Ha ma próbálkozna ilyennel valaki, azonnal bilincsben vinnék el, pedig az 1930-as években az Amerikai Egyesült Államokban ketrecben tartani a gyerekeket éppen az ő érdekükben vált általános rutinná.
Jean-Jacques Rousseau az 1762-ben megjelent Emil, avagy a nevelésről című regényében főbb pedagógiai elveit fejti ki a szabadság,és az ember boldogságkeresésének alapvetései mellett.
Bizarr helyek gyerekeknek
A vitatott mű szerzője kötetében beszámol arról a korabeli ismert gyakorlatról, miszerint vidéken, a földműveléssel és állattartással foglalkozó szülők számos teendőjük ellátása érdekében az újszülöttet gyakorta szoros pólyába tették, majd a pólya felső részénél fogva felakasztották, azaz lelógatták a gyereket egy szögről a falon. Így az nem volt láb alatt, míg a szülők dolgoztak.
Az 1930-as évek zsúfolt amerikai nagyvárosaiban már sokemeletes bérházakban laktak az emberek, ahol kevés lehetőség adódott arra, hogy egy kisgyermek eleget legyen a "friss", szabad levegőn, természetes fényben. Ott immár éppen a gyerek érdekében keresték erre a megoldást, és találták is meg az ablak kibővítéséül funkcionáló, kilógatható gyermekketrec intézményében.
Ilyesmivel ma már könnyedén kivívhatja bárki magának a gyermekvédelmi hatóságok érdeklődését, pedig még 100 éve sincs, hogy a babaketrec Amerikában bevett és biztonságosnak tekintett módszer volt a kisgyermekek szellőztetésére.
Volt más, ma szintén hajmeresztőnek tűnő gyakorlat is az USA-ban a gyerekekkel kapcsolatban. Tudj meg róla többet ebből az anyagunkból.
