Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A kivégzések humánus voltáról értekezni meglehetősen visszás lenne, ám azokban az országokban, államokban, ahol hisznek a halálbüntetés elrettentő erejében, meglepően sokat dolgoztak azon, hogy az elítéltek minél kevesebb fájdalom kíséretében távozzanak a másvilágra.
Van-e bármilyen hatalomnak joga arra, hogy elvegye egy másik ember életét? Ezen évekig vitatkozhatnánk. A történelmünket átnézve azonban nyilvánvalóvá válik, hogy a régebbi korokban nem sokat haboztak, ha ez a kérdés került terítékre. Akit bűnösnek találtak, azt nyilvános – azaz még inkább elrettentő hatású – műsor keretében megkínozták és kivégezték, ez a kettős a középkor elmúltával redukálódott csupán kivégzéssé. Az népenként és koronként változott, milyen módszert használtak a cél érdekében. Felsorolni is fullasztó lenne, mennyiféle kínzási módszert alkalmaztak, ezért térjünk inkább rá a kivégzés módjaira.
Ha már ölni kell...
A lefejezés évszázadokon át kedvelt kivégzési módszer volt, bárddal, pallossal, a törököknél karddal végezték, miközben az áldozat egy fatuskó előtt térdelt. Mára már egyedül Szaúd-Arábiában használják, ráadásul időközben feltalálták a franciák kedvencét, a nyaktilót, avagy guillotint is. Az eredmény sokkal biztosabb és precízebb, nem fordulhat elő, hogy a hóhér bénázása miatt szegény elítélt tovább szenved a kelleténél. Jellemzően a francia forradalom során alkalmazták, és olyannyira megkedvelték, hogy Franciaországban egészen 1977-ig használatban maradt.
A spanyolok inkább a fojtópántra vagy garotte-ra esküdtek, ami egy falappal ellátott hurokként kezdte, majd tüskével ellátott menetes szerkezetté fejlesztették, ami a nyaki gerincvelő roncsolásával okozott halált. Így sem garantált szép vagy gyors véget, ezért jó kérdés, miért alkalmazták a spanyolok – és a spanyolok által meghódított amerikai területek döntéshozói – egészen a 20. századig. A fojtásos halált a törökök kedvelték még, akinek selyemzsinórt küldtek, tudhatta, mire számítson.
Gyakran használták még szerte a világon kivégzési módként a lenyilazást, később a lőfegyverek általi halált, illetve a mérget. Már az ókori görögök is alkalmazták a bürökpoharat, azaz a foltos bürök nevű növény halálos hatású kivonatát, de a mérgezés a középkorban is rendkívül elterjedt módszer volt – csak hogy egy példát említsünk, Rettegett Iván például kifejezetten kedvelte. Később a mérget az akasztófán végrehajtott kivégzési mód váltotta fel, ezt használták meglepően sok évszázadon át, pedig gyakran járt hosszas szenvedéssel.
Így találták fel a villamosszéket
El is érkeztünk az 1800-as évek végéhez, amikor Nagy-Britanniában és Amerikában is még mindig inkább akasztottak, ám New York állam kormányzata elhatározta, hogy kidolgoznak egy humánusabb, kevesebb szenvedéssel járó kivégzési módot. Egész bizottságot hoztak létre a cél érdekében, melynek egyik tagja, Alfred P. Southwick fogorvos megosztotta egy tapasztalatát a többiekkel: hírét vette, hogy egy részeg férfi véletlenül megérintett egy magasfeszültségű vezetéket, majd pillanatok alatt meghalt. Valószínű tehát, hogy az elektromos áram, amelyet az 1800-as évek elején még arra használtak, hogy halottakat próbáljanak feltámasztani, rendkívül hatékonyan, a korábbi módszerekhez képest fájdalommentesen öl. Mivel a fogorvos pácienseit mindig az erre a célra kialakított székben ülve látta el, felvetette a villamosszék ötletét, amibe bele lehet szíjazni az elítéltet, így garantáltan egy helyben marad.
Ezen a ponton jött jól Harold P. Brown tudása, aki Thomas Alva Edison alkalmazottjaként azt kutatta, mekkora erősségű áram okoz garantáltan halált. Illetve Edison főmérnökét, Arthur Kennellyt kérték fel, alkossa meg Brownnal együtt a világ első villamosszékét. A feladatot Edison segítségével a két férfi el is végezte. Külön érdekesség, hogy az Edison riválisa, Westinghouse által felfedezett váltóáram használata mellett döntöttek, ez tűnt a legbiztosabbnak. Persze ahhoz, hogy bizonyíthassák a villamosszék hatásosságát, Brownnak és Kennelynek több állatot is meg kellett ölnie a székben nagy nyilvánosság előtt. 1889-ben aztán hivatalosan is elfogadták a villamosszéket új kivégzési módszerként.
Kik voltak az első áldozatok?
Egy évvel a szék elfogadása után ki is végezték vele az első elítéltet. 1890. augusztus 6-án Auburnben ültették bele William Kemmler gyilkost. Mivel ez volt az első éles bevetés, a hóhér mellett a helyiségben tartózkodott dr. Edward Charles Spitzka és dr. Charles F. Macdonald orvos, az eseményt pedig számos szakértő és riporter figyelte. Nem ment minden olyan simán, mint gondolták. Kemmler ugyan elájult a 17 másodpercen át kapott 1300 voltos áram hatására, de a szíve és a légzése továbbra is működött. Ám ahhoz, hogy még egyszer kisüssék a férfit, a generátornak fel kellett töltődnie. Ezt szépen megvárták, majd az eddiginél erősebb, 2000 voltos áramot használtak.
A megperzselődött hús szaga betöltötte a termet, sokan elájultak vagy kirohantak a megfigyelőszobából, a kivégzés pedig összesen nyolc percen át tartott. Edison riválisa, Westinghouse látva a küszködést, humánusabbnak tartotta volna a bárd használatát, de a kirendelt újságírók is visszakívánták az akasztófát. Kilenc év telt el, mire az első női áldozatot beleültették a villamosszékbe, ő volt az 50 éves Martha M. Place, akit mostohalánya meggyilkolása miatt ítéltek el, és tartottak fogva a Sing Sing börtönben. Ekkor már tudták, mekkora áramot kell a testbe vezetni, és az asszony azonnal meghalt.
A villamosszék tündöklése és bukása
Az 1890-es első, sokakban visszatetszést kiváltó használat után a villamosszéket mégis tartósan üzembe helyezték. Ohio állam kezdte 1897-ben, majd a módszer egész Amerikában elterjedtté vált. Az 1980-as évek közepéig nem sikerült ennél jobb alkalmatosságot kitalálni a kivégzésekhez, pedig az eljárás nem olyan egyszerű: az elektródák felhelyezése előtt a szőrzetet le kell borotválni, a bőrt pedig bevizezni, majd szoros maszkot húznak az áldozat fejére, hogy szemei a helyükön maradjanak. A 2000-4000 voltos áramütés jó esetben azonnali agyhalált okoz, majd a csökkentett erejű áramot még egy percig hagyják hatni a biztonság kedvéért. A folyamat tehát nem olyan villámgyors, ahogyan gondolnánk, ráadásul gyakran képződik füst, és a testen égési sérülések keletkeznek. Kivételes esetekben az elítélt visszanyeri öntudatát a két hullámban kapott áram között, vagy a szív csak nagyon nehezen áll meg.
Végre találtak jobb módszert?
Villamosszéket napjainkban már csak Alabama, Dél-Karolina, Virginia és Nebraska államokban használnak, de a nebraskaiak kivételével minden elítélt eldöntheti, nem kéri-e inkább a méreginjekciót. A legtöbben az utóbbi mellett voksolnak (még úgy is, hogy sok esetben szenvedéssel járó haláltusa a következménye), bár 2013-ban egy többszörös gyilkosságért elítélt férfi maga kérte, hogy inkább villamosszékben halhasson meg. A végső megoldást persze a halálbüntetés eltörlése hozná meg, de még 74 országban törvényesen végrehajtható.
