Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Nem csatában, fegyverrel a kézben, s nem is békében megöregedve hunyt el a legendás magyar hadvezér.
Hunyadi Jánosról közismert tény, hogy a nándorfehérvári csata során veszítette életét. Azt már jóval kevesebben tudják, hogy nem egy török végzett a magyarok hadvezérével, hanem egy szörnyű betegség okozta halálát a valóságban. Pestis végzett vele.
A korábban az ország kormányzói tisztségét is betöltő kapitány, Hunyadi János számos csatát nyert élete során. A kor geopolitikai nehézségei egész életútját meghatározták. Élete 1456. augusztus 11-én ért véget, Nándorfehérváron, a csata közben. Már élete során valóságos legendának tartották, nem csak a magyarok. Hírneve egész Európát bejárta, sok bizonytalansággal tarkított származásának köszönhetően pedig a későbbi korok is előszeretettel foglalkoztak vele, valóságos művészeti celebbé vált fiaival együtt, számos zenemű festmény, szobor és regény főszereplőjeként.
Így élt és halt meg Hunyadi a valóságban
Hunyadi János, Szilágyi Erzsébet és gyermekeik, a tragikus véget ért László, illetve az igazságos és bölcs, későbbi királlyá választott Mátyás mindannyian megszenvedték utolsó napjaikat. A hadvezér még az utolsó, általa vezetett csata közben fertőződött meg a korszak legfélelmetesebb betegségével.
A pestisjárvány nem volt ritka a középkori Magyarországon, 1456-ban, majd 1457-ben is rengeteg ember halálát okozta.
A ma már gyógyítható betegségnek akkoriban nem volt ellenszere, a higiéniás viszonyok pedig, főként a városokban vagy éppen a csatákban kedveztek terjedésének. Ezt utóbbi esetben bőszen ki is használták, a katapultok segítségével juttatták be a fallal körülzárt erősségekbe a pestisben meghalt társaik testét, hogy a fertőzés terjesztésével belülről bomlasszák a védekezést.
A fekete halál nem kímélt senkit
A betegség először a 14. században söpört végig Európán. A patkányok által is terjesztett bakteriális fertőzés elképesztő mértékű pusztítást végzett, egyes statisztikák szerint akár a kontinens lakosságának a 60 százaléka is odaveszhetett. Ma már tudjuk, amit akkoriban még nem is sejtettek, és ami számos tévképzet, babona és riadalom alapjául szolgált, hogy a betegség kórokozója a Yersinia pestisbaktérium, amely általában kisemlősökben és bolhákban található.
A pestisjárványnak három fő változata ismert: a szeptikémiás pestis, a tüdőpestis, illetve a mirigyláz, azaz a bubópestis. Az első a vért fertőzi meg baktériumokkal, a második a tüdőt, a harmadik pedig a mirigyeket támadja meg. Mindhárom halálos megfelelő, antibiotikumos kezelés híján.
A baktériumot fekete halálként is ismerték, ugyanis a cseppfertőzéssel terjedő baktérium zavart okoz a bőr oxigénfelvételében, így az gyakran kékes elszíneződést kap. Régi magyar neve, a csoma vagy csuma a nyirokcsomók duzzanatára utalhat. Persze voltak, akik túlélték, az erős immunrendszer vagy a kis mennyiségű kórokozó legyőzhető volt már évszázadokkal ezelőtt is. A túlélők utódaiban ráadásul a kutatások szerint a mai napig látszik az egykori fertőzés öröksége. Azok azonban, akik komolyan megbetegedtek a Hunyadiak korában, nem számíthattak sok jóra. Az enyhe tünetekkel kezdődő betegség pár napos lappangási időt követően egyre erősebb és fájdalmasabb következményekkel jár, a legtöbb esetben 1-2 nap alatt végez a beteggel.
Ha kíváncsi vagy arra, miként nézhetett ki a valóságban Hunyadi János, ezt a cikkünket is olvasd el!
