Az iskolai évek alatt túl sok anyagot magoltatnak be velünk, a felnőtt élet kihívásaira viszont alig készítenek fel – véli Steven Johnson életmódvezetési előadó, számos könyv szerzője.
Az egyik legfontosabb készség, amit elsajátíthatunk, a sikeres döntéshozás képessége. Az élet minden területén – a munkahelyen, pénzkeresőként, a családunk körében, választóként – folyamatosan döntéseket kell hoznunk. Az oktatási rendszer szinte egyáltalán nem készít fel erre, helyette puszta tényekkel tömi a diákok fejét – magyarázza Johnson, aki a Medium hasábjain fejtette ki véleményét.
Tanulható képesség, nem velünk született adottság
Johnson régóta kutatja, milyen hatással vannak életünkre a döntéseink, és mennyire fontos a döntéshozás képességének megtanulása – ezt összegzi tavaly megjelent Farsighted (Távollátás) című könyvében. Sokan azt gondolják, döntéshozónak születni kell, és pusztán a tehetség elég hozzá. Pedig épp ellenkezőleg, ez egy nagyon is tanulható képesség, és fontos lenne tudatosan elsajátítani a csínját-bínját.
A vállalati üléseken, amikor a kinevezésekről döntenek, nagyon ritkán kerül elő a döntéshozatal kérdése. Rátermettség, karizma, intelligencia – efféle jelzőkkel dobálóznak a lehetséges jelöltek kapcsán. Azt még véletlenül sem vizsgálják meg, mennyire lehet képes az adott jelölt sikeresen meghozni egy olyan komplex döntést, melyen akár az egész cég jövője múlhat. Ebben szintén megmutatkozik a klasszikus sztereotípia a született vezetői képességekről – mintha a döntéshozás valamiféle ösztönös tudás lenne.
Holott nagyon is tanítható lenne, már általános és középiskolai szinten. A felsőoktatásban pszichológia szakon előkerülnek a döntéshozatallal kapcsolatos kognitív folyamatok és érzelmi tényezők, az üzleti szakokon pedig gyakran egész kurzusokat szentelnek annak, hogyan kell meghozni a megfelelő döntéseket, de alsóbb szinten még a legprogresszívebb szemléletű gimnáziumokban is elhanyagolják a kérdést.
A történelemből is tanulható a döntéshozás
És itt nem csak arra kell gondolni, hogy etikaórán döntésekkel kapcsolatos helyzeteket vitatnak meg a tanárok a nebulókkal. Vegyük például a történelemoktatást. A közelmúlt történelme, de akár régebbi korok is tele vannak olyan döntésekkel, amelyek akár az egész emberiség sorsát befolyásolták. Ahelyett, hogy a puszta tényekre szorítkoznának a történelemtanárok, vizsgálják meg a diákokkal közösen, milyen tanulságokat lehet leszűrni az események mögött álló, gyakran igen sokrétű döntésekből.
De fordítva, pedagógiai szempontból is hasznos lehet a döntéshozatal oktatása. Felkeltheti a tanulók kíváncsiságát más tantárgyak, például a biológia iránt. Ha rádöbbennek, milyen, a gyakorlati életben hasznos dolgok születnek azokból az agyi folyamatokból, amelyek az érzelmekért, a gondolkodásért, összességében a döntések meghozataláért felelnek, máris több kedvük lesz elmélyülni ezek tanulmányozásában, mint amikor pusztán a száraz tudományos tényeket ismerik meg.
Számos tudományterület bevethető
A döntéshozatal-oktatás a humán tárgyak és a reáltudományok között is hidat képezhet. Bemutathatja, hogy egyes filozófiai problémák miként érvényesülnek például a számítógépek programozásakor, amelyeknek az algoritmusai az emberi döntéshozási folyamatokat utánozzák. Johnson szerint a döntéshozatal-tantárgynak mindenképpen több tudományterületet is érintenie kellene: történelem, morálfilozófia, irodalomtudomány, etika, informatika, neurológia.
Ezeken felül a diákok gyakorlati példák segítségével tanulnák meg, hogyan hozzanak döntéseket különböző élethelyzetekben. Megtanulnák mérlegelni a különböző információkat, a bizonytalanság és a véletlen szerepét, de legfőképpen azt, hogy ne a megérzéseikre és az előítéleteikre hallgassanak, hanem alaposan, minden oldalról vizsgáljanak meg egy kérdést, mielőtt döntenének benne.
Egész életünket a döntéseink határozzák meg – emlékeztet Johnson – minden másodpercben döntünk valamiről. Ezért nagyon fontos minél fiatalabb korban megtanulni a technikáját, felkészülni a kihívásokra.
