Nagyfelbontású képalkotási technikák segítségével kiderült: Herri met de Bles egyik festményét Rubens kiegészítette. A flamand festő egy mesterművét pedig más alkotók „folytatták”. Sokszor szinte lehetetlen megállapítani, hol ér véget az egyik festő munkája, és hol kezdődik a másiké.
Amikor egy albumban, az interneten vagy szerencsésebb esetben egy múzeumban egy régen élt festő mesterművét élvezi a szemlélő, nem is gondolná, hogy olykor nem annak az alkotónak a munkájában gyönyörködik, mint gondolná, vagy legalábbis nem csak annak a munkájában. Jó, de nem kizárólagos példa erre Herri met de Bles egyik festménye, amelyről nemrégiben derült ki: a híres flamand piktor, Peter Paul Rubens részben átalakította.
Tájképeket festett Rubens egyik „áldozata”
Herri met de Blest a saját jogán is kiváló művészként ismerjük. Az északi reneszánsz jeles képviselője volt: a stílus más képviselőihez hasonlóan elsősorban tájképeket festett. Képein nem próbálta hűen visszaadni a tájat, inkább a sajátos felülnézeti perspektíva és a hangulat határozta meg művészetét. Gyakran festett sziklaformációkat és apró alakokat festményeire. Ez alól valamelyest kivétel egyik műve, amely a Szent Családot és a csecsemő Keresztelő Szent Jánost az előtérben ábrázolja egy tájképben, a háttérben vándorokkal (The Holy Family with the Infant Saint John the Baptist in an Extensive Landscape with Travellers). A festmény régóta foglalkoztatta a művészettörténészeket, hiszen Herri met de Bles nem részletgazdag, mesterien ábrázolt alakjairól volt híres.
Nem csak ő dolgozott a mesterművön
A festmény értékesítésére készülve a Sotheby’s aukciósház szakembereinek nagyfelbontású képalkotási technikák segítségével sikerült megfejteniük a rejtélyt. Infravörös fény alatt megvizsgálva ugyanis kiviláglott, hogy Rubens kiegészítette de Bles alakjait.
„Rubens biztos úgy gondolta, hogy jó móka lenne átfesteni”
– mondta George Gordon, az aukciósház szakértője. „Azt bizonyára látta, hogy remek festményről van szó, de azt is észrevehette, hogy az emberi alakok meglehetősen merevek. Valószínűleg egy fiatalabb művész festhette őket vagy valaki egy másik műhelyből” – tette hozzá. Az nem merült föl, hogy az egész képet Rubens készítette volna, hiszen jól látható rajta Herri met de Bles „aláírása”: egy piciny bagoly, amelyet az egyik apró alak cipel. De Bles közismert beceneve az il Civett (olaszul kis bagoly) volt, és ezzel a módszerrel jelölte meg festményeit.
Az infravörös képen jól látszik, hogy mit alakított át a mester. Nagy mértékben megváltoztatta Jézus testtartását: a fejét és a lábát is átdolgozta, díszesebb, dúsabb esésűre festette Mária köntösét, és Keresztelő János lábán is alakított. Láthatóan Rubens azokon a részeken változtatott, amelyeket gyengébbnek tartott – a tájhoz és Józsefhez nem nyúlt hozzá.
Rubensről dióhéjban
A festő Rembrandt mellett korának egyik legjelentősebb művésze, a 17. századi flamand festészet meghatározó alakja volt. Stílusa nagy hatást gyakorolt az egész európai festészetre. Művészete erősen elkülönülő korszakokra bontható: az első, korai szakaszban még teljesen a flamand festészetet követte, saját stílusa még nem alakult ki. Nagy hatással voltak rá itáliai és spanyolországi utazásai, ekkoriban már felfedezhetők sajátos stílusjegyei. Művészete igazán Antwerpenbe való visszatérése után forrott ki, ekkortól születtek legjelentősebb, legismertebb művei.
Saját műveit is átfestette Rubens
A festmény minden valószínűség szerint Rubens gyűjteményének része volt, más tulajdonával bizonyára nem tette volna ezt meg. A flamand festő amúgy is gyakran merített ihletet mások műveiből. „Tudjuk, hogy Rubens időnként átfestett egy-egy régi művet. Olykor rajzokat retusált, máskor pedig másolatokat készített, de saját stílusában” – mondta Gordon.
Jó példa erre Rubens Venus frigida című festménye, amelyhez az ihletet a mester egy szoborból merítette. Tulajdonképpen ezt dolgozta át, miután megcsodálta a művet Vincenzo Gonzaga gyűjteményében mantovai tartózkodása alatt. A flamand festő olykor saját művein is változtatott. Phaeton bukása című festményén például kétszer is jelentős mértékben alakított. Régóta izgatja a művészettörténészeket Leonardo da Vinci elveszett festményének, az Anghiari csatának a története. Az alkotás elkészítésével Firenze vezetője bízta meg a művészt, ám pár vázlaton kívül semmi sem maradt meg belőle. Rubens azonban készített egy rajzot, a Harc a zászlóért című alkotást, amely a szakemberek szerint Lorenzo Zacchiának vagy az eredeti, vagy da Vinci vázlatrajza alapján készült metszetét dolgozta át.
Az Anghiari csata
Az elveszett vagy el sem készült festmény érdekessége, hogy ez volt az egyetlen alkalom, hogy da Vinci és Michelangelo együtt dolgozott. Az Ötszázak termének másik hosszanti falának díszítésével Michelangelót bízták meg. Ez az alkotás – amely a cascinai csatát ábrázolta volna – sosem készült el: Michelangelo a vázlatrajzot ugyan befejezte, de aztán el kellett utazni Rómába, hogy megtervezze II. Gyula pápa sírját.
Rubens művei sem maradtak érintetlenül
Minden jel szerint a 16-17. században nem volt szokatlan, hogy festők egymás műveit egészítsék ki vagy alakítsák át, és azt is számos bizonyíték támasztja alá, hogy a nagy festőműhelyekben a mesterek és tanítványaik gyakran együtt dolgoztak alkotásokon. Olykor komoly problémát jelent megállapítani, hogy mit pontosan ki festett, ami igen nehéz helyzetbe hozhatja a szakembereket. Így volt ez Rubensnek a Páris ítélete című festményével. A képet röntgennel vizsgálva a brit Nemzeti Galéria szakemberei meglepődve tapasztalták, hogy Rubens halála után a festményt más alkotók megváltoztatták: a többi között eltüntettek leskelődő szatírokat, megváltoztatták puttók testtartását, és Páris alakján is több motívumot átalakítottak. „Nehéz volt eldönteni, hogy hol a határ – mindent el tudnánk távolítani az eredeti Rubens-rétegig, de kérdés, hogy mennyi maradna meg, és milyen állapotban?" – mondta a munkáról az egyik restaurátor, Britta New.
„Az is megtörténhetett volna, hogy teljesen tönkretesszük a képet"
– tette hozzá a szakember. A galéria végül úgy döntött, hogy az átdolgozások hozzátartoznak a festményhez, és nem próbálták meg eltávolítani őket. Már csak ezért sem, mert maga Rubens is átalakította egyszer saját művét. Mivel a flamand festő előszeretettel merített inspirációt mások műveiből, sőt, változtatott is rajtuk, helyénvalónak tűnik, hogy halála után több száz évvel egyik alkotását mások ecsetvonásaival kiegészítve lehet megtekinteni a londoni múzeumban.
Nyitókép: Rubens: Phaeton bukása, Wikimedia Commons
Érdekel, hova tűnt Jézus lába Az utolsó vacsorán? Kattints ide, és megtudod!
