Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kultikus sorozat hiába a valaha készült egyik legnépszerűbb tévéjelenség, mégis magában hordoz pár olyan jelentős dolgot, ami negatív hatással lehet a társadalmunkra. Tulajdonképpen egyetlen nagy tanulságot vonhatsz le belőle: ne légy olyan, mint ők.
Korábbi cikkünkben kibeleztük már a Jóbarátokat, ezt nagy lendülettel folytatjuk is: elérkeztünk a sorozat legvitatottabban káros részéhez, ami pont az a központi motívum, ami végigkíséri a tíz évadot:
Rachel és Ross... tudjátok!
Az nem kifejezés, hogy kettejük kapcsolata több mint hektikus: egy örökké változó, megbízhatatlan hullámvasút. És most veszélyes vizekre evezünk: egykoron – talán nem is olyan régen – az emberiség nagyjából négy párkapcsolati státuszt ismert: szingli, kapcsolatban, házas, elvált – és slussz. Persze a franciáknál minden bonyolultabb, de ezt most hagyjuk. Viszont azóta, hogy Ross felordított, hogy
de hát szakításban voltunk,
hirtelen kinyílt a világ. Természetesen végtelenül balga és gonosz dolog lenne mindezt a sorozat számlájára írni, de mindenesetre nagy hatást gyakorolt arra a globális jelenségre, miszerint az ember elkezdi sokkal lazábban vagy sajátos felfogásban kezelni a kapcsolatait. Fiatalság bolondság, legyintünk, ám Rachel és Ross se veled, se nélküled kapcsolata olyan mélységeket megjár, amiket nem lehet félvállról venni.
Megcsalják egymást, elhallgatnak dolgokat egymás elől, majd miután újra megbíznak egymásban, újra hazudnak, miközben más női és férfi szíveket tesznek a gödör aljára: mert mindennél fontosabb a kettejük szerelme. Önzők: Rachel, nem törődve Ross érzelmeivel, elmegy Londonba, hogy elmondja, mennyire szereti, „mert tudnia kell róla”. Makacsok, igaz szerelemre hivatkozva a legkevésbé sem kompromisszumképesek, és csoda, hogy a sebzett szívű, szeretett Rachelünk és Rossunk egymásra talál az utolsó jelenetekben.
Persze félve tesszük fel a kérdést, vajon ezúttal tényleg boldogan élnek-e, míg meg nem halnak, ha eddig tulajdonképpen nem sok egészséges történt köztük? Csak gondoljunk bele, ha volt momentum, amikor minden a normál kerékvágásban ment, akkor... nem igazán emlékszünk ilyenre. Mégis ennek a kapcsolatnak szurkolunk 10 évadon keresztül. És minden bizonnyal csupán amiatt, mert őrülten vonzódunk a lehetetlen tündérmesékhez a saját életünkben is: az elérhetetlen kell, a kibogozhatatlant akarjuk egyenesbe hozni. A tündérmese pedig képernyőn működhet, a való élet viszont nem forgatókönyvírók tollából születik.
Virágról virágra
Újfent botor dolog lenne csak a sorozatot ostorozni a felelőtlen párkapcsolati attitűdért, ami a mai világot többnyire jellemzi. Mégis tény, hogy Rachel és Ross, illetve több sorozatbeli kapcsolat és ismerkedés egyszerűen olyan légkört teremtett a tíz évad során, amiben nincs semmi, ami stabil és mozdíthatatlan. Innen egészen könnyen áteshetünk a „régen minden jobb volt” mondakörbe, de ezt most nagy ívben elkerüljük. A mai generációról viszont szólni kell, mert olyan korban élünk, ahol nagyon szorgosan azon vagyunk, hogy a tökéletest keressük. De míg nem tűnik senki tökéletesnek, addig csak óvatosan puhatolózunk, próbálgatunk, mígnem oda jutunk, hogy 25 évesen, kiégve már tényleg görcsösen küzdünk azért, hogy a széttöredezett szívünket valaki összehalássza.
Persze az sem cél, hogy a mai őrült világban ekkorra az ember már túl legyen házasságon és gyermeknemzésen, de ha igazán elköteleznénk magunkat a mellett a gondolat mellett, hogy egy kapcsolat tényleg kapcsolat, még ha éppen egy pici dolog nem is stimmel, akkor rengeteg szívfájdalomtól óvnánk meg magunkat. De ez az örökös kapcsolat-újrahasznosítás szorongáshoz, depresszióhoz, önértékelési zavarhoz vezethet.
– Szakításban voltunk – mondja Ross ezeregyszer is, szabadságot adva ezzel arra, hogy bizony, ha éppen minden összeomlani is látszik, más karjaiba lehet futni anélkül, hogy a problémát megoldanánk. És természetesen igaz, hogy Ross tettét a sorozat súlyosan ellenezte, hiszen negatív példaként volt beültetve a cselekménybe, mégis inkább humoros elemként működött, mint példabeszédként. Mindezek mellett pedig mindmáig vita övezi, hogy kinek is van igaza.
Így aztán a Jóbarátok párkapcsolati hozzáállása igencsak vitatható (még ha muszáj volt is feláldozni a szitkom oltárán a komoly kapcsolat ábrázolását). Rachel és Ross története pedig útjára indíthatott egy olyan dolgot, amit már a legelején földbe kellett volna tiporni, ami által a mai fiatalok őrült és kifejezetten fájdalmas, romboló pszeudokapcsolatokba kergetik magukat, örökké bizonytalan talajon érdeklődnek egymás iránt, hogy bármelyik pillanatban benyögjék: nem úgy gondolták. Miközben magukat is egyre csak tökéletlenebbekké faragják.
Egyébként valaki összeszámolta, hogy a főszereplők hány szexuális kapcsolatot létesítenek a 10 évad alatt, és meglepően nagy számok jöttek ki. A Reddit-felhasználó szigorúan vette a számolást: a nem megerősített aktusok („randiztam vele”) 0,5 pontot, a bizonyított esetek pedig 1 pontot értek. Nem meglepő módon az utolsó helyen Chandler zár 10,5 ponttal, a listát pedig természetesen Joey vezeti 51,5 ponttal. Viszont ahhoz képest, hogy Chandler Bing a sorozatban sokáig egyetlen nőhöz sem nyúl, valamint a tipikus szerencsétlen srác szerepét tölti be, akire aztán rámosolyog a szerencse, a 10,5 kifejezetten sok. Nem személyes vélemény, hanem egyszerűen még a jelenkori átlagon, illetve a kikiáltott ideálison is jóval felül van. (Még ha mindezt igen nehéz is mérni.) Az összegyűjtött listát átnézve az is meglepő, hogy a nőknek általában több partnerük van, mint a férfiaknak (Joey-t persze külön kategóriaként érdemes kezelni), miközben ez is elüt attól, amit az átlagok mutatnak akár most, akár a sorozat idejében.
Chandler Bing, a jófiú
Most, hogy keresztül-kasul felszántottam a kedvenc sorozatunkat, ejtsünk szót Chandlerről is. A megtépázott múltat szarkasztikus, megkeseredett humorral leplező fiú ugyanis túl jó, akinek szerelme valóban igaz is: Monicával való kapcsolata abszolút szerelemsztori. Nincs benne fricska, csavar, felesleges kavarás és lefutandó körök: egyszerűen csak egymásba szeretnek, ezzel a lendülettel később össze is házasodnak, majd gyereket vállalnak. Ugyancsak Chandlerhez kapcsolódik a makulátlan barátság fogalma is: Joey-val elválaszthatatlanok, kapcsolatuk teljesen őszinte. Tulajdonképpen a sorozat itt egy nagyon erős barátság- és párkapcsolati mintát mutat be, amely egy pillanatig sem sekélyes, épp ellenkezőleg. Joey-ban a barátja iránti szeretet még akkor is olthatatlan, amikor az egy óvatlan pillanatban megcsókolja a barátnőjét. Chandler esetlensége, olykor szánalomra méltó vergődése a kapcsolatok és randik között pedig megmutatja a látszat mögött levő érzékeny férfit is: aki nem tud és nem is akar csak úgy virágról virágra szállni, viszont nagyon is szeretne komoly kapcsolatot. Az ő példája még nagyobb kontrasztba helyezi a többiek történetét, személyiségét.
Büdös a macska, de imádjuk
Persze ezen túl is van pozitív dolog, amit magunkkal vihetünk a Jóbarátokból, hiszen számtalan olyan apróság van, amely egészen komoly problémát feszeget. A sorozat nagyon is körültekintően, de annál lényegre törőbben érinti például a válás témát: amikor Rachel anyja válni készül apjától, mert tulajdonképpen rájön, hogy ő nem volt abban a helyzetben, hogy csak úgy elszökjön a vőlegénye mellől, akiben egy pillanatig sem volt biztos. Vagy humoros epizód, amikor a lányok őrült, ezoterikus energiákat követve próbálják megmagyarázni, hogy mindenért a férfiak hibásak. Nem is beszélve Phoebe végtelenül őszinte, kegyetlenül realista dalairól, amit leginkább a gyerekek szeretnek, nem pedig a felnőttek.
Összegyúrva mindezt nem szeretjük kevésbé a Jóbarátokat. Olyan ez, mint a Phoebe által megénekelt büdös macska: egy kicsit szaglik a pár negatívumtól, de ugyanúgy imádjuk, és ugyanúgy nézni fogjuk. Evés közben, ünnepkor, hétvégén és utazáskor. Phoebe is bármikor tud énekelni a büdös macskáról, örök sláger maradt. A kérdés pedig mindig úgyis az, hogy „mivel etetnek téged”. Igen, téged.
Borítókép: Csabai Kristóf / Dívány
