A nyílt hozzáférésű Wi-Fi hálózatokkal könnyű pórul járni, nem árt tehát, ha legalább a netes bankok használatát elkerülöd.
A kedvenc kávézónk, bevásárlóközpontunk, vagy egy-egy város vagy mobilszolgáltató által kínált ingyenes és nyílt hozzáférésű, ráadásul egyre gyorsabb Wi-Fi hálózatok használata segíthet ugyan a szűkös adatcsomagokkal való spórolásban, de mindennek van egy árnyoldala is: az adathalászok által létrehozott hálózatoknak, vagy egy-egy nagyobb étteremlánc kisbetűs felhasználási feltételeinek sok esetben a személyes adatainkra fáj a foga. A Popular Science összegyűjtött egy-két hasznos tanácsot azzal kapcsolatban, hogyan védhetjük meg magunkat a betolakodóktól.
„Általában véve vigyázz.”
Először is nem árt tudni, hogy a nyilvános hálózatok esetében közel sem olyan magától értetődő az adataink relatív biztonsága, mint az otthoni, csak néhány (remélhetőleg) megbízható ember által használt Wi-Fi. A több száz idegennel egyidejűleg használt hálózatokon éppen ezért nem ajánlott az érzékenyebb adatok időleges felfedésével járó internetes bankolás, vagy a személyesebb tartalmú emailek megnyitása. Ésszerűbb tehát az ingyen wifizés alatt inkább az lóversenyeredmények lecsekkolására, a hírolvasásra, és úgy általában, a bejelentkezésmentes, diétás böngészgetésre szorítkozni, így akkor sem lesz baj, ha valaki valóban figyelmen követi a titkosítás nélküli adatforgalmunkat, vagy ne adj Isten azt is, mit gépelünk be egy-egy megbízhatatlanabb oldalon. Ha pedig végeztünk, ne felejtsünk el lecsatlakozni a hálózatról, és elfelejtetni azt a készülékkel, így nem fogunk automatikusan kapcsolódni, amikor legközelebb a közelben járunk.
A kisbetűs rész
Amennyiben vannak egyáltalán felhasználási feltételek, nem árt elolvasni azokat és tisztázni, pontosan mire is használja egy-egy nagyobb kávézólánc az adatainkat, böngészési előzményeinket. Nagy valószínűséggel persze csak „ártatlan”, marketingcélú adatgyűjtés történik a háttérben, sok esetben egyszerűen ez az ingyenes hálózatok használatának ára.
Ragaszkodj a HTTPS-hez
A böngészők címsorának legelején megjelenő pici zöld lakat, illetve "https://" azt jelenti, hogy az adatok továbbítása tikosított, biztonságos módon történik, így jóval nehezebb lesz a mögöttünk ülő észak-koreai hacker dolga, ha el akarja lopni az adatainkat. Amennyiben mégis szükségszerű, hogy bejelentkezzünk valamelyik személyes fiókunkba, érdemes figyelni rá, hogy lakattal ellátott URL-t látunk-e a címsorban.
Szerezz be valamilyen VPN szolgáltatást
A VPN (Virtual Private Network) nemcsak az internetes meccsnézésre jó, talán ez a legbiztonságosabb módja a nyílt Wi-Fi hálózatok használatának is. A HTTPS-hez hasonlóan egy VPN kliens is titkosítja a ki- és bemenő adatainkat, ugyanakkor a legmegbízhatóbb ilyen szolgáltatások fizetősek, és természetesen az sem mindegy, kire bízzuk az adatforgalmunk titkosításának feladatát.
Nem mindegy, hogy melyik hálózathoz csatlakozunk
Ebben az esetben jó jel, ha egy kicsit bonyolultabb a hozzáférés megszerzése, például be kell ülnünk egy kisebb kávézóba, hogy aztán 2-3 próbálkozás után a baristára bízzuk a hülye jelszó bepötyögését: az ilyen hálózatokon általában kevesebb emberrel kell osztoznunk, mint a vonat Wi-Fi-jén. Szintén jó ötlet lehet (amennyiben megtehetjük), külföldön is azoknak a kávézóknak/éttermeknek a hálózatát használjuk, amelyeket itthon is gyakran frekventálunk, így legalább eggyel kevesebb céggel ismertetjük meg a böngészési szokásainkat.
