A hátborzogató novellák mesterét éppen olyan titokzatos körülmények között érte a halál, mint misztikus történeteinek hőseit.
1849. október 3-án a baltimore-i eget szürke felhőfátyol takarta el, téglaházainak brokátfüggönnyel takart ablakait sűrű eső verte. Október 3. a választás napja volt. Joseph W. Walker öles léptekkel gázolt át a higanyszínű pocsolyákon, a Gunner’s Hall-i szavazóhelyiségbe tartott, amikor az út szélén, az árokban egy ázott, reszkető alakra lett figyelmes.
A férfi félrebeszélt, „rendkívül rossz állapotban volt... azonnali segítségre szorult”, fogalmazott később Walker. Azonnal a Washington College Hospitalbe szállították, de négy nap múlva meghalt. Egyszer sem tért magához annyira, hogy elmondhassa, mi történt vele, miért viselte más ruháit, és miért kiáltotta többször is egy bizonyos Reynolds nevét. Edgar Allan Poe utolsó szavai ezek voltak: „Uram, mentsd meg a lelkemet.”
Orvosai a halál okaként „túlzott agyi vérbőséget” állapítottak meg, ami a 19. századi Angliában egyet jelentett az önpusztító életmód következményével, a valódi okot azonban a mai napig homály fedi, amivel kapcsolatban számtalan teória kelt lábra.
Alkohol
A legtöbb elmélet egyetért abban, hogy Poe halálának köze lehet az alkoholhoz. Köztudott, hogy az író nem bírta az alkoholt, már egy pohár bor után mámoros állapotba került.
Hónapokkal a halála előtt azonban letette a poharat, amivel egész életében küzdött. Susan Archer Talley Weiss The Last Days of Edgar A. Poe (Edgar A. Poe utolsó napjai) című biográfiájában arról ír, hogy Poe richmondi tartózkodása alatt megbetegedett, és csodával határos felgyógyulása után orvosa közölte vele, hogy ha nem vigyáz magára, legközelebb nem éli túl az ágynak esést. Mire az író azt válaszolta, hogy amíg nem viszi senki kísértésbe, nem kel ettől tartani.
Mégsem tudott ellenállni az italnak, legalábbis erről tanúskodnak ismerősei beszámolói, akik vele voltak élete utolsó időszakában. „Múlt kedden meghalt Edgar Allan Poe a városi kórházban dorbézolásai következményeként. Egy ismerőse elcsábította egy pohár borra, amiről pedig állítása szerint jó ideje lemondott. Ez okozta a lázat, az önkívületet, az őrületet és néhány napon belül karrierjének gyászos végét a kórházban. Szegény Poe! ... Egy ragyogó, de csiszolatlan gyémántot veszítettünk el” – írta egyik közeli barátja, J. P. Kenendy Poe halála után három nappal.
Az alkoholról szóló, népszerű elméletek mégsem magyaráznak meg mindent. Például hogy miért tűnt el Poe a halála előtt öt napra, vagy hogy miért viselte valaki más ruháit. Ráadásul a modern tudománynak köszönhetően az író hajából vett minta kimutatta, hogy Poe nem tért le a józanság rögös ösvényéről.
Mérgezés
A modern technológiák megjelenésével együtt a tudósok mérgezésre gyanakodva kezdték elemezni Poe esetét. Felmerült a szén-dioxid-mérgezés és a nehézfémmérgezés gyanúja is. Felmerült, hogy az író szervezetében megnövekedett higanyszint okozhatta a halálát. A kolerajárvány idején orvosa higany-kloridot írt fel neki Philadelphiában, ami magyarázhatja az önkívületet és a hallucinációt, de Poe szervezetének higanyszintje harmincszor kisebb volt, mint ami mérgezést okozhat.
Verés
1867-ben az életrajzíró E. Oakes Smith volt az első, aki túl tudott lépni az alkohol köré szerveződött teóriákon. Autobiographic Notes: Edgar Allan Poe (Önéletrajzi jegyzetek: Edgar Allan Poe) című cikkében fejtette ki a véleményét, miszerint egy nő ösztönzésére – aki azt állította, hogy az író bántalmazta – egy útonálló kegyetlenül megverte, és sérülései okozták az agyi lázat.
Más források is említenek útonállókat. Eugene Didier The Grave of Poe (Poe sírja) című, 1872-es írásában azt állította, hogy Poe néhány West Point-i barátjához csatlakozott, akikkel a pohár fenekére nézett, az utcán részegen magára maradt írót pedig megverték és kirabolták.
Veszettség
Poe orvosának feljegyzéseiből tudjuk, hogy amikor az író a kórházba került, levert és zavarodott volt, az állapota pedig gyorsan romlott, rövidesen önkívületi állapotba került, hallucinált, megemelkedett a pulzusa és nehezen lélegzett, és a veszettség tüneteit produkálva vesztette életét.
A feltételezés dr. R. Michael Benizetztől származik, aki a Maryland Medical Journalben 1996-ban megjelent cikkében rámutatott, hogy bár elképzelhető, hogy Poe veszettség áldozatává vált, bizonyíték nélkül viszont nem lehet biztosan állítani. Az egyenletből pedig nemcsak az állati harapás hiányzik, hanem a hidrofóbiára utaló jelek is (a veszettségben szenvedőknél víziszony alakulhat ki).
Agydaganat
Az egyik legújabb elképzelés a Poe halálát kiváltó okról az agydaganat, ami magyarázhatja viselkedését. Miután az író meghalt, mindenféle szertartást mellőzve jelöletlen sírba temették. Huszonhat évvel később a baltimore-i temető bejárata mellett egy emlékművet állítottak a tiszteletére. Ekkor Poe testét exhumálták, hogy elfoglalhassa méltó helyét, de a több mint két évtized a föld alatt nem volt hozzá kegyes, így a maradványokat áthelyező munkásoknak nem volt egyszerű dolguk. Egyikük munka közben észrevette, hogy Poe koponyájában egy kerek tárgy gördül ide-oda, az újságok pedig azonnal lecsaptak az elejtett megjegyzésére, és arról írtak, hogy az író agya bár összezsugorodott, hosszú évek elteltével is ép maradt.
Ma már tudjuk, hogy a munkás nem láthatta Poe agyát, ugyanis az az egyik olyan szerv, ami elsőként bomlik le halálunk után. Az amerikai író, Matthew Pearl, aki regényt írt a költő haláláról, figyelmen kívül hagyta ezt a tényt az alapján, amit egy törvényszéki patológustól megtudott: ha Poe-nak daganata volt, az túlélhette azt a két évtizedet, amit az agy nem.
Influenza
Egy sokkal kevésbé izgalmas teória szerint Poe tüdőgyulladássá fajult influenzában vesztette életét. Mielőtt Poe Richmondból Philadelphiába utazott, felkeresett egy orvost. A városban töltött utolsó éjszakáján gyengélkedett, jövendőbeli felesége pedig gyenge pulzust és lázat észlelt nála. Az orvos javaslata ellenére azonban nem maradt Richmondban kiheverni a betegségét. Az akkori napilapok tanúsága szerint Baltimore-ban esett az eső, ami magyarázat lehet a ruhákra, amiket Poe viselt, ahogyan az elharapódzott betegségre is.
Gyilkosság
John Evangelist Walsh 2000-ben megjelent, Midnight Dreary: The Mysterious Death of Edgar Allan Poe (Éjféli bánat: Egdar Allan Poe rejtélyes halála) című könyvében új szálon indult el Poe ügyének felgöngyölítésében. Walsh arra gyanakszik, hogy az írót gazdag menyasszonya, Elmira Shelton bátyjai ölték meg. Korabeli újságokat, leveleket és memoárokat tanulmányozva úgy hiszi, megfenyegették az írót, hogy álljon el házassági szándékától. Poe megrettent a fenyegetéstől, ezért álruhába bújt, és közel egy hétig rejtőzködött Philadelphiában, mielőtt visszatért volna Richmondba feleségül venni menyasszonyát. A testvérek Baltimore-ban akadtak a nyomára, megverték, majd leitatták, mert tudták, hogy az alkohol végzetes lehet számára. Az irodalomtudósok fantáziadús, de megalapozatlan elképzelésnek tartják Walsh teóriáját.
Borítókép és címlapkép: Csabai Kristóf / Dívány.hu
