Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Tudta, hogy az 50-es évek alkalmazottai nem kék-sárgában feszítettek? És hogy a Klippan kanapét mióta gyártják?
Megnyílt csütörtökön az IKEA első állandó múzeuma. A svéd lakberendezési áruházlánc történetét bemutató kiállítást a Svédország déli részén fekvő kisvárosban, Almhultban hozták létre, az 1958-ban megnyílt első IKEA-áruházban. Ugyanitt működik a mai napig az IKEA központja, ahol egy hónapja mi is jártunk megnézni az új Tom Dixon kollekciót, és hogy hol tervezik a világszerte ismert bútorokat és lakberendezési kiegészítőket. A kiállítást hétezer négyzetméteren rendezték be, és évi 200 ezer látogatóra számítanak.
"Számtalan történetet tudunk megosztani a látogatókkal" - jelentette ki Carina Kloek-Malmsten, a múzeum igazgatója. Hozzáfűzte, hogy igazi "ikeás" módon akarták megnyitni a múzeumot is, egyszerűen, fanfárok és tűzijáték nélkül. Az ünnepségre másfélezer ember, főként az idősebb korosztály gyűlt össze a múzeum előtt, akiket hagyományos "ikeás" fogásokkal, hotdoggal és svéd fahéjas tekerccsel traktáltak. Per Huger, a vállalat marketingvezetője a céget alapító, idén 90 éves Ingvar Kampradot méltatta, aki bár órákkal a nyitás előtt megtekintette a múzeumot, de a ceremónián már nem vett részt.
A múzeum bejáratánál az alapító óriásira kinagyított képe fogadja látogatókat a következő felirattal: "Jobb életet teremteni a hétköznapokra sokak számára". Egy korábbi IKEA-alkalmazott, Ann-Sofi Skoog véleménye szerint az áruház sikere az "IKEA-kultúrában és értékekben" rejlik. Az áruház lehetővé tette, hogy több ember engedhessen meg magának szép otthont.
A hetven évet átfogó történelmi áttekintés azzal kezdődik, hogyan alapította meg Kamprad a vállalkozást. A dúsgazdag üzletember Svédország szegény, déli régiójában nőtt fel, de ma már 330 IKEA-áruháza van világszerte.
Tanultak a hibáikból
A múzeum egy másik részében az áruház legkurrensebb termékeit állították ki, az elmúlt évtizedek kínálatából válogatva. Egy harmadik szekcióban vásárlók osztják meg történeteiket egy-egy termékről. A múzeum helyet ad egy olyan szekciónak is, amely a "Tanulunk a hibákból" elnevezést viseli. Itt tárgyalják, hogy annak idején Kamprad jó kapcsolatokat ápolt a svéd náci párttal. Az alapító később kijelentette, hogy 1948-tól többé nem járt el a párt gyűléseire, ifjúkori botlásnak minősítette a történteket, és bocsánatot kért. A hibák között számolnak be arról is, hogy az IKEA pakisztáni gyermekmunkával készült termékeket vásárolt, és hogy Billy könyvespolcuk mérgező anyagot tartalmazott.
Persze azért egy IKEA múzeumtól is ki lehet akadni
Sara Kristoffersson, a stockholmi egyetem professzora ugyanakkor az AFP-nek nyilatkozva úgy értékelte, hogy a múzeum az áruházzal kapcsolatos más kritikákat elfedi. Mint felvetette, miközben azt hirdetik, hogy az alacsony árak milyen demokratikusak, vajon nem táplálja-e ez a túlfogyasztást? Az is problematikus szerinte, hogy míg a vállalat "a svéd egyenlősdi lejárt lemezét játssza, az országban már régen nincs szó egyenlőségről". A professzor szerint a cég idealizálja a svéd képet, a múzeum pedig inkább tekinthető a marketingstratégiájuk részének.
