Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Madame Tussaud nevéről mindenkinek a világhírű panoptikum jut eszébe, ahol bárki pózolhat olyan hírességek viaszmásával mint a királyi család mellől nemrég elmozgatott Harry és Meghan, a szoknyája után kapó Marilyn Monroe vagy a Han Solónak öltözött Harrison Ford. De vajon ki volt a látogatókat fogadó, hegyes állú, szemüveges, viktoriánus bájjal megáldott Marie Tussaud?
1761 a művészvilág számos jelentős eseményét hozta magával. Mozart megírta a G-dúr menüettjét, megjelent Rousseau levélregénye, a Júlia vagy az új Heloïse és megszületett Anne Marie Grosholtz, vagy ahogyan ma ismerjük, Madame Tussaud.
Út Párizsba
Marie igazi szerelemgyerekként született a 18 éves Anna-Maria Waltner és a hétéves háborúban elesett Joseph Georg Grosholtz egyetlen lányaként. Hatéves volt, amikor anyja elszánta magát az egész életét meghatározó döntésre: Bernbe költöztek Philippe Curtius házába. Anna-Maria házvezetőnői feladatokat látott el a bogaras doktor otthonában, aki a gyógyítás mellett viaszszobrok készítésében is örömét lelte. Hamarosan kiderült, hogy a kis Marie-val osztozhat az élethű figurák megformálása iránti lelkesedésében. A lány eleinte segédként dolgozott mellette, de hamarosan a tanítványává lépett elő.
Curtius úgy döntött, hogy szerencsét próbál Párizsban, és viaszfiguráival együtt a francia fővárosba költözött, ahová később Marie is követte őt. A doktor itt készítette el XV. Lajos szeretője, Madame du Barry viaszmását – ami ma Madame Tussaud panoptikumának legrégebbi darabja –, és Marie Antoinette és XVI. Lajos esküvőjének évében megnyitotta első viaszkiállítását.
A guillotine árnyékában
Marie egyre önállóbb lett mellette, és úgy tűnt, van érzéke a viaszbábuk elkészítéséhez, ezért saját műveken is elkezdett dolgozni. Első szobrával, Voltaire viaszhasonmásával tizenhat éves korában készült el, és nemsokára megformázta Benjamin Franklint és Rousseau-t is. Tehetségére királyi körökben is felfigyeltek: egy ideig XVI. Lajos húgát, Erzsébetet tanítgatta.
Marie és Curtis munkájára a francia forradalom idején is igényt tartottak. 1789. július 12-én, két nappal a Bastille elfoglalása előtt Jacques Necker, XVI. Lajos pénzügyminisztere és Orléans hercege fejét vitték körbe az utcákon. Mindkettő viaszból volt, és a doktor készítette őket.
A nővé cseperedett Marie azonban nem volt biztonságban. Versailles-ban töltött évei miatt a királyi család szimpatizánsának tekintették, letartóztatták, és már a fejét is lenyírták a guillotin általi kivégzéshez, amikor Curtis barátja, Collot d’Herbois és a forradalom egyik fontos szereplője kimentette szorult helyzetéből.
Később aztán a forradalom és a népszerű kivégzőeszköz neves áldozatainak halotti maszkját és viaszmását készítette el megbízóinak. Így fordult meg a műhelyében XVI. Lajos, Marie Antoinette, majd Jean-Paul Marat és Maximilien Robespierre is.
Marie szerencsét próbál
Marie mestere még a forradalom vége előtt meghalt, gyűjteményét pedig kedves tanítványára hagyta. Marie-ra időközben rátalált a szerelem, és egy egy évvel később hozzáment François Tussaud mérnökhöz, akitől két fia született, Joseph és François – de tündérmeséje itt még nem ért véget.
Viaszbábui csak ezután hozták meg neki a várva várt sikert. 1802-ben összepakolta ingóságait, és hátrahagyta az országot és a férjét. Műveivel bejárta Nagy-Britanniát és Írországot, sőt a viaszszobrok még Paul Philidor, korának híres bűvésze műsorában is helyet kaptak a Lyceum Színházban. Apránként sikerült annyi pénzt gyűjtenie, hogy megnyithatta első, önálló kiállítását 1835-ben a Baker Streeten. Hét évvel később megírta emlékiratait és elkészítette saját arcmását, ami ma a panoptikumba lépőket fogadja. 88 évesen hunyt el, vállalkozását két fiára hagyta.
