Borsos Róbertnél jellemző a filc használata, Martus Éva fóliákat, vaslemezeket, és számos egyéb olyan anyagot használ, ami távol áll a megszokott táblakép-festészettől. Közös bennük a játékos és humoros felfogás, miközben derűsen gunyoros képet rajzolnak korunkról. Nyüzsgés, színes arcok és figurák veszik majd körül a látogatót, aki egy-egy interaktív alkotás által akár be is kapcsolódhat a programba. Borsos Róbert munkái két sorozatba rendeződnek; témájuk közös, a technika különböző. A Gettó Paradicsom c. sorozat darabjai szociofotó alapokon készült portrékból, filc technikával lettek kivitelezve. Szubkultúrákat jelenítenek meg pop-artos attitűddel, de az élénk színek és a kifejező arcok mögött a társadalomból kiszorultak témája húzódik meg, ahol a kirekesztettség-tudat, az anyagi lehetőségek hiánya gettókba tömöríti a társadalom peremén élőket - a reklám sugallta világ csak illúzió.
Martus Éva művei is élesen reflektálnak környezetünkre. Groteszk képregény-szerű karakterei mélyen berögzült általános emberi szokásokat jelenítenek meg gunyoros iróniával, humorral. Anyaghasználata támogatja a képek narrativitását és nem ismer határokat: fóliák, pvc-k, vaslemezek, textilek és egyéb applikált tárgyak bontják meg a két dimenziót. A művek, a nézőt is bevonva, átalakítható, játékos tárgyakká válnak, ezáltal több jelentéstartalommal is bővülnek. Az emberek közötti kapcsolatok, a tárgyainkhoz való ragaszkodás és egyéb hajlamaink úgy öltöznek az irónia és a szimpátia köntöseibe, hogy mellőzik a túlgondolt koncepciókat. A hétköznapiságukban oly ismerős, rajzfilm figurákra emlékeztető alakok pedig mintha köztünk járnának ebben a szatírával átszőtt világban.
Időpont: Február 17. Molnár Ani Galéria, 18.00
