi gépet, elsőként a holland KLM-ét. Az októberi eseményeket követően ugyan a szovjetek egy időre leállították a légi forgalmat, de a következő évtől az újraindulhatott.
Kattints a képre, nyílik a galéria!
1963-ban már Európán kívülre – Kairóba – is vitte utasait Malév-gép, majd átalakulás indult meg: leselejtezték a kisebb, belföldi utakat járó repülőket, és egyre messzebbre, akár az Egyenlítőn túlra vitték a jegyet váltókat. 1993-tól már igazi nagygépe, Boeingje is volt a Malévnak,
2010-ben Kelet-Európa legjobb légitársaságának választották, immár a oneworld szövetség tagjaként.
2011-ben, a megszűnést megelőző évében 32 ország 52 városába üzemeltetett járatokat önállóan, partnereivel együtt azonban 37 ország 83 városába juttatta el az utazókat a Malév. 23 ezer járatpáron 3 millió utasa volt egészen dicstelen csődjéig.
Az ember ott fenn, a magasban gyakran érezhette – annak dacára is, hogy a légi közlekedés a valóságban nagyon biztonságos –, hogy ismeretlen, idegen és fura helyzetben van: rengeteg utasnak segített ilyenkor, hogy magyarok szolgálták ki, válaszolták meg kérdéseiket. Ha a Malév Presser Gábor szerezte szignálja felcsendült, a legtöbben felkaptuk a fejünket: még ha nem is mind repülhettünk, igazodási pont volt a nemzeti légitársaség létezése. A Malévot nagyon a magunkénak éreztük, büszkén – nem csoda, hogy hiánya fájó sokak számára.
Ha szívesen nézegetnél még retró képeket, ajánljuk neked a szocializmus kirakatait bemutató összeállításunkat is!
