Néhány foglalkozást hagyományosan nem tartunk férfiasnak vagy nőiesnek, de ez inkább amiatt van, mert bizonyos társadalmi normák túl mélyen rögzültek bennünk. Hiszen, ha belegondolunk, vannak már férfi ápolók, ahogy női ügynökök vagy pilóták is. Két évszázaddal ezelőtt pedig voltak női kalózok is.
Egy közülük kifejezetten hírhedt volt a maga korában, ő pedig nem más, mint a kínai Csing Si. Neve azt jelenti, „Cseng özvegye”, mivel egy kalózhoz, Cseng Ihez, ment hozzá, miután maga mögött hagyta a bordélyt, ahol örömlányként dolgozott.
Okosan építette birodalmát a kalóz
A Cseng-dinasztia korában tevékenykedő Csing Si „kétségtelenül a valaha élt legnagyobb kalóz” – írja Laura Sook Duncombe a Női kalózok – Hercegnők, örömlányok és kalóznők, akik a hét tengert uralták című könyvében. Ehhez kétség sem fér, hiszen Csing Si elegendő gyakorlatot szerzett abban, hogy hogyan használja nőiességét fegyverként, és képviselje a saját érdekeit a férfiakkal szemben. Ezért amikor huszonhat éves korában hozzáment Cseng Ihez, aki addigra már egyesített néhány kisebb kalózflottát, kikötötte, hogy férjével egyenlő hatásköre legyen a Vörös Zászló flottában.
Amikor férje hat év házasság után, negyvenkét évesen meghalt, az örökbefogadott fia, Cseung Po Cai vette volna át hagyományosan a hatalmas flotta irányítását, ám Csing Sinek sikerült őt az ujja köré csavarnia, és először szeretők lettek, majd hivatalossá tették kapcsolatukat: össze is házasodtak. Ezzel Csing Si ismét visszaszerezte befolyását a flotta felett.
Nem kérdőjelezték meg a hatalmát
A Vörös Zászló flotta óriási volt: 1000 nagy és 800 kisebb dzsunkából (kínai vitorláshajó), illetve evezős hajókból állt – írta feljegyzéseiben Richard Glasspoe, a Kelet-indiai Társaság egyik alkalmazottja, akit Csing Si szeptembertől decemberig tartott fogva 1809-ben.
A férfi úgy becsülte, hogy a nő hozzávetőleg 80 000 kalózt irányít.
A legénység soha nem kérdőjelezte meg a vezetői képességeit, és ha volt is, nem maradt fent dokumentum arról, hogy valaha előfordult volna zendülés.
A Vörös Zászló flottát senki nem tudta legyőzni, amíg Csing Si vezette azt, nem véletlenül akarta őt elfogni a portugál haditengerészet, a kínai hatóságok és a Kelet-indiai Társaság is, ám egyik sem járt sikerrel. Csing Si 1810-ben „ment nyugdíjba”, amikor elfogadta a kínai kormány amnesztiára vonatkozó ajánlatát. A kalózévek és második férje halála után egy kaszinót vezetett, és sókereskedelemmel foglalkozott.
1844-ben, 69 éves korában hunyt el. Minden kétséget kizáróan ő uralta a világ legnagyobb kalózflottáját, még a hírhedt Fekete Szakáll is mindössze négy hajót és háromszáz kalózt irányított. Talán az egyik legfontosabb tette az volt, hogy szigorú szabályokat vezetett be a legénységnél arra vonatkozóan, hogy nem bánthatják vagy erőszakolhatják meg a női foglyokat, mert azért azonnal kivégezték volna őket. Ilyen a nyugati flottákban nem létezett, hiszen, ha nő volt a fedélzeten, az csak balszerencsét jelentett…
Ha kedveled a kalózokról szóló történeteket, egy másik cikkünk egy szerzetesből lett kalózról szól, itt olvashatsz róla.
