OFFLINE

Rabszolgamunka nélkül is lehet olcsó a divat

2016. március 31., csütörtök 16:09

A kisebb tervezőknél egyre fontosabb annak hangoztatása, hogy ruháik olyan módon készültek, hogy nem zsákmányolták ki sem a környezetet, sem a ruhák készítőit a nagyobb profit érdekében: a fast fashion láncok azonban rendre kimaradnak a kevesebb vásárlás promótálásából, és eléggé mély volt a csönd a Rana Plaza közel 3 évvel ezelőtti tragédiája után is. A megkésett nyilatkozatok és önmosdatás időszakában lett téma a sajtóban és a márkák kommunikációjában a fenntarthatóság és a távol-keleti munkások életkörülményei: a valódi rossz hírek mellett az álhírek is megjelentek, vásárlóként és újságíróként is lehetetlen kibogozni, hogy ki mond igazat, miközben néha úgy tűnik, maguk a márkák sem tudják, kik és hogyan dolgoznak nekik.

Valóban soha többet nem kéne fast fashion ruhát vásárolnunk vagy vannak előnyei is a nagyüzemi termelésnek, csak ezekről nem beszélünk? A nagy márkák közül a H&M használja leghatékonyabban a környezetvédelmet kommunikációjában és nem csak éves környezet- és munkavédelmi riportokat teszenk közzé honlapjukon immár 13 éve, hanem 5 éve exkluzív, vörös szőnyegre illő ruhákat készítenek újrahasznosított anyagokból, melyek bemutatása mindig remek alkalom arra, hogy a fenntarthatóság témáját életben tartsák – úgy tűnik, a H&M koncepciója és munkája sikeres, ugyanis többször is felkerült az Ethisphere legetikusabb cégeinek listájára, 2014-ben előkelő, második helyen végzett például.

2016-ban a világ 26. legetikusabb cége lett a H&M, úgy, hogy az Ethisphere listán rajta kívül csak a Levi's szerepel ruházati cég kategóriában. Tehát a svéd márka bekerült a világ két legetikusabb ruhamárkája közé, legalábbis az Ethisphere szerint: a listára nevezni kell, majd az önbevalláson alapuló dokumentumok valódiságát ellenőrzik az Ethisphere munkatársai. (A listára kerülés nem titkolt célja a reputáció növelése, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy bárki bekerülhet az etikusnak bélyegzett cégek közé, meg kell felelni a követelményeknek.) Mivel áprilisban újabb Conscious Exclusive kollekció kerül boltokba, újra előtérbe került a márka kommunikációjában a fenntarthatóság témája, így a H&M fenntarthatóságért felelős vezetőjét, Anna Geddát kérdezhettük a témáról.

"A vásárlónak joga és kötelessége, hogy végiggondolja, mit fogyaszt és hogyan"

Ha az ember körülnéz egy fast fashion boltban, ahol 1290 forint egy póló, a leárazáson pedig ennyiért akár szoknyát vagy blúzt is kap, rögtön felmerül benne a kérdés: hogy lehet ez ilyen olcsó? Hisz nem csak elő kell állítani ennyiből, de be is kell szállítani a nyugati piacokra, raktározni kell, majd egy szépen berendezett, eladókkal teli boltban ki kell rakni. Hogy jöhet ez ki ennyiből? 

"Az ár, amit a vásárló fizet, nem mond el semmit arról, hogy hogyan készült a ruha, még csak az anyag minőségéről sem árulkodik, mert mi például olyan nagy mennyiségben vásárolunk alapanyagokat, hogy olcsón jutunk hozzájuk. Ebben az értelemben nincs kapcsolatban az ár a készítéssel, ennek ellenére szerintem a vásárlónak joga és kötelessége hogy végiggondolja, mit fogyaszt és hogyan. Egy tudatos vásárló fel kell, hogy tegye magának a kérdést, vajon hogyan készülnek azok a ruhák, amiket megvesz, a legjobb, ha utánaolvas vagy megnézi mondjuk a márka weboldalán, hogy lehet-e tudni valamit a cég hátteréről. Ez többet mond, mint az ár" – mondja Anna Gedda, a H&M fenntarthatóságért felelős vezetője.

"Sok termelővel dolgozunk világszerte, akik másik márkáknak is gyártanak: tehát aki nekünk dolgozik, simán dolgozhat például a Tommy Hilfigernek vagy a Zarának is. Ezek a ruhák ugyanolyan körülmények között készülnek, ugyanannyit keresnek a munkások, aztán a boltokban egészen más árakon árulják adott darabokat. Szóval ebben az értelemben biztos nincs összefüggés az ár és a fizetések, a munkakörülmények között. Mi azért tudunk megfizethető áron árulni, mert nagy cég vagyunk, nagy mennyiségben vásárolunk, így olcsóbban tudjuk megvenni az alapanyagokat, jó a logisztikánk, hajóval, vonattal szállítunk, ami kevesebbe kerül, mintha repülővel szállítanánk, saját üzlethelyiségeink vannak. Ez tartja alacsonyan az árat, nem a gyártás" – teszi hozzá Gedda.

"Ez egy misszió számunka, nagy lehetőség, hogy olyan ruhákat készítünk, melyek jól néznek ki, divatosak, mégis megfizethetőek. Így a kevésbé jól kereső emberek is remekül fel tudnak öltözni. Az, hogy a ruháinkat fenntartható módon gyártjuk, nem keveseknek vagy a gazdagoknak szól, hanem mindenkinek: a fenntarthatóság nem pénzkérdés" – teszi hozzá Gedda.

"Nem megoldás, ha egyáltalán nem vásárolunk" 

"Két oldala van ennek az éremnek is: egyfelől vannak a környezeti hatások, hogy több forrást használunk, mint kéne, ami nem jó. Ha ezt meg tuduk változtani a fenntartható forrásokkal, akkor többet beszélhetünk a fogyasztás pozitív oldalairól. A mi fogyasztásunk ugyanis segíthet országoknak, hogy kiemelkedjenek, fejlődjenek – Svédország például 100 éve textilország volt, most már high-tech ország. Ha abbahagyjuk a fogyasztást és csökken a termelés, sok ember elveszti a munkáját. Meg kell találni az egyensúlyt a két nézőpont között, és ebben segít az innováció. Ha nem használunk több forrást, mint amit a Föld megenged, akkor van jó hozadéka a fogyasztásnak" – mondja Gedda, aki szerint egyébként örömteli új tendencia, hogy a vásárlók a legfrissebb trendek követése helyett elkezdtek egyedien öltözni, így az egyébként lassan tarthatatlanul gyors tempó a divatban mérséklődhet.

"Nem megoldás, ha egyáltalán nem vásárolunk: az a megoldás, ha olyan termékeket keresünk, melyek fenntartható forrásból származnak. Ha abbahagyjuk a vásárlást, sokan elvesztik a munkájukat és az nem old meg semmit" – mondja Anna Gedda, akinek szavai egybecsengenek a cég vezetője, Karl-Johan Persson szavaival, aki 2015-ben arról írt a Guardian-en, hogy a csökkenő fogyasztás sokakat nyomorba taszítana: Persson akkori nyilatkozatát azért kritizálták, mert egy nagy fast fashion cég embereként buzdított vásárlásra, miközben egyes álláspontok szerint a fast fashion soha nem lehet fenntartható, mert túlfogyasztást generál. 

Ugye nem éhbérért dolgoznak a távolban?

Mindenhol azt olvashatjuk, hogy a távol-keleti munkások munkakörülményeivel és bérezvésével komoly bajok vannak, ez a közhiedelem része – talán először a Test magazin cikkében olvashattunk arról, hogy a német szakemberek nem találtak gondokat az általuk meglátogatott gyárakban. 2012-ben a H&M-et is elővették a Kalla Fakta riportja miatt, melyben kambodzsai munkások számoltak be a totális nyomorról. Akkor Anna Gedda elődje, Helena Helmersson azzal védekezett, amivel sok márka a Rana Plaza összedőlése után, azaz hogy ők nem birtokolják a gyárakat, hanem beszállítóktól vásárolnak, és ezek a beszállítók felelnek a fizetésekért, a minimum béreket pedig egyes államok határozzák meg, nem ők.

Bizonyos cégek (nem a H&M, mely akkor példásan gyorsan reagált a munkásait védő direktíva elfogadását és bevezetését illetően) azt állították a bangladeshi katasztrófa után, hogy nem is tudták, hogy ott készülnek a ruháik: vajon lehetséges ez? Egy korábbi cikkünkben már írtunk arról, hogy léteznek olyan ügynökök, akik a nyugati márkák és a távol-keleti gyárak közti kapcsolatot jelentik: a közvetítő tárgyal a nyugati céggel, elvállalja a termékek legyártását egy bizonyos összegért, majd kiadja a feladatot egy gyárnak, ahol kisebb összegért végzik el a tényleges munkát és a kettő különbsége lesz a közvetítő nyeresége. A közvetítő fontos láncszem és bizalmi ember/cég: ha olyan gyárba viszi mondjuk a Nike cipőit gyártatni a Nike tudomása nélkül, ami nem felel meg a normáknak, a márka hírneve bánja a dolgot.

"Ez nem csak minket érint, hanem az egész ipart"

Anna Gedda Díványnak adott nyilatkozatából úgy tűnik, jócskán megváltozott a H&M hozzállása 2012 óta, és eszében sem volt azt mondani, hogy fogalmuk sincs, kik gyártanak a márkának és mennyi pénzért. A H&M vállalása szerint 2020-ra minden egyes ember, aki a cégnek bedolgozik, rendes bért fog kapni: de miért csak 2020-ra?

"Nekünk évek óta van beszállítói listánk nevekkel, címekkel és az adatbázis bővül. Mi pontosan tudjuk, ki és hol készíti a ruhákat. Persze sokszor nem olyan egyszerű összeírni a beszállítókat, mert nincs is címe egyes gyapotföldeknek, de dolgozunk az ügyön. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy sok márka tényleg nem tudja, ki dolgozik neki. A termelési lánc eleje a nyersanyag megtermelése, melyből aztán varrható anyag készül, mely a gyárakban nyeri el végleges formáját. Mi nem csak a gyárakkal, hanem sok gyapottermelővel tartjuk a kapcsolatot. 2020-ra a célunk, hogy minden pamutunk fenntartható forrásból származzon. A pamut a legtöbbet használt anyagunk, ezért olyan fontos ez nekünk, de a többi anyag forrásának megismerésén is dolgozunk" – mondta el a Díványnak Anna Gedda.

"2020-ra vállaltuk, hogy az összes nagy beszállítónk rendes megélhetést biztosító fizetést fog adni munkásainak. Már rég dolgozunk az ügyön, de 2020-ra egy teljes rendszert akarunk kiépíteni, ami ezt biztosítja. Most egyik beszállító így számol, a másik úgy, és ez nem csak minket érint, hanem az egész ipart. Ha változást akanak a bérekben, együtt kell dolgoznunk más márkákkal, mert ők ugyanott dolgoztatnak, nekik is szerepet kell vállalniuk a fenntarthatóságban!" – teszi hozzá Gedda.

A fenntarthatóság nem marketing, hanem hosszú távú terv

Jogosan merül fel a kérdés bárkiben, hogy mivégre ez a sok küzdelem és jóság? Hisz mégiscsak egy profitorientált cégről van szó, mely valószínűleg nem azért töri magát, hogy a távol-keleti munkásoknak végre több bért fizethessen, vagy hogy védje a környezetet, miközben ruhát állít elő, akár saját költségén is, csak azért, hogy a bolygónak jobb legyen.

"A többi márka nevében nem beszélhetek, de ami a H&M-et illeti, a tudatos vásárlásra buzdítás, a Conscious kollekciók megléte nem marketing: én abban a luxusban élek, hogy olyan cégnek dolgozom, mely nem csak a következő 5 évre tervez előre, hanem a következő 15-re. Ha ilyen hosszútávú tervei vannak, gondolni kell arra, hogy mik lesznek a forrásaink 15 év múlva, mit fognak a vásárlók keresni 15 év múlva, kik fognak nekünk dolgozni 15 év múlva? Ennek fényében a fenntarthatóság egy kötelezettség, hogy fenn tudjuk tartani az üzletet, hogy mindig legyenek dolgozóink, anyagunk. Ez minden, csak nem marketing. Ami a megtérülést illeti, az a hosszú távval függ össze."

"Amit most csinálunk, rövid távon esetleg nem térül meg, de hosszú távon meg fog, sokkal jobban, mintha nem vágunk bele új dolgokba, mintha nem bolygatnánk a rendszert. Mindig a hosszú távot nézzük, nem a rövidet: ha befektetünk egy fenntartható anyagba, az eleinte, rövid távon pénzbe kerül, drágább lesz, de ezt az árat nem hárítjuk át a vásárlókra, inkább lenyeljük, hogy nem keresünk rajta. Pár év múlva ez a befektetett pénz bőven meg fog térülni, mert addigra kialakul mondjuk az új anyag gyártási folyamata, a forrásai olcsóbbak lesznek, úgyhogy hosszútávon jól járunk. Erre jó példa az organikus pamut: eleinte nagyon drága volt, de kifizettük, mert tudtuk, hogy akkor a jövőben olcsóbb lesz az előállítása és megtérül a befektetés" – mondja Gedda.

A H&M törekvései

2012-ben jelent meg első H&M Conscious Exclusive kollekció, melyről eleinte annyit tudtunk, hogy drágább és elegánsabb, mint amit megszoktunk – aztán sorra jöttek a Conscious Exclusive kollekciók, miközben a márka normál kollekcióiban is egyre többször tűnt fel a "conscious", azaz "tudatos" szó, ami legtöbbször azt jelenti, hogy organikus pamut felhasználásával készült darabot tartunk a kezükben, azaz a gyapotot nem kezelték vegyszerekkel.

Napjainkban az alapanyagok 20%-a vagy organikus vagy újrahasznosított, mely többek közt a H&M ruhagyűjtési akcióinak eredménye – mint megtudtuk, Magyarország élen jár a boltokba bevitt használtruhák mennyiségével (valószínűleg az 500 forintos kupon vonzerejének köszönhetően), de a többi nemzet se lustálkodik, ugyanis 2015-ben 12.300 tonna használtruhát adtak le világszerte a H&M-ekben. Ebből a mennyiségből 62 millió póló gyártható le.

A márka távoli célja, hogy ne csak a ruhák 20, hanem 100%-a újrahasznosított anyagból készüljön, ennek egyelőre technikai gátjai vannak, például az, hogy egyelőre csak 20%-nyi újrahasznosított pamutot lehet minőségromlás nélkül az új anyagba keverni. A tudatos vásárlás mellett "Close the loop" (Indítsuk újra a kört) kampányában a H&M arra buzdít mindenkit, hogy adja le ruháit az üzletekben, melyeket a cég vagy turkálóknak ad tovább, vagy bevarr új ruhákba vagy felbont és újrahasznosít.

Ami az anyagokat illeti: 2004 óta használ organikus pamutot a cég, 2008 óta organikus és újrahasznosított gyapjú is van a kínálatban. 2010 óta kaphatók Tencel ruhák, melyek farostokból készülnek, ás ugyanekkor jelentek meg a kínálatban a PET palackokból, zacskókból gyártott kiegészítők. Az április 7-én boltokba kerülő 2016-os kollekcióban jelennek meg a törött üvegekből öntött újrahasznosított üveggyöngyök, és a használt farmereket gyantával kemény, márványos, műanyagszerű anyaggá formálva egy újabb anyag, a Denimite is a kollekció része lett.

A nyugati fast fashion márkák lennének valóban a legnagyobb mumusok?

Míg a H&M sajtóbeszélgetéseket szervez a fenntarthatóságról, és évente publikálja, mire jutott a beszállítói lánc tisztázásában, sok cég meg se mukkan a témában, mégis, ha szóba jön a fast fashion, bevillan az embernek, hogy vajon milyen áron készülnek ezek a ruhák? Kizsákmányolás, környezetkárosítás, és az egész fenntarthatóság csak reklámmaszlag, nem? Michael Hobbes emberi jogi tanácsadó szerint nem – ugyanis közel sem a nyugati fast fashion márkákkal van a legnagyobb baj, mert ők nem engedhetik meg maguknak, hogy tragédiákkal kerüljenek címlapra, ezért többet tesznek a munkásokért, mint sokan mások – de pontosan kik is a legszívtelenebb kizsákmányolók? Hát a nem exportra termelő cégek – áll Hobbes nagyon érdekes (és hosszú) cikkében, mely a Huffington Poston jelent meg.

Hobbes cikkében többek közt azt írja, hogy Chikako Oka, a Royal Holloway University docense arra jutott, hogy azoknál a cégeknél, melyek adnak a hírnevükre, 35%-kal kevesebbszer szegték meg a munkavédelmi előírásokat a kambodzsai gyárakban, mint a helyi piacra gyártó cégeknél. Hobbes szerint ebből is következik, hogy nem a legnagyobb vagy a második legnagyobb cég ruhái miatt kéne aggódnunk, hanem az ismeretlen, kis cégek termékei miatt: sokkal kisebb az esélye, hogy a 7 dolláros H&M sortot rabszolgamunkával készítették, mint annak, hogy egy hasonló árú, márkátlan, piacon vásárolt darabot – hozza példaként.

A nyugati piac már nem olyan fontos, mint 10 éve volt

De nem ez az egyetlen aspektusa a dolognak: az elmúlt 25 évben a cikk szerint a nagy márkák fejlődtek az beszállítói lánc felügyelésében, az a cég került ki győztesen a piaci versenyből, amelyik hatékonyabban tudott gyártatni, de most ez megváltozni látszik: a nyugati piac ugyanis már nem olyan fontos, mint 10 éve volt. A legszabálytalanabbul pedig azok a műhelyek, cégek dolgoznak, melyekre nekünk nincs semmiylen rálátásunk, mert nem találkozunk a termékeikkel és nem olvasunk soha a sajtóban róluk. A University of London tanára, Alessandra Mezzadri terepkutatása közben azt találta Delhiben, hogy a gyerekek 8 évesen kezdenek betanulni a melóba, 12 évesen már teljes erővel dolgoznak és a felnőttek bérének felét kapják.

Emellett a varrodai munkák 80%-át be nem jelentett dolgozók készítik otthonukban, a legtöbben bevándorlók, akár emberekereskedelem áldozatai, akiket semmilyen törvény nem véd és fillérekért gürcölik át az egész életüket. És ezek a ruhák nem exportra készülnek, hanem indiai, pakisztáni vagy bangladeshi piacokra szánt szárikat hímeznek, varrnak – Mezzadri szerint ez az oka annak, hogy még létezik gyerekmunka. A nyugatra szállító gyáraknak ugyanis legalább meg kell próbálniuk úgy kinézni, mintha betartanák az előírásokat, a hazai piacra gyártóknak nem: Hobbes szerint ezért nem fog javítani a távol-keleti ruhagyári dolgozók életén az, ha mi tudatosan vásárlásunk.

A nyugati piac befolyása csökkent, az indiai termelők kétszer annyi ruhát gyártanak hazai piacra, mint exportra, a kínában készülő ruhák 56%-a hazai piacra készül, és ezek a számok nőnek. 2008 és 2013 között a leggyorsabban Kínában, Kelet-Európában, Indiában, Törökországban és Brazíliában nőtt a ruhák iránti kereslet, Bangladesh más szegény országokba irányuló exportja 50%-kal nőtt. Gazdag országokban él az emberiség 10%-a, a következő 15 évben az ő fogyasztásuk a teljes fogyasztás 64%-ról 30%-ra fog esni, mert megnő a szegényebb országok fogyasztásának mértéke.

Az elmúlt 15 évben 1,2 milliárd újabb ember került az úgynevezett "középosztályba", akik napi keresete 2 és 13 dollár közé tehető, tehát az olcsó termékek iránti kereslet nő – áll a World Bank egyik jelentésében. Tehát pont azokra a termékekre nő a kereslet, melyeket legtöbbször nem ellenőrzött körülmények között készítenek. A fejlődő országoknak gyártó cégeknek egyelőre nem kell beszámolniuk arról, hogy milyen körülmények között termelnek, mert az ő vásárlóikat és kormányaikat még hidegen hagyják a környezettudatossági, állatvédelmi és emberi jogi kérdések – írja Hobbes.

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta