A legtöbb ember ma már szívesebben vásárol olyan termékeket, amelyek nem tartalmaznak mesterséges összetevőket, de az az igazság, hogy adalékanyagok nélkül a legtöbb élelmiszer 1-2 nap alatt megromlana.
Cikkünkben a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének (FÉSZ) tavaszi kutatásának eredményeire alapozva mutatunk be egy sor meglepő tudnivalót az élelmiszerek sokat vitatott összetevőiről, illetve arra is kitérünk, hogy manapság milyen szempontok vezérlik a fogyasztókat, amikor eldöntik, milyen termékeket vegyenek.
Miért kell az a rengeteg cukor?
Az élelmiszeripari tapasztalatok szerint a termékek édes ízének elég intenzívnek kell lennie ahhoz, hogy a fogyasztók többsége elfogadhatónak tartsa, tehát hajlandó legyen megvásárolni. Ebből pedig az következik, hogy a cukorcsökkentés egyik legnagyobb akadálya éppen a fogyasztók hozzáállása. Mivel a vásárlók rendre az édesebb terméket választják, ez bizonyos termékcsoportokban egyenesen a cukortartalom emelkedéséhez vezetett.
Ugyancsak érdekes adat, hogy miközben a legutolsó országos reprezentatív táplálkozási felmérés, az OTÁP 2014 eredményei alapján amíg a hozzáadott cukor fogyasztásának kicsit több mint felét az ételek, italok otthoni izésítése adta ki, addig a boltokban készen megvásárolható élelmiszerek összességében kisebb arányban járultak hozzá a cukorbevitelhez.
Egyáltalán van valami haszna?
Bár tudjuk, hogy nagy mennyiségben fogyasztva károsak lehetnek, a szénhidrátok, köztük a cukrok legfontosabb élettani funkciója az életműködésekhez, mozgáshoz, munkavégzéshez, tanuláshoz szükséges energia biztosítása, de fontos szerepet játszanak a sejtek, a szövetek, szervek felépítésében és működésében is.
Az élelmiszeriparban a cukornak van egy másik haszna is: tartósítószerként növeli a termékek stabilitását és hosszabb minőségmegőrzési időt tesz lehetővé. Mindemellett vannak olyan élelmiszerek – például a fagylaltok, az édességek és a lekvárok –, amelyek egyszerűen nem léteznének nélküle. Ezekben a cukor alapvető fontosságú összetevő, ami nem helyettesíthető.
Mi indokolja az adalékanyagokat?
A FÉSZ szerint az élelmiszerek feldolgozásának elsődleges célja az élelmiszer-biztonsági kockázatok kiküszöbölése. A megfelelő tartósítási eljárások és hozzáadott anyagok nélkül a legtöbb termék legfeljebb pár nap alatt megromlana, a jelenlegi választéknak csak a töredéke lenne elérhető a boltokban, az élelmiszerek ára jelentősen emelkedne, és drasztikusan növekedne az élelmiszerhulladék mennyisége is.
Az élelmiszerek romlását legtöbbször penészgombák, baktériumok vagy élesztőgombák okozzák, ám ezek élettevékenységét tartósítószerekkel hatékonyan lehet gátolni. A termékek jelentős része ugyanakkor ma már nem is tartalmaz kémiai tartósítószert. Az élelmiszeripar a tartósítást többnyire az úgynevezett kombinációs elven oldja meg: több hatás együttes alkalmazása ugyanis erőteljesebb tartósítást jelent, mint ha egy hatást intenzíven használnának.
Tudni kell azt is, hogy a tartósítószerek alkalmazására nagyon szigorú szabályozás vonatkozik. Nemcsak a pontos mennyiségüket határozzák meg, hanem azt is, hogy milyen élelmiszerekhez lehet felhasználni őket.
További érdekességek a FÉSZ kutatásából:
- 100-ból mindössze 4 ember számára fontos, hogy bioterméket vásároljon.
- A fogyasztásra ajánlott élelmiszerek legfőbb ismérve, hogy nem tartalmaznak mesterséges összetevőket (75% gondolja így), tartósítószert (55%), és általában minél kevesebb bennük a hozzáadott adalékanyag (72%).
- Tízből hat embernek (59%) nincs fenntartása a feldolgozottság mértékével kapcsolatban, négyen azonban (41%) a kevésbé feldolgozottra szavaznak.
- Minél kisebb településen lakik valaki, annál kevésbé érzi fontosnak, hogy az élelmiszer, amit vásárol, kevésbé legyen feldolgozva.
- A zsír-, só-, szénhidrát- vagy cukortartalom a különböző adalékanyagok mögött szerepelnek a bizalmatlansági skálán.
- Sok vásárló számára fontos, hogy a fogyasztani kívánt élelmiszer mennyire van feldolgozva: a válaszadók 74%-a ezt is figyelembe veszi a boltban a választáskor.
- Alig minden tizedik vásárló (9%) érzi úgy, hogy az élelmiszerek címkéi teljes mértékben megbízható információkat nyújtanak, annak ellenére, hogy azok tartalmát az EU szabályozza.
