Olyan mint a Riviéra, csak sokkal közelebb van

Pompás kastélyok, old timer kabriók, száguldó motorcsónakok, tóparti promenádok, nyüzsgő koktélbárok, türkizkék víz és magasélet. Elég öt órát autózni, és ez fogad Ausztriában, a Wörthi-tó partján.

A döbbenetesen tiszta és zöld Grüner See után egy újabb hihetetlen színű osztrák tavat néztem meg: a türkizkék Wörthersee-t. valami elképesztő gyönyörű az egész, fényűző tóparti villákkal, Riviéra-hangulattal, tóparti sétányokkal. Ha a stresszes munkahelyed miatt már el is felejtetted hogy voltál nyaralni, mindenképp menj el ide – már néhány nap után úgy fogod magad érezni mint akit kicseréltek.

És nincs is olyan veszélyesen messze: kocsival Budapestről öt óra alatt ott lehetsz, az út gyakorlatilag végig autópályán vezet, nem lesz bonyolult (leginkább arra figyelj oda, hogy lehetőleg próbálj ne non-stop a belső sávban nyomulni.) Mutatok öt kihagyhatatlan programot a tó partján.

Korzózz!

Szerintem a tó két legszebb üdülőtelepülése Pörtschach és Velden. Előbbiben egy kis parkosított félszigeten találod a legkellemesebb sétálóhelyeket, a Blumenpromenade-ról szép kilátás nyílik a tóra, tovább folytatva az utat pedig a Johannes-Brahms promenádon hotellé alakított századfordulós villák és cuki mini strandok mellett korzózhatsz.

Miért éppen Brahmsról nevezték el a sétányt? Azért, mert a zeneszerző többször is itt nyaralt Pörtschachban, igaz a település akkoriban még csak egy kis halászfalu volt. Állítólag, a tó már-már mediterránba hajló hangulatából sok inspirációt merített műveihez. Míg Pörtschach inkább bájos, békés fürdőváros hangulatot áraszt, Veldent fényűző Riviéra-életérzés jellemzi: sorban parkoló Porschék és különféle oldtimerek, kastélyhotel, kaszinó, tóparti kávézók és koktélbárok sorakoznak itt.

Bringázz!

A tó partján rengeteg a kerékpárkölcsönző, ahol hagyományos és e-bike-okat is lehet bérelni. A kevésbé sportosaknak én mindenképp az utóbbit ajánlom, mert van bőven szintkülönbség a tó körüli bringautakban. Ezt is ugyanúgy kell tekerni mint egy rendes bicajt, csak kicsit rásegít – ha körbe szeretnéd tekerni a tavat (amit nagyon ajánlok) az 50 kilométer végére garantáltan elfáradsz így is.

A tókerülő bringautat R4-esként jelölik, de érdemes nem ész nélkül a kicsi zöld táblák után menni, hanem a turistainformációs irodákban és hotelrecepciókon ingyenesen beszerezhető térképet is jól megnézni, hogy tutira ne keveredj el. Mi Pörtschachból indultunk, és a helyiek tanácsára az óramutató járásával ellentétes irányban mentünk, így többet gurul az ember lefelé, mint teker hegynek fel.

A Klagenfurt-Pörtschach-Velden oldalon végig a tó mellett, biztonságosan leválasztott úton tekerhetsz, a másik oldal már kalandosabb, itt-ott teljesen elfogy a bringasáv. De nem túl hosszúak ezek a szakaszok, és az autósok többsége nagyon jó fej, vigyáz a bringásokra. Gyerekekkel útnak indulóknak én emiatt a rész miatt nem ajánlanám teljesen jó szívvel a tókerülést, de felnőtteknek simán, mi nem vagyunk gyakorlott forgalomban bicajozók, és így is gond nélkül teljesítettük.

Hajózz!

Mivel a tó legnagyobb részén a partot végig magánkertek, villák, kastélyok szegélyezik, a vízhez a legközelebb a strandoláson kívül úgy kerülhetsz, ha hajóra szállsz. Ezt azért érdemes megtenni, mert a víz felől mutatja legszebb arcát a türkizkék tó a partján sorakozó pompás épületekkel és a távolban magasodó nagy sziklás hegyekkel.

A tó két végét, Veldent és Klagenfurtot menetrend szerinti hajójárat köti össze több közbeeső megállóval. A napijegy – amit a hajón lehet megvenni – 15 euró, bármelyik kikötőben ki lehet szállni, aztán a következő hajóval tovább utazni. A tó névadó településén, Maria Wörthben feltétlen szállj ki, két szép templomot és a kikötőnél egy tökéletes piknikplaccot találsz itt.

Nézz várost!

Ha kihajóztad, bringáztad és andalogtad magad, irány Karintia tartomány fővárosa, a tó partján fekvő Klagenfurt! Közvetlenül a parton hajókikötőt, strandot és egy szép nagy virágos ápolt parkot (Europapark) találsz. Aki szereti a giccsbe hajló, de egyébként érdekes épület- és vasútmodelleket – a magyar turisták biztosan szeretik, sehol máshol a környéken annyi magyar szót nem hallottunk mint itt – az a Minimundust ne hagyja ki.

A pasztellszínű házakkal, sétálóutcákkal, kávézóteraszokkal jól ellátott óváros egy rövid buszútnyira fekszik a tóparttól, a Minimundus mellett található megállóból a Heiligengeistplatz-ig kell utazni és már indulhat is a városnézés. Ha nem Klagenfurtban van a szállásod, a főpályaudvarról induló gyors, tiszta vonatokkal pár perc alatt visszajuthatsz Pörtschachba vagy Veldenbe vagy a többi üdülővárosba.

Nézz távolba!

A tó környékén szinte mindenhonnan látszik a Pyramidenkogel hegy tetején álló, azonos nevű, csavarodó fakilátó. Tiszta, napsütéses időben érdemes ide felmenni, valami döbbenetes a kilátás a közel száz méter magas kilátó tetejéről. Ha rám hallgatsz, mindenképp kocsival vagy busszal jössz, a meredek szerpentin meghódítása csak komoly bringásoknak való.

A 2013-ban átadott kilátóból több szinten lehet távolba nézni, és bár alapvetően nincs tériszonyom, a legfelső, nyitott résznek már nem szívesen álltam volna ki a legszélére. A kilátás viszont bőven kárpótol a szédítő magasságért: az egész tó és a Karavankák-hegylánc is gyönyörűen látszik innen. 

Akinek nem elég az adrenalinból, az a világ legmagasabb fakikátójából egy acélcsúszdán is lesuhanhat, ehhez könyökvédőt és egy spéci zsákot is adnak. A csúszda nagyon szűk és sötét, klausztrofóbiások inkább hagyják ki. De drótkötélen is le lehet ereszkedni, sőt bungee jumpingolni is lehet.

Oszd meg másokkal is!
Mustra