Érzéki táncok az indiai előkarácsonyon

Zanza!

A meglehetősen erotikus indiai táncoknál minden gesztusnak és mozdulatnak mély jelentése van, a november elején gyújtott fények pedig azt is jelképezik, hogy a jó győzedelmeskedik a gonosz felett. Előhangoltuk a közelgő ünnepeket indiai nagykövettel, keleti csemegékkel és autentikus zenével. Indiai esten jártunk a Millenárison.

Néhány mécses, egy-két füstölő és bármilyen rendezvényről el lehet mondani, hogy originál indiai, kiszolgálva a szantálfüstös misztikumra éhes, innovatív lakosság igényeit. A tökéletes hatás kedvéért még néhány eredeti indiai arc is kószált a kulturált polgárság egyik kápolnájában, a Millenáris Fogadóban, szerda este fél hétkor. Az ünnepi Kolam-rajzolás (a padló indiai díszítőművészete) és a mécsesfüzér-gyújtás sajnos az eső miatt elmaradt, de a tűzzsonglőrök megtartották fényhozó előadásukat. A tradicionális harapnivalót a Bombay Expressz szervírozta: a felállított apró büféjükre azonnal rárabolt a keleti csemegére ácsingózó vendégsereg. Szerencsére nem tapasztaltuk az ilyenkor megszokott, a kiemelt alkalmakra felsrófolt, orcátlanul magas árakat - már egészen baráti, 2-300 forintos áron falhatott egy harapásnyi Indiát a vállalkozó kedvű látogató. Ha már India, legalább négyen tradicionális indiai népviseletben voltak jelen, a nők száriban, a férfiak kurtában.

Autentikus boing-boing szitárzene

A Dipavali – más néven Divali – az egyik legnépszerűbb fesztivál Indiában. A kis lámpások, amelyeket minden háznál meggyújtanak ilyenkor, hírnökei a fény győzelmének a sötétség felett, az istenek győzelmének a démonok felett. Áldást hoz az elhunyt lelkekre, és jó szerencsét az élőknek. Az esten sokan voltak, bátran elmondható, hogy vastagon teltház-rendszer uralkodott. Az est egy pazar táncbemutatóval indult, egy kihalófélben lévő, hazánkban ritkán látható templomi tánc formájában. Minden tánc a szent mécses meggyújtásával indult és virágáldozattal Ganésához, az akadályok elhárítójához. A bemutatott táncmozdulatok egy mitikus történetet meséltek el.

A lépéseket bemutatta Bittner Meenakshi Dóra, Saskia Kersenboom Bharatanatyam, valamint Dasi Attam. Amikor a program közepén hosszú percekre megállt a műsor, fellendült a büfé forgalma és egy hippi-guru kinézetű fazon fel-alá szaladgálni kezdett. Kisvártatva elárulta, hogy a CD-lejátszó vacakol. Amint újra felcsendült a melengető boing-boing szitárzene, az autentikus tánc folytatódott. A közönségből egy srác halkan megjegyezte a barátjának, hogy ha ezek a csajok az ágyban is ilyen ruganyosak, akkor nincs több kérdése.

Tánc Isten szolgálatában

Az indiai táncoknál minden gesztusnak és mozdulatnak mély jelentése van. A táncosnő először a test isteneink részére történő felajánlással kezdi a táncot, s úgy folytatja, hogy sohasem fordít hátat annak az istenségnek, akinek a tiszteletére azt bemutatja. Az indiai klasszikus templomi táncok egyike az Odisszi, amely első látásra líraiságával, kecsességével emelkedik ki a többi közül.

Egykor pompás templomi környezetben adták elő, melyek témái védikus történeteket mesélnek el, így az istentiszteletek részeivé váltak. Kifejezőeszköze rendkívül gazdag: a lépések, testtartások, mozdulatok változatos ritmusokkal, dinamikával jelennek meg a táncban. A kéztartások (mudrák), az arc- és szemjáték az érzelmek széles skáláját képesek megjeleníteni, ezáltal alkalmassá válik egy-egy történet bármely szereplőjét pantomimmel kifejezni. Az indiai előadó-művészet legrégebbi forrása a Nátjasásztra, mely az indiai klasszikus templomi táncok alapjául szolgál. Az egyes területeken eltérő módon fejlődött a tánc, a vallás és a helyi szokások, a templomoktól, uralkodóktól függően.

A bőség és boldogság mindenkit utolér

Lantos Zoltán és Szalai Péter indiai hegedű- és tabla-duója előtt őexcellenciája Gauri Shankar Gupta, India magyarországi nagykövete mondott köszöntőt, melyben melegen üdvözölte kedves magyar barátait, valamint az India barát magyarokat. Elárulta, hogy most lett felavatva az Indiai Nagykövetség mellett az Indiai Kulturális Központ, mely hamarosan tárt kapukkal várja az érdeklődőket. „Nagyon jó látni azt a lelkesedést, ami a magyarokban van az indiai kultúra iránt.

Ezeken a napokon az Úr Rámacsandrának győzelmét ünneplik a hívek Rávana démon felett, valamint az azt követő hazatérését. Dívali a hindu újesztendő napja is egyben. Indiában és most már szerte a világon fények sokaságát gyújtják ebben az időszakban, ahogy egykor Rámacsandra útját is kirakták az emberek, hogy mielőbb hazataláljon Ajódhjába. A hagyomány ma is él, mindenki részt vállalhat a Fény hazatérésében, a sötétség feletti győzelemben, s elérheti, hogy bőség és boldogság lépjen be az otthonába. Indiában ez az ünnep kicsit olyan, mint a karácsony” – mondta a nagykövet, majd szanszkrit nyelven idézte a Bhagavad Gitából Krisna szavait, melyek szerint minden atrocitásnál segíteni fog és jó dolgokra fogja fordítani a rosszakat. A ma gyújtott fények is azt jelképezik, hogy a jó örökké győzedelmeskedik a rossz felett.

A köszöntő után Lantos Zoltán és Szalai Péter duója az ősi gyökerekre visszatekintő észak- és dél-indiai klasszikus zene Rága- és Tála-rendszerének nyomvonalán haladva bontotta ki meditatív, lebegő, olykor pedig sodró és vibráló improvizációit. Mindketten hosszú éveket töltöttek Indiában a klasszikus zene töretlenül virágzó, szigorú szabályrendszeren alapuló tradíciójának elsajátításával. Ebben a megközelítésben a jazz szabadsága, illetve az elektronika is szerepet kapott.

Blogmustra